Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

hogy a költségvetés az ország­­gyűlés korábbi ülésein elhang­zott javaslatok nagy részét fi­gyelembe veszi. DR. KOVÁCS MAGDOLNA Szabolcs-Szatmár megyei kép­viselő, tanár, a költségvetés­­kulturális előirányzataival foglalkozott. A művelődés­­ügyi kiadásokra szánt össze­gek felfelé ívelésében — mon­dotta —, annak az alapelvnek a következetes alkalmazása érvényesül, hogy a fejlett szo­cialista társadalom, a virágzó szocialista népgazdaság teljes kiépítéséhez a tömegek ma­gasszintű általános és szakmai műveltsége szükséges. A me­zőgazdaságban dolgozó embe­rekhez két oktatási forma áll a legközelebb: a dolgozók ál­talános iskolájában szerezhe­tik meg az alapműveltséget, a mezőgazdasági szakmunkás­­képző tanfolyamokon pedig szakismereteiket gyarapíthat­ják, illetve korszerűsíthetik. Szabolcs-Szatmár megyében mindkét oktatási formába év­ről évre többen kapcsolódnak be a termelőszövetkezeti tag­ság köréből. DR. TÖRŐ IMRE egyetemi tanár, budapesti képviselő, felszólalása az egészségügyi tárca költségve­téséhez kapcsolódott. Hangsúlyozta, hogy az utób­bi években hazánkban jelen­tősen javultak a közegész­ségügyi viszonyok. Egyes be­tegségek úgyszólván teljesen eltűntek, a csecsemőhalandó­ság és a tbc-s megbetegedé­sek csökkentésében nemzet­közileg is kiemelkedő ered­ményt értünk el. Gyermek­­bénulásos megbetegedés az el­múlt évben egyetlen egy for­dult elő. Influenzajárvány nem volt, így most fokozot­tabban előtérbe kerülhet a vérhas és a fertőző májgyul­ladás, illetve a keringési és daganatos betegségek elleni küzdelem. Közegészségügyünk fejlődésének egyik legfonto­sabb tényezője, hogy mind általánosabbá válik benne a megelőzés szemlélete és gya­korlata. A társadalmi-gazda­sági viszonyok általános fejlő­désével együtt növekednek az igények az egészségügyi ellá­tás iránt is. Újabb követel­ményeket támaszt az átlagos életkor meghosszabbodása, a biológiai tudományok haladá­sa pedig az orvosi ellátás kor­szerűsítését is szükségessé te­szi. Javasolta, hogy egyes költségvetési szerveknek biz­tosítsanak az eddiginél na­gyobb önállóságot, mert ha nem kell túlzott mértékben ra­gaszkodniuk bizonyos költség­­vetési sémákhoz, célszerűbben, eredményesebben gazdálkod­hatnak. Amint a mezőgazda­ságban most a műszaki tech­nika, a gépesítés kerül előtér­be, úgy az orvostudományban is mind nagyobb a korszerű műszerek jelentősége, s nem is csak a tudományos kuta­tásban, hanem a diagnoszti­zálásban és a gyógyításban is. Ezeknek a nagy teljesítmé­nyű, korszerű műszertípusok­nak a száma egyre gyarap­szik, de mivel igen költsége­sek, a kis országok képtele­nek valamennyit beszerezni. Ezért helyes lenne, ha a szocia­lista országok olyan közös kuta­tóintézeteket állítanának fel, amelyeket együttes erővel, a világszínvonalnak megfelelően láthatnának el műszerekkel, s ahol közös kutatásokat és ká­derképzést folytathatnának. SÜMEGI JÁNOS Nógrád megyei képviselő, tsz­­elnök a nagyobb pusztulásnak kitett és nehezebben művelhe­tő lejtős területek helyzetével foglalkozott. — Megyénkben az idén 19 millió forint értékű beruházást terveznek talajvé­delemre, talajjavításra. Ez csak egy része a mind gyor­sabb ütemben megvalósuló programnak. A falvak népe ta­valy ősszel 20 000 katasztrális holdon úgynevezett rétegvona­las szántással művelte a föl­det, ez jól szolgálja a lejtős te­rületek védelmét. Ezenkívül olyan vetés­szerkezet kialakí­tására törekednek, amely meg­akadályozza, csökkenti a talaj­eróziót, és olyan ekét, kor­mánylemezt alakítottak ki, amely megkönnyíti a műve­lést. Olyan szakiskolát, lehető­leg felsőbbfokú technikumot kellene életrehívni, amelynek végzős növendékei a talajvé­delem, a talajjavítás szakem­bereiként foglalnák el helyü­ket a tsz-ekben és más, érde­kelt szerveknél.­­ Régen azt mondták, hogy könyvből nem lehet megtanul­ni gazdálkodni, ma hozzátehet­jük, de könyv nélkül sem. Mezőgazdaságunk nagy felada­tainak megoldásához éppen ezért szívesen látjuk, elvárjuk a tudomány művelőinek, az ipar munkásainak, a társada­lom minden rétegének támo­gatását. A tudósok tanítsanak bennünket, a munkások adja­nak jobb, korszerűbb gépeket mert csak így válthatjuk való­ra céljainkat. KÖNYI GYULA budapesti képviselő, a XIII. kerületi pártbizottság első tit­kára iparunk néhány problé­májára hívta fel a figyelmet. — A műszaki fejlesztés ipa­runk továbbfejlődésének leg­fontosabb kérdése. Ettől függ hogyan alakul külkereskedel­münk, fizetési mérlege és hogy sikerül-e valóra váltani céljainkat népünk életszínvo­nalának emelésében. Beszá­molt arról, hogy a XIII. kerü­letben 1962-ben 52, 1963-ban pedig­­56 elavult gyártmány előállítását szüntették meg. Szóvátette, hogy az új gyárt­mányoknak hosszú az átfutási ideje, a gyártásfejlesztés las­sabban halad, mint a gyárt­mányfejlesztés.­­ Gazdasági életünk gya­korlatában éppen ezért job­ban kifejezésre kell juttatni, hogy a gyártmány- és a gyár­tásfejlesztés a műszaki hala­dás két, lényegében egyenran­gú oldala, s ha tovább aka­runk lépni, mindkettővel szer­vezettebben és rendszereseb­ben kell foglalkozni. KÁNTOR lajosné, Borsod megye képviselője, ta­nító, a Bodrogköz fejlődését, problémáit ismertette az or­szággyűléssel. Sürgette a víz­ellátás megjavítását. A Bodrog­köz 75 000 holdnyi területén jelenleg 56 közkút van, ezek­nek a fele azonban egyálta­lában nem használható, s így gyakorlatilag 1200 lakosra jut egy kút. Javasolta, hogy mi­előtt újabb kutak fúrásához kezdenek — ugyanis az idei tervben is szerepel többnek a létesítése — végezzenek alapos kutatófúrásokat és hidrogén­ A munkaerő­gazdálkodás tartalékai A Tervhivatal elnöke ezután a munkaerőgazdálkodás né­hány kérdésével foglalkozott. Rámutatott, hogy a jelentkező munkaerőhiány a fejlődés ter­mészetes, törvényszerű velejá­rója. A munkaerőhiány pótlá­sának legkézenfekvőbb módja az, hogy a még fellelhető tarta­lékokat vonjuk be az iparba. Az ország több vidékén, ahol az ipar még fejletlen, bősége­sek a munkaerőforrások, de az olyan iparilag fejlett városok­ban is, ahol kevés a férfi mun­kaerő, női munkaerő még nagy számban bevonható a terme­lésbe. A vidéki munkaerőtarta­lékok leggyorsabb »­mozgósítá­si« lehetősége, hogy a már mű­ködő vidéki üzemek termelését — a fővárosi üzemek terme­lésének rovására — felfuttat­juk. Kézenfekvő módja ennek a géppark jobb kihasználásán kívül a két, vagy egyes esetek­ben három műszakra való át­állás. Az újonnan alakult or­szágos nagyvállalatok kereté­ben különösen gyorsan és ope­ratív módon lehet a termelést átcsoportosítani a vidéki üzem­egységekhez.­­ A másik módszer a vidéki ipartelepítés és ezen belül a fővárosi üzemek egy részének vidékre telepítése. Az 1964-es terv — számolva e folyamat gyorsításával — ilyen telepíté­sekre külön beruházási össze­get biztosított. Ipari üzemeink­ben különösen a nehéz testi munkát igénylő rakodásoknál, anyag­mozgatásnál jelentkezik a munkaerőhiány. Indokolt, hogy a jövőben ezeket a mun­kákat fokozottan gépesítsük. Az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottsággal és a Pénzügy­minisztériummal most olyan új beruházási forma kialakítá­sán dolgozzunk, amely ennek­ a feladatnak a megoldását előse­gíti. Olyan központi beruházá­si alap létesítését tervezzük, amelyből a rakodó, anyagmoz­gató munkák gépesítésének leghatékonyabb formájára ja­vaslatot tevő üzemeknek — ha igénylik — évközben folyama­tosan hitelt folyósíthatunk. Többletberuházások a mezőgazdaságnak Dr. Ajtai Miklós ezután me­zőgazdaságunk elmúlt évi eredményeiről és idei felada­tairól beszélt. Kiemelte: a párt és a kormány különös súlyt helyezett arra, hogy új szocialista mezőgazdaságunk ­ A vita LAKATOS ANDRÁS Somogy megyei képviselő, me­zőgazdasági mérnök volt a következő felszólaló. A szőlő- és gyümölcstelepí­tések járulékos beruházásai­nak fontosságára hívta fel figyelmet. Hangoztatta, hogy­­ezek a beruházások a terme­lés és a jövedelmezőség, va­lamint a fogyasztás szempont­jából egyaránt nélkülözhetet­lenek. A szőlő- és gyümölcs­termesztő üzemek mind erő­teljesebben igénylik a feldol­gozó- és tárolóteret. JAKAB SÁNDOR, Nógrád megye képviselője, a megyei pártbizottság első tit­kára felszólalása első részé­ben a munkaerő problémáról szólt. Irányító szerveink mód­szerei között még mindig ta­lálkozhatunk azzal, hogy ha a terv emelését írják elő, na­gyobb létszámot is adnak hoz­zá, de azzal nem számoltak, hogy ennek betöltésére s­in­csen munkaerő. 1960-ban arra kérték a gazdasági vezetőket: vizsgálják meg alaposan a műszaki fejlesztés lehetősé­geit, tárják fel a rejtett tarta­lékokat, mert ezeknek a sora szinte végtelen, a létszám­­növelés lehetőségei viszont igencsak végesek. A műszaki fejlesztésben viszont az üze­mek széles társadalmi bázis­ra támaszkodnak. Már a har­madik negyedévben megkez­dik a műszakiakkal, a mun­kásokkal a tanácskozást ar­ról, hogy melyek legyenek a következő évi fejlődés legfon­tosabb eszközei, s a több száz ember javaslatainak legj­obb­­jait szervesen beépítik az évi tervbe. A közelmúltban elő­térbe helyezték az üzem- és munkaszervezési feladatokat is: a megye minden üzemében megalakult az üzemgazdasági csoport, amely szervezési, lét­szám- és anyaggazdálkodási kérdésekkel foglalkozik. Az utóbbi időszak tapaszta­latai arra is utalnak már, hogy a műszaki fejlesztés bi­zonyos idő múlva munkaerő­felesleget eredményez. Az automatizálás és a gyártási sorrend tökéletesítése előbb­­utóbb felszabadítja majd a je­lenlegi munkaerő egy részét. Ezután arról beszélt, hogy a jelenleg fő problémát jelentő munkaerőhiány megoldásában nagy tartalékot jelentenek a nők, akik egy sor iparágban kiválóan megállják a helyü­ket. A dolgozó nők problé­máinak megoldása érdekében gondoskodni kell a megfelelő járulékos intézményekről. BERTALAN ISTVÁN budapesti képviselő, főmér­nök, az Országos Papíripari Vállalat tapasztalatai alapján az ipari átszervezés hatásáról, eredményeiről beszélt. Az át­alakítás óta jobban, hatáso­sabban érvényesül a népgaz­dasági érdek,é­s egyre ritkáb­ban találkozhatunk azzal a helytelen szemlélettel, amely egy-egy részleg, esetleg üzem pillanatnyi előnyeiért, hajlan­dóságot mutat az országos célok háttérbe szorítására Sajnálatos azonban, hogy még mindig felesleges terhek hát­ráltatják a gazdasági vezető­ket. Egyszerűbbé kell tenni az adatszolgáltatás jelenlegi rendszerét, s kevesebb, de tar­talmasabb, jobban előkészített értekezletet kell tartani. ESZE GÁBOR Szabolcs-Szatmár megyei kép­viselő, tsz-elnökhelyettes az öntözés és a gyümölcstermesz­tés problémáival foglalkozott. Hangoztatta, hogy az állandó, nagy termések előfeltétele, a megfelelő nedvesség biztosítá­sához megyéjében az évi csa­padékmennyiség nem elegen­dő. Ezért a nedvesség megőr­zését elősegítő agrotechnika mellett is csak öntözéssel küzdhetnek hatékonyan az aszály ellen. Az öntözött terü­let az utóbbi években jelentő­sen nőtt. A termésátlagok nö­velése és a termelőszövetkeze­tek belterjesebb gazdálkodása azonban még nagyobb arányú fejlesztést igényel. Ennek fi­gyelembevételével 1964-ben to­vábbi 11 850 katasztrális hold­dal növelik az öntözött terület nagyságát. Szabolcs-Szatmár megyében 1963-ban 18 600 va­gon almát termeltek és ebből a kereskedelem az év végéig 15 724 vagont vett át. Ennek a mennyiségnek 50—60 százaléka volt elsőosztályú áru. Korsze­rűbb gazdálkodással azonban a termés magasabb százaléka lehetne exportképes. Az országgyűlés szombaton folytatja az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvény­­javaslat vitáját. ——........ ...............­..... Múlt &77 MODERN HEVERŐHŰZ MODERN FALVÉPOT 121,- Ft-ért OTTHON ÁRUHÁZ BPJVRAK(XZI-UHWG. Myltva:9-től este 8-ig,szombaton 10-től 5-ig ITU lógiai vizsgálatokat, mert a használhatatlan kutak építésé­vel már eddig is jelentős ösz­szegek vesztek kárba. Ha pe­dig a talajrétegekben egyál­talán nem találnak egészséges ivóvizet, meg kellene kezdeni, legalábbis a nagyobb közsé­gekben, a törpevízművek épí­tését, és derítés útján a Tiszá­ból biztosítani ivóvizet a Bod­rogköz lakossága részére. A szünet után az elnöki széket Pólyák János foglalta el. A vita dr. Ajtai Miklós­nak, az Országos Tervhivatal elnökének felszólalásával foly­tatódott. Dr. Ajtai Miklós felszólalása — Az 1964-es terv a nemzeti jövedelem termelésében és el­osztásában egyaránt az ötéves terv fejlődési irányának egy­értelmű folytatása, a termelés struktúrájának átalakítása az eredeti célok szerint folytató­dik — kezdte, majd kiemelte, hogy a terv az ipari exportnak a termelés emelkedésénél na­gyobb, 8 százalékos növekedé­sét irányozza elő. A fokozott export feladatok velejárója, hogy azoknak az iparágaknak a termelése nő leggyorsabban, amelyek jellegzetes és verseny­­képes exporttermékeinket ad­ják. Jellegzetes példája ennek komoly nemzetközi hírnevet kivívott gyógyszeriparunk. Az egyébként is gyors ütemben fejlődő vegyiparon belül egy­re nő a gyógyszeripar súlya. Míg 1960-ban a gyógyszeripar a vegyipar termelésének 17 százaléka volt, 1963-ban elérte a 25 százalékos részarányt, és 1964-es tervünk a részarány további növelését irányozza elő. A műszaki fejlesztés jelentő­ségéről szólva aláhúzta: " A fő kérdés az, hogy lé­nyegesen lerövidítsük, gyorsít­suk egy-egy új gyártmány út­ját a kutatás kezdetétől a soro­zatgyártásig. Tapasztalataink azt mutatják: ennek fő eszkö­ze, hogy a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőket ru­galmasan összpontosítsuk, át­csoportosítsuk az aktuális, si­ker reményével kecsegtető fej­lesztési feladatokra. Ez termé­szetesen azt is feltételezi, hogy csökkentsük gyártmányaink számát, szűkítsük iparunk gyártmányprofilját, jobban használjuk ki azokat a munka­­megosztási lehetőségeket, ame­lyekre a nemzetközi szocialista együttműködés módot nyújt, anyagi alapjai gyorsan növe­kedjenek, megteremtődjék a szocialista nagyüzemi mező­­gazdaság anyagi-műszaki bá­zisa. Ennek a gazdaságpoliti­kai elhatározásnak következ­tében a mezőgazdaság beruhá­zásai lényegesen meghaladják az ötéves terv eredeti elő­irányzatait.­­ A többletberuházások forrását az biztosította, hogy összes beruházásunk volume­nét sikerült a tervezettnél gyorsabban növelnünk. Az 1964 éves tervet is figyelembe véve, négy év alatt a terve­zett 142 milliárd forint he­lyett 158 milliárdot ruházunk be, tehát 16 milliárddal töb­bet, mint terveztük. Ennek a többletnek kereken a felét fordítottuk a mezőgazdasági és az élelmi­szeri­pari beruhá­zások emelésére, ami valóban ugrásszerű növelésnek tekint­hető. A megnövelt beruházási összegek mindenekelőtt a me­zőgazdaság gépellátottságát fo­kozzák. — Ez évi tervünk — foly­tatta —, mint ismeretes, a bérből és fizetésből élők reál­jövedelmének emelését 3 szá­zalékkal irányozza elő. Ha­sonló mértékben nő — a ter­melés növekedésével össze­függésben — a parasztság reáljövedelme is. Az előző évek — részben még csak be­csült — növekedését is tekin­tetbe véve ez azt jelenti, hogy 1960—1964-ben a reáljövede­lem ötéves tervünk előirány­zataival összhangban emelke­dik. — A fenti személyes ren­deltetésű jövedelmek mellett a különböző, úgynevezett köz­vetett juttatások — az ingye­nes és kedvezményes társa­dalmi juttatások, az egészség­­ügyi, kulturális és szociális el­látásra fordított költségek — egy főre jutó összege négy év alatt lényegesen gyorsabban növekedett, mint a reáljöve­­­delem. Különösen jelentős az ingyenes és kedvezményes jut­tatások növekedése a termelő­szövetkezeti dolgozóknál. Végül hangsúlyozta: ter­vünk és költségvetésünk 1964- ben is biztosítja ötéves terv­törvényünk realizálását, a szo­cialista építés ügyének újabb sikerét, gazdaságpolitikánk gyakorlat igazolta útján. A fejlődés több tekintetben új­szerű és nem könnyű felada­tokat állít elénk, megköveteli az ésszerű, de szigorúbb taka­rékosságot a gazdálkodás és a termelés minden területén. _Se«mi»at, 1964. február 1. Az Indiai Köztársaság elnökének távirata Dobi Istvánhoz Dr. S. Radhakrishnan, a Indiai Köztársaság elnöke, táviratban fejezte ki köszö­netét Dobi Istvánnak, az El­nöki Tanács elnökének, az in­diai nemzeti ünnep alkalmá­ból küldött jókívánságokért. Hogy feövenséti­ szintre emelték a magyar—svéd diplomáciai kapcsolokat A Magyar Népköztársaság és a Svéd Királyság kormá­nyai közös megegyezéssel el­határozták, hogy stockholmi, illetőleg budapesti követségei­ket nagykövetségi rangra eme­lik. ______ Véget ért a marxizmus - leninizmus oktatóinak tudományos ülésszaka A Marx Károly Közgazd­­­ságtudományi Egyetemen pén­teken véget ért a felsőoktatá­si intézmények marxizmus- leninizmus oktatóinak I. or­szágos konferenciája. A há­romnapos tudományos ülés­szakon több mint 600 egyete­mi és főiskolai oktató vett részt, köztük a baráti orszá­gokból érkezett vendégek, egyetemi tanárok és akadé­mikusok is. Az ülésszak részvevői há­rom szekcióban tanulmányoz­ták — az elhangzott referátu­mok alapján — a marxista­­leninista filozófia néhány központi, új problémákat fel­vető kérdését. Megnyílt a mezőgazdasági könyvhónap Pénteken délután a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színház­ban rendezték a mezőgazdasá­gi könyvhónap országos meg­nyitóját A megjelenteket dr. P. Szabó Gyula, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese üdvö­zölte, majd dr. Petőházi Gábor földművelésügyi miniszterhe­lyettes mondott megnyitó be­szédet. Kiemelte azt az orszá­gos jelentőségű szabolcsi kez­deményezést, hogy az idei könyvhónap idején valameny­­nyi arra alkalmas tsz-ben üze­mi szakkönyvtárat hoznak lét­re. Az ünnepi beszéd után a Jó­zsef Attila Művelődési Házban dr. Simó Jenő, a Művelődés­­ügyi Minisztérium kiadói fő­­igazgatóságának vezetője meg­nyitotta a negyedik mezőgaz­dasági könyvkiállítást. Meghall dr. Rudnay Gyula Január 31-én, 55 éves korá­ban, súlyos betegségben meg­halt dr. Rudnay Gyula, a Ma­gyar Nemzeti Galéria nyil­vántartási csoportjának veze­tője, a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum jog­tanácsosa. Fia volt Rudnay Gyula mesternek, képzőművé­szetünk egyik kimagasló alak­jának. Több évtizedes múzeu­mig szolgálata alatt kallódó műkincseink felkutatása, vé­delme volt elsősorban felada­ta, amelyet köztiszteletet ki­váltó módon, nagy lelkesedés­sel végzett. Múzeumügyünk tevékeny, hasznos munkatár­sát vesztette el halálával. Te­metéséről később történik in­tézkedés. DESODOR

Next