Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

14 Személyiség és pszichológia A gazdasági építőm­nka folyamán a társadalmi fejlő­dés gazdasági alapjának­­meg­teremtésében, a társadalmi fejlődés irányának meghatáro­zásában a legfontosabb té­nyező az ember. Az ember, aki elképzel, tervez, egyeztet, irányít, végrehajt és amikor kitűzött céljához ér, újabb, még messzebbre tekintő el­képzelések alapján kezdi újra gazdasági, társadalmi alkotói munkáját. Az ember, aki ma­ga is fejlődik, változik köz­ben és változnak elképzelései, igényei is. Az, emberrel fog­lalkozó tudományoknak, külö­nösen pedig a lélektannak ha­talmas feladatai vannak az embernek a társadalmi vi­szonyokhoz való tudatos al­kalmazkodása tekintetében. Dr. Bartha Lajos, a Tudo­mányos Akadémia Gyermek­­lélektani Intézetének igazgató­ja a nemrégen megtartott pszichológiai nagygyűlésen ér­dekes előadást tartott erről a problémáról. Azt elemezte, hogy a társadalmi kapcsolatok az embert születése pillanatá­tól végigkísérik életén és eze­ken keresztül a pszichológiai hatások döntő módon befolyá­solják, milyen emberré válik. Az izgalmas kérdés: mi az, ami egy személyiséget azzá tesz, ami, mennyi az öröklött tényező, és milyen környeze­ti, társadalmi behatások já­rultak hozzá egyéniséggé for­málódásához? Mi erősítheti, mi zavarhatja meg egy em­ber töretlen fejlődését? Az embernek már legelső, csecsemőkori kapcsolatai is társadalmi jellegűek. Amint világrajött, alkalmazkodnia kell azokhoz a hatásokhoz, amelyek a szülők, a többi fel­nőtt, a testvérek részéről érik. Az egészséges lel­ki alkatú em­ber a család körében legki­sebb korban, megszerezte az úgynevezett érzelmi biztonsá­got. Ez annak tudata, hogy szeretik, még ha kifogásolnak is valamit rajta, még ha bün­tetik is. Annak tudata, hogy nincsen egyedül a világban, hogy szülei minden körülmé­nyek­ között mellette állnak, segítik, támogatják. Hogy fel­tétlenül hozzájuk tartozik. A kisgyermek számára egész életére kiható kapcsolat az, amely anyjához fűzi, mara­dandóan az otthoni környezet­ben nyert »magatartási« min­ták, a szülők, a családtagok egymáshoz való kapcsolatának példája. A csilládban kialakult (bár legtöbbször ki­ sem mon­dott), de szüntelenül érzékel­hető etikai,­ érzelmi követel­mények mindennél jobban for­málják a gyermek jellemét, kihatnak egész egyéniségének harmóniájára, későbbi esz­ményképeire. Ezek a »magatartási« minták társadalmunk számos rétegé­ben még vajúdóban vannak. A régi, kispolgári hagyomá­nyok sokszor már értéküket vesztették, de mint üres for­mák még élnek tovább. A szocialista társadalomtudo­mány és lélektan feladata az is, hogy ott, ahol szükség van rá, segítséget adjon az új normák, az érzelmi és szekszuális élet kialakításához szükséges új erkölcsi szemléleti alap lét­rehozásához. Az ember egyéniségének ki­alakulására másik döntő fon­tosságú hely az oktatási intéz­mények, a legalacsonyabbtól a legmagasabb fokig. A szocia­lista iskolarendszernek min­den szakaszában — tehát a bölcsődétől egészen az egyete­mig — az a célja, hogy a gyermek egyéniségének, ké­pességeinek sokoldalú kifej­lesztéséhez a legjobb feltéte­­­­leket biztosítsa. A legelső és a legalsó állomás a bölcsőde. Ezt sem tekinthetjük kizáró­lag egészségügyi intézmény­nek, mert — a családtól el­tekintve — itt kapja a gyer­mek az első impulzusokat a társadalomba való beilleszke­désre. Személyiségének fejlő­déséhez nagyban hozzájárul­nak azok az élmények is, amelyek itt érik. Szólnak-e a gondozónők a gyermekhez. Vagy némán, beszélgetés nél­kül, kötelességszerűen teljesí­tik kötelességüket? Hogyan adagolják a szeretetet, van­nak-e kedvenc és elhanyagolt gyerekek? A pszichológiai­ szempontok még jobban előtérbe kerül­nek az óvodában. Az ered­ményes óvodai nevelés felté­tele, hogy a gyermek ismerje azokat a tárgyakat, amelyek­kel foglalkozik, hogy a tár­gyak jól megfeleljenek a cél­nak, hogy elfoglaltsága örö­met okozzon, hogy jó együt­tes tevékenységre képes kö­zösség alakuljon ki. Az óvo­dai nevelőknek fel kell is­merniük a gyermek társadal­mi-közösségi szempontból po­zitív tulajdonságait és ezeket erősíteniük, míg a negatív tu­lajdonságait gyengíteniük kell. Lélektani ismeretekkel nem rendelkező óvónő aligha fe­lelhet meg ezeknek az egyál­talában nem könnyű felada­toknak. Az iskolai oktatási,­­ s lélektani igények igen sokrétűek. A gyermek személyiségének körvonalai ekkorra már meglehetősen ki­alakultak. A gyermek a tár­sadalomnak, illetve az iskolá­nak a pedagógus által közve­tített követelményeit akkor fogja könnyen elfogadni, ha a nevelő személyiségét is el­fogadja. Sovány eredmény lesz azonban, ha csak formálisan fogadja el és tesz eleget az iskolai követelményeknek; ezek tartalmát is meg kell értenie és érzelmileg magáé­vá kell tennie. Nevelőnk körében pedig sajnos még nem mindenütt ismerték fel kellően azt a lélektani szem­pontot: elfogadja-e vajon az iskola a gyermek személyisé­gét? Milyen helyet, milyen fel­adatot juttat neki a közösség­ben, mennyire számol adott­ságaival, igényeivel? Ellenke­ző esetben ugyanis a gyer­mek könnyen elveszti érdeklő­dését, munkakedvét. Sajnos, pedagógusaink nagy része nem részesült kellő pszi­chológiai képzésben. Sok olyan nehézség merült fel az oktató munkában, amit a tanulók életkori sajátosságainak, az oktatás pszichológai törvény­­szerűségeinek, növendékei személyiségének ismeretei nél­kül nem győzhet le a pedagó­gus. Ezenkívül ismerniük kell azt az embereszményt is, amelynek kialakítására törek­szenek. A személyiség fejlesz­tését időnként túlságosan ál­talános célkitűzések szellemé­ben, túlságosan személytelen normák alapján kívánják megvalósítani. A nevelési terv helyes kezdeményezés a tekin­tetben, hogy az ifjúságban olyan képességeket fejlesszünk ki, amelyek a társadalom szempontjából lényegesek. Sok felmérő és egyeztető munká­ra van azonban még szükség ahhoz, hogy az iskola egész követelmény­rendszerét a tár­sadalomban való elhelyezke­dés szemszögéből egyeztessék a képességek kifejlesztésének metodikájával. Számos pszichológiai és tár­sadalmi problémát vet fel a pályaválasztás kérdése is. Rendkívül érdekesen veti fel Bartha, hogy az ifjúnál az értelmi, erkölcsi, akarati té­nyezők részben kitágulnak, amikor az egész társadalom­ban való elhelyezkedés problé­májával kerül szembe, rész­ben beszűkülnek, mert min­den tudását, lelkesedését egy bizonyos hivatás szolgálatába kell állítania. A hivatásra ne­velést kell tehát betetőznie a helyes pályaválasztásnak. Ezért szükség lenne országos pályaválasztási tanácsadóra; ki kellene terjeszteni a pályaalkalmassági vizsgálatokat is, amelyek az egyén képessé­geinek egy konkrét pálya kö­vetelményeivel való összeveté­sét szolgálják. A munkára va­ló felkészítés szakaszában kel­lene rendszeresen elvégezni a munkabiztonságra való neve­lést. A munkalélektannak ki kellene dolgoznia a szakmai képzés munkalélektani alap­jait, meg kellene határoznia a specializálódás egészséges ha­tárait. Hatalmas terük van tehát a pszichológiai kutatásoknak. A lélektan művelői egyre jobb feltételek között végzik kuta­tómunkájukat, a társadalom pedig várja eredményeiket, hogy azokat minél nagyobb mértékben felhasználhassa min­den téren, de különösképpen az oktatás és a munka, a ter­melés terén. " Köves Rózsa Liszt-múzeum Weimarban és Budapesten Az utóbbi évek folyamán jártam a weimari Liszt Fe­­renc-házban elhelyezett Liszt­múzeumban. Messze földről ellátogatnak ide, hogy néhány órát töltsenek abban a kör­nyezetben, ahol korának leg­kiválóbb zongoravirtuóza, a modern zongorastílus és a programzene megteremtője, nagy hazánkfia hosszú időn át élt és a zenei központ irányí­tója volt. Az emeletes Liszt­ház valamennyi szobájában és a zeneteremben a kiállított anyag: kéziratok, partitúrák, levelezések, diplomák, albu­mok, képek, szobrok és a vi­lág minden táján elért zenei sikereket igazoló műtárgyak gazdag tára nagy műgonddal és ízléssel nyertek elhelye­zést. A berendezési tárgyak pedig úgy, ahogyan azok a nagy mester életében álltak. A terjedelmes múzeumi anyag az egész épületet igénybe vé­ve, levegősen, jól áttekinthe­tően, gondozva található. Wei­mari tartózkodásomnak külön élménye volt, hogy a zenete­remben eredeti helyén álló, remekbe készült és állandóan karban tartott Bechstein hang­versenyzongorán megengedték hogy egy Liszt-művet eljátsz­­szam. Hazatérve, Budapestem is meglátogattam a Liszt Ferenc Múzeumot. A róla elnevezett Zeneakadémia III. emeletének rosszul világított, két arány­lag kis szobájában. A terje­delmes anyag összezsúfolva, az épület központi fűtése el­lenére is fűt­etlen szobákban áll a látogatók rendelkezésére, még azon az egyetlen szerdai napon is, amikor 5—7 óráig megtekinthető. Véleményem szerint ez nem kellő megbe­csülése a nagy magyar zene­szerzőnek, de ugyanakkor fi­gyelmetlenség és közöny a lá­togatóközönség iránt is. Jó lenne, ha a múzeum tekinté­lyes pesti anyagát Liszt Fe­renc emlékét jobban megille­tő tágasabb helyiségekben he­lyeznék el, a látogatóknak pedig adjunk legalább annyi világítást és fűtést, amennyi például a Nemzeti Galériában, vagy a Szépművészeti Mú­zeumban van. Rozványi György, az Országos Műemléki Felügyelőség dolgozója, Budapest Szerény megjegyzés irodalmi ügyben is Nehéz helyzetbe kerül az a , költeményeket hivatásánál fog­ '­va pedagógus szemmel vizs-­­­gáló olvasó, aki az Új Írás legutóbbi számában fellapoz­za Weöres Sándor Antik Ete­­rega című költeményét. A vers szerelmi élményt örökít meg, művészi formában és rend­kívül érzékletes módon. Any­­nyira érzékletes módon, hogy_ az olvasó megismerkedik nyil-j vánosság elé már kevésbé tar-íj tozó részletekkel is. Művészit alkotással szemben — a vers? tagadhatatlanul művészi — ? nehéz feltenni a kérdést: mi? szükség volt ezekre a natura-­ lista részletekre? Főképpen a­ fiatalság természetszerűen fel-5­letlenebb kritikai érzéke miatti! talán helyes lett volna, ha a? szerkesztő és a költő a verset is a mindenki által könnyen? hozzáférhető folyóiratban való? megjelentetése előtt együtte-í­sen átvizsgálták volna és te-­ kintetbe vették volna azt a­ szempontot is: a szerelmi él­? mény teljességéből mely rész-? letek valóak könnyen hozzá-í férhető, nagy példányszámú? folyóiratba, főként a serdület­­ len korú olvasók elé, akik a? versben esetleg nem a művé-t szí, esztétikai értékeket ve­? szik . észre, hanem csupán aii nyers erotikát. jl Tisztában vagyok azzal.!! hogy egy egyszerű olvasólevélj nem lehet hivatott arra, hogy? e nehéz kérdésben állást fog-? laljon, mégis, úgy érzem, nyil-5 vánosság elé kívánkozik sze-*, tény észrevételemnek az a?S oldala, hogy az ifjúság ízlésé-? nek, erkölcseinek fejlesztései költő és szerkesztő részéről? önmérsékletet és tapintato­t, tesz szükségessé. 1­5 G. /.­­ ált. isk. tanár, Budapest­­ Miért Hasad a kártya? ■. Egy társadalmi egyesület nevé- ? ben szólalunk föl. Bár bizonyos," hogy sem társadalmi életünkben, sem művelődési politikánkban egyáltalán nem elsőrendű szük­séglet a kártya — sőt, következ­het akár a tizedik helyen is —, mégis, ha már magánosok vagy egyesületek drága pénzért kár­tyát vásárolnak, megkövetelhetik,­­ hogy a kártya papíranyaga, mi­,' nősége az árhoz viszonyítva is el­? sőrendű legyen. A mai kártyákról? azonban ezt nem lehet elmonda- ? ni. Akár úgynevezett römi-kár-? tyáról, akár magyar kártyáról,­­ vagy francia kártyáról van szó, ezeknek papíranyaga annyira rossz, hogy már legtöbbször első kézbevevésre használhatatlanná válnak. Különösen az erősen be­harangozott műanyag-kártyákra van sok panasz. Már első keve- ? résnél hasadnak, törnek, tönkre-­ mennek. Emlékezünk rá, hogy valamikor a jóféle Piatnik-kár-­ tyák kibírták a háború lövész-­ árkait s bár a sok forgatásban bepiszkolódtak, szutykosakká vál­tak, de egy-egy csomag kártyát még a hadifogság évei után is haza tudott hozni a tulajdonos. Nemcsak ereklyeként, hanem használati tárgyként is! A Játék­kártyagyár mai kártyagyártmá­­nyainak legtöbbjéről ez el nem mondható. S bár a Játékkártya­gyár indokolt panaszra kicseréli — minden levélbeli bocsánatkérés ­ nélkül — a kártyákat, úgy véljük azonban, hogy a kártya használ­hatóságának nem ez az eszményi módja. S kinek jut eszébe min­dig, a bosszankodáson kívül, hogy visszaküldje a frissen tönkrement játékkártyákat, valahányszor a csomag öt-hat lapja elhasad, meg­törik, szétválik? Vagy, ha valaki hiányosan kapja kézbe a frissen bontott csomagot? Amit a vámon nyertünk, elvesztettük a réven. A kártyák lemoshatók ugyan , de ugyanakkor már el is törtek. A Műszaki Klub igazgatósága A tavaszi divat ez idén F­iában mutatkozott be e­zer. Az olasz divatházak ma­nás stílust mutatnak. A­­­­ai Sarli-szalonban példá­s kosztümkabátok szmokis­­zabásúak, a szoknyák eg­­­esek. A legérdekesebb donság, hogy a szoknyák al­ján, mint a férfi nadrágokon , felhajtó van. Újszerű a ferdén bevágott férfi nadrág­zseb is. A kosztümkabátok kivágá­sát könnyű batiszt, sifon, zsa­­bó, vagy nyakkendő díszíti. A kabátot gombok helyett csa­tok csukják. A tavaszi kabát továbbra is főleg redingot szabású, anyaga legtöbbször gabardin. Eleonóra Garnett — egy másik olasz nagy szalon — kollekcióját a denevér szabá­sú ujjak, a puha nagy gallé­rok és a sálszerű kendők jel­lemzik. Az olasz szalonok kö­zül nálunk a legismertebb a LUCIANI név. Rajzunkon bemu­tatjuk Luciani »Cadet« nevű, fekete-fehér mintás tweed kosztüm modelljét. A rövid, egyenes szabású kabátka gal­lérját és reverjét fekete bár­sonytükör borítja. Bársony­ból készült a kosztümhöz való blúz is. A kiegészítők: fekete cipő, táska és kesztyű. Rajzunk másik modellje kiskosztüm Lancetti kollekció­jából. A banánszínű vékony szövetkosztüm blúzos szabású kabátkája széles, tűzött övre dolgozott. A kiskabát elöl nyi­tott, és kilátszik alóla a feke­te blúz. A kiegészítők megint­­csak: fekete kesztyű, cipő és kalap. Figyeljük meg, hogy a ka­bátok ujja kesztyűhosszúságú. És figyeljük meg azt is, hogy a szoknya mindkét modellnél takarja a térdet. A divat »rémhírei­« tehát nem bizo­nyultak igaznak: sem bokáig, sem térden felül érő szoknyát nem fogunk viselni. Az olasz divattudósítók ta­vaszi divatbeszámolóikban megírják, hogy »az ingruha folytatja pályafutását: nappal és este is divatos«.­­ HÍRT ADUNK­­ a budapesti tavaszi di­i­vatbemutatókról. A Ruházati Mintatervező Vállalat február 20. és 21-én " a Duna Szállóban mutatja be " nagy kollekcióját. Ezt megelő- '■ zően 17-én sajtóbemutatót rendez saját modellboltjában. a Az Okisz Tervező Labora-­­ tóriuma február 27-én, a Gel­­­­lért Szállóban tart sajtóbemu­­­­tatót, majd ugyancsak a Gel­­­­lértben február 29-től már­­­­cius 3-ig rendezi tavaszi di­­vatbemutató-sorozatát.­­ A Nőiruha Nagykereskedel­­mi Vállalat tavaszi—nyári di­di­vatbemutatója február 26-án lesz a Fővárosi Tanács díszé­i­­termében. (f. b.) VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: TM, RD, TS, II.) — 1. Nagy orosz for­radalmi demokrata a múlt szá­­zadban. 1­. 1938-ban elhunyt erdé­lyi költő (keresztneve kezdőbetű­jével.) 13. Pompadour marquise, »­hivatali« utóda volt. 16. Lendü­let. 17. Akinek kár volt kikezde­nie Ludas Matyival. 18. Az Ad­riai-tenger öble. 19. Idegen férfi­név (egy ékezet — és magyar!) 20. Taszít. 21.­ Nobel-díjas dán biokémikus. 23. Művészhármas. 24. Ragozott német névelő. 26. Nielsen, a némasztár keresztneve. 28. Francia számnév, kiejtve. 29. Téli játék (a tó jegén). 30. ... magának: elhatározta, hogy meg­veszi. 31. Operaénekesnőnk (Ró­zsi). 32. Képrámák. 33. Lopdi 34. Roosevelt egyik keresztneve. 38. Invitálnak. 39 Sváb férfi bece­név. 40. Az NDK filmvállalata. 42. Előidézői. 44. Vágány. 46. Helyha­tározó. 47. Idegen női név. 48. Dél-amerikai főváros. 49. Sherlock Holmes atyja. 51. Kisipari egye­sülés. 53. Félig lankad. 55. »Lollo« hallgat rá. 56. Szerb cár a XIV. században. 57 . . .­Grenze, a né­met—lengyel határvonal német ne­ve. 59. Konzervet bontó. 61. Von dem. 63. ZLU. 64. Zenei rövidítés. 65. Lohengrin kíváncsi asszonya. 66. Női becenév. 67. Alaptalan hírt ereszt világgá. 70. ... talál, aki jól célzott. 72. Szigetcsoport. 73. Operánk 1956-ban elhunyt kiváló baritonja. 74. A feudális kizsák­mányoló rendszer ellen felkelt parasztok első nagy vezére. 76. Francia kommunista politikus (személyneve kezdőbetűjével). 77. Megszólítás. 79. Visszavonó. 80. Vidám ének. 82. TNZ. 83. Agy, németül. 84. Névelő és tiltószó. 85. Betűkből áll. 86. Ugye, meg­mondtam! 87. Az NKD egyik ál­lamvezetője. 83. . . . apa és fia utazása: Offenbach operettje (ná­lunk 101 éve mutatták be). 89. Kedves, szép táj jelzője. 90. Kül­földön élő, világhírű magyar kar­mester. 91. Görög materialista fi­lozófus. FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek: RM, LD, VG, SD, ZT, UD, NR, KT.) — 1. Osztrák zeneszerző és he­gedűművész, Mozart és Haydn kortársa. 2. Hegytető. 3. Az egyik oldal. 4. Jól földhöz verte (ellen­felét). 5. Közeledtek. 6. ... Bor­bála: a krakkói karmelita szüzek kolostorában 21 évig volt élve befalazva. A múlt század egyik botrányos pere volt. Regényesen feldolgozta Torday György. 7. Helység a Közép-afrikai Köztár­saságban (BRIA). 8. Rokon hang­zók. 9. Legismertebb dala a »Li­liomszál, liliomszál«. 10. Harag, latinul. 11. Világhírű tenorista (hogy a futballistáról ne is be­széljünk). 12. Hannibál . . . portás. 13. Vissza neked! 14. Ki nem áll­hat. 15. Ütés nélküli nyerés az ultiban. 21. Dárius­z az olasz nyelvben. 22. Útbaigazít. 24. Ókori görög matematikus. 25. Dunántúli patak. 27. Török város. 29. Skála­hangok. 30. Létrehoz (ékh.) 33. OZR. 34. Felvidítja. 35. Kisipari Szövetkezetek , Országos Szövetsé­ge. 36. Több ókori szürakuszai türannosz. 37. Elektroncső. 39. Tánclépés (ékh.) 40. Hammarskjöld keresztneve. 41. Mutatószó. 42. ORU. 43. Főzött (szalonna). 45. Falatot küldött le torkán. 47. Lak­­berendezési tárgy. 50. LRL. 51. Megszólítás, erős táj­szólással.­ 52. Fordított skálahang. 54. Kívánok neked szerencsét a lottón. 56. Az USÁ-ban elhunyt zeneszerzőnk. 58. Angol férfinév. 60. Ifjúsági (sportoló). 61. Az elektromos áram felfedezője. 62. Ír-angol költő.­ 66. Drégely hős védője. 67. Az ókori Egyiptom fővárosa. 68. LKS. 69. Főfolyónk német neve. 71. István, táj­szólással. 72. Női énekhang. 73. Falu Szabolcs-Szatmár megyében. 74. Mozart operája. 75. Francia egényíró. 76. Eger hőse. 77. Mi­kor, amikor, eszperantóul. 78. Lelt­­táros. 81. Hely határozó. 83. H. úr kedves neje. 35. A Balaton le­­oldása. (Fenyőey Antal) * Beküldendő legalább tíz darab zonos betűvel kezdődő személy­­név megfejtése, 1964. február 17-ig Megfejtés a január 26-i szám­­►61: Disney, Daland, Daguerre Galles, Dalton, Daudet, Darwin, Dallapiccola, Davy, Diaz, Dáró, Dandin György, Dukasz, De Troy duBois, Dareiosz, Durand,­­ Daidalosz, Dalmady, Dirac, Dan Du­vi­vier, Dis, Dudó, Divald Durov, Dugonics, Desdemona, De Foster, Déry, Dorticos, Degré Daumier, Donald, Drakón. NYERTESEK: Tíz-tíz lottószelvényt nyertek­Almási Ildikó, Budapest, XXI. Szebeni út 24. Halla Kálmánné, Budapest, VI., Népköztársaság út­ja 86. Dr. Papp Árpádné, Buda­pest, XII., Csanády u. 6/b. Sza­bó Mária, Budapest, XI., Eszéi u u. 20. Szűcs Judit, Budapest, VH.P­almássy tér 15. Cselyovszky Zol­án, Orosháza. Halmos Józsefné Solt. Dr. Lipták Jánosné, Encs. Sümegi István, Kővágóőrs. Sza­­ai Lászlóné, Bácsalmás. A nyerteseknek a lottószelvé­nyeket postán elküldjük. .Vasárnap, 1964. február 9. UGETEVERSENT vasárnap du. 2 órakor

Next