Magyar Nemzet, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

14 Nagymama-konferencia A BUDAPESTI NŐTANÁCS tervbe vette, hogy tavasszal nagymama-konferenciát ren­dez. A megbeszélésen, ame­lyen ez először szóba került, a részvevők élénken vitatták, milyen kérdések is kerüljenek napirendre. Fiatalok és öregek egyaránt megegyeztek abban, hogy a nagymamák tevékenysége rendkívül értékes és elősegíti a fiatalok helytállását munká­jukban. Elhangzott olyan meg­jegyzés is: a nagymamák ma­radiak, nem értik meg, hogy a fiatalok tanulni, művelődni akarnak, rosszul szeretik, túl­kényeztetik a gyerekeket. S a két vélemény összege: nehéz velük, de még nehezebb nél­külük. Mint ahogy a fiatalok meg­ítélésekor, az öregek esetében is helytelen lenne mindenkit egy kalap alá venni, és az ép­pen közvetlen környezetünk­ben tapasztalt esetek után mindenkit dicsőíteni avagy el­marasztalni. És talán zárjuk ki a szélsőségeket: a »vasko­san hálátlan, gonosz« gyerme­keket, akik a végsőkig kizsák­mányolják a nagymamákat,, a betevő falatot is irigylik tőlük, és azokat az önző öregasszo­nyokat (mert akadnak ilyenek is­), akik, bár még jó erőben vannak, a kisujjukat sem mozdítják meg, készséges gyermekeikkel tálcán hozat­nak mindent maguknak. Inkább azt nézzük, ami a leggyakoribb. A gyermekeik­kel együtt vagy külön lakó, de sokat segítő nagymamákat. Fi­gyelemre méltó probléma az is, mitől szűkülhet be egy öregasszony érdeklődése, mi az oka annak, hogy egy ko­rábban művelt, szellemes, sok­oldalú emberből — ami néha valóban előfordul — keserű, magába zárkózott, siránkozó idős nő válik. A KÜLÖN LAKÓ NAGY­MAMÁK esete az egyszerűbb. Megvan a maguk külön ház­tartása, birodalma, rádiója, könyvestábl­a vagy kézirhuri­­skáj­a, s akármilyen sokat segí­tenek a fiataloknak — akár úgy, hogy odamennek a nap egy bizonyos órájában, akár úgy, hogy az unokákat látják vendégül, amíg a szülők dol­goznak­ —, nincsenek olyan mértékben kiszolgáltatva, mint akik együtt laknak a gyere­kekkel. Többnyire nem is a nagymama anyagi kiszolgál­tatottságával, gyengeségével élnek vissza, hanem egysze­rűen azzal, hogy mindenáron meg akarják tartani gyerme­keik szeretetét, biztosítani akarják rendszeres közelségü­ket. Nemrégiben hallottam e£y özvegyasszonyról, aki »nem jött ki« a vejével, és ezért a lakást két kisebbre cserélték. Nem tud azonban lemondani róluk, odajár segí­teni. Este reá vár a konyhá­ban a mosatlan edény, míg a család bent a televíziót nézi, és ottani hálóhely híján, a hi­deg estében kénytelen óra­hosszat villamosozni. Miért tű­ri ezt a megaláztatást? Miért vállalja, hogy cselédnél is ke­vesebbnek tekintsék (ma ne­hezen képzelhető el olyan hi­vatásos háztartási alkalmazott, aki rendszeresen a piszkos edénnyel bíbelődik késő este is a konyhán, míg a család a televíziónál szórakozik). A sze­retet féltése hajszolja. De ez végletes eset. Rendes körül­mények között a külön lakó nagymama naponta néhány órát segít, esetleg kap is érte valamit, ez a felek anyagi helyzetétől és belátásától függ — ő maga azonban önálló em­ber. AZ EGYÜTT LAKÓ NAGY­MAMÁNAK nem kell a ba­rátságtalan estében villamo­soznia, nem kell elmennie ha­zulról ahhoz, hogy gyerme­keinek szolgálatokat tehessen. Mindig kéznél van, egészsége­sen és betegen. Élvezi a jót és a rosszat, öröme van a szülők jó példáján nevelkedő figyel­mes unokákban, bosszankodik a vásott gyerekeken, akik a rossz iskolai osztályzatért épp­úgy a nagymamán töltik ki bosszújukat, mint apjuk vagy anyjuk az elmaradt prémiu­mért. A családtagok viselkedé­sén múlik, hogy az együttélés derűs, békés betetőzése-e egy fáradságos életnek, vagy ter­hes napok egymásutánjának keserű pergetésévé válik. Egyesek azt mondták, a nagymama gyakran morózus, barátságtalan, irigyli a fiata­lokat. Gyermeke (különösen egyet­len gyermeke) házasságával, az unoka megszületésével a nagymama külön világa sok­szor megszűnik, vagy legalább­is erősen összezsugorodik. Fiá­nak, lányának, most még ke­vésbé partnere, mint azelőtt volt. A vendég a fiatalokhoz jön, ő beadhatja a feketét, vagy elkészítheti a süteményt. Ha a vendégek emberségesek, szólnak is hozzá. Ha kevés­bé azok, csak elfogyasztják, amit készített. Az unokákkal ugyan ő foglalkozik, de azért mégis — és természetesen — csak a második személy a sze­mükben. Ha a nagymama ér­telmesen nevel, magától érte­tődik, hogy elsősorban a szü­lők megbecsülését oltja a gyer­mekekbe. De nehéz nem el­maradni a napi kérdésektől, ha valaki csak otthon és a fűszeresnél mozog, ha a láto­gatók nem vele cserélik ki nézeteiket, ha a házi munka mellett alig jut rá ideje, hogy egy könyvbe belelapozzon. Olyan esetről is hallottunk, hogy az együtt lakó nagyma­ma tisztes nyugdíját a közös családi kasszába tették, és ha valamire szüksége volt, kérnie kellett.­ A FELVÁZOLT KÉP bizo­nyára egy kicsit sötét. Biztos, hogy a nagymama hangulatá­nak érzelmi tartalma is vál­tozó: másképpen érzi magát a kizárólagos nagymama-szerep­ben akkor, ha érdekes foglal­kozástól vonult nyugdíjba , és a nagymamaság egybe­esett a külső élettől való visszavo­nulással; más a helyzet, ha ke­reső foglalkozását csak kény­szerből folytatta és megint más, ha mindig a háztartás­nak élt és megszokta, hogy szüntelenül lesse a családta­gok kívánságait. Valószínű, hogy a tervezett konferencián számtalan új probléma merül majd fel. A három generáció együttélésé­nek sok olyan változata­ le­hetséges, amelyre kívülálló nem is gondolhat. Az alap­helyzet azonban mindenütt azonos. A fiatalok előtt — még akkor is, ha házasságuk első éveiben anyagi problé­mák adódnak — ott az egész élet, pályájuk, gyermekeik, a művészet, a kultúra élvezete. A nagymama élete — még ak­kor is, ha messze van még a »töpörödött anyóka« kortól,— lezárult. .Saját részére nincs várni valója. Évtársai, barátai lassan elhalnak, elmaradoznak mellőle. Örömöt már csak családja eredményeiben, helytállásában találhat. A fia­talok kötelessége, hogy mind­ezért érzelmileg kárpótolják. Bele kell magukat élniük a nagymama helyzetébe, nem­csak azért, mert az élet törvé­nye, hogy egyszer ők is meg­öregszenek, hanem azért, mert társadalmunk egyik alapvető elve, a szocialista humanitás ezt követeli tőlük. AZ ORVOSTUDOMÁNY fejlődésével az emberi élet meghosszabbodik. A nők — a statisztikai adatok tanúsága szerint is — tovább élnek, mint a férfiak. Nem közöm­bös, hogy egy társadalmilag, számbelileg és funkcióját te­kintve is nagyon jelentős ré­teg »életérzését« a derűs öreg­kor bölcs harmóniája, vagy keserű, acsarkodó magába zár­­kózottság jellemzi-e. Köves Rózsa TRANZISZTOR Magyar oktatófilm Rendező: Janovics János Operatőr: Borbély János Bemutató: február 2. Magyar Nemzet Nénik, bácsik korszaka Vannak, akik nem bírnak zabadulni sem rögeszmétől s­em szokásoktól, sem bizo­­nyos elavult formáktól. Jó egynéhány évvel ezelőtt, ami­­kor az emberek semmiképpe n­em tudták egymást hogyan megszólítani, kialakult egy könnyen áthidalható titulus, néni és bácsi. Pedig ez a megszólítás nem minden eset­ben azért hangzik el, mert gyermek szólít meg felnőttet, hanem sok esetben cinkosan,­únyosan, kihangsúlyozva a korkülönbséget. A középkorú­érfi ugyanúgy mondja a húszéves kalauznőnek, hogy kalauz néni­, kérek egy vo­nalat , mint a valóban idős asszony a fiatal fiúnak, hogy »kalauz bácsi, ugy­e szól majd?« Nénit és bácsit mond sok helyen az eladó és a hiva­tali dolgozó is. Íme egy kirívó példa : Csúcs­­forgalomban felszáll a 49-es villamosra egy nagyon csinos, igen jól öltözött, de már nem egészen fiatal nő. A kocsi zsúfolt. A kalauz — fiatal, 20—22 éves fiú — felteszi a kérdést: »Kinek adjak még átszállót?« és mielőtt a nő megszólalhatna, feléje fordul: »A néninek milyen jegyet ad­jak«? — A nő láthatóan za­varba jön, erre nem volt el­készülve, úgy érzi, mindenki őt figyeli. Pillanatnyi habozás után azonban kihúzza magát, és jó hangosan ezt válaszol­ja: »Nekem, fiacskám, adj egy átszállót!« A kalauz arcán megdöbbenés, majd az uta­sokból önkénytelenül kirobba­nó nevetés hallatára, mint egy hörcsög kiáltja vissza: »De, kérem... hogy beszél velem?« »Csak úgy, ahogy egy néni beszélhet veled, fiacskám«. Molnár Z. A. Bp. XXII. Kossuth L. u. 84. Ki tud róla ? Ernst Wildenbruch német­ köl­tő (1845—1909) remek költemé­nyét, a »Hexenlied«-et két költő is lefordította magyarra. 1914-ben a Franklin Társulat kiadásában jelent meg »► Wildenbruch: A bo­szorkány dal és más balladák­« címmel, Körös Endre fordítása. De nagyszerűen sikerült fordítás­sal Kosztolányi Dezső is lefordí­totta a verset. Győző A. Andor kiadásában, Benedek Marcell szerkesztésében 1927-ben megje­lent Irodalmi Lexikon az 1208. oldalon ismert­eti W i Idén brit­eh­ot és megemlíti, hogy a Hexen-IWlTtl t5s IHfgy * ' WTS rstipci illIWUI is napvilágot látott. Keresem ezt a Kosztolányi -f­ordítást. Hogy megjelent, az biztos, d© sem a Kos­ztolányi-gyűjteményekben nem található, sem a Kosztolányi mű­ködésével foglalkozó írások nem említik, és nem tudnak róla a Kosztolányi Dezső irodalmi mun­kásságát méltató írók sem. Hol és mikor jelent meg a Kosztolá­ny­i-fordí­tás? Ki tud róla? Balázs Dezső, Budapest, XI., Fadrusz u. 2. További megjegyzések irodalmi ügyben Február 9-én, e rovatban megjelent levélre, amely Weöres Sándor Antik ekloga a­ mű versének naturalista ki­ételeit bírálta, több hozzászó­­lót kaptunk. Néhány olva­sónk egyetért a levéllel, má­­sok bírálják azt. Németh Erzsébet egyetemi h­­allgató a »mai lányok« ne-­i] ■ében ír, akik valóban több s­zabadsággal rendelkeznek, ír mint anyáink vagy nagy- [i anyáink. »Honnan veszi ma­­iának a szerző azt a merész­­s­éget, hogy akár kiagyalt, akár átélt idilljét ennyire í­lyersen, szemérmetlenül le- í­rja ... Mi ebben a költemény- í­ben a művészi? Talán az, h hogy rímekbe szedte ösztönei- ‘I­lek létrejöttét és végrehajtó- é át? Hogy leírja azt, amit más f­­lhallgat, mert nincs róla mit f leszólni!« Egy szombathelyi ■[ orvos olvasónk — élesen meg- f­ogalmazott — véleménye sze- -r­int az Antik ekloga a »műv­­ ’észet eszközeivel visszaélő­­ tomográfia«.­­ Magyar Gyula olvasónk azt í­rja, hogy Weöres Sándornak a r­égi tisztelője, nem tartja mag j­­át prűd erkölcsprédikátornak, s é­ppen ezért értetlenül áll e ersével szemben. íj V. S. szombathelyi olvasónk íj védelmébe veszi az Antik­ek- ‘j­ogát: »Ami művészi, nem le­­ít fet erkölcsrontó... A milói­­ Vénusz, Thorwaldsen Ámor és «' eszüc­éje,­ avagy Boticelli Ve- S­ms születése másolatához is i­­gen könnyen hozzáférhet a serdületlen ifjúság, és még J­­óth Tihamér sem kiáltott rá- j­uk annak idején vétót«. Bá­­l­int András gimnáziumi ta- íj­­uló így ír: »Megragadott a \ ,v ers művészi­ formája és kitű- ? lő ábrázolásmódja, egyszóval­­ lágyon tetszett... Abban a íj torban vagyok, amelyben az *­­mber keresi egy kissé az erő- fi ikát, de el tudom azt válasz- ni ,ani az esztétikától és a mű- j­­észettől«. is Tihanyi László leveléből: -Elfogadott dolog, hogy egy J. művészi alkotás lehet erotiku- f­ián is szép. Weöres Sándor-f­iák nemcsak erotikus versei­­ .Vannak, ha nagy ritkán eroti­­kus verssel jelentkezik, attól nem lehet megtagadni a nyíl- J. vánosságot az erkölcs nevé­ben. Ismerjük Catullus, Ovi­dius és Propertius költemé­nyeit, és tudjuk, hogy az an­tik költők kendőzetlen nyílt­sággal verseltek a természe­tes dolgokról...« VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: BI, EK, LC, AL, NR, III.) — 2. Dan­­din György magyarított neve az egyik fordításban. 3. Államfőnk. II. A Tubuai-szigetek (Polinézia) egyike. 17. BTA. 18. Nyugtalanul , topog. 19. Hírhedt francia ter­rorszervezet. 21. örökölni, néme­tül. 22. Olyanokat, eszperantóul. 23. Lokáltündér. 24. ... Pál: J. Poole vígjátéka (Pethes Sándor volt a címszereplője a Nemzeti­ben). 25. Báránybégetés. 26. Spa­nyol hegység. 27. A futball­­labda része. 28. Arany műve. 29. Összezárt (ruhát). 30. Könnyezik. 31. Szabadságharcunk lengyel származású hőse. 32. Francia mi­niszterelnök a háborúban. 33. Fiat iustitia, ... mundus! 34. Fran­ciás búcsúszó. 35. Római Isten­nő. 37. Törvény, franciául. 38. Basszusszerep Szabados Béla­­A bolond­ című dalművében. 39. Római 556-­os. 41. Berg, a kom- , ponista keresztneve. 42. A fáj- . dalom szava. 4­4. Sámson veszte. 45. Kossuth-dí­j­as költő, műfor­dító. 45. 1909-ben elhunyt szobrá­szunk. 47. ZTL. 48. Pedagógus (ékh.) 49. Halhatatlan francia il­lusztrátor. 50. Bebocsátásért jelző. 52. Folyó, spanyolul. 54. Futár, hírnök. 55. Művészpárok. 57. A »dáridó« szó egyik népi mellék­­alakja. 59. Német származású hí­­ns pozsonyi orvos a XVI. szá­zadban. 60. Rajz János nagy si­kerű filmalakítása. 62. TAE. 63. Angol zeneszerző (egyébként: Ír­ország angol neve). 64. A­­Mel­lékutca» írója. 65. Tűzszerszám. 66.­­Régi nemes család, a Sáros vármegyei Kapi váráról nyerték nevüket. 67. Idegen ábécérészlet. 68. ... hal, békaporonty. 69.­­ Nagy perzsa költő. 70. La gázza . . .. Rossini operája (A tolvaj szarka). 71. Főszerep a Turandot­­ban. 72. Német névelő. 73. .Nö­vény- és állattani jelző. 74. ... mags. kukorica. 73. Hevesi köz­ség. 76. Emil Reznicek operája. 77. Nagy szovjet filmrendező (egyik személyneve kezdőbetűjé­vel). FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek: GU, SG, AS, DO, KA, TZ.) — 1. Az­­Amerikai tragédia­ írója. 2. Ko­rában nagy népszerűségü ameri­kai filmszínésznő. 3. Egykori job­bágyi teher. 4. Német személyes névmások. 5. ATN. 6. Rendelke­zik, parancsol. 7. Kitalálja a meg­fejtést. 8. A »Hattyúdal­ című új magyar film írója (keresztne­ve kezdőbetűjével). 9. Nemes ás­vány. 10. Kiváló magyar balett- táncosnő. 11.­ Körmölni. 12. IOC. 13. Virslijelző (ékh.) 14. Rákóczi híve­i(Ádám). 15. Világhírű film­­színésznő. 17. Spanyol kikötővá­ros. 20. Kertészeti nemesítést vég­ző. 22. ... párod (rólad van szó és a feleségedről). 24. Lengyel­­ország német neve. 25. Forralni, főzni, angolul. 27. Nemes ás­vány. 28. TSG. 29. Kortárs köl­tőnk. 31. Felvidító. 32. 1959-ben lett francia miniszterelnök. 33. Gomba, németül. 34. Idegen férfi­név. 35. Hivatalnok, tisztviselő, angolul. 36. Iskola, elavult szó­val. 38. Egy másik szerep (tenor) Szabados Béla­­A bolond­ című dalművében. 39. Idegen férfinév. 40. Bántalmaz. 41. Névelős étel­ízesítő. 42. Hamis, ravasz alak. 43. Az intrikus az Othellóban. 44. Kiváló francia filmszínésznő. 45. Emelőgéped. 46 Szolmizációs han­gok. 48.. Tudomással bírni. 49. ... asszony erkölcse: Zapolska da­rabja. 50. ... rúg, futballista­ige. 51. Egy híres hazaárulási per szenvedő alanya; rehab­itációjá­­ban Zolának volt nagy szerepe. 53. Orosz férfinév. 54. Fiúk, né­metül. 53. ... Gray arcképe (Wilde). 56. Tüzet szüntet. 57. Je­­­­les angol költő­­ a XVII. század­ban. 58. Szörnyű hatású gyűjtő­­harcanyag. 60. Generális Kodály Háry Jánosában. 61. Többfelé ter­jedő, szétváló. 62. Termőföld. 64. Anim--. 66. Kávé, eszperantóul. 63. Német határozatlan névelő. 69. Skálahangok. 71. KÖK. (Fenyesy Antal) * Beküldendő legalább tíz darab azonos betűvel kezdődő személy­név megfejtése, 1964. február 24-ig. Megfejtés a február 2-i szám­ból: Decius Mus, Debussy, D'Artagnan, Dionüszosz, Defoe, Deré, Dungi, Dayka, Doppler, Diogenész. — Don Quijote, Dóczi, Don Pasquale, Dido, Drake, Démétriosz, Domitianus, Duran, Döbrentei. * NYERTESEK: Tíz-tíz lottó-szelvényt nyertek. Náday Istvánné, Bp., XIL, Ma­gyar Jakobinusok tere 4/b. Ré­vész Edit, Bp., Xvi., Sall­a­i Imre u. 15 a. Pa­llasz Mária, Bp., VI., Csengery u. 69. ifj. Perneczky Sándor, Bp., IX., Üllői út 119. Zámolyi József és Zsófia, Bp., XIV., Cházár András u. 19. Láncz László, Szőllősgyörök. Dr. Pajor Gézáné, Csepreg. Papp Ida, Fü­zesabony, Pekli Márton, Veszp­­rémvarsány, Szollár Károlyné, Zebegény. A nyerteseknek a lottószelvénye­ket postán elküldjük. Vasárnap, 1964. február 11­. Tavaszi nagytakarítás A meteorológia korai ta­vaszt jósol, így előbbre kerül a tavaszi nagytakarítás ideje is. Valljuk be, lesz mit taka­rítani: az idei télen, a »ko­romfelhő« a lakásokban is megtette a magáét. Szóval hozzákezdhetünk a nagytaka­rításhoz. Kezdjük a munkát a SZEKRÉNNYEL. Ne sajnáljuk az időt és a fáradságot, mindent szed­jünk ki a szekrényből és a beljesét terpentinnel törölges­t­sük ki. A belül festett szek­­rényt ultrás vízzel kell kimos­ni.­­ A FÜGGÖNYT­­ sokan csak akkor mos-­­ sák, vagy cserélik, amikor a­­ fűtés már megszűnik. Pedig a van abban is por, elég! Dob-­­ juk a függönyt a kádba, vagy­­ a teknőbe, és addig csurgas-­­ sunk rá hideg vizet, amíg a­­ víz tiszta lesz. Közben ném­­­hányszor jól rázzuk át a függ­­­gönyt a hideg vízben, hogy s minden részéből alaposan ki-­­ ázzon a por és a korom, szőnyegtisztító: tálba öntjük és súrolókefével négyzeten­ként átkeféljük vele a sző­nyeget. Utána tiszta, bő víz­be mártogatott, kicsavart ronggyal átdörzsöljük. A vizet többször kell váltogatni. A szőnyeget a földön fektetve szárítjuk meg. A kisebb sző­nyeget a konyhában vagy a fürdőszobában tisztítsuk! A nagyobb szőnyeg tisztítását a szobában is elintézhetjük: a szélei körül újságpapírt te­szünk alája, és csak a felüle­tét vizezzük. Saját szőnyeg­tisztító receptünk a követke­ző: Új liter meleg vízben fel­oldunk egy kanálnyi Ultra­­pasztát, beleöntünk 2 dl ter­pentint és 1 dl szalmiákat. Ez­zel a keverékkel ugyanúgy dolgozunk, mint az Express­sel vagy a Kohinorral. A PADLÓ gyönyörű tiszta lesz, ha »Alfa« vagy »Kremolin« ben­zines padlófénnyel felkenjük. Ha túl kormosnak találjuk a padlót, előzőleg mossuk fel jó meleg vízzel, amiben krémult­rát oldottunk fel. A kék borí­tékos krémultra a háztartás általános csodaszere. Minden­re jó! Ajtómosásra éppen úgy, mint kősúroláshoz, vagy kád­­tisztításhoz. A KONYHA KÖVÉT újjá varázsolja a követ­kező keverék: fél vödör forró vízbe 3 evőkanál ultraport, fél liter szalmiákot és fél liter hidrogént teszünk (a hidrogén a fodrászkellék szaküzletekben kapható!) A keveréket — nyitott ablaknál — seprővel a kőre kenjük. Tejfölszerű hab keletkezik, amelyet fél óra múlva forró vízzel alaposan felmosunk. Ezt a keveréket szokták parkett világosításra is használni. VÉGEZETÜL A SZŐNYEG a rajzon két divatos kő­tisztításához . kitűnő • a fénymodell a szorgalmas há­­»Kohinor« és az »Express« zsasszonynak. (f. b.) — • ni »um — r

Next