Magyar Nemzet, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Miközben a Bitonsági Tanács lrcsal Török „hadgyakorlat” a ciprusi partok közelében kiprinni EVSZ-védelmei kép •I intervenciós veszéllyel nembn Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa pénteken, magyar idő szerint 21.52 órakor, folytatta a ciprusi kérdés vitáját. A tanácsülésen ismét részt vett a ciprusi külügyminiszter, valamint Görögország és Törökország képviselője. Elsőnek Denktash ciprusi török politikus szólalt fel. Jóllehet a tanács korábbi döntése értelmében Dentash csupán "■magán emberként" adhatta elő véleményét, a politikus úgy tüntette fel, mintha valamennyi ciprusi török nevében beszélne. Azt állította, hogy Makariosz elnök "terroruralmat gyakorol a ciprusi törökök felett". Ezután Görögország képviselője szólalt fel, rámutatva arra, hogy Denktash maga is felelős a Cipruson kialakult nehéz helyzetért, s a török szélsőségesek e vezetője a Biztonsági Tanács által számára nyújtott lehetőséget csupán arra használja fel, hogy olajat öntsön a tűzre. Kiprianu ciprusi külügyminiszter felszólalásában kijelentette, hogy — tekintettel a Denktash beszédében elhangzott rágalmazó kijelentésekre — kéri a tanácsot, az igazság megállapítása érdekében hallgasson ki különböző nemzetiségű ciprusi állampolgárokat. A ciprusi külügyminiszter felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra, hogy Törökország pénteken újabb provokációt hajtott végre, amikor hadgyakorlatok ürügyén török hadihajókat küldött a ciprusi partok közelébe. A ciprusi külügyminiszter ezután megismételte kormánya kérését, hogy a Biztonsági Tanács védje meg Ciprust a török fegyveres intervenció fenyegetésétől, és biztosítsa a szigetország függetlenségét és területi épségét. A Biztonsági Tanács ülésének végén Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólította Törökország képviselőjét, válaszoljon végre arra a kérdésre, a török kormány hajlandó-e az ENSZ alapokmányának megfelelően kijelenteni, hogy tiszteletben tartja Ciprus integritását és függetlenségét. Menemencioglu török küldött Fedorenko felhívására kijelentette, kormánya egyike a londoni "garanciaszerződés" aláíróinak és Törökország e szerződés értelmében tesz eleget kötelezettségeinek. Fedorenko ezután ismét szót kért és felhívta a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét arra, hogy a török küldött ezúttal sem adott világos választ a ciprusi kormány által joggal igen fontosnak tartott kérdésre. A Biztonsági Tanács ülését ezután hétfőn, magyar idő szerint 21.30 óráig, elnapolták. Marokkó ragaszkodik a Kubával való kereskedelemhez Sajtóértekezlet Havannában Havannából jelenti a TASZSZ: Abdel Káder Iszmail, a Kubában tartózkodó marokkói kereskedelmi küldöttség vezetője Havannában sajtóértekezleten elítélően nyilatkozott arról a nyomásról, amelyet az Egyesült Államok gyakorol a Kubával kereskedő országokra. Fenn akarjuk tartani és fejleszteni kívánjuk kereskedelmi kapcsolatainkat Kubával — hangsúlyozta a marokkói képviselő. — Marokkó ebben az évben 250 000 tonna kubai cukrot akar importálni és szemesterményt, konzerveket, foszfátot és egyéb árut szándékszik exportálni Kubába. A Kuba és Marokkó között lebonyolódó kereskedelmi forgalom összege az 1959. évi 13 millió dollárról 1963. év első felében csaknem 19 millió dollárra emelkedett. Mi szilárdan hiszünk a népek önrendelkezési jogának elvében és abban, hogy minden népnek jogában áll a maga számára olyan rendszert teremteni, amelyet a legjobbnak tart — mondta befejezésül a marokkói képviselő. ll, S. New*: A kereskedelem a „vörösökkel" fényesen kifizetődik Ifvshivision mására marad bojkott-terveivel Londonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok — miután belátta, hogy képtelen egymagában érvényt szerezni a Kuba elleni gazdasági blokádnak — csatlósait hívja segítségül. Ezt a következtetést vonja le az angol közvélemény Betancourt venezuelai elnöknek a Kubával kereskedő országokhoz intézett fenyegetőzéséből. Londonban úgy vélik, hogy Venezuela nem a saját jószántából lóbálja a bojkott fegyverét. Anglia esetében azonban ez visszafelé sülne el, mivel Anglia évi 78 millió font ára olajat és vasércet vásárol Venezuelától, ugyanakkor Venezuela csak 18 millió font értékű angol árut importál. Az angol sajtó arra is utal, hogy az amerikaik, ha jó üzletet szimatolnak, maguk is hajlandók megkerülni a blokádot. A Daily Mirror New York-i jelentése szerint egy amerikai vállalat képviselői Montrealban kubai küldöttséggel tárgyalnak 2,5 millió dollár értékű zsír szállításáról. A washingtoni külügyminisztérium — a lap szerint — már kijelentette, hogyez az üzlet nem ellenkezik törvényeikkel". Hogy az Egyesült Államok csak önmagát károsítja a szocialista országokkal szemben követett kereskedelmi elzárkózás politikájával, azt meggyőzően bizonyítja a tekintélyes amerikai hetilap, a U. S. News and World Report. A hetilap kénytelen-kelletlen megállapítja: Kanada fejlődő kereskedelmét a kommunista országokkal az egész ország üdvözli. Ennek révén ugyanis Kanada megszabadul gabonafeleslegeitől, s ez kihat az egész ország gazdasági életére. Ugyanakkor csökken Kanada ráutaltsága a külföldi tőkére, sőt, búzaügyletekkel szerzett dollárösszegek segítségével fedezheti fizetési deficitjét az Egyesült Államokkal szemben. Kanada, miután nyolc egymást követő évet súlyos külkereskedelmi deficittel zárt, most nagy exporttöbbletet ért el. A kanadaiak joggal állapítják meg, hogy a kereskedelem ajá nörösöseken" fényesen kifizető? dik — írja az amerikai hetilap,? idézve Roy Crabtree, a kana? dai gyáriparosok szövetsége el? nökének kijelentését: »az úgy-5 nevezett vasfüggöny mögötti országok szédítő méretű lehe? tőségeket képviselnek olyan? berendezések exportjára nézve,? amelyek gyártása terén Kana-Ja különösen kiváló. Ilyenek például a bányászati felszerelé-? sek, a farost- és papíripari gé- pek, a villamossági felszerelé-? sek és az építőipari gépek« —– szögezte le Crabtree. Az U. S. News and World? Report hozzáteszi: Kanada ro-S hamosan növekvő kereskedel- mét -a hidegháborús ellenség-? gél" csak az Egyesült Államok? ellenzi hevesen. A kanadaiak azt mondják, hogy az amerikait, álláspontot az indulatok sít-? gallják, nem pedig a józan ész. Utalnak arra is, hogy a keres-(s kedelem előmozdítja a békét,' nyitva tartja a közlekedési utaikat és hasznos mindkét fél szá- mára. ' A (Moszkva, TASZSZ)/ Moszkvában aláírták a Szov-Svjetunió és a Kínai Népköztár-/ saság közötti kulturális együtt-/ működés 1964. évi tervét. S A (Havanna, Reuter) A1, Transimport kubai külkeres- kedelmi vállalat további ötven autóbuszt kötött le a Leylandsi Motors Ltd nevű brit cégnél. A szállítmány értéke a hoz-?zátartozó alkatrészekkel együtt 1,5 millió peso. .Maprsemzet Bírósági ítélet alapján Ruby megnyithatta egyik bárját Még mindig az esküdteket keresik a dallasi perben Dallasból jelenti az AP, az AFP és a Reuter. A dallasi per pénteki napjának egyedüli konkrét eredménye a tizedik esküdt kiválasztása volt , így már csak kettő hiányzik a szükséges tucatból. Pénteken mind a védelem, mind a vád több esküdtet utasított el, vétójogára hivatkozva. A védelem egyébként továbbra is a kommunistaellenesség felkorbácsolásával igyekszik hangulatot kelteni Ruby mellett. Tonnhill ügyvéd például a pénteki tárgyalás során ilyen kérdéseket tett fel a jelölteknek: »Ki a bűnösebb ön szerint: egy ember, aki megöl egy kommunistát, vagy egy kommunista, aki megöli az elnököt?■» Az államügyész minden esetben tiltakozott a kérdések ellen és Brown bíró megtiltotta a jelölteknek a válaszadást. Egy dallasi bíróság pénteken ismét engedélyt adott Rubynak egyik bárja, a Vegas Club megnyitására. Letartóztatása után ugyanis az engedélyt visszavonták. Az indokolás szerint Ruby nem tekinthető bűnösnek, mivel nincs ellene ilyen értelmű bírósági ítélet. Ruby egyébként pénteken 5500 dollárért eladta Carousel nevű másik lokálját. A vételárból ügyvédeit fizeti. Goldwater programja az erőszak és az agresszió A „veszettek44 vezérének előadása Hírügynökségi jelentések szerint Goldwater szenátor, az amerikaiveszettek" vezére, aki szeretné, ha a Köztársasági Párt őt jelölné az Egyesült Államok elnökének tisztségére, pénteken beszédet mondott az országos sajtóklubban. Beszédében kifejtette külpolitikai nézeteit, s állást foglalt az erő és az agresszió politikája mellett. — Tudatában kell lennünk annak — mondotta a többi között —, hogy kell valamit tennünk Kubával, mert csak így irthatjuk ki a kommunizmust a nyugati féltekén. Minél gyorsabban tesszük ezt meg, annál jobb. " A szenátor állást foglalt a Szovjetunióval folytatott kereskedelem ellen és kijelentette, hogy a Szovjetuniónak történő búzaeladása történelem legnagyobb diplomáciai hibája". Helyeselte viszont, hogy az Egyesült Államok segítséget nyújt Dél-Vietnamnak. — Az Egyesült Államoknak meg kell értetnie a délvietnami kormánnyal — mondotta —, hogy a politikának és a háborúnak elválaszthatatlanul össze kell kapcsolódnia, ha meg akarjuk nyerni ezt a háborút. Goldwater állást foglalt amellett, hogy a NATO csapatait szereljék fel taktikai nukleáris fegyverekkel. Véleménye szerint az Egyesült Államoknak fokoznia kell rakétafegyverkezését, de ugyanakkor tovább kell fejlesztenie pilóták vezette bombázókból álló légierejét oly módon, hogy a két fegyvernem kölcsönösen kiegészítse egymást. A szenátor hevesen bírálta a de Gaulle-kormány "független külpolitikai magatartását", helytelenítette de Gaulle egyes külpolitikai lépéseit, köztük a Kínai Népköztársaság elismerését. A bankkamatláb emelése ronthatja a toryk választási esélyeit Rácz Dezső Károly, az MTI londoni tudósítója jelenti. Az angol bankkamatláb-emelés hatásainak felmérése során szakkörökben utalnak arra, hogy két probléma igényel sürgős megoldást: 1. A font árfolyam és az aranytartalék megvédése. A kiszivárgott értesülések szerint a súlyos külkereskedelmi passzíva bejelentésének közzétételét követő napon fonteladási roham indult meg és ez körülbelül 20 millió fontnyi arany- és devizaveszteséget okozott a fonttartaléknak. Pénzügyi körökben remélik, hogy a kamatlábemelés elriaszthat a veszedelmesebb méretű spekulatív fonteladásoktól — legalább egy időre. A védelem ára azonban a megélhetési költségek emelkedése és az életszínvonal csökkentése lesz. 2. A másik feladatot: a gazdasági növekedés iramának lassítását nem lehet pusztán kamatlábemeléssel megoldani. Szakkörökben azt várják, hogy az angol pénzügyminiszter emelni fogja az adókat. Utalnak arra, hogy a gazdasági élet tanulmányozásával foglalkozó állami bizottság javasolta, a belső vásárlóerő csökkentésére növeljék az adóterheket körülbelül évi 200 millió fonttal. Nem valószínű, hogy ehhez elegendő lenne a fogyasztási és forgalmi adók emelése. Viszont ilyen mértékű adóemelés a választások küszöbén szükségképpen rontaná a toryk esélyeit. .Vasárnap, 1964. március . Sandys ma Kelet-Afrikába utazik Londonból jelenti a TASZSZ: Duncan Sandys nemzetközösségi ügyekkel foglalkozó brit miniszter március 1-én Afrikába utazik. Kenyába, Ugandába és Tanganyikába látogat el. A hivatalos közlemény szerint a miniszter tárgyalásokat folytat ezeknek az országoknak kormányfőivel a "feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről". Január végén angol csapatokat küldtek az utazás céljául kijelölt három országba az ottani hadseregekben kitört zavargások miatt. E csapatok ma is a helyszínen tartózkodnak. Az afrikai egység szervezete viszont határozatot hozott a Tanganyikában állomásozó angol csapatok afrikai egységekkel való felcseréléséről. Kenya területén angol katonai támaszpont van, amelyet az év végéig meg kellene szüntetni, az angol kormány azonban mindent elkövet ennek elkerülésére. , Anglia ugyanakkor olyan tervekkel is foglalkozik, amelyeknek értelmében létrehoznák a brit nemzetközösség fegyveres erőit s a jövőben Anglia e fegyveres erők felhasználásával hajtaná végre akcióit a nemzetközösségi országokban. Ezeknek a kérdéseknek arendezése céljából utazik Sandys Kelet-Afrikába. Az etióp — szomáli határviszályt tárgyalja a lagosi értekezlet Laposból jelenti az AFP, az AP és a TASZSZ. Az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsa péntek esti ülését a szomáli—etiópiai határvita kérdésének szentelte. Szomália elvben elfogadta azt a tervet, hogy létesítsenek demilitarizált övezetet a két ország közötti határ mentén. Az etiópiai szóvivő azonban kijelentette, hogy a terv "értelmetlen", ha nem párosul megfelelő biztosítékokkal és garanciákkal. Az etiópiai megbízott terjeszkedő politikával vádolta Szomáliát. Utóbbi álláspontja szerint viszont Etiópia követett el agressziót. Az értekezlet politikai bizottsága megvizsgálta a rwandai menekültek problémáját is, de megoldást nem talált. Pénteken táviratot intézett a lagosi értekezlet részvevőihez Germaniába, az egykori francia afrikai gyarmatokat tömörítő Afrikai és Malgas Államok Szövetségének volt főtitkára. Mba, aki távoli rokona az elnöki bársonyszékbe francia szuronyok segítségével visszahelyezett León Mba gaboni diktátornak, táviratában éles szavakkal ítélte el a francia fegyveres erők gaboni beavatkozását. Mint írta: »A franciák eljárása törvénytelen és agressziós cselekménynek minősül egy független állam ellen." Hangsúlyozta, hogy de Gaulle elnök kesztyűt dobott Afrikának, s a lagosi értekezlet részvevőinek válaszolniuk kell a kihívásra. Rehabilitációs határozat Csehszlovákiáan Prágából jelenti a TASZSZ. A CSKP Központi Bizottsága teljes mértékben rehabilitálta a Szlovák Kommunista Pártnak azokat a neves személyiségeit, akiket a személyi kultusz időszakában alaptalanul a burzsoá nacionalizmus, valamint a párt- és államellenes tevékenység vádjával illettek. A Rudé Právo szombati számának belső vezércikke szerint a CSKP Központi Bizottsága 1963 decemberi plénumán felülvizsgálta a Szlovák Kommunista Párt 1950. évi IX. kongresszusán elhangzott — a Szlovák KP vezetősége egyes tagjainak úgynevezett burzsoá nacionalizmusáról szóló bírálat politikai és ideológiai vonatkozásait. Ezen a kongresszuson azzal vádolták G. Husák, L. Novomesky, V. Clementis, valamint más elvtársakat, hogy a burzsoá nacionalizmus ideológiáját csempészték be a pártba. Leváltották őket a párt és állami tisztségeikről, később pedig állam- és pártellenes tevékenység vádjával ítéletet hoztak ellenük a személyikultusz időszakának egyik politikai perében. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága tüzetesen megvizsgálta az ügygyel kapcsolatos okmányokat, valamint az újonnan napvilágra került tényeket, s arra a következtetésre jutott, hogy a bírálat az úgynevezett burzsoá nacionalista frakcióról alaptalan volt, s az említett elvtársak egyes hibáinak mérhetetlen felnagyításából és félremagyarázásából származott. A CSKP Központi Bizottsága érvénytelenítette a korábbi alaptalan párthatározatokat Husáknak, Novomeskynek és Clementisnek a CSKP Központi Bizottságából és a pártból való kizárásáról, párt-, állami és társadalmi tisztségeikről történt leváltásukról, valamint K. Smidkenek a CSKP Központi Bizottságából való kizárásáról. Vita az atombomba körül A vita a nyugati szövetségesek között folyik és sajnos, nem abba az irányba, hogy megkeresse a kivezető utat az atomfegyverkezési versenyből. Három álláspont jegecesedett ki eddig a vitában, mely tulajdonképpen évek óta folyik, de csak most jutott el odáig, hogy az egyes álláspontok kontúrjai világosan kivehetők. A három nyugati atomhatalom — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — mellett részt vesz a vitában Nyugat-Németország is, mégpedig intenzívebben, mint a három bombatulajdonos. A bonni részvételt ebben a diplomáciai birkózássá mélyült vitában két fő szempont határozza meg. Az egyik az, hogy minden eszközzel akadályozza olyan helyzet bekövetkezését, amelyben az atomfegyverkezést nemzetközi egyezménnyel leállítanák, vagy akárcsak a mai szinten befagyasztanák. A másik: megtalálni és a szövetségesekre rá oktrojálni egy olyan formulát, amelynek alapján Nyugat-Németország hozzájut az atomfegyverekhez. Ezen a ponton a nyugatnémet törekvések a legközelebb állnak az amerikai felfogáshoz. Az Egyesült Államok kormánya, anélkül, hogy a nyugati szövetségen belül kialakult fölényét bárki is kétségbe vonhatná, olyan rendszert szeretne kialakítani, amely biztosítja számára az ellenőrzést a Nyugat valamennyi atomfegyvere felett. Eközben persze Washington sem hagyhatja figyelmen kívül azokat a változásokat, amelyek a második világháború befejezése óta eltelt évek alatt bekövetkeztek, s amelyek jelentős erőátcsoportosításokkal jártak a nyugati szövetségen belül. Már több ízben felhívtuk olvasóink figyelmét ezekre a nem jelentéktelen változásokra, amelyek — főleg az utóbbi hónapokban — önállósági törekvésekben jutnak kifejezésre, s nem pusztán de Gaulle részéről, aki kétségkívül a leggyorsabban és a leglátványosabb módon vonta le a konzekvenciákat az Egyesült Államok monopolhelyzetének megrendüléséből. Ebben a helyzetben az amerikaiak kénytelenek voltak olyan rugalmas formulát keresni az atomellenőrzés keresztülviteléhez, amely nem sérti a szövetségesek nemzeti önérzetét, de azért szigorú fegyelmet kényszerít rájuk és a végső döntést biztosítja az Egyesült Államok számára. Az úgynevezett sokoldalú atomütőerőterv biztosan nem elégíti ki százszázalékosan az amerikai igényeket — már csak nehézkessége miatt sem —, de az adott körülmények között érvnél okosabbat nem tudtak kitalálni. A terv, amely a Kennedyéra alkotásai közé tartozik, s bonyolultságán rajta is van a Kennedy-féle kormányzati stílus kézjegye, tulajdonképpen egy kompromisszumos elv elfogadását tételezi fel. Csakhogy ez az elv teljesen elfogadhatatlan de Gaulle intranzigens nemzeti irányzata számára, mely egyébként is tele van érzékenységi momentumokkal, de az atombomba kérdésében egyenesen hisztériás érzékenységről tett többször is tanúságot. De Gaulle speciális hatalomfilozófiájában az atombomba különleges helyet foglal el, szinte vallásos szimbólummá nőtt, a nagyhatalmi önállóság szimbólumává , s ebből a szempontból tulajdonképpen nem is fontos, hogy mekkora ütőerőt képvisel a francia atombomba. De Gaulle nemcsak francia nemzeti ügynek tekinti a "saját atombombát", hanem szűken vett európai ügynek, amiből az amerikaiak per absolute ki vannak zárva, az angolok pedig idővel csatlakozhatnak hozzá, persze nem a saját feltételeik alapján (De Gaulle egyébként következetesen alkalmazza ezt az elvet az európai integráció minden viszonylatában.) Amikor a múlt év elején fülébe jutott, hogy Kennedy és Macmillan megegyezett egy külön atom-koordinációs tervben, nyilván azzal a mellékgondolattal ütötte nyélbe szélsebesen a Párizs— Bonn-egyezményt, hogy Nyugat-Németországot bevonja saját atomfegyverkezési programjába, s egyfajta atom-dualalizmust hozzon létre Franciaország és Nyugat-Németország között. De Gaulle igyekezett meggyőzni nyugatnémet partnereit, hogy tervei előnyösebbek Bonn-nak, mert gyorsabban jut általuk célhoz, tehát az atomfegyverek birtokába, s az "európai szeparatizmus" eszmekörébe is jobban beilleszthetők. Eközben persze de Gaulle nem tévesztette szem elől azokat a lehetőségeket sem, amelyeket Nyugat-Németország ipari és pénzügyi potenciálja kínál egy roppant költséges program gyorsabb megvalósításához. Ha Adenauen a helyén marad, a francia—nyugatnémet különszövetség előbbutóbb közös atomfegyverkezési programhoz vezetett volna, ami pedig a nyugati szövetségi rendszer végleges széthullását jelentené. Aminthogy az Adenauer-éra vége felé már elég világosan kirajzolódtak egy francia—nyugatnémet és egy külön angolszász szövetség körvonalai. Kennedy, aki jól ítélte meg de Gaulle szeparatista törekvéseit, azért is mozgósított minden erőt Adea-