Magyar Nemzet, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-01 / 76. szám

z Münnich Ferenc, Rónai Sán­dor, Somogyi Miklós és Szir­mai István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, va­lamint a Politikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizott­ság titkárai. Ott volt a fogad­tatásnál az MSZMP Központi Bizottságának, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető sze­mélyisége. Jelen volt a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Pontosan 12 óra 15 percet mutatott a pályaudvar órája, amikor begördült a szovjet párt- és kormányküldöttség különvonata a Rákóczi induló pattogó hangjai mellett a pá­lyaudvar csarnokába. Villan­tak a fotóriporterek lámpái, peregtek a filmfelvevő gépek, amikor a vonat ajtajában mo­solyogva, derűs arccal megje­lent Nyikita Szergejevics Hruscsov jól ismert alakja. A vonatról leszálló szovjet állam­férfit és feleségét, továbbá a küldöttség tagjait elsőként Ká­dár János és felesége, Komó­csin Zoltán és Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes kö­szöntötte. N. Sz. Hruscsov me­leg, baráti kézszorítással, öle­léssel üdvözölte Kádár Jánost, Kádár Jánosné pedig nemzeti­színű szalaggal átkötött, hatal­mas csokorral kedveskedett Nyina Petrovnának. Hosszan zúgott a taps, az éljenzés, ami­kor a vendégek a magyar párt­os állami vezetők társaságá­ban, KISZ-fiatalok, úttörők és kisdobosok sorfala között el­haladva, kiléptek a pályaud­var előtti térre. Hatalmas ün­neplés közben nemzetiszínű és szovjet zászlók emelkedtek a magasba: a budapestiek for­ró szeretettel köszöntötték a testvéri szovjet nép küldötteit. Elhangzott a díszjel, a dísz­­őrség parancsnoka jelentést tett a szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetőjének. Ezután felcsendültek a szov­jet és a magyar himnusz hang­jai, N. Sz. Hruscsov — Kádár János társaságaiban — ellépett a felsorakozott díszőrség előtt és köszöntötte az egységet. Út­törők virágcsokrokat nyújtot­tak át a vendégeknek, akik ez­után üdvözölték a fogadtatá­sukra megjelent magyar köz­életi vezetőket, valamint a dip­lomáciai testület képviselőit. Viharos taps, éljenzés töltöt­te be a teret, amikor N. Sz. Hruscsov és Kádár János az üdvözlések után a fogadtatásra megjelent budapesti dolgozó­kat köszöntötte. Az éljenzés, a taps még foko­zódott, amikor Kádár János a mikrofonhoz lépett, hogy üd­vözölje a vendégeket. galom, a haladás minden ere­jének még jobb tömörítésé­hez, a béke megőrzéséhez. — örülünk annak, kedves szovjet barátaink, hogy e lá­togatás során önök saját sze­mükkel láthatják, még köze­lebbről megismerhetik a szo­cializmust építő magyar nép munkájának újabb eredmé­nyeit. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szüntelenül érez­ni fogják a magyar nép, a dolgozó milliók szívében gyö­kerező szeretetet és mély megbecsülést a szovjet nép, a lenini párt és személy szerint Hruscsov elvtárs iránt. Érezni fogják, hogy a magyar mun­kásosztály, a magyar nép a Szovjetunió Kommunista Párt­jában a kommunizmus, az em­beriség jövőjének zászlóvivő­jét, a Szovjetunióban a népek szabadságának, az emberiség békéjének legszilárdabb tá­maszát látja. — Éljen a kommunizmust építő szovjet nép, a Szovjet­unió Kommunista Pártja, pártjaink, országaink, népeink testvéri barátsága! (Nagy taps.) Ezután hosszan tartó, nagy taps közben Nyikita Hruscsov lépett a mikrofonhoz. Maga Nemzet mm * | * ■ / •• I •• I " ■ • I Kadar János udvözlő beszéde — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság kormánya, az egész ma­gyar dolgozó nép nevében forró szeretettel köszöntöm hazánk fővárosában kedves vendégeinket, a testvéri szov­jet párt- és kormányküldött­séget. (Taps.) — Mély tisztelettel, szere­tettel üdvözlöm Nyikita Szer­gejevics Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkárát, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökét, a küldöttség vezetőjét és kedves feleségét, Nyina Petrovna Hruscsova elvtárs­nőt. (Taps.) — Szívből köszöntöm Se­­beszt elvtársat, az SZKP El­nökségének póttagját, az Uk­rán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, Andropov elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, Gromiko elvtársat, az SZKP Központi Bizottsá­gának tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét, Szatyukov elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját, a Pravda­­szerkesztőjét, Tedoszejev elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját, a Tudo­mányos Akadémia alel­nökét, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökét, Gyemen­­tyeva elvtársnőt, az SZKP Revíziós Bizottságának tagját, a moszkvai városi pártbizott­ság titkárát, Gyenyiszov elv­társat, az SZKP Központi Bi­zottságának tagját, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetét, a küldöttség tagjait, valamint a kíséretükben ér­kezett elvtársakat. — Az önök személyében forrón köszöntöm a nagy szovjet népet, annak Lenin alapította dicső forradalmi él­csapatát, a Szovjetunió Kom­munista Pártját. (Nagy taps.) — Rendkívül örülök, hogy szovjet barátaink meghívá­sunkat elfogadva eljöttek hoz­zánk. Látogatásuk nagy ese­mény népünk életében, a szovjet—magyar baráti kap­csolatok történetében. Ez a barátság népünk erős táma­sza, sikeres szocialista építő munkánk záloga, ezt erősíteni szüntelen törekvésünk. — A múlt év nyarán ma­gyar párt- és kormánykül­döttség járt a Szovjetunióban. Akkori találkozóink, tárgya­lásaink és megállapodásaink erősítették egységünket, to­vábbfejlesztették együttműkö­désünket népeink javára. Szí­vünk mélyén elevenen él an­nak a forró, testvéri fogadta­tásnak emléke, amelyben ben­nünket, a magyar nép kép­viselőit a szovjet emberek a gyárakban és a földeken, vá­rosban és falun, Moszkvában és a messzi vidékeken, min­dig és mindenhol részesítet­tek. Mi, mint mindig, ott is, látogatásunk minden órájá­ban éreztük, hogy a magyar nép a Szovjetunióban olyan igaz és közeli barátra talált, aki jóban-rosszban, szép idő­ben és viharban szilárdan mellette áll. — Az új világot építő né­pek sikereinek kiapadhatatlan erőforrása a szocialista orszá­gok összefogása, amelynek egyik, számunkra leglényege­sebb eleme a mind sokrétűbb és gyümölcsözőbb szovjet— magyar barátság és együttmű­ködés. Mély meggyőződésünk, hogy küldöttségük mostani látogatásának eredményeként még tovább erősödnek a Szovjetunió és a Magyar Nép­köztársaság testvéri, szocia­lista kapcsolatai. A mi barát­ságunk nem irányul egyetlen más nép ellen sem, ezért mondhatjuk, hogy barátsá­gunk és együttműködésünk további elmélyülése, erősödé­se hasznos hozzájárulás vala­mennyi szocialista ország, a nemzetközi kommunista moz­aista mozgalom kiemelkedő egyénisége vezet! (Taps). — Éljen a szovjet és a ma­gyar nép megbonthatatlan barátsága! (Nagy taps). Hruscsov beszédét a követ­kező magyarul elmondott sza­vakkal fejezte be: — Éljen a szovjet—magyar barátság! (Nagy taps). Az ünnepélyes fogadtatás a díszőrség díszmenetével ért véget. A szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjai a ma­gyar államférfiak társaságá­ban gépkocsiba ültek és szállá­sukra hajtattak. Az útvonala­kon, amerre elhaladtak, min­denütt nagy tömeg köszöntötte a kedves vendégeket. Nyikita Hruscsov válasza — Engedjék meg, hogy kül­döttségünk, tagjai nevében szívből megköszönjem Ká­dár elvtárs meleg, baráti sza­vait és a testvéri fogadta­tást. — Néhány órával ezelőtt még hazánk földjén voltunk, most pedig már — kedves elvtársaink — itt tolmácsol­hatjuk örömmel a magyar nép igaz barátainak, a Szov­jetunió dolgozóinak szívből jövő őszinte és forró üdvözle­tét, jókívánságait. A szovjet dolgozók a magyar nép hűsé­ges harcostársai a szocializ­mus és a kommunizmus fel­építéséért, a világbékéért ví­vott küzdelmében. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának és kormányuknak, meghívására érkeztünk orszá­gukba. Erre a látogatásra Ká­­­dár János elvtárs hívott meg a múlt évben, amikor a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség élén a Szovjetunió­ban járt. A kölcsönös baráti látogatások a testvéri szocia­lista országok kapcsolataiban immár jó hagyománnyá vál­tak. — Küldöttségünk több tag­ja — így én is — már nem egyszer járt az önök országá­ban. Nagyon örültünk a meg­hívásnak, annak, hogy újra meglátogathatjuk országukat, hogy ismét találkozhatunk önökkel és még közelebbről megismerkedhetünk a testvéri magyar nép életével, az új élet építésében szerzett gaz­dag tapasztalataival. A szo­cializmus építése Magyarorszá­gon sikeresen halad, s ez örömmel tölti el a szovjet né­pet, mindazokat, akik a mar­xizmus—leninizmus magasztos eszméiért harcolnak. — Mostani látogatásunk nemcsak szívélyes találkozás jó barátainkkal — ami önma­gában is nagyon kellemes —, hanem több annál. Mert lehe­tőséget nyújt arra, hogy foly­tassuk országuk vezetőivel 1963 nyarán megkezdett rend­kívül gyümölcsöző megbeszé­léseinket. — Meggyőződésünk, hogy mostani találkozásaink és esz­mecseréink Kádár János elv­­társsal és a többi magyar ve­zetővel érdekesek, hasznosak és szívélyesek lesznek, amint ez jó barátok között szokás. Nagy érdeklődéssel várjuk találkozásainkat a magyar munkásokkal, parasztokkal és értelmiségiekkel.­­ Küldöttségünk a magyar­­nép nemzeti ünnepe, hazájuk felszabadulása 19. évforduló­jának előestéjén érkezett, örü­lünk, hogy önökkel együtt ün­nepelhetjük ezt a nagy jelen­tőségű évfordulót.­­ Engedjék meg, hogy köszöntsem önöket ünnepük előestéjén, további sikereket kívánjak hazájuk felvirágoz­tatásáért végzett munkájuk­hoz, a szocialista világközösség erejének és egységének meg­szilárdításáért, a tartós világ­békéért vívott harcukhoz. — Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és annak­­ Központi Bizottsága, amelyet Kádár János, a magyar nép hű fia, a nemzetközi kommu­ Látogatás Dobi Istvánnál és Kádár Jánosnál A szovjet párt- és kormány-­­ küldöttség N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága első titkárának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének veze­tésével kedd délután az Or­szágházban látogatást tett Dobi Istvánnál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökénél és Kádár Jánosnál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ránál, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökénél. A rendkívül szívélyes, bará­ti látogatáson jelen volt Péter János külügyminiszter és Szip­ka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Tárgyalások az Országházban Kedd délután az Országház­ban megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió párt- és kormánykül­döttségeinek tárgyalásai. Magyar részről a tárgyalá­sokon részt vesz Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első­ titkára, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettese, Komó­csin Zoltán, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Nemes Dezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Németh Károly, az MSZMP KB titkára, Péter János külügyminiszter, Kakuk József­né, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pamutnyomóipari Vállalat pártbizottságának titkára, Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Szovjet részről a tárgyalá­sokon részt vesz N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, P. J. Sebeszt, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének póttagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, J. V Andropov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, A A. Gromiko, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, külügyminiszter, P. A. Szatyu­kov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Pravda főszerkesztője, P. N. Fedosze­­jev, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­jának alelnöke, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnö­ke, R. F. Gyementyeva, az SZKP Központi Bizottsága Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP Moszkva városi bi­zottságának titkára és G. A. Gyenyiszov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A magyar küldöttség szak­értői: Puja Frigyes, az MSZMP KB osztályvezetője. Darvasi István, az MSZMP KB osztályvezető helyettese. V­ályi Péter, az Országos Tervhivatal első elnökhelyet­tese, Erdélyi Károly külügy­miniszter-helyettes és Németh Béla, a Külügyminisztérium osztályvezetője. A szovjet delegáció szak­értői: Sz. T. Asztavin és L. M. Z­amjatyin, a Külügyminisz­térium osztályvezetői. A küldöttségek véleményt cseréltek a tárgyaló feleket kölcsönösen érdeklő kérdések­ről. A megtárgyalt kérdések­ben teljes nézetazonosság nyilvánult meg. A tárgyalások a szívélyes­ség, a testvéri barátság lég­körében folytak. Vacsora a szovjet küldöttség tiszteletére A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány kedd este az Ország­ház Vadásztermében vacsorát adott a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tiszteletére. Részt vett a vacsorán N. Sz. Hruscsov és felesége, vala­mint a delegáció tagjai és szakértői. A vacsorán részt vett Dobi István és felesége, Kádár Já­nos és felesége, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zol­tán, dr. Münnich Ferenc, Ne­mes Dezső, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós, Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai, a kormány tag­jai, a magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjai és szak­értői, s a politikai élet több más vezető személyisége. A meleg, baráti légkörben lezajlott vacsorán Kádár Já­nos pohárköszöntőt mondott. Szerda, 1964. április 1• Kádár János pohárköszöntője . A legfontosabbról kívá­nok szólni. Szovjet barátaink magyarországi tartózkodásá­nak eddig lezajlott eseményei, e rövid nap minden órája, megkezdődött tárgyalásainak bensőséges, szívélyes légköre is fényesen bizonyítja, hogy pártjainkat és népeinket az elvek és célok azonossága, szoros és harmonikus együtt­működés, az egység, a test­véri barátság megbonthatatlan szálai kapcsolják össze. Ez számunkra a legfontosabb. — Barátságunk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság történelmi napjaiban született. Azóta sok idő eltelt, sok víz folyt le a Dunán és a Volgán, sok minden történt, de internacionalista, a mar­xizmus—leninizmus szilárd elvein alapuló barátságunk kiáltotta az idő minden meg­próbáltatását, s ma erősebb mint valaha. E barátság alap­jait még Lenin, s Lenin szov­jet és magyar kortársai rak­ták le, a munkásosztály leg­­öntudatosabb fiai pedig a pol­gárháborúk és csataterek sík­ján az elnyomottak ügyéért közösen kiontott vérrel szen­telték meg. — Nagyon jó, hogy nap­jainkban is van nem kevés szovjet és magyar vezető em­ber, még több egyszerű dol­gozó, akiket a közös elvek mellett összeköt az a szemé­lyes ismeretség, tisztelet és barátság is, amely a közös munkában és harcban szüle­tik. De még jobb, hogy a szovjet—magyar barátság nemcsak a vezetők barátsága, hanem két, testvéri, marxis­ta—leninista párt egysége, két szocialista ország szövetsége. A mi barátságunk immár a milliók, a népek barátságává, a kommunizmust építő szov­jet és a szocializmust építő ma­gyar nép testvéri barátságává fejlődött s éppen ezért meg­­bonthatatlanná vált. — Barátságunkat a történe­lem során nem kevesen és nem egy oldalról próbálták aláásni, megveszekedett bur­­zsoák, nacionalisták, fasiszták, eszelős revizionisták és a dog­mák makacs megszállottai. Barátságunk ellen irányuló minden romboló próbálkozás megtört pártunk, munkásosz­tályunk internacionalizmusán, és végül is valamennyi ilyes­fajta kísértet csúfos kudar­cot vallott. — Természetesen ma is vannak imperialisták, akik kapcsolataink lazulásában re­ménykednek, revizionisták, akik abban bizakodnak, hogy eltántorodunk forradalmi cél­jainktól, s olyan dogmatiku­sok, akik szembe szeretnének állítani, és külön-külön, vagy együtt kalandor utakra akar­nának vonszolni bennünket. De csak hadd várjanak és re­ménykedjenek ezek a jobb- és­­baloldal fellegjárók, mi megyünk tovább, a magunk útján, egyenesen, előre. — Mi szilárdak vagyunk ál­láspontunkban. Pártjaink egyetértését ma nem kell hosszasan bizonygatnunk. Ezt jól ismerik és támogatják né­peink, barátaink, de ismerik még ellenségeink is. Párt­jaink egységesek ma a mar­xista—leninista elvek védel­­mezésében bármely oldalról jelentkező torzítással szemben, és holnap még egységesebbek lesznek.­­ A Magyar Szocialista Munkáspárt a Lenin alapítot­ta nagy úttörő és példamuta­tó testvérpártot tiszteli a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­ban, amelynek elvi szilárdsá­ga nagy erőt jelent saját har­caiban, s erősíti az egész nem­zetközi kommunista mozgal­mat. E párt történelmi ta­pasztalatait egyetlen testvér­párt sem nélkülözheti. — A magyar nép a szovjet népben leghűbb barátját, test­vérét látja, amely megszabadí­totta a fasiszták bilincseitől, s amely a felszabadulás óta is mellette van, bármilyen ne­hézséggel küzd. Ezért ma párt­jaink és népeink egységesek, együtt küzdenek a szocializ­mus, a béke zászlaja alatt, Marx, Engels, Lenin hű köve­tőiként, s holnap ez még in­kább így lesz. Nekünk, ma­gyar kommunistáknak, a szo­cializmus magyar híveinek ez az egység és barátság a leg­fontosabb. Ez az egység erőnk forrása a harcban, a munká­ban. — Ezért, ezen a mai ünnepi találkozón a nagy szovjet né­pet, szovjet testvérpártunkat, a Hruscsov elvttrs vezette le­nini Központi Bizottságát kö­szöntöm, s kívánom, éljen, szüntelenül erősödjék a szov­jet—magyar barátság! — Poharam Hruscsov elv­társ egészségére, szovjet ven­dégeink egészségére, barátsá­gunkra emelem. Kádár János szavaira N. Sz. Hruscsov válaszolt. N. Sz. Hruscsov pohárköszöntője — Nem először látogatunk gyönyörű országukba. Ma mégis nagy örömmel vártuk, hogy találkozzunk önökkel. A találkozás barátainkkal min­dig öröm, boldogság. Boldo­gok vagyunk, hogy ismét önök között lehetünk, hogy találkozhatunk igaz barátunk­kal, Kádár elvtárssal, párt­juk és kormányuk többi ve­zetőjével, a Magyar Népköz­­társaság dolgozóival. — A fogadtatás szívből jö­vő melegét már az első per­cekben éreztük, ahogy orszá­guk földjére léptünk. Nem­csak a kellemes budapesti ta­vasz tölt el melegséggel, ha­nem szívük melege, a testvéri barátság is, amellyel fogad­tak bennünket. — Örülünk, hogy pártjaink és országaink viszonya min­den területén eredményesen fejlődik, ami megfelel mind­két nép érdekeinek és céljai­nak, a béke és szocializmus érdekének az egész világon. Nézeteink teljesen megegyez­nek a szocializmus és kom­munizmus építésének, a szo­cialista világrendszer és a nemzetközi kommunista moz­galom további tömörítésének, és megszilárdításának vala­mennyi kérdésében, a külpo­litikai kérdésekben. Ez ért­hető is, hiszen mi nem egy­szerű jó szomszédok, hanem testvérek, kommunista esz­ményeinkben és céljainkban fegyvertársak is vagyunk. Ez a magasztos egység megacé­lozza barátságunkat, megha­tározza tetteink és törekvé­seink azonosságát. — A szocialista, a kommu­nista építésben elért sike­reinknek megfelelően válnak mind tökéletesebbé és fejlőd­nek országaink kapcsolatai. A szocialista országok kölcsönös együttműködésének gyakorla­tában a kölcsönös tapaszta­latcsere sok kitűnő formája alakult ki. S úgy gondolom, hogy ezek közül a legfonto­sabbak egyike a párt- és kor­mányküldöttségek kölcsönös látogatása. E látogatások na­gyon hasznosak pártjaink és országaink számára, lehetősé­get teremtenek arra, hogy kö­zelebbről megismerjük egy­más népeinek életét és sike­reit, megvitassuk és eldöntsük az egymást kölcsönösen érdek­lő legfontosabb kérdéseket. A Magyarországi látogatá­sunkkal viszonozzuk a Kádár elvtárs vezetésével tavaly nyáron a Szovjetunióban járt magyar párt- és kormánykül­döttség látogatását. Engedjék meg, hogy kifejezzem meg­­győződésem: látogatásunk — akárcsak az önök küldöttségé­nek tavalyi látogatása — to­vább erősíti népeink barátsá­gát és testvériségét, hozzájá­rul országaink sokoldalú együttműködésének fejleszté­séhez, a nagy szocialista kö­zösség megszilárdításához. — örülünk elvtársak, hogy önökkel együtt ünnepelhetjük Magyarország felszabadulásá­nak 19. évfordulóját. Az el­múlt esztendőkben a magyar nép a magyar kommunisták pártjának vezetésével nagy­szerű sikereket ért el a szo­cializmus építésében. — Engedjék meg, hogy ürít­sem poharam a testvéri ma­gyar népre, a Magyar Szocia­lista Munkáspártra s Kádár János elvtárs vezette Köz­ponti Bizottságára; a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csára, s elnöke, Dobi István elvtárs egészségére; a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányra! A magyar Hazafias Népfrontra, az önök si­kereire a szocializmus építésében: szi­lárd, megbonthatatlan barát­ságunkra , egészségükre, ked­ves barátaim!

Next