Magyar Nemzet, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

• Magyar Nemzet A H­A­Z­A­F­I­A­S N­É P F­R O N T L­A­P­J­A m Hruscsov Martonvásáron Beszélgetés másfél órán át. A téma: búza, kukorica, a korszerű mezőgazdálkodás, s a színhelyhez — a Magyar Tu­dományos Akadémia Marton­­vásári Mezőgazdasági Kutató Intézetéhez — illően mindez a tudományos kutatómunka feladatai közé felépítve. Nyikita Hruscsov kérdez és riposztol: ami jó, azt dicséri, ami jónak hangzik, de a va­lóságban még sokkalta jobb is lehetne — kritizálja. És ud­variasan mentegetőzik hozzá. — Vendégtől ez persze nem tapintatos. De ma Martonvá­­sárra baráti vendég jött. S ez így hasznos. A Ma­gyarországon eltöltött egy hét tapasztalatai nyomán immár természetes is, hogy Hruscsov nem tesz sehol egyszerűen ud­variassági látogatásokat, sok­kalta inkább tanul, dolgozik, tapasztalatokat gyűjt és ta­pasztalatokat mond el. Ezt a beszélgetést a Marton­vásári Kutató Intézetben hallgatta szinte az egész világsajtó. Hruscsov »szputnyikjainak« századnyi hadserege megta­nulhatta, milyen a barátok eszmecseréje, amikor a munka szerepel napirenden. Kezdődik a munkaértekezlet Martonvásár a magyar me­zőgazdaság fejlesztésének egyik csúcsintézete. A szovjet vendégeik — Hruscsov és a küldöttség más tagjai — Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökének, Komócsin Zoltánnak, a Politi­kai Bizottság tagjának és Né­meth Károlynak, a Központi Bizottság titkárának társasá­gában látogattak ide.­­ Háromnegyed tizenegy: az Öreg Brunswie­k-kastély park­jába érkezett a gépkocsison A vendéglátók nevében dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Nép­front és a Tudományos Aka­démia főtitkára, Juhász János, a Fejér megyei pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre, a megyei tanács elnöke és az intézet vezetői üdvözlik Hrus­­csovot és a vele érkezőket.­­ Hruscsov leül a tanácste­remben, papírt vesz elő. Kez­dődik a munkaértekezlet. Dr. Rajki Sándor, a marton­­vásári intézet igazgatója ad tájékoztatást. Magyarul a ma­gyar vendégeknek. S aztán önmagát fordítja oroszra. Egy órán át beszél az intézet te­vékenységéről, eredményeiről, kutatási programjáról. Arról, hogyan vált tizenöt év alatt olyan intézménnyé Martonvá­­sár, amely elsősorban a ke­nyérgabonakérdés megoldása és a takarmánybázis növelése terén nemcsak Magyarország, de más szocialista országok számára is fontos kutatómun­kát végez. Martonvásár igazolja a té­telt: a leggyümölcsözőbb ak­kor a munka, amikor elmé­leti jellegű alapkutatásokat — különböző kémiai, növénybio­lógiai és egyéb tanulmányo­kat — a lehető legszorosabban egybekapcsolva, egymással párhuzamosan végeznek gya­korlati munkákkal: kukorica­nemesítéssel, a hibrid kukori­cák széles változatának kiala­kításával, a vegyszeres gyom­irtás leggazdaságosabb mód­szereinek kikísérletezésével és elterjesztésével. Vagy: az intézet kezdemé­nyezte 1957-ben a hazai bú­zanemesítés intenzív irányú fejlesztését. A nemesítésben jelentősen előrehaladtak és dolgoztak a búza intenzív mű­trágyázásának módszerein is. Kísérleteznek lucernával, ár­pával, takarmánynak kitűnően hasznosítható é­s vetőmag­ként előnyösen exportálható a szudáni fűvel. Hibrid szu­­dáni füvet eddig csak az Egyesült Államokban és Ma­gyarországon sikerült előállí­tani. Az új magyar hibrid az országos fajtakísérletek során hat helyen majdnem 50 száza­lékkal termett többet, mint az eddigi legjobb magyar szudáni fűfajta. Az új hibrid egy nyá­ron többször is kaszálható. 1963-ból származnak az ada­tok: martonvásári hibrideket használtak Magyarország ku­korica­területének 90 százalé­kán. Ez azt jelenti, hogy nagy­arányú termesztésben lényegé­ben már csak martonvásári hibrideket alkalmaznak. Két­fajta, az Mv 48 és az Mv 59-es, címerezés nélkül hasz­nálható fel, ezekből tavaly már hatezer holdon termeltek. Ez az eljárás növeli a hibrid­kukorica-vetőmag biológiai ér­tékét, biztosabbá és főként olcsóbbá teszi a termelést, hi­szen a címerezés költsége hol­danként átlagosan 300 forint. A martonvásári búzakísér­letek eredményeként a Be- i­zosztáta 1. intenzív búzafaj- f­­át használják a hazai vetés­­terület több mint felén. — A kísérletek gyakorlati alkalmazásának is bázisa lett az intézet — mondja Rajki Sándor. S ez legalább, olyan nagy érdeme az intézetnek, mint maga a céltudatos, sok irányú kutatómunka. A Bezosztája új „vetélytársa" Ebben nagy része van Mar­tonvásár nemzetközi kapcsola­tainak. Kapcsolatban állnak csaknem valamennyi hasonló jellegű szovjet tudományos in­tézettel is, a különböző tanul­mányok, tudományos doku­mentumok és nemesítési alap­anyagok cseréje rendszeres gyakorlattá vált. A szoros kapcsolatokat jellemzi, hogy az utóbbi néhány esztendőben a martonvásári kutató csak­nem valamennyi tudományos munkatársa járt tanulmány­úton a Szovjetunióban és sok szovjet kutató dolgozott a du­nántúli intézetben is. Az együttműködés különösen hasznos eredménye, hogy a magyar és szovjet kutatók kö­zös munkája nyomán jelentő­sen előbbre jutottak a búza fagyállóságának fokozásában és különböző kukorica-problé­mák megoldásában. Lukjanyenko akadémikus nevét említi. A Krasznodári Kutató Intézet nagyhírű he­lyettes igazgatója, a Bezosz­­tája és Szkoroszpelka búzák nemesítője, állandó kapcsola­tot tart Martonvásárral, ő küldte meg ide az általa ki­nemesített Bezosztája 1, 4, valamint a Szkoroszpelka 3 és 3/b fajtákat. Hruscsov bólint és közbe­szól, a gyakran emlegetett szülőfalu, Kalinovka példáját említi. Hogy támadt már új vetélytársa a Bezosztá­jónak. Próbálják ki — ajánlja — a Mironovka 808-at is. Ez a bú­zafajta ellenállóbb a hideggel szemben, Kalinovkában a nagy téli hidegek ellenére 43 mázsás hektáronkénti termést adott, míg más búzafajták ilyen körülmények között csak 21 mázsa körül produ­káltak. De hozzátette: a melegebb, déli területeken a Bezosztája jobb termést adhat, a Miro­novka a hidegebb körzetek­ben jobb. Ez a két fajta nem vetélytárs, inkább kiegészítik egymást. A következő téma a búza műtrágyázása. A martonvá­sári kutatók „forradalmi.­” ja­vaslata volt, hogy a búza ta­vaszi fejtrágyázása helyett ve­zessék be a téli-télvégi fej­trágyázást; ez amellett, hogy termésnövekedést ígér, köny­­nyeb­bé is teszi a mezőgazda­­sági »holt időben« a munka­erő- és gépfelhasználást. — Lukjanyenko szintén ja­vasolja a téli fejtrágyázást­­— jegyzi meg Hruscsov. — Ő egy személyben kitűnő teo­retikus és gyakorlati ember. — Hruscsov elvtárs küldje el Martonvásárra a profesz­­szort. — indítványozza Kádár János. — Majd kiegyezik az itteniekkel, hogyan tudják a legjobbat produkálni. A szovjet miniszterelnök feljegyzései közé bekerül ez a javaslat is. Uzbekisztán és Martonvásár találkozója A folytatás: Martonvásár lucernakisérletei. Az intézet­ben termesztett lucernamag­vak keresettek a világpiacon. — Ez jó. De a martonvásá­­riak ne nagyon bízzák el ma­gukat — szól közbe nevetve Hruscsov. — Üzbekisz­tánban sem ülnek ölhetett kézzel a szakem­berek, ők is jó hír­nevet szereztek maguknak. Most ő javasolja: mindkét fél számára hasznos lenne a tapasztalatcsere, ha találkoz­nának a martonvásáriak és az üzbekisztániak. Hruscsov ezután felszólalt. Dicsér, de a kukoricatermesz­­tésban elért eredményekkel elégedetlen. S hozzáteszi a példát, miért? Mert Ukrajná­ban van egy Bajkov nevű öreg gárdista, kolhozista, s az azt vallja, ha nem tud egy hektáron 25 mázsa búzát és 50 mázsa kukoricát — májusi morzsok­at — termelni, in­kább nem is dolgozik. S mert Bajkov a Szovjet­unióban sok van, s hasonló emberek nálunk is mindenütt akadnak, ez további kommen­tárt nem igényel. Hruscsov tehát másról be­szél. Arról, hogy vannak vi­dékek — mint a Szovjetunió­ban a Kubány és Krasznodar —, ahol kukoricával nehéz olyan jó termést elérni, mint búzával. Természetes tehát, hogy az ilyen helyeken inkább a búza termelésére kell első­sorban gondot fordítani. Rajki Sándor megjegyzi: nemrég Amerikában járt Garstnál, a híres farmernél. Ő 1500 hold átlagában 87 mázsa kukoricát termelt, aminél a martonvásári gazdaság ered­ményei még gyengébbek. — Carst nagy mester — ál­lapítja meg azonnal Hruscsov. — A mi intézeteinknek van műtrágyájuk és bőven adnak tudományos magyarázatokat. Garst nem magyaráz, de ad Sz mázsát. S nevetve hozzáteszi. — De ez a kritika csak a mi szovjet tudósainkra vonatko­zik ... Egy pillanatig csend van a teremben. A csend a válasz: találó ez a megjegyzés sok ma­gyar kutatóra is. Krilov meséje Hruscsov a mezőgazdasági munka továbbfejlesztésének problémáiról beszél, olyan el­gondolásokról, amelyek alap­ján tökéletesíteni lehet a Szov­jetunióban a mezőgazdaság szervezetét és irányítását. Van­nak kolhozok és szovhozok, de ez önmagában még nem elég. A következő szükséges lépés a speciális, szakosított termelés kialakítása, hiszen ez gazdasá­gosabb, tehát a nagyüzem ad­ta lehetőségek legnagyobb mértékű kihasználását teszi le­hetővé. A gondolat alátámasz­tására ismét példákat mond. Ezer kolhoztojás — számol Hruscsov — ma 100—120 ru­belbe kerül a Szovjetunióban, a szakosított szovhozokban vi­szont máris csak 50—54 rubel­be. De még ez is magas. Ugyanez a helyzet a sertéshiz­­lalásnál. A szakosítás folytatá­sához persze beruházások is kellenek, de ezek két év alatt megtérülnek. Tehát bőven és gyorsan kifizetődik ez a mun­ka. Aztán mintha a mi gond­jainkról lenne szó. A szovjet tudományos intézetek nem tartanak elég szoros kapcso­latot íz­élettel. Moszkvában székel például a Baromfite­nyésztő Intézet, pedig Moszk­vában nem termesztenek ba­romfit, csak esznek — mond­ja Hruscsov. — Akkor viszont minek van ott az intézet? A moszkvai Tyimirjazev Akadé­miát­­kitelepítik** a főváros­ból. A professzorok, ezért le­velet küldenek Hruscsovnak: ha vidék, legyen vidék, de nem­ messzebb, mint 60 kilo­méterre Moszkvától. Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági intézetek mind vidéken vannak — folytatja Hruscsov. — A diákok ott ta­nulnak és dolgoznak. Nálunk viszont a diák többnyire csak tanul, és a munkás dolgozik. És ha az új szakember kike­rült a kolhozba, szovhozba, fél az állattól, nem ismeri a gépet. És ez nincs jól. Ha pedig nincs jól, meg kell vál­toztatni. S hogy megváltoztas­sunk valamit, ami rossz, ah­hoz nem elég megbírálnunk valakit, mert nem jól dolgo­zik — mondjuk így: nem szé­gyened magad — és hagyjuk, csináljon továbbra is mindem úgy, mint eddig. Krilov meséjét idézi erről Hruscsov: **Vászka hallgatja a szidást és tovább eszik.** Krilov orosz meseíró és ré­gen meghalt. De ilyen »Vász­­kák« Magyarországon is vol­tak — és ma is vannak. A tapasztalatcsere folytatódik A beszélgetés végén a szov­jet küldöttségnek ajándékokat adtak át, a martonvásári hib­rid kukoricák csöveiből össze­állított mintakollekciót és szakkönyveket. Néhány perces séta követ­kezett a parkban — százegy­­néhány, a világ minden tájá­ról összesereglett újságíró tár­saságában —, néhány csendes pillanat Beethoven szobra előtt, majd útra készülődnek — Szeretnénk, ha sokszor eljönne még hozzánk — így búcsúzott Hruscsovtól Rajié dr. — Én is azt mondom, a vi­szontlátásra — nyújtotta a ke­zét Hruscsov. — Sok sikert. Sok sikert. Hogy legyen újabb, gyakorlati folytatása ennek a szóbeli tapasztalat­cserének. Kocsis Tamás Hazánk felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából a szocialista országok vezetői üdvözlő táviratokban tolmá­csolták jókívánságaikat Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága első titkárának, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. Az ápri­lis 4-ii lapok már közölték a magyar és a szovjet vezetők táviratváltását. Az alábbiak­ban további táviratokat ismer­tetünk:­­A tehetséges és munkasze­rető magyar nép történelmi­leg rövid idő alatt a dicső Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével, a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal együttműködve, ön­feláldozó munkával nagyszerű eredményeket ért el a szocia­lista gazdaság és kultúra fej­lesztésében, az életszínvonal emelésében« — írja táviratá­ban Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke és Dimitr Ganev, a­ nemzetgyű­lés elnökségének elnöke.­­A csehszlovák nép — írja táviratában Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Józef Lenárt, a csehszlo­vák kormány elnöke —•" öröm­mel figyeli a Magyar Népköz­­társaság népének a szocializ­mus építésében elért kimagas­ló eredményeit. Népeinknek a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus eszméire alapozott barátsága gyümölcsöző együttműködés­ben fejlődik politikai, gazda­sági és kulturális téren. Az együttműködés eredményei jelentősen hozzájárulnak or­szágaink sokoldalú szocialista fejlődéséhez és a nemzetközi kommunista mozgalom, a szo­cialista rendszer egységének megerősítéséhez.­" Mao Qe-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársa­ság elnöke, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnöke és Csou En-laj, az Ál­lamtanács elnöke, a kínai nép nevében küldött üdvözlőtáv­iratában újabb sikereket kí­ván a magyar népnek a szo­cializmus építésében és meg­állapítja:­­A kínai és a­­ma­gyar nép a hosszú forradalmi harc közös ügyében kovácsol­ta ki mély barátságát. E barátság megőrzése és erősí­tése népeink közös óhaja**. A Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottsága, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnöksége, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya és az egész koreai nép nevében Kim Ir Szen és Coj Jen Gon tolmá­csolja jókívánságait.­­*A ma­gyar nép, amely kezébe vette a hatalmat, nagy eredménye­ket ért el. A koreai nép ugyanúgy örül a testvéri ma­gyar nép szocialista eredmé­nyeinek, mint saját eredmé­nyeinek és forró üdvözletét küldi a magyar népnek.­ Wladyslaw Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Alekszander Zawadz­­ki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Jo­­zef Cyrankiewicz, a Minisz­tertanács elnöke az egész len­gyel nép nevében legjobb kí­vánságaikat küldték a magyar népnek. A távirat hangsúlyoz­za, hogy a lengyel nép felis­meréssel és lelkesedéssel fi­gyeli a magyar népnek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás­­paraszt kormány vezetésével a szocializmus építésében elért nagy sikereit. Ezek a sikerek — hangsúlyozza a távirat — erősítik a szocialista tábor ere­jét és egységét, s hozzájárul­nak a szocializmus és a béke erejének további növekedésé­hez az egész világon.­*­­A mongol nép a magyar nép iránt táplált testvéri ro­­konszenv érzésével nagy figye­lemmel kíséri a Magyar Nép­­köztársaság rohamos fejlődé­sét, és a magyar dolgozók nagyszerű sikereit, amelyeket országukban elértek és elérnek a szocializmus építésében. Ezek a nagyszerű sikerek a magyar nép hozzájárulását jelentik az egész szocialista közösség erőinek és hatalmá­nak megsokszorozódásához. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az országaink és népeink közötti testvéri barátság nap­ról napra szélesedik és mé­lyül­ — állapítja meg távira­tában J. Cedenbal, a Mongol Nép­ Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke és Zs. Szambu, a Nagy Népi Hurál Elnökségének el­nöke, Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra,­­ a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, Otto Grotewohl, az NDK Minisztertanácsának el­nöke táviratában a többi kö­zött ezeket írja: -A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói­­ nagyra becsülik a magyar népnek a szocialista ipar fejlesztésére és a szocia­lista mezőgazdaság erősítésére irányuló azon erőfeszítéseit, amelyeket a magyar nép mar­xista-leninista pártjának, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak vezetésével tesz, hogy befejezze hazájában a szocia­lizmus építésének művét. Ma­gyarország munkásosztályának, dolgozó parasztságának, tudo­mányos és kulturális téren te­vékenykedő értelmiségének az elmúlt években elért jelentős sikerei eredményeként nagy mértékben megnövekedett a Magyar Népköztársaság nem­zetközi tekintélye. Nagy öröm­mel tölt el bennünket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság népei között a társadal­mi élet minden területén egy­re szorosabb testvéri, kapcso­latok fejlődnek.** A román nép nevében Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke és ’ Ion Gheorghe Maurer, a Román Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke fejezte ki szív­ből jövő jókívánságait és új, nagy sikereket kívánt az egész magyar népnek, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatá­sa érdekében folytatott mun­kájához. A távirat hangsúlyoz­za, hogy a román nép­­­özül azoknak a jelentős sikereknek, amelyeket a baráti magyar nép az MSZMP vezetésével a gazdaság, a kultúra és élet­­színvonal fejlesztésében ér el**. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke és Pham Van Dong, a VDK Minisztertanácsának el­nöke a vietnami nép nevében üdvözölte a magyar népet. »A vietnami nép osztozik a test­véri magyar nép által elért sikerek örömében és azokból hatalmas ösztönzést merít a szocializmus építésének Észak- Vietnamban folyó munkájá­hoz és országának békés egye­sítéséhez. A vietnami nép őszintén óhajtja, hogy a ma­gyar nép még sok és még na­gyobb sikereket érjen el a szocializmus diadalmas építé­ Üdvözlő táviratok április 4 alkalmából

Next