Magyar Nemzet, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-24 / 95. szám

Ára : 60 fillér V E£tij£fT$ J wyJEM Splojuh A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Rontópálok garázdálkodása öt riportban számoltam be a "Rontópálok garázdálkodása" gyűjtőcím alatt arról a megdöbbentő jelenségről, amely a társadalmi tulajdon, s kisebb mértékben a magántulajdon rovására folyamatosan elkövetett szégyenletes tolvajlások és esztelen rombolások hegyekké növekedett adathalmai közül tűnt elő kísérteties valóságában. Riportjaimra felháborodott levelek özöne érkezett, de mindössze egy levélíró akadt, aki úgy vélte, jobb lenne erről a "nemzeti szégyenfoltról" hallgatni a világ előtt. Evvel a szemérmes állásponttal nem tudok megbarátkozni, sokkal inkább a perzselő hangú írásokkal, amelyek a megoldás lehetőségének gyors és hathatós felvetését sürgetik. A levelek írói a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből a legkülönbözőbb megoldásokat javasolják, de forró indulatuk és sürgető kicsengésük azonos: cselekedni kell!... A legtöbb levélíró ott kezdi, ahol én végezni szeretném: a megtorlás módozatainál. Ez a súlyos és veszedelmes tünet azonban sokkal bonyolultabb, semhogy a büntetés nemeinek javaslatával megoldható lenne. Itt egy sötét hullámmal állunk szemben, amelynek előbb a forrását kell felkutatni, megfékezéséről azután beszélhetünk. De hol a forrás? Hol fakad fel ez a romboló hajlam, ez a méreg, amely hazánk szép törekvéseinek egyenletesen hömpölygő folyamát, köznapi életünk tiszta ivóvízét beszennyezi és megmérgezi? Hol élnek és a társadalom melyik rétegéhez tartoznak azok a dúvadak, akik ötvenezer vasúti izzót lopnak, a vendéglátóipar korszerű intézményeit a rég bezárt "Fehér ökör" kategóriájába akarják visszazülleszteni, akiknek kedvesebb a sötét Budapest, mint a nagyvárosi fénytenger, akik szívesebben ődöngenek egy kopár grundon, mint egy virágos, üde téren? Szegényes a bizonyítási anyag, amely a ritka, s általában véletlen leleplezések jóvoltából rendelkezésünkre áll, mégis ez a sovány anyag azt a tényt közli, hogy a rontópárok gyülekezetét nem lehet egy gigantikus méretű hiligán-bandaként felfogni, nem lehet egy korosztályra, egy társadalmi rétegre leszűkíteni. Az emberi javaknak ezek az alattomos bitorlói és pusztítói közöttünk élnek, jámbor állampolgárnak álcázva, az emberi tisztesség makulátlan köntösében. A felderítés tehát végtelenül nehéz. Hadd hivatkozzam mégis egy kitűnő példára. A Budapest II. kerületében működő Medve utcai általános iskola úttörővezetői, pedagógusai és a szülői munkaközösség buzgó aktivitástól és mély felelősségérzettől áthatott tagjai a nyári táborozásokat arra használták fel, hogy a fizikai edzéssel párhuzamosan a szocialista erkölcs magas keménységi fokára edzzék a vízivárosi kisdiákokat, akik az első őszi napokban mozgalmat indítottak, "Le a kártevőkké!" jelmondatot tűzve a lobogójukra, esti lámpaőrségeket szerveztek, önkéntes járőrszolgálattal óvták kerületüket, s rövid egy hónap alatt huszonötezer forinttal csökkent csak a közvilágítás terhére elkövetett rombolás a Vízivárosban. Tekintélyes az összeg, de mekkora volt az erkölcsi kamata?... A levélírók többsége nyilván nem hallott, nem olvasott erről a hősies önfeláldozás példáit is felvillantó gyerekhadjáratról, pedig abban az évben a sajtó előzékenyen és igaz örömmel számolt be a Medve utca tisztogató vállalkozásáról... De hogyan is hallott volna, hogyan is olvasott volna valaki többet? A Medve utca a sikeren felbuzdulva előbb kerületi, majd fővárosi és országos mozgalommá akarta szélesíteni a bevált módszert, amely nagyszerű gyakorlati eredményekkel cáfolta meg az eléggé általános és nagyon felszínes tévhitet, hogy a mai ifjúság nevelhetetlen s — következésképp — neveletlen. De sem a II. kerületben, sem a fővárosban nem akadt iskola, amely csatlakozott volna, amely vállalta volna az egészséges és vonzó regényességgel átitatott verseny feltételeit. Azt hiszem, némi vargabetűvel, de a forráshoz érkeztünk. Semmiféle tömeges bűncselekményt nem lehet elkövetni a tétlenül szemlélő társadalom közömbös cinkossága nélkül. Nem tudunk minden lámpaoszlop mellé rendőrt állítani, nem lehet az élet minden területén napról napra megismételni a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság mammut-razziáját, amely végre is egy nagy területet megszabadított a telefonlovagok garázdálkodásától. Az üzemek külön rendőri szervekkel védekeznek a gyári tolvajlás ellen, azáruházak megfigyelőket, alkalmaznak. Elképzelhető és kivihető, hogy a vendéglátóipari intézmények és kommunális vállalatok keménykötésű, polgári ruhás repülőosztagokat szervezzenek, amelyek lecsapnának a kanál tolvajra és a villanylámpák merénylőire. De nem teheti meg ugyanazt a pincér, a vendég, a járókelő, a vasúti utazó? Hiszen egy ötszáz forintos díszlámpa leverése mindnyájunk zsebére megy, a mocskos "csellóvá" visszavedlett étterem, a lenyúzott vasúti kocsi mindnyájunk szégyene, életünkben megszámlálhatatlan keserű csepp. Nem az lenne a hivatása minden tisztességes gondolkodású embernek, járókelőnek, hogy — szakítva az immár bűnös közönnyel — leleplezze, galléron ragadja a kártevőt? De hát — a közöny. Ki tette valaha is szóvá egy tavaszi vasárnap este a letarolt budai hegyekből fonnyadó lombok nyalábjaival megférő kirándulók barbarizmusát? Ki vállalkozik arra, hogy a nyilvános telefont botondi buzogányütésekkel ostromló vandált megfékezze? Ki futott már lámpatörő vagány után, ki kockáztatta még az esetleges tanúskodást, a legegyszerűbb kiállást a közös tulajdon mellett? Vajmi kevesen ... A nagy huligánok ideje lejárt, az aprók egyelőre annál vígabban élnek és garázdálkodnak a közöny jótékony oltalmában. S ha kézre is kerülnek néha, cselekményük minősítése rendszerint leszorul a szabálysértés anyagi szintjére s megússzák egy bírsággal, emberi megszégyenülés és olyan mértékű kártérítés nélkül, amelynek jeges zuhanya alatt kijózanodnának. Hallgatnak a társadalmi bíróságok, s a rontópárok egy dermesztő arányú közömbösség árnyékában vígan űzik gyalázatos műveleteiket, mintha társadalmunk nem az egészért felelős, az ország egészének javán munkálkodó emberekből állna, hanem minden iránt közömbös, elfásult, ernyedt, tunya, múlt századbeli kurtanemesekből, akiknek jelszavát Petőfi fogalmazta meg: — Ej, ráérünk arra még. . Pató Pál Országa lennénk?. Baráti Géza Nincs enyhülés Cipruson Makariosz rádióbeszéde A kilpolitikai helyzet a hasadóanyag-gyártás csökkentésére voNATKOZÓ BEJELENTÉST kommentálja a Pravda csütörtöki számának szerkesztőségi cikke. Újabb nagy lépés történt a nemzetközi feszültség enyhülésének útján — írja a lap. A három nukleáris hatalom kormánya olyan intézkedéseket tesz, amelyek nem jelentenek ugyan tényleges leszerelést, de további haladást jelentenek az atomfegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződés megkötésével megkezdett irányban. Ezek a lépések megfelelnek minden nép alapvető érdekeinek, s a békeszerető államok és népek állhatatos erőfeszítésének eredményei. A Pravda megállapítja: bizonyos nyugati körökben egyre jobban számolnak a realitásokkal az erőviszonyok megítélésében. Ugyanakkor azonban a hidegháború szószólói, a különféle "veszettek" most is azzal próbálkoznak, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését célzó irányvonal folytatását, ugyanúgy, mint a moszkvai szerződés megkötésével kapcsolatban tették. Nem lehet kétséges, hogy a békeszerető közvéleményméltóképpen visszautasítja e próbálkozásokat. , A szerkesztőségi cikk kiemeli azt a tényt, hogy a szovjet kormány elhatározása nem csökkenti a Szovjetunió védelmi képességét és a szocialista közösséghez tartozó országok biztonságát megbízhatóan védelmező nukleáris rakétapajzs szilárdságát, de ugyanakkor újabb lehetőségeket nyújt a hasadóanyagok békés célú felhasználására. »A Szovjetunió lenini békepolitikájának elveihez híven úgy véljük, hogy tovább kell haladni a nemzetközi légkör megjavításának útján« — írja befejezésül a Pravda. • A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉS ELLENFELEI egyáltalán *“• nem akarnak belenyugodni sorozatos vereségeikbe. Miközben az egész nemzetközi közvélemény őszinte megelégedéssel üdvözli a szovjet—amerikai-angol bejelentést, Krone bonni tárcanélküli miniszter a kereszténydemokrata Politische Soziale Korrespondenzben közölt cikkében heves kirohanást intézett mindennemű enyhülési törekvés ellen, sőt megdorgálta az amerikaiakat is amiatt, hogy legutóbb néhány ezer fővel csökkentették Nyugat-Németországban állomásozó csapataik létszámát. Krone ellenezte a szocialista országokkal folytatott kereskedelem kibővítését, majd eltanácsolta Erhard kancellárt egy esetleges moszkvai látogatástól. Hangoztatta, hogy "veszélyes dolog lenne", ha Bonn kétoldalú tárgyalásokba bocsátkoznék a német kérdésről a Szovjetunióval. A nyugatnémet fővárosban annál is inkább nagy feltűnést keltett a miniszter cikke, mert közzététele éppen olyan időpontban történt, amikor a közvélemény túlnyomó része megkönynyebbüléssel fogadta a három nukleáris hatalom elhatározását. A Westfalische Rundschau állást foglal Krone ellen és hangsúlyozza: »Hidegháborús harcosként kell megbélyegezni azt, aki olyan kritikát gyakorol, mint Krone. Nagyon jó lenne, ha Erhard végre nyíltan megmondaná, vajon eltűri, vagy talán helyesli kormánya tagjainak ilyen kirohanásait. Erhard külpolitikája ellen — az előbbinél merőben más megfontolásból — emelt szót Thomas Dehler, a bonni parlament Szabad Demokrata párti alelnöke. Rámutatott arra, hogy Erhard merev magatartásával megakadályozott újabb megállapodást a berlini látogatási engedélyek ügyében. »Ha Erhard továbbra is Adenauer szenilis külpolitikáját akarja folytatni, a Szabad Demokrata Párt nem fogja támogatni ebben« — hangsúlyozta Dehler. Június elejéig elnapolják a genfi leszerelési értekezletet Genfből jelenti az MTI. A tizennyolc hatalmi genfi leszerelési bizottság Genfben csütörtökön délelőtt plenáris ülésen folytatta a leszereléssel összefüggő, úgynevezett részintézkedések vitáját. A többi között felszólalt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Csehszlovákia küldötte. Carapkin, a szovjet küldöttség vezetője beszédében emlékeztetett a szovjet kormány január 28-i emlékiratában foglalt javaslatokra, majd rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak negatív magatartása miatt egyetlen javaslat sem válhatott a megegyezésnek akárcsak kiindulópontjává is a leszerelési bizottságban. Ugyanakkor a nyugati hatalmak azon vannak — folytatta —, hogy a NATO multilaterális atomhaderejének felállításával nukleáris fegyverekhez juttassák a nyugatnémet militaristákat és revansistákat. A szovjet delegátus a továbbiakban hangoztatta, a szovjet küldöttség mindent megtesz a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, s különösen arra törekszik, hogy azok, akik századunkban két ízben is világháborút robbantottak ki, ne rendelkezhessenek atomfegyverekkel. Fisher, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője beszédében arra szorítkozott, hogy elismételje a Johnson elnök január 21-i üzenetében foglalt amerikai javaslatokat. Ezután kifejezte azt a véleményét, hogy a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok termelésének csökkentésére vonatkozó amerikai és szovjet bejelentések nyomán további előrehaladás lehetséges. Peter Thomas angol küldött szerencsekívánatait fejezte ki az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak a megegyezéssel kapcsolatbanés kijelentette, az angol kormány büszke arra, hogy csatlakozott ehhez a jelentős megegyezéshez. A csütörtök délelőtti plenáris ülés utána küldöttek negyedórás nem hivatalos ülésen megállapodtak abban, hogy a legközelebbi ülést április 28-án, kedden tartják, majd június 9-ig szünetel a konferencia. fjabb ciprusi összetűzések Nicosiából jelenti az MTI. A két ciprusi közösség viszonyában — az incidensek számának csökkenése ellenére — eddig nem sikerült enyhülést elérni. Az ENSZ-nek az a terve, hogy, Nicosia, szívében semleges övezetet teremtsenek, változatlanul a ciprusi törökök ellenzésébe ütközik. Makariosz elnök szerda esti rádióbeszédében több javaslatot tett annak bizonyítására, hogy a ciprusi görögök. "nemcsak szavakban akarják kifejezni őszinte békevágyukat", de e javaslatokat Orek ciprusi török hadügyminiszter "puszta propagandának minősítette". Makariosz beszédében hangsúlyozta, hogy a ciprusi kormány hajlandó az ENSZ ellenőrzése alatt leszerelni a görögök összes erődítéseit és leállásait, azzal a feltétellel, hogy a ciprusi törökök is megteszik ugyanezt. Hajlandó továbbá a kormány általános amnesztiában részesíteni a ciprusi törököket, akik a zavargások kezdete óta bűntetteket követtek el, és segítséget nyújtani ahhoz, hogy azok a törökök, akik kénytelenek voltak otthonukat elhagyni, visszaköltözhessenek falvaikba. A ciprusi helyzetről érkezett jelentések szerint a szerdai nap folyamán a sziget két helyén fordultak elő fegyveres incidensek. Paphosztól délre Timi és Mandria falvakban három ciprusi görög sebesült meg a lövöldözések következtében. A másik incidens színhelye Karadlosz falu volt, ahol ciprusi törökök a mezőn dolgozó görögök is lőttek. Itt sebesülés nem történt. Laoszban folytatódnak a megbeszélések a válság megoldására Vientiane-ból jelenti az MTI. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök szerdán váratlanul visszaérkezett a fővárosba, miután tárgyalt a laoszi királlyal. Megérkezésekor kijelentette, hogy tovább folytatják a megbeszéléseket a válság megoldása érdekében. Célzott arra, hogy találkozni kíván a puccs vezetőivel. Megfigyelők szerint lehetséges: azzal próbálnak kiutat találni a zsákutcából, hogy kibővítik a kormányt és helyet biztosítanak a jobboldali puccs vezetőinek is, akik továbbra is kézben tartják — legalábbis a fővárosban — a katonai hatalmat, azt azonban valószínűleg meggondolják, hogy bevessék-e erőiket. A nyugati nagyhatalmak, s elsősorban az Egyesült Államok, amelynek úgyis elég gondot okoz a délvietnami helyzet, óvakodnak a helyzet elmérgesítésétől, s ezért állítólag a gazdasági segély megvonásával fenyegették meg a puccsistákat. Butler angol külügyminiszter csütörtökön az alsóházban közölte: Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök a királylyal folytatott Luaifg Prabang-i megbeszélésein hajlandónak mutatkozott arra, hogy továbbra is hivatalában marad. — Mivel azonban a nemzeti egységkormányt még nem lehetett helyreállítani — mondotta a brit külügyminiszter —, »a helyzet még mindig bizonytalan«. Az UPI londoni tudósításában az angol külügyminisztérium szóvivőjét idézve azt jelenti, hogy Savang Vatuiana király táviratban felkérte Nagy-Britanniát és a Szovjetuniót, mint a Laosszal foglalkozó 1962-es értekezlet társelnökeit, hogy a délkeletázsiai királyságban kialakult súlyos helyzetre való tekintettel hívják össze ismét az értekezletet. Hasonló kéréssel fordult csütörtökön a fenti két országhoz Norodom Szihanuk kambodzsai államfő is. Szihanuk hangoztatta, hogy a Laoszban végrehajtott államcsíny és a dél-vietnami katonai helyzet "rendkívül súlyos következményekkel járó általános konfliktust robbanthat ki". Mint a Reuter közölte, Savang Vatthana teljes támogatásáról biztosította miniszterelnökét, s az alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek és törvénytelennek bélyegezte a jobboldali katonai államcsínyt. Johnson sajtóértekezlete Washingtonból jelenti az MTI. Johnson amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban újabb sajtóértekezletet tartott. A kelet-nyugati kapcsolatok kérdéséről szólva hangoztatta, az Egyesült Államok továbbra is „éberséget” fog tanúsítani, de igyekszik feltárni minden lehetőséget a jobb megértés előmozdítására. Meggyőződésem — hangoztatta —, ha megőrizzük józanságunkat, akkor a Szovjetunióval folytatott tanácskozások révén meg tudjuk oldani a vitás kérdéseket. Egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy az újabb háború „harakiri”, öngyilkosság lenne — mondotta az elnök. Johnson megelégedéssel állapította meg, hogy a világ közvéleménye kedvezően fogadta a hasadó anyagok gyártásának csökkentéséről szóló döntést. Hangoztatta, hogy a különböző országok egymástól függetlenül hozták a döntést és nem nemzetközi megállapodásról van szó. Az elnök sajtóértekezletéből kitűnt, hogy az Egyesült Államok továbbra is folytatni kívánja dél-vietnami politikáját, sőt, hajlandó újabb veszélyes kalandokba bocsátkozni ingatag dél-vietnami helyzetének megszilárdítására. Johnson az újságíróknak azt jósolta, hogy „Dél-Vietnamban fokozódni fog a katonai tevékenység” és ez az Egyesült Államoknak „sok pénzébe fog kerülni”. Az elnök kifejezte meggyőződését, hogy más országok is bekapcsolódnak a dél-vietnami háborúba. Johnson hangoztatta, hogy az Egyesült Államok vientiane-i nagykövete "biztató" jelentéseket küld Laoszból. A hírek szerint — mondotta—, a Souvanna Phouma vezette kormány folytatja tevékenységét, és támogatja őt valamennyi laoszi fél, köztük az úgynevezett "forradalmi bizottság" is. A panamai problémára térve kijelentette, Anderson, személyes megbízottja hamarosan útrakel, hogy tárgyalásokat folytasson a panamai kormánnyal a csatorna kérdéséről. Az elnök befejezésül közölte, hogy az Egyesült Államok 68 millió dollárral csökkenti a katonai költségvetést. Elmarad az amerikai vasutassztrájk Washingtonból jelenti az MTI. Johnson amerikai elnök szerda este rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy elmarad a szombatra meghirdetett vasutassztrájk. A vasúti dolgozók és a munkáltatók viszálya immár öt esztendeje tart és az utóbbi időben nagyon kiéleződött. Johnson két hete közbelépett, tizenöt napos tárgyalási időhaladékot kért a szembenállófelektől és megkezdte közvetítését A munkáltatók és a dolgozók képviselői tizenkét napon át tárgyaltak és e tárgyalások eredményét rögzíti Johnson elnök bejelentése.