Magyar Nemzet, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-24 / 95. szám

Ára : 60 fillér V E£tij£fT$ J wyJEM Sploj­uh A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Rontópálok garázdálkodása öt riportban számoltam be a "Rontópálok garázdálkodá­sa" gyűjtőcím alatt arról a megdöbbentő jelenségről, amely a társadalmi tulajdon, s kisebb mértékben a magán­­tulajdon rovására folyamato­san elkövetett szégyenletes tolvajlások és esztelen rombo­lások hegyekké növekedett adathalmai közül tűnt elő kí­sérteties valóságában. Riport­jaimra felháborodott levelek özöne érkezett, de mindössze egy levélíró akadt, aki úgy vélte, jobb lenne erről a "nemzeti szégyenfoltról" hall­gatni a világ előtt. Evvel a szemérmes állásponttal nem tudok megbarátkozni, sokkal inkább a perzselő hangú írá­sokkal, amelyek a megoldás lehetőségének gyors és hat­hatós felvetését sürgetik. A levelek írói a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből a leg­különbözőbb megoldásokat ja­vasolják, de forró indulatuk és sürgető kicsengésük azo­nos: cselekedni kell!... A legtöbb levélíró ott kez­di, ahol én végezni szeret­ném: a megtorlás módozatai­nál. Ez a súlyos és veszedel­mes tünet azonban sokkal bo­nyolultabb, semhogy a bün­tetés nemeinek javaslatával megoldható lenne. Itt egy sö­tét hullámmal állunk szem­ben, amelynek előbb a forrá­sát kell felkutatni, megféke­zéséről azután beszélhetünk. De hol a forrás? Hol fakad fel ez a romboló hajlam, ez a méreg, amely ha­zánk szép törekvéseinek egyenletesen hömpölygő folya­mát, köznapi életünk tiszta ivóvízét beszennyezi és meg­­mérgezi? Hol élnek és a társa­dalom melyik rétegéhez tar­toznak azok a dúvadak, akik ötvenezer vasúti izzót lop­nak, a vendéglátóipar korsze­rű intézményeit a rég bezárt "Fehér ökör" kategóriájába akarják visszazülleszteni, akik­nek kedvesebb a sötét Buda­pest, mint a nagyvárosi fény­­tenger, akik szívesebben ődön­­genek­­ egy kopár grundon, mint egy virágos, üde téren? Szegényes a bizonyítási anyag, amely a ritka, s álta­lában véletlen leleplezések jó­voltából rendelkezésünkre áll, mégis ez a sovány anyag azt a tényt közli, hogy a rontó­párok gyülekezetét nem lehet egy gigantikus méretű h­ili­­gán-bandaként felfogni, nem lehet egy korosztályra, egy társadalmi rétegre leszűkíteni. Az emberi javaknak ezek az alattomos bitorlói és pusztítói közöttünk élnek, jámbor ál­lampolgárnak álcázva, az em­beri tisztesség makulátlan kön­tösében. A felderítés tehát végtelenül nehéz. Hadd hivatkozzam mégis egy kitűnő példára. A Budapest II. kerületében működő Medve utcai általános iskola úttörő­­vezetői, pedagógusai és a szü­lői munkaközösség buzgó ak­tivitástól és mély felelősség­érzettől áthatott tagjai a nyá­ri táborozásokat arra hasz­nálták fel, hogy a fizikai ed­zéssel párhuzamosan a szo­cialista erkölcs magas ke­­ménységi fokára edzzék a ví­zivárosi kisdiákokat, akik az első őszi napokban mozgal­mat indítottak, "Le a kárte­vőkké!" jelmondatot tűzve a lobogójukra, esti lámpaőrsé­geket szerveztek, önkéntes járőrszolgálattal óvták kerü­letüket, s rövid egy hónap alatt huszonötezer forinttal csökkent csak a közvilágítás terhére elkövetett rombolás a Vízivárosban. Tekintélyes az összeg, de mekkora volt az erkölcsi ka­mata?... A levélírók többsé­ge nyilván nem hallott, nem olvasott erről a hősies önfel­áldozás példáit is felvillantó gyerekhadjáratról, pedig ab­ban az évben a sajtó előzéke­nyen és igaz örömmel számolt be a Medve utca tisztogató vállalkozásáról... De hogyan is hallott volna, hogyan is olvasott volna valaki többet? A Medve utca a sikeren fel­buzdulva előbb kerületi, majd fővárosi és országos mozga­lommá akarta szélesíteni a bevált módszert, amely nagy­szerű gyakorlati eredmények­kel cáfolta meg az eléggé ál­talános és nagyon felszínes tévhitet, hogy a mai ifjúság nevelhetetlen s — következés­képp — neveletlen. De sem a II. kerületben, sem a főváros­ban nem akadt iskola, amely csatlakozott volna, amely vál­lalta volna az egészséges és vonzó regényességgel átitatott verseny feltételeit. Azt hiszem, némi vargabe­tűvel, de a forráshoz érkez­tünk. Semmiféle tömeges bűn­­cselekményt nem lehet elkö­vetni a tétlenül szemlélő tár­sadalom közömbös cinkossága nélkül. Nem tudunk minden lámpaoszlop mellé rendőrt állítani, nem lehet az élet minden területén napról nap­ra megismételni a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság mam­­mut-razziáját, amely végre is egy nagy területet megszaba­dított a telefonlovagok garáz­dálkodásától. Az üzemek kü­lön rendőri szervekkel véde­keznek a gyári tolvajlás el­len, az­­áruházak megfigyelő­ket, alkalmaznak. Elképzelhető és kivihető, hogy a vendég­­látóipari intézmények és kom­munális vállalatok keménykö­tésű, polgári ruhás repülőosz­tagokat szervezzenek, ame­lyek lecsapnának a kanál tol­vajra és a villanylámpák me­rénylőire. De nem teheti meg ugyanazt a pincér, a vendég, a járókelő, a vasúti utazó? Hi­szen egy ötszáz forintos dísz­lámpa leverése mindnyájunk zsebére megy, a mocskos "cse­llóvá" visszavedlett étterem, a lenyúzott vasúti kocsi mind­nyájunk szégyene, életünkben megszámlálhatatlan keserű csepp. Nem az lenne a hivatása minden tisztességes gondolko­dású embernek, járókelőnek, hogy — szakítva az immár bű­nös közönnyel — leleplezze, galléron ragadja a kártevőt? De hát — a közöny. Ki tette valaha is szóvá egy tavaszi vasárnap este a leta­rolt budai hegyekből fonnya­dó lombok nyalábjaival meg­férő kirándulók barbarizmu­sát? Ki vállalkozik arra, hogy a nyilvános telefont botondi buzogányütésekkel ostromló vandált megfékezze? Ki futott már lámpatörő vagány után, ki kockáztatta még az eset­leges tanúskodást, a legegy­szerűbb kiállást a közös tu­lajdon mellett? Vajmi keve­sen ... A nagy huligánok ideje­­ le­járt, az aprók egyelőre annál vígabban élnek és garázdál­kodnak a közöny jótékony oltalmában. S ha kézre is ke­rülnek néha, cselekményük minősítése rendszerint leszo­rul a szabálysértés anyagi szintjére s megússzák egy bír­sággal, emberi megszégyenü­­lés és olyan mértékű kártérí­tés nélkül, amelynek jeges zu­hanya alatt kijózanodnának. Hallgatnak a társadalmi bíró­ságok, s a rontópárok egy der­mesztő arányú közömbösség árnyékában vígan űzik gyalá­zatos műveleteiket, mintha társadalmunk nem az egészért felelős, az ország egészének javán munkálkodó emberek­ből állna, hanem minden iránt közömbös, elfásult, er­nyedt, tunya, múlt századbeli kurtanemesekből, akiknek jel­szavát Petőfi fogalmazta meg: — Ej, ráérünk arra még. . Pató Pál Országa lennénk?. Baráti Géza Nincs enyhülés Cipruson Makariosz­ rádióbeszéde A k­ilpolitikai helyzet­ ­ a hasadóanyag-gyártás csökkentésére vo­­­­­NATKOZÓ BEJELENTÉST kommentálja a Pravda csü­törtöki számának szerkesztőségi cikke. Újabb nagy lépés tör­tént a nemzetközi feszültség enyhülésének útján — írja a lap. A három nukleáris hatalom kormánya olyan intézkedéseket tesz, amelyek nem jelentenek ugyan tényleges leszerelést, de to­vábbi haladást jelentenek az atomfegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződés megkötésével megkezdett irányban. Ezek a lépések megfelelnek minden nép alapvető érdekeinek, s a békeszerető államok és népek állhatatos erőfeszítésének eredményei. A Pravda megállapítja: bizonyos nyugati körökben egyre jobban számolnak a realitásokkal az erőviszonyok megítélésé­ben. Ugyanakkor azonban a hidegháború szószólói, a különféle "veszettek" most is azzal próbálkoznak, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését célzó irányvonal folytatását, ugyanúgy, mint a moszkvai szerződés megkötésével kapcsolat­ban tették. Nem lehet kétséges, hogy a békeszerető közvéle­mény­­méltóképpen visszautasítja e próbálkozásokat. , A szerkesztőségi cikk kiemeli azt a tényt, hogy a szovjet kormány elhatározása nem csökkenti a Szovjetunió védelmi ké­pességét és a szocialista közösséghez tartozó országok bizton­ságát megbízhatóan védelmező nukleáris rakétapajzs szilárd­ságát, de ugyanakkor újabb lehetőségeket nyújt a hasadóanya­gok békés célú felhasználására. »A Szovjetunió lenini békepo­litikájának elveihez híven úgy véljük, hogy tovább kell halad­ni a nemzetközi légkör megjavításának útján« — írja befejezé­sül a Pravda. • A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉS ELLENFELEI egyáltalán *“• nem akarnak belenyugodni sorozatos vereségeikbe. Mi­közben az egész nemzetközi közvélemény őszinte megelégedés­sel üdvözli a szovjet—amerikai-angol bejelentést, Krone bon­ni tárcanélküli miniszter a­­ kereszténydemokrata Politische Soziale Korrespondenzben közölt cikkében heves kirohanást intézett mindennemű enyhülési törekvés ellen, sőt megdorgálta az­ amerikaiakat is amiatt, hogy legutóbb néhány ezer fővel csökkentették Nyugat-Németországban állomásozó csapataik létszámát. Krone ellenezte a szocialista országokkal folytatott kereskedelem kibővítését, majd eltanácsolta Erhard kancellárt egy esetleges moszkvai látogatástól. Hangoztatta, hogy "veszé­lyes dolog lenne", ha Bonn kétoldalú tárgyalásokba bocsátkoz­nék a német kérdésről a Szovjetunióval. A nyugatnémet fővárosban annál is inkább nagy feltűnést keltett a miniszter cikke, mert közzététele éppen olyan időpont­ban történt, amikor a közvélemény túlnyomó része megköny­­nyebbüléssel fogadta a három nukleáris hatalom elhatározását. A Westfalische Rundschau állást foglal Krone ellen és hang­súlyozza: »Hidegháborús harcosként kell megbélyegezni azt, aki olyan kritikát gyakorol, mint Krone. Nagyon jó lenne, ha Erhard végre nyíltan megmondaná, vajon eltűri, vagy talán helyesli kormánya tagjainak ilyen kirohanásait.­ Erhard külpolitikája ellen — az előbbinél merőben más megfontolásból — emelt szót Thomas Dehler, a bonni parla­ment Szabad Demokrata párti alelnöke. Rámutatott arra, hogy Erhard merev magatartásával megakadályozott újabb megálla­podást a berlini látogatási engedélyek ügyében. »Ha Erhard továbbra is Adenauer szenilis külpolitikáját akarja folytatni, a Szabad Demokrata Párt nem fogja támogatni eb­ben« — hang­súlyozta Dehler. Június elejéig elnapolják a genfi leszerelési értekezletet Genfből jelenti az MTI. A tizennyolc hatalmi genfi lesze­relési bizottság Genfben csü­törtökön délelőtt plenáris ülé­sen folytatta a leszereléssel összefüggő, úgynevezett részin­tézkedések vitáját. A többi között felszólalt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Csehszlovákia küldötte. Carapkin, a szovjet küldött­ség vezetője beszédében emlé­keztetett a szovjet kormány január 28-i emlékiratában fog­lalt javaslatokra, majd rámu­tatott arra, hogy a nyugati ha­talmak negatív magatartása miatt egyetlen javaslat sem válhatott a megegyezésnek akárcsak kiindulópontjává is a leszerelési bizottságban. Ugyanakkor a nyugati hatalmak azon vannak — folytatta —, hogy a NATO multilaterális atomhaderejének felállításával nukleáris fegyverekhez juttas­sák a nyugatnémet militaris­tákat és revansistákat. A szovjet delegátus a továb­biakban hangoztatta, a szov­jet küldöttség mindent meg­tesz a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozá­sára, s különösen arra törek­szik, hogy azok, akik száza­dunkban két ízben is világhá­borút robbantottak ki, ne ren­delkezhessenek atomfegyve­rekkel. Fisher, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője beszé­dében arra szorítkozott, hogy elismételje a Johnson elnö­k január 21-i üzenetében foglalt amerikai javaslatokat. Ezután kifejezte azt a véleményét, hogy a katonai célokat szol­gáló hasadó anyagok termelé­sének csökkentésére vonatkozó amerikai és szovjet bejelenté­sek nyomán további előreha­ladás lehetséges. Peter Thomas angol küldött szerencsekívánatait fejezte ki az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak a megegyezés­sel kapcsolatban­­és kijelen­tette­, az angol kormány büsz­ke arra, hogy csatlakozott ehhez a jelentős megegyezés­hez. A csütörtök délelőtti plená­ris ülés után­­a küldöttek ne­gyedórás nem hivatalos ülésen megállapodtak abban, hogy a legközelebbi ülést április 28-án, kedden tartják, majd június 9-ig szünetel a konferencia. ­fjab­b ciprusi összetűzések Nicosiából jelenti az MTI. A két ciprusi közösség viszo­nyában — az incidensek szá­mának csökkenése ellenére — eddig nem sikerült eny­hülést elérni. Az ENSZ-nek az a terve, h­ogy, Nicosia, szí­­vében semleges övezetet te­remtsenek, változatlanul a ciprusi törökök ellenzésébe ütközik. Makariosz elnök szer­da esti rádióbeszédében több javaslatot tett annak bizonyí­tására, hogy a ciprusi görögök. "nemcsak szavakban akarják kifejezni őszinte békevágyu­kat", de e javaslatokat Orek ciprusi török hadügyminiszter "puszta propagandának minő­sítette". Makariosz beszédében hang­súlyozta, hogy a ciprusi kor­mány hajlandó az ENSZ el­lenőrzése alatt leszerelni a görögök összes erődítéseit és leállásait, azzal a feltétellel, hogy a ciprusi törökök is megteszik ugyanezt. Hajlandó továbbá a kormány általános amnesztiában részesíteni a ciprusi törököket, akik a za­vargások kezdete óta bűntet­teket követtek el, és segítsé­get nyújtani ahhoz, hogy azok a törökök, akik kénytelenek voltak otthonukat elhagyni, visszaköltözhessenek falvaik­ba. A ciprusi helyzetről érke­­zett jelentések szerint a szer­dai nap folyamán a sziget két helyén fordultak elő fegyve­res incidensek. Paphosztól délre Timi és Mandria fal­vakban három ciprusi görög sebesült meg a lövöldözések következtében. A másik inci­dens színhelye Karadlosz falu volt, ahol ciprusi törökök a mezőn dolgozó görögök i­s lőttek. Itt sebesülés nem tör­tént. Laoszban­ folytatódnak a megbeszélések a válság megoldására Vientiane-ból jelenti az MTI. Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnök szerdán váratla­nul visszaérkezett a fővárosba, miután tárgyalt a laoszi ki­rállyal. Megérkezésekor kije­lentette, hogy tovább folytat­ják a megbeszéléseket a vál­ság megoldása érdekében. Cél­zott arra, hogy találkozni kí­ván a puccs vezetőivel. Megfigyelők szerint lehetsé­ges: azzal próbálnak kiutat ta­lálni a zsákutcából, hogy ki­bővítik a kormányt és helyet biztosítanak a jobboldali puccs vezetőinek is, akik továbbra is kézben tartják — legalábbis a fővárosban — a katonai ha­talmat, azt azonban valószínű­leg meggondolják, hogy be­­vessék-e erőiket. A nyugati nagyhatalmak, s elsősorban az Egyesült Államok, amelynek úgyis elég gondot okoz a dél­vietnami helyzet, óvakodnak a helyzet elmérgesítésétől, s ezért állítólag a gazdasági se­gély megvonásával fenyeget­ték meg a puccsistákat. Butler angol külügyminisz­ter csütörtökön az alsóházban közölte: Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök a király­­lyal folytatott Luaifg Prabang-i megbeszélésein hajlandónak mutatkozott arra, hogy to­vábbra is hivatalában marad. — Mivel azonban a nemzeti egységkormányt még nem le­hetett helyreállítani — mon­dotta a brit külügyminiszter —, »a helyzet még mindig bizonytalan«. Az UPI londoni tudósításá­ban az angol külügyminisz­térium szóvivőjét idézve azt jelenti, hogy Savang Vatu­ia­­na király táviratban felkérte Nagy-Britanniát és a Szovjet­uniót, mint a Laosszal fog­lalkozó 1962-es értekezlet társ­elnökeit, hogy a délkelet­ázsiai királyságban kialakult súlyos helyzetre való tekintet­tel hívják össze ismét az érte­kezletet. Hasonló kéréssel for­dult csütörtökön a fenti két országhoz Norodom Szih­anuk kambodzsai államfő is. Sziha­­nuk hangoztatta, hogy a Laoszban végrehajtott állam­csíny és a dél-vietnami kato­nai helyzet "rendkívül súlyos következményekkel járó álta­lános konfliktust robbanthat ki". Mint a Reuter közölte, Sa­vang Vatthana teljes támoga­tásáról biztosította miniszter­­elnökét, s az alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek és törvénytelennek bélyegezte a jobboldali katonai állam­csínyt. Johnson sajtóértekezlete Washingtonból jelenti az MTI. Johnson amerikai elnök csütörtökön a Fehér Házban újabb sajtóértekezletet tartott. A kelet-nyugati kapcsolatok kérdéséről szólva hangoztatta, az Egyesült Államok továbbra is „éberséget” fog tanúsítani, de igyekszik feltárni minden lehetőséget a jobb megértés előmozdítására. Meggyőződé­sem — hangoztatta —, ha meg­őrizzük józanságunkat, akkor a Szovjetunióval folytatott ta­nácskozások révén meg tudjuk oldani a vitás kérdéseket. Egyre inkább nyilvánvalób­bá válik, hogy az újabb háború „harakiri”, öngyilkosság lenne — mondotta az elnök. Johnson megelégedéssel álla­pította meg, hogy a világ köz­véleménye kedvezően fogadta a hasadó anyagok gyártásának csökkentéséről szóló döntést. Hango­ztatta, hogy a különböző országok egymástól függetlenül hozták a döntést és nem nem­zetközi megállapodásról van szó. Az elnök sajtóértekezletéből kitűnt, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is folytatni kí­vánja dél-vietnami politikáját, sőt, hajlandó újabb veszélyes kalandokba bocsátkozni inga­tag dél-vietnami helyzetének megszilárdítására. Johnson az újságíróknak azt jósolta, hogy „Dél-Vietnamban fokozódni fog a katonai tevékenység” és ez az Egyesült Államoknak „sok pénzébe fog kerülni”. Az elnök kifejezte meggyőződését, hogy más országok is bekap­csolódnak a dél-vietnami há­borúba. Johnson hangoztatta, hogy az Egyesült Államok vien­­tiane-i nagykövete "biztató" jelentéseket küld Laoszból. A hírek szerint — mondotta­­—, a Souvanna Phouma vezette kormány folytatja tevékeny­ségét, és támogatja őt vala­mennyi laoszi fél, köztük az úgynevezett "forradalmi bi­zottság" is. A panamai problémára tér­ve kijelentette, Anderson, sze­mélyes megbízottja hamaro­san útrakel, hogy­­ tárgyaláso­kat folytasson a panamai kor­mánnyal a csatorna kérdésé­ről. Az elnök befejezésül közöl­te, hogy az Egyesült Államok 68 millió dollárral csökkenti a katonai költségvetést. Elmarad az amerikai vasutassztrájk Washingtonból jelenti az MTI. Johnson amerikai elnök szerda este rádiónyilatkozat­ban jelentette be, hogy elma­rad a szombatra meghirdetett vasutassztrájk. A vasúti dol­gozók és a munkáltatók vi­szálya immár öt esztendeje tart és az utóbbi időben na­gyon kiéleződött. Johnson két hete közbelépett, tizenöt na­pos tárgyalási időhaladékot kért a szembenálló­­felektől és megkezdte közvetítését A munkáltatók és a dolgozók képviselői tizenkét napon át tárgyaltak és e tárgyalások­ eredményét rögzíti Johnson elnök bejelentése.

Next