Magyar Nemzet, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
,helyert nem tsinidgomm hlhati" U Thant kongói jelentése New Yorkból jelenti az MTI. New Yorkban kedden nyilvánosságra hozták U Thant ENSZ-főtitkár jelentését a kongói helyzetről. A beszámoló közzététele egybeesett az".., hogy kivonták az utolsó ENSZ-csapatokat az afrikai országból. A főtitkár jelentésében hangsúlyozza, hogy véleménye szerint a kongói helyzet — noha sokat javult 1960 júliusához képest — nem túlságosan bíztató. Súlyos problémák állnak továbbra is fenn, amelyeket csak bátor vezetéssel, hatékony kormánnyal és csak a nép bizonyos mértékű támogatásával« lehet megoldani. A jelenlegi veszélyek elhárításának kudarca kétségkívül az ország széthullását eredményezné — vélekedik a beszámoló. A főtitkár jelentése hangsúlyozza, hogy »a békét csak akkor lehet megőrizni a volt belga gyarmaton, ha a kongói vezetők igazi nemzeti megbékélésre törekednek, továbbá, ha átszervezik a hadsereget-■*. Az ENSZ-haderők négyéves kongói megbízatása U Thant jelentése szerint 433 millió dollárba került — ebből 381 millió kizárólag katonai célokat szolgált. A költségek 42 százalékát az Egyesült Államok fedezte. Az ENSZ-haderők 335 tagja vesztette élitét, közülük 126 különböző akciók során. Lemondott a kongói kormány Leopoldville-ből jelenti az MTI. Mandátumának lejártával lemondott a kongói kormány. Kaszavubu köztársasági elnök kedden rádióbeszédben jelentette be, hogy a lemondást elfogadta, de az ügyek vitelével átmeneti időre továbbra is Cyrille Adoulát és kabinetjét bízta meg. Kaszavubu néhány napon belül kormányalakítási megbízást ad egy szerinte alkalmas és "senki által sem gyűlölt", erős kezű politikusnak. Az általa vezetett kormány fogja előkészítenia lehető legrövidebb időn belüli a második kongói parlament tagjainak megválasztására az új általános választásokat. Kaszavubu közölte azt is, hogy személyesen vette át a kongói hadsereg főparancsnokságát - "szoros együttműködésben" Mobutu főparancsnokkal. A leszerelési értekezlet plenáris ülése Genfből jelenti az MTI. Kedden délelőtt Genfben plenáris ülést tartott a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság. Az ülésen a tanácskozás középpontjában Zorin szovjet külügyminiszter-helyettesnek az az indítványa állt, hogy alakítsanak munkabizottságot »az atomernyő« megvalósítására előterjesztett szovjet javaslat tanulmányozása céljából. Az Egyesült Államok elvben hozzájárult a munkabizottság létrehozásához, de azt szeretné, ha a bizottság megvitatná az atomfegyver-hordozók megsemmisítésével kapcsolatos valamennyi problémát. Ez azonban — mint a szocialista kül-ldöttek a vitában rámutattak — rendszertelenné tenné a bizottság munkáját. A szocialista országok és a tömbön kívüli államok ezzel szemben azt az álláspontot képviselik, hogy a leszerelési bizottságnak először el kell fogadnia az *►atomernyő« elvét, és a munkabizottság csak azután fogjon hozzá a részletkérdések kidolgozásához. Zorin szovjet külügyminiszter-helyettes javaslatára a leszerelési értekezlet két társelnöke — Foster, az Egyesült Államok és Zorin, a Szovjetunió képviselője — a hét folyamán ismét több eszmecserét folytat a vitás kérdésekről. Hamifiliós botrányt okoztat a fajgyfilfilők Három kenyai diákot letartóztattak New Yorkból jelenti a TASZSZ. Hétfőn New Yorkban három kenyai diákot polgári ruhába öltözött rendőrök letartóztattak, majd súlyosan bántalmaztak — jelentette be keddi sajtóértekezletén Nabvera nagykövet, Kenya állandó ENSZ-képviselője. Az ohiói egyetemen tanuló három néger diák beszámolt a tudósítóknak az incidens részleteiről. Egyikük elmondta, hogy amikor belépett egy New York-i vendéglőbe, egy polgári ruhás rendőr félrelökte az útból és sértő megjegyzést tett rá. Amikor a bántalmazott diák bocsánatkérést követelt, a rendőrök letartóztatták és ütlegelni kezdték. Hasonló sorsa jutott két társa is, akik megpróbáltak segítségére sietni. Nabvera nagykövet a sajtóértekezleten hangoztatta, hogy a kenyai kormány nem tűri, — mondotta Nabvera —, hogy a rendőrség ilyen önkényesen bánjon az ország állampolgáraival. A holnap fegyverei és a tegnap szelleme Két fontos dokumentum került nyilvánosságra szinte egy időben a nyugatnémet Bundeswehrben uralkodó állapotokról, mintegy tükrözvén a Német Szövetségi Köztársaság akut bajait is. Az egyik a Fehér Könyv, Berlinben adta ki a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja, 80 oldalon ismerteti a Bundeswehr új főfelügyelőjének, Heinz Trettner tábornoknak a fasiszta múltját. A Fehér Könyv fényképekkel és eredeti dokumentumokkal illusztrálja a volt náci tábornok háborús bűntetteit, az olvasó kommentár nélkül is képet alkothat belőle magának, hogy milyen ember kezébe került a nyugatnémet hadsereg legfőbb katonai irányítása. A másik dokumentum a Német Szövetségi Köztársaságban jelent meg, a Quick című heti képeslap közli folytatásokban. Az egyik legilletékesebb nyugatnémet katonai szakértő, a bonni parlament katonai megbízottja (Wehrbeauftragte), Hellmuth Heye volt altengernagy írta „Aggodalom a Bundeswehr miatt” címmel. A szövetségi köztársaságban ehhez hasonló kemény bírálat illetékes helyről még nem érte a hadsereget. Cikksorozatában a hadmegbízott kimutatja, hogy a hadsereg már ismét „állam az államban”; a Bundeswehr nem az „egyenruhás állampolgárok” eszményét valósítja meg, amiben sokan gyermetegen hittek, hanem működését ott folytatja, ahol a második világháború végén kénytelen volt abbahagyni. „Ha nem fordítjuk meg idejében a kormányt — írja Heye —, a Bundeswehr olyan hadsereggé fejlődik, amilyent nem akarhatunk”. A hadsereg belső vezetése „időszerűtlen” és „szánalmas”. A parlament milliárdokat költ fenntartására és felfegyverzésére (ez évben a hadügyi költségvetés több mint 19 milliárd márka, meghaladja az egész állambudget egyharmadát!) és miközben a „holnap fegyvereivel” szerelik fel, a „tegnap szellemében” irányítják. A kiképzés a régi avult módszerekkel folyik, a durva hang, a trágár beszéd jellemzi ma is a kincstári szótárt. Újra meghonosodott a drill, a sulykolás, bakanyúzás, kitolás; az elavult kiképzési módszerekkel kiölik az önálló gondolkodást a katonákból; a kiképző tisztek és altisztek szellemi színvonala kétségbeejtő. De ami a legkétségbeejtőbb, egyetlen felelős politikus sem kongatta még meg a vészharangot, noha a hadseregben uralkodó állapotok előttük ugyancsak ismeretesek. Hol maradt a tiltakozás? Nemhogy tiltakozó szavukat nem emelték fel a bonni politikusok, de a parlament ellenőrző szerve, a Wehrbeauftragte szerepe és jelentősége is egyre jobban leértékelődött és ez az egész jelenség már nem katonai, hanem elsőrendű politikai ügy! A bonni hadmegbízottat éppen ennek felismerése késztette, hogy „a nyilvánossághoz meneküljön” bírálatával. Megbízatása tulajdonképpen fontos parlamenti funkció. A törvényhozás reá ruházta a jogot és kötelességet, hogy a politikai hatalom oldaláról ellenőrizze, rendjén mennek-e a hadseregben a dolgok. Ezt a hivatalt 1956-ban állították fel, amikor a Bundeswehr megalakult. Felállítását ugyanis érthető bizalmatlanság kísérte nemcsak szerte a világon, de még az NSZK közvéleményében is. A német militarizmus egy fél évszázadon belül kétszer is felgyújtotta a világot. Az első világháborúban körülbelül húsz-, a másodikban körülbelül hatvanmillió ember halt meg a szörnyű mészárlások következtében. Épeszű ember hogyan akarhat még egy „harmadik háborút”?! Maguk a nyugati „szövetségesek” is kötelezték újdonsült bonni kamerádjaikat, hogy a parlament intézményesen is gyakoroljon ellenőrzést, mihelyt a nagy verbuválás ismét megkezdődik. Ez a szerv, mint mondottuk, a Wehrbeauftragte hivatala, sehol másutt nincsen, csak még Svédországban, de ott természetesen más okból. Hozzájárult e bizalmatlansághoz az is, hogy a hadsereg immár majdnem egy évszázad óta mindig különleges szerepet játszott a német történelemben. Tulajdonképpen a bismarcki birodalom erkölcsi és belső bomlásával kezdődött az a folyamat, amelyben a hadsereg egyre inkább állam lett az államban. A német népeket, de még a poroszokat is, korábban inkább humanista és filozofikus vonások jellemezték. A „porosz militarizmus” akkor jelentkezett, amikor fellazult a birodalom kohéziója és a katonai kaszt külön testté alakult az állam szervezetében. (Innen Mirabeau híres mondása: „Másutt az államnak van hadserege, Poroszországban a hadseregnek van állama”.) A folyamat tovább tartott az első világháború után is, a Reichswehr nem tekintette magáénak a Weimari Köztársaságot, a katonák von Seeckt tábornok vezetésével sorsdöntő előkészítői voltak Hitler uralomrajutásának. Von Blomberg tábornok büszkén mondhatta 1933-ban, hogy végre bekövetkezett az, amit a Reichswehr akart és amit „tervszerűen előkészített”. Hitler volt tábornokai, most ott szeretnék folytatni, ahol 1945- ben abbamaradt. A Bundeswehrt 1956-ban 350 000 főre tervezték, ma azonban már ennél százezerrel több katona van fegyverben és hamarosan eléri a félmilliót a létszám. És Heye jelentése hivatalos helyről igazolja, hogy a történelem két katasztrófa után sem volt tanítómestere a német militarizmusnak, Európát és magát a német népet ismét veszély fenyegeti. A bonni katonai megbízott 1961 óta tölti be ezt az ellenőrző szerepet, előtte a CDU parlamenti képviselője volt. Jelentése tulajdonképpen a parlament elé tartozott volna — e „formahiba” miatt iparkodtak Bonnban olyan lármát csapni, hogy lehetőleg elnyomja a súlyos vádak világvisszhangját. Nem igaz azonban, hogy a volt altengernagy „rossz csatateret választott, amikor harcba kezdett az igaz ügyért. Heye ugyanis betartotta a „hivatali utait”, június 4-én a parlament és a hadügyi bizottság elé terjesztette évi jelentését a Bundeswehrről. Csakhogy a 45 oldalas szöveget munkatársai egy kissé „kikozmetikázták”, iparkodtak körülírni és elkenni a lényeget. Heye arra sem kapott engedélyt, hogy személyesen felszólaljon és kifejtse álláspontját a parlament plénuma előtt, amikor a Bundestag a jelentést tárgyalja, noha erre, mint a törvényhozás megbízottjának, joga és igénye lett volna. Ekkor választotta a Quick fórumát és mondotta el az egymillió példányban megjelenő képes újságban mindazt, amit a parlamentben szeretett volna kifejteni. Íme cikksorozatának bevezető sorai: „Ezekben a napokban a parlament elé terjesztettem évi jelentésemet. De nincs jogom, hogy személyesen állást foglaljak e jelentéssel kapcsolatban a parlament plénuma előtt. Azért választom e képeslap fórumát. Itt élek azzal a jogommal és állampolgári kötelességemmel, hogy állást foglaljak a Bundeswehr ama kifejlődésével szemben, amelyet én veszélyesnek ítélek.” Nem sokáig ítélhette veszélyesnek. Mielőtt jelentését a bonni parlament tárgyalta, Heyét »betegszabadságra« küldték. A sok vihart átélt, 68 éves volt altengernagynak meg kellett hátrálnia. A közvéleményben azonban nehezebb lesz lecsillapítani a felkavart hullámokat. A Fehér Könyv és Heye cikksorozata, mondottuk, majdnem egy időben tárta fel, egymást szinte kiegészítve, a nyugatnémet militarizmus veszélyét. Az időpont nyilván a véletlen műve. De nem véletlen, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban egyaránt növekszik a tiltakozás az ellen, hogy „a holnap fegyvereit” azok kezébe adják,, akik „a tegnap szellemében” gondolkodnak. Vámos Imre Miamar Nemzet Barátsági nagygyűlés « gda»az hajógyárbait Tito és Cyrankiewicz beszéde Gdanskból jelenti az MTI. A gdanski hajógyár munkásgyűlésén felszólalt Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök. Cyrankiewicz elítélte a bonni kormánynak azt az igyekezetét, hogy szembehelyezkedik a világfeszültség enyhülésével és mindazokkal a konstruktív lépésekkel, amelyek a nemzetközi helyzet megjavításához vezethetnének. Példaként hozta fel a nyugatnémet kormánynak a nukleáris fegyverkezés beszüntetésére irányuló lengyel tervvel szembeni állásfoglalását, majd kijelentette: Az Odera-Neisse határvonal léte egyszer s mindenkorra befejezett tény! A lengyel miniszterelnök ezután Jugoszlávia és Lengyelország gyümölcsöző együttműködéséről beszélt és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jugoszláv elnök látogatása új távlatokat nyit az együttműködés előtt. Cyrankiewicz beszéde után Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök szólalt fel. A békés együttélés politikájáról szólva meg jegyzete: Sajnos, még a munkásosztály soraiban is vannak emberek, akik ellenzik ezt a politikát. Tito kiemelte, hogy az emberiség számára a békés önmás mellett élésen kívül nincsen más alternatíva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tőkés országokban a munkásosztálynak nem szabad harcolnia jogaiért és önmagának megválogatni e harc eszközeit. Tito síkraszállt az ENSZ egyetemességéért, hangsúlyozva, hogy a nagy kínai népnek is meg kell kapnia a maga helyét az ENSZ-ben, mert ezáltal fokozódnék a kínai vezetők felelőssége nemzetközi politikájukért. Tito elnök elítélte Nyugat- Németország revansista tendenciáit és azt mondotta, a háború utáni határok — ideértve az Odera—Neisse határt is — véglegesek. A német kérdésről szólva Tito kijelentette, a béke megőrzésének jelenlegi szakaszában a legjobb megoldás a két német állam létezésének általános elismerése lenne. Zorin cikke a kínai vezetők kétszínű álláspontjáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Valérián Zorin szovjet külügyminiszter-helyettes írja az Izvesztyija hétfői számában: »A kínai vezetők, amikor ellenzik a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésről és az atomfegyver elterjedésének megakadályozásáról szóló javaslatait, gyakorlatilag egy sorba kerülnek azokkal a legagresszívabb imperialista körökkel, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség egész enyhülési folyamatát és az általános béke megszilárdulását." A Kínai Népköztársaság vezetőinek nagyszámú nyilatkozata után világossá válik — mutat rá Zorin —, hogy ez az álláspont közvetlenül összefügg azzal, hogy a kínai vezetők a kommunizmus győzelméért vívott harc stratégiájának és taktikájának legfontosabb kérdéseiben eltérnek az egész kommunista- és munkásmozgalom közös, együttesen elfogadott álláspontjáról. Míg régebben a Kínai Népköztársaság vezetői hivatalosan támogatták az általános és teljes leszerelés szovjet javaslatát, most a Kínai Népköztársaság képviselői minden nemzetközi szervezetben támadják ezt a programot. Sőt, mi több, eltorzítva igyekeznek beállítani az SZKP- nak és a szovjet kormánynak az általános és teljes leszerelésért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harcát. Megrágalmazzák ezt a harcot, mondván, hogy az a béke "kikönyörgése" az imperialistáktól és »megtagadása« annak a felszabadító harcnak, amelyet a gyarmati népek vívnak a gyarmatosítók ellen. Jellemző az is — írja továbbiakban Zorin —, hogy Csou En-laj afrikai és ázsiai utazása idején nem szánta rá magát, hogy nyíltan propagálja az imperializmus elleni harcnak azt az irányvonalát, amelyet a kínai vezetők országukon belül hirdetnek. Nyilvános beszédeiben kénytelen volt elleplezni a békés együttélés és a moszkvai szerződés politikájának kínai bírálatát. Csak amikor afrikai utazása közben elment Albániába, akkor vette újra elő e hibás kínai téziseket. A Kínai Népköztársaság vezetői fellépnek azok ellen a leszerelési tárgyalások ellen, amelyeket a Szovjetunió és más szocialista országok folytatnak. Ugyanakkor — mutat rá Zorin — kénytelenek voltak előállni egy olyan javaslattal, hogy hívják össze a kormányok értekezletét a leszerelés kérdésében. Kiderül, hogy amikor a Szovjetunió és más szocialista országok megállapodnak a leszerelésről, az a »béke kikönyörgése" az imperialistáktól, de ha a Kínai Népköztársaság javasol ilyen tárgyalásokat, az »forradalmi harc". Nyilvánvaló ennek az álláspontnak a kétszínűsége — hangsúlyozza a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese. Szerda, 1964. július 1. Tárgyalások a ciprusi kérdésről Papandreu elégedett Párizsban, Inonü Londonban fenyegetőzik Párizsból jelenti az MTI. Papandreu görög miniszterelnök hétfőn de Gaulle tábornokkal és Couve de Murville francia külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, s utána a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy "nagy megértéssel" találkozott. Hozzátette, hogy a franciáknak nincs határozott tervük a ciprusi probléma megoldására. A görög—török viszály kezdete óta a francia kormány — Athénhez és Nicosiához hasonlóan — mindig is azon az állásponton volt, hogy Ciprus jelenlegi státusa már túlhaladott és a kérdés megoldására csak az ENSZ illetékes. Inönu török miniszterelnök hétfőn Londonban egy sajtóértekezleten megint fenyegető hangot ütött meg. Kijelentette, Törökország most is úgy véli, hogy joga van katonai beavatkozásra Cipruson az ENSZ fegyveres erőinek jelenléte ellenére. Ezt azzal az állítással igyekezett igazolni, hogy Görögország növelte Cipruson tartózkodó katonaságának létszámát. Hangoztatta továbbá, hogy Törökország csak kétféle megoldást hajlandó elfogadni: az egyik a sziget felosztása föderációs formában, a másik a »kettős enózis", ami azt jelentené, hogy a kettéosztott Ciprus görög része Görögországhoz, török része Törökországhoz csatlakozzék. Strauss beszédben, Trfllnfr napiparanokán támadti le liundevwrhr li-l<“plr/5jét Tovább folyik a Heye elleni hajsza Bonnból jelenti az MTI. Tovább folytatódik Nyugat- Németországban a Heye altengernagy elleni hajsza, amiért leleplezte a Bundeswehrben uralkodó állapotokat. Strauss, a CSU elnöke egy müncheni gyűlésen élesen támadta Heyét, majd azt hangoztatta, hogy a Bundeswehrnek meg kell őriznie a »bevált hagyományokat" mert »egy hadsereg nem lehet meg tradíciók nélkül". A Heye-ellenes kampány keretébe tartozik az a napiparancs is, amelyet Trettner tábornok, a Bundeswehr főfelügyelője intézett a nyugatnémet hadsereg katonáihoz. Trettner e napiparancsában hangoztatja, hogya parlamenti ellenőr kijelentései súlyos teherpróbának tették ki a Bundeswehrt", majd azt a vádat emeli Heye ellen, hogy kijelentései fegyelmezetlenséget és zavart keltettek a Bundeswehr katonáiban. Közben a Quick című hetilap közölte Heye cikksorozatának befejező részét. Heye cikkében hangsúlyozza: a Bundeswehrben sok tiszt nem érti meg, hogy a mai fiatalság már elutasítja a régi durva és sértő kaszárnyaudvari hangot. Ha a tisztikar ezt nem érti meg, akkor elszigetelődik a társadalmon belül és veszélyes idegen test lesz az államban. Heye rámutat továbbá: ezért a bonni hadügyminisztérium legfelső vezetése hibás. A (Varsó, MTI) A Lengyelországban tartózkodó Robert Kennedy, hétfőn krakkói látogatása után visszatért Varsóba. Hétfőn este John M. Cabot, az Egyesült Államok varsói nagykövete vacsorát adott tiszteletére. Kennedy kedden elhagyta a lengyel fővárost, és Czestochowába utazott. Oswald uasztóé iszetett? Egy amerikai lap kivonatokat közölt belőle Washingtonból jelenti az MTI. A Kennedy-merénylet körülményeit vizsgáló Warren-féle bizottság hétfőn felszólította az FBI-t, a szövetségi nyomozó irodát, hogy derítse fel Oswald állítólagos noteszének ügyét. A Dallas Morning News című lap a hét végén ugyanis (kizárólagos jog feltüntetésével) kivonatokat közölt a Kennedymerénylettel gyanúsított Oswald egykori feljegyzéseiből. Ezeket a jegyzeteket Oswald állítólag akkor készítette, amikor mint amerikai állampolgár néhány évig a Szovjetunióban időzött. Ebben többek között leírja — ha a jelentésnek hinni lehet —, hogy egyszer öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem akarták megadni neki a szovjet állampolgárságot. A Warren-bizottság közbelépésének az az oka, hogy a Johnson elnök által létrehozott testület állítólag szintén tanulmányozza ezeket a feljegyzéseket, s most tudni akarják, hogyan kerültek ezek a Dallas Morning News szerkesztőségébe. A jegyzettömböt — mint a bizottság szóvivője közölte — a dallasi rendőrség *■fedezte fel", majd adta át a Warren-bizottságnak.