Magyar Nemzet, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
2 Johnson nem kéri fel Robert Kennedyt alelnökjelöltnek Washingtonból jelenti az MTI. Johnson elnök — mint a Reuter jelenti — csütörtöki rögtönzött sajtóértekezletén kijelentette: arra a meggyőződésre jutott, hogy a Demokrata Párt jövő hónapi elnökjelölő kongresszusán „nem lenne tanácsos alelnökjelöltnek olyan személyt javasolnia, aki jelenleg tagja a kormánynak, vagy rendszeres érintkezésben van a kormánnyal.” Erről az elhatározásomról — mondotta — személyesen értesítettem Dean Rusk külügyminisztert, Robert McNamara hadügyminisztert, Robert Kennedy igazságügyminisztert és Orville Freeman földművelésügyi minisztert. Johnson kijelentette még, hogy elhatározását Adley Stevensonnak, az EgyesültÁllamok ENSZ-fődelegátusának és Sargent Shrivernek, az amerikai „békehadtest” akció igazgatójának is tudomására hozták. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy a lehetséges alelnökjelöltek listáján, amelyet az elnöki bejelentés most megrövidített, nyilvánvalóan szerepel Humphrey és Eugene McCarthy, mindkettő minnesotai, szenátor, továbbá Robert Wagner, New York-i polgármester, Edmund G. Brown kaliforniai kormányzó és Edmund S. Muskie mainei szenátor. A New YorkTimes az elnöknek azt az elhatározását, hogy Robert Kennedy igazságügyminisztert nem kéri fel alelnökjelöltnek, Johnson „egyik legfontosabb politikai lépésének” nevezi. A lap rámutat, hogy az igazságügyminiszter „sokat örökölt Kennedy elnök politikai erejéből, de helyzete gyenge a déli államokban, ahol a polgárjogi harcokkal kapcsolatos pozitív szerepe nagyon népszerűtlenné tette”. Goldwater kitűzte a republikánuscsúcsértekezlet 44 időpontját Washingtonból jelenti az MTI. A Kaliforniában üdülő Goldwater szenátor washingtoni irodája pénteken táviratokat küldött szét a republikánus pártvezéreknek. A köztársasági párt elnökjelöltje ezekben a táviratokban augusztus 12-re hívta össze őket, hogy megtárgyalják a pártegység kérdéseit. Jelen lesz acsúcsértekezletérte, Eisenhower volt elnök, Nixon volt alelnök, továbbá 16 kormányzó, 12 kormányzójelölt és természetesen Miller, a republikánus alelnökjelölt. A konferencia házigazdája William Scranton pennsylvániai kormányzó lesz, az értekezletet ugyanis a Pennsylvánia állambeli Hersheyben tartják. Barbár amerikai légitámadás Dél-Vietnamban Hanoiból jelenti az MTI. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának összekötő bizottsága csütörtökön tiltakozott a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál amiatt, hogy amerikai és dél-vietnamai repülőgépek július 13-án tűz alá vették a dél-vietnami Ben Tre tartományban fekvő Tan Bin falu iskoláját és templomát. A támadás következtében 17 iskolásgyermek meghalt, 29 megsebesült. Az iskolaépület és a templom súlyosan megrongálódott. Miközben a lakosság hozzáfogott az áldozatok elszállításához és a sebesültek gondozásához, tüzérségi célpontokat kitűző felderítő repülőgépek érkeztek ismét a falu fölé. Közvetlenül megjelenésük után tüzérségi gránátok zúdultak a településre. Ez a támadás is halálos és sebesült áldozatokat követelt. Az összekötő bizottság felszólítja a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, hogy e barbár amerikai és dél-vietnami cselekményt minősítse az 1954. évi genfi megállapodások ** 'megsértésének és követelje az ilyenfajta katonai akciók haladéktalan megszüntetését. A KiSi Piac munkatőri tanáca Analfilére Ausztria csatlakozásának problémája Brüsszelből jelenti az MTI. Az Európai Gazdasági Közösség Brüsszelben ülésező miniszteri tanácsa csütörtökön este elhatározta, megbízza az állandó képviselőket, hogy készítsék elő az Ausztria társulását célzó tárgyalásokat. Brüsszeli politikai körökben rámutatnak arra, hogy a csütörtökidöntés* egyáltalán nem jelenti Ausztria társulásának jóváhagyását. Ahatok* között nagy nézeteltérések állnak fenn továbbra is arra nézve, hogy kívánatos-e Ausztria társulása és az milyen feltételek mellett történjen meg. Problémát jelent az is, hogy a Közös Piachoz történt társulása után Ausztria tagja maradhat-e az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak, az EFTA-nak. Spaak belga külügyminiszter szerint, feltétlenül el kell kerülni azt, hogy bizonyos államok a társuláselőnyeit élvezzék anélkül, hogy eleget akarnának tenni a teljes jogú tagsággal járó kötelezettségeknek. A holland küldöttség aggályait fejezte ki amiatt a nem titkolt osztrák, szándék miatt, hogy Ausztria a közös piaci társulás után is teljesen önálló agrárpolitikát kíván folytatni. Tokióban megnyílt az atomfegyver-ellenes mozgalom értekezlete A kínai delegáció obstrukciós tevékenysége Tokióból jeleníti a TASZSZ. Csütörtök este hivatalosan is megnyílt az atom- és hidrogénfegyver-ellenes mozgalom tokiói nemzetközi értekezlete. A tulajdonképpeni értekezlet megnyitása előtt a küldöttek háromnapos tanácskozást tartottak. Ez a három nap annak jegyében zajlott le, hogy a kínai szakadárok megpróbálták eltávolítani a Béke-világtanács, a Szovjetunió és más országok küldöttségeit. Peking és híveinek obstrukciós tevékenysége azonban kudarcba fulladt, a hivatalos megnyitón valamennyi küldöttség részt vett. Az ülésen felszólalt G. A. Zsukov, a szovjet küldöttség vezetője. Rámutatott, hogy a konferencia idő előtti megkezdése a kínai küldöttség különleges érdekeit szolgálta. A kínai küldöttség elhozta Tokióba a maga embereit, hogy a gyűlölet légkörét teremtse meg, de nem az imperializmus, hanem a béke-világmozgalom és a Szovjetunió ellen Mi két napon át tudatosan figyelmen kívül hagytuk a Szovjetunióra és a szovjet kormányra szórt szörnyű szitkokat, mert nem akartunk a vita ilyen szintjére süllyedni. A szitkokkal olyan konstruktív akcióprogramot állítottunk szembe, amelyet az elnökség elé terjesztettünk. Zsukov ezután így folytatta: — Miért történt mindez? Mert a kínai küldöttség attól fél, hogy a konferencián részt vesznek a nemzeti békebizottságok és a nemzetközi szervek igazi küldöttségei, attól fél, hogy a konferencia nem a kínai küldöttség által megjelölt szakadár úton halad majd. A kínai küldöttség nem kívánja, hogy érdemben megvitassuk a békéért és az imperializmus ellen folytatott harc kérdéseit, jobbnak látja, hogy a konferencia tribünjéről intézzen támadásokat a Szovjetunió és a béke-világmozgalom ellen. A (Moszkva, TASZSZ) a Thant ENSZ-főtitkár moszkvai látogatása alkalmával fogadta a nyáron Moszkvában megrendezésre kerülő világifjúsági fórum nemzetközi előkészítő bizottságának képviselőit. Magyar Nemzet Adzsubej Münchenben Münchenből jelenti az MTI. A bajor fővárosban időző Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője pénteken több nyugatnémet politikussal találkozott.Adzsubej együtt ebédelt több bajor politikussal, ezek közt volt Franz Josef Strauss, a CSU elnöke, Alois Hundhammer bajor helyettes miniszterelnök és földművelésügyi miniszter, Vogel, München főpolgármestere, továbbá Gabert, a SPD és A. Haas, az FDP bajorországi szervezetének elnöke. Adzsubej előzőleg megjelent a Münchner Merkúr szerkesztőségi értekezletén. Vallásháború Észak-Rhodesiában Lusakából jelenti az MTI. Észak-Rhodesiában napok óta öldöző vallásháború folyik. A harcoknak eddig több száz áldozata van. Az észak-rhodesiai kormány csapatokat vezényelt a zavargások színhelyére. Kenneth Kaunda észak-rhodesiai miniszterelnök csütörtökön felkereste a harcok színhelyét, majd rádióbeszédet mondott. A kormány szigorú intézkedéseket hoz a zavargások megfékezésére — mondotta. Megemlékezés Berlinben az első világháború kitörésének 50. évfordulójáról Július 31-én Berlinben a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának elnöksége kibővített ülést tartott az első világháború kitörésének 50 évfordulója alkalmából. Az ülésen részt vettek a demokratikus pártok, a nyugat-németországi békeharcosok, a magyar, szovjet, csehszlovák, belga, olasz, angol, osztrák, francia, norvég, holland, dán és belga békeharcos szervezetek képviselői, az ellenállási mozgalmai egykori harcosai. Az ülésen Albert Norden professzor, az NSZEP Központi Bizottságának tagja mondott beszédet. Ismertette az első világháború kitörésének okait, a német imperializmus háborús céljait. Rámutatott arra, milyen súlyos veszteségeket szenvedtek a világ népei, köztük a német nép is az első, majd a második világháborúban. Norden professzor a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet konszernek, monopóliumok, revansvágyó katonai körök a német imperializmus nyomdokain haladnak Új, harmadik világháború kirobbantásán fáradoznak. Ezért követelnek Strauss és Schröder olyan intenzíven atomfegyvereket a Bundeswehrek. A világ népeinek, így a német népnek is létérdeke a leszerelés. Az ülésen Norden professzor beszéde után felszólaltak a demokratikus pártok képviselői és a külföldi békeharcosok küldöttei. A magyar békemozgalom és Hazafias Népfront üdvözletét Dezséry László, az Országos Béketanács főtitkára adta át. Az ülés végén a részvevők kiáltványt fogadtak el, amely hangsúlyozza, hogy az első világháború 10 millió halottat, a második világháború pedig már 55 millió halottat követelt. Az első világháború 147 milliárd márkájába került a német népnek, a második világháborúnak pedig már 1350 milliárd dollár háborús kára volt. A második világháborúban Németország lakosságának 10 százalékát vesztette el A világ népeihez intézett felhívás befejezésül követeli az atomfegyver-mentes övezetek megteremtését Észak-, Közép- és Dél-Európában, a Bundeswehr atomfelfegyverzésének megakadályozását. A nyugatnémet ultrák felzárkóznak Goldwater mögé A Frankfurtban megjelenő Neue Kommentare idei 13-as száma összeállítást közöl annak bizonyítására, hogy Nyugat-Németország jobboldali körei, amelyek “Európa új rendjéről és felszabadításáról hitleri értelemben szőnek álmokat, legfőbb reménységüket, most az amerikai republikánusok elnökjelöltjébe, Barry Goldwaterbe vetik. A West und Ost című jobboldali orgánum egyik május végi száma a következőket írja: ‘Goldwater, aki a külpolitikában a Moszkvával való megbékélés ellenfele, az utóbbi időben szétverte ellenfeleit. Sikere bizonyíték, hogy a konzervatív irányzat az Egyesült Államokban egyáltalán nem lebecsülendő erőtényező* A Die Pommersche Zeitung június elején “Johnson és a választások* címmel közölt kommentárt.Az amerikaiak elnöküknek a kommunistákkal kapcsolatos politikai irányvonalát túlságosan lágynak tartják. Johnson ugyan még mindig favorit, de ha győzni akar a republikánus párti Goldwater ellen, számot kell vessen az amerikaiak említett hangulatával. Goldwater, a kommunisták első számú ellensége, megbélyegzi a Fidel Castro iránt tanúsított engedékenységet és követeli, hogy minden eszközt vessenek be a kelet-ázsiai komertunisták ellen* — írja a Die Pommersche Zeitung. A Volksboteban Emil Franzel bajor kormányfőtanácsos, aki a tartományi CSU párt egyik vezetője, a lap első oldalán öthasábos nagy cikket írtAz amerikai illúzionizmus* címmel. Bevezetőben leszögezi: »A legtöbb amerikai megfigyelő választási prognózisa megegyezik abban, hogy Johnson elsöprő többséggel győz majd az elnökválasztásokon. Ez a helyzet azonban a választásokig könnyen megváltozhat*. A cikkíró vadul nekitámad Johnson külpolitikájának, amelynek — mint írja —hibás a kiindulópontja, és ennek következtében végzetes kudarcokba torkollik*. Franzel hosszan fejtegeti, mit kellene a Német Szövetségi Köztársaságnak tennie, hogy elgáncsolja a nemzetközi kapcsolatokban kibontakozó koegzisztenciás irányzatot, aláhúzza, hogy Bonn és Párizs barátsági szerződése olyan tömörülést jelent, amely százmillió embert, potenciálisan 50—60 katonai hadosztályt képvisel, tartalmazza az európai Közös Piac gazdasági erejét, egyszóval olyan erőkoncentrációt teremt, amelyet Washingtonnak számításba kell vennie". Végezetül a Volkshote cikkírója megállapítja: “Habár Goldwater elnökjelöltsége kissé későn merült fel, váratlanul nagy sikere azt mutatja, hogy a „tojásfejűek” pozíciója az Egyesült Államokban megrendült. Még ha Goldwater alul is marad az elnökválasztási küzdelemben, a republikánus párt minden bizonnyal mégiscsak fel fog ébredni Csipkerózsika-álmából. A koegzisztenciás politika elkerülhetetlen kudarcai és az enyhülés jegyében megnövekvő kommunista veszély feltételezhetően megfelelő ellenhatásokat fog kiváltani*. Goldwater szenátor maga is nyilatkozott. A Münchenben megjelenőCeske Listy* csehszlovák emigránsok cseh nyelvű lapja, amely szoros kapcsolatban áll bajor kormánykörökkel, interjút közöl a republikánus elnökjelölttel. Goldwater a Ceske Listy hasábjain egyebek között kifejti: -Meg kell szakítanunk a diplomáciai kapcsolatot valamennyi kommunista kormánnyal, beleértve a Szovjetuniót is. A vasfüggöny mögötti föld alatti mozgalmak vezetőivel fel kell vennünk a kapcsolatot, anyagilag támogatnunk kell őket, hogy sajtóhoz, rádióhoz és fegyverekhez jussanak, sőt tanácsadókat is rendelkezésükre kell bocsátanunk. Készen kell állnunk, hogy akciót indítsunk a kommunista rendszerek ellen. •Szombat, 1961. augusztus 1. Ami m a Slivik mögött van TOVÁBB FOLYIK AZ ERHARD-ADENAUER PÁRHARC A Nyugat-Németországban kormányzó kereszténydemokrata pártunió, a CDU-CSU egy idő óta hasonló válságot él át, mint az egyik krízisből a másikba bukdácsoló olasz keresztény párt, a Democrazio Cristiana. Abszolút többségét elvesztette, egyedül nem tud kormányt alakítani, kénytelen koalícióban élni a liberális párttal (FDP). A kormányfő politikájának több híve van koalíciós partnerének és az ellenzéki szociáldemokrata pártnak (SPD) a táborában, mint a maga képviselői csoportjában. A pártunió végzetesen megoszlott, Bonnban talán még nagyobb űr tátong azatlantisták* és agaulleisták* között, mint Rómában a keresztény párt jobb- és balszárnya, illetve középutas csoportja között Az ellentétek egyre súlyosabbak. De a jövőre esedékes választások miatt a CDU—CSU-nak szüksége van Erhardra, ő a kijelölt „választási lokomotív" és abban reménykednek, hogy a kancellár bizonyos népszerűsége még vonzani fogja a szavazókat. Adenauer 1961-ben elveszítette a választást; a pártnak nincs más lehetősége: a választási hadjáratot kénytelenek Erhard nevével meghirdetni. Mi az ellentétek oka tulajdonképpen? Miért oszlott meg a nyugatnémet nagytőkének ez a hatalmas politikai szervezete, amely idestova másfél évtizeden keresztül szilárdan és egységesen kormányzott az NSZK-ban, s amelyre az Eisenhower—Dulles korszakban úgy tekintettek, mint Amerika leghűségesebb európai csatlósára? Mi váltotta ki a szakadást? A külpolitikai téren támadt nézeteltérések nem kizárólagos szülőokai a válságnak. Elvégre Erhard és Schröder azt az Amerika-barát politikát iparkodik következetesen folytatni, amit a vezetés jelenlegi ellenzékének két vezére, Adenauer és Strauss alapozott meg egy évtizeden keresztül. Nyugat-Németország sorsát — lemondva a német egység megvalósításáról —, nem a mai kancellár és külügyminisztere, hanem Adenauer és volt hadügyminisztere kapcsolta az Atlanti Szövetséghez, ők léptek be a NATO-ba, ők teremtették meg, amerikai ösztönzéssé, az Európai Gazdasági Közösséget, a Közös Piacot, ők biztosították az amerikai nagytőke térhódítását a nyugatnémet gazdasági életben, ahol a 600 legnagyobb gyár és bank amerikai dollárbefektetéssel működik. A bonni válságnak éppen az a kuriózuma, hogy személy szerint azok lépnek fel a kormány politikája ellen, akik ezt a politikát megalapozták. Nem kielégítő válasz a kérdésre az sem, hogy időközben megváltozott a Világ képe és az Egyesült Államok elveszítette vezető szerepét a nyugati féltekén. Az a politika, amit Eisenhower és Dulles folytatott, Adenauerral szövetségben, már a maga idejében anakronizmusnak számított. Az erőviszonyok a szocialista tábor javára tolódtak el, és a bonni revansista tervek már Adenauer kancellársága idején szertefoszlottak a képzelgések körében. Kétségtelen, hogy Kennedy elnöksége idején Washingtonban hamarabb kezdődött meg az eladdig folytatott politika bizonyos átértékelése, mint a Rajna-parti kis fővárosban. A nyugatnémet választók reálisabban értékelték ezt a tényt, mint a kilencedik évtizedének végén megmerevedett Adenauer, aki a múlt év elején hirtelen megváltoztatta végrendeletét — megkötvén a francia—nyugatnémet szerződést —, és most végrehajtója szeretne lenni ennek a végrendeletnek. De mit várhat Bonn ettől a testamentumtól? De Gaulle elutasítja ugyan az Egyesült Államok vezető szerepét, nem volt hajlandó hozzá,járulai az atomcsend-szerződéshez, de nem híve a hidegháború folytatásának sem, amit Adenauer és Strauss szeretne vezetni. Végeredményben tehát a bonni lázadók*, Adenauer és Strauss újabban más politikát követnek ugyan, mint az Erhardt Schröder csoport, de ez a kétféle politika egyben megegyezik: nem a német nép alapvető érdekeit tartja szem előtt, nem a második világháború maradványainak felszámolására, nem a német kérdés és az európai béke rendezésére irányul. A személyi ellentétek bizonyára fontosabb szerepet játszanak, mint az kezdetben előrelátható volt. Adenauert és Strausst partra sodorták a világpolitikai események; a volt hadügyminiszter azonkívül önmaga volt a legnagyobb ellensége: közéleti panamáit a Spiegel-botránnyal tetőzte és ezzel idő előtt válságba sodorta az Adenauerkormányt, le kellett mondania. Bukásában jelentős szerepet játszott Schröder külügyminiszter, aki a Spiegejelentésben nem volt hajlandó vállalni a bajor pártvezér nyilvános hazudozásait. Strauss ezt sohasem bocsátotta meg az északnémet politikusnak, Schrödert ma is első számú ellenségének tekinti. (Ez az ember szinte állati gyűlölettel tisztel meg engem", mondotta a külügyminiszter egy alkalommal a parlament folyosóján, amikor Strauss nem fogadta üdvözlését.) De Adenauer is ellent állt, amíg Csak tudott, Erhard kancellárságának. A Volt gazdasági miniszternek elismerte ugyan szakmai képességeit, de többször hangoztatta, hogy agazdasági csoda* atyja „politikai nulla’’ és szívesebben látta volna a kancellári székben bizalmas:J, Krone tárcanélküli minisztert, aki most kézbe kapta a nyugatnémet titkosszolgálat, a Gehlen-szervezet ellenérzését. Erhard elkövette azt a hibát, hogy amikor a kancellári székbe ült és minden hatalom az ő kezében összpontosult (az ideiglenes nyugatnémet alkotmány értelmében egyedül a kancellár határozza meg az NSZK politikáját), meghagyta Adenauernak a CDU elnöki tisztségét. Most abba a helyzetbe került, hogy ő határozza ugyan meg a bonni politikát, de a két kormányzó párt, a CDU és bajor szárnya, a CSU elnökei. Adenauer és Strauss, a leghatározotabban ellenzik ezt a politikát. Az sem véletlen, hogy ebben a látványos harcban felekezeti szempontok is közrejátszanak. Erhard, Schröder, Westrick gazdasági miniszter, sőt Gerstenmaier parlamenti elnök is — evangélikusok. Az ellenzék a katolikus szárnyat képviseli: Adenauer, Strauss, Krone, Bartel, Dufhues és von und zu Guttenberg ama nyugatnémet politikai katolicizmust szeretné visszaiktatni a hatalomba, amely szám szerint mindig kisebbségben volt Németországban, de a második világháború után másfél évtizedig olyan befolyásra tett szert az NSZK-ban, amiről hajdan még a legmerészebb egyházi férfiak sem álmodhattak. Az olasz keresztény párt elhunyt elnökének, de Gasperi-nek az álma volt egykor a nyugatnémet testvérpárttal és a francia katolikus MRP- val együttműködve, akatolikus Európa«. Ez a politikailag reakciós fellegvár már régen összeomlott, csak még Bonnban nem vették tudomásul. Schröder külügyminiszter eredménytelenül figyelmeztette pártját már hónapokkal ezelőtt. -Hatalmas vihar járja át rövid időn belül a német házat. Jó volna, ha erre a viharra időben felkészülnénk.« Vámos Imre * ÜGEÍGVERSENY •• szombat dé. 4 órakor