Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

C­s­ü­t­ö­r­t­ö­k, 1964. október 1­ Szovjet—ciprusi katonai segély­egyezményt írtak alá Moszkvában A külpolitikai helyzet A NYUGATI POLITIKAI ÉLET mozgásba lendült, hogy előkészítse az őszi választások után esedékes változásokat. A tervezgetések főként az atlanti koalíciót és a „kis-Európát” érintik. Feltűnést keltett, hogy a Fehér Házban Johnson elnök nagyon szívélyesen és hosszú megbeszélésen fogadta Brassót, a NATO főtitkárát, kifejtette neki elképzeléseit. A most már megválasztása alapján elnökségére készülő Johnson a jelek szerint nagyobb szabású külpolitikai vállal­kozásokba akar belevágni, s ezeknek első lépéseként a nyugati front házatáján igyekszik kimozdítani a dolgokat a holtpont­ról. Utalt rá, hogy az év vége felé hajlandó esetleg tárgyalni az atlanti tömb reformjáról és ennek keretében megfontol­hatja de Gaulle-nak a Fehér Házban immár esztendők óta fiókba süllyesztett javaslatait. A Johnson-kijelentések oly­annyira feltűnést keltettek, hogy a vezető amerikai hírügynök­ségek máris szellőztették az elnök előzetes diplomáciai prog­ramját. Az AP és az UPI szerint Johnson megválasztása esetén no­vemberben és decemberben Európába utazik, ahol találkozni kíván a NATO-országok vezetőivel. Pontosabban arra gondol, hogy a NATO-parlament novemberi, vagy a minisztertanács decemberi ülésszakára Párizsba repül. Arról még nincs hír, hogy nyugati csúcsértekezletre törekszik-e, de Washingtonban valószínűnek tartják, hogy személyesen óhajt tárgyalni minde­nekelőtt de Gaulle-lal, majd Erharddal és az új angol minisz­terelnökkel. Ezt követően — mint az előzetes diplomáciai naptár tudni véli — Johnson Hruscsovval is találkozni óhajt, amennyiben ehhez a párbeszédhez a szovjet kormányfő hozzájárul. A kettős eszmecserének mindenesetre feltétele, hogy előzetesen a NATO-országok vezetőivel cserélhesse ki nézeteit az amerikai elnök, s így 1965-ben létrejöhet a Hruscsov—Johnson találkozó. Mindez természetesen csupán elképzelés, azt sem lehet pontosan megállapítani, mennyi benne a választási meggondo­lás. Az azonban máris látható, hogy Nyugat-Európa — ponto­sabban Bonn — gyorsan veszi a kiosztott lapokat és előáll a maga elképzeléseivel is. A holland miniszterelnöknek és kül­ügyminiszternek a szövetségi köztársaság fővárosába való ér­kezése alkalmából olyan terveket kezdtek szellőztetni, hogy Erhard kancellár újra fel akarja eleveníteni a nyugat-európai politikai egység ügyét. Esetleg elébe menne de Gaulle-nak is, amennyiben átmeneti időre lemondana Anglia bevonásáról a nyugat-európai egységbe, de hosszabb távra a brit bekapcso­lódást elkerülhetetlennek tartja. A fő feltételt Erhard abban jelöli meg, hogy a NATO-egység az elsődleges, ezt követheti csupán minden helyi koalíció, beleértve a "kis-Európa" poli­tikai összhangjának kialakítását is. Mint látható, a nyugati tervekben nagy szerep jut de­­Gaulle-nak. Francia részről azonban még nem szólaltak meg sem pro, sem kontra ezekkel az elképzelésekkel kapcsolatban, annál kevésbé, mert hiszen de Gaulle ezekben a napokban latin-amerikai körútjának újabb állomáshelyei felé hajózik, miniszterei időnként közös konferenciákat tartanának, hasonló jelleggel, mint az a francia—nyugatnémet együtt­működési szerződés keretében történik; 3. nem hoznának létre egye­lőre "szupranacionális" szer­vet (amit de Gaulle kereken elutasít), az egyetlen közös szerv csak egy olyan, köze­lebbről még meg nem határo­zott testület lenne, amely a miniszteri konferenciákat ké­szítené elő; 4. és ezzel párhuzamosan meg kell gyorsítani a Közös Pia­con belül a gazdasági integ­rációt, a belső vámokat lehe­tőleg 1967-ig teljesen meg kell szüntetni, tisztázni kell a még függőben levő vitás közös piaci problémákat és minél előbb létre kell hozni egy kö­zös piaci valutauniót is. 6. az így megvalósuló nyugat­európai politikai együttműkö­dés semmi esetre sem keresz­tezheti a NATO-n belüli együttműködést és nem csor­bíthatja a NATO egységét. A nyugatnémet kormány­sajtó hangsúlyozza: Bonnban remélik, hogy a terv elnyeri mind Párizs, mind Hága tet­szését és megvalósulása ese­tén lépcsőfokként szolgálhat a politikai unió későbbi létre­hozásához. Erhard kancellár a Keresz­ténydemokrata Párt külpoliti­kai munkaközösségének keddi ülésén ismertette ezzel kap­csolatos elgondolásait és egy kereszténydemokrata szóvivő később kijelentette: a párt külpolitikai szakértői egyhan­gúlag támogatják a tervet. A szovjet katonai segélynyújtásról nyilatkozott a ciprusi külügyminiszter Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: A NATO-hatalmak katonai atta­séinak élénk érdeklődése jelle­mezte azt a fogadást, amelyet Lefkosz Georgiadesz Ciprus moszkvai nagykövete adott szerdán délután a szovjet fő­városban tartózkodó ciprusi kormányküldöttség tiszteleté­re. Mint kiderült, az érdeklődés nem volt alaptalan. Kiprianu külügyminiszter, a ciprusi kül­döttség vezetője bejelentette, hogy a délutáni órákban aláír­ták a szovjet katonai segély­­nyújtásról szóló szerződést. A tárgyalásokról készült kö­zös közleményt pénteken egy­idejűen hozzák nyilvánosságra Moszkvában és Nicosiában. — Rendkívül elégedettek va­gyunk mind a tárgyalásokkal, mind a konkrét megállapodá­sokkal — mondotta Kiprianu külügyminiszter az újságírók kérdéseire válaszolva. A se­gélynyújtási szerződés részle­teit nem ismertethetem, de annyi bizonyos, hogy a szovjet katonai segítség elegendő lesz Ciprus függetlenségének és te­rületi sérthetetlenségének meg­védésére. Hangsúlyozni kívá­nom, hogy a szovjet fél sem­miféle politikai feltételt nem támasztott. Kiprianu hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió teljes támogatásá­ról biztosította a ciprusi kor­mányt. Makariosz moszkvai látogatásának kérdése a mos­tani tárgyalásokon nem vető­dött fel — jegyezte meg a cip­rusi külügyminiszter. Bonn ismét felveri az „Európa-tervet”4 Erhard kompromisszumot akar kicsikarni a holland vezetőktől Bonnból jelenti az MTI. Victor Makijnen holland mi­­niszterelnök és Joseph Luns külügyminiszter szerdán dél­ben Bonnba érkezett. Erhard kancellár a repülőtéren mon­dott üdvözlő beszédében hang­súlyozta, hogy a kormány­férfiakkal folytatandó tárgya­lásokon elsősorban a nyugat­európai politikai együttműkö­dés problémáiról lesz szó. Bonni kormánykörökben azt remélik, hogy a háromnapos tárgyalásokon sikerül majd megnyerniük a holland kor­mányt a Bonn által kidolgo­zott kompromisszumos terv számára, amelyet bonni kor­mánykörök úgy jellemeznek, mint középutat Párizs és Hága felfogása között. A közös piaci tagállamok közül ugyanis eddig Hollan­dia szegült a legmerevebben szembe azzal a tervvel, hogy az úgynevezett politikai uniót, vagyis a közös piaci országok politikai »akcióegységbe« való tömörítését, Anglia nélkül hozzák létre és ez a terv ép­pen az olaszok és belgák ál­tal is támogatott holland vétó következtében jutott zsákutcá­ba. A bonni kormány — nem utolsósorban az Adenauer— Strauss-csoport nyomására, va­lamint azért, hogy ezzel gesz­tust tegyen a Bonnra duzzo­gó de Gaulle elnöknek — most olyan javaslatot készül a közös piaci országok elé terjeszteni, hogy a korábban tervezett politikai unió he­lyett egyelőre csak szerző­déses kötelezettségek nélküli ,laza együttműködést* hozza­nak létre. A tervet hivatalo­san még nem hozták nyilvá­nosságra, a kiszivárgott érte­sülések szerint főbb vonásai a következők:­­* a közös piaci országok egyelőre Anglia nélkül is kezdjék meg a "laza formájú együttműködést*, de közben ►■hagyják nyitva a kaput* Anglia későbbi csatlakozása előtt; 2. ennek az együ­ttm­űködés­nek keretében hat ország kor­mányfői, külügyminiszterei, hadügyminiszterei és kultusz­ . Nemzet __ Tizenöt évi fegyházat kapott a varsói hóhér Bonnból jelenti az MTI. Münchenben több hónapos tárgyalás után szerdán hir­dettek ítéletet Karl Wolff volt SS-tábornok, Himmler egykori szárnysegéde bűnpe­rében. A bíróság Wolffot 15 évi fegyházra ítélte több mint háromszázezer ember meg­gyilkolásában való bűnrészes­­ség miatt. Előzően az ügyész életfogytiglani fegyházat, a védő pedig felmentő ítéletet javasolt. Wolff a perben azzal véde­kezett, hogy nem volt tudo­mása a haláltáborokról, az SS által végrehajtott tömeg­­gyilkosságokról és hogy ő "jó­hiszeműen, idealizmusból" vállalta a szárnysegéd­ szol­gálatot Himmler mellett.. Az ítélet indokolása azon­ban hangsúlyozza: a tárgyalá­son előkerült bizonyítékok meggyőző módon tanúsították, hogy Wolffnak tudomása volt Hitler és Himmler tömeggyil­kos terveiről. Himmler be­avatta őt legtitkosabb tervei­be is és Wolff maga is köz­reműködött a varsói gettó la­kosainak megsemmisítésében. Nagyarányú személycserék a dél-vietnami vezetésben A „fiatal törökök” szorítják Khanh-t Saigonból jelenti a Reuter, az AFP és az AP. Szerdán több fontos személyi változás történt Khanh tábornok, dél­­vietnámi miniszterelnök kör­nyezetében és a kormányon be­lül is. Khiem tábornokot, aki a szeptember 13-i puccskísér­letet követően az ország ügyeit intéző tábornoki triumvirátus tagja volt, külföldre küldik diplomáciai megbízatással, hogy — mint a hivatalos köz­lemény mondja —­­kifejezze a dél-vietnami kormány hálá­ját bizonyos külföldi kormá­nyok segítségéért". Ugyancsak diplomáciai megbízatást ka­pott Pham Ngoc Thao ezredes, Khanh sajtótitkára, aki a jö­vőben Washingtonban teljesít szolgálatot a dél-vietnami nagykövetségen. Távozik Khanh tábornok környezetéből Cao tábornok, a miniszterel­nök segédtisztje is, aki a Diem­­rendszer támogatójának számí­tott korábban. A miniszterelnök közvetlen környezetének több tagján kí­vül leváltották a kormány két tagját is: Do Man tábornok, miniszterelnök-helyettes, vala­mint Nguyen Xuan Hong mi­niszterelnökségi államtitkár szerdán benyújtotta lemondá­sát. A személyi változásokat be­jelentő hivatalos közlemény szerint Khanh miniszterelnök -külső nyomástól függetlenül" határozta el magát ezekre a lé­pésekre. Saigoni diplomáciai körökben azonban általános az a vélemény, hogy a személy­­cseréket a hadsereg "fiatal tö­rököknek" nevezett tiszti cso­portja kényszerítette ki. A fia­tal tisztek, akik a Khanh-elle­­nes szeptember 13-i puccskí­sérlet alkalmával a tábornok mögé álltak, állítólag támoga­tásuk megvonásával fenyege­tőztek, ha Khanh nem teljesíti követelésüket. Egyelőre nem tudni, hogy Khanh belenyugo­­dott-e tekintélyének további csorbításába, s nem készül-e ellenintézkedésekre. Egyes je­lentések szerint a most levál­tott politikusok nem törődnek bele felmentésükbe, s máris szervezkedést kezdtek a fiatal tisztek befolyásának visszaszo­rítására. Párizsi vélemények Algéria új olajpolitikája megmozgathatja a nemzetközi petróleumfrontot Párizsból jelenti az MTI. Ben Bellának Arzewben és Laghouat-ban elhangzott be­széde nagy visszhangot keltett Franciaországban.­­ A Le Monde véleménye sze­rint az algériai államfő alapo­san megfontolt nyilatkozatáról van szó, amelyben világosan és határozottan kifejtette or­szágának olaj- és földgázkin­cseivel kapcsolatos politiká­ját. A beszéd jelentősége túlnő a francia—algériai párbeszéden — írja a lap, mert az algériai álláspont hatással lesz a töb­bi olajtermelő országra és a nagy olajtársaságok más or­szágokban is szemben találják majd magukat a Ben Bella ál­tal felvetett problémákkal. A francia megfigyelők az algériai álláspont lényegét abban látják, hogy az idegen olajtársaságok nem tekinthetik magukat az általuk feltárt olajforrások tulajdonosának, szerepüket arra kell korlátoz­niuk, hogy tisztességes haszon ellenében közreműködjenek a természeti kincsek kiaknázá­sában. Ez a felfogás merőben el­lentmond a külföldi olajtársa­ságok és a gyarmati sorból felszabadult olajtermelő or­szágok kialakult viszonyának. A külföldi társaságok lényegé­ben ellenőrzés nélkül aknázzák ki és értékesítik az arab or­szágok természeti kincseit. Az érdekelt francia olajipari körökben egyelőre nem fog­laltak állást Ben Bella beszé­déről. Az algériai kormány ugyanis ismételten leszögezte: az olajjal kapcsolatos problé­mákat nem a tőkés részvény­­társaságokkal, hanem a fran­cia kormány képviselőivel kí­vánja megvitatni. A Les Echos, a francia nagy­tőke lapja rámutat: Ben Bella nyilatkozata szigorú figyelmez­tetés, sőt fenyegetés az olaj­­társaságok címére. A jelenlegi helyzetben azonban csaknem kizártnak látszik, hogy a nagy olajérdekeltségek kockára te­hessék Franciaország politikai kapcsolatait a fejlődés útján levő országokkal. Jean de Broglie, az algériai ügyekkel megbízott miniszter­­elnökségi államtitkár, aki je­len volt az arzewi és a lag­houati felavatási ünnepsége­ken és Algírban eszmecserét folytatott Ben Bellával, kije­lentette: az olajtárgyalások most komoly szakaszokba lép­nek. Az elkerülhetetlen komp­romisszum előtt tisztázni kell a francia és az algériai állás­pontot. A»­­p»to Ely«ée“ Aj Ál­lom­ások felé Megfelelőnek tartják de Gaulle latin-amerikai körútjának eddigi eredményeit Aricából jelenti az AP, az AFP és a Reuter. De Gaulle latin-amerikai "maratoni" út­jának első félideje kedden vé­get ért. Most, két napig tartó tengeri út követi a Venezue­lában, Kolumbiában, Ecua­dorban, Peruban és Bolíviá­ban tett látogatást. De Gaulle a tengeren némileg kipihen­heti a rendkívül zsúfolt és fárasztó nyolc napot, amely alatt csaknem szakadatlanul követték egymást a fogadások, díszfelvonulások, ünnepi va­csorák, politikai tárgyalások. A tízezer tonnás Colbert francia cirkálón — jogilag francia területen — az állam­fő megvonhatja körútjának eddigi mérlegét. Hajóútját másrészt arra használja fel­, hogy tanulmányozza a francia ügyek dossziéit. A tanulmá­nyozást megkönnyíti, hogy az "úszó Elysée" és Párizs között közvetlen rádióösszeköttetést létesítettek. Ami a dél-amerikai körút első részét illeti, az de Gaulle célkitűzéseinek megfelelően zajlott le. A megfigyelők sze­rint a látogatás célja: a latin­­amerikai országok vezetőit és népét emlékeztetni Franciaor­szág létezésére, továbbá arra, hogy Franciaország gazdasági és műszaki támogatásban ré­szesítheti a meglátogatott or­szágokat. Juan Palmero argentin bel­ügyminiszter kedden közölte, hogy a francia államfő láto­gatása idején 12 0G0 főnyi karhatalmi erőt tartanak ál­landó készenlétben a rend biztosítására. A rendbontás megakadályozására Buenos Aires és környéke fölött min­denfajta légiközlekedést leál­lítanak, hogy még az esetle­ges röpcédulaszórást is meg­gátolják. Gazdasági­­vészjelzések Angliában a választások előtt A Daily Mail nagyon aggódik Rácz Dezső Károly, az MTI londoni tudósítója írja: Azt a bizakodó tőzsdehangulatot amelyet egyes tory-lapok vér­mes választási jóslatai úgy­szólván tervszerűen alakítottak ki, hamar lehűtötte a való helyzet képének kibontakozá­sa, de főleg a brit külkereske­delmi nehézségek súlyosbo­dása. Különösen megdöbbentően hatott a jobboldali Daily Mail pénzügyi szerkesztőjének cik­ke, amelyben hangsúlyozza: "Külkereskedelmünk deficitjét hivatalos források is nagyon súlyosnak minősítik, de a defi­cit nagyobb, szint bármikor a háború óta. Exportunk is sú­lyos csalódást okozott, impor­tunk túl magas, külföldi beru­házásaink és tengeren túli ál­lami kiadásaink pedig rendkí­vül nagyok. Az elmúlt fél év­ben külföldi költekezéseink havonként átlag 50 000 000 font sterlinggel haladták meg ke­resményeinket. Ezt részben aranytartalékainkkal fedez­tük, részben pedig rövidlejára­tú külföldi tőkékkel, amelye­ket az itt fizetett magasabb kamatláb vonzott Londonba. Ez az ideges ,forró tőke­ azon­ban ugyanolyan gyorsan távoz­hat, mint amilyen gyorsan jött. Maudling pénzügyminiszter szerint a helyzet még tűrhető, mert miután az exportmegren­delések növekednek, az ex­portnak is emelkednie kell. Ezt azonban már tavasz óta mondogatja, de az angol ex­port mégsem emelkedett. Vállalataink külföldi eladá­sai szűkösek. A világkereske­delem fellendült, de mi nem részesülünk belőle. Végeredményben — állapítja meg a Daily Mail — minden a font sterlingtől függ. A font eddig még szilárd maradt, mert valuta­védelmi intézkedé­seink elegendőknek bizonyul­tak. De válságba jutunk, ha roham indul a font sterling el­len és sokáig tart. Amennyi­ben ez bekövetkezik, ellene — bárki legyen is a pénzügymi­niszter — válságrendszabályo­kat kell majd alkalmazni — írja a Daily Mail. Johns­on — Brosió fain fkom Az amerikai elnök hajlamos a NATO reformjára Washingtonból jelen­ti az AP, a Reuter és az AFP. Johnson elnök kedden a Fehér Házban fogadta Manlio Brosiót, a NATO főtitkárát és eszmecse­rét folytatott vele katonai szö­vetséget érintő időszerű kérdé­sekről, majd ebédet adott tisz­teletére. Washingtonban közzé­tették a pohárköszörűtök szöve­gét. Az elnök kijelentette, hoigy az Egyesült Államok a jövőben is szilárdan kitart NATO-elkötelezettsége mellett, amely Amerika »külpolitikájá­nak talpköve«. Johnson kifej­tette, hogy a NATO mind a két nagy amerikai párt teljes támogatását élvezi. Ezután ki­jelentette: "A szövetséges vé­delem egy és oszthatatlan: Amerika biztonsága a szövet­ség egészének biztonságán mú­lik, a szövetség pedig ugyan­akkor az Egyesült Államok stratégiai erejétől függ." Johnson ezután hangsúlyoz­ta: "Helyénvaló, hogy a NA­­TO-ban létrejöjjenek a fele­lősség megosztásának új for­mái." Ezzel a megjegyzéssel kap­csolatban az AFP tájékozott köröket idézve azt írja, hogy Johnson sejtette: hajlandó megvitatni a N­ATO-szövetsé­­gesekkel az Északatlanti Szö­vetség strukturális reformjai­nak kérdését. Ilyen igény első­sorban francia részről jelent­kezett a NATO-ban. Johnson és Brasio ezután a Fehér Házból a Nebraska ál­lambeli Omahába utazott, ahol Johnson bemutatta vendégé­nek a str­atégiai légiparancs­nokság központját. Nyugtalanság Pakisztánban Sztrájkok, tömegtüntetések, összecsapások Daccából jelenti az AFP és a Reuter. Az ellenzék felhívásá­ra kedden általános sztrájk volt Pakisztán mindkét tarto­mányában, tiltakozásul a kor­mánynak a diákokat, a dolgo­zókat, a politikai pártokat és a sajtót sújtó intézkedései ellen. Daccában, Kelet-Pakisztán fővárosában a sztrájk követ­keztében megbénult a forga­lom a város és a tartomány többi része között. Az üzletek zárva tartottak, a kormányhi­vatalokban azonban tovább folyt a munka. Tüntetők tá­madtak meg két üzletet, amelynek tulajdonosai nem tettek eleget a sztrájkfelhívás­nak. Később a rendőrség könnyfakasztó gránátjaitól szétkergetett tömeg útakadá­lyokat emelt, vonatokat állí­tott meg. Az öt ellenzéki párt vezetői kedden este Daccában tömeg­gyűlésen követelték a demok­rácia helyreállítását. Malana Basani, a Nemzeti Néppárt (Avami) vezetője százezres tö­meg előtt bélyegezte meg a kormány demokráciaellenes intézkedéseit és azt, hogy ki­szolgáltatják az országot az amerikaiaknak. A Dacca kör­nyéki textilgyárak munkásai tüntető felvonuláson követel­ték a sajtószabadság helyre­­állítását, a politikai foglyok szabadon bocsátását. Hasonló tömegmegmozdulá­sok zajlottak le Karacsiban, Nyugat-Pakisztán legnagyobb városában és Chittagongban.

Next