Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

Szerda, 1964. október 7.) llagta n­emzet. MISKOLCI PARTIZÁNOK (3) Házkutatás a nyilas házban 1944. március 19. a tragédia napja. És sokak számára a kijózanodásé is. A felismerésé, hogy nem fér össze egymással a hazaszeretet és Hitler érde­keinek szolgálata, bármilyen hangzatos jelszavakkal akar­ják is azt igazolni Horthyék. A diósgyőri gyárban tucatjá­val tartóztatták le a szervezett munkásokat. Urbancsok Mi­hály, a Vasas Szakszervezet egyik vezetője március 20-ra virradóra otthon várta a letar­tóztatást. De nem jöttek érte. Reggel bement a gyárba. A főmérnök itthon marad — Délben, ebédszünet alatt — emlékezik vissza feljegyzé­seiben az idős kommunista munkás, akinek munkásmoz­galmi tevékenysége a Tanács­­köztársaság idején kezdődött — Ádám főmérnök, címzetes tanácsos behivatott az irodába. Elvtársaim, akik látták a hi­vatalsegéd megjelenését, kér­dezték, hová megyek. Mond­tam: »Ádám hivat". Később kiderült, hogy bennük ugyan­az a gondolat támadt, mint bennem: az irodában ak­arnak letartóztatni. Legnagyobb meg­lepetésemre Ádám tanácsos úr egyedül volt és szívélyesen hellyel kínált. Miért? Hiszen pár nappal ezelőtt még rám­­dörrent: mars ki. Mit szólok a letartóztatásokhoz, kérdezte. Én szabadkoztam, erről csak őszintén tudnék beszélni, vi­szont a családomat igen szere­tem. Ő biztosított arról, hogy négyszemközt vagyunk, bármit mondok, annak nem lesz hát­rányos következménye. A véle­ményem érdekli. Kitálaltam Horthyékról és a terrorról. Be­széltem a jövőről. A főmérnök elengedett. Amikor visszafelé mentem a műhelybe, észrevet­tem, hogy a munkások feltűnés nélkül körülvették az irodát, vasdarabokkal a kezükben, hogy megvédjenek, ha el akar­na vinni a rendőrség. — A felszabadulás után tud­tam meg, hogy Ádám a beszél­getés után elment a gyárigaz­gatóhoz, majd Borbély-Maczky Emil főispánnál jártak kérbe,­ hogy a letartóztatottakat he­lyezzék szabadlábra. ősszel ismétlődött meg Ur­bancsok és Ádám beszélgetése. — Menjen, vagy maradjon, ez volt a kérdése. Azt feleltem, aki elmegy, hitétől, becsületé­től megfosztva, megalázva tér vissza, s amíg él, szégyellni fog­ja a tettét. Aki itthon marad — lehet, hogy lesznek gondjai —, de velünk fogja építeni a szocializmust. Mert mérnökök­re rendkívül nagy szükségünk lesz. És Ádám főmérnök itthon maradt... Fegyvert szerezni A tények késztették rá. Épp úgy, ahogyan az események so­dortak sok polgárt, értelmiségi embert és katonát a miskolci ellenállók, a MÓRÁN tagjai közé. Vállalták a cselekvés kockázatát. Egy katona, akit a hazasze­retet vezetett 1944-ben az anti­fasiszta mozgalomba, 1956- ban kommunista katonatiszt­ként, a szocializmus mártírja­ként halt meg. — Fontos feladatunk volt fegyvert szerezni az ellenál­lási mozgalomnak — emléke­zik Urbancsok Mihály. — Fia­talok figyelmeztettek arra, hogy a honvédségnél van egy Csehszlovákiából származó ember, Szabó Lajos őrmester, aki érdeklődik a baloldali mozgalom iránt. Egy fogtech­nikus műhelyében találkoz­tunk először, ott megkértem, hogy szerezzen golyókat a pisztolyomba. Vállalta. Később újból találkoztunk. Itt mond­tam el neki, hogy a MÓKÁN egyik vezetője vagyok és java­soltam, csatlakozzék hozzánk. Hetek múlva tudtam meg tőle, hogy először azt hitte, provo­kátor vagyok, ezért hat fegy­veresét elrejtette a környéken, akik megbeszélt jelre agyon­lőttek volna engem. Azt vála­szoltam: az én fegyverem is csőre volt töltve a találkozás­kor. Megmenekül a Szinva-híd Szabó Lajos a MÓRÁN egyik legkitűnőbb szervezője lett. Fiatal tanoncokból, leven­tékből 300 tagú titkos katonai alakulatot létesített. Gépjegy­lett volna a büntetés, »elköve­tője felkoncoltatik". — December 3-án reggel 7 órakor — mondja — együtt volt az egész miskolci nyom­­dászság, hogy most már legáli­san, fűtetlen helyiségekben, té­likabátban dolgozva elkészít­sék a felszabadulás után az el­ső napilapot, a Szabad Ma­gyarországot. Én hajtottam a gépet akkor, amikor a szovjet parancsnokság egyetértésével elkészítettük a MÓKÁN első rendeletét: »A MÓKÁN komi­­té eddig beszervezett tagjai azonnal jelentkezzenek.« A Werbőczy utcában dolgo­zott a MÓKÁN nyomdája hó­napokon át. S a történelem szép igazságtétele, hogy ez az utca ma Dózsa György nevét viseli. Karhatalom a felszabadulás után A MÓKÁN tetteinek legna­gyobb elismeréseként a felsza­badulás után a szovjet hadse­reg a miskolci partizánokra no KAN kenik elrendeli: «*-« .r „•* y r A ,M«kjn kotnitc suliig bctccrv«z«n ttsi*i rmwm perijki'z/snrit j Méta W»rbi«.v­u«ai helyiségéiwn. (fór­ jig­ érvig l .' nS. A Mókán jegy versi lUfcuto MtiSbist tovább mmniM. . A MÓKÁS felhívása Miskolc felszabadulása után vereket, kézigránátokat, sok­szorosítót szerzett a honvéd­ségtől. Egy alkalommal a tőle kapott kézigránátokat szállítot­ták hátizsákokban a MÓKÁN fiatal tagjai. A zsák azonban kiszakadt. A fiatalok ráültek a gránátokra, kabáttal takarták be és ott bolondoztak körülöt­te, mintha játszottak volna amíg madzagokkal összetákol­ták a hátizsákot és felszedték a kézigránátokat. Fényes nappal történt, Mis­kolc egyik legforgalmasabb ut­cáján. Ügyesen használta fel Szabó a katonaruhába bujtatott par­tizánokat arra, hogy a garáz­dálkodó nyilasokat féken tart­sa. Katonáival még a nyilas központban is házkutatást tar­tott és elhozta onnan az összes fegyvereket és töltényeket. Bá­tor felderítő volt, meg is sebe­sült. De folytatta a harcot. Közvetlenül a felszabadulás előtt ő és partizánjai mentet­ték meg a miskolci Szinva-hi­­dat, a Martin-telepi vasúti hi­dat és a rőpostát a felrobban­tástól. Szabó Lajos gondoskodott arról is, hogy a MÓRÁN nyomdájában zavartalanul ké­szüljenek a röpcédulák és pla­kátok. Katonai őrséget rendelt oda legmegbízhatóbb emberei­ből, Antal Ferenc parancsnok­sága alatt, aki ma rendőralez­redes, s a MÓRÁN így el­áraszthatta propaganda kiad­ványaival Miskolcot akkor is, amikor a németek már minden nyomdát lezártak, lepecsétel­tek és saját kiadványaikat is csak sokszorosítani tudták. Szabados Gizella szedte az anyagokat és a csoport tagjai — például Juhász Zoltán, ma rendőrőrnagy, Négyesi Lajos építész, Varró Lajos villany­­szerelő és Áfra Béla, a MÓ­RÁN egyik mártírja — nyom­tak és álltak őrséget a Gestapo székháza mellett levő nyomdá­ban. November 17-től, amikor megszűnt a villanyszolgáltatás, kézzel hajtották a gépeket, bár a nácik az összes gépszíjakat elvitték. — Az a kiáltványunk, amely­­lyel a Vörös Hadsereget kö­szöntöttük, már két héttel Mis­kolc felszabadulása előtt elké­szült — mondja Kása Mihály. Ma is fiatal ember, a Diósgyő­ri Gépgyár vezérigazgatói tit­kárságának vezetője. 1944-ben alig töltötte be a 24 esztendőt. Ott volt a diósgyőri gyárban akkor, amikor a munkások megtagadták az eskütételt a nyilasokra. Tagja volt annak a csoportnak, amely bombatá­madások után jó gépeket dön­tögetett fel, hogy megmentsék azokat az elhurcolástól, s a már szállításra becsomagolt gépeket ők »lopták ki« a rak­tárakból. Német telefonvonala­kat pusztítottak, német meg­szállás alatt levő pékségből vö­röskeresztes papírokkal hord­tak naponta élelmet kétszáz bujdosó munkaszolgálatosnak. Valamennyi tettükért ugyanaz­ ­­r.--­ bízta a rend biztosítását a vá­rosban. — December 3-án reggel kezdtük terjeszteni a felhí­vást: kiegészítjük a MÓRÁN fegyveres alakulatait. A jelent­kezés feltétele: náci- és fasisz­taellenes gyűlölet, elszántság a németek elleni harcra, bárhol rendelik is azt el. Az első nap 30—35 tagú volt a karhatalom. Egy héttel később már 113-an voltunk és Perecesen, Lillafü­reden is mi végeztük a karha­talmi munkát. Január 18-án elsősorban a MÓKÁN tagjai­ból alakult meg a­­miskolci rendőrség — mondja Nagy Ferenc, ma rendőralezredes Borsod megyében. A MÓKÁN karhatalmában ott voltak a miskolci ellenállás vezetői és legharcosabb tagjai mindazok, akikről ezekben a riportokban szó esett. És mel­lettük olyan kiváló munkásve­zetők, mint például Osztó Ist­ván, a diósgyőri munkások képviselője, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. Simon Al­bert, a DIMÁVAG mai légol­talmi parancsnoka és sokan mások. A MÓKÁN tagjai ott voltak mindenütt, ahol a felszabadu­lás után az új élet születése ál­dozatokat követelt Miskolcon. S a MÓKÁN egy része a Deb­recenben megalakult új. de­mokratikus mag'’er hadsereg egyik hadosztál.-»r,ai. része­kén!. a sziv'W hadsereggel egyiítt riieriuit Németországba Berlin ellen ... Mi Róluk SZóbak ezefc p­riner­­tok: az antifasiszta ellenállás egeik le'eeeaiY)fir...^ebb mni?­­go]reánnak hAcelrfí!. A e­.skolci MOtc 4N néhány tagjáról. A tenté-tal.erefTiftemánv fire+öl5 felorlaja hog v a 'TO­KÁN pkrinit felles enét-nhvn b/'Taraányes Tét. ~fr\zfa _ A mic'-rvlni neV tettei reeez-rte—'in.* n tör­ténészek knteté--,,, — Kocsis Tamás Külföldiek érdeklődése a Balaton jövő évi idegenforgalmi lehetőségei iránt Az elmúlt hetekben számos külföldi utazási iroda és tu­ristaszövetség képviselője járt a Balaton vidékén, Valam­eny­­nyien a jövő évi üdülési és kirándulási lehetőségek, felté­telek iránt érdeklődtek. Mr. Streeter, az egyik ismert amerikai utazási iroda, a wa­shingtoni ATA képviselője is megtekintette Balatonfüred, valamint Tihany idegenforgal­mi nevezetességeit Különösen Tihany nyerte meg az ameri­kai vendég tetszését. Járt a tihanyi nemzetközi kemping­ben is, ahol a gépkocsi után­futók elhelyezésének lehetősé­geiről győződött meg. A nemzetközi kempingszö­vetség egyik vezetője az első osztályú sátortáborokat tekin­tette meg. „Igen szeretünk autózni.. Veszedelmes gépkocsi fosztogató bandát ítélt el a bíróság — Miért csinálták? — kér­di végül a bíró hosszas, több napos kihallgatás után. Koromfekete hajú, kreol fiú válaszol, tekintetét a földre szögezve. — Hát ... Őszintén meg­mondom: igen szeretünk autózni, mindannyian, szenve­délyünk a száguldozás. De ne­künk még nincs annyi kerese­tünk, hogy autót vagy motort vehessünk. És persze, máskép­pen mutat az ember, ha éppen egy Mercedesből száll ki, mondjuk az érettségi ban­kettre menvén, vagy egy Volkswagennel stoppol a vele randevúzó lány előtt. Külön­ben nem is szeret a lány, mo­ziba se jön el velem ... A rabruhás fiú, Ari Imre ipari tanuló és bűntársai még a huszadik életévüket sem töl­­­t­­ötték be, hármójuk tavaly érettségizett. Háromnak a szü­lei elváltak, de a másik ket­tőnél is eléggé rendezetlenek a családi körülmények. A vád, amellyel kedden a II— XI—XII. kerületi bíróság elé állították őket, súlyos. Ari Imre vezetésével alig fél év leforgása alatt több mint húsz gépjárművét törtek fel, hasz­náltak s többet közülük ki is fosztottak vagy megrongáltak. Két lopott motor vázát el is fűrészelték Ariék pincéjében és bedobták a Dunába, hogy a még jó motorhoz új vázat és új rendszámtáblát végye­nek. Később már nemcsak Bu­dapesten kocsi­kázgattak, ha­nem vidéken is, ahol "az em­ber csakugyan kielégítheti száguldozási szenvedélyét". Az eltulajdonított gépkocsik közül négy külföldi állampolgár tu­lajdona volt. A feltörések és rongálások útján keletkezett kár csaknem 80 000 forint. A bíróság nyomatékos sú­lyosbító körülménynek érté­kelte, hogy a fiatalemberek kocsikázásaikkal rendkívül rossz színben tüntették fel Bu­dapest közbiztonságát és Ari Imrét 15 rendbeli hamis kulcs­csal elkövetett lopás és 12 rendbeli jogtalan használat bűntette miatt háromévi, Horvát István gépkocsivezetőt 1 évi, Láng Csaba segédmun­kást 10 hónapi, Antal István volt gimnáziumi tanulót 10 hónapi felfüggesztett­e és Vida Gábort 10 hónapi sza­badságvesztésre és valameny­­nyiüket a kár megtérítésére ítélte. Érdeklődés hiánya vagy szervezési hiba? Államunk sokat áldoz az ifjúság minél magasabb szin­tű nevelésére. Ezt tapasztal­juk zenei vonalon is. Évek óta érdeklődéssel figyelem az Országos Filharmónia Ifjú Ze­nebarát mozgalmát, hangver­senyeit, klubdélutánjait, ezért szombaton délután megdöb­benéssel láttam, hogy a Zene­­akadémia nagytermében nem a szokott telt ház előtt hang­zott el a kitűnő műsor. Az Állami Hangversenyzenekar Németh Gyula vezénylésével Debussy-műveket és Ravel Boleróját adta elő olyan si­kerrel, hogy a fiatalság a be­fejező szám után is még hosz­­szú ideig a helyén maradva tapsolta az értékes hangver­senyműsort. Voltak balett­­számok, előzőleg a mű zon­gorán hangzo­tt el, majd az Opera végzős növendékei el­táncolták — sajnáltam, hogy az emeleti sorok üresen tá­tongtak. De különösen akkor döbbentem meg, amikor a szünet után, a második rész megkezdése előtt az előadó felhívta a bérlet tulajdonosok figyermét, hogy a jövőben nem lesz külön -A-bérel, tehát a jelenlegi hallgatókra is az­­A'-bérleti időpontok vonatkoznak. Évek óta párhuzamos soro­zatokat kellett indítani, mert olyan nagy volt az érdeklő­dés, most egyszerre lecsök­kent volna a fiatalok részé­ről? A­ szünetben sok kis diákkal beszélgettem, bérlete kevésnek volt, a Pályafenn­tartási iskola, a SZÖVOSZ is­kola növendékei nem is tud­tak a bérletről — örültek, hogy az iskolájukat meghív­ták a hangversenyre és eljöt­tek, sőt el is határozták, hogy máskor is mennek majd hangversenyre. Nagyon helyes az ilyen irányú oktatás is, de akkor miért nem hívtak meg még néhány iskolát, hogy be­töltsék a termet. Az évek fo­lyamán egyre fokozódó ér­deklődés most egészer­e megcsappant — annyira, hogy egy bérletsorozatot érdeklő­dés hiányában meg kell skü il­letni? Találkoztam érdi, esz­tergomi, tatai bérlettulajdo­nos fiatalokkal, akik örömmel vállalták az utazás nehéz-sé­­geit, még a legkeményebb téli időben is elv-egy szép hang­­versérvért. Mégis most érdek­lődés hiánya következtében maradna abba egy szépen ki­dolgozott műsor második so­rozata?! Tóth Éva Az elhanyagolt Marczibányi tér N­agy érdeklődéssel olvastam Rónay Mária levelet, amelyben a Marczibányi tér közlekedésének égető problémájáról ír. Főváro­sunk valamennyi kerületében fej­lesztették az utóbbi időben a köz­lekedési, közelebbről az autóbusz­­hálózatot, egyedül a Marczibányi tér környékén fejlesztették visz­­sza. Néhány évvel ezelőtt a 166-os autóbu­zt járatták a Várhegyen keresztül augusztus hónapban, a Marczibányi térig. Mivel e járat megindítása a szabadságos időre esett, továbbá a kalauzok csak a Mártírok útjához érve adtak el menet­egyebet, amikor az utasok többsége már leszállt, a járatot hatheti próbaidő után beszüntet­ték azzal, hogy a közönség nem veszi igénybe. Ennek következté­ben a Marczit­ányi­ tér környéké­nek lakói 15—20 percet gyalogol­hatnak télen-nyáron. Nem állja meg a helyet az az érvelés, hogy a Keleti Károly utca túl keskeny az autóbuszközlekedés számára, mert a budai autóbusz-útvonalak többi útjai sem szélesebbek (pél­­dául a Fillér utca). Hasonló mostoha elbánásban ré­szesülnek a Marczibányi tér kör­nyékének lakói a zöldség, gyü­mölcs és hús beszerzését illetőleg is. A Marczibányi téren levő Közért-boltban az elmúlt hóna­pokban még árusítottak zöldsé­­get és gyümölcsöt, de érthetetlen okokból újabban beszüntették, így hosszú gyalogútra kénysze­rülnek szatyorral, csomaggal, a két műszakot végző háziasszo­nyok. Húsbolt sincsen a környé­ken. A Marczibányi tér környékén egymás után épülnek az új la­kóházak, de a fejlődést gátolják a felsorolt hiányosságok! Dr. Mödlinger Gusztáv egyetemi tanár, Bp., V., Felvinci út 7. Konyhanövények A cím talán megtévesztő, ezúttal ugyanis nem zöldsé­gekről, nem a­ konyhakert ter­ményeiről van szó, hanem azokról a növényekről, melyek jól bírják a konyha éghajlatát. A Magyar Nemzetben gyakran olvassuk a szobanövényekről írott szép és hasznos cikkeket. De mivel a konyha ma már vi­lágszerte nemcsak a sütés­főzés színhelye, hanem az ét­kezésé is, gondoskodni kell nö­vényzetéről. Virágok nevelésé­re a konyha ablaka a legalkal­masabb, ha az ablakon kívül van más szellőztetési lehetőség is. Aki szereti a növényeket, bármily parányi is a konyhája, talál hely­et néhány cserép vi­rág számára. Vannak szép zöldlevelű növények, amiket akár vízzel telt befőttes üreg­ben, a világossághoz közel a falra akaszthatunk. Ilyen pél­dául: az aglam­éma, mely te­nyérnyi, szív alakú leveleivel, igénytelenségével, hálás termé­szetével egyik legkedveltebb "konyhanövényünkké" léphet elő. Nem árt neki a gőz, bírja a hőmenéklet ingadozását. Gyökérzete, mely szeret kavi­csok között elhelyezkedni, a vízzel telt üvegben külön öröm a szemnek. Vízigényes, ezért­­ vízben is tartható, a külföldön i­­szorgalmas Ilsek-nek. Tolna­­ megyében­­Pista virágának­­ nevezett fuxia fajta. Jó keze­­l­lés mellett egész évben ontja­­ a virágokat. Szeret a konyhá­­j­ban tartózkodni a húsoslevelű crassula argentinea, ez a ritkán szomjas, fácskává nevelhető növényszépség. Virágkedvelő Tüzelőszállítás A Magyar Nemzet október 11-i számában arról kapunk hírt, hogy a Belváros szűk utcáiban a tü­­zelőszer szállítások idejére táb­lákat helyeznek az úttestre, fi­gyelmeztetőül, hogy a s­tilitá­­k zavartalan lebonyolítására hagy­juk szabadon a helyet. Ezt nyil­ván mindenki örömmel veszi tu­domásul, mint helyes, célszerű intézkedést. Tiltakoznunk kell azonban a magyar nyelv nevében az ellen a szöveg ellen, amellyel a figyelmeztetést megfogalmaz­ták. Ez ugyanis így szólna: *›Tü- zelőszállítás, kérjük a helyet sza­badon hagyni!« Minden­­egyes nyelvhelyességi könyvünk megrója a főnévi ige­­névnek ezt a ném­etes haszná­latát. Helyesen és magyarán: Tü­­zelő szállítás. Hagyjuk a helyet szabadon! Vagy: Tessék a helyet szabadon hagyni. — A táblák a híradás szerint novemberben ké­szülnek el. Van tehát elegendő idő arra hogy kifogástalan szö­veggel kerüljenek az utcákra. Dr. Tisza­marti Antal: Marcali Miért nem kapható 15 W-os fénycső ? Már fél éve szeretnék 13 W-os fénycsövet vásárolni. Végigjártam az összes pesti szaküzleteket — sajnos, eredménytelenül. A KE­RAVILL áruforgalmi osztályához fordultam, ahol ez év utolsó ne­gyedére ígérték a 15 W-os fény­cső forgalomba hozatalát. A ne­gyedik negyed elérkezett, és is­mét végigjárva az üzleteket, sehol sem kaptam. Ismét az áruforgal­mi osztályhoz fordultam, ahol minden indokolás nélkül közöl­tek, hogy ebben a negyedben sem lesz kapható. Köztudomású, hogy az Egyesült Izzó egyik részlege kizárólag fénycsöveket gyárt. Miért nem kerül kiskereskedelmi forgalom­ba — immár legalább fél éve — 15 W-os fénycső? K. J. Elveszett hétfőn fél 4 és 4 óra között az 5-ös autóbuszon a Nefelejcs utca közelében egy bőröndöm, ruha­neművel é­s összes gimnáziumi tankönyvemmel és füzetemmel együtt. A T. Szerkesztőség nyil­vánossága útján kérem azt, aki­nek kezébe jutott holmim, hogy legalább tankönyveimet és füze­teimet küldje vissza — nélkülük nem tudok tanulni — címemre: Molitorisz Éva II. gimn. tanuló. VII., Nefelejcs u. 10. II. sz. LONDON —PÁRIZS —BÉCS UTÁN MEGÉRKEZIK BUDAPESTRE A VILÁGHÍRŰ OLASZ LUNA-PARK Dodgem, halálkatlan, óriáskerék, szellemvasút és sok remek szórakozás Október 31-től csak néhány hétig Újpesten az Árpád út és Váci út sarkán 5

Next