Magyar Nemzet, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

4 Szerda. 1964. október 2S. MaWNemzpf Eugen Suchon a Magyar Zeneművészek Szövetségében A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Csehszlovák Kultúra kedden fogadást adott a hazánkban tartózkodó allami-díjas szlovák zeneszer­ző, Eugen Suchon tiszteletére. A baráti találkozón részt vett Sárai Tibor, a Magyar Zene­művészek Szövetségének fő­titkára, Kadosa Pál zeneszer­ző, Ferencsik János, az Álla­mi Operaház főzeneigazgatója és karmestere, Komor Vilmos karmester, Vjfalussy József zenetörténész, valamint zenei életünk több más képviselő­je. Megjelent a fogadáson a hazánkban tartózkodó Szlo­vák Nemzeti Színház opera­­társulatának több vezetője és művésze is. NAPLÓ Október 28 Kéthetes látogatásra Jugo­szláviába érkezett Dobozy Im­re, a Magyar Írószövetség tit­kára és Jovanovics Miklós, az Élet és Irodalom szerkesztője. © Szófiában hétfőn véget ért d szocialista országok fiatal zeneszerzőinek találkozója. A tanácskozáson korunk zene­­művészetének aktuális problé­máit vitatták meg. © Hajdú Katalin festőművész kiállítása október 31-én nyílik meg a Mednyan.szky-terem­­bem. A Szolnok és Kisújszállás után most Tiszafüreden nyílt meg Szírt Oszkár festőművész gyűjteményes kiállítása. Az első világháború idején a harctéren elesett fiatal festő­művész nem mindennapi te­hetségről tanúskodó festmé­nyei és rajzai nemrég kerül­tek elő a feledés homályából. A Művelődésügyi Miniszté­rium és az Akadémiai Kiadó pályázatot hirdetett az általá­nos és középiskolai nyelvsza­kos pedagógusok számára a magyar-orosz, magyar—német és magyar—francia szemlélte­tő szótárak tanítási, gyakorlat­­bán történő felhasználásának ismertetésére. A sikeres pá­lyázók értékes pénz- vagy könyvjutalomban részesülnek. A pályázató felhívás teljes szövege megtalálható a Műve­lődésügyi Közlöny október 15-i és a Köznevelés október 23-i számában. A Tolópályázatot hirdet a VII. kerületi tanács a kerületben élő amatőr fotósok részére. A képeket január 15-ig a tanács népművelési csoportjához ■ kell beküldeni. <$> Az Iparművészeti Múzeum közli, hogy november 1-től ideiglenesen bezárja a Fran­cia bútorok, a Keleti szőnye­gek, a Művészi könyvkötések a XV—XX, században, az Öt­vösművek, ékszerek és az Esz­­terházy kincsek című kiállí­tásokat. * Előkészítő tanfolyamot in­dít az ELTE természettudo­mányi kara azok számára, akik 1964-ben vagy régebben érettségiztek és az 1965—66-os tanévre felvételüket kérik. A jelentkezési határidő novem­ber 15. V Giuseppe Taddei október 30-án a Rigoletto címszerepé­ben lép fel, november 3-án pedig a Maebeth címszerepét énekli az Erkel Színházban. © Kecskemét új szoborral gaz­dagodott; a megyei rendelő­intézet előtti parkban állí­tották fel Bencsik István Anya gyermekével című al­kotását. Húsz éve történt így indult a szegedi színház... Október 11-én Szeged fel­szabadult. A többi magyar városhoz képest simán, sér­tetlenül. Csak az állomás kör­nyéke, s egy fáradt ágyúgolyó tévedéseként a Deák Ferenc utca sarkán a gimnázium emlékezteti a háborúra, amely még javában szaggatta az or­szág más testrészeit. A fiatalember, aki talp hí­ján szűkölködő, felemás csiz­mában, gallérja műbőrjét vesztett, szőttes bekecsében, többhetes szakállal nem nyújt­hatott túlságosan bizalomger­jesztő látványt — álmélko­­dott. Nem látott ép várost, amióta — 1944. október 27-én — a Beregszásztól tizenkét kilométernyire fekvő Nagybé­­gány községben elhatározta hogy a maga részéről befe­jezi a háborút. Egyetlen éj­szaka a kukoricagóréban, utana a hosszú menetelés. Gyalog fél Magyarországon át. Mindenütt a front, a gyor­san előretörő felszabadító csa­patok nyomában. November 1-én már Debrecenből indult, november 12-én beszálláson Cegléden Ócsay Sándorhoz, parasztemberhez, a Hattyú ut­cába. Vecsésnél megállt a front. December 1-én a fia­talember »vissza vonult" Kecs­kemétre. Itt érte a hír, hogy Szegeden magyar színház ját­szik 1944. október 28. óta. Nem volt többé maradása. Egy mozdony szeneskocsijá­nak tetején látta meg újra a Tiszát, amelyet útja elején Tar, Kisar, Tivadar, Tarpá­­nál elhagyott. December 13-a volt. Estére színházjegyet vál­tott; a Kecskemétig szálló hír tehát igaznak bizonyult. "De te csak álmodjál, Liliom" — hallgatta a színpadról Ju­­lika monológját, és azt hitte, hogy álmodik. Aztán másnap elment az ugyancsak működő városi fertőtlenítőbe, megsza­badította testét és ruháit a hó­napok óta kínosan hűséges úti társaktól, és december 15-én leszerződött a színház­hoz. A színháznak játszania kell Hideg, dermesztőin fagyos tél volt. A fiatalember az Oroszlánpékség házában ka­pott albérleti szobát — har­madmagával — Szekeres Er­zsébet főbérlőnél, aki emel­lett költő is volt. Tüzelőt nem adott, helyette esténként fel­olvasott saját verseiből — a konyhában. A fiatalember, s két társa odaadó figyelemmel, nem ritkán hangos tetszés­­nyilvánítással kísérve hallgat­ta a költeményeket. Sőt, majd minden esetben éjfélbe nyúló értékes, elemző viták követ­ték a felolvasást. A konyha volt a hodálynyi lakás egyet­len fűtött helyisége. Még ennél is jobban fű­tötték a szomszédban a Klau­zál téri Virág cukrászdát. Korán nyitott, ezért a fiatal­ember is igyekezett minél ko­rábban kelni. A paplan alól egyenesen a kályha mellé. Azok a haboskávés reggelik, a vörösen izzó kandalló mel­lett, a színházi próbák előtt, élete legszebb, legtisztább emlékei maradnak ... A színház hideg volt, ke­gyetlenül. Bondy Endre a bori rézbányából csak alig­hogy szabadult karnagy és mukatársai napfényes nyarat idéző igazi revüvel gondolták ellensúlyozni az eget boritó szüntelen szürkeséget, és a lelket-testet dermesztő hide­get. Nem sikerült A színész­nők szép fehér karján apró lúdbőrök ráncolódtak a nafta­­lin szagú szekrények mélyén átmentett habkönnyű selyem­ruhákban. A bizottság váratlanul érke­zett a színházba egy különö­sen hideg délelőttön. A fia­talember először látta ember­közelben őket. Az egész nem tartott tovább fél óránál. A látogatók elhelyezkedtek a földszinti bal 1-es páholyban. A próba folyt tovább. Hajto­­vics szovjet alezredes, város­­parancsnok kijelentette, hogy a színháznak játszania kell. Kartyenov alezredes, a he­lyettese ezt a határozatot an­nál is inkább meleg támoga­tásában részesítette, mivel színészként kezdte valamikor a béke éveiben, mielőtt a kényszerítő körülmények ha­tására, többéves szériában, ha­lálosan őszinte átéléssel elját­szotta a szovjet tiszt szere­pét. A színház még aznap dél­után tűzifát kapott. Az ak­kori viszonyokhoz képest — rengeteget. Egy egész erdőt. Ment a revü. Volt napfény és muzsika. És főként volt — béke. Ej, cica — 45-ben Sok muzsikát kellett ját­szani. A közönség ugyanis nemzetközi volt. Molnár Fe­renc Liliom-ának peremierjén történt, hogy a fél nézőteret kitevő, sebesült szovjet ka­tonák kórusa zenét követelt. »Muzik!" — hangzott a kiál­tás játék közben, de hiába. Jó tíz év eltelt, amíg musical lett a Liliomból. De hol vannak azóta azok a hősök a szegedi szinház — nézőteréről?! Marica grófnő, Radnóthy Évával a címszerepben. Mi­csoda Marica volt! Csupa tűz, csupa tehetség, ahogyan Kálmán Imre kottára irta. Szeged legsikeresebb színész­nője az utolsó béke-évadban. Dr. Pálfy György, helyettes polgármester felesége. A férj az egyetlen volt Szeged ak­kori vezetői között, aki itthon maradt, nem menekült. Nem volt oka rá. Aztán a Mosoly országa, a -világtenor.- Pata­­ky Kálmánnal a főszerepben. Apósa Beregi Oszkár, a ma­gyar színpad egyik óriása, Hamletet játszott hatvan éve­sen. Jöttek az éhes pesti szí­nészek Szegedre — enni. De játszani is! A Hamlet szín­lapján már együtt szerepelt Poloniusként a nagyhírű ka­barészínész Kőváry Gyula és a már akkor is kedvenc Al­fonzé, mint az egyik udva­­ronc, Guildenstern. A zene­kar egyik első hegedűse Toki Horváth Gyula cigányprímás volt. 1945. február 1-én — Ma­gyarországon elsőként — Sze­geden alakult meg a színé­szek szakszervezete. Elnöke Beregi Oszkár volt. Helyette­se pedig Herczegh Vilmos, aki ma egyetlen -örökös tag­ja- a Szegedi Nemzeti Szín­háznak. A felszabadult Szeged első szinidirektora dr. Baranyi János volt zeneiskolai igaz­gató lett. A második Lehotay Árpád, aki a budapesti Nem­zeti Színháztól érkezett Sze­gedre. Cyránójának ötödik felvonására, amíg él, emlé­kezni fog a fiatalember. Természetesen a Csárdáski­rálynőt is játszották. Petur Ilka volt Sylvia, Haller Sán­dor (ma szervezőtitkár) Ed­­win. Bénit Sugár Mihály ala­kította. A fiatalember is részt vett a -történelmi- jelentő­ségű előadásokon. Egy dél­után tovább tartott az elő­adás, mint tervezték. Vagy gyorsabban sötétedett, ma már nehéz lenne eldönteni. Tény, hogy hirtelen éjszaka bonalt Szegedre, amikor a fiatalember Felhő utcai laká­sára indult. (Akkor már itt lakott, jó messzire a költőnő­­től s a színháztól.) — Sztoj prigyot?! — har­­sant a patrul kiáltása az éj­szakában. A '^fiatalember nem volt gyáva, mégis megijedt. Nem volt kijárási engedélye, s nem tudta a nyelvet. De énekelni tudott. Azt például, hogy -Ej, cica, eszem azt a csöpp kis szád". Elénekelte. Annyi öle­lést szovjet katonáktól azóta •e kapott. És díszkíséretet ha­záig. Igaz, hogy hazáig éne­kelnie kellett. A Csárdáski­rálynőt. Már nem hallgattak a múzsák Sok-sok jó színész, ma már országosan ismert prózai hős vagy operaénekes neve sze­repelt a pénztár mellett ki­­ragasztott Deák Ferenc utcai színlapon. Itt kezdeti Simán­­dy József és itt játszotta az Üri-muri Szakmáry Zoltán­ját Bessenyei Ferenc. Nem sokkal később érkeztek Sze­gedre, mint a fiatalember. De már a rendre érkeztek. A bé­ke szép rendjére, jó csend­jére. Amikor már nem hall­gattak a múzsák. Most. húsz év múltán mind­ez eszébe jutott a fiatalem­bernek. Amikor Vaszy Viktor, a sok nagy sikert megért Sze­gedi Nemzeti Szinház igazga­tója átnyújtotta az emlékla­pot, mint a felszabadulás után újraindított magyar szín­játszás első társulata lelkes tagjának. Mert az a hajdan volt fia­talember én voltam. Csillag István MADÁCH-KI ÁLLÍTÁS az Irodalmi Múzeumban középszerű, képe hosszas, sze­me fekete, orra rendes«. Olsten, 1861. augusztus 25-én 1 kelt az a levél, amelyet a Tragédia első műértő lekto­ra, Arany János írt Tompa Mihályhoz: »Poesisről szólván, valahára födöztem fel egy iga­zi talentumot. Kézirat van ná­lam: Az ember tragédiája. Faust-féle drámai kompositio, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal tel­jes*. Ez az a levél, mely rész­ben eldöntötte nemzeti drá­mánk sorsát. A következő teremben egy másik idézet a Tragédia világ­hírének újabb állomásáról tu­dósít. -Legszebb diadalaim legnagyobbját ünnepeltem. Az ember tragédiája hatalmasan sikerült« — jegyezte fel nap­lójába Paulay Ede, miután el­sőnek mutatta be a művet 1883. szeptember 21-én a Nem­zeti Színház. Az első előadást még na­gyon sok követte. Magyaror­szágon és külföldön is. Két térkép a hazai, illetve az európai bemutatókat szemlél­teti; néhány plakát, fénykép, színpadterv és az 1961-es, Nemzeti Színház-beli felújítás rendezőpéldánya érdekesen rajzolja ki a Tragédia továb­bi útját. A felszabadulás után rendezett vidéki: egri, miskol­ci, kecskeméti és szegedi elő­adások képei közt nincs még ott a szolnoki, itt az elmúlt hetekben mutatták be nagy sikerrel Madách drámai köl­teményét. Album-alakú diszkiadások, a közismert Zichy Mihály il­lusztrációkkal, népszei'ű Tra­gédia-kiadványok és bibliofil kötetek mellett ott vannak, a tárlókban a külföldi: német, angol, orosz, eszperantó, finn, román, olasz fordítások is, magyar és külföldi Madách­­rajongók jóvoltából. Külföldi előadások színlapjai és bírála­tai után két ifjúsági előadás­ról is tudósít a kiállítás. Az egyiket tíz esztendővel ezelőtt rendezték meg a Zeneakadé­mia kistermében: a pesti Ma­dách Gimnázium adta elő — néhány év mulasztásait pótol­va — névadója művét. Az elő­adás érdekessége, hogy Luci­fert Lengyel György, a debre­ceni Csokonai Színház mos­tani főrendezője játszotta. Ép­pen tíz évvel később, 1964. áp­rilis 23-án az ausztriai Juden­­burg reálgimnazistái mutatták be a város dísztermében a Tragédiát, a Murtaler Zeitung hároimhasóbos, fényképes cik­ke alapján — sikerrel. A modern hangulatú, jól áttekinthető, a Madách-élet­­pályát szemléletesen bemuta­tó kiállítást Miklós Róbert rendezte, öt dicséri az anyag gondos megválogatása, és az az igény, hogy korszerű kön­tösben, a szemnek tetsző for­mában tárja elénk Az ember tragédiája és írójának je­lentőségét. ^ y 4 Petőfi Sándor Irodalmi ^ Múzeum emlékkiállításai jóval többet jelentenek egy­­egy évforduló szokványos megünneplésénél. A rendezés nemcsak életrajzok homályos pontjait világítja meg, s az értékelések egyenetlenségei között igazit el, hanem példát mutat a modern múzeumi for­­makultúra alkalmazására is. A legújabb tárlat, a Madách Imre halálának 100. évfordu­lóján megnyílt kiállítás isimét igazolja elit. Az előtérben Az ember tra­gédiája modern illusztrációi: Szántó Piroska, Raszter Ká­roly, Martyn Ferenc, Kondor Béla, Hincz Gyula, Würtz Ádám, Bálint Endre és má­sok grafikái és akvarelljei szemléletesen mutatják meg, milyen érzéseket vált ki a mai kor emberéből a Tragédia egy-egy színe és gondolata. A belső két terem kiállítási anyaga jól követhetően két részre tagolódik. Az első he­lyiség az életrajzot művészi színvonalon szemlélteti, nem kerülve meg a múzeum sajá­tos pedagógiai feladatát sem. A bejárattal szemben a hatal­mas falfelületen mindössze két műtárgy látható. Az egyik Vilt Tibor érdekes megoldá­sú Madách-mellszobra, ezüs­tös hatású, alumínium dom­borítású háttér előtt, kitűnő megvilágításban. Mellette ala­csony dobogón egyetlen író­asztal. A Tragédia szerzője dolgozott ennél az asztalnál, s a magyarázó szövegnél szem­léletesebben beszél erről az üvegbura alatt egy becses al­bum: Az ember tragédiája kézirata. Az első prágai szín­nél van kinyitva, hol Ádám szavai olvashatók: »Ú/i, jő-e kor melly e’ rideg közömböt Leolvasztandja, s melly új tett­erővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, bün­tet és emel’,« Híven követhetjük a javítá­sokat: az óh-on áthúzva az ékezet, a mellynél törölve az egyik >>1", a második sorba be­szúrva egy “-s"-belű és a kö­zömböt" szó helyett a javított szöveg: közönyt. A tárlók felett Tragédia-idé­zetek vezetnek végig. Alattuk érdekes dokumentumok: az író használati tárgyai, első ol­vasmányai, és egyetlen vers­kötete, a iMnt-virágok, amely még az író életében jelent meg. Timon álnéven írott le­velei, tudósításai a Szalai László által szerkesztett Pesti Hírlapban sokoldalú érdeklő­dését bizonyítják, későbbi ol­vasmányai — Carly!e-tól a francia forradalom története, Milton-tól Az elveszett para­dicsom, Humboldt Kosmosa, Fourier, a francia utópista szocialista műve, valamint Feuerbachtói A kereszténység eredete — egy európai szellem tájékozódási vágyát mutatják. Az egyik tárlóban két útle­velét is láthatjuk. A tintával írott szöveg szerint ^termete EXTRA HÍR! Női szintetikus kuli, extra méretben, divatszínekben 426,— Ft-töl Női szatén hálóing, csipke díszítéssel. extra méretben 22#,— Ft Férfi barhend ing extra-extra méretben 126,— Ft EXTRA ÁRUHÁZ CSAK EGY VAN RÁKÓCZI ÜT 4. SZÁM ALATT AllfeleWízió műsoráról jobb sorsra is érdemes Gur­­zsonné fejlődését — fáradását, beletörődését s végül hasonu­lását férjéhez. Kállai játéká­ban a keményebb vonások domináltak, a szatirikus szem­léletmóddal már-már a kari­katúráihoz közelített. Somlay-est Ismét Somlay! Nem az első — és bizonyára nem Is az utolsó — emlékezés volt ez a nagy művészre a tv-ben. Ez­úttal Hubay Miklós ihletett szövegével gazdagabb anyagot dolgozott fel a műsor. Á rá­diófelvételek felhasználásával új tartalékot tártak fal. Ügyes, jó ez a megoldás. A pálya­társak — Mészáros Ági, Gobhi Hilda, R uttkai Éva. Tolnay Klári — egyéni hangú meg­emlékezései fokozták a mű­sor érzelmi’ hatását. Balázs András tehetséges, invenció­­zus rendezőként mutatkozott be. Koreográfia Norman Thomson, a Buda­pesten vendégszereplö kana­dai koreográfus láthatóan nemcsak a tánc, a színpad, hanem a televízió világában is otthonos. A budapesti stú­dióiba is miagával hozta a ka­mera előtti teljes fesztelensé­get, oldott arcjátékot. Igaz, a műsor nem fejtette mag az al­kotás titkát, nem tárta fel hiánytalanul belső folyamatát, de elmondott egyet s mást a koreográfus munkájáról, a tánckompozíció kimunkálásá­ról, felépítéséről, méghozzá nagyon kellemes, szórakoztató formában. Thomson minimális szöveggel — a tolmácsolás még így is okozott némi ne­hézséget, bár a zeneszerzővel folytatott magyar—angol pár­beszéddel elég jól oldották meg — változatos képekben, gyors tempóban, sok mozgás­sal tárt fel a néző előtt egy stilizált, kulissza mögötti vilá­got, amely minden stilizáltsá­­ga ellenére a póz- és máznél­küliség érzetét keltette fel. Röviden... .......­­>n A TV Híradóban örvende­tesen szaporodnak az érdekes külpolitikai összeállítások. Különösen tetszett a keddi Csendes háború, a de Gaulle dél-amerikai útjáról készített, szellemes összefoglaló. Bábolnáról hangulatos ri­­portfilm készült. A lassított felvételek fokozták a hatást. Ökonomikus szerkezei, alapos anyagismeret, szép fényképe­zés, jó tempó jellemezte a -hétköznapi" riportfilmei;, amelynek elsőrendű célja nem a hatáskeltés, hanem a tények megismertetése. Ezt a korántsem lebecsülendő fel­adatot sikeresen oldotta meg. Fontos problémát dolgozott fel a Lányok asszonyok mű­sora: a nők átlagkeresete ala­csonyabb, mint a férfiaké. Miért? A választ egész sor nyilatkozat adta meg. Sta­tisztikai adatok bizonyították: tarthatatlan, indokolatlan ez az állapot. A nyilatkozatokból felépített riportműsor izgal­masan hatott, pedig nem vólt benne semmi különleges, -ere­deti" formai megoldás. Hatásá­nak titka: közérdekű, társa­dalmi kérdésekről szólt. Ha a kulturális területeken lehetne olimpiai aranyérmet nyerni, a magyar zenei okta­tás bizonyára aranyérmes len­ne. A világhírű magyar gyer­mekmuzsikálásból is ízelítőt adott a vasárnap délelőtti hangverseny, a Zenére nyílik as ajtó, amelyet öt külföldi te­levízió vett át. Ezúttal — bar a műszaki hiba ördöge most sem kímélt bennünket — nem vallottunk szégyent. A magas színvonalú, élvezetes ifjúsági hangverseny modern magyar zeneszerzők műveit közvetí­tette a világnak. A magyar ze­neszerzőknél hagyomány, hogy szívesen írnak a gyermekek számára és a muzsikáló gye­rekek — tanúsította a koncert — megértik, szeretik a nekik írt muzsikát. Apor Judit, a műsor szerkesztője a rendező, Seregi László, a kot koreográ­fus, Géczy Éva és Péter László szívvel, lélekkel vé­gezték ezt a munkát, s a köz­reműködő művészek — és gye­rekek — segítségével olyan meleg, kedves muzsikálást, éneket, táncot, játékot produ­káltak. amely jóleső érzéssel töltött el minden zenekedve­lőt Vilcsek Anna Irodalmi képeskönyv Ahány adás a sorozatban, aranyi stílus, annyiféle feldol­gozás, annyi rendező. Ezúttal Mámcserov Frigyes birkózott Szergejev-Censzkij írói anya­gával. A történet hőse, Miron Mironovics Gurzson, tragiko­mikus figura, önző. gyáva, harácsoló kispolgár; a forrada­lom előtt, a hatalom kis ré­szének birtokában nyomasztó, undorító, a forradalom után, félelmében, szánalmas, nevet­séges. A történet nem érdektelen, a lélekrajz a kispolgár kor­látoltságának korképe, színvo­nalas munka a feldolgozásban is. Mégis kérdéses, éppen ezt a művet kellett-e, érdemes volt-e képernyőre vinni ? Mámcserov mindenesetre tisztességgel teljesítette felada­tát. Hangulatos rendezésében különösen az állóképek, a fo­tók ötletes felhasználását di­csérhetjük. A szomszéd kutyá­jának halálát jelző "felfordí­tott" fénykép pompás ötlet. Kállai Ferenc és R uttkai Éva élesen kontúroeott jellem­­rajzot adott a házaspárról. R uttkai lágyabban. finoman kidolgozott átmenetekkel, ben­sőségesen érzékeltette a tán

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék