Magyar Nemzet, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
% két részről nagykövetségi rangra emeljék. Kreisky külügyminiszternek budapesti tartózkodása idején lehetősége volt, hogy Bobleter államtitkár és Bégi tartományfőnök kíséretében látogatást tegyen a Duna-bizottságban, amelynek Ausztria 1960 óta tagja. Dr. Brúnó Kreisky külügyminiszter az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának rendezésében a Magyar Tudományos Akadémián előadást tartott Ausztria külpolitikai alapelveiről. Az Osztrák Köztársaság külügyminisztere meghívta a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét Bécsben teendő viszontlátogatásra. A meghívást a magyar külügyminiszter köszönettel elfogadta. Ezen látogatás időpontját diplomáciai úton fogják megállapítani. Dr. Brúno Kreisky sajtóértekezlete Dr. Brruno Kreisky osztrák külügyminiszter szombat este a Gellért Szállóban sajtókonferencián találkozott a magyar és külföldi újságírókkal. Az értekezleten az osztrák külügyiminiszter a sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolva aláhúzta, hogy az osztrák és magyar fél tárgyalásainak eredményeként aláírt egyezmények fontos lépést jelentenek a két ország kapcsolatainak fejlődésében. Hozzáfűzte: olyan kérdéseket sikerült rendezni, amelyek hosszú ideje megoldásra vártak. Örömmel állapította meg, hogy az eszmecsere őszinte, nyílt légkörben zajlott le és mindkét részről pozitív törekvés nyilvánult meg a kapcsolatok további fejlesztésére. A külügyminiszter ezután beszámolt arról, hogy hasonló légkör jellemezte találkozásait a magyar államférfiakkal. Különösen mély benyomást gyakorolt rá a Kádár Jánossal folytatott mintegy másfél órás beszélgetés. Ennek során a magyar miniszterelnök számos időszerű kérdésben fejtette ki véleményét, s hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság ugyanazt a politikát követi a jövőben is, amelyet eddig folytatott. Dr. Brúnó Kreisky a sajtókonferencia végén elismeréssel beszélt a magyarországi látogatás eredményeiről, tapasztalatairól, s mint mondta: az osztrák delegáció a jól végzett, sikeres munka tudatában utazik majd vissza Bécsbe. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táviratból köszöntötte Gürsel elnököt és a török népet az ország, nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. Táviratában kifejezte azt a reményét, hogy a két ország viszonya a szovjet és a török nép érdekeinek megfelelően, fejlődni fog a világbéke javára. A török elnök választáviratában kijelentette, osztozik Anasztasz Mikojan meggyőződésében. *.v* i . i Mikojan és Gürsel láfiai vallása Gromiko fogadta a török külügyminisztert Moszkvából jelenti a TASZSZ: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton fogadta a hivatalos látogatás végett a Szovjetunióban tartózkodó Erkin török külügyminisztert. A paniszterrel együtt tett látogatást Gromikónál a török külügyminisztérium több vezető munkatársa és Hassam Ishik moszkvai török nagykövet. Fogadás a párizsi szovjet nagykövetségen Párizsból jelenti a TASZSZ: Vinogradov, a Szovjetunió párizsi nagykövete pénteken este fogadást adott a Nyikolaj Patolicsev vezette szovjet kereskedelmi küldöttség tiszteletére. A fogadáson francia részről Giscard d’Estaing pénzügyminiszter és Gaston Palewski államminiszter, valamint a pénzügy- és külügyminisztérium több vezető személyisége is megjelent. A vendégek között volt Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Az új szovjet—francia kereskedelmi egyezmény aláírását követő fogadás rendkívül szívélyes légkörben folyt le. Izvrsztyija-kommentár az ENSZ-adósságokkal kapcsolatos angol álláspontról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az Izvesztyija szombati számában B. Dmitrijev kommentárokat fűz Gordon Walker New York-i sajtónyilatkozatához. Mint ismeretes, az angol külügyminiszter New York-i sajtóértekezletén kijelentette, hogy az ENSZ-közgyűlés rövidesen megnyíló 19. ülésszakán az angol küldöttség megszavazza majd az ENSZ-alapokmány 19. cikkelyének alkalmazását. Más szóval, az angol küldöttség támogatni szándékozik azt a törvényellenes kísérletet, hogy az ENSZ-csapatok közép-keleti és kongni katonai akciós költségeinek megtérítésével kapcsolatos "tartozások" ürügyével megfosszák a közgyűlésben szavazati jogától a Szovjetuniót és néhány más országot. A kommentátor ezzel kapcsolatban felveti a kérdést: csak nem azt akarják ezzel mondani a munkáspárti személyiségek, hogy vállalják a felelősséget a Közép-Kelet és a kongói gyarmatosító akciókért, amelyeket annak idején meglehetősen élesen bíráltak? Hiszen 1956 októberében Gaitskell, az akkori munkáspárti vezér kijelentette, hogy a Munkáspárt elmarasztalja a konzervatív kormányt az egyiptomi fegyveres beavatkozás miatt. Harold Wilson a Munkáspárt nevében kijelentette az alsóházban: a kormány Egyiptom elleni háborújának három napja többe került, mintha kielégítettük volna az országban az összes bérköveteléseket. A munkáspártiak akkor agresszív, nemzetellenes politikaként bélyegezték meg az Egyiptom elleni fegyveres műveleteket. Mennyiben változott most a helyzet? Miért akarják azt, hogy a gyarmatosítók középkeleti kalandjáért ne ők maguk, hanem valaki más viselje a felelősséget? Nem kisebb felelősség terheli Anglia volt konzervatív kormányát a kongói események miatt sem. A hírmagyarázó ezután leszögezi: fölösleges erőlködés ez mind a konzervatívok, mind pedig a kormányon levő Munkáspárt részéről, mert a Szovjetunió álláspontja változatlan: egy garast sem hajlandó fizetni a gyarmatosítók közép-keleti és kongói kalandjáért. Fizessenek azok, akik bajt zúdítottak a kongói népre. Az Oláh-ügy újabb fejleményei Heltai András, az MTI bécsi tudósítója jelenti. A Franz Oláh, volt osztrák belügyminiszter leváltása körül kibontakozott ügy egyre szélesebb hullámokat ver. Miután csütörtökön az Oláh mellett tüntetők csaknem tettleg bántalmazták az Osztrák Szociáldemokrata Párt néhány vezetőjét, pénteken este Bécsben olyan hírek kerültek forgalomba, hogy küszöbön áll Oláh letartóztatása. A volt belügyminiszter — korábban szakszervezeti funkcionárius — elleni vádak között elsősorban "anyagi eszközök önkényes felhasználását" említik. A Szociáldemokrata Párt pénteken erélyesen cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint Bécsújhely üzemeiben megkezdődött egy Oláh híveiből álló "Radikál-Szocialista Párt" szervezése. Ma Dar Neiazet Algéria a felszabadító harc kezdetének 10. évfordulóját ünnepli Algírból jelenti az MTI. Vasárnap, november 1-én ünnepli Algéria népe a felszabadító harc kezdetének 10. évfordulóját. Az ünnepre valamennyi szocialista országból párt- és kormányküldöttség érkezett. Hazánkat — mint jelentettük — Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter és Gál László, a SZOT titkára képviseli. Az FLN Politikai Bizottsága meghívta a Francia KP képviselőit az algériai szabadságharc 10. évfordulójának ünnepségeire. A Francia KP küldöttségét Jeannette Vermeersch, a Politikai Bizottság tagja vezeti. Waldeck Rochet, az FKP főtitkára az FLN-hez intézett üdvözlő táviratában kiemeli, a francia kommunisták mindig támogatták az algériai nép igazságos szabadságharcát és nagy rokonszenvvel kísérik a szocialista útra lépett Algéria fejlődését. A fellobogózott Algírban szombat este nyolc órakor Ben Bella köztársasági elnök, az FLN elnöke rádió- és televízióbeszédével kezdődtek az ünnepségek. Vasárnap délelőtt Algír La Moutonniere nevű partszegélyén vonulnak fel a nemzeti felszabadító hadsereg kitüntetett egységei, Algéria dolgozóinak képviselői és — a többi között — Afrika első kőolaj- és textilipari főiskolájának diákjai. Inteptiláció nyitns a frímein parlamentben? Mennyibe került de Gaulle dél-amerikai útja Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés péntek esti ülésén nagy vihart váltott ki Chandernagor képviselő felszólalása. A Szocialista Párt parlamenti csoportjának elnöke felvilágosítást kért Pompidou miniszterelnöktől, menynyibe került de Gaulle délamerikai útja és milyen öszszeges támogatást ígért a köztársasági elnök az egyes délamerikai országok kormányainak? A szocialista képviselő azt hangoztatta, hogy de Gaulle önkényesen túllépi a köztársasági elnökség részére megállapított 2,5 millió frankos keretet, amelyből körülbelül egymillió fordítható utazásokra. A kormánypárti képviselők tiltakozásukkal többször félbeszakították a felszólalót. Pompidou válaszában kifejtette, a dél-amerikai út hétmillió frankba került, amiben nincsenek benne a Colbertcirkálóval kapcsolatos költségek. A latin-amerikai országokban felajánlott támogatás összegét nem ismertette a miniszterelnök, de hangsúlyozta, Franciaország nem akar versenyezni az Egyesült Államokkal, a kulturális és műszaki segítségen kívül a francia iparnak nyújtott szavatossággal kívánja a kormány fokozni külkereskedelmét a latin-amerikai országokkal. Johnson és Goldwater beszédei •Z amerikai eliö'fbkválasztási kampány utolsó napjain Washingtonból jelenti az MN. Az amerikai elnökválasztási kampány utóbb napjai még, az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket követelnek a szembenálló felektől. A két elnökjelölt-pénteken több különböző államban tartott teszédet, ezrekkel rázott kezet és további ezreket biztosított a Demokrata Párt, illetve a Republikánus Párt győzelmttéről. Johnson elnök chicagói beszédében kijelentette: "Megnyerjük ezt a választást". Goldwater ugyanakkor "politikai századfordulót" jósolt, ami lefordítva annyit jelent, hogy a saját győzelmét várja a keddi választástól. Johnson elnök a chicagói sportcsarnokban mondott beszédében elismerte ugyan a béke fenntartásának óriási jelentőségét az emberiség szempontjából, de kifejtette azt a népetét is, hogy "a béke a fegyverkezés fokozásával biztosítható". Hozzátette azonban, hogy "az erő önmagában még nem elég. A világbéke az észszerű megfontolástól, a felelősségérzettől és a tárgyalási készségtől is függ." Goldwater szenátor cheyenne-i beszédében elsősorban azzal vádolta Johnsont, hogy külpolitikája a "nyugati szövetség" szétzüllését okozza. Goldwater felsorolta, hogy a demokraták külpolitikája eddig Törökország, Pakisztán, Kambodzsa, sőt Franciaország és Nagy-Britannia "elvesztéséhez" vezetett . Az amerikai szélsőjobboldal vezetője most sem mulasztotta el szokásos figyelmeztetéseit "a kommunista veszélylyel" és "a katonai felkészültség szükségességével kapcsolatban. Az Eiffel-torony első emeletén több mint ezer, Párizsban élő amerikai tartott gyűlést, amelynek jelszava »A külföldi amerikaiak Johnsonért« volt. Bolíviában tovább tart a rendkívüli politikai feszültség La Pazból jelenti az MTI. A bolíviai fővárosban péntek óta a hadsereg az úr. Az utcákon megerősített katonai járőrök, gépesített rendőrosztagok cirkálnak. Pénteken Andrew Kennedy La Paz-i érsek közbenjárására tűzszünet jött létre az egyetem épületében védekező diákok és a nagy túlerővel támadó katonai alakulatok között. A kormány megígérte, hogy szabad elvonulást biztosít a diákoknak és kiengedi bebörtönzött társaikat. Később azonban megszegte adott szavát, s a szombat reggeli hírügynökségi tudósítások szerint 750 személyt, közöttük nőket és gyermekeket letartóztatott. Kennedy érsek kijelentette, hogy a rendőrség "embertelenül bánik a diákokkal", a kormány több tagja pedig beadványban követelte az őrizetbe vett nők és gyermekek szabadlábra helyezését. Az országban tovább tart a rendkívüli politikai feszültség — jelenti az AFP hírügynökség. A bolíviai szocialista falange, a Keresztényszocialista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a baloldali forradalmi párt képviselői közös nyilatkozatban szólították fel lemondásra Paz Estenssoro elnököt. Hangoztatják, hogy csak az életük távozásával lehet elejét venni "az újabb vérfürdőnek, a nép további szenvedésének". Az elnök a maga részéről —mint a TASZSZ tudósítója jelenti — rádióbeszédben utasította el a lemondását követelő nyilatkozatot. Beszédében azzal vádolta a diákokat és a munkásságot, hogy "jellegzetesen kommunista módszereket alkalmaznak". Ezek sorában említette az amerikai diplomáciai képviselet székháza ellen intézett támadást. A TASZSZ La Paz-i helyzetjelentésében arról számol be, hogy a városban szombat reggel óta nyugalom uralkodik. A diákok és a munkások képviselői azonban közölték, hogy tovább vívják harcukat a demokratikus szabadságjogok helyreállításáért, a kormányzat megváltoztatásáért. Az AFP tájékoztatása szerint vidéken a helyzet továbbra is zavaros. Bár az orurói bányászok rádióadója nem adott hírt újabb fegyveres összecsapásokról, még mindig érvényben van a mintegy 27 000 munkást érintő általános sztrájk. A kormány jelek szerint kegyetlen megtorlásra készül. Malpartida ezredes, a vezérkar főnöke közölte, hogy a San Jose-i tárna birtokáért folyó harcokban elfogott bányászokat bíróság elé állítják. Az AFP legfrissebb jelentésében arról tájékoztat, hogy Cosshabanbában, a diákmozgalom egyik fellegvárában újabb összecsapás zajlott le. A rendőrség megtámadott egy temetési menetet, amelynek tagjai utolsó útjukra kísérték a korábbi véres incidensek áldozatait. A Reuter jelentése szerint a bolíviai belügyminisztérium hírzárlatot rendelt el. , Vasárnap, 1981. november !• Antiba hitek mögött van SZOCIÁLDEMOKRATA ELŐRETÖRÉS AZ NSZK-BAN A nemzetközi politika látványos eseményei közben a világsajtó aránylag kevés figyelmet szentelt annak a jelenségnek, ami Nyugat-Németországban egy idő óta szinte következetesen végbemegy: a szociáldemokrata párt (SPD) egyre nagyobb tért nyer, s míg Bonnban változatlanul a keresztény pártok (CDU—CSU) kormányoznak, koalícióban a liberálisokkal (FDP), addig a szövetségi köztársaság legtöbb tartományában ma már a szociáldemokraták kerültek hatalomra. Az 1961-es általános választások óta alig volt olyan helyi jellegű választás, ahol ne az SPD szerezte volna meg a többséget! A szociáldemokraták — talán az egyetlen Bajorország kivételével — benyomultak még a keresztény pártok hagyományos fellegváraiba is, ők alakítottak tartományi kormányokat és ők alkotják a városi és községi tanácsok, képviselőtestületek többségét, az ő jelöltjük kerül a polgármesteri és egyéb vezetői tisztségbe. Ez a folyamat hovatovább oda vezetett, hogy az országot egyelőre még a keresztény pártok kormányozzák, de az ország részeinek nagy többségében ma már a szociáldemokraták az urak! Érthető, ha a bonni kormányban súlyos gondokat okoz ez a nagyméretű szociáldemokrata előretörés. Egy éven belül általános választások lesznek a Német Szövetségi Köztársaságban és a részleges választási eredményekből sokan már arra következtetnek, hogy — angol mintára — jövőre Bonnban is őrségváltásra kerül sor. Az abszolút többség megszerzésére természetesen maguk a nyugatnémet szociáldemokraták sem számítanak, még ama bizonyos négy mandátumos többségre sem, amely lehetővé tette Londonban Harold Wilsonnak a kormányalakítást, de minden jel arra vall, hogy az SPD felzárkózik a kormányzó pártok mellé, s ha az abszolút többséget nem is szerzi meg, de az NSZK legerősebb pártja lesz. Ez esetben pedig tág tere nyílik a kormányalakítási és koalíciós tárgyalásoknak! (Az ideiglenes bonni alkotmány értelmében a többségi párt kap megbízatást az államelnöktől kormány alakítására.) Köztudomású, hogy Erhard kormánykoalícióját ,ma már csak a hatalomban való részvétel kisebb-nagyobb előnye tartja össze. Az igazi ellenzék szerepét nem annyira az SPD tölti be a bonni parlament tl oldalán, hanem a jobb oldalra ülő CSU (Strauss pártja) és a CDU úgynevezett "gaulleista" szárnya, amely hónapok óta tápadja Schröder külügyminisztert, és Erhardot csak azért nem buktatja meg, mert bízik a kancellár régi nimbuszában és választási lokomotívnak tekinti a jövő évi voksgyűjtésen. A tartományi vagy községi választások általában sohasem mérvadók a nagy országos politika alakulására. Hiszen itt többnyire helyi jellegű kérdések állnak a pártversengés középpontjában: iskolák, kórházak, népfürdők építése, bekötőutak és hidak tervezése, városrendészeti problémák, amelyek nem befolyásolják a "nagypolitika" irányát. A lakosság jobban is tájékozott ezekben a dolgokban, ismeri a jelölteket (egy közvéleménykutatás szerint az NSZK-ban az általános választásokon a szavazók 70 százaléka nem tudja személy szerint, hogy kire szavaz, csak pártot választ!), itt tehát jobban érvényesül a polgári demokrácia gyakorlata, mint a parlamenti választásokon. A múlt vasárnap és a szeptember végén lefolytatott községi választások az NSZK öt tartományában azonban azt bizonyítják, hogy egyszeriben e tartományokban is az országos és világpolitika nagy kérdései kerültek előtérbe, a lakosság mintha csak rájött volna, hogy sorsa végső soron nem a községi tanácsban, nem is a városi képviselő testületben, hanem Bonnban és a többi fővárosokban dől el! A legutóbbi nyugatnémet községi választások nagy tanulsága éppen az, hogy felülemelkedve a helyi jellegű kérdéseken, a lakosság végeredményben a bonni kormány politikájáról mondotta ki véleményét. Az elmúlt vasárnap Nyugat- Németország három tartományában tartottak községi választásokat: Hessenben, Rajnavidék-Pfalzban és a Saar-vidéken. Több mint hat és fél millió szavazó járult az urnák elé, ami jelentős szám, még a sűrűn lakott NSZK-ban is. A három tartomány a Rajna jobb és bal partján terül el, közvetlenül a politikai és ipari hatalom ütőere mentén. Társadalmi struktúrájuk mégis lényegesen eltér. Hessen bizonyos haladó hagyománnyal rendelkezik, 1945 óta itt a szociáldemokraták vannak uralmon, most sem volt meglepetés, hogy az SPD győztesen került ki a választásokból, legfeljebb az arány lepte meg a bonni megfigyelőket. Az SPD ugyanis nemcsak megerősítette eddigi vezető pozícióját, de az abszolút többséget is megszerezte, a tartomány képviselőtestületeiben mindenütt önállóan kormányozhat! A bonni kormánynak azonban ennél is fájdalmasabb a többi vereség. A CDU által kormányzott Saar-vidéken (amelyet Adenauer idején csatoltak vissza 1957-ben a franciáktól az NSZK-hoz) ugyancsak a szociáldemokraták kerültek többségbe, 10 százalékkal több szavazatot kaptak, mint 1960-ban, a legutóbbi községi választásokon. De ami a legszembetűnőbb: a Rajnavidék-Pfalz többnyire mezőgazdasági jellegű területein is megtört a kormányzó párt varázsa, az SPD 5 százalékkal növelte szavazatait és teljesen felzárkózott a CDU mellé! A paraszti lakosság eleddig zárt sorokban követte Adenauer és Erhard irányvonalát. Most egyszeriben elegük lett a kerreszténypárti kormányzásból Ugyanaz történt, mint szeptember végén Észak-Rajna, Vesztfáliában és Alsó-Szászországban: tovább folytatódott a szociáldemokraták előretörése. A nyugatnémet lapok beszámolnak arról, hogy a választási gyűléseket általában kevés ember látogatta. "Tokió közelebb volt hozzájuk, mint a maguk városa", állapította meg a Süddeutsche Zeitung és a Frankfurter Rundschau. Ami a községi választásokat eldöntötte: elsősorban a bonni kormány politikája, amely Adenauer távozása után sem tudott alkalmazkodni a világban végbemenő változásokhoz és olyannyira eljátszotta a lakosság bizalmát, hogy a szavazók még helyi jellegű kérdésekben sem adták a kormányzó pártok képviselőire a szavazatukat. A szociáldemokrata párt természetesen nem alternatíva a mai nyugatnémet politikában. De a lakosság egy nagy része megfogadta a Német Béke Unió (DFU) javaslatát, amely több kerületben eltekintett attól, hogy külön jelöltet állítson, és felszólította a lakosokat: ne szavazzanak a CDU-ra. A versengésből tehát az a párt került ki, amely még nem használódott el egészen a hidegháború küzdőterén. Az SPD további sikerét nagymértékben befolyásolhatja, hogy a tapasztalatok alapján levonja-e az ebből eredő tanulságokat. (Mostre) Az Egyesült Államok segíti a kolumbiai kormány megtorló hadműveleteit a parasztság ellen Bogotából jelenti a TASZSZ. Mint ismeretes, a kolumbiai kormány hadműveleteket folytat a hegyes vidékek "senki földjére" elmenekült parasztok ellen. Gerardo Bernard képviselő a kolumbiai kongresszus ülésén felszólalva közölte, hogy az Egyesült Államok szolgáltatja a parasztság elleni harcra fordított összegeknek körülbelül a felét.