Magyar Nemzet, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
4 A RÁDIÓ MELLETT Mercedes .Az autománia nem ma keletkezett, de mind elterjedtebb betegség. Hasonlóképpen nem most születik a jelenséggel foglalkozó első mű, a téma mégis egyre aktuálisabb. Nem lehet tehát “élelőtt" témáról beszélni, mint ahogy a szerelem sem az — hiszen egyes szerzők éppen arról szatirizálnak, hogy bizonyos embertípus számára az autó még a szerelmet is helyettesíti. Ez a groteszk ••behelyettesítés" igen sok és változatos szatirikus alkalmat teremt s így a téma bőven kiaknázható, ha nem is olyan évezredekre szólóan kimeríthetetlen, mint a szerelem. A kérdés tehát nem úgy szól, hogy kié a téma elsőbbsége, hanem hogy ki tud valami újat hozzátenni? Gosztonyi János Mercedes című rádiókomédiájában a témát gazdagította meg koptatta is egyszersmind. Új variációkat talált, kitűnő lehetőségeket dobott fel. Tudniillik a témaabszurditása" eleddig a legkevésbé kiátszott rétege az inkriminált korjelenségnek: inkább a külső fiaskó, a mulatságos póruljárás tanúi lehetünk és sokkal kevesebbet foglalkoznak általában a belső, lelki eltorzulásról, egy mánia eltúlzott, groteszk lélektanáról, ami pedig emberi mélységében sokkal leleplezőbb, mint a vicces gégék sorozata. Ezt a jó értelemben vett, a komédia és a börleszk műfajában ősi és otthonos, mégis olyannyira elhanyagolt abszurditást, vagy legalábbis ennek kísérletét üdvözölném Gosztoryi komédiájában. Elsősorban a megszemélyesített — és nőnemű! — autóra gondolok: a főhős mániáját ennél aligha lehetne jobban jellemezni. Ugyanakkor ezt a trouvaille-t Gosztonyi nem meri kibontani, szinte embrionális állapotában marad , hogy helyet adjon a téma kikoptatottabb elemeinek, s ezek közt van olyan, mellyel más tájakon is több ízben találkoztunk már. Az olajozott rutin íratta például a darab amerikai nagynéni-vonalát és szinte kínos a fináléban kimondott tanulság: a feleség, a józan -pozitív hős* *. itt egy sokszorta kispolgáribb programot nyilatkoztat ki, mint amit az író által joggal póruljártatott férje képvisel.Az elvesztett Mercedes és a megszerzendő Trabant közötti eszmei különbségekről* — gondoltam kissé bosszankodva e tanulság hallatán, elsiratva a darab felvetett és bátortalanul elvetélt jó lehetőségeire. László Endre rendezése ötletes, frissen pergő, a vígjátéki kedélyeskedés helyett inkább a szatirikus-bohózati groteszkségre törekszik. Kitűnő volt Gábor Miklós a mániában megnőtt kisember szerepében: színészi skálájának újabb hangjait mutatta. Mezei Mária szűken mért szerepében is fontossá és érdekessé nőtt. Gobbi Hilda bámulatos leleménnyel talált ki újabb mulatságos vonásokat az amerikai nagynéni sablonjához. Egy villanásnyi epizódszerepben nagyon tetszett Soós Edit karakteres alakítása. „ Jó ez nekünk .... szünet után ismét jelentkezett A Rádió Kabarészínpada. Ami elsősorban feltűnt: a szatíra teljes térhódítása, a koncentráltabb szerkesztés, és a rövid, szinte staccatós ütem. Rövidebb is volt a szokottnál, másfél óra helyett egyórásra méretezték az összeállítást, s ez a jelek szerint előnyösen hatott: a szigorúbb válogatási lehetőség, a fölöslegesen túlnyújtott vagy mindenestül tölteléknek szánt számok elmaradása karakteres, tömör és nagyon frissen pergő műsorhoz vezetett. Talán csak az újdonság varázsa miatt, de nagyon élveztem, hogy nem volt konferansz-szöveg, pontosabban inkább csak jelezték Szilágyi György -kórus-rigmusait a megszokott összekötőszöveget. Ez a jó ritmusú, szellemes kabaré politizált, mai hallgatóknak szólt a máról, de nem a Közért- és Patyolat-viccek szintjén, hanem — talán így lehetne a legjobban összefoglalni: egyéni és köztudatunk furcsaságairól. Legalábbis ezt bombázták a legjobb írások: Tahi László, Mikes György, Komlós János, Somogyi Pál jelenetei, Vas István verse, Kaposy Miklós paródiája. E szombat esti kabaré egyik legtöbbet hallott főszereplője Mányai Lajos volt, akit aznap temettek el. Jellegzetes és kitűnő volt minden mondatában, ritka képességgel érzékelte ezt a műfajt, melyre nemrég talált rá: a színész fájdalmas, de igazi győzelme volt, hogy már este el tudta feledtetni a délutáni temetést. A kabaré elismerést érdemlő dirigensei a szerkesztő Kaposy Miklós és a rendező Bozó László. Görgey Gábor Főiskolások emlékezése Radnótira Azt mondja a költő az Első eclogában: »S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat fel a máglya helyén.. .“ Tizenkét, most végző színművészeti főiskolás, Gáti József osztályos, az Odry Színpadon, a költő halálának huszadik évfordulójára emlékezve felelt e szkeptikus, bánatos Radnótisorokra. Tizenketten: Almási Éva, Balogh Zsuzsa, Csomós Mária, Dániel Valéria, Szabó Éva, Csikós Sándor, Harkányi János, Horváth László, Juhász Jácint, Kozák András, Szersén Gyula és Szilágyi Tibor nemcsak tört sorokat leltek a parázsban, hanem egy olyan életművet is felmutattak, mely így, lelkes ifjak hangján át messzire elhatolt. Ritkán rendez nyilvános irodalmi estet a Színház- és Filmművészeti Főiskola, pedig a jövő színészeinek a szavalás legalább annyira kenyere lesz, mint Shakespearehősök életrekeltése. A vidék — ahová ezek az ifjak is kerülnek — nemcsak a színházi kultúrára szomjas, hanem a versre és a prózára is. És az örvendesen sokasodó vidéki matinéik, szavalóestek és TIT-előadások arra figyelmeztetnek, hogy a fiatal művészeknek erre a hivatásra külön is kell készülniük. Ahogyan a tanító- és tanárjelöltek népművelésből is kapnak leckét a főiskolán és az egyetemen, ugyanígy a színészi életeknek is kell ismerniük a színpadi mesterség mellett a népművelés egy sajátos ágát, a művészi interpretálást. A tizenkét fiatal művésznövendék megmutatta, hogy sokat és jót tanult mesterétől, a kitűnő előadóművésztől. Mindenekelőtt azt, hogy a verset nem külsőségben kell életrekelteni, hanem az értelem segítségével. A főiskolás versmondók azonban, néha egyféle stílusban és modorban hangsúlyozták és értelmezték a verssorokat, s nem mindig tudtak elszakadni a tanári példa varázsától. (g. i ) Ajándék az egész családnak PENTONA kisfémes fényképezőgép, készenléti tokkal 820,— Ft PENTI II. fényképezőgép, szűrökkel, cipzáras tokkal 1015,— Ft REFERMATIC félautomata, kisfilmes fényképezőgép, készenléti tokkal 1220,— Ft 1000,— FT FELETTI fényképezőgép OTP-HITELLEVÉLRE KAPHATÓ! Száz évvel ezelőtt mutatták be Párizsban Offenbach Szép Helénáját, amely annak idején nagy feltűnést keltett bátor szatírájával. A demokratikus Berlinben a centenárium alkalmából felújították az operettet újszerű rendezésben. . MnSwifflizet- Tengeri malacok Jamiaque vígjátéka a Katona József Színházban Eddig alig ismertük Yves Jamiaque nevét, s most kiderül, hogy több darabját mutatták be a világ különböző országaiban. Mit mondhatunk most, az első találkozó után? Annyit mindenesetre, hogy a szerző, illetve a gondolatait közvetítő színmű rokonszenves és mondanivalója emberséges. Ennél még több is, mert ez az emberséges mondanivaló túlmegy az általánosságokon, és az író szeretete a munkások és a kisemberek felé irányul, és gondjaik késztették e darab megírására is. Azt a gondot, mely Jamiaque hősét a kétségbeesésbe hajszolja, szerencsére mi már nem ismerjük, de a felszabadulás előtt a kilakoltatás, mondhatni, megszokott és hétköznapi dolog volt, s talán súlyosabb is annál, hogy egy vígjátékban fel lehetett volna tárni okait és következményeit. Nem mintha a súlyosság és a vígjáték ellentmondana egymásnak, s a társadalom bajai feltétlenül csak tragikus formában kerülhetnének színre. Korántsem. Elég, ha Hevesi Sándorra hivatkozunk, aki igen találóan beszélt egyhelyütt a vígjáték paradox lényegéről, vagyis arról, hogy a nevelés ilyen esetekben mindig valami keserűt és fájdalmasat takar, tehát álarc a szerzőin, védelme alatt szabadon elmondhatja elítélő véleményét az őt érdeklő kérdésekről. Ilyen értelemben tehát nem az kifogásolható Jamiaque darabjában, hogy vígjáték, hanem az, hogy nem eléggé vígjáték, hogy nem eléggé kíméletlen, hogy nem kényszerít a nevetésre, sőt a kinevetésre, hanem csak lehetőséget ad erre, s mi mosolygunk vagy nevetünk, ki-ki vérmérséklete szerint, de nem ellenállhatatlanul, és többnyire némi borongással. A szerzőről nem tudok szólni, mert más műveit nem ismerem, ez a darab viszont inkább jószívű, mint haragos. A világirodalom számon tartott művei viszont azt bizonyítják, hogy a harag és a felháborodás többre serkenti a művészt, mint a mégoly rokonszenves sajnálat. Talán ez okozza azt is, hogy a darab műfajilag nem következetes. Az első felvonás, mely a Matouffe-család békés, hétköznapi estjét villantja elénk, inkább bohózatszerű ikrek a pólyában, lakatostanonc fiatalember, aki háromhónapi tanulás után már el tudja rontani az ajtó zárját, de megjavítani még nem, rakétát fabrikáló kisfiú, kérőt váró leány, krumplit hámozó anya, csöpögő ruhaneműk a kötélen s Matouffe-papa, a betonember. Idill és jókedv, s megérkezik a kérő, aki a tragikus hírt hozza: a Matouffe-családnak ki kell költöznie, mert a lakás tulajdonosa tengeri malacokat akar tenyészteni a Matouffe-ok otthonában. Itt a társadalom éppen csak belép a színpadra, ezért a komikai elemek meglehetősen öncélúak. A továbbiakban a darab a tragikomédia irányában halad, a család egy zenepavilonba költözik, és minden tagja igyekszik úgy tenni, mintha élete a megszokott mederben folynék; a város egyszerű népe tüntetést szervez a kilakoltatottak érdekében, ennek következtében Matouffe-ék előbb a rendőrségre, majd a plébános jóvoltából átmenetileg a sekrestyébe, onnan a műemlékvédő hivatal fellépésére az utcára kerülnek, végül a kisváros lakói befogadják a család egy-egy tagját. Jamiaque műve igazából azokon a pontokon vígjátéki és szatirikus, amelyeken a városka vezetőit: a puhány és megalkuvó polgármestert, a bárdolatlanul hangoskodó, de alapjában gyáva rendőrkapitányt, vagy a sima modorú főtanácsost és a bürokrata műemlékest mutatja be. Kétségtelen, hogy Jamiaque nincs híjén az ötleteknek, ezek azonban nem tudják teljesen feledtetni a szerzői szándék bizonytalanságait. Az érthető, hogy el akarja mondani bírálatát arról a társadalomról, melyben a tengeri malacok fontosabbak az embereknél, legyenek azok felnőttek vagy csecsemők. Az azonban már nem teljesen világos, hogy egyetért-e Matouffe passzív ellenállásával, vagy, noha együttérzése a szerencsétlen kőművesé, szét akarja rombolni Matouffe-nak azt az illúzióját, hogy a családi együttes sértetlenül fenntartható a külső körülmények ilyen nyomása mellett is. Kérdésessé teszi azt is, hogy az emberi szolidaritás milyen formái célszerűek, hiszen a kisvárosi tüntetés éppen azt éri el, amit el akart kerülni: a körmönfontan ravasz főtanácsos erre hivatkozva költözteti a családot a zenepavilonból a rendőrségre. Úgy látszik tehát, hogy Jamiaque megosztja erőit, így társadalombírálata nem eléggé mélyreható, holott ez lehet egy vígjáték igazi tartópillére. Természetesen, senki sem kívánja, hogy egyetlen darab a kapitalizmus összképét adja, a téma keretein belül azonban tágabbak a lehetőségek azoknál, amelyeket Jamiaque megvalósított. Összegezésképpen a bevezető mondatokhoz kell visszatérnem: a darab egyes gyengeségei ellenére is, megismerkedésünk egy eddig nálunk nem játszott szerző művével hasznos volt, hiszen az író mondanivalója feltétlenül rokonszenves, láthatóan ismeri a színpadot, ötletei leleményről tanúskodnak. Az előadás Pethes György rendezésében még nem teljesen kiforrott. Az első felvonás ritmusa meglehetősen lassú, s a későbbiek folyamán több alkalommal is olyan helyzet-komikai elemek bukkannak fel az előadásban, amelyek nem mindig indokoltak. Valószínű azonban, hogy a darab egyik szereplőjének, a nagyszerű Mányai Lajosnak halála megzavarta az előadás előkészítését néhány nappal a bemutató előtt. Rajz János (Matouffe) mint ezt már megszoktuk tőle, most is kitűnően beleilleszkedik szerepébe és sajátos egyéniségével gazdagítja azt. Nemcsak a család gondja, hanem az előadás jó része is az ő vállára nehezedik. Feleségét Sivó Mária átéléssel alakítja. Papp Évának és Sztankay Istvánnak (Matouffe-gyerekek) szerepük nem ad lehetőséget tehetségük kibontására. Fülöp Zsigmond (a kérő) egy pipogya tanítóból szemünk láttára érik felelősséget hordozó férfivá. Szakács Sándornak minden mozdulata kidolgozott és figyelemre méltó. Tompa Sándor egy vérbő és szenvedélyes kőművest jelenít meg sikerrel és túlzástól mentesen. Litkey Irén remek halaskofát formál. Gáti József (főtanácsos), Györffy György (polgármester), Suka Sándor (plébános), Őze Lajos jó néhány emlékezetes és derűs pillanatot szerez. Pártos Erzsi, Siménfalvi Sándor, Pásztor János és a többiek, kisebb szerepeikben is kifogástalanok, s ezt mondhatjuk Köpeczi Bócz István díszleteiről, jelmezeiről is. Győre Imre IDHIAKUS HARAG (Szlovák György rajza) Pásztory Ditta ismét Bartókot zongorázik Kétszáz csillogó szemű, a AV várakozás izgalmában kipirult gyerekből elemi erővel tör ki a taps és lelkesedés. A színpadon, a zongora mellett egy kis, törékeny asszony áll, mélyen meghajol a tapsoló gyerekek előtt: Bartók Béláné, Pásztory Ditta. Nem koncertezett. Mióta férje — a legnagyobb magyar muzsikus — egy tragikus év őszén örökre elbúcsúzott hazájától, nem hallotta őt magyar közönség. És szombaton este a hatodik körzeti zeneiskola tanárainak és növendékeinek kérésére annyi év után mégis színpadra lépett, hogy eljátssza a III. zongoraversenyt. Azt a gyémánttisztaságú, mindent lezáró művet, amit Bartók a halálos ágyán, szinte az utolsó órában fejezett be és amelyet leghűbb társának, szenvedései és nagysága osztályrészesének , feleségének írt. Akárhányszor hallhatjuk a III. zongoraversenyt — a zenekar zizegő tremolója felett óriási ívként kifeszülő fő témát, a magány jeges csúcsait járó lassú tételt és az élet megpróbáltatásai és a halál gyötrelme felett diadalmaskodó zárótétel extatikus nagy körtáncát — szinte a természeti jelenségek megrendítő erejével fog mindig és újra leigázni és elkápráztatni bennünket. De ez az est nem a meghódításé és elkápráztatásé volt, hanem az emlékezésé. Emlékezni jött el erre az estre a barát és fegyvertárs, Kodály Zoltán is, és a zongora mellett egy minden pillanatában teljes és gazdag életet, az emberi és művészi tökéletességet idézi annak az emlékezése, aki életében legközelebb állt a géniuszhoz. E Ezen az estén nem dübörörgött, viharzott a zongora. Bár Pásztory Ditta tökéletes művésze hangszerének, nem a nagy, szuggesztív, egyéni hangú virtuóz szólalt meg — a zongorán, valami végtelenül bensőséges, nosztalgikus és melankolikus emlékezés bomlott ki. Mintha fátyol takarná most a III. zongoraversenyt, mintha a hatalmas freskó csodálatosan bensőséges, finom miniatűr mását látnánk. Az előadó ezen az estén szándékosan került minden nagy, felfokozott effektust, vésőjével csak érintette annak a láthatatlan szobornak körvonalait, amelynek kimunkálását ránk, emlékeinkre bízta. Úgy szólt hozzánk zongoráján, félszavakkal, elfogult, fátyolos hangon, kis gesztusokkal, nagy beszédes elhallgatásokkal, mint aki olyanról beszél, amire nincsenek szavai és amit úgyis olyanoknak mond el, akik szavak nélkül is éreznek és értenek mindent. pásztory Ditta meghajolt és1- lenn, a nézőtéren néhány ősz fej alázatosan velehajolt az emlékek és érzések súlya alatt. Kétszáz gyerek pedig a színpadon meghajtó törékeny kisasszony felé fordult és tapsolt, tapsolt... Szász István A párizsi Théatre National Populaire-ban sikerrel mutatták be Georges Wilson rendezésében Bertolt Brecht: Pontila úr című darabját. 00 Henri-Georges Clouzot francia rendező filmesíti meg Georges Conconnak a napokban Goncourt-díjjal kitüntetett, Vadon élni című regényét. .Kedd, 1964. december 1- NAPLÓ December 1 A Fiatal képzőművészek V. kiállítását december 4-én, pénteken délután 5 órakor Nádasdy József, a KISZ központi bizottság titkára nyitja meg az Ernst Múzeumban. Az idei országos fotóművészeti kiállítás december 5-én nyílik meg Miskolcon, az SZMT Művelődési Ház színházi előcsarnokában. A A római rádió műsorára tűzte Lendvay Kamilló hegedűversenyét. A művet december 3-án Kocsis Albert játsasza, és Erdélyi Miklós vezényli a római rádióban. # A „Lengyel Hetek” keretében árusítással egybekötött kiállítást rendeznek december 4-től lengyel népművészeti és háziipari termékekből a Népművészeti és Háziipari Vállalat V., Váci utca 14. szám alatti boltjában. ki Magyar művészek a nagyvilágban címmel kiállítást rendez a kerület képzőművészeinek alkotásaiból a Hazafias Népfront II. kerületi bizottsága, a kerületi tanács végrehajtó bizottsága, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság kerületi elnöksége és a Műcsarnok a Radnóti Miklós Klubban. (II., Keleti Károly u. 22.) A kiállítást december 4-én délután Fekete Vilmos, a II. kerületi tanács vb-titkára nyitja meg.A Magnetofon tölti be az idegenvezető tisztét a martonvásári Beethoven Emlékmúzeumban. Az MTI híradása szerint a magnetofon a külföldiek szakvezetését biztosítja, s német, francia, angol és orosz nyelven ad tájékoztatást. Kíváncsian várjuk, hogy a hazai turisták mikor hallhatják anyanyelvükön is e magnetofonéra tagról a martonvásári Beethovenemlékek históriáját? ( özv. liptóújvári Stróbl Alajosné, a nagy magyar szobrászművész özvegye 89 éves korában elhunyt. Temetése december 2-án délután fél 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben.A Greta Garbó életéről készélt filmet forgatni Dino de Laurentiis olasz producer a jövő év tavaszán. A forgatókönyv írásában részt vesz Greta Garbó is, akit a filmen Silvana Mangano alakít. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Lammermoori Lucia (A bérlet 4.) (7) — Erkel Színház: Faust (A bérlet 4.) (7) — Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (7) — Katona József Színház: Villámfénynél (3. szelvénybérlet) (7) — Madách Színház: Negyedik Henrik király (7) — Madách Kamara Színház: Egy vasárnap New Yorkban (7) — Vígszínház: Karenina Anna (Kombinált bérlet 1. sor. 3.) (7) — Thália Színház: Az ördög és a Jóisten (7) — József Attila Színház: Utolsó áldozat (7) — Fővárosi Operettszínház: Nagymama (7) — Bartók Színház (a Fővárosi Operettszínháziban) : Naszreddin kalandjai (du. 3) — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 1) — Kis Színpad: Fel a kezekkel (7) — Egyetemi Színpad: Bächer Mihály és Kovács Dénes szonátaestje (fél 8) — Állami Bábszínház: Fajankó kalandjai (de. 10); Toldi (du. 3) — Kamara Varieté: Hotel Varieté (este 6 és fél 9) -Zeneakadémia: Margittay Sándor orgonaestje (fél 8). Kedves ajándék *