Magyar Nemzet, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
Vasárnap, 1964. december 6. .Magyar]Net - Vörös Csepel a fasizmus ellen (1.) Lobban az 1944 vége: Csepel harcainak legemlékezetesebb időszaka. Csepel ellenállt a fasizmusnak. A gyáróriás a nácik és nyilasok elleni küzdelem gócpontja lett. Színtere a magyar antifasiszta ellenállás emlékezetes akcióinak, fészke a szabotázsnak, jól szervezett fegyveres akcióknak, amelyek hatósugara túlterjedt a gyár falain, fellobbantotta a sziget ellenállását és visszhangra talált szerte Budapesten. Csepel harcosai szervezett kapcsolatba kerültek Kőbánya és Kispest mozgalmaival, segítették Újpest és Angyalföld akcióit. Vörös Csepel ismét vállalta, hogy vezeti a harcot: a végső küzdelmet a pusztulás ellen és a szabadságért. .,A Stanlista hatért" 1944 szeptemberében légitámadás érte a Weiss Manfréd Gyárat. S a baloldal akcióba lépett: elpusztították a Magnézium Gyár teljes magnéziumkészletét. Az illegális Szabad Népben megjelent a harcra buzdító közlemény: csepeli Magnézium Gyár munkásai az elmúlt éjszakák egyikén légiriadó alatt felgyújtották a gyár magnéziumkészletét. Tettük, amely egyben a hitlerista hadigépezetnek komoly károkat okozott, követendő példaképe a magyar munkásságnak. Elszántan és bátran merték vállalni azt, ami ma már minden magyar munkás kötelessége — szabotálni a háborús termelést ott, ahol érik.« A rendőrség nyomozott, a tettesek azonban nem kerültek elő. S Horthy belügyminisztériumában elhangzott a végső szó: »Csepel bűnlistája betelt«. Mert Csepel a fasiszta háború idején is méltó volt múltjához. 1941: a háború kitörésének évében a WM-ben, a Posztógyárban, a Papírgyárban egymást követték a bérmozgalmak. A csepeli házakon éjszakáról éjszakára megjelentek a feliratok: »Hozzák haza honvédeinket« 1943: röplapok tömege, *►Békét a Szovjetunióval! A szovjet győzelme a mi győzelmünk is, amely a munkásság szabad Magyarországát teremti meg". Májusban "lelkigyakorlatot" tartottak a csepeli leventék számára, ahol papok és tisztek a Szovjetuniót gyalázták. És sorra felálltak a hallgatók: »Nem tudjuk elhinni a hallottakat". Megtorlásként 25 ifjúmunkást tartóztattak le. Nyáron pedig kirobbant a Martin és a Csőgyár nagy sztrájkja, amelynek híre bejárta akkor a világot. A Csőgyárat ludovikások, a Martint ejtőernyősök szállták meg. Faczinek Nándor alezredes, a gyárat megszálló katonák parancsnoka kért és fenyegetett. De ötezer munkás három napon át nem dolgozott. A rendőrség a szervezőket kereste, egymást érték a letartóztatások. A gyanúsítottakat a főkapitányságra, majd a Margit körúti fegyházba hurcolták, megkínozták őket, de senki sem vallott. 1944: szabotázsok, géprongálások. S kibontakozott az újabb szervezett mozgalom, dolgozz lassan! Március 19, a náci megszállás után pedig elhangzott az antifasiszták felhívása: »Ide tűrjetek, védjétek meg Budapestet, védjétek meg az országot... Szervezzetek harci gárdákat!" A Csepel szervezett: robbantak a transzformátorok, az elektrokemencék, leálltak a szerszámgépek, beszakadtak a martin-kemencék, akadozott a harckocsi- és a repülőgép-alkatrészek gyártása. Majd lángra lobbant a magnéziumraktár. »A bűnlista betelt." A fasiszták végső megtorlásra készültek. De Csepel újabb harccal válaszolt. Akció a sziklapincékben 1944. október 15-én, Horthy fegyverszüneti proklamációja után a csepeli baloldaliak egy része Drahos Lajos — volt varsói nagykövetünk, ma nyugdíjas — vezetésével a budai hegyekben tartott illegális találkozó s a fegyveres harc lehetőségeiről tárgyalt. Egy másik csoport, Kalamár Józsefnek, Csepel későbbi tanácselnökének irányításával, aki 1956- ban az ellenforradalom elleni küzdelemben halt mártírhalált, a munkásotthon elé vonult és letépte a falról a Nemzeti Munkaközpont tábláját. Még 1944 tavaszán szőnyegbombázás érte a horthyligeti repülőgyárat, s a megmaradt gépeket a kőbányai sziklapincékben helyezték el. A csepeli antifasiszta mozgalom szálai ide is elértek. Sorra leálltak a daruk, sósavval öntötték le a kábeleket, megrongálták a transzformátorokat, megakadályozták a gyári berendezések Nyugatra szállítását. A kőbányai gyárban, a Maglódi úton nemzetközi lágert állítottak fel a nácik, ahol főként szovjet, francia, görög, lengyel, olasz, jugoszláv, csehszlovák és román foglyokat őriztek. Szálasi hatalomrajutása után a csepeli ellenállók hírét kapták, hogy a nyilasok vérengzést terveznek a láger rabjai között, a foglyok másik részét pedig Nyugatra akarják szállítani. Azonnal cselekedtek. A feladatot Gyárfás Kálmán,,apusán György és Rosta Gábor vállalta, akik már korábban is kapcsolatot teremtettek a láger lakóival. Két szovjet fogoly — csak a keresztnevük ismert — Leó és Misa, Rosta Gábor mellett dolgozott a satupadon. A magyar munkás élelmet adott nekik, a foglyok pedig ötágú csillaggal díszített gyűrűt készítettek neki hálából, így kezdődött a barátságuk. őket értesítették október 15-én, hogy készüljenek, valami történni fog. 16-ra virradóra Rosta, Gyárfás és Lapusán hamis papírokkal felszerelve bement az üzembe a foglyok kiszabadítására. Az akció a vártnál is simábban zajlott. 13 foglyot szedtek össze és »kilopták« őket a pincékből. Az őrség semmit sem vett észre. A kiszabadított rabokat Csepelre kísérték. Egy részüket Viczián Sándornál — ma technológus a Szerszámgépgyárban —, a többieket Drahos Lajosnál, Rosta Gábornál és Klement Józsefnél rejtették el. A felszabadulás napján valamennyiüket teljes épségben adták át a szovjet hadseregnek. Fegyver kell a harchoz Az akciók folytatásához fegyverek kellettek. És Csepel ellenállói néhány nap alatt megszerezték a fegyvereiket. Különböző helyekről, különböző eszközökkel. Viczián Sándor és társai a szigeten levő magyar katonáktól kaptak fegyvereket civilruhák ellenében. A katonákat pedig segítették, hogy elrejtőzzenek, vagy hazaszökjenek. Viczián Pesterzsébetről géppisztolyokat is hozott kerékpáron a váz alatt becsomagolva. A csepeli hídon egy járőr igazoltatta, de a katonák nem vették észre, hogy a munkás fegyvert szállít. Velikán Jenő, Ucrich István és Kormos László — a későbbi harcok egyik mártírja — a németektől zsákmányolt puskákat és kézigránátokat. Szigeti János — ma meós a gyárban — és Traub Ferenc — most a csepeli pártbizottság egyik munkatársa — a fegyverszerzést összekapcsolta más akciókkal is. Röpcédulákat dobtak a csepeli házak postaládáiba és több alkalommal elvágták a német hadsereg telefonvezetékeit. Hosszú órákra megbénították az összeköttetést a náci egységek között. A fegyverek zöme azonban Kőbányáról származott. A kőbányai gyár légóraktárában a nyilasok fegyverraktárt rendeztek be. A barlangüzem légóparancsnoka Süle József — ma rendőralezredes — volt, ő vezette az akciót. Rosta Gábornak, Gyárfás Kálmánnak, s a fegyverszerzés többi részvevőinek gyári és nyilas bélyegzővel ellátott igazolványt állított ki. **Tulajdonosa a gyár őrségének tagja, fegyvert viselhet. Nyilas karszalagot kötöttek és légós egyenruhában karabélyokat, pisztolyokat és 500 kézigránátot zsákmányoltak, s szállítottak nyíltan Csepelre Rosta, Viczián, Drahos Lajos és néhány más munkás házában valóságos arzenált rendeztek be. Most már mindennapossá váltak a robbantások, a kisebb-nagyobb fegyveres támadások. S a nyilasok hiába kutatták, honnan származnak a fegyverek. De a harc áldozatokat is követelt. November 23-án letartóztattak két ifjúmunkást, Pataki Istvánt és Kreutz Róbertet. Pataki István a WM-gyár idomszer osztályán, Kreutz Róbert pedig a gépgyárban dolgozott. Mindketten részt vettek a fegyveres ellenállás szervezésében és a fegyvergyűjtésben. Pataki Istvánt a gép mellől, Kreutz Róbertet a lakásáról vitték el a nyilasok. Mindkettőjüket Sopronkőhidára hurcolták és halálra ítélték. Innen írta búcsúlevelében Pataki István: »Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok ... Most is azt mondom, hogy érdemes volt... Kis húgom, gondolj majd az életben arra, hogy volt egy bátyád, aki téged nagyon szeretett, és aki meghalt egy eszméért, mert érdemes volt meghalni érte. Mindkettőjüket december 24-én végezték ki. Ugyanazon a napon, amikor meggyilkolták Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Pesti Barnabást. S azokban a napokban, amikor elhurcolták Patakit és Kreutzot Csepelről, a németek és nyilasok a közeledő szovjet csapatok ellen állóharcra ásták be magukat. Csepelt pusztulásra ítélték. Majd megszületett a parancs: mindenkinek el kel hagynia Csepelt, a szigetet ki kell üríteni, a sziget frontvonal lesz. De Csepel nemmel válaszolt. Kocsis Tamás sír meghaltak Sopron köhillán Műszaki szocialista brigádok a Magyar Kábelművekben: A Sinus, József Attila és Bláthy Ottó brigádok A Magyar Kábelművek Budafoki úti központi telepén 1964-ben három műszaki brigád nyerte el a szocialista címet. Munkájuk eredményeként javult a gyártmányok minősége, új technológiai módszereket vezettek be, jelentős mennyiségű hazai és importanyag megtakarítást értek el. A »Sinus« műszaki szocialista brigád a dróthúzó és fémműgyáregységben dolgozik. Húsz tagja van. Mérnökök, technikusok, műszaki rajzolók, idősebbek és fiatalok. A brigád vezetője Csapata János gyárrészlegvezető. Nem sablonos eredmények — Áttekinthető brigádnaplót vezetünk. A szocialista cím megszerzése érdekében 1963. július 1-én tettünk javaslatot. Azóta elért eredményeink a brigádnaplóban tükröződnek. Hogy csak a jelentősebb sikereinket említsem, műszaki irányításunk mellett a gyárrészleg elnyerte a szocialista üzem címet. Műszaki tervezéssel, új technológiai megoldások alkalmazásával kétmillió forintra tehető önköltségcsökkentést értünk el. Nyolc esetben fizikai újítók részére műszaki rajzokat készítettünk, megfogalmaztuk azok szöveges részét és elvégeztük a számításokat. Saját újításunk szintén nyolc volt. — A hengersoron dolgozó fizikai munkások csak betanított hengerészek voltak. Szakmai tanfolyamot indítottunk részükre, az előadások legnagyobb részét a műszaki brigád tagjai tartják. Az üzemrészben dolgozó műszaki brigád tagjainak kapcsolata a fizikai dolgozókkal rendszeres. A Sinus-brigád minden tagja egy-egy munkabrigádot patronál, felelős azok munkájáért, értékeli a brigádnaplókat, segíti őket, ha szükséges, szinte naponta. Példa erre a legutóbbi eset is. A dróthúzók nagy mennyiségű alumíniumhuzalt gyártottak exportrendelésre. A legyártott huzalmennyiség egyharmada hónapokon keresztül selejtes volt. A dróthúzó szakmunkások a géphez használható kiegészítő berendezés készítését javasolták, mondván, így megszűnik a selejt. A műszaki- brigád három tagja erről tudomást szerzett, segítségükre sietett, s együttesen megalkották a kiegészítő berendezést, azóta megszűnt a selejt, a megtakarítás évente több millió forint. Brigádunk egy év alatt 190 óra társadalmi munkát végzett, kétszer Székesfehérvárott és Inotán tapasztalatcsere látogatáson volt. Huszonnyolcszor műszaki és kulturális előadásokat tartott. De ezekre az eredményekre már azt mondják, hogy sablonosak. A gyár mindeneset A József Attila műszaki szocialista brigád tizenkét tagja a központi laboratóriumban dolgozik. A termelési felelős Szabó Margit. — Brigádunk 1962 júliusában alakult. Mi — úgy mondják — a gyár mindenesei vagyunk. A legkülönbözőbb anyag- és fémvizsgálatokat végezzük, és soron kívül, szinte naponta, a fejlesztési, kísérleti osztály részére analitikai vizsgálatokat végzünk. Látszatra úgy tűnik, nincs is módunk arra, hogy nagy és jelentős eredményeket érjünk el. Mi a kis eredmények sokaságával büszkélkedhetünk. A laboratórium két évvel ezelőtt korszerű színképelemző készüléket kapott. Kezelése bonyolult volt, két évig használatlanul állt. A szocialista brigád elhatározta, hogy a gépet a minőség javítása érdekében kihasználja. Engem bíztak meg a kezelésével. Hónapokig rendszeresen a Fémiipari Kutató Intézetbe jártam, az ott működő gép működését I tanulmányoztam, addig itt a többiek végezték el helyettem I a munkát. Ma már elmondhatjuk: vállalkozásunk sikerrel járt, a színképelemző készülék működik. — A szigeteléshez használt varnish-selyem sokszor selej-I tes volt. A brigád egyik tagja kiment a Magyar Selyemipari Vállalathoz, a műselyem hengerlését tanulmányozta, technológiai módosítást javasslatt, észrevételét figyelembe vették, azóta ilyen minőségi hibát nem tapasztalunk. Egy másik brigádtagunk a PVC- fólia hegesztésével kapcsolatosban tett javaslatot a gyártó vállalatnál, ahol javaslatára azóta megszűnt a hegesztésből eredő hiba. Különböző vizsgálataink alapján bebizonyosodott, hogy a raktárakban a motorolajak, lakkok tárolása nem megfelelő. Új raktározási-tárolási rendszert dolgoztunk ki, a minőségvizsgálatoknál azóta nem tűnik ki a régen még észlelt anyaghiba. Brigádunk két tagja részt vett a házi, iparági, sőt az országos minőségi szabványok készítésében. Tizenkettőnk közül heten technikumban tanulnak, hárman pedig rendszeresen látogatják a tudományos egyesületek előadásait. Azzal is dicsekedhetünk, hogy egyik brigádtagunk tudományos dolgozatot készített az alumíniumról, amelyet egy német szaklap a közeljövőben■ közöl majd. Hogy a jó kollektív szellemet is bizonyítsam, a minap történt: egyik brigádtagunk végre talált olyan szobabútor berendezést, amelyre régen vágyott. De nem volt pénze. Mi tudtuk ezt, és önként felajánlottuk, hogy tizenegyen kölcsönben összeadjuk részére a pénzt A szobabútor ma már otthon van... A Bláthy Ottó műszaki szocialista brigád a technológiai főosztályon dolgozik. Tizenketten vannak — munkájuk összefügg. Vezetőjük Bozán Andorné. Egymillió felett — A brigád munkaköre; felülvizsgáljuk, úgynevezett boncolásos módszerrel, hogy a gyártmányok anyag normáit betartjuk-e. Egy éve, amikor a szocialista cím elnyerésére vállalást tettünk, elhatároztuk, hogy a boncolásos anyagvizsgálat alapján megállapítjuk, milyen új technológiai eljárásokkal, új szabványok alkalmazásával, a gyártmányok minőségének megtartása mellett, lehetséges a további anyagcsökkentés. A brigádnaplóba írt adatok bizonyítják, hogy 1963-ban 621 ezer forint értékű anyagot takarítottunk meg, 1964 első félévében pedig 730 ezer forint értékű megtakarítást értünk el. Ebből, s ez jelentős, 47 700 forint importanyag. Brigádunk jelenleg is húsz olyan gyártmányfajta boncolását végzi, ahol lehetőség van, vagy lehetőség kínnálkozik az anyagnorma szigorítására. Az új technológiák elkészítése előtt ugyancsak megvizsgáljuk, miként lehetne anyagmegtakarítást is elérni, hogy az így kapott eredmények alapján a technológusok már az új technológia alkalmazása idején az új anyagnorma megoldását tegyék lehetővé. — Nem túlzok, ha azt mondom, a mi brigádunk jó kollektíva. Nemcsak a munkában, a magánéletben is. A brigád egyik tagja a közelmúltban megbetegedett. Egyedül él, felváltva hazavittük részére az előző héten a gyárban befizetett ebédet. A másik brigádtagunk most nősült. Modern vázát vettünk részére, és mert most ez a divat, a Kamaraerdőben lehullott ágakat szedtünk bele. Négyszer hoztunk különböző ágakat, amíg megtaláltuk a megfelelőt .. . A Magyar Kábel Művek Budafoki úti telepén 1964-ben három műszaki brigád nyerte el a szocialista címet. Rajtuk kívül még kilenc műszaki brigád tevékenykedik azért, hogy a műszaki brigád cím helyett megszerezze a szocialista műszaki brigád címet (hbl) Az üzletek ezüstvasárnapi nyitvatartása A fővárosi tanács kereskedelmi osztálya értesíti a vásárlókat, hogy a főútvonalakon, a közlekedési gócpontokban, s a külső kerületek kereskedelmi központjaiban levő iparcikküzletek, könyvesboltok és áruházak december 12-én, szombaton a szokásos időtől este 18 óráig, december 13-án, ezüstvasárnap pedig délelőtt 10 órától este 18 óráig tartanak nyitva. Elítélték a hazatérést megtagadó két sportolót Törő András kenus és Balla Gábor céllövő, a Budapesti Honvéd Sport Egyesület sportinstruktorai a magyar olimpiai sportküldöttség tagjaként részt vettek a Japánban megrendezésre került XVIII. nyári olimpiai játékokon. E két sportoló az olimpiai játékok befejezése után nem tért viszsza Magyarországra. A fővárosi főügyész vádemelése folytán a fővárosi bíróság december 4-én a vádlottak távollétében megtartott nyilvános tárgyaláson Törfi Andrást és Balla Gábort bűnösnek mondotta ki hazatérés megtagadásának bűntettében. Törő Andrást 1 év és 4 hónapi, Balla Gábort 1 év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Mindkét vádlottat a közügyek gyakorlásától 3 évi időtartamra eltiltotta. A fővárosi főügyész képviselője az ítélet súlyosbításáért, a védelem pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést. Az Ótlódsi-féla bűnszövetkezet bűnlajstroma Tegnap jelentettük, hogy a rendőrség befejezte a nyomozást az Ónodi-ügyben és rövidesen a bíróság előtt felelnek tettükért a bűnösök. Züllött, erkölcstelen emberek ezek valamennyien, akik minden morális érzésüket elvesztették: ittak, dorbézoltak és most oda jutottak, ahová valók. Persze, bűnlajstromukat olvasva, joggal merülhet fel a kérdés: mi tette lehetővé, hogy ilyen hosszú ideig folytathatták üzelmeiket? Az, hogy laza volt az ellenőrzés, mert feletteseiknek is részük volt a bűncselekményekben. Jelzések, bejelentések érkeztek ugyan többször is, a dolgozók felfigyeltek az egyes vezetők üzelmeire, de a bejelentések mindig elsikkadtak, a bejelentőket pedig üldözték, elbocsátották, megfenyegették és bűnügyet kreáltak ellenük. Ónodi Lajos, az Éttermi- és Büfé Vállalat igazgatója korlátlan hatalmú utat játszott. Szépen berendezett budapesti lakása mellett Gödön egy kétszobás, kertes villarészt is szerzett. Nem vásárolt, szerzett! Ellenszolgáltatásként a vállalat alkalmazásában levő villatulajdonos fizetését jogtalanul felemelte. Az már nem volt probléma, hogy a villában lakott nyolctagú családnak lakást szerezzen Budapesten. A villában garázst építtetett Ónodi a vállalati dolgozókkal. A villát pazarul berendezte, ugyanúgy, mint fővárosi lakását, a Büfé Vállalat bútorával. A vállalattól hozatta lakására a bútorokat, függönyöket, a szőnyegeket, még az edényeket és az olajkályhákat is. Nála találták meg azt a szobabútort is, amelyet az ipari kiállításon 22 ezer forintért vásároltak az állami szervek. Lázár Géza, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főigazgatóságának volt vezetője nemcsak hogy elnézte ezeket a visszaéléseket, de ő maga is haszonélvezője volt a bűnös üzelmeknek. Az idén kapott új lakást Óbudán, s ezt Ónodi bútorozta be. A függönyöket, szőnyegeket a raktárból vitette oda, a lakás faburkolatot a vállalat dolgozói készítették. Lázár más ajándékokat is kapott, tavaly például Ónodi egy arany Doxa karórával »lepte« meg. A Budapest Táncpalota és a Kis Royal az Ónodi és társai által elfogyasztott italokat nem számlázta. Csak az itt átdorbézolt éjszakák során legalább 120 üveg pezsgőt, 60 üveg vörösbort és más márkás szeszes italt fogyasztottak el. A fizetés helyett a központi italraktár természetben szállította vissza az italokat, amely- nek ellenértékét a központi italraktár sem kapta meg Kónóditól. Ez a visszaéléseket elkövető igazgatónak kettős hasznot jelentett, mert a mulatókban felszámítható hivatalos árat nem fizette meg, s a pótlás is ingyen volt . A központi italraktár mellett az EMKE és a Mézes Mackó is hozzájárult ételek-kel és italokkal — természe- t tesen térítés nélkül — Ónodi a visszaélés sorozatához és nagy dorbézolásaihoz. A vállalat központjában levő hidegkonyha is támogatta Onó-jdit ingyenes hidegtálakkal és meleg ételekkel. A visszaélések hiányként nem jelentkeztek, mert minden eszközt felhasználtak a hiány leplezésére, még a fogyasztók megkárosítását is. A központi italraktár kezelője, Kalló András bűnös kapcsolatot alakított ki Herczeg Istvánnal, az állami gazdaságok kereskedelmi irodája budafoki pincészetének áruforgalmi előadójával, aki az állami gazdaságok borértékesítési ügyeit intézte. Csulák József üzemszervezőről csak néhány nyomozati adat: két év alatt kétszázezer forintot költött, Tokióban is járt a feleségével. Opel Rekord autót vásárolt Ónóditól és 2400 dollárt — szintén Ónóditól vett meg. Talán a fizetéséből? Sorolni lehetne tovább, de hosszú ez a lista. A bíróságon majd mindenre fény derül, s megkapják méltó büntetésüket a bűnszövetkezet tagjai, akiknek kártevése nemcsak a ténylegesen okozott forint kárral mérhető. Sokkal súlyosabb az a kár, amelyet ez a banda rothasztással, korrupcióval, a vállalat szellemének lezüllesztésével okozott. ■