Magyar Nemzet, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Péntek, 1365. január 1.. Nagy Kolll. Mit teszünk, mire készülünk ? írta ERDEI FERENC A Hazafias Népfront 1964 márciusában tartotta a III. kongresszusát. A kongresszusi időszakban erőteljesen felélénkült a népfrontmozgalom tevékenysége, s kiterjedt politikai-társadalmi munkájára felfigyelt az ország közvéleménye. A kongresszusi elhatározások pedig várakozásokat keltettek a népfront-tevékenység további erősödése és kiterjedése iránti. Mégis az elmúlt nyáron és őszön viszonylag keveset hallott a közvélemény a népfrontban folyó munkáról, s a mozgalom jelentőségét és szükségességét mutatja, hogy élénk és sokoldalú érdeklődés nyilvánul meg aziránt, hogy a kongresszus óta mit csinál a Hazafias Népfront? Már a korábbi években kialakultak és megszilárdultak azok a politikai-társadalmi feladatok, amelyeket — a pártszervekkel, más társadalmi szervezetekkel és a tanácsokkal együttműködve — folyamatosan és rendszeresen ellátnak a népfrontbizottságok. Ilyenek különösen az országgyűlési képviselők és tanácstagok beszámolóinak és egész választókerületi tevékenységének a szervezése, a tanácsülések és tanácsi állandó bizottságok munkájában — és az időközi tagválasztásokban — való közreműködés, sokféle akció szervezése a mezőgazdaság fejlesztése, a művelődésügy, a város- és községfejlesztés, továbbá különféle helyi források feltárása terén. Ezenkívül az általános politikai információk és véleménycserék, a népek közötti barátság ápolása és egyes rétegek sajátos ügyeivel való folyamatos foglalkozás is állandó és eleven folyama a népfrontmozgalomnak. Ezek azonban jól ismertek, s most nem ezekről, hanem a kongresszus utáni újabb lépésekről szeretnék számot adni. Akik részt vesznek a népfrontmozgalom munkájában — s ez több százezer aktív részvevő — azok tudják, hogy a kongresszus utáni időszakban elsősorban a mozgalom belső élete élénkült meg. Az országos elnökségben, továbbá a fővárosi, megyei, járási, városi és községi népfrontbizottságokban, valamint a körzeti bizottságokban zajlott sokoldalútervező- és szervezőmunka annak érdekében, hogy a népfrontmozgalom — a kongresszus nyomán — helyesen alakítsa ki a következő időszakban megvalósítandó munkaprogramját. Úgy ítélhetjük, hogy ez az időszak eredménnyel zárult. Egyértelműen kialakultak — a központban és vidéken — azok a működési irányok, amelyekben a népszombizottságok elsősorban tevékenykedni kívánnak. Ezek a következők: — a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének társadalmi eszközökkel való előmozdítása; — a város- és községfejlesztés, valamint a kommunális tevékenység fejlesztése és eredményesebbé tétele; — a kulturális élet terén a népművelés, a társadalmi-politikai ismeretek fejlesztése és terjesztése; — a nemzetközi kapcsolatok ápolása és a békemozgalmi tevékenység, és mindezek útján is a szocialista nemzeti egység erősítésének társadalmi-mozgalmi munkája, elsősorban a parasztság és az értelmiség körében. Hogy az így elvetett mag milyen termékeny talajra hullott, azt különösen tanúsítják azok a megyénként, illetőleg járásonként szervezett népfront-tanácskozások, amelyeket az őszi hónapokban szerveztünk a városi, községi népfrontbizottsági elnökök és titkárok részvételével. De ugyanezt bizonyítja a helyi népfrontbizottságok egész őszi-téli tevékenysége is. Országosan mintegy ötven helyen jöttek össze november—december folyamán a városi, községi népfrontvezetők és sokakat meglepett, hogy milyen komoly felelősséggel és fáradhatatlan aktivitással tárgyalták meg társadalmunk közérdekű ügyeit. Eleinte sokan úgy gondolták, hogy e tanácskozásokon tanfolyamszerű formában, oktatni kell a népfrontmozgalom helyi munkásait, ezért nagy számmal hívtak meg előadókat a járási, megyei pártbizottság és a tanácsok, továbbá a központi szervek részéről. El is hangzott sok és színvonalas előadás, tájékoztatás és, feladat-ismertetés, amit nagyon kevés kivétellel feszült érdeklődés fogadott. De a viták során már általában megváltozott az előadó é-hallgató viszony, s mélyreható és felelősségteljes, olykor szenvedélyes beszélgetések, viták alakultak ki a két fél között: egyfelől a megyei központi emberek, másfelől a helyiek között. Mi volt e nagyon tanulságos eszmecserék tárgya? Bátran lehet mondani, hogy mai életünk minden közérdekű problémája. Mégis ki lehet emelni a következőket. A gazdaságpolitikai kérdések általában, központi helyet foglaltak el a vitákban, s különösen mélyrehatóan tárgyaltáka népgazdasági tervezés módszereit, a termelőszövetkezetek és a helyi ellátás kérdéseit. Sokoldalúan vitatták az államigazgatásban és a gazdasági életben tapasztalható bürokratizmus jelenségeit és a leküzdésük érdekében szükséges teendőket. De szóba kerültek olyan nagy fontosságú kérdések is, mint a munkás-paraszt szövetség és a parasztság jövője. A művelődés és iskolázás ügyei is napirendre kerültek, s felelősségteljes kritikai megjegyzések éppen úgy elhangzottak, mint figyelemre méltó javaslatok is. Meglepően élesen vetődtek fel a kisközségek és a tanyák problémái, visszatérően sürgetve az e téren szükséges igazgatási és szervezési intézkedéseket. Külön ki kell emelni azokat a mélyen elgondolkoztató megjegyzéseket és javaslatokat, amelyek az ifjúsággal és a munkamorállal kapcsolatban elhangzottak. Az aggodalom, a felelősségérzet és a türelmetlenség jutott kifejezésre a felszólalásokban. S vegyük figyelembe: akik ezeket felvetették, nem főhivatású népfront-munkatársak voltak, hanem termelőszövetkezeti tagok, pedagógusok, orvosok, iparban—kereskedelemben—szolgáltatásban dolgozók, tehát szavaikat nem máshoz intézték, hanem a maguk nevében beszéltek, s társadalmi segítséget kértek a maguk törekvéseihez. Úgy ítéljük, hogy fontos tanulságokat kell e tanácskozásokból levonnunk. Felnőttek az emberek, s a demokrácia megvalósulását, a demokratizmus fejlődését kell látnunk e felelősségteljes és nyílt megnyilatkozásokban. De éreznünk kell a türelmetlenség értelmét is: a saját munkájuk gondjaival küzdő emberek társadalmi segítséget, átgondolt és céltudatos intézkedéseket várnak az irányító szervektől. S ami a legfontosabb: a párt és kormány iránti bizalommal várják ezeket. A bizalom várakozással és egészséges türelmetlenséggel párosul, s erre is nagyon élénken kell figyelnünk. S máris tapasztalhatjuk, hogy az 1965. évi népgazdasági tervvel kapcsolatos intézkedések híre növeli a bizalmat. Az ismertetett tanácskozások sűrítve tükrözik a népfrontban folyó életet. De hasonlóan zajlik az élet különkülön a több mintháromezer népfrontbizottság többségében is. Figyelemre méltó képet ad erről a tevékenységről, ha áttekintjük, hogy — az általános tanácskozásokon és a rendszeres tevékenységen kívül — különösen mivel foglalkoztak az őszi és téli hónapokban a községi, városi, járási és megyei népfrontbizottságok. A legtöbb alkalommal általában a mezőgazdasági és a termelőszövetkezetek ügyei kerültek napirendre. Közel ugyanilyen mértékben foglalkoztak a tanácsok igazgatási, gazdálkodási problémáival, a kommunális kérdésekkel. Nyomban ezek után következik a nemzetközi kérdések tárgyalása és a békemozgalmi tevékenység. Figyelemre méltóan sok esetben vitatták a népfrontbizottságok az oktatás, a művelődés különféle kérdéseit, s az olyan általános társadalmi problémákat, mint az ifjúság és a pályaválasztás problémái, a szocialista brigádok ügye, a falusi értelmiség gondjai, a parasztság társadalmi fejlődése, az öregek problémái, a család és a lakás ügyei, kiterjeszkedve a lakáskultúra és a háziasszonyok kérdéseire. Mindezeken kívül nem egy helyen olyan speciális gondokat is napirendre tűztek, mint a tanyák kérdései, a bejáró munkások és a kétlakiság; a cigányság helyzete; a városban tanulók viszonya a szülőfalujukhoz, a társadalmi bíróságok ügyei, a helytörténet és a helyi múzeumok kérdése és még tovább is sorolhatnánk. De vajon miit jelent az, hogy foglalkoztak e kérdésekkel a népszortbizottságok? Sok mindent, s e téren is figyelemre méltó fejlődésire kell felfigyelnünk. Azt jelenti e társadalmi-gazdasági politikai ügyekkel való foglalkozás, hogy csupán napirendre tűzik és megtárgyalják őket? Ez mindig volt. Most azonban ennél több is történik. Először is olyan irányban, hogy a tárgyalás már örvendetesen sok esetben kilép az általános megvitatás köréből, mind többször teszik fel a kérdést, hogy mit akarunk elérni a szóban forgó kérdésben, s mi abban az illető népfrontbizottság feladata, s mit kell az illetékes szervekhez ajánlani. A másik új elem a népfrontfórumokon való tárgyalásokban, hogy igyekeznek összehozni az érdekelteket, hogy ne egyoldalú álláspontokat hangoztassanak, hanem egyeztessék össze a nézeteket is, a követelményeket és a reális lehetőségeket is. Több is történik azonban, mint egy-egy téma mélyreható megvitatása, nagyszámú és mind több a kezdeményezés egy-egy közérdekű kérdés megoldására, túlmenően a községfejlesztési, alap felhasználásán. Ilyen kezdeményezések különösen tapasztalhatók helyi művelődésügyi, ellátási, közlekedési kérdések megoldására, lakásépítés előmozdítására és igazgatási ügyek rendezésére. S még egy: a kezdeményezéseket nemcsak elindítják, hanem mind több esetben fáradhatatlanul utána is járnak és még a makacs követelődzés ódiumát is vállalva szorgalmazzák a cél elérését. Mindezt úgy is értékelhetjük, hogy széles körű előkészítő munka folyik a népfront keretei között további társadalmi-gazdasági feladataink megoldása, a szocialista építés most következendő teendőinek elvégzése érdekében. 1965. évi népgazdasági tervünk már számos nagy és sürgős feladatot tűz ki. Bátran lehet számítani arra, hogy a mostani őszi-téli időszak eszmecseréiben megnyilvánult felelősségérzet, kezdeményező és segítőkészség eleven és hatékony társadalmi erőként fog hatni 1965. évi terveink teljesítésében. Végül tegyük föl azt a kérdést is, hogy mi hajtja e nemcsak nem lankadó, hanem meg-megújuló társadalmi-mozgalmi tevékenységet? Bizonyos, hogy sok minden, de legfőképpen a köz szolgálata, a társadalmi fejlődés előmozdításának a vágya, a szocialista építés előrehaladásáért való felelősségérzés, az az egyre erősödő felismerés, hogy a közösség érdekeit szolgáin egybeesik az egyéni boldogulással. De kiket indítanak aktív tevékenységre ezek a felismerések vagy érzések? El kell ismerni, hogy a népfrontmozgalom hivatásos funkcionáriusai is serények és nagyrészt kellő felelősségérzettel és színvonalon végzik a munkájukat. Ők azonban kevesen vannak, s akármennyien is lennének, magukban képtelenek lennének a népfrontmozgalom eleven erejét felfakasztani. Sokszázezernyi társadalmi munkás a lelke a népfrontmozgalomnak, s közülük is különösen néhány ezer, akik egy-egy megyében, járásban, városban, községben vagy városi kerületben tekintélyükkel, hozzáértésükkel, társadalmi felelősségérzéssel szószólóivá válnak minden jó ügynek és lankadatlanul fáradoznak egy-egy akció sikeréért Párttagok és pártonkívüliek, országgyűlési képviselők éppenúgy vannak köztük, mint országos hírű személyiségek, termelőszövetkezeti tagok, munkások, pedagógusok, orvosok, agronómusok, mérnökök, háziasszonyok és nyugdíjasok. Tisztelet és elismerés illeti őket, ami legtöbbször kellően meg is nyilvánul irántuk működésük helyi körében is. Az új év alkalmával az ország nyilvánossága előtt tolmácsolom e lelkes hazafiaknak egész népünk tiszteletét, elismerését és jókívánságainkat. el. Morszkov, a Novosztyi hírügynökség tudósítója tegnap rádiótelefonon felhívta a déli-sarki Mirnij-állomást. A beszélgetésről így számol be: Először megkértem Pavel Szenykót, az obszervatórium igazgatóját, hogy nézzen ki a sziklákon álló rádióállomás ablakán, és mondja el, milyen képet nyújt Mirnij, a szovjet Antarktisz-kutatók fővárosa. — Azt mondhatnám, hogy semmilyen képet sem — Szenyko hangjában mosoly bujkál. — A telepet hó borítja, csupán házaink kupolája látszik. Két napig hóvihar tombolt, csak ma szűnt meg. Elég zordnak indult az idei nyár, de azért mindenütt érződik, hogy beköszöntött. Feléledtek a partmenti szigetecskék, ahol a tél elején pingvinek ütöttek tanyát. A fiókák már felcseperedtek. Nagy élvezettel figyeljük, hogyan hancúroznak az "ügyeletes, felnőtt pingvinek felügyelete alatt, miközben szüleik vadászni mennek. Már sok madár érkezett a szigetre, s egyre gyakrabban pillantunk meg a szilárd parti jég között fókát. Mindez arra mutat, hogy a tél véget ért, és vele együtt munkánk határideje is lejárt. Január elején érkezik Mimijbe az Ob és az Esztonyija Diesel-elektromos hajó, hozzák a váltást, a tizedik expedíció sarkkutatóit. — Hogyan szilvesztereznek? — Azt hiszem, nem rosszabbul, mintha bármelyik moszkvai vagy leningrádi étteremben töltenénk. Szakácsaink, Iván Fjodorov és Jevgenyij Lipatkin — egyik a leningrádi Astoria étteremből, másik a Metropolból — azt ígérik, hogy első osztályúnak megfelelő ellátásunk lesz. Hétköznap is egy jó fővárosi étterembe beillő menüt tálalnak elénk, öt-hatféle hideg előételt, kétféle levest, húsos második fogást, tésztát. Ebből elképzelhető, milyen lesz a szilveszteri vacsora! Szakácsaink jóvoltából sokan közülünk az Antarktiszon ismerkedtek meg több olyan rafinált eledellel, amelyekről otthon fogalmuk sem volt. — Mi a legérdekesebb a munkájukban? — teszem fel a következő kérdést. — A nyugodt Nap nemzetközi évével kapcsolatban kibővült az állandó megfigyelések programja. Ezenkívül a szovjet expedíció két, tudományos szempontból rendkívül érdekes kontinensen belüli túrát rendezett. A hidegsark körzetében elterülő Vosztok-állomás és Mirnij közötti útvonalon a szovjet sarkkutatók a Bauer professzor vezetése alatt álló francia tudósokkal együtt. A DÉLI-SARKOn nulmányozták a déli-sarki szárazföldet bevonó jégtakaró mozgását . . A második túrát a gleccserekkel foglalkozó szovjet tudósok vezették. Terepjárón mentek a Vosztok-állomástól a megközelíthetetlenségi pont felé, azután jártak a »Maud királyné földi központi részén és kiértek a Mologyozsnaja-állomáshoz. A túra részvevői új adatokat nyertek a jég kiterjedéséről és a jég alatti terepalakulásról az Antarktisz legnehezebben megközelíthető keleti részén. Azelőtt ott nem járt soha senki. — A kilencedik szovjet expedíció sajátosságai között örömmel említem meg, hogy nemzetközi közösségünkben _3 A Novosztyi hírügynökség a Magyar Nemzet kérésére rádióinterjút készített az Északi- és Déli-sarkvidéken tartózkodó szovjet kutatókkal. AZ ÉSZAKI-SARKON — Számunkra az új év kétszeres ünnep — közölte rádión Nyikolaj Kudrjavcev, az »Északi-sark 12« szovjet állomás vezetője. — Szűnőben van a sarki éjszaka, amely több hónapra áthatolhatatlan homályba burkolta az Északi-sark jéggel borított vidékét. — December 22-én kezdett feljönni a nap az óceán fölött. Az állomás táborát azonban még mindig villanyfény világítja meg, amelyet Diesel-villanyerőművünk szolgáltat. Már kilenc hónapja élünk az Északi-Jeges-tengeren. Jégtáblánk elérte az északi szélesség 84. fokát. Most délkelet felé tart, az Arktisz kanadai szektora anticiklonikus területének központja felé. Életünk aránylag nyugodtan folyik. Rendszeres légismerettani (aerológiai), meteorológiai, tengertani megfigyeléseket végzünk, és a Föld mágneses terét tanulmányozzuk. Hagyományossá vált az Északi-sarkot a jeges csönd országának nevezni. A valóságban azonban ez nem így van. December első felében a hőmérséklet mínusz negyvennyolc Celsius fok alá süllyedt. Az éjszakai csöndet ekkor »sortüzek" szakították meg: az alsó és a felső határok közötti éles hőmérsékleti különbségek hatására megrepedt a jég. Még érdekesebb élmény a jégtorlaszok mozgása. Ezek a hatalmas jégrakások a táblák összenyomódása következtében keletkeznek. Fülsiketítő zajjal tornyosulnak egymásra a jégtömbök. Magasságuk eléri a harminc-negyven métert. Táborunk szabályos életét olykor Vendégek érkezése szakítja meg: jegesmedvék jönnek látogatóba. Egyikük rajtaütésszerűen jelent meg egy alkalommal. Az emberek szétszaladtak a házakba, a feldühödött vadállat pedig megtámadta a kutyánkat. A jégtáblák közötti vízben néhányszor fóka bukkant fel. — Újév ünnepére repülőgép hozott az állomásra fenyőfát, ajándékokat, leveleket, friss újságokat és folyóiratokat. Csaknem 1800 kilométerre a Nagy Földtől a többi emberrel együtt emeljük poharunkat az 1965-ös esztendőre, először vettek részt franciák, angolok és egy magyar tudós. Charles Swithenbank angol gleccserkutató a Novo Vazarevszkaja szovjet állomáson töltötte a telet, Garik Grikurov szovjet geológus pedig az angol Stonnington-állomáson. Már több esztendeje részt vesznek a szovjet expedíciókban kollégák az USA-ból, Csehszlovákiából. Tudomásom szerint a tizedik expedícióban Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból érkező tudósok, valamint japán sarkkutatóik is részt vesznek majd. A Déli-sark fényes példája lett annak, milyen eredményesen működhetnek együtt politikai meggyőződésüktől függetlenül, sok ország tudósai. — Legközelebbi szomszédaink az ausztráliai állomások. Állandóan cserélünk meteorológiai jelentést, földmágnességi és földrengési adatokat. Kollégáim és én nagyon hálásak vagyunk Mawson-állomás ausztráliai sarkkutatóinak azért, hogy elősegítik repülőgépeink sikeres útját Mirnijből Mologyozsnaja-állomásra. — Igen szoros kapcsolat jött létre az amerikaiakkal. Rendszeresen cserélünk velük meteorológiai és geofizikai tudományos információkat. Venyijamin Ignatov, szovjet geofizikus az ő Byrd állomásukon dolgozik, John Jacobs amerikai kutató pedig a Vosztokállomáson. A szovjet és az amerikai sarkkutatók csaknem naponta találkoznak McMardowban, a déli-sarki USA- kutatások központjában, vagy Mirnijben. Az amerikai tudósok nemrég ellátogattak hozzánk Reedy ellentengernagy vezetésével, és negyven pingvint kiválasztottak tudományos kísérletek céljára. December elején az amerikaiak felszerelték a Vosztok-állomáson geofizikai kutatókészüléküket. ... A Mimijjel való rádiótelefon kapcsolat ideje lejár, a zavaró zúgás egyre erősödik. Szenyko hangja már nagyon messziről hallatszik. Búcsúzóul azt mondja: — Kérem átadná újévi jókívánságaimat külföldi barátainknak. / / A$/ az fogaglása DéU-sacban Mologyozsnaja, az új szovjet déli-sarkifőváros Antarktisz szovjet kutatóinak központi telepe eddig a „Mirnij“ volt, amely azonban kedvezőtlen fekvésénél fogva meglehetősen sok problémát okozott. Ezért olyan döntés született, hogy az Enderby-földön elhelyezkedő Mologyozsnaja-állomást építik ki a szovjet sarkkutatók "fővárosává". A tengerpart közelében mintegy két kilométer hosszúságban épül ki az új település lakóházakkal, garázsokkal, raktárakkal és egy nehéz szállítógépek fogadására is alkalmas repülőtérrel. Építési anyagként az arboritot használják, amely tűzálló, jó hőszigetelő, tartósan festhető élénk színekre, ami a sarkvidéken szintén követelmény. Az új búzás szomszédságában az erős fagyokra való tekintettel különös szilárdságú, 700 és 1000 köbméteres üzemanyagtartályokat építenek, amelyeket az ide ellátogató tartályhajók évente vagy kétévenként töltenek fel. Mologyozsnaja nagy teljesítményű meteorológiai és rádióközpontot kap. A Mirnij természetesen folytatja a munkát, mint a többi déli-sarki társa, de a kutatási program egy része átkerül a Mologyozsnajára. Mezőgazdasági üzemek vállalásai az 1965. évi felszabadulási munkaversenyben Az év utolsó napjaiban több állami gazdaságban tartották meg az 1965. évi feladatokat részletező termelési tanácskozásit. Az előterjesztett tervek sokrétű alapos vitájában sok olyan javaslat hangzott el, amelyek összességükben végül is lényegesen módosítják az eredeti terveket. A Sinatelepi Állami Gazdaság termelési tanácskozásán a tervmódosítás végösszege meghaladta az 1,2 millió forintot. Ehhez a többlethez, amellyel a gazdaság dolgozói köszöntik majd a felszabadulás 20. évfordulóját, a termelés minden ágazata hozzájárul. A Helvéciád Állami Gazdaság dolgozóinak termelési tanácskozásán a terméshozamok növelésére és az önköltség csökkentésére tett javaslatok révén végösszegében kereken 3 millió forinttal növelték meg az 1965. évre renézett termelési értéket. Dobi István üdvözlő táviratai Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte dr. Hans Peter Tschudit, a Svájci Államszövetség új elnökét, hivatalbalépése alkalmából. Az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Ahmedon Ahidjot, a Kameruni Szövetségi Köztársaság elnökét, 11. Maleioa Tanumafiát, Nyugat-Szamoa államfőjét és dr. Mubarak Shaddadot, a Szudáni Köztársaság államtanácsának elnökét országaik nemzeti ünnepe alkalmából