Magyar Nemzet, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
___________________________________MagyarNifitM _ „Arany János jobb, mint aminőnek mutatkozik“ Eötvös József ismeretlen jellemzése Aranyról Érdekes cikket közölt nemrégiben a Magyar Nemzet dr. Gergely Pál tollából »Száz éves az Akadémia palotája*» címmel. A cikk egyik mondata emlékeztetett arra, hogy száz esztendővel ezelőtt választották meg Arany Jánost »akadémiai titoknokká«. Ebből az alkalomból szeretnék felidézni egy elfelejtett, legalábbis alig ismert jellemzést az Akadémia egykori titkáráról. Rónay Jácint mindössze tíz példányban megjelentetett, ötkötetes Naplótöredék című visszaemlékezéseiben találkoztam vele. Rónay Jácint 1866 szeptemberének végén tért vissza hazájába tizenhét évi londoni emigráció után. Visszatérésének útját hazai barátai és tisztelői készítették elő, de csakhamar bántó bizalmatlanságot érzett maga körül. November 3-án tudós barátjával, Rómer Flórissal meglátogatta Toldy Ferencet, aki rendkívül barátságtalanul fogadta. November 5-én ugyancsak Rómer Flórissal elment az egyik akadémiai ülésre, amelyen Reitter Ferenc előadást tartott az általa tervezett Duna-csatorna kiviteléről. Az előadás után senki nem üdvözölte Rónay Jácintot, már éppen távozni akart, amikor Eötvös József, az Akadémia elnöke odalépett hozzá, és nagyon szívélyesen megkérte, látogassa meg őt lakásában. Aznap este Rónay Jácint ezt jegyezte fel naplójába: »És itt óhajtották volna visszatérésemet? Ezek akartak volna megválasztani akadémiai titkárnak? Jó, hogy nem számítottam a tudósok rokonszenvére.* Másnap Rónay meglátogatta Eötvös Józsefet svábhegyi villájában. Eötvös most is nagyon szívélyes volt hozzá és kijelentette: nem engedi hogy csendes visszavonultságban éljen, hanem megválasztatja rendes akadémiai tagnak és az Akadémia jegyzőjének. Rónay Jácint erre elmondta, milyen barátságtalanul fogadta őt Toldy Ferenc, de Eötvös biztatta, ne csüggedjen, ha torzsalkodást lát maga körül, mert Csengery Antal és hívei Gyulai Pált, Toldy Ferenc és emberei pedig Greguss Ágostot akarják az Akadémia jegyzői székében látni. Rónay Jácint az Eötvösnél tett látogatása után hazament Pannonhalmára. Itt érte a hír, hogy a Nemzeti Színház a drámai bizottmány tagjává választotta, az Akadémia pedig először a filozófiai osztályba rendes tagnak, majd pedig az igazgató tanács vegyes ülésén az Akadémia jegyzőjévé választotta. Rónay Jácint február 18-án Pestre érkezett és első útja Eötvös Józsefhez vezetett. E találkozást így írta le naplójában: -Önnek megválasztása, mondá az elnök úr, küzdelmes volt, de annál nagyobb az örömöm, és annál teljesebb az igazgató tanács elévülése, mely egy emberileg önre szavazott s oly számban, melyre alig van példánk, de hagyjuk ezt, túl vagyunk rajta, ön szorosabb hivatalos összeköttetésben leend az akadémiai titkárral, ő nem udvarias, nem barátságos egyéniség, de ezt ne vegye szigorúan. Arany János jobb, mint aminőnek mutatkozik, s talpig becsületes ember. Nem társaságba való férfiú, ezt ő jól tudja, azért kerüli a társaságot, de odatűztük boglárul a kalpagra, most már ott kell ragyognia. — Arany nem lakik az Akadémia palotájában, de Önnek ott rendeltem szállást, mert kell, hogy legyen az Akadémiánál, ki a vendégeket, főleg az idegeneket fogadja-Eötvös József tanácsára sorra meglátogatta az igazgató tanács tagjait, tőlük tudta meg, hogy az akadémiai elnök előzetesen felkereste őket Rónay megválasztása érdekében. Néhány nap múlva a megválasztott jegyző elfoglalta ideiglenes szállását az Akadémiában, megkezdte munkáját, vezette az ülések jegyzőkönyvét, szerkesztette az Akadémiai Értesítőt. Nehéz megélhetési gondokkal küzdött Arany János akadémiai titkárrá választása idejében. Már harmadik esztendeje volt a Koszorú című szépirodalmi hetilapnak a szerkesztője és kiadója.Akadémiai titkárrá való megválasztását lapja így adta tudtul olvasóinak: -Az akadémiai titoknak választás folyó hó 26-án délután öt órakor végbement. Megválasztatott Arany János harminc szavazattal, tizenkettő ellen, ki e hivatali köszönete mellett, s azon kijelentéssel, hogy részéről csak ideiglenesnek kívánja tekinteni, elfogadta. Lapunk szerkesztőségére e változás semmi érezhető hátránnyal nem leend.De néhány hónap múlva már ezt a közleményt jelentette meg Arany János: -Körülményeim úgy alakultak, hogy a Koszorú szerkesztésére elegendő időt és gondot, többé nem fordíthatván, e lapot a félév lefolytatásával meg kell szüntetnem. E szerint júliusra már nem fogadhatok el előfizetést. 1870- ben az Akadémia főtitkára lett. Évek múlva, egészségének hanyatlása miatt ismételten lemondott főtitkári állásáról, de lemondását az igazgató tanács nem fogadta el, hanem két ízben is egész éves szabadságot adott neki, és csak mikor 1879-ben, harmadízben kérte felmentését, fogadta el a felmondást az igazgató tanács. Főtitkári fizetését az alapszabályok értelmében élethossziglan biztosították neki, de Arany János végleges visszalépése után — éppúgy, mint szabadsága idejében — fizetését nem vette fel. Visszavonultságának utolsó idejében a Margitsziget kedvelt tölgyfái alatt ismét megvigasztalta őt a múzsa. 1882. október 22-én halt meg. Az Akadémia csarnokából indult utolsó útjára, az ezrekre menő gyászközönség az egész nemzetet képviselte. Szász Károly alelnök búcsúbeszédében ezekkel a szavakkal jellemezte őt: »Tígy járt-kelt soraink között, mintha közöttünk ő volna a legkisebb, s nem akart tudni arról,amit mi mindnyájan éreztünk, hogy ő a legnagyobb.« Amikor halálát követő napon az Akadémia elhatározta, hogy ércszobrára országos gyűjtést indít, ezer forinttal kezdte meg az aláírást. Másnap felbontották Arany János végrendeletét, s meglepődve látták, hogy az Akadémiának ezer forintot hagyott... . Ilyen volt Arany János egyénisége, akit száz esztén-ideje választottak meg az Akadémia titoknokává. Környei Elek . Megkezdődött a szinkron-filmszemle • Hétfőn a Magyar Filmmű- vészek Szövetségében megkez-dődött a 2. szinkron filmszem- le. A szövetség szinkron-szak- osztályának tagjai jelölték ki, azt a nyolc filmet, amelyet a szinkronizálás szempontjából' 1964 legsikeresebb alkotásának tartanak. A versenyben részt vesz az Elcsábítva és elhagyat-, va, az Altona foglyai, a Mi alatszók és a nők és a Szörnyete-gek című olasz filmalkotás, továbbá a Kallódó emberek cí-i mű amerikai, a Morál 1963 címmű nyugatnémet, a Don Car, los című osztrák és az Egy ember ára című angol játék-' film. A zsűri elnöke Herskó János filmrendező. A 2. szinkron-' filmszemlén részt vevő filmé-'ket hétfőtől csütörtökig vetítik. Az eredményhirdetésre február 6-án, szombaton dél, után kerül sor a Magyar Filmművészek Szövetségében.. Dmitrij Sosztakovics szovjet zeneszerző ma érkezik Bécsbe, ahol részt vesz Kisvárosi Lady Macbeth című operája próbáin és jelen lesz a februári 12-i bemutatón is a bécsi Operában. A RÁDIÓ MELLETT | Amerika | Amerika ! Kisebb-nagyobb kihagyások után — melyek egyébként egyre ritkábbak — mindig újra meg újrafelfedezem a már felfedezettet, hogy milyen fontos, több éves eredménytelen vagy félig sikerült kísérletezés Után milyenműsormegváltó szerepe van a Pódiumnak. Valami olyat talált a Rádió, ami a korszerű rádiózás szükségszerűen jelentkező feladatai között visszafojtott energiákat és lehetőségeket szabadított fel. Ezen a fórumon gazdátlan törekvéseket lehetett hasznos munkába állítani és külön lapra tartozik, milyen jó hatással volt ez az új, de nem megmerevedett, alakuló-változó műsor-kompozíció a műsorszerkezet egyéb területén is. A Pódium 65 legutóbbi száma Amerikába vitte a hallgatót. Nem valamiféle földrajziszociográfiai utazás volt ez, bár a műsor elemei között ilyesmit is találhattunk. Mint például az első részben — New York-i utazás —, melyben az emberi kamera annyiféle aspektusából vethettünk pillantást a felkínált panorámára: egy Babits-vers, az útikalauzként szereplő Simone de Beauvoir híres és kitűnő Amerikai útinaplójával, és Andrej Voznyeszenszkij, úgyszintén világhírű, Amerikáról írott verseivel; majd megszólalt egy francia költő, Blaise Cendrars, Húsvét New Yorkban című versével, és egy kitűnő, különös atmoszférájú novellával Mándy Iván. Jó volt ez az első rész — összeállította Hermann István —, de bármennyire is bevallott szándék szerint európaiak vallottak itt egy másik világról, helyesebb és érdekesebb lett volna, ha amerikaiak is szóhoz juthatnak. Annál is inkább, mivel ez az Európa-centrizmus amúgy is túlsúlyba került a kompozíció egészében. A második felvonás egy érdekes egyéniségű, fiatal amerikai íróé volt: Edward Albee Mese az állatkertről című kisdrámáját hallottuk. Előtte a kitűnő fordító, Elbert János beszélt a szerzőről, eligazítva a hallgatót Albee világában. A darab örök témáról, a magányról szól, de a magány környezete, oka, szuggesztív írói természetrajza nagyon is korhoz kötött, a mai Amerika magányosairól beszél. Kitűnő, sokrétegű, hétköznapi látszatnyelvezetében mély rétegeket feltáró darab. És nagy előnye, hogy a rádiószínpadon tökéletesen érvényesült. Pécsi Sándor és Szakáts Miklós kettőse bravúros volt és megrendítő. Magas színvonalú jazz-koncert és a Gershwin-rapszódia után ismét európai író jutott szóhoz: Jean Génét. Hermann István tanulmánya után Feleki Ingrid fordításában és adaptációjában a Sartre által istenített szerző Négerek című szatirikus játékát hallottuk. A helyszín Afrika ugyan, de Amerika legégetőbb problémájáról, a négerkérdésről beszél. Sajátos, a drámát különös autonómiával kezelő darab, furcsa belső játékai és szerepen belüli szereposztásai számtalan rétegre bontják a cselekményt és mondanivalót, légies és drasztikus, szimbolikus és reális egyszerre. Bemutatása elsősorban érdem: nálunk is megismertetni e sok feltűnést keltett írót, aki semmiképpen sem elhanyagolható jelenség. Másodsorban tévedés: aligha lehetett volna rádió-adaptálásra alkalmatlanabb darabot találni, éppen sokrétűsége, fontos drámai funkciót betöltő maszkjai miatt. Cseres Miklós — aki a teljes Pódium-műsor rendezőjeként kiemelkedő színvonalú munkát végzett — itt is leleményes megoldásra talált a színész-hangok magas és mély regisztereivel. De még ez a leleményesség sem törhette át a túl kemény műfaj-korlátokat. A színészek is nehezen küzdöttek meg a szokatlan feladattal: nem rajtuk múlott, hogy nem mindig nyújthattak teljes élményt. A legjobbak azonban így is sok szuggesztív percet szereztek, elsősorban Psota Irén, Gobbi Hilda, Gordon Zsuzsa, Máthé Erzsi, Greguss Zoltán, Somogyváry Rudolf, Mensáros László. A sikerült összeállítást — melyből csak a bőkezűbben mért amerikai tudósítások hiányoztak — néger spirituálék zárták le. A szerkesztés nívója Sipos Tamást dicséri. Zenei szerkesztő és munkatársak: Hámori Éva, Pernye András, Belohorszky Károly, Görgey Gábor SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: A varázsfuvola (1. bérlet 6.) (7) — Erkel Színház: Márta (1. bérlet 6.) (7) — Nemzeti Színház: Gyökerek (4. szelvény bérlet) (7) — Katona József Színház: Léda (7) — Madách Színház: Negyedik Henrik király (7) — Madách Kamara Színház: vasárnap New Yorkban (7) — Vígszínház: Amerikai Elektra (fél 7) — Thália Színház: Thália Kabaré (7) — József Attila Színház: Az ezerkettedik éjszaka (7) — Fővárosi Operettszínház: Jó éjt, Bessy (7) — Bartók Színház (a Főv. Operettszínházban): A három naracs szerelme (du. 3) — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 8) — Kis Színpad: Kiskirálynő (7) — Irodalmi Színpad: Ös-Faust — Aucasin és Nicolete — Cigányok (C. bérlet 3.) (7) — Állami Bábszínház: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10); Ellopták a Holdat! (du. 3) — Kamara Varieté: Hotel Varieté (este 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Circo Medrano Italia (7) — Zeneakadémia: A Miskolci Szimfonikus Zenekar (közr. Szabó Csilla) (Téli bérlet F-sorozat és Egyetemi bérlet I. sorozat) (fél 8) — Kamaraterem: Jovan Jovicic gitárestje (fél 8). „Ez a háború szörnyűséges kataklizma”6 Beck O. Fülöp önéletrajzának utolsó lapjai Húsz évvel ezelőtt, január utolsó napján halt meg, hetvenkét éves korában Beck O. Füöp, a huszadik századbeli magyar szobrászat egyik legkiemelkedőbb művésze, az éremművészet legjelentékenyebb mestere, a ♦Nyugathíres Mikes-plakettjének az alkotója. A fasiszták elől bujkálva, az ostromlott Budán, a régi németvölgyi temetővel szemközt fekvő lakásából, illetve a ház pincéjéből indult el január 31-én arra az útra, amely a halálba vezetett, önéletírásának utolsó feljegyzéseiből közöljük az alábbi megrendítő vallomást a háború élményéről. TEGNAP, 26-AN tettem, jókora szünet után, újra nagyobb utat a budai városrészekben, és elszörnyedve láttam, hogy az összes boltok, üzletek feltörve, némelyik találattal roncsoltam, de mindben katonák. Az üzletekben hálóhelyeket, konyhát, a nagyobbakban istállót rendeztek be, a berendezést feltüzelték, a pultokon a lovak szegényes ablakja, melynek szegénységéről élénken beszélnek a szétrágott deszkák. A házsorok alatt — különösen keskeny utcákon — és a védettebb oldalakon végig német harckocsik, tankok, tréi kocsik állnak. Az ezekhez tartozó legénység ellepte a házakat. Behatoltak lesz azok a lakásokba, melyek népe az óvóhelyeken tölti napjait A város képe elrémítő. Az egész hatalmas városrészben, melyet bejártam, egyetlen nyitott, még üzemben levő boltot találtam, valószínűleg azért, hogy fel ne törjék, ki ne foszszák. Vásároltam is benne egy csomag kávépótlékot. Egyéb semmi, de semmi nem volt a régi, gazdag Meinl-fiókban. Az egész város ellátása kimerülőfélben van, mindenki utolsó morzsáit eszi. Azoktól, kiket felkerestem, hallottam, hogy a németek átvonták csapataikat Budára. A Horthy-, Ferenc József- és Erzsébet-hidat már annak előtte, a Lánchidat pedig néhány nap előtt felrobbantották. 21-edike óta is lementem több ízben a város alsó részeibe (a Vérmező tájára, Margit körútra) és rohamos pusztulás újabb legszörnyűbb látványa fogadott mindenütt. Sok házat egy hét óta is a felismerhetetlenségig szétroncsolva találtam. A házak tövében, szorosan alájuk bújva, trénszekerek, autók, harckocsik, de csak autójavító műhelyekben volt élet. Az utcákon mindenfelé törött és elhagyott szekerek, néhol találattal szétrombolt légvédőágyúk láthatók. És különösen sok elhullott ló teteme. Csoda volna, ha az eltakarítatlan ló dögök járványokat nem okoznának. Olyanokat is láttam, melyeknek húsát nagyjából lenyiszálták. Ha az istállóknak lefoglalt boltokban szomorú, rágicsáló gebeket megpillantja valaki, valóban kilelt a hideg arra a gondolatra, hogy a húsából táplálkozzék. De az óvóhelyeken, ahová lelátogattam, se nyertem megnyugtató képet. Jártam egy Margit körúti, a főváros birtokát képező nagy bérház pincéjében, ahol kétszáz embernél több kuporog majd öt hete, egymás hegyén-hátán. Fekvőhely alig egynegyedrészének jut. És víz, mosdás nincs. Valóban csak az erős hideg óv meg bennünket járványok pusztításától. ll/IA, JANUÁR 28-ÁN, mikor e feljegyzéseket írom, kikerekedett ötödik hete Buda ostromának. Itt körülöttünk éjjel-nappal pattognak, dördülnek, robbannak a lövések. Házunk tetőzetét néhány nap előtt csúnyán megrongálta két nagyobb bomba, melyet valószínűleg a szembeni temetőben rejtőző német ágyúknak szántak, de amelyek öt-tíz méternyire tőlünk ötméteres átmérőjű tölcsért vágtak, és harminc-negyvenkilós fagyott, kemény földtörmeléket vetettek tetőnkre. Két napja a padlásunkon dolgozunk, hogy megvédjük magunkat a plafon átázástól. Amellett hetek óta lefoglal az ablakokba szögell, a légnyomástól föltépett deszkák visszaszögelése, a széttépett deklik és papírok összecsirizelése. Ez a háború olyan szörnyűséges kataklizma, mely végigpusztít földünk mind az öt világrészén, és nemcsak méretre haladja meg mindazt, ami gonoszát eddig ember kitervelt és elkövetett, hanem esztelenségében is példátlan az emberiség történetében. Ma még javában dörögnek az ágyúk, tetőpontján áll a bősz pusztítás, nem tudhatjuk még, nem fokozódnak-e még tovább a légiháború borzalmai, és micsoda vérengzések szakadnak még az emberiségre. De már megérthetjük az eddigiek kétségbeejtő oktalanságát, ha meggondoljuk, hogy az elpazarolt, szinte ellenőrizhetetlen méretű emberi energiával, milliós milliárdokra menő pénzösszegekkel minő, az egész emberiséget megváltó tetteket lehetett volna létrehozni. A Szaharát és a Góbi-sivatagot csatornákkal lakhatóvá tenni, a kultúrát a szélső polinéziai szigetekre elvinni. A föld minden kínlódó, szegény ördögét könynyítésekkel lehetett volna boldoggá tenni! Ehelyett, a kereszténység örök szégyenére, elvakult dühöngésben az ember a legagyafúrtabb szerszámokat eszeli ki, hogy egymás gazdag és büszke városait földig rombolja. Elpusztítva sok százezer ártatlan, békésen élő polgárt, és a sok milliónyi erőteljes férfi katonán kívül a nagy értékű rakománnyal telt hajók ezreit a tengerbe sülylyesztve. Nem is szólva a zsidóságnak szisztematikus tömeggyilkolással kiirtott vagy tönkretett millióiról. •Kedd, 1965. február 2. Jubileumi ünnepség a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Százéves a magyar színészoktatás A Színház- és Filmművészeti Főiskola ünnepi megemlékezést tartott az Ódry Színpadon a színészoktatás megindításának 100. évfordulója alkalmából. Az ünnepélyen megjelent Szívnai István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, Hiry Pál, a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter. Nádasdy Kálmán főigazgató megnyitó szavai után Ilku Pál tartott ünnepi beszédet. A Magyar Színházművészeti Szövetség nevében Kazimir Károly főtitkár, a Filmművészeti Szövetség nevében Irerskó János titkár köszöntötte a jubiláló főiskolát. A társművészeti főiskolák is elküldték üdvözletüket. Az ünnepi műsorban a főiskola volt növendékei közül Kürthy Sári, Péchy Blanka, Somogyi Erzsi, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Gábor Miklós, Kohut Magda, Keres Emil, Psota Irén, Sinkovits Imre, valamint a főiskola jelenlegi hallgatói léptek fel. Az ünnepélyen a főiskola volt növendékei — köztük a gyémánt- és aranydiplomások —, a művészeti élet képviselői és a főiskola tanárai, hallgatói vettek részt. Bokros Birman Dezső temetése Hétfőn délután a Farkasréti temetőben nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Bokros Birman Dezső Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét. A temetésen megjelent Garamvölgyi József, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának helyettes vezetője, a társadalmi, kulturális és művészeti élet számos képviselője. A ravatalnál — amelyen a koszorúk között bíborpárnán elhelyezték az elhunyt kitüntetéseit — dr. Pogány G. Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondott gyászbeszédet: — Munkásságát mindvégig a fiatalos lendület, a töretlen bizalom jellemezte, művészete nem ismerte az önismétlés kényelmét, minden műve egyedi alkotás, konkrét élmény, egyszeri inspiráció terméke. Aközé az igazi művészek közé tartozott, akik érzékenyen reagáltak a világ változásaira, az élet váratlan fordulataira, az emberek cselekedeteire. Lelkesedése mindig készen állt a dolgozó emberiség, a nép és az egyes ember szolgálatára — mondotta. A sírnál Kiss István szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetsége szobrász-szakosztályának titkára búcsúzott Bokros Birman Dezsőtől. NAI’LO Február 2 Palmiro Togliatti nevét veszi fel a Somogy megyei könyvtár. A február 4-i ünnepségen Németh Ferenc, a megyei pártbizottság titkára mond beszédet. C3 Caterina Valente olasz énekesnő nyerte az amerikai Television Today című folyóirat Fame Award-díját, melyet évenként ítélnek oda a legnépszerűbb énekesnőnek. A római Filmkísérleti Központban bemutatták a Sodrásban című magyar filmet Gaál István rendező és Gyöngyösi Imre, a szüzsé társszerzőjének jelenlétében. A vetítés előtt Gyertyán Ervin filmesztéta megemlékezett Balázs Béla születésének nyolcvanadik évfordulójáról. A bemutató utáni vitában részt vett az olasz filmvilág vezető személyiségei között Nanmni Loy, a Nápoly négy napja rendezője is. Prokofjev művét a Három narancs szerelmesét, február 6-án mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház Vaszy Viktor vezényletével. Henri Matisse halálának tizedik évfordulóján a külföldi lapokban sok megemlékezés jelent meg a világhírű mesterről. A Lettre* Fransaises hasábjain Aragon ismerteti Matisse hozzá írt sorait s még hét cikk és számtalan kép emlékeztet műveire, életútjára. George Besson 1917 decemberének napjait eleveníti fel, amikor Henri Matisse a napfény és a Földközitenger vonzásának hatására néhány napra Nizzába érkezett és 37 évig maradt ott... Nizzában ismerkedett meg az impresszionizmus nagy nevű mesterével, Auguste Renoirral. Somfay Margit írónő 72 éves korában elhunyt. Hamvait szerdán délelőtt fél 10-kor helyezik el a Farkasréti temető kolumbáriumában.