Magyar Nemzet, 1965. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

BÉKÉT A VILÁGNAK! Megkezdődtek A MÁJUS 1-I ÜNNEPSÉGEK Kétszázezer budapesti lakost várnak a felvonulásra A május 1-i ünnepségek so­rozata pénteken országszerte megkezdődött az általános és középiskolákban. A nemzet­közi munkásosztály ünnepén sok helyen műsorral és kora­beli dokumentumokból, fény­képekből összeállított kiállí­tásokon elevenítették fel a régi május elsejék emlékét. Ma színes, gazdag program várja a főváros dolgozóit. Előreláthatólag több mint kétszázezer budapesti lakos vesz részt a május 1-i sereg­szemlén. Reggel tíz órakor Somogyi Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT elnökének üdvözlő szavai után kezdődik a felvonulás. Tízezer úttörő és KISZ-tag színes menete érke­zik elsőként a térre. Őket kö­vetik az üzemek, vállalatok és intézmények dolgozói. A kerületek menetoszlopai élén a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával ki­tüntetett üzemek küldöttei ha­ladnak. A seregszemle befe­jezéseként spó­lók érkeznek a tribünök elé, élükön az olimpikonok. A seregszemle után és az azt követő vasárnapon a szín­házak, mozik és szabadtéri színpadok rendezvényein kí­vül hetven üzemi és kerületi művelődési ház változatos mű­sorral szórakoztatja majd a főváros ünneplő közönségét. Az Országos Rendező Iroda Budapesten és vidéken tizen­hét műsort rendez, a többi között május 1-én este a Kis­stadionban. Délelőtt vala­mennyi kerületi művelődési házban filmvetítést rendeznek a gyermekek részére. A hű­vösvölgyi Nagyréten, a Nép­ligetben, több kerületben is­mét megtartják a hagyomá­nyos tavaszi majálisokat A Dózsa Sportstadionban nagy­szabású rendezvényen mint­egy ötezer általános és közép­­iskolás, ipari tanuló és spor­toló díszbemutatót rendez. A művészeti együttesek is részt vesznek az ünnepségek programjában. A Vasas Köz­ponti Művészegyüttese ma délután a népligeti szabadtéri színpadon, este pedig a cse­peli sportcsarnokban mutatja be a közelmúltban szovjet­unióbeli vendégszereplésükön nagy sikert aratott műsorát. A Duna Művészegyüttes a Bartók Színpadon lép fel, va­sárnap pedig a hagyományos BM kulturális és sportnapok keretében az újpesti Dallos Ida Művelődési Házban sze­repel. A kettős ünnepen 250 együt­tes és számos hivatásos mű­vész szórakoztatja változatos műsorokkal a főváros lakos­ságát. egy bizonyos szemléleti válto­zás is, amelynek az egész vi­lághelyzetre nézve káros kö­vetkezményei lehetnek, ha nem sikerül vészhez téríteni" az amerikai politika tervezőit. Kennedyék szembe mertek nézni azzal a ténnyel, hogy bár Amerika a világ kevés­számú óriásainak egyike, mégsem a világ közepe, s a dolgok nem egészen úgy ala­kulnak, ahogyan Washington­ban szeretnék. S megértették azt is, hogy az erőviszonyok változása, a világ arculatának átrajzolódása nem holmi ti­tokzatos, "kommunis­ta fel­­forga­tás" eredménye, hanem objektív társadalmi törvények gyakorlati következménye. A jelenlegi amerikai politika ez­zel szemben visszatérést je­lent egy korábbi szemlélethez, amely a mccarthysta időszak­ban volt uralkodó, s minden kellemetlenség végső okát va­lamiféle mitikus kommunista összeesküvésben vélte felfe­dezni. Johnson vietnami politiká­ját elméletileg a hetekkel ez­előtt közreadott Fehér Könyv támasztja alá, s ennek kiindu­lópontja, hogy Dél-Vietna al­bán azért került a permanens válságba­ az Amerika-barát rezsim, mert észak-vietnami ügynökök ott felforgató te­vékenységet folytatnak. Ren­­kívül egyszerűen meg lehet cáfolni ezt az érvelést: azt még Washington sem állítja, hogy É­szak-Vietnam több tíz­­ezer főnyi reguláris hadsere­get állomásoztat és évi több százmillió dollár segélyt pum­pál a déli országrészbe, vi­szont az amerikaiak ezt te­szik. S ha mégsem képesek zöldágra vergődni, akkor en­nek csakis az lehet a magya­rázata, hogy hibás a kiinduló­pontjuk. »Az amerikaiak to­vábbra is úgy vélik, hogy Észak-Vietnam beavatkozása és nem a Saigon ellen irá­nyuló belső forradalom az oka a dél-vietnami háborúnak — írja a zürichi Die Tat v wa­­shintoni tudósítója, majd így folytatja: a helyzet alapos is­merői szerint azonban Wa­shington hibás feltételezésből indul ki és olyasmit vall, ami nem felel meg a tényeknek­. Érdemes volna alapo­san kielemezni annak a sa­játságos ellentmondásnak a forrását, hogy egy olyan tár­sadalom, amely üzleti ala­pon szerveződött és így véré­ben van a leghidegebb józan­ság, miért nem képes megsza­badulni a politikában a szin­te már fanatizmusba csapó ir­racionalizmustól,­­hogy Ken­nedy ilyenfajta próbálkozása milyen tragikusan végződött, arra még ma is borzongva emlékezik az emberiség). Nyil­vánvalóan nem elegendő az a magyarázat, hogy bevonult a vadnyugati felfogás az ame­rikai politikába, s ma gyakor­latilag félművelt, gátlástalan, erőszakos Rabbit­ok kereked­tek felül. Az ő előtérbe kerü­lésük szorosan összefügg azokkal a lelki megrázkód­á­­sokkal és csalódásokkal, ame­lyeket a világhelyzet alakulá­sa az amerikaiak millióiban okozott. A szocializmus dia­dalmenete, a függetlenségi há­borúk győzelmei és a néger­forradalom kirobbanása hatá­sára elbizonytalanodó Ameri­ka a természetfölötti magyará­zatokhoz « menekül, belső te­hetetlensége víziókban fejező­dik ki. Vietnamban ráadásul megalázó katonai vereség is fenyegeti az Egyesült Államo­kat, mégpedig — mint ők mondják — a mezítlábas, sze­­dett-vedett guerillák­ részé­ről, ami önmagában is ele­gendő ok, hogy egy nagyhata­lom elveszítse józan ítélőké­pességét. Az amerikai lapok katonai tanulmányait olvasva az embernek az a benyomása, hogy a washingtoni stratégák véleménye szerint a dél-viet­nami szabadságharc mostaná­­ban jutott el odáig, hogy át­fejlődjék harmadik, végső fá­zisába, amikor az addig elszi­getelt guerilla-egységek re­guláris hadsereggé szerveződ­nek és megindítják a végső rohamot. A dél-vietnami füg­getlenségi háború minőségi átalakulását próbálta Wa­shington egy nagyon kétség­­beesett és hallatlanul kocká­zatos akcióval megakadályoz­ni, de most már nagyon sokan látják, amit néhány hete még csak Walter Lipmann hajto­gatott: meggondolatlan hado­nászással nem lehet kijutni a vietnami kátyúból. "Több ismeretlen tényezőt rejtegető veszélyes játéknak" nevezte az amerikaiak viet­nami háborúját a kölni rá­dió minapi kommentárjában. S ha a többismeretlenes egyenletek agytornának meg­felelnek a matematikában, semmi esetre sem szórakozta­ttak a diplomáciában. Washington felelőt­lensége érthetően óriási visszatetszést kelt világszerte, s a szocialista országoktól kezdve az el nem kötelezette­ken keresztül egészen az Egyesült Államok jó néhány szövetségeséig terjed az a front, amely minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik rá­döbbenteni Amerikát a viet­nami kaland valóságos kocká­zatára. S ezek az impulzusok amelyeket tömegakciók erősí­tenek fel, nem hatástalanok. Johnson elnök egy ideje "fel­tétel nélküli tárgyalásokat" emleget — ámbár nem felté­telek nélkül — és gazdasági segélypolitikát is kilátásba he­lyezett Délkelet-Ázsia számá­ra. Nagyon találóan jegyezte meg ezzel kapcsolatban Edgar Faure­ de Gaulle elnök nem­hivatalos utazó nagykövete Tokióban, hogy »a bot és mé­zesmadzag taktikáját lehet alkalmazni szamarakkal szemben, de az embereket nem lehet úgy kezelni, mint az állatokat". Ezt előbb-utóbb meg kell érteniük az ameri­kai vezetőknek is. Zala Tamás KIVÁLÓ TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDASÁGOK A Minisztertanács az 1964. évre meghirdetett országos termelési versenyben elért ki­magasló eredményeikért ván­dorzászlóval és­­Kiváló ter­melőszövetkezeti gazdaság­­címmel tüntette ki. A 4500 szárítóegységnél na­gyobb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. zagyvarékasi Béke, 2. jászbol­­dogházi Aranykalász, 3. nád­udvari Vörös Csillag, 4. szen­tesi Árpád, 5. t­­szaföldvári Lenin termelőszövetkezeteket. A 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. barcsi Vörös Csillag, 2. székesfehérvári Szabad Élet, 3. hartai Új Élet, 4. n­agybán­­hegyesi Zalka Máté, 5. oros­házi Új Élet termelőszövet­kezeteket. Az 1500—3000 szárítóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. zalavári Új Idők, 2. kétsop­­ronnyi Dózsa, 3. bajai Lenin, 4. szőnyi Szabadság, 5. mözsi Új Élet termelői szövetkezeteket. Az 1500 szárítóegység alatti területen gazdálkodó terme­lőszövetkezetek közül: 1. ambrózfalvi Dimitrov, 2. vassurányi Magyar—Szovjet Barátság, 3. gyülevészi Rákó­czi, 4. nyíregyházi Ságvári, 5. szörényi Zrínyi termelőszövet­kezeteket. A városi és városok körüli túlnyomóan kertészkedéssel foglalkozó termelőszövetkeze­tek közül: 1. budapesti XXI. ker. Duna, 2. abasári Rákóczi, 3. számos bécsi Dózsa termelő­szövetkezeteket. A Minisztertanács az 1964. évi országos termelési ver­senyben elért figyelemre mél­tó gazdasági eredményeikért negyvenöt termelőszövetkezet­nek elismerő oklevelet ado­mányozott. Érdekes javaslatok a Ferencváros közlekedésének javítására Érdekes vita folyt a IX. ke­rületi tanács végrehajtó bi­zottságában a Ferencváros közlekedési problémán­ál. Hogy a lakosságot mennyi­re érdekli és közelről érinti a közúti közlekedés, azt bizo­nyítja az a tény is, hogy a ferencvárosi tanácstagi be­számolók alkalmával a felszó­lalások zöme közlekedési kér­désekkel foglalkozik. A kerületet érintő HÉV-vo­­nalon ebben az évben üzem­be helyezik az M­ IX-es kor­szerű járműveket Megkezdik a csepeli gyorsvasút vágány­hálózatának korszerűsítését. A ráckevei vonalon közlekedő vonatok menetideje 15 perc­cel, a sebesvonatoké 8 perccel csökken. Az elhangzottak alapján ja­vasolják a 24-es villamosjárat sűrítését, vagy a 25-ös meg­hosszabbítását a Közvágóhíd végállomásáig, esetleg a Há­­mán Kató utca—Soroksári út torkolatáig. Javasolják a 20-as vonal meghosszabbítását az Orczy térig, a 63-as villamos közlekedtetését a Határ útig, a 13-as és az 51-es járatok sűrítését az Üllői úti lakóte­lep kiszolgálására. Az Üllői úti lakótelep la­kosságának emelkedése szük­ségessé teszi a 39-es, »J«­jel­zésű járatok sűrítését, az autó­busz végállomás mielőbbi megépítését. Helyesnek tarta­nák a 6-os autóbusz végállo­más idehelyezését. Selye János professzor előadást tart az Akadémián Selye János, a montreali egyetem magyar származású professzora — akinek magya­rul nemrég több kiadásban megjelent könyve, az Életünk és a stress nagy sikert ara­tott — május 4-én, kedd dél­után 4 órakor a Magyar Tu­dományos Akadémia orvosi tudományok osztályának ren­dezésében előadást tart "Plu­­ricausalis betegségek" címmel az Akadémia dísztermében. Szakasits Árpád a vietnami néppel Olvasom a hírt. Az AFP jelenti: ». ..szerdán tizenhá­rom hullámban támadták ame­rikai és dél-vietnami repülő­gépek a 17. földrajzi szélessé­gi foktól északra fekvő viet­nami területet. Eddig még nem került sor egyetlen na­pon sem ennyi támadásra." Az Amerikai Egyesült Államok tehát fokozza a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen indított agresszióját. Olvasom a hírt, és önkénte­lenül arra gondolok, hogy a rideg, tényközlő szövegen alig kellene változtatni valamit, s akár 15 esztendővel ezelőtt is megjelenhetett volna. Talán nemcsak bennem, hanem má­sokban is felvetődött már ez a párhuzam: a 15 év előtti ko­reai és jelenlegi vietnami ag­resszió között csak a földrajzi szélességi és hosszúsági fokok tesznek különbséget, az impe­rialisták célja ugyanaz, egy kettészakított nép teljes leigá­zása. Mintha ma történt volna, úgy emlékszem rá, amikor 1950 márciusában megjelent a stockholmi békefelhívás. A vi­lágmozgalommá szerveződő békeerők az atomfegyver fel­tétlen betiltásának követelé­sére aláírásgyűjtési kampányt indítottak. A jó szándékú, bé­keszerető embereket hívták harcba a hidegháborús politi­kával, az amerikai imperia­lizmus 1947-ben kezdett vi­láguralmi törekvéseivel szem­ben. S emlékezzünk rá: 500 millió felnőtt ember, a világ felnőtt lakosságának egyhar­­mada írta alá a stockholmi békefelhívást. Azt hiszem, nem szükséges különösképpen hangsúlyoz­nom, hogy ennek az 500 mil­lió aláírásnak, a világ szinte minden részén szervezett kü­lönféle tiltakozó megmozdulá­soknak, tüntetéseknek, sztráj­koknak milyen szerepük volt a koreai háború továbbterjedé­sének, az atomháború kitöré­sének megakadályozásában. A világközvélemény határozott, meg nem alkuvó akarata, a nagy néptömegek békemozgal­ma, elsősorban pedig a szocia­lista tábor megnövekedett ere­je volt az a gát, amelyen meg­tört az imperializmus háborús törekvése a hidegháborús po­litika legsötétebb időszakában. Most, 15 évvel később ismét felhívás indult el Stockholm­ból. Április 24-én a Béke-vi­­lágtanács rendkívüli elnökségi ülést rendezett ebben a szép északi városban. Mélységesen elítélte azokat a bűnös akció­kat, amelyekkel az amerikai csapatok Vietnamban az em­beriség békéjét, biztonságát veszélyeztetik, s felhívta a vi­lág valamennyi békemozgal­mát és szervezetét: május 23 és 30 között rendezzék meg a harcoló vietnami néppel vál­lalt szolidaritás hetét. A magyar békemozgalom nem rendez külön szolidaritá­si hetet. Úgy véltük, szükség­telen lenne, hiszen egy olyan békekampány kezdetének kü­szöbén állunk, amely magába foglalja a vietnami néppel va­ló szolidaritás kinyilvánítását is. Július 10—17 között a Béke­világtanács kezdeményezésére Helsinkiben béke-világkong­resszust rendeznek. Az Orszá­gos Béketanács a kongresszus előkészítésére május 9-től, a második világháború befejezé­se 20. évfordulójának napjától a kongresszusig az egész or­szágra kiterjedő békekam­pányt szervez, amelynek ez a jelszava: »A békéért, a nem­zeti függetlenségért és a le­szerelésért." Ebben a kam­pányban kiemelkedő hely jut a hős vietnami néppel való szolidaritás kifejezésének. Bizonyára nemcsak az én tapasztalatom, hogy a világ népei — s köztük a magyar nép is — rendkívül nagy fi­gyelmet szentel a világpoliti­ka zajló eseményeinek. A há­borús veszélyben élő és a béke biztonságát óhajtó emberiség olyan érzékenyen reagál a vi­lág bármely pontján fellépő feszült helyzetre, mint a szeiz­mográf akár a készülő föld­rengésekre is. A hasonlat bizo­nyára elkoptatott, de azt sze­rettem volna vele érzékeltetni, hogy még szó sem volt a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságot ért s azóta állandósult imperialista agresszióról, ami­kor — az elmúlt esztendő nya­rán — a világközvélemény és benne a magyar nép már fel­emelte tiltakozó szavát az amerikaiak dél-vietnami irtó­hadjárata ellen. Népünk a Vietnammal kapcsolatos genfi megállapodás aláírásának 10. évfordulójára emlékezve nagy­gyűléseken tiltakozott a dél-viet­nami népet sújtó gyilkos ter­ror ellen. Kiállítás mutatta be a dél-vietnami hazafiak hősi és elszánt küzdelmét, az Or­szágos Béketanács pedig táv­iratban fordult U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához, követelve a genfi szerződésben foglaltak érvényre juttatását. A sok-sok esemény közül is kiemelke­dően él emlékezetünkben a Láng Gépgyár hatalmas sze­relőcsarnokában rendezett nagygyűlés, amely népünk ne­vében elítélte a dél-vietnami agressziót s együttérzéséről biztosította a Nemzeti Felsza­­badítási Front soraiban harco­ló dél-vietnami hazafiakat. A magyar nép tiltakozása viharos erővel csapott fel, amikor az imperialista agresz­­szorok megkezdték a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság területének bombázását. Az el­múlt hónapok során a Haza­fias Népfront, a szakszerveze­tek, a nőtanácsok, a KISZ és más tömegszervezetek által szervezett gyűléseken, csopor­tos beszélgetéseken a magyar nép minden társadalmi rétege hallatta szavát a vietnami helyzettel kapcsolatban. Az egyöntetű felháborodást tük­rözik a levelek és táviratok ezrei, amelyek mind a mai na­pig az Országos Béketanács­hoz érkeztek: 13 600 tiltakozó táviratot, s 6800 tiltakozó le­velet (mintegy 200 000 aláírás­sal) tart számon eddig az Or­szágos Béketanács. Ha mind­ehhez hozzátesszük, hogy az Országos Szolidaritási Bizott­ság kezdeményezésére indított akció során kiadott bélyegeket szinte már mindet megvásá­rolták, sőt egyes helyekről újabb bélyegmennyiséget igé­nyeltek, érzékelhetjük igazán, hogy a magyar nép nemcsak tiltakozik, nemcsak erkölcsi­leg támogatja a vietnami né­pet, hanem anyagilag is. S mind több és több azoknak a száma, akik szolidaritásukat a legmeggyőzőbben mutatják meg, s az Országos Béketa­nácshoz küldött levelükben ön­kéntesnek jelentkeznek, hogy fegyverrel a kézben is támo­gassák a vietnami nép igazsá­gos harcát az imperialista ag­­resszorokkal szemben. Egy rö­vid cikkben nincs mód arra, hogy a jelentkezőket akár fel­soroljuk is. Egy levelet azon­ban mégis idéznék. Lőrik Er­nő írja: »Szívemben mélységes megvetés, gyűlölet és harci vágy ég az agresszorok ellen. Úgy érzem, nem elég ezt csak tiltakozással­ kifejezni, hanem fegyverrel is válaszolni kell. Amint lehetőség nyílik arra, hogy ilyen segítséget is nyújt­sunk a vietnami népnek, ké­rem, tegyék lehetővé, hogy se­gítségére lehessek barátaink­nak. Szeretem a családomat, de még jobban a békét. Elha­tározásom szilárd és komoly." A levél stílusa nem irodalmi, s a többieké sem. De az olva­sót megragadja és lenyűgözi a belőlük áradó hősi elszánt­ság, a meggyőződés és mélysé­ges hit abban, hogy a vietnami nép a szolidaritás nemzetközi méretű erejével győzni fog az agresszióval szemben. Ma május 1-ét ünne­peljük, s szabadságunk 20. esz­tendejében. Emelkedett érzé­sekkel ünnepelünk lobogó zászlóink s a jelszavakat kiál­tó transzparensek alatt. S a jelszavak között ezt olvassuk: »Forró testvéri üdvözlet a ha­zájuk szabadságáért harcoló és függetlenségüket védelmező népnek! — Forró testvéri üd­vözlet az amerikai agresszorok ellen harcoló vietnami nép­nek­" E jelszavak szerint élünk és cselekszünk. A nép, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány, a Magyar Szocialista Munkáspárt, s a társadalmi és tömegszervezetek e jelszavak szellemében emelték fel tilta­kozó szavukat a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot súj­tó agresszióval szemben, s tá­mogatják a vietnami népet. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a magyar nép tiltakozása és elhatározása­­ a világ jó szándékú és békét akaró em­bermillióinak a különféle bé­kemozgalmaknak és szerveze­teknek tiltakozásához csatla­kozva — hozzá fog járulni a vietnami agresszió megszünte­téséhez, a világ békéjének biz­tosításához most is, mint 15 esztendővel ezelőtt, s meghát­rálásra készteti az agresszort, az amerikai imperializmust. Nem mondok újat, de hangsú­lyozni szeretném, hogy a tilta­kozáson túl akkor tehetünk legtöbbet nemcsak Vietnamért, hanem a békéért is, ha oda­adó, áldozatkész munkával erősítjük hazánkat. Gondoljunk erre is a vidám ünnepi hangulatban. AZ IBUSZ ÜDÜLŐSZOLGÁLATA ELKÖLTÖZIK az V., Vörösmarty tér 5. szám alól az V., PETŐFI TÉR 3. SZ. ALATTI ÚJ IRODÁJÁBA! Nyitás: MÁJUS 4-ÉN (Május 3-án az üdülő­­szolgálat nem fogad fe­leket) csak inspekciót tart. Nyitvatartási idő: naponta 8.30-tól 16 óráig, szombaton 8.30-tól 12.30 óráig. BELFÖLDI SZOBAFOGLALÁSOK SZÁLLODÁBAN ÉS MAGÁNHÁZAKNÁL!

Next