Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

1 ciaország és a többi nyugati szövetséges hatalom közötti el­lentéteket a nyugati politika legfontosabb kérdéseiben. Bush vasárnapi sajtóérte­kezletén foglalkozott a domi­nikai és a vietnami problémá­val is. Azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok nem akar kormányt rákényszeríte­ni a Dominikai Köztársaság népére, "mert egy ilyen kor­mány népszerűtlen lenne, hi­szen magán viselné a Made in USA címkét". Kifejtette véle­ményét, hogy a dominikai kor­mányban helyet kellene fog­lalniuk­­Bosch volt elnök párt­híveinek, a mérsékelt körök és a katonai junta képviselői­nek". Johnson elnök után most Bush is szorgalmazta "a szük­ség esetén gyorsan cselekvő" állandó Amerika-közi erők megalakítását. Az amerikai külügyminiszter egyszersmind igyekezett eloszlatni a latin­­amerikai országok amiatti ag­godalmát, hogy ezeket az erő­ket az Egyesült Államok eset­leg felhasználja újabb beavat­kozásra a latin-amerikai föld­részen. Bush azzal mentegette Wa­shington dominikai agresszió­ját, hogy "sok rendkívüli fej­lemény" történt ebben a latin­­amerikai országban, s gyakor­latilag nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az Egy­esült Államok az amerikai földré­szen ismét az intervenció esz­közéhez folyamodik, ha vala­hol "külső fenyegetést" szima­tol. Vietnamról szólva Bush is­mét az eddig folytatott ameri­kai politika mellett foglalt ál­lást, elutasította a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front jogos követeléseit. He­ves harcok Dél-Vietnamban Újabb amerikai légitámadások a YDK ellen Saigonból jelenti az MTI. Az AP saigoni tudósítója szerint a dél-vietnami belpolitikai hely­zet továbbra is­­zavaros és ve­szélyes­­. Phan Khac Suu ál­lamfő ugyan hosszas vonako­dás után aláírta a kormány négy új miniszterének kineve­zését, de a belügyminiszter és a gazdaságügyi miniszter le­váltásának problémája még mindig nem oldódott meg. A feszült helyzetre való tekintet­tel Taylor amerikai nagykövet, aki még pénteken jelentésté­telre Washingtonba akart utaz­ni, egyelőre a dél-vietnami fő­városban marad. A dél-vietnami hatóságok azt állítják, hogy a vasárnap tar­tott községi és tartományi vá­lasztások során Saigonban a választójogosultak közel 70 százaléka leszavazott. Külföldi tudósítók szerint azonban a választások a teljes érdekte­lenség jegyében zajlottak le. A helyzetre jellemző, hogy a ha­tóságok beismerése szerint is a vidéki választások lefolyásáról és a részvételi arányról egyelő­re nem állnak rendelkezésre adatok. A­­­ dél-vietnami szabadság­­harcosok offenzívája az ország északi részeiben változatlan erővel tart. Az amerikai és dél-vietnami repülőgépek az időjárás megjavulásával, va­sárnap beavatkoztak a Da Nangrtól délre, Quang, Ngai községben folyó harcokba. A körzetben állomásozó dél-viet­nami kormánycsapatok pa­rancsnoka — egységeinek szo­rult helyzetére hivatkozva — amerikai erősítések bevetését kérte. A saigoni amerikai fő­hadiszállás a katonai helyze­tet zavarosnak ítéli. A Quar­g Ngai körzetében 43 órája folyó harcok során a szabadsághar­cosok bekerítették a kormány­­csapatok és az amerikaiak egy-egy zászlóalját, amelyek súlyos veszteségeket szenved­tek. . Változatlanul súlyos har­cok vannak Ba­hia környékén is. Amerikai helikopterek légi hídon szállítanak hadianyagot a veszélyeztetett körzetekbe, ahonnét ugyancsak légi úton távolítják el a dél-vietnami kormánycsapatok és az ame­rikaiak sebesültjeit. A szabad­ságharcosok erős támadásokat intéznek a Saigontól északra vezető utánpótlási vonalak el­len is. Hétfőre az időjárás is­mét elromlott, s ez megnehe­zíti a dél-vietnami és amerikai egységek utánpótlását és légi támogatását. A japán miniszterelnök állásfoglalása Szato japán miniszterelnök a parlament hétfői ülésén közöl­te, hogy kormánya erőfeszíté­seket tesz a vietnami probléma békés megoldása érdekében. A miniszterelnök közölte, kormá­nya megtagadná az amerikaiak kérését, hogy az országban le­vő támaszpontjaikat közvetle­nül felhasználhassák a Viet­namban folyó háború támoga­tására. A japán kormány nem engedélyezi az országban elő­állított fegyverek Dél-Viet­­namba exportálását sem. Gordon Walker cikke Gordon Walker volt angol külügyminiszter a Scotsman hétfői számában írt cikkében megállapítja, az Egyesült Ál­lamok igen nagy hibát követne el, ha Vietnamban elvesz­tené türelmét, és megkezdené Hanoinak és az észak-vietnami ipari központoknak a bombá­zását. A dél-vietnami szabad­ságharcosokkal foglalkozva Gordon Walker megállapítot­ta, hogy a Vietcomp-mozgalom igen hasonlít a második világ­háborúban kialakult antifasisz­ta ellenállási mozgalmakhoz. A Vietcong sorain belül együtt harcolnak kommunisták és nem-kommunisták. Dél-Viet­­nam igen nagy része a felke­lők kezén van. A volt angol külügyminisz­ter cikkében kifejezte azt a véleményét, hogy n­em lehet végleg megakadályozni a Viek­­­ong képviselőinek bevonását a dél-vietnami kormányba. Tizenhat amerikai repülő­gép hétfőn délután harmincöt­ tonna bombát dobott félórás kalóztámadása során a Hanoi­tól 72 kilométerre délre fekvő Hoai An helységre. Amerikai gépek másik csoportja a Ha­noitól 110 kilométerre délre fekvő Thanh Hoa mellett egy vasúti hidat támadott. Tizen­két amerikai és két dél-viet­nami repülőgép a demilitari­­zált övezet közelében levő Vit Thu Lut támadta. A támadó gépeket erős légelhárító tűz fo­gadta. Amerikai repülőgépek siet­tek a Quang Ngai környékén szorongatott helyzetben levő dél-vietnami kormánycsapatok és amerikai egységek segítsé­gére. A súlyos harcokban, az VPI jelentése szerint a kor­mánycsapatok 600—700 embert vesztettek, a szabadságharco­sok veszteségei ennél jóval ki­sebbek. Hétfőn délelőtt Sai­gonból légi úton egy zászlóalj­­nyi dél-vietnami tengerészgya­logost szállítottak Quang Ngai körzetébe. A Da Nangból a kormánycsapatok támogatásá­ra küldött erősítések ugyanis nem könnyítettek a szorult helyzetben levő dél-vietnami csapatok helyzetén. A Reuter jelentése szerint a szabadság­­harcosok egyes egységei hétfőn Quang Ngai környékéről a vá­rostól északra fekvő hegyekbe vonultak. Megkezdődött a berlini Passierschein-egyezmény újabb látogatási szakasza Berlinből jelenti az MTI. Hétfőn reggel hét órakor kez­detét vette a tavaly szeptem­ber 24-én aláírt berlini Pas­­sierschein-egyezmény sorrend­ben negyedik, az idén máso­dik szakasza. A mostani pün­kösdi látogatási szakasz má­jus 31-től június 13-ig tart. E 14 nap alatt csaknem 650 ezer nyugat-berlini keresi fel NDK- ban élő rokonait. Egyedül va­sárnap, június 6-án mintegy 120 ezer látogatót várnak. A­­ berlini Passierschein­­egy­ezmény ezzel a látogatási szakasszal lejár, s a megálla­podás szerint a meghosszab­bítás céljából a két félnek legkésőbb június 24-ig össze kell ülnie. A tárgyalások előre­láthatólag nem fognak "sínen gördülni", mivel a nyugat-ber­lini fél ezt az egyezményt többszörösen megsértette. A szenátus ugyanis koránt­sem teljesítette azt a megálla­podásban vállalt kötelezettsé­get, hogy mindent elkövet az egyezmény zavartalan végre­hajtására. Éppen a múlt héten kezdődött berlini kémper is azt bizonyítja, hogy a Nyugat- Berlinben továbbra is tevé­kenykedő kémbandák és ter­rorista csoportok a szenátus tudtával és beleegyezésével folyamatosan visszaéltek a Passierschein-egyezmény adta látogatási lehetőséggel és az egyezményt NDK-ellenes ak­namunkájuk céljaira igyekez­tek felhasználni. _______Magar Nemzet________ ,Kedd, 196­5. június 1 Lengyelországban a választók 98 százaléka részt vett a választáson Hegedűs Dániel, az MTI varsói tudósítója jelenti. Hi­vatalosan meg nem erősített adatok szerint Lengyelország­ban a választók 98 százaléka leadta szavazatát vasárnap. A legjobb eredményt 99,1 száza­lékot a lublini vajdaságból je­lentették, utána a rzeszówi vajdaság 98,8, a kielcei 98,6, a lódzi 98,4 százalékkal követke­zik. A nagyobb városok kö­zül Lódz vezet 98 százalék­kal, utána Varsó 96,1, Poznan 95,9, Wroclaw 95,5 és Krakkó 94,3 százalékkal. .A Trybuna Ludu a válasz­tásokról szólva megállapítja: a népi Lengyelországban ötöd­ször járult a nép az urnák­hoz, hogy megválassza veze­tőit. A közel 19 millió főnyi választó teljesítette állampol­gári kötelességét. A választás eredménye még ismeretlen ugyan, de a hangulatból ítélve máris megállapítható az a vi­tathatatlan tény, hogy a vá­lasztás a Nemzeti Egységfront programja melletti hatalmas népi tüntetés volt. A nép a választáson teljes támogatásá­ról biztosította a Nemzeti Egységfront programját, a nép vezető erejét, a LEMP-et, az egységfront többi pártjait és a hozzájuk tartozó szervezete­ket — hangsúlyozza a lap. Edvard Kardelj a kommunisták feladatairól Belgrádból jelenti az MTI. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető szerepé­ről, a kommunisták előtt álló legfontosabb feladatokról nyi­latkozott Edvard Kardelj, a JKSZ Központi Bizottságának titkára, a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés elnöke. Kijelen­tette, a kommunisták szövet­sége annak a mozgalomnak tudatos és szervezett része, amelyet a munkásosztály in­dított az osztálytársadalom maradványainak felszámolá­sáért. Ennélfogva a kommu­nisták akkor valósítják meg maradéktalanul vezető társa­dalmi szerepüket, ha tevé­kenységük teljes mértékben a munkásosztály törekvéseit tükrözi. Edvard Kardelj hangsúlyoz­ta, hogy a jugoszláv kommu­nisták kétfrontos harcot vív­nak. Egyrészt a szocialista társadalmi viszonyok fejlesz­téséért küzdve harcolnak a bürokratizmus ellen, a szocia­lista demokrácia kibontakoz­tatásáért, másrészt viszont le kell leplezniük a hazug, ál­humanista frázisokat, a dema­gógiát, és a destruktív bírál­­gatást azok részéről, akik elke­seredésükben, hogy nem sike­rült megvalósítani egynéhány elképzelésüket, készek szövet­kezni a burzsoá ideológia és a reakciós politika képviselői­vel. Világosan kell látnunk — mondotta Kardelj —, hogy a kommunistáknak határozot­tabban kell küzdeniük az ilyen irányzatok ellen, ha meg akarják tisztítani az utat a szocialista társadalmi bírálat előtt. Ez annál is inkább így van, mert a bürokratizmus el­len vívott harc ürügyén he­lyenként kifejezetten destruk­tív, sőt antiszociális irányza­tok jelentkeztek. Ezek sajnos nem ütköztek mindjárt a kommunisták erőteljes ellen­állásába. Edvard Kardelj a nemzet­közi munkásmozgalom előtt álló feladatokról szólva kije­lentette, fel kell tárni a je­lentkező nézeteltérések okait, meg kell teremteni annak az új egységnek a feltételeit, amely megfelel a szocializmu­sért vívott harc jelenlegi fel­tételeinek. Edvard Kardelj nyilatkoza­tát a Nova Makedón­ja című lapnak adta. Dominikában kiújult a fegyveres küzdelem Santo Domingóból jelenti az­­ MTI. Santo Dominigóban hét­főre virradó éjszaka­­ismét több összecsapásra­ került sor az alkotmányos erők és az Imbert-féle junta csapatai kö­zött. Különösen heves tűzharc zajlott le az Imberték kezén levő, de az alkotmányos erők által bekerített Nemzeti Palo­ta, Santo Domingo egyik leg­jelentősebb középülete körül. Az épület birtoklásáért már napok óta fel-felújulnak a har­cok. José Móra, az AÁSZ főtit­kára tervet dolgozott ki arra, hogy a Nemzeti Palotát az Amerika-közi erők ellenőrzése alá helyezzék. Caamano alkot­mányos elnök ezt élesen ellen­zi, mivel a palota a felkelők által ellenőrzött területen van. Az alkotmányos kormány egyébként vasárnap levelet in­tézett az A­NSZ washingtoni külügyminiszteri értekezleté­hez és ebben követeli, hogy a lehető leghamarább■­ vonják ki az Amerika-közi erőket. Jettin Cury, a Caamano-kor­­mány külügyminisztere rámu­tat, hogy az AÁSZ alapokmá­nya tiltja a katonai beavatko­zást, tekintet nélkül annak in­dokolására, s utalva arra, hogy az Amerika-közi erő jelenlegi összetétele 18 400 amerikai ten­gerészgyalogos és 1500 latin­amerikai katona. Megjegyzi, ■►Mindeddig senki sem volt ké­pes felfedezni, mi a különbség az amerikai beavatkozás és az AÁSZ beavatkozása között". Cury levele bírálja José Mara AÁSZ-főtitkár tevékenységét is. Azzal vádolja, hogy részre­hajló az Imbert-féle junta irá­nyában. Az alkotmányos erők ellen­őrzése alatt álló belvárosban vasárnap ezrek vonultak fel, hogy megemlékezzenek Tru­­jillo diktátor meggyilkolásának negyedik évfordulójáról. Zsú­folva voltak a belvárosi kato­likus templomok is: a felkelők megemlékeztek azokról, akik az április 24 óta tartó polgár­­háborúban életüket adták a de­mokráciáért és a függetlensé­gért. Az AFP hírügynökség kom­mentárban foglalkozik a do­minikai helyzettel és megálla­pítja, hogy politikai téren az amerikaiak továbbra is keresik az elképzelésük szerint ideális koalíciót, amely antikommu­­nista lenne, de nem lenne — Washington szerint —­ sem túl jobboldali, sem túl baloldali. Továbbra is Antonio Guzman, Bosch volt elnök kormányának egyik minisztere a legfőbb je­lölt, de emlegetik Hector Gar­cia Godoyt is, aki ugyancsak tagja volt Bosch kormányának és Guzmanhoz hasonlóan dús­gazdag ember, egy nagy do­hánygyár tulajdonosa. A tár­­gy­alások párhuzamosan foly­nak Santo Domingóban és Washingtonban. Tájékozott források szerint a legfőbb né­zeteltérés nem is a miniszter­­elnök személyére vonatkozik, hanem arra, hogy ki legyen a fegyveres erők főparancsnoka. .4» SPD Twn-tö»é»f döntött i a választások előtt nem szavazzák meg a szükségállapot-törvényeket Bonnból jelenti az MTI. Az SPD vezető szervei szombaton Saarbrückenben tartott tanács­kozásukon elhatározták­, hogy a választások előtt a Szociálde­mokrata Párt semmi esetre sem járul hozzá a kormány ál­­­tal előterjesztett szükségálla­pot-törvénytervezetek megsza­vazásához. Az egyhangúlag el­fogadott határozat szerint az SPD nem utasítja el ugyan elvben a szükségállapot-törvé­nyeket, a választások előtt azonban már nincs semmi idő arra, hogy a kormány által előterjesztett javaslatokat meg­vitassák és valamennyi rész­letkérdésben "kielégítő megol­dást" találjanak. Az alkot­mánymódosító törvényjavasla­tok parlamenti elfogadásához kétharmad többségre van szük­ség és azokból a jelenlegi par­lamenti erőviszonyok mellett a szociáldemokraták hozzájá­rulása nélkül nem lehet tör­vény. Vasárnap Bonnban több diákszervezet kongresszust tar­tott a szükségállapot-törvények ellen. Ugyancsak állást foglalt a törvényekkel szemben duis­­burgi kongresszusán a Náciz­mus Üldözötteinek Szövetsége. Niemöller lelkész, az Egyhá­zak Világtanácsának társelnö­ke hangsúlyozta, hogy a szük­ségállapot-törvények életbelép­tetése lehetővé tenné, hogy el­fojtsanak minden ellenzéki hangot. . Vmit a hi­ek mögött van A GYENGESÉG HELYZETÉRŐL... Az angol, dán, svéd, nor­vég és az osztrák kormányfő, Svájc, valamint Portugália gazdaságügyi minisztere rész­vételével rendezték meg az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hét tagálla­mának első csúcstalálkozóját. A Közös Piac ellensúlyozásá­ra alakult szervezet öteszten­dős fennállása alatt még egyet­lenegy alkalommal sem tör­tént meg, hogy a tagállamok miniszterelnökei találkozza­­nak. Ez a tény önmagában is ki­fejezi, hogy az EFTA nem több, mint egy aránylag laza kereskedelmi egyezmény az Európai Közös Piachoz képest, amelynek hat tagállama ma már a közös költségvetés és a politikai unióra lépés kér­désein vitázik. Hogy mindez megvalósul-e, az más lapra tartozik, azt azonban híven kifejezi, hogy a Közös Piac a gazdasági integráció felépíté­sének befejezéséhez közeledik, 1967-re teljesen megszűnnek a belső vámok és egységesítik a külföldi vámtarifákat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy külső országok a Közös Piac területén a vámhátrányok miatt csak nagy nehézségek­kel tudnak majd konkurrálni a tagállamokkal. Ennek az időpontnak gyors közeledése miatt aggódnak az EFTÁ-ba társult országok, mi­vel valamennyien keresked­nek a Közös Piac államaival, s voltaképpen ez volt az igazi oka a Wilson kezdeményezte búcsú csúcsértekezletnek. Anglia különösen érdekelt ab­ban, hogy ne szoruljon ki a Közös Piacról, hiszen jelen­leg exportjának egyharmada irányul ebbe a térségbe. Abban egyetértenek az EF­­TA-országok, hogy valamit tenni kellene 1967-ig, amikor Nyugat-Európa gazdasága vég­legesen két ellenkező érdekű tömbre szakad, de hogy mit kellene tenni, e tekintetben az álláspontok nagyon is elté­rőek. Az EFTÁ-ban a Közös Piac­hoz való közeledés élharcosa maga Wilson, aki három évvel ezelőtt, amikor a Munkáspárt még ellenzékben volt, hevesen tiltakozott a Macmillan-kísér­­let ellen, hogy Anglia rendes tagként lépjen be a nyugat­német—francia vezetésű Euró­pai Gazdasági Közösségbe. Jóllehet Wilson nem foglalt ál­lást Anglia pontos szándékait illetően, de kétségkívül azzal a céllal utazott Bécsbe, hogy az EFTA-országok kormányait maga mögé állítsa a Közös Piaccal való kapcsolatok hala­déktalan felvétele érdekében. Wilsont erre a nagy előké­születekkel megrendezett ak­cióra azonban nemcsak Anglia gazdasági érdekei indították. A manőver belpolitikai eleme az az igyekezet, hogy megmutas­sa: ami a konzervatívoknak nem sikerült, azokat a problé­mákat most ő sorra megoldja. Másfelől pedig valahogyan el­lensúlyoznia kellett azt a barátságtalan lépést az EFTA-országokkal szem­ben, hogy a múlt év végén 15 százalékos pótimportvámmal nehezítették meg Angliába irá­nyuló exportjukat. Wilson ugyanis részben ezzel az intéz­kedéssel kísérelte meg az an­gol fizetési mérleg deficitjét megszüntetni. A s­érleg ennek ellenére továbbra is passzív maradt, ugyanakkor sikerült az EFTA krónikus válságát elő­idéznie, mivel a skandináv or­szágok azóta is követelik a rendkívül önző és az EFTA- megállapodásokkal össze nem egyeztethető angol vámintéz­kedés visszavonását. Mire a bécsi Csúcstalálkozó­ra sor került, Wilson is belát­ta, hogy az EFTA a közeljö­vőben aligha tárgyalhat az­ erő helyzetéből a Közös Piac­cal és gyors akcióról; bár­mennyire is sürgeti Angliát­ az idő, egyelőre nem lehet szó. Wilson tehát némi vissza­kozással Bécsben már úgy nyilatkozott, hogy nincsenek "kiérlelt tervei", csak "bizo­nyos elképzelései" vannak. Ér­tesülések szerint ezek az el­képzelések a következők: léte­sítsenek egy konzultatív ta­nácsot az EFTA és a Közös Piac között (jelenleg a két szervezet között semmiféle hi­vatalos kapcsolat nincsen),­ továbbá az EFTA küldöttsége találkozzék a Közös Piac kép­viselőivel. Az angol miniszter­­elnök 40 percig tartó beszé­dében kénytelen volt elismer­ni, az EFTA számára e pilla­natban két lehetőség kínálko­zik csupán: meg kell várni, amíg Franciaország feladja ál­láspontját Angliának a Közös Piacba való belépésével szem­ben, vagy pedig meg kell kí­sérelni a jelenlegi előnytelen pozícióból fakadó nehézségek enyhítését. S végül Wilson, hogy az EFTA-országok egysé­gét valahogyan helyreállítsa, kénytelen volt bejelenteni, mihelyt Anglia fizetési mérle­ge rendeződik, a pótimport­­vámot el fogják törölni. A három skandináv kor­mányfő, Gerhardsen norvég, Erlander svéd és Krag dán miniszterelnök Wilsonnal szemben az EFTA további erősítése mellett foglalt állást és nyomatékosan kérték az önkényes angol pótimportvám sürgős eltörlését. Schaffner svájci és Oliviej­ra portugál gazdasági minisz­ter pedig nyíltan hangoztat­ta, hogy az EFTÁ-t nem a Közös Piachoz vezető eszköz­,­nek tekintik. Klaus osztrák kancellár vi­szont kijelentette: "érdekelt­minden olyan lépésben, amely Európa jelenlegi gazdasági, megoszlásának áthidalását­­szolgálja". Ezek után érthető, hogy Bécsben mindössze azt határ­­rozták el: októberben minisz­teri szinten ismét tanácskoz­nak a Közös Piac felé vezető utak keresése céljából. És mér­nem is keltett különösebb meglepetést, amikor Wilson Bécsből hazatérve kijelentette: ú­gy gondolom, senki sem hi­szi, hogy a Közös Piachoz való brit csatlakozásra közvetlen kilátás van ... Valamennyien, az EFTA erősítésére törek­szünk. A Közös Piaccal való tárgyalásokra vonatkozó ja­vaslatok a gyengeség helyzeté­ből hangzottak el — a két­ségbeejtő gyengeség helyzeté­ből." Az első francia visszhangok­­szerint Párizs nem ellenzi, hogy a két csoportosulás között létrejöjjön egy magas, szintű értekezlet. Francia diplomáciai források viszont azt mondják, hogy de Gaulle ellenezné a-, kettős tagság bármilyen form­á­­­ját, vagyis a jövőben csak fel-,­­tétel nélküli csatlakozásról vagy társulásról lehetne szó. . A Közös Piac brüsszeli köz­pontjában egyetértenek Wil­sonnal: az idő nem érett meg, hogy Anglia ismét kérje feléé­,­telét a Közös Piacba. Azt, az, angol elképzelést is lehetetlen­, nek tartják, hogy a Közös Piacot beépítsék egy egységes­ európai szabadkereskedelmi övezetbe. Wilson "hídverési ki-,­sérleteit" csupán átmeneti int­­tézkedésnek tekintik, ami nem­ több az összeköttetést szol­,­gáló gépezet megteremtésénél a két szervezet között. Pozsgai József A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Gyermek­klinikáján működő Csecsemő- és Gyermekápolónőképző Iskola FELVÉTELT HIRDET Jelentkezhetnek mindazok a 17—32 év közötti nők, akik a gyermekápoláshoz hivatást éreznek. Kötelező iskolai végzettség­e általános, vagy érettségi. Budapesti, Borsod, Győr, Fejér­ megyei jelentkezést előny­ben részesítünk. Iratok beküldésének határideje: 1965. július 1. Vidékieknek bentlakást biztosítunk. Szükséges iratok: Is­kolai bizonyítvány, születési anya­könyvi kivonat, kérvény, önéletrajz, szülők kereseti kimu­tatása, orvosi igazolás, 2 db igazolvány fénykép. Az iratokat Budapest, IX., Tűzoltó u. 7—9. szám alá kérjük beküldeni. Iskolaigazgató

Next