Magyar Nemzet, 1965. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

4 A RÁDIÓ MELLETT jó napot, bácsii­­ mentumjátékot hallottunk a Családi körben legutóbbi szá­mában. Mándy Iván Jó napot, bácsi! című darabja egy szo­ciális otthon világába vezeti a hallgatót. Mándy az elesett emberek belső rajzának egyik legkitűnőbb és legsajátosabb hangú mestere, írói tapaszta­lata és életanyaga szerint e té­ma feldolgozására aligha talál­hattak volna nála hivatottab­­bat. öregei ebben a dokumen­tumjátékában magukkal hoz­zák minden tárgyi és lelki mo­­tyójukat, nem találják helyü­ket, mert kiszakadtak szűkebb közösségükből, ösztönös véde­kezésképpen, konfliktusaik és heterogén együttesük ellenére minden erejükkel létre akar­ják hozni a maguk emberi kö­zösségét. Megragadóak Mándy motivációi, árnyalásai, ahogy ezek az emberek fel-felderen­­gő foltokban hordozzák ma­gukkal egész életüket, ahogy a túl sok tapasztalástól keserű gyerekekké válnak s ahogy vé­gül ebből a szomorú és véde­kező infantilizmusból végül is felnőtthöz és emberhez méltó közöségre találnak. Mándy — nagyon "anyagszerűen* — az öregekben felderengő emléke­ket, lelki tényeket drámai fol­tokban adja elő, ily módon hangulatilag is mintegy lefest­ve a dokumentumjáték külső és belső világát. Varga Géza rendezése átgondolt, atmoszfé­rát teremt, zavart azonban két színész­párnál is a hangok ösz­­szetéveszthetősége, ezt hasznos lett volna elkerülni. A szerep­lők közül különösen Bulla Elma, Kovács Károly és Peti Sándor egy-egy karakteres ala­kítása tetszett. Hannibál Múlt héten a Rá-Hannibal diószínház Felkai Ferenc rádiójátékét, a Ha­n­­nibál-t mutatta be. Sok min­den kiderült ebből a darabból, hogy a hódító háború nem ve­zet jóra, hogy a hódító is mú­landó, hogy az ókori Róma hó­dító hatalom volt és legyőzte Karthágót, de aztán maga is elpusztult, hogy Karthágó nem volt hódító hatalom. Hannibál csak preventív háborúnak te­kintette alpesi hadjáratát, de Karthágó is elpusztult és így tovább. Csak sajnos az is ki­derül, hogy ebben a darabban nincs drámai konfliktus, hogy Hannibál kiváló hadvezér, de kevésbé kiváló drámai hős, hogy a hallgató képtelen dön­teni, kinek van igaza, az írói­­lag pejoratíve beállított vének­nek, akik nem akarnak hábo­rút, vagy az íróilag hőssé emelt Hannibálnak, aki a há­ború mellett kardoskodik. És kiderül az is, hogy ma már puszta történelmi illusztrációt írni csupán a színpompás tabló kedvéért nem lehet és nem ér­demes. Felkai Ferenc, aki na­gyon nehéz időkben bizonyí­totta, éppen egy híressé vált történelmi darabjával, meny­nyire tudja ezt — ezúttal nem követte saját rangos példáját. Mindezen, sajnos, a rendező, Gál István, és a színészek, el­sősorban a Hannibált külsősé­­ges eszközökkel alakító Mádi Szabó Gábor, nem segíthettek. Í­r­ , . A nemzet-1 Gyermeknap közi gyer­­meknapon Vajek Róbert ze­nés riportműsorát hallgattam. Egy-egy gyerek nyilatkozott terveiről, vágyairól, egy kis hoz­záillő zene következett, majd újabb nyilatkozat. Azért hasz­nálom ezt a kifejezést, mert valóban inkább nyilatkozatok hangzottak el, mint őszinte, spontán vallomások. Valahogy nagyon kisuvickoltak, eminen­sek voltak ezek a mondatok, vagy legalábbis a mondatok nagy része. Tudom, hogy egy ünnepi műsornak ünnepinek kell lennie, nem valamiféle leleplezés vagy groteszk ka­rakter­kép a célja. Mégis, azt hiszem, egy második réteget kellett volna kibontani ezek­ből a gyerek­mondatokból, nem minden szót "direktben" elfogadni, hanem kicsit meg­piszkálva a felszínt legalábbis jelezni, hogy ki miért mondja éppen azt, amit mond. És ha egy gyerek máris -nyilatko­­zik­ — akkor ezt kellő iróniá­val és kritikával fogadva jel­lem- és társadalomképpé tá­gítani. Igazi érdekessége így lett volna ennek a nagyon is jótanulós összeállításnak. Röviden Végül két zenei Royl°en műsorról rövi­den. A Kedves lemezeim soro­zatban Fényes Szabolcsot hív­ták meg a mikrofon elé. Él­ményszerű óra volt: pompás zenedarabokat hallottunk a klasszikusoktól napjainkig, ér­dekes és elgondolkodtató volt mindaz, amit Fényes Szabolcs zenei élményeiről és vonzal­mairól elmondott. De még egy tanulságos élménye volt ennek a műsornak, hogy alkotás és ízlés mennyire összefügg, hogy amit Fényes Szabolcs a maga zenei területén produkál, azért olyan sajátos rangaimért szo­ros belső szálak k­ötik a zene­­irodalom teljes világához. — Nagyon tetszett Komjáthy György Vasárnapi koktél ösz­­szeállítása: kevés, de tömören és érdekesen informáló szöveg, kiváló, a világ jazz- -és tánc­zenéjének friss termését széles skálán bemutató felvételek. Görgey Gábor Az Inosztrannaja Lityeratura magyar száma Nagyrészt a magyar irodal­mi és művészeti életnek szen­teli új számát az Inosztranna­­ja Lityeratura című szovjet folyóirat, amely havonta mint­egy 300 oldalon jelenik meg. A lap Mai magyar próza címszó alatt Mesterházi Lajos, Molnár Zoltán, Szabó István egy-egy elbeszélését közli. Szabolcsi Miklós a szociográfia körül ki­bontakozott vitáról írt tanul­mányt a folyóirat számára. A szerkesztőség átvette Gyurkó László Lenin-tanulmányát, amely a Kortársban jelent meg. I. Szvetlov a mai magyar szobrászatról ad áttekintést. Több magyar könyv ismerte­tését is közli az Inosztrannaja Lityeratura, közöttük méltatja Váci Mihály, Garai Gábor, Hidas Antal, Fodor József, Szabó István és Illés Béla egy­­egy kötetét. Tájékoztat a folyó­irat Az ember tragédiája új moszkvai kiadásának, elsősor­ban Leonyid Martinon műfor­dítói munkájának magyaror­szági visszhangjáról és ismer­teti a Corvina kiadásában meg­jelent Mérföldkő című kötetet. ▼ JIN­BU2 5-IG V­ásár V árja WsWSBKfeiKEI’ ME il­l CIKK a®,­­so so % 4RN­BIDMIHMYM Férfi kockás ing 100,­ Ft helyett 60,- Ft ▲ SZÍNHÁZAK mai műsora Állami Operaház: A sze­villai borbély (L-bérlet 10.) (7) — Er­kel Színház: Fidelio (1. bérlet 10.) (7) — Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (7) — Katona József Színház: Fanni hagyomá­nyai (7) — Madách Színház: Olympia (7) — Madách Kamara­színház: Mathiász panzió (7) — Vígszínház: Zoo (7) — Thália Színház: Az apáca (fél 8) — Jó­zsef Attila Színház: Kemény ka­laposok (7) — Fővárosi Operett­­színház: Jó éjt Bessy (7) — Vi­dám Színpad: Kicsi vagy kocsi? (8) — Kis Színpad: Lehet vala­mivel kevesebb? (7) — Egyetemi Színpad: Gondolatolvasás, Tele­pátia (7)— Állami Bábszínház: Misi mókus vándorúton (de. 10) — Kamara Varieté: Pesti leme­zek (este 9 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: A Szovjet Állami Nagycirkusz vendégjátéka (fél 8) — Zeneakadémia: London Sym­phony Orchestra (Vez.: Colin Davis) (Tavaszi­ bérlet F-sorozat (fél 8). . Magar NewT AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEI ,111111111.1111111,1.Ilim........ ...és így írunk mi Bárány Tamás paródiái­ ­Ha van műfaj, ahol alig fe- f­­e­nyeget az epigonság ve­szedelme, akkor ez az irodal­mi paródiáé. Egyrészt bátran és elszántan már megírt mű­vek nyomába szegődik, idegen egyéniségek álarcát ölti ma­gára. Másrészt, az irodalmi paródia nem úgy született, mint a hagyományos műfa­jok többsége, különböző ele­mek integrációjából, lassan növekedve, az időben fejlőd­ve. Az irodalmi paródia talál­mány, mintegy a szabadalmi hivatalban bejegyezve i­s csaknem egyidőben fedezték fel önálló, kötetbe gyűjthető és egyenrangú társként a szo­kott poétikai kategóriákhoz Franciaországban, Angliában és Magyarországon. A honi szabadalmat Karinthy jegyez­te be. Az irodalmi paródia csak a telitalálatokat jegyzi, de azt végleges érvénnyel. Babitsról nem lehet több paródiát írni Ám azt már Karinthy egyik "áldozata« Ady is megjegyez­te "A la maniére de« ... című cikkében, hogy az egészséges irodalmak lassan megteremtik a maguk parodistáit , s eb­ből látszik meg, milyen köz­ügy, milyen fontos maga az irodalom, az író. Ahogy különösebben érde­kes tanulmány-szedetet nem lehet közepes irodalomról írni — a paródia is megköveteli a maga hőseit, kiválóságait. Csak a jellegzetes egyéniség mintázható meg. S innen ért­hető, hogy Karinthy, nemcsak Szabolcskát, hanem Adyt is tollhegyre tűzte. A kiválóság nem véd meg a parodistától. Inkább ingerli. A leginkább az individuális jegy, a meg­különböztető vonás, ami az írót íróvá, sőt jelentékennyé avatja. Karinthy bevallottan az egyéniség túlhabzását gúnyol­ta. A modort és a pózt. Az ő "irodalmi kritikáit — így ne­vezte az "így írtok tt­-t — a lényegre tapintottak, az egyé­niség görcseire és merevsé­geire, arra, hogy mitől repre­zentált egy író kort, réteget, miliőt. E­gy mai Karinthy státusa viszont Bárány Tamás kö­tetének megjelenéséig üres volt. Darvas Szilárd korai kí­sérletei, Tímár György néhány sikeres publikációja után, ki­alakult új irodalmunkról ez az első és egyetlen, teljességre törekvő paródia-irodalomtör­ténet. Ítéletet mondanunk róla tehát ennek az "egyedi­ségnek" a szem előtt tartásá­val kell. Minden ráolvasott szó eleve önbírálat lehet csu­pán — mert abban már min­den irónia nélkül is törvény­­szerűséget gy­anítunk, ha húsz esztendő lírája, drámája és kultúr­élete most hirtelen egy sorozatnyi humoreszkben elénk kerül. Minden irodalo­­rnak olya­nok a kritikusai, amilyeneket megérdemel. A parodistái detto. Mondanom sem kell ezek után, hogy Bárány Tamás könyve: jó. Érdekes, mint mai irodalmunk, egyenetlen, mint mai irodalmunk. Hűséges tü­kör tehát, jellemzésében, hangsúlyozom, önmagunkra ismerünk. B­árány először is abból in­­­­dul ki, hogy irodalmunkat jól ismeri az olvasóközönség. Egyetlen paródiája sem élvez­hető úgy, hogy az "eredeti­ből" sohasem olvastunk egy sort se. Bárány azt is felté­telezi, hogy eltorzított neveit mindenki tüstént visszafor­dítja. Bizonyos benne, elszánt hittel, hogy Lárinthy Ferenc­­ből valamennyi olvasója tud­ja, hogy a ferde név Karinthy Ferencet takarja. Vitává György minden további nél­kül visszavezethető Moldová­­ra, Sámfy — Mándyra, Tészi — Vészire. A nevek dolgában tehát magabiztosabb Ka­­rinthynál, aki mégiscsak kö­zölte, hogy Tóth Árpádról, vagy Gellért Oszkárról ír-e paródiát. Amikor azonban a »gnosz­­szá«-hoz, a parodista láb­jegyzetéhez, a műhöz odacsa­tolandó játékhoz ér — aggá­lyos lesz, s javarészt nem formai (vagy irálybeli) tulaj­donságokat torzít. A tarta­lomból indul ki, és az író életpályájából. Az önéletraj­zot, amit Karinthy gondosan a főszövegen kívülre helye­zett egy ironikus portréba — Bárány, a szabadalom utó­da a paródia témájában oldja fel. Ha Karinthy egy formai játékokat élvező kor jegyzője volt — Bárány egy tartalom­centrikus irodalomé, s jó ér­zékre vall, hogy ezt paródiái felépítésében jelzi, követi, hogy ennek utána enged. Ennek megfelelően keveset is játszik. Nagyon komoly parodista. Olyan, mint egy kritikus, amikor humoreszket ír. A Karinthy-paródiákban, hajdan, visszatükröződött az impresszionista kritika is. Ha már kritikáknak nevezte őket egyszer, bizonyos értelemben, tartotta a rokonságot a műbí­rálat szolidabb ágával is. Bá­rány a mi rokonunk, mai re­cenzenseké. Azt jellemzi egy íróban, amit mi írnánk róla, töröttebb mondatokkal, s hosszabb szakállal. Illés End­­réről ő is megemlíti, hogy or­vosnak készült — ezt eddig egyetlen "komoly" kritika se mulasztotta el. Hegedűs Gé­záról egy történelmi regénye paródiájából azt is megtud­juk, hogy különben szerző­kritikus és kiterjedt munkás­ságot folytat. Néhol tehát külsőségeket vesz célba. Az első, tettenér­­hető tulajdonságot füleli le De amikor az író műve mé­lyebb rétegekbe enged bete­kintést, remekel. Németh László paródiája pontos,­­élet­­veszélyesen igaz. Grandpierre Emile: kitűnő. A nagy céltáb­lákon így tévedhetetlenül el­találja a legbelsőbb kört. A kis céltábla ennél a belső körnél — relatíve — nagyobb. Ott mindig mellé lő Bárány. Az óriások Achilles sarkával nincs baja. Egy pigmeust vi­szont kartávolságnyira elhi­báz. Élvezetesek és kitűnőek a rádió- és tévé-karcolatok, jelenetek. Jók a film-paródián is. Végül tehát egy „vegyes­­felvágott” műfajban Bárány alapjában kikísérletezte ma­gának a paródia szabályait. Új anyagon alkalmazta, mint egy régen nélkülözött széru­mot. S ezt az érdemét min­denki elismeri majd az iro­dalmi életben, aki megbírált, kicsúfolt művészként szere­pel. A kimaradottak dühétől kell félteni. Ungvári Tamás Táguló körök Rákos Sándor verskötete "Mérleg" című, különös föl­építésű versében a saját életé­ben tapasztalt fájdalom és öröm egymásba hatolását idézi fel Rákos Sándor, s ebből vonja le — és ki — az ál­talános és dialektikus­­mér­­leg*-et.­­Minél mélyebb és reménytelenebb a sötétség, annál nagyobb a fény ereje!* A sötétség és a fény birkó­zása — ez az úgynevezett örök téma — mindig igen egyénien szólalt meg Rákos­nál, aki megdöbbentő érzékle­­tességgel fejezte ki szívszoron­­gató félelmeit, hogy annál jobban éreztesse — és keltse fel az olvasóban is — a fény iránti vágyakozást. Rákos Sándor immár több mint két évtizedet felölelő, összetéveszt­hetetlen hangú költészete egyes szakaszaiban a félelem erősebb volt, mint a vágya­kozás. De a költő azért soha nem süllyedt el teljesen a szorongás pincebörtönében. Ez a legutóbbi három év — mennyiségileg nem túl sok, de minőségileg jelentős — ter­mését elénk táró kötet azt mutatja, hogy a költő mérle­get vont, s immár nemcsak magáról, hanem nemzedéké­ről, a­­negyvenévesekéről is. Elveszettnek érzett éveit, többféle kiszolgáltatottságát is szolgálattá alakította át ma­gában és maga körül is a mindig göröngyös úton járó, mindig aggályosan őszinte költő, aki nemcsak azt üdvöz­li, hogy ugyanakkor, amikor nagyobb tiszteletben tartják a panaszkodás jogát, kevesbed­­tek a panaszt kiváltó okok. örömét leli abban, hogy az igazi költő jobban kitapogat­hatja azokat az összefüggése­ket, amelyek egy magas szín­vonalú, nem napi akcidentá­­liákra vonatkozó, mégis mé­lyen, igazán politikus opti­mizmust sugallnak. "A költő lelép földjéről, kilép ege alól, kibújik bőréből, húsából, atomról atomra mindent le­bont és atomról atomra min­dent újra fölépít — s akkor átlép a szabadság földjére« — írja­­A költő kiszolgáltatottsá­ga és szabadsága* című szép próza-versében. A vers egé­széből, s Rákos Sándor újabb költészetének félre nem ért­hető szelleméből az követke­zik, hogy »a költő lelép föld­jéről* nem azt jelenti, hogy a költőnek most már el kell hagynia a társadalmat, csak akkor lehet szabad. Rákos sa­játos jelrendszerében — amelyhez ragaszkodik, mert igazi költő — ez éppen azt jelenti, hogy a költőnek el kell hagynia a magányosságot, hogy elérkezzen a társadalom segítségével elérhető szabad­sághoz. Ahhoz az állapothoz, amikor nem papja se magá­nak, se senkinek, de a jó ügy szolgája. Rákos Sándor versei­ből hiányzik a "társadalom­szó, éppen úgy, mint a­­nép- és a "haza" is. Vannak köl­tők, akiknek alkatához, művé­hez Szervesen hozzátartozik, hogy néven nevezzék a kor nagy, éltető fogalmait. Rákos­nak »nem állna jól” ez a közvetlen megidézés. Ő a ma­ga módján, saját művészi szu­verenitásán belül­­köteleződön el — mind szorosabban — nép és haza, társadalom és világ táguló köreihez. (Magvető) Antal Gábor Nagy forgalom a „ könyvutcán OJ ! O Jl ” Országszerte nagy forgalom volt szombaton és vasárnap a könyvheti sátraknál. Budapes­ten különösen a Váci utcai­­könyvutcát­ keresték fel so­kan, két nap alatt több mint hatezer könyvet vásároltak. A fővárosi sátrakban és boltok­ban az elmúlt év forgalmához képest negyven százalékkal több könyvet adtak el. Jó híreket közölnek a vidé­ki jelentések is. Tatabányán nyolc könyvsátorban az első két napon 40 ezer forintért ad­tak el könyvet. Szegeden há­rom sátorban néhány óra alatt több mint ezer könyv fogyott el. Tabon vasárnap délelőtt 2200 forint volt a forgalom, Enyingen 2700 forint. Legtöbben a magyar iro­dalom új műveit keresték. Áprily Lajos, Garai Gábor és Váci Mihály verseskötetei sok helyen hamar elfogytak. Nagy népszerűségnek örvend a könyvhéten Berkesi András Húszévesek című regénye, Goda Gábor könyve, a Magá­nyos utazás, a Körkép 65 című novella-antológia, Illés Endre karcolatgyűjteménye, a Gel­lérthegyi éjszakák, Németh László új regénye, az Irgalom és Bóka László poszthumusz kötete, az Őszi napló. Élénken érdeklődnek a vásárlók a hu­moros művek iránt is. Komlós János új kötete, a Csak az első száz év nehéz és Bárány Tamás paródiagyűjteménye, az ... és így írunk mi, már csaknem tel­jesen elfogyott. A külföldiek közül a Rab Zsuzsa fordításá­ban megjelent orosz lírai an­tológia, A sárkányölő aratta a legnagyobb sikert, valamint Brecht verseinek most megje­lent gyűjteménye. Sokan vet­ték meg Steinbeck és Szimo­­nov új kötetét. Az ismeretter­jesztő művek között a Művé­szeti és a Zenei Lexikon, va­lamint a Magyar történelem volt a könyvhét első két nap­jának "Slágere". Kedd, 1965. június 1. NAPLÓ Június 1 Az olaszországi Pesaróban vasárnap este nyílt meg az "új filmművészet" első nem­zetközi fesztiválja, amelyen Magyarországot Gál István Sodrásban című filmje képvi­seli.­ Vaszary János zürichi kiál­lításának sikeréről ad hírt a Bildende Kunst, az NDK kép­zőművészeti szövetségének lapja.9 Dél-alföldi kiállítás nyílt vasárnap Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum képcsarnoká­ban. 32 alföldi képzőművész összesen mintegy 80 munkáját állítják ki. Helyet kaptak a tárlaton a hódmezővásárhelyi majolika gyár fali kerámia­képei is.❖ Ottó Dix professzort, az NDK neves festőművészet tiszteletbeli tagjává választot­ta a firenzei Accademia di belle Arti, a világ legrégibb képzőművészeti akadémiája, amelyet 1563-ban alapított Medici Cosimo és Miche­langelo. 153 A Salon Populiste 23. kiál­lítását a párizsi Modern Mű­vészetek Múzeumában idén Henry Ramey elnökletével rendezik meg. A tárlatnak minden évben van egy külön szekciója, amelyen a tagok a meghatározott témával foglal­kozó műveiket mutatják be. Az idei téma: zene a nép éle­tében.# Afrikai törzsek dalait, me­séit jegyzik fel az UNESCO accrai központjának munka­társai. A szervezet tagjai se­gítenek a szájhagyományon alapuló irodalom rögzítésében, ábécés könyvek készítésében, nyelvtan és szótár kiadásá­ban. Eszperantó nyelvű prospek­tust is megjelentetnek idén a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezői. A kiadványt negy­ven országba küldi el a Ma­gyar Eszperantó Szövetség szegedi pedagógus csoportja. 40 A berlini Filmspiegel című folyóirat megemlékezik Gázon Gyula 80. születésnapjáról, és cikkében felsorolja a kiváló magyar színész számos film­szerepét. 4* Gertler Endre professzor augusztus 30-tól háromhetes hegedű-mesteriskolát tart Bu­dapesten. Jelentkezni írásban lehet — az előjátszásra szánt művek felsorolásával — a Mű­velődésügyi Minisztérium mű­vészetoktatási osztályán június 15-ig. A francia nyelv első­­hen­náléját szeptember 9—15-e kö­zött rendezik meg Namur vá­rosában. Ebből az alkalomból pályázatot hirdettek a francia nyelv barátai számára. A dí­jakat a biennálén adják át, és Lipcse városa nemzetközi grafikai pályázatot hirdetett a népek közötti barátság gondo­latának művészi kifejezésére. A beérkezett művekből július 3-tól augusztus 8-ig kiállítást rendeznek, majd több ország­ban mutatják be az anyagot. A legjobb pályaművekből né­­m­et, angol, francia és orosz nyelvű szöveggel album ké­szül.­ Le Corbusier tervei szerint építteti meg kongresszusi pa­lotáját Strasbourg városa. A munkát rövidesen elkezdik. A cannes-i fesztivál nagy­díjas magyar rövidfilmje­ NYITÁNY Rendezte és fényképezte: VADÁSZ JÁNOS MÁJUS 30-TÓL: HÍRADÓ JÚNIUS 3-TÓL: A , PUSKIN du., SZIKRA de.. ALKOTMÁNY FILMSZÍNHÁZAKBAN NYÁRI intermezzo című zenés csehszlovák film mellett.

Next