Magyar Nemzet, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

1 Egyesült Államokkal »a béke útján". Mikojan rámutatott arra, hogy Nyugat-Németország po­litikai légkörét a revansvágy és a militarizmus hatja át. A NATO stratégái hol a NATO sokoldalú nukleáris haderejé­ről, hol atlanti nukleáris erők­ről beszélnek, a tartalom azon­ban ugyanaz: a nukleáris fegy­verek hozzáférhetővé tétele a Német Szövetségi Köztársaság számára. A német kérdés — A Szovjetunió olyan euró­pai helyzet létrehozását kíván­ja, amelyben lehetséges az együttműködés minden euró­pai állam, kicsi és nagy, szo­cialista és kapitalista országok között — jelentette ki Mikojan. — Mindennél fontosabb — folytatta —, hogy megragad­juk azokat a láncszemeket, amelyekből kiindulva bizto­san haladhatunk a második világháború maradványainak kiküszöbölése útján. Ebből a szempontból különösen nagy jelentőségű a háború eredmé­nyeként Európában kialakult határok — köztük az NDK és Nyugat-Németország közötti határ — sérthetetlenségének elismerése, továbbá az, hogy ne lássák el a két német ál­lamot nukleáris fegyverrel. Az NDK serényen és következe­tesen sürgeti e javaslatok megvalósítását. — A Szovjetunió segítség­ben és támogatásban részesí­tette és részesíti ezután is az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai fiatal országokat. A szocializmus erői növekednek — A Szovjetunió szilárdan és következetesen fellép a bé­kés együttélés politikájáért, a nemzetközi feszültség enyhí­téséért, az imperialista ag­resszió bármely formájának, a gyarmati rendszer vissza­állításának és minden olyan kísérletnek határozott vissza­utasításáért, amelynek célja a nemzetközi biztonság alapjai­nak aláásása. Örömmel álla­pítjuk meg, hogy a szocialista Jugoszlávia külpolitikáját szintén ez az irányvonal jel­lemzi.­­ A Szovjetunió, Jugosz­lávia és a többi szocialista or­szág együtt halad ott, ahol a népek békéjének, szabadságá­nak és függetlenségének érde­­­keit védelmezik, síkraszállnak a gyarmati rendszer és a neo­­kolonializmus megszünteté­séért, a nemzetközi együttmű­ködés kibontakoztatásáért.­­ Valamennyiünket óva­tosságra intő aggasztó tény a nemzetközi helyzet utóbbi időkben történt észrevehető kiéleződése. Felmerül a kér­dés: vajon az imperializmus agresszív akciói nem jelen­­tik-e azt, hogy erősödtek az imperialista hatalmak pozíciói a nemzetközi küzdőtéren. Erre a kérdésre csak tagadó választ lehet adni.­­ A nemzetközi élet fejlő­désének alapvonása, hogy nö­vekednek a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a né­pek nemzeti felszabadulásáért, a társadalmi haladásért, a bé­ke fenntartásáért és megszi­lárdításáért küzdenek. — Üdvözöljük Kuba hős népét és a szocializmus épí­tésében elért sikereit. Meg­győződésünk, hogy Algéria népe, amely a szocializmust választotta, továbbra is ezen az úton halad. Mikojan hangsúlyozta, mi­lyen óriási jelentőségű az ösz­­szes szocialista országok egy­sége. Az imperialista agresz­­szió láttára minden párt for­­radalmiságának és a marxis­ta-leninista eszmék iránti hű­ségének próbaköve, hogy köz­vetlenül, tevékenyen vegyen részt az imperializmus ellen, a békéért, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom összeforrottságáért vívott harcban — mondotta Mikojan. Veszély fenyegeti a felszabadult országokat Ezután Tito elnök mondott beszédet. Kijelentette: "Ko­moly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon.« — A nemzetközi feszültség kiéleződésének alapvető okait mi abban látjuk — mutatott rá a továbbiakban —, hogy az imperialista és reakciós erők a világ egyes részeiben fenn akarják tartani idejét­­múlta gyarmati és egyéb po­zícióikat, értelmetlen szívós­sággal arra törekednek, hogy megállítsák a nemzetek poli­tikai és gazdasági felszabadu­lásának történelmi folyama­tát. E politika legszembetű­nőbb példája az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami fegyveres beavatkozása, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bom­bázása.­­ A neokolonialista erők to­vább tevékenykednek Afriká­ban és Közel-Keletem E kör­zetekben veszély fenyegeti a felszabadult országok függet­lenségét.­­ Manapság erőteljes kísér­letek történnek különösen egyes nyugati országok részé­ről arra, hogy gyanakvást, né­zeteltéréseket, belviszályokat támasszanak, aláaknázzák és feldúlják az afrikai országok annyira szükséges egységét, meggátolják haladó irányú fejlődésüket. Nekünk azonban az a meggyőződésünk, hogy az afrikai népek leküzdik az aka­dályokat és a nehézségeket. Tito kijelentette, hogy az európai helyzet valamennyire javult. Hangsúlyozta, hogy a német kérdés megoldása csak a két német állam létezésének elismerése alapján lehetséges.­­ A nyugatnémet revansis­­ták néhány más ország reak­ciós köreinek támogatásával állhatatosan arra törekednek, hogy atomfegyverhez jussa­nak. Ha ez megtörténnék, ve­szedelmes következményekkel járna Európa és az egész világ békéje és biztonsága szem­pontjából — jelentette ki Tito elnök. A továbbiakban megállapí­totta, hogy "Nyugat-Európá­­ban is, például Franciaország­ban, több kérdésben olyan po­litika jut kifejezésre, amely előmozdítja a dolgok állásának stabilizálását«. Hibás és veszélyes elméletek .Sajnos — mondotta a jugo­szláv elnök — akadnak olya­nok is, akik azt bizonygatják, hogy nincs okvetlenül szükség a békére és az együttélésre, ezek megvalósíthatatlan dol­gok és kárt okoznak a szocia­lizmus fejlődése és a leigázott népek forradalmi harca ügyé­nek. Mélységes meggyőződé­sünk, hogy hibás és rendkívül veszélyes elméletek ezek, mi­vel a tapasztalat bizonyítja, hogy a reakciós erőknek ked­vez a nemzetközi helyzet min­den éleződése.­ Tito hangsúlyozta, hogy az együttélés elvei "kifejezik ko­runk követeléseit és a ma em­berének haladó törekvéseit«. Az elnök állást foglalt »a fe­lelőtlen kijelentések vagy a té­nyek elferdítése ellen — bár­mely párttal vagy pártvezető­séggel szemben alkalmazzák is azt —, mert az ilyen gyakor­lat nyíltan ellenkezik a kom­munista erkölccsel, az egyen­jogúság és a kölcsönös tisztelet elveivel-s. »A nemzetközi munkásmoz­galomban támadt nehézségek és különösen a jelenlegi világ alapvető problémáiról — mint például a háború és a béke kérdése — vallott különböző álláspontok és vélemények bo­nyolítják az amúgy is súlyos nemzetközi helyzetet, bilincs­be verik a haladó erőket, ame­lyek hatékonyabban állhatná­nak ellen az agressziónak és a világhelyzet kiélezésének. Nem kétséges, hogy egyéb tényezők mellett a nemzetközi munkás­­mozgalomban fennálló nézet­­eltérések bátorították fel a reakciós erőket, hogy támadást indítsanak a világ egyes térsé­­geiben.­« A szovjet vezetőség nagy érdeme Tito elnök azt mondotta, hogy a Szovjetunió és az SZKP »óriási mértékben hozzájárult és hozzájárul a béke és a bé­kés együttélés politikájához«. »A szovjet kormány és az egész szovjet vezetőség nagy érdeme az a tény, hogy a nem­zetközi viszonyokban nem kö­vetkezett be még nagyobb mérvű éleződés.« Az elnök hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a jugo­szláv-szovjet kapcsolatok "ál­landóan erősödnek az általá­nos érdekeknek megfelelően és mindkét fél megelégedésére­". "Az önök eredményei nem­csak a szovjet emberek és az önök hazája számára lesznek jelentékenyek és hasznosak, hanem a szocializmus és kom­munizmus nemes eszményei­nek alátámasztása szempont­jából is" — jelentette ki Tito. __Melw Nemzet „ Aláírták a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége, a szovjet kormány és az SZKP Közpon­ti Bizottsága szerdán a nagy Kreml palotában fogadást adott Joszip Broz Tito jugo­szláv elnök tiszteletére. Leonyid Brezsnyev beszédet mondott a fogadáson. »A szovjet—jugoszláv barát­ság megerősítésében — mon­dotta — lényeges elemét látjuk annak a közös ügynek, amely­nek célja: tömöríteni korunk minden haladó, szabadságsze­rető és békeszerető erejét az agresszió, az elnyomás, a más népek ügyeibe való beavatko­zás politikája ellen, amelyet az imperialista erők, mindenek­előtt pedig az amerikai impe­rialisták folytatnak­". Tito válaszában kijelentette, hogy a szovjet vezetőkkel foly­tatott tárgyalásokon jóformán nem volt olyan kérdés,­­amely­ben ne vallottunk volna azonos nézeteket«. "Úgy vélem, hogy a szovjet vezetők is azt gondolják, hogy a tárgyalások nagy jelentősé­gűek lesznek nemcsak Jugosz­lávia és a Szovjetunió barát­ságának és sokoldalú együtt­működésének megerősítése szempontjából, hanem nemzet­közi méretekben is a béke megerősítésére és különösen a nemzetközi munkásmozgalom egységének megszilárdítására nézve­". A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége fő­titkárának, Jovanka Broznak, a jugoszláv küldöttség tagjai­nak és a kíséretükhöz tartozó személyiségeknek, akik részt vettek a német fasiszta bitor­lók ellen vívott harcban, át­nyújtotta azt a jubileumi em­lékérmet, amelyet a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója al­kalmából létesítettek. Szerdán a Kremlben Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kom­­nisták Szövetségének főtitkára aláírta a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot. KGST-közlemény A tervek összehangolása, a közös bank tevékenysége és más kérdések a vb napirendjén Leningrádból jelenti a TASZSZ. A KGST titkársága közleményt adott ki a végre­hajtó bizottság Leningrádban megtartott 18. ülésszakáról. Az ülésszakon Apró Antal magyar megbízott, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese elnö­költ. A végrehajtó bizottság meg­hallgatta a végrehajtó bizott­ság irodájának tájékoztatóját, amely összegezte a KGST-tag­­országok előzetes elgondolásait népgazdaságuk és gazdasági kapcsolataik fejlesztésére vo­natkozóan az 1966—1970-es időszakban­ meghallgatta to­vábbá az iroda összefoglaló­ját a KGST-tagországok két­oldalú konzultációinak ered­ményéről. A KGST-tagorszá­­goknak az 1966—1970-es nép­­gazdasági tervek összehangolá­sára tartott kétoldalú konzul­tációi lehetővé tették, hogy előre megegyezzenek kölcsönös áruforgalmukban, megálla­podjanak gazdasági együttmű­ködésük olyan egyéb kérdéseit illetően, amelyek nagy jelen­tőségűek gazdasági fejlesztési terveik további kidolgozása szempontjából. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy létrejöttek a szükséges felté­telek az említett időszakra szóló hosszú lejáratú kereske­delmi és más gazdasági egyez­mények megkötéséhez. A végrehajtó bizottság meg­vitatott a KGST deviza- és pénzügyi kérdésekkel foglal­kozó állandó­ bizottságának tá­jékoztatóját a gazdasági együttműködés nemzetközi bankjának 1964-ben végzett tevékenységéről. Ebben az év­ben először alkalmazták a gazdasági együttműködés nem­zetközi bankja keretében az átszámítási rubelben történő sokoldalú elszámolások rend­szerét. A bank az átszámítási rubelben történő sokoldalú el­számolások központjává vált és 1964-ben körülbelül 23 mil­liárd átszámítási rubel értékű külkereskedelmi elszámolást és egyéb fizetést tett lehetővé. A bank megkezdte a betétek gyűjtésére és elhelyezésére vonatkozó műveleteket, vala­mint a szabadon átváltható valutában történő hiteloperá­ciókat is. A végrehajtó bizottság ja­vasolta, hogy a KGST-tagor­szágoknak a bank tanácsában helyet foglaló képviselői az első év tapasztalatai alapján tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket a bank tevékeny­ségének fejlesztésére és to­vábbi javítására. Az ülésszakon tájékoztató hangzott el arról, hogyan hajtsák végre a KGST 15. ülésszakának határozatait, amelyek a KGST-tagországok­­ban 1970-ig építendő tengeri szállítóflotta hajótípusaira vo­natkoztak. A végrehajtó bizottság ülés­szakán megvizsgálták a gaz­dasági együttműködés idősze­rű kérdéseit is, s ezekkel kap­csolatban megfelelő javaslato­kat és határozatokat fogadtak el. ­nyugati források merint Algéria új kormányának megalakulását 48 órán belül bejelentik Algír keddre nyugalomban telt el, este sem volt semmi­féle tüntetés. A kulcsfontossá­gú helyekre kirendelt rendőr­séget is visszavonták röviddel éjfél előtt. Hivatalos közlés szerint uta­sítást adtak ki arról, hogy a rádióamatőrök azonnal szün­tessék be adásaikat. Buteflika külügyminiszter magához kérette az Algériá­ban működő nagyköveteket, hogy közölje velük, »Algéria nem engedi meg, hogy bárki is beavatkozzék belügyeibe«. A hírügynökségeknek ezt az ér­tesülését a New York Times is átvette és azt írta, habár a külügyminiszter által összehí­vott nagykövetek listája nem került nyilvánosságra, diplo­máciai körökből annyit meg lehetett tudni, hogy a francia és az amerikai nagykövet nem volt jelen a figyelmeztetés közlésekor. Lambotte, az Humanité al­gíri tudósítója — akiről ked­den azt a hírt terjesztették, hogy nyomtalanul eltűnt Algé­riában — Raymond Pradines­­nel, a lap másik munkatársá­val együtt Toulouse-ba érke­zett. Rumedien ezredes szerdán Algír Zeralda nevű külváro­sában beszédet mondott csend­őrtisztek oklevelének átadása alkalmából. Ez volt Bumedien második nyilvános szereplése június 19-e óta. Az APS algíri hírügynök­ség ismertetése szerint Bume­dien főként azt hangsúlyozta, hogy Algériában nem katonai rendszer jutott uralomra, s az országban nincs­­sem milita­rizmus, sem fasizmus, sem pe­dig reakciós kormányzat«. Ehhez hozzáfűzte, hogy­­a nép megosztására irányuló manőverek csak a reakciós erők malmára hajtják a vi­zet­«. Ben Bella volt elnökre cé­lozva az ezredes kijelentette: "Senki sem állíthatja magá­ról, hogy ő testesíti meg a for­radalmat­. Az AFP francia hírügynök­ség felhívta a figyelmet arra, hogy az APS a beszédről szó­ló jelentésében csak nemzet­­védelmi miniszterként említi Rumedien ezredest. A Reuter algíri keltezésű tudósításában általában jól­­értesült forrásra hivatkozva közli, hogy az új algíri kor­mány megalakulását hamaro­san, esetleg 48 órán belül be­jelentik. A Forradalmi Tanács pontos összetételét is ezzel egy időben fogják közölni. .Csütörtök, 1965. július 1. A dél-vietnami I K­uan Mon város a szabadságharcosok kezén Eredménytelen amerikai hadműveletek a „D“ zónában Az AFP saigoni jelentése szerint szerda reggel óta a közép-vietnami fennsíkon he­ves harcok dúlnak. A szabad­ságharcosok Phu Bon tarto­mányban bekerítettek egy dél­vietnami egységet és meg nem erősített hírek szerint hatal­mukba kerítették a Saigontól 320 kilométerrel északkeletre fekvő Thuan Mon városkát. A terület felett elrepülő egyik amerikai felderítő gépet a sza­badságharcosok lelőtték. A be­kerített kormánycsapatok fel­mentésére dél-vietnami ejtőer­nyősöket vetettek be. A dél­vietnami parancsnokság a ren­delkezésére álló valamennyi vadászbombázót bevetette Thuan Mon körzetében. Meg­figyelők szerint a Dong Xoai vidékén június 9. és 12. között lezajlott csata óta, amelyben a saigoni diktatúra csapatai és az amerikaiak súlyos veresé­get szenvedtek, a legnagyobb ütközet van kifejlődőben. Egy amerikai szóvivő szerint befejezettnek tekinthető a Sai­gontól észak-északkeletre levő "D*"-zóna ellen hétfőn megin­dított amerikai—dél-vietna­mi—ausztráliai kombinált had­művelet. Nyugati tudósítók egyöntetűen megállapítják, hogy a sok hűhóval beharan­gozott akció úgyszólván semmi eredményt sem hozott. "A Vietkong-erők még a támadás megindulása előtt a dzsungel mélyére húzódtak vissza." Legújabb jelentések szerint az átfésülő műveletben részt vett csapatok visszafordultak és úton vannak a Bien Hoa-i tá­maszpontra. Saigonban hivatalosan beje­lentették, hogy július 1-től egy hónapi időtartamra minden — több mint harminc — dél-viet­nami lap megjelenését szüne­teltetik és csupán két hivata­los közlöny jelenik meg, az egyik a katonák részére "A front" címmel, a másik a pol­gári lakosság számára "Hátor­szág" címmel. Hanoi jelentés szerint ked­den az észak-vietnami San La tartomány felett két amerikai támadó repülőgépet lőttek le és többet megrongáltak. Az amerikai harci gépek —­■ a UPI jelentése szerint­­ szerdán összesen 67 berepülést hajtottak végre Észak-Viet­­namban és hidakat, középüle­teket, vasúti létesítményeket, valamint Hanoitól 220 kilomé­ternyire délre egy repülőteret támadtak, összesen 55 tonna bombát szórtak le célpontjaik­ra. A "Felszabadítás­" dél-viet­nami hírügynökség jelentése szerint június 8-án amerikai és dél-vietnami gépek a dél-viet­nami Can Tho tartomány egyik katolikus falvát támad­ták meg. Leromboltak 100 la­kóházat és egy zsúfolt templo­mot tönkrebombáztak. A hí­vek közül 172-en lelték halálu­kat. Néhány nappal később a helyi lakosság nagy tüntetést rendezett az utcákon. Beolvad a néphadseregbe a lengyel belbiztonsági szolgálat Varsóból jelenti az MTI. Marian Spychalsk­i marsall honvédelmi miniszter és Mi­­czyslaw Móczár belügyminisz­ter közös napiparancsban kö­zölte, hogy július 1-i hatály­­lyal — a kormány idevonatko­zó határozata értelmében — az eddig a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó belbizton­sági alakulatokat a néphadse­reg kötelékébe olvasztották be. A napiparancs megállapítja, hogy a belbiztonsági szolgálat az elmúlt húsz év alatt a nép szolgálatában teljesítette köte­lességét. Ma, amikor a leg­utóbbi szejm­ választások után az egész nép ismételten hitet tett a népi hatalom és a szo­cialista rendszer mellett, meg­szűnt a belbiztonsági szolgálat eddigi szerepe. A két minisz­ter köszönetet mondott a szol­gálat tagjainak eddigi odaadó helytállásukért. A napiparan­csot július 1-én az összes fegy­veres alakulatoknál ismerte­tik. Befejeződött a kairói­­kis csúcsértekezlet 44 Kairóból jelenti az AFP és a Reuter­ Kairóban szerdán az afro-ázsiai értekezlet támoga­tására felhívó közös közle­ménnyel befejeződött Nasszer egyiptomi elnök, Csou En-laj kínai miniszterelnök, Szukarno indonéz elnök, továbbá Ajub Khan pakisztáni elnök "kis csúcsértekezlete­. A pakisztáni államfőt — aki már korábban hazautazott — a szerda délelőtt megtartott utolsó tanácskozá­son Bhutto külügyminiszter képviselte. A megbeszélés után a kül­ügyminiszterek ültek össze, hogy megfogalmazzák a záró­közleményt. A közlemény hangoztatja: a négy ország teljes támogatásá­ról biztosítja a november 5-ére Algírba kitűzött afro-ázsiai csúcsértekezletet, és meggyő­ződése, hogy az eredetileg ki­tűzött időponthoz képest tör­tént halasztás nem csökkenti az afro-ázsiai szolidaritást. Nasszer, Szukarno, Ajub Khan és Csou En-laj felhívás­sal fordult az afro-ázsiai né­pekhez és kormányokhoz: te­gyenek meg mindent a máso­dik afro-ázsiai értekezlet le­hető legteljesebb sikeréért. Csou En-laj kínai miniszter-­­elnök szerdán a kora délutáni órákban Csen Ji külügyminisz­ter társaságában különrepülő-­­gépen haza indult Pekingbe. Aláírták az indiai—pakisztáni tűzszüneti megállapodást Az egyezmény Kasmírra is vonatkozik Új Delhiből jelenti az UPI. Új Delhiben szerdán aláírták a hivatalos okmányt a Kutd­ térségében csütörtökön hajnal­ban életbe lépő pakisztáni—in­diai tűzszünetről. A megállapodás értelmében a felek helyreállítják a kutchi síkságon a január elsején fennállt status quot, az emlí­tett területről kivonják fegy­veres egységeiket és tárgyalá­sokat kezdenek a demarkációs vonal rögzítéséről. Abban az esetben, ha a tárgyalásokon nem sikerül egyezségre jutni, a döntést pártatlan bíróságra bízzák. Időközben nyilvánosságra került az is, hogy a kutdhi el­lenségeskedés megszüntetésén kívül a két ország vezetői ab­ban is megállapodtak, hogy az országhatár teljes hosszában­­ hátrább rendelik fegyveres alakulataikat. Így tehát a fegy­verszüneti egyezmény Kasmír­ra is vonatkozik. A szerződést Ajub Khan pakisztáni elnök és Sasztri indiai miniszterel­nök a brit nemzetközösségi kormányfők londoni értekezle­tén hozta tető alá. Az indiai kormány szóvivője szerdán kijelentette: India a tűzszüneti egyezmény aláírásá­val kettős célt ért el. A pakisz­táni csapatok kiürítik Kanjar­­kotot és India jogot szerzett arra, hogy járőrszolgálatot rendszeresítsen a Pakisztán ál­tal elfoglalt területen. Külpolitikai hírek A (Moszkva, MTI) Megte­kintette Apró Antal Moszkvá­ban az Inforgat 65 kiállítást, miután a KGST végrehajtó bizottság leningrádi ülésszaká­ról a szovjet fővárosba érke­zett. A (Párizs, AFP) Háromna­pos hivatalos látogatásra a francia fővárosba érkezett Klaus osztrák kancellár. Szer­dán Pompidou miniszterelnök­kel találkozott, csütörtökön de Gaulle elnököt keresi fel. A (Varsó, AP) Vang Kuo­­csuan kínai és John Cabot amerikai nagykövet Varsóban szerdán megtartotta a 128. nagyköveti találkozót. A két diplomata legutóbb április 22-én találkozott. A (Caracas, AFP) Felrob­bantották Venezuela nyugati részében Jaracay államban a Mobil Oil Company amerikai társaság olajvezetékét. Egy másik robbantásra odakészített bombát még idejében ártal­matlanná tudtak tenni. A tet­­fes­ak elmenekül­tek.

Next