Magyar Nemzet, 1965. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-31 / 204. szám

­ .­—________________________________________________MMrtflRZPI__________ A RÁDIÓ MELLETT­ I Prága és a két Capek­­ A pénteki Pódium Prágába v­ezette hallgatóit. A válasz­tás kétségtelenül jó, hiszen Pr­ága nemcsak az arany­vá­ros, hanem valóságos arany­bánya is a látogatónak. Min­den városnegyed, minden ut­ca és ház történelmet regél, szépségét és érintetlenségét talán csak múltat őrző szel­lemi izgalma, érdekessége, múlja fölül. Így hát nemcsak a látogató, hanem a rádiós számára is kimeríthetetlen anyag, bőséges kaland a por­tyázás, a rádió-mozaik készí­tői nem panaszkodhatnak, hogy nincs mit feldolgozniuk. Aligha van olyan műsor, amit ne lehetne kitölteni a sok­féle kínálkozó zsákmánnya". Az összeállítás valóban ki­tűnő is volt, érdekes és válto­zatos, Husz János és a dzsessz-dolabok, Mozart és a zsebszínházak, az aranycsiná­ló­k és a zenei fesztiválok vibrálóan izgalmas, ódon és modern városában bolyong­tunk. Ehhez a kínálkozó gaz­dagsághoz­ képest kicsit szűk­re méretezettnek is találtuk az összeállítást, hiszen a mű­sor második fele csak any­­nyiban volt prágai, hogy — a Rádióújság jellemzése sze­rint — a két­­vérbeli prágai” írótestvér, Karél és Josef Capek színdarabjával ismer­tette meg a hallgatót. És bár ez korántsem rossz fordulat, bizonyos értelemben mégis­csak műsorváltozás az ígért prágai portyában. A Capek­­darab bemutatójának más formában is lehetett volna helyet keríteni. Mindenesetre jó, hogy — ha vázlatosan ás —­ megismer­hettük ezt a színművet A weimari színház expresszio­nista ihletésében keletkezett darab — A rovarok életéből — szokatlan és érdekes alko­tás. Sajátos metafora-rendsze­rében a lepkék, a zsákmányo­sok és a hangyák élete a kor társadalmának egy-egy bete­ges számptómáját jelképezi, az élveteg felelőtlenséget, a görcsös harácsolást és az ér­telmetlen háborút. Hatásos és megdöbbentő darab, szimbó­lumrendszere ha kissé általá­nos is, sohasem ködös, de cél­ratörő, határozott Sajnos, eléggé alkalmatlan rádió­­adaptációra, inkább csak fel­villanó kép­töredékeket, dia­lóg­ torzókat kaptunk — nem a fordító és adaptáló Hosszú Ferenc hibájából, hanem a darab természete miatt. így­­ is jó, hogy megismerhettük és talán valamelyik színház felfigyel a műre. A gondos és karakteres rendezés Török Tamás munkája, a szereplők közül elsősorban Váradi Hé­di, Mezei Mária, Gáti József, Mensáros László és Basilides Zoltán alakítását kell kiemel­nünk. ~r. !7"! 7 | Ez a kitű-Mozifüzet | nően sike­­rült, hangulatos műsor vasár­nap délután hangzott el: rit­kán hallani ilyen egységes, kerek, érdekesen és jól kompo­nált összeállítást. Az alaphan­got Málndy Iván ütötte meg, atmoszférateremtő, lírai, mégis markáns figurákat, helyzete­ket idéző emlékezései­vel és remekbe ötvözött kis novel­lájával , a mozi bűvöleté­ről. A műsort vezető Czigány György pedig rövid riporto­kat készített, egy régi mozi­­zongoristával a némafilm ko­rából, Donát Jenővel, aki több évtizede elkötelezte ma­gát a filmnek, idős és fiatal mozi-rajongókkal, egy prágai családdal Budapest valame­lyik mozi-előcsarnokában, Marina Vlady-val, Fényes Szabolccsal, annyi sikeres filmzene komponistájával és így tovább. Babits Mihály versét is hallottuk Bánki Zsuzsa előadásában, és mind­ehhez, természetesen, sok fil­met idéző zenét. A színvona­las, érdekes műsort Lázár Eszter szerkesztette. r ., 11 Ritkán Szól a csengő hallga­­tóm a gyermekműsorokat — valahányszor mégis kinyitom a készüléket, legtöbbször kel­lemes meglepetés ér, így tör­tént vasárnap reggel is. A Szól a csengő című vidám gyermekműsort — Csetényi Anikó írta — őszinte gyönyö­rűséggel hallgattam: üde volt, ötletes és igazán, fel­szabadultan játékos. Az isko­lai évnyitóra összegyűlt gye­rekek felelevenítik nyári em­lékeiket, kalandjaikat — ennyi a keret s ez még nem több aktuális és kézenfekvő konvenciónál. De az epizódok valóban a gyerekélet hamisí­tatlan báját és vidámságát idézték fel, csattanó® törté­netekkel, sok ügyesen elka­pott karakter­képpel. Jobb volt, mint egynémely felnőtt kabaré. Görgey Gábor ISKOLAI TORNAFELSZERELÉST a fővárosi Sportb­oltokból Lányka tornamez 32,— Ft-tól 42,— Ft-ig Tornacipő , 28,— Ft-tól 63,— Ft-ig Kosárcipő 110,— Ft-ért Tornászpapucs 22,— Ft-ért Fiú tornanadrág 15,— Ft-ért Atlétatrikó 12,— Ft-ért mi­ Újabb magyar siker Arezzóban A római Petrarca Színházban megtartott díjkiosztó ünnep­séggel — amelyen jelen volt Bucciarelli Ducci, az olasz képviselőház elnöke is — va­sárnap befejeződött a 13. arez­­zói nemzetközi zenei verseny. Magyarország a verseny­ törté­netében páratlan sikert ara­tott; az öt kórusszám közül háromban kivívta az első he­lyet. A tekintélyes eredményt a veszprémi kórus érte el, amely a női és a vegyeskóru­sok kategóriájában megszer­zett első díjakon kívül elnyerte a folklór­kórusok első díját is, két-két Kodály- és Bartók-dal előadásával. Kétszáznegyven jelentkező a budapesti zenei versenyekre Húsz ország 240 fiatal mű­vésze vesz részt a szeptember 11-én kezdődő 8. budapesti nemzetközi zenei versenyeken. Várakozáson felüli a jelentke­zők száma az ária- és dalver­senyre, amelyen a szakembe­rek véleménye szerint rendkí­vül nehezek a feltételek. Erre a versenyre összesen 58 mű­vész jelentkezett. A verseny­zők teljesítményeit öt bizott­ság bírálja el: mind a fúvó­sok, mind pedig az énekesek versenyének zsűrijében neves hazai és külföldi művészek, zenepedagógusok vesznek részt. MAGYARUL RESZÉLŐ SZÉLESVÁSZNÚ LENGYEL FILM Csak iS éven felülieknek! * Bemutató: SZEPTEMBER 2 HÁR­Y JÁNOS KALANDOZÁSAI NAGYABONYTÓL BURGVÁRIG Hogyan születet a világhírű daljáték? A napokban azon az autó­buszon utaztam Székesfehér­várról Csákvárra, amelyen a Fejér megyei népi együttes tagjai mentek a községbe ven­dégszerepelni. Vidám leányok és fiatalemberek — többsé­gükben székesfehérvári üze­mi munkások — ültek körü­löttem az autóbuszban. Egy­szerre az egyik leány azt mondta a társainak: — Gyerekek, a jövő héten nézzük meg közösen a Háry János filmet. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem az egyik mellettem ülő fiatalembertől: tudja-e, hogy ki írta a Háry János daljáték szövegköny­vét, amelyből a film készült. Nem tudták se az egyik, se a másik szövegíró nevét. — Paulini Béla nevét isme­rik-e? — kérdeztem, de a név nem volt ismerős előttük. — Pedig Csákváron született — jegyeztem meg —, abban a faluban, ahová most mennek, hogy népi együttesükkel fel­lépjenek. Ő volt a Háry Já­nos daljáték szövegírója. A vi­lágsikerű mű kezdeményezője. Persze, hogy a Háry János daljátékból világsikerű mű lett, az Kodály Zoltán művé­szetének köszönhető. De, hogy egyáltalában Kodály Zoltán megírta a Háry János zené­jét, abban a legfőbb érdeme Paulini Bélának van: az ő ötlete volt, hogy a nagyot­­mondó szekszárdi fazekas fi­guráját, Garay János jóízű elbeszélő költeményének obsi­tosát a színpadon életrekelt­­sék. A mesélő kedvéről híres Paulini Béla épkézláb szöveg­könyvet adott Kodály Zol­tánnak, míg Harsányi Zsolt­nak az a feladat jutott, hogy rutinos színpadi érzékével a szövegkönyvet még inkább használhatóvá tegye és a me­se történetéhez simuló hangu­latos verseket megírja. Mégis, ha mostanában leírják a szö­vegkönyv íróinak nevét, előbb Harsányi Zsoltét említik, és csak azután Paulini Béláét. Pedig az igazság az, hogy ép­pen fordítva kellene, mint ahogy 1926-ban, a daljáték operaházi bemutatójának évé­ben, kiadott szövegkönyv cím­oldalán is így olvasható: Háry János kalandozásai Nagy­­abonytól a Burgvárig. Írták Faulini Béla és Harsányi Zsolt. Kodály Zoltán kottái­val és eredeti népi dalokkal, Paulini Béla rajzaival. Kodály Zoltánnak szeren­cséje volt a Háry János szö­vegkönyvével, amely alkal­mas volt arra, hogy zenei el­képzelését megvalósítsa egy nagy népi daljáték megte­remtéséhez. Idézzünk csak né­hány sort Molnár Antalnak, a kiváló zenekritikusnak abból a beszámolójából, amelyet a Háry János operaházi bemu­tatójáról írt: »... A Háry Já­nos írói nem a maguk életé­re jellemző mesedarabot ír­tak, nem a •Paulini és Har­sányi »Háry”-ját írták meg, (ahogy például Garay a ma­ga egyéni »Háry«-ját terem­tette az elbeszélő költemény­ben), hanem beleélték magu­kat a magyar paraszt költői gondolkozásába, és azt vetí­tették ki elénk drámai alak­jában. A daljáték területén az ilyfajta megoldás teljesen új, (minálunk drámában Mó­ricz Zsigmond hozta a legelső hasonló megoldást, a­­Sári bíró*-ban, később a KiPacsir­­taszó«-ban — ellentétben Gár­donyival, kinek színpadi pa­rasztjai »úri« gondolkozással elstilizált figurák), új, mert a­­népszínmű* nevű daljáték romantikus megoldása volt, melyben nem a nép lelke szó­lalt meg, hanem a népet anyagként felhasználó költőé. Ezért mondhatjuk, hogy a •Háry János«-sal született meg a legelső népi daljáték, így fog elkönyveltetni száza­dokra a történelemben és tankönyvekben.* Molnár Antal e sorai, ame­lyeket csaknem negyven év­vel ezelőtt írt a Háry János szövegkönyvéről, megértette ve­lünk azt is, hogy ez a daljá­ték — Kodály Zoltán zseniá­lis zenéjével, amelyben meg­mutatta, hogy a magyar pa­­raszt zenéje megfelelő kéz­ben az emberiségnek éppen olyan közkincsévé válhat, mint amilyenné a nyugati népze­nék a nyugati klasszikusok felhasználásában váltak — miért tudott olyan frissen be­szélni a magyar nép örömé­ről és bánatáról a külföldinek is, akár Moszkvában, vagy az észt egyetemi városban, Tar­­tuban adták elő forró siker­rel, akár a romantikus ősi német egyetemi város, Hei­­delberg színházának együtte­se vitte sikerre. Igen, a Háry János daljáték igazi világsi­kere még csak kibontakozó­ban van. Igaza lesz Molnár Antalnak abban is, hogy a Háry Jánossal született meg a legelső népi daljáték,­­ez így fog elkönyveltetni száza­dokra.*„ Nemrégen Dorogon jártam, ahol egy szerény lakásban be­szélgetés közben sok szó esett néhai Paulini Béláról. A dal­játék szövegírójának hetven­nyolcéves testvéröccse, dr. Paulini Géza nyugalmazott tatabányai kórházigazgató fő­orvos idézte fel az emlékét. Amikor Béla megírta a Háry János meséjének színpadi vál­tozatát, néhány maga válo­gatta népdallal együtt először Hevesi Sándorhoz vitte. Itt azonban nem volt szerencsé­je, a Nemzeti Színház nem fogadta el. Ekkor megkérte Kodály Zoltánt, hogy daljá­tékban dolgozza fel. Kodály­nak megtetszett a gondolat és hozzálátott a munkához. Eleinte nagyon lassan haladt a munka. Harsányi Zsolttal azért társult Béla, mert Har­sányi nevét akkor már jól is­merték a színházi világban, ő pedig még ismeretlen ember­nek számított. A szövegkönyv azonban nem sokat változott, csak a verseket költötte hoz­zá Harsányi Zsolt. Beszélgetésünk közben mind gyakrabban került szóba szü­lőfaluja, a Fejér megyei Csákvár. Idős Paulini Béla, a Paulini-testvérek atyja, itt volt a grófi uradalomban gazdatiszt, kilencvenötéves ko­rában halt meg, 1945-ben. Né­pét szerető, csendes szavú ember volt, megmaradt igaz, becsületes embernek, gazda­tiszti állásában is, akárcsak Vörösmarty édesapja. Paulini Béla a nép sok tekintetben romantikus szeretetét a szülői házból hozta magával, és ezt megőrizte akkor is, amikor Pesten a nagykörúti kávéhá­zakban, főleg a New York és a Balaton-kávéházban, az írók és művészek bohém tár­saságában töltötte idejének jórészét. Eredetileg gépész­­mérnöknek készült, a Mű­egyetem hallgatója volt, de közben újságíró lett Év köz­ben sokat tartózkodott szülő­falujában, és Budapesten is megmaradt a falusi* ember­nek. Szívesen foglalkozott népdalokkal és népviselettel, meglehetősen nagy néprajzi és népzenei ismeretet sajátí­tott el falujárásai közben. Így lett aztán ő a Gyöngyös­­bokréta nevű mozgalom — a Horthy-korszak István-napi külföldi idegenforgalmi von­zóerejének szánt látványos né­pi revü — megalapítója. Vál­lalkozásuk sok hazai és kül­földi sikerre tekintett vissza, s bár Paulini Béla tehetségé­vel igyekezett helyes elgon­dolást képviselni, — hiszen kezdetben Bartók Béla, Ko­dály Zoltán, Lajtha László, Györffy István vigyáztak a mozgalom művészeti" tisztasá­gára — később mégis nem kis mértékben eltávolodott az ere­deti céltól. Csákvár községben éppen esztendeje nyílott meg a hely­­történeti múzeum, amelyet egy lelkes idős pedagógusnak fáradhatatlan szorgalmazásá­ra hozott létre a Fejér me­gyei múzeumok igazgatósága. Kovács László Pál, az egyko­ri csákvári református iskola rektora — már nagyapja is tanító volt ebben a faluban — több évtizedes pedagógiai működése idejében, a falu la­kosságának segítségével nagy szenvedéllyel gyűjtötte össze a községre vonatkozó törté­nelmi és művelődéstörténeti emlékanyagot. Mint helytör­ténész, most már arra is büsz­ke a kis emlékmúzeum gond­noka, hogy Csákvár egyik ne­ves szülötte, Paulini Béla, akinek emlékét a múzeum­ban több fénykép és egy cso­portkép is őrzi. A csoportké­pen Paulini Béla a falu föld­műves színjátszói körében lát­ható, akik az ő betanításában 1929-ben előadták a Háry Já­nos daljátékot Csákváron, majd Budapesten és több vi­déki városban is szerepelt az együttes. A csoportképen lát­ható szereplők legtöbbje ma is él, persze egy kissé meg­öregedtem Így Katona József, aki a „Krucifix generálist” ala­kította, Böle Jánosné, aki egy­kor a szép örzse volt, Bene­dek Júlia, a "Császárné* és még néhányan. Csákvár idős lakói, de a fiatalok is, számon tartják, hogy a Háry János daljáték "innen szárnyalt a világban. Paulini Béla írt több kötet­re való gyermekmesét is. Eze­ket a mesekönyveket érezte mindig a legjobb műveinek. Meséiből a Móra Ferenc Könyvkiadó 1958-ban adott ki gyűjteményes válogatást. Ehhez a gyermeki, mese­mondó kedvéhez volt hű ak­kor is, amikor megírta a Háry János daljáték szöveg­könyvét, a magyar nép ked­ves mesebeli figurájáról. Környei Elek SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Vidám Színpad: Kicsi vagy ko­csi? (fél 9) — Kis Színpad: Lehet valamivel kevesebb? (7) — Fővá­rosi Nagycirkusz: Randevú a cir­kuszban (fél 9). VÁSÁROLJON TELEVÍZIÓT OTP hitellevélre a Calvin téri áruházban HORIZONT televízió 6100,- Ft (30% előleg) KÉKES televízió 5200,- Ft (30% előleg) CARMEN televízió 4200,-­ Ft (500,- Ft előleg) .Kedd, téfóra: augusztus 31. Nagy sikerrel mutatták be a Húsz órát Velencében A velencei filmfesztiválon vasárnap délután versenyen kívül bemutatták Fábri Zoltán Húsz óra című filmjét, igen nagy siker mellett. A film­­bemutatót sajtófogadás előzte meg, amelyen az olasz és a nemzetközi sajtó sok ismert képviselője jelent meg. A kon­ferencián Fábri Zoltán vála­szolt az újságírók kérdéseire. A filmbemutatót követően dr. Hetényi István, római nagy­­követségünk ideiglenes ügy­vivője adott fogadást a bemu­tató alkalmából Velencébe ér­kezett magyar küldöttség tisz­teletére. A Louvre-ból temetik Le Corbusier Charles Le Corbusier, a tra­gikus körülmények között el­hunyt nagy építőművész gyász­ünnepségét szerda este fél 10 órakor rendezik meg Párizs­ban, a Louvre udvarán. A kor­mány nevében André Malray­e, kulturális ügyekkel megbízott államminiszter búcsúzik a franciák nagy halottjától. Le Corbusier-nek nem rendeznek egyházi temetést, mert egyik felekezethez sem tartozott. Holttestét a marseille-i krema­tóriumban elhamvasztják, és hamvait halála színhelyén, Roquebrune Cap-Martin-ban helyezik nyugalomra. NAPLÓ­ Augusztus 31 Nagy sikerrel tartották meg Szombathelyen vasárnap a ha­gyományos Savaria-karnevál, amelyre körülbelül 10 000 ha­zai és külföldi vendég érkezett. A város utcáin 4000 jelmezes vonult fel és a település két­ezeréves múltját bemutató karnevált több mint harminc­ezren tekintették meg. Az ün­nepség narrátora Sinkovits Imre és Gombos Katalin volt.­­ A Madách Színházban hétfő délelőtt tartották az évadnyitó társulati ülést, amelyen Rutt­­kai Ottó, a színház igazgatója bemutatta a társulat új tagjait, Béres Ilonát és Linka Györ­gyöt. Hétfőn Ádám Ottó főren­dező már próbát tartott Brecht Koldusoperájából, Pártos Géza pedig Jókai Mór A bolondok grófja című regényének dra­­matizálásából rendezett olvasó­próbát a Kamaraszínházban. A A nemzetközi szerzői jog megreformálása céljából Stockholmban kongresszus ülésezik, mintegy húsz ország képviselőinek részvételével. A szövetség, amelynek Victor Hugó volt az első elnöke, fő­képpen a film és a televízió szerzői joga terén uralkodó visszásságokat óhajtja elosz­latni. -4-Külföldi vendégszerepléséről tért haza Mező László gor­donkaművész, az 1963. évi nemzetközi gordonkaverseny győztese. Bayreuthban az if­júsági fesztivál nyitókoncert­jén Szűcs Lóránt zongoramű­vésszel együtt Sztravinszkij Olasz szvitjét adta elő. A fia­tal művész szeptember 7-én New Yorkba utazik, ahol Ford­­ösztöndíjasként tíz hónapig ta­nul a Juilliard Schoolban. Sir Laurence Olivier, aki most fejezte be Othello-film­­jének forgatását, torokfertő­­zésben megbetegedett. Bár ál­lapota nem súlyos, félő, hogy gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe, pedig néhány hét múlva az Angol Nemzeti Színház társulatának élén vendégszereplésre a Szovjet­unióba kell utaznia. A ven­dégjátékra a brit—szovjet kulturális csereegyezmény keretében kerül sor. Kazincbarcika egyik terén felavatták Munkácsy Mihály bronzszobrát, amelyet Pátzay Pál Kossuth-díjas művész ké­szített. A vasárnap délelőtti avató ünnepségen a teret Mun­kácsy Mihályról nevezték el. * Móricz Zsigmond tiszacsé­­csei szülőházában emlékmú­zeumot létesítenek, amely elő­reláthatólag jövőre nyílik meg.­ ­ A székesfehérvári István Ki­rály Múzeumban vasárnap dél­előtt megnyílt Korniss Dezső festőművész kiállítása.

Next