Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
Szombat, 1965. október 10. —Magnet fizet— Milyen lesz a szigeti magasépület? Nyilatkozik a 24-szintes szálló tervezője A Magyar Nemzet több ízben foglalkozott a budapesti magasházak kérdésével és ennek középpontjába a margitszigeti szálloda tervét állította. Mint a létesítménytervezője szólok hozzá ehhez a témához. Feltétlenül hasznos, hogy a sajtó ezeknek a valóban nehéz döntéseknek a meghozatalában a vélemények széles körű feltárásával a szakemberek segítségére kíván lennii. Úgy gondolom azonban, hogy ugyancsak hasznos feladat lenne, ha a szakemberek indokait is megfelelő formában az olvasóközönség elé tárnák. A cikkek szerzői azt mérlegelik, hogy szabad-e »toronyépületet« építeni a Margitszigetre, sőt egyáltalán a főváros bizonyos területeire. Mindenképpen el kell fogadnom azt az álláspontot, amely alapos körültekintést tart szükségesnek a döntés meghozatala előtt. Ez a tervezés részéről, úgy érzem, meg is történt és eredményeként született meg a magasház, amelyet túlzás toronynak és 30 emeletesnek emlegetni, hiszen szintjeinek száma 24. Az ellenvetések közül kiemelném az egyik legfontosabbat, a városkép témáját. Sajnos, az elmúlt két évtized során nemegyszer előfordult, hogy jó szándékú és tiszteletre méltó, de erősen szubjektív elvi álláspontok miatt meghiúsult egyébként igen jó épületek építési szándéka. A városkép túlzott féltése azt eredményezte, hogy Budapesten hiányoznak a magasházak, amelyek ma már minden világvárosban megtalálhatók, mint a fejlődő modern város szimbólumai. A fejlődés törvényszerűsége megkívánja, - hogy merészebben építsünk.■ A tervezett szigeti szállónál eit is felmerül a szokásos félelem: nem teszi-e tönkre a városképet? Talán minden hangzatos érvelésnél többet mond az alábbi kis vázlat. (1. rajz.) A nézőpontot kritikus helyen, a pesti oldalon, a Parlament előtti rakparton választottam rr meg. Látható, hogy a szelesen hömpölygő Duna felett átívelő Margit-híd takarja a Szigetet, s egy hosszú mesterséges egyenes vonallal zárja észak felé a városképet. A budai hegyek kontúrja alig emelkedik a híd budai hídfője fölé. A tervezett magasépület hangsúlyos elemként, de kedvezően bontja meg ezt a két part közötti semleges vonalat, anélkül, hogy a budai városképbe beleszólna. Még közvetlenül a Margithíd pesti hídfője közeléből sem lehet az épületet a budai hegyekkel együtt látni, a felvetett aggály ezért túlzott. A budai partról s a város más pontjairól nézve, a kép a fenti vázlatnál kedvezőbb, illetve a nagy távlatok miatt kevésbé problematikus. Egyedül a Margit-híd pesti oldalának egy rövid szakaszáról, s a Szt. István park felől nézve húzódik az épület hátterében a Hármashatár-hegy, illetve a Rózsadomb vonulata. Mivel azonban innen a szálló oldalnézetben vékony pengének látszik, véleményem szerint vertikális kontrasztjával inkább fokozza, mint rontja a barátságos, szelíd dombhajlatok szépségét. (2. rajz.) Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy a magasház gondolatának elvetése városképi szempontból indokolatlan, hiszen azok a képi kellemetlenségek, amelyeket a Magyar Nemzet két cikke felsorol, nem állnak fenn. A magasépület ezen a helyen szerencsésen, a híd lendületes vízszintes vonalával harmonikus egységet alkotva kapcsolja össze a két ellentétes jellegű partot, enyhítve azt a hibát, amit a Szigetnek a híd által történő letakarása okozott. Vizsgáltuk természetesen a megvalósítás technikai problémáit is, ez a tervezőmérnök alapvető feladata. E vonatkozásban olyan különleges nehézséggel nem találkoztunk, ami akár a tervezés, akár az ipar műszaki felkészültségét meghaladná. Közismert tény, hogy ugyancsak a KÖZTI tervezésében épül a “Budapesst"szálló — építész Szroghi György Ybl-díjas, statikus Kollár Imre, építési technológus Thomas József Kossuthdíjas — öntött csúszoTS falázatos technológiával. Ez az épület 60 méter magas, a margit-szigeti 78 méter. A 18 méteres különbség ellenére az építési technológia teljesen azonos. Ennek a magasépületnek az építése egyáltalán nem korai, ha a vele foglalkozó szakemberek lépést tartanak a technika fejlődésével. A fűtése olajfűtés lesz, a felvonók automatikája hazai gyártmányú. Egyébként ezekből a teljesen korszerű felvonókból jelentős exportunk van Nyugat felé. A kivitelező vállalatot már kijelölték, s az nagy lelkesedéssel foglalkozik a különleges és szép feladat előkészítésével. Vizsgáltuk azt is, hogy a termálvíz, mint adottság, mennyire hasznosítható, hogyan lehet az épület üzemeltetése során felhasználni. A beruházó és tervező szívesen aknázná ki azokat a lehetőségeket, amiket a Szigeten levő termálvizek jelentenek. Néhány szót az ellenpéldáról, az 1945. évi tervről. A szerző által szerkesztett vázlat mutatja, hogy a hosszú szárnyépület keresztben áll a Szigeten, s azt teljesen elfalazza, ugyanakkor a kilátást a magasan vezetett híd teljesen elvágja előle. (3. rajz.) A terv a Sziget forgalmát úgy átrendezné, hogy a szigeti hídlejárót és az összes közműveket át kellene helyezni. Ez egyébként természetes, hiszen a terv akkor született, amikor a Margitsziget romokban hevert és így helyénvaló volt a latolgatás az egész Sziget sorsát illetően, összefoglalva az elmondottakat, megállapítható, hogy a mai adottságok s a meglevő számtalan különböző kötöttség mellett, a magasépület gondolata kedvező megoldás. A rendelkezésre álló szűk terület, a meglevő és megtartandó közlekedési és közmű létesítmények, valamint egyéb építmények, a páratlanul szép panoráma felé való kilátás biztosítása csak ezt az utat teszik a tervező számára reálisan járhatóvá. (4. rajz.) Valóban vonzó gondolat, hogy a Sziget maradjon meg a maga érintetlen természetes szépségében. Ez a kívánság elsősorban azzal teljesíthető, ha a belső területekről eltüntetik a sok oda nem való létesítményt. A nagy forgalmú hídlejáró, a fedett uszoda, a Szigetnek a déli részét azonban már visszavonhatatlanul elvonta a szabad parkterülettől. Ezért ebben a környezetben felépülő szálloda a Sziget parkértékét már alig érinti. A főváros különböző bizottságai éppen ezért szavaztak erre a helyre. Zdravics János építészmérnök . A tegnapi magyar lujimski Száz évvel ezelőtt született Baross László, a világhírű bánkúti búzák atyja A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének parkjában, a kastély közelében három mellszobor áll: Tessedik Sámuel, Cserháti Sándor és Baross László kőbe faragott szobra. A három szobor a hazai mezőgazdasági tudomány megalapítóinak emlékét idézi. Szombaton, október 16-án kegyeletes ünnepség keretében megkoszorúzzák Baross László mellszobrát, abból az alkalomból, hogy száz esztendővel ezelőtt született a világhírű növénynemesítő. Munkásságának eredményei egy magyarországi kis helység nevéhez kapcsolódnak: Bánkúthoz. Az általa nemesített bánkúti búzák nemcsak a magyar búza világhírnevét alapozták meg egyidőben. Bár szerénysége miatt nem akarta, hogy nemesített növényei az ő nevével kerüljenek forgalomba, tulajdonképpen mégis Baross László munkásságának, nagy gyakorlati, szakmai tudásának eredményeit hirdetik világszerte. Igen, világszerte, mert a bánkúti búzák eljutottak a világ legkülönbözőbb részeibe. Néhány nappal Baross László születésének centenáriumi évfordulója előtt a bicskei járás egyik falujában, Vértesacsán jártam. E község határa is — mint az országban annyi más falué — valamikor Habsburg József főherceg birtoka volt. Az alcsúti uradalomhoz tartozott földeket ma a vértesacsai Vörös Október Termelőszövetkezet tagsága műveli itt. A szövetkezet mintegy négyezerhétszáz holdon gazdálkodik. Kiváló gyakorlati szakember a főagronómusa: Vasanits Dezső. Szikár, csupa tetterőt sugárzó, hatvan év körüli férfi, aki fiatal éveiben mezőgazdasági szaktudását olyan ember társaságában fejleszthette tovább, mint amilyen BarossLászló volt, akiben egyúttal apósát tisztelhette. A termelőszövetkezet irodájának egyik kis szobájában a rokon és a hajdani munkatárs szavaiból próbálom felvázolni Baross László életének emlékét, eredményeit, egyéniségét. Baross Lászlót a magyar mezőgazdasági tudomány a legnagyobb hazai növénynemesítőként tartja számon. Először kukoricanemesítéssel foglalkozott, az ő nevéhez fűződik a bánkúti lófogú kukorica nemesítése, amellyel 1914-ben az első országos kukorica kiállításon nagydíjat nyert. Legnagyobb eredményei azonban a búzanemesítésben születtek. A tiszavidéki búzából nemesítette ki a Bánkúti 5-öst és a Bánkúti 412-est egyedi kiválasztással. Ezek a búzák “futottak" 1920—21-ig. Ekkor kezdte nemesíteni a legutóbbi időkig is forgalomban levő Bánkúti 1201-est és 1205-öst. Ezeknél a búzáknál az ő eredeti Bánkúti 5-ös búzáját vette alapul, amelyet keresztezett az Amerikából kapott Marquis búzával. — Mik voltak a bánkúti búzák jellemzői? — Legnagyobb előnyük a kiváló sikértartalom, a magas hektoliter súly, a jó télállóság és a bő termés — magyarázza a vértesacsai termelőszövetkezet főagronómusa. — Hátrányuk, különösen a mai elterjedt kombájnaratás szempontjából, az aránylag puha szalma, aminek következtében könnyen megdőlnek. A házikéli búzák néhány év alatt nagy “karriert" futottak be. Az ország búza-vetésterületének csaknem nyolcvan százalékán termesztették. A bánkúti búzák kiválóan töltötték be feladatukat, mindaddig, amíg a legutóbbi években a gépi aratás elterjedésével a szalmaszilárdabb, bőtermő intenzív búzafajták, különösen a Bezosztája 1-es és a Bezosztája 4-es nem váltották fel. — Az első világháború előtt kinemesített búzák — mondja a főagronómus —, így a Székács-búzák is, a mennyiségi követelményeket elégítették ki. A bánkúti búzák főleg minőségi szempontból feleltek meg az akkori exportkövetelményeknek. A bánkúti búzákat a világ minden tájára szállítottuk, San Franciscótól Yokohamáig. Különösen sok búzát exportáltunk Ausztriába, ahol jelenleg is Austro-Bánkúti néven nagy területeken vetnek bánkúti búzákat. Talán nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a harmincas években Jugoszlávián keresztül a Szovjetunióba is szállítottunk bánkúti vetőmagot. Baross László a kukorica és a búza nemesítésén kívül zabbal, cirokkal, ricinussal és gyapottal is végzett nemesítési kísérleteket. Nemesítési munkáját olyan szenvedéllyel végezte, hogy életének legnagyobb értelmét látta benne. Vasanits Dezső főagronómus ilyennek látta Baross Lászlót, aki munkásságával neki is példát adott. — Itt kezdtem pályámat én is — mondja — negyven évvel ezelőtt, az egykori alcsúti uradalomban. 1961-től vagyok a vértesacsai termelőszövetkezet főagronalrtusa. Háborús bűntettek ügyében hirdetett ítéletet péntek délután a Fővárosi Bíróság. Az ügyben felelősségre vont Bene János Ferenc 51 éves hegesztő csoportvezető, budapesti lakos, Kiss Árpád 38 éves darukezelő, miskolci lakos és dr. Stirling Károly 62 éves nyugdíjas, volt vállalati főkönyvelő, pécsi lakos a bűncselekményeket 1944—1945 telén Kassa környékén követte el. Dr. Stirling Károly a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségétől fegyveres terroralakulat szervezésére kapott megbízást. Ezt teljesítette, s ajánlására a nyilaskeresztes pártban tevékeny szerepet játszó Bene János Ferencet bízták meg az alakulat vezetésével. A terroralakulat több akciót hajtott végre a partizánok felkutatására és megsemmisítésére. Ezek során még a polgári személyekkel szemben is a legkíméletlenebbül járt el. Az elfogott partizángyanús személyeket átadták a magyar és a német katonai egységeknek, egyeseket pedig a Bene-csoport is fogva tartott, megkínzott, sőt ki is végzett. Nem voltak kíméletesek a nőkkel szemben sem. A terroralakulat több embert meggyilkolt. Kiss Árpád többek között tagja volt egy osztagnak, amely három embert kivégzett. A bíróság bűnösnek mondta ki Bene János Ferencet, mint felbujtót és bűnsegédet, emberek törvénytelen megkínzásával és kivégzésével elkövetett háborús bűntettben, s 15 évi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá 10 évre eltiltotta a közügyektől. Dr. Stirling Károlyt ugyancsak háborús bűntettben mondta ki bűnösnek, mivel tevékenységével segítséget nyújtott a nyilas hatalom megtartásához, ötévi szabadságvesztésre, a közügyektől ötévi eltiltásra és 5000 forint részleges vagyonelkobzásra ítélte. Kiss Árpádot emberek törvénytelen kivégzésével elkövetett háborús bűntettért egyévi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság ítéletében többek között figyelembe vette, hogy Bene János Ferenc, bár rendkívül súlyos bűncselekmény.A termelőszövetkezet évről évre jobb eredményeket ér el a főagronómus gazdasági irányítása mellett. Az idén 970 holdon termesztettek búzát, fele részben Benasztáját, fele részben Fertődit. — Jól sikerült a búzatermésünk az idén. Holdanként 19 mázsa 73 kiló az átlagtermésünk. Eddig ez volt a legjobb búzatermésünk. — Bánkúti búzát nem vetettek? — Nem vetettünk, a gyenge szára miatt, mert kombájnnal aratunk. De azért a vértesacsai termelőszövetkezet idei jó termésében is benne van egy kissé a bánkúti búza emléke, hiszen a Fertődi 293-as egyik alapanyaga is bánkúti búza, a Bánkúti 1201-es. Környei Elek két követett el, az elmúlt húsz évben becsületes ember módjára élt és dolgozott Kiss Árpádnál a bíróság tekintettel volt arra, hogy a bűncselekmény elkövetésekor fiatalkorú volt és az elmúlt húsz évben tevékenyen kivette részét az építő munkából. Dr. Stirling Károlynál a bíróság enyhítő körülményként értékelte idősebb korát, s azt, hogy az elmúlt két évtizedben nem merült fel kifogás magatartása ellen. Az ügyész tudomásul vette a bíróság ítéletét. Bene János Ferenc és dr. Stirling Károly és védőik enyhítésért fellebbeztek, Kiss Árpád és védője háromnapi gondolkodási időt kért. ítélet Bene János Ferenc és társai ügyében Sok a meghűléses megbetegedés, de nincs influenza A hirtelen hidegre fordult időjárás, mint minden évben, most is szép számmal okoz vírusos eredetű meghűléses betegségeket. Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása szerint azonban influenza nincs. A már korábban kiépített influenza-jelzőszolgálat készenlétben van, s nyomban működésbe lép, mihelyt az Egészségügyi Világszervezet heti jelentései, vagy a környező államokból kapott tájékoztatások járvány közeledtére utalnak. Figyelemmel kísérik az iskolai hiányzások számát is, mert hirtelen emelkedése szinte biztos jele a járványnak. Ellenőrzik a táppénzes állomány alakulását is, amely járvány esetén ugyancsak hirtelen megnő. Hasonló következtetésekre nyújt módot a gyógyszertári forgalom, a rendelőintézeti betegforgalom és az üzemi hiányzások alakulása. A jelzőszolgálat mindezekből szinte radanszerűen “letapogatja” az influenzafront helyzetét, s így idejében megtehetik az illetékesek a szükséges intézkedéseket. Sikkasztó üzletvezetőket ítéltek el Sikkasztó üzletvezetők ügyében hirdetett ítéletet pénteken a Központi Kerületi Bíróság. A bűnügyben szereplő személyek visszaéléseikkel elősegítették az azóta jogerősen elítélt Onódy Lajosnak, az Éttermi és Büfé Vállalat volt igazgatójának és bűntársainak bűncselekményeit. A visszaélések között szerepelt térítés nélküli fogyasztás különböző üzemegységekben, az elfogyasztott és ki nem fizetett ételek és italok jogellenes pótlási, fiktív áruszállítások, bútorok és egyéb berendezési és felszerelési tárgyak jogtalan használata. A bíróság Herczeg Istvánt, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája budafoki pincészetének volt vezetőjét másfél évi, Wölfel Károlyt, a Mézes Mackó Büfé üzletvezetőhelyettesét pedig egyévi szabadságvesztésre ítélte. Zsidai József üzletvezető egyévi, Schütz Emilné központi áruraktárvezető tízhónapi, Pápai István és Barna István üzletvezető nyolc-nyolc hónapi, Kovács Pál üzletvezető pedig hathónapi felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kapott, s közülük többet pénzbüntetésre is ítélt a bíróság. 5