Magyar Nemzet, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-16 / 244. szám

Szombat, 1965. október 10. —Magn­et fizet— Milyen lesz a szigeti magasépület? Nyilatkozik a 24-szintes szálló tervezője A Magyar Nemzet több ízben foglalkozott a budapesti magasházak kérdésével és en­nek középpontjába a margit­szigeti szálloda tervét állí­totta. Mint a létes­ítmény­­ter­vezője szólok hozzá ehhez a témához. Feltétlenül hasznos, hogy a sajtó ezeknek a valóban nehéz döntéseknek a megho­zatalában a vélemények szé­les körű feltárásával a szak­emberek segítségére kíván lennii. Úgy gondolom azonban, hogy ugyancsak hasznos fel­adat lenne, ha a szakembe­rek indokait is megfelelő for­mában az olvasóközönség elé tárnák. A cikkek szerzői azt mérle­gelik, hogy szabad-e »torony­­épületet« építeni a Margit­szigetre, sőt egyáltalán a fő­város bizonyos területeire. Mindenképpen el kell fogad­nom azt az álláspontot, amely alapos körültekintést tart szükségesnek a döntés megho­zatala előtt. Ez a tervezés ré­széről, úgy érzem, meg is tör­tént és eredményeként szüle­tett meg a magasház, amelyet túlzás toronynak és 30 emele­tesnek emlegetni, hiszen szint­jeinek száma 24. Az ellenvetések közül ki­emelném­ az egyik legfontosab­bat, a városkép témáját. Saj­nos, az elmúlt két évtized so­rán nemegyszer előfordult, hogy jó szándékú és tiszteletre méltó, de erősen szubjektív elvi álláspontok miatt meg­hiúsult egyébként igen jó épü­letek építési szándéka. A vá­roskép túlzott féltése azt eredményezte, hogy Budapes­ten hiányoznak a magasházak, amelyek ma már minden vi­lágvárosban megtalálhatók, mint a fejlődő modern város szimbólumai. A fejlődés tör­vényszerűsége megkívánja, -­ hogy merészebben építsünk.­­■ A tervezett szigeti szállónál e­­it is felmerül a szokásos féle­lem: nem teszi-e tönkre a vá­rosképet? Talán minden hang­zatos érvelésnél többet mond az alábbi kis vázlat. (1. rajz.) A nézőpontot kritikus he­lyen, a pesti oldalon, a Parla­ment előtti rakparton válasz­tottam rr meg. Látható, hogy a szelesen hömpölygő Duna fe­lett átívelő Margit-híd takar­ja a Szigetet, s egy hosszú mesterséges egyenes vonallal zárja észak felé a városképet. A budai hegyek kontúrja alig emelkedik a híd budai híd­fője fölé. A tervezett magas­épület hangsúlyos elemként, de kedvezően bontja meg ezt a két part közötti semleges vonalat, anélkül, hogy a bu­dai városképbe beleszólna. Még közvetlenül a Margit­­híd pesti hídfője közeléből sem lehet az épületet a budai hegyekkel együtt látni, a fel­vetett aggály ezért túlzott. A budai partról s a város más pontjairól nézve, a kép a fenti vázlatnál kedvezőbb, il­letve a nagy távlatok miatt kevésbé problematikus. Egye­dül a Margit-híd pesti olda­lának egy rövid szakaszáról, s a Szt. István park felől néz­ve húzódik az épület hátteré­ben a Hármashatár-hegy, il­letve a Rózsadomb vonulata. Mivel azonban innen a szálló oldalnézetben vékony pengének látszik, véleményem szerint vertikális kontrasztjával in­kább fokozza, mint rontja a barátságos, szelíd dombhajla­tok szépségét. (2. rajz.) Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy a magasház gon­dolatának elvetése városképi szempontból indokolatlan, hi­szen azok a képi kellemetlen­ségek, amelyeket a Magyar Nemzet két cikke felsorol, nem állnak fenn. A magas­épület ezen a helyen szeren­csésen, a híd lendületes víz­szintes vonalával harmonikus egységet alkotva kapcsolja össze a két ellentétes jellegű partot, enyhítve azt a hibát, amit a Szigetnek a híd által történő letakarása okozott. Vizsgáltuk természetesen a megvalósítás technikai prob­lémáit is, ez a tervezőmér­nök alapvető feladata. E vo­natkozásban olyan különleges nehézséggel nem találkoztunk, ami akár a tervezés, akár az ipar műszaki felkészültségét meghaladná. Közismert tény, hogy ugyancsak a KÖZTI ter­vezésében épül a “Budapesst"­szálló — építész Szroghi György Ybl-díjas, statikus Kollár Imre, építési technoló­gus Thomas József Kossuth­­díjas — öntött csúszoTS faláza­­tos technológiával. Ez az épü­let 60 méter magas, a margit-szigeti 78 méter. A 18 méteres különbség ellenére az építési technológia teljesen azonos. Ennek a magasépületnek az építése egyáltalán nem korai, ha a vele foglalkozó szak­emberek lépést tartanak a technika fejlődésével. A fűté­se olajfűtés lesz, a felvonók automatikája hazai gyártm­á­­nyú. Egyébként ezekből a tel­jesen korszerű felvonókból je­lentős exportunk van Nyugat felé. A kivitelező vállalatot már kijelölték, s az nagy lel­kesedéssel foglalkozik a kü­lönleges és szép feladat elő­készítésével. Vizsgáltuk azt is, hogy a termálvíz, mint adottság, mennyire hasznosítható, ho­gyan lehet az épület üzemel­tetése során felhasználni. A beruházó és tervező szívesen aknázná ki azokat a lehetősé­geket, amiket a Szigeten levő termálvizek jelentenek. Néhány szót az ellenpéldá­ról, az 1945. évi tervről. A szerző által szerkesztett váz­lat mutatja, hogy a hosszú szárnyépület keresztben áll a Szigeten, s azt teljesen elfa­lazza, ugyanakkor a kilátást a magasan vezetett híd teljesen elvágja előle. (3. rajz.) A terv a Sziget forgalmát úgy átrendezné, hogy a szigeti hídlejárót és az összes köz­műveket át kellene helyezni. Ez egyébként természetes, hi­szen a terv akkor született, amikor a Margitsziget romok­ban hevert és így helyénvaló volt a latolgatás az egész Szi­get sorsát illetően, összefoglalva az elmond­ot­takat, megállapítható, hogy a mai adottságok s a meglevő számtalan különböző kötöttség mellett, a magasépület gon­dolata kedvező megoldás. A rendelkezésre álló szűk terü­let, a meglevő és megtartandó közlekedési és közmű létesít­mények, valamint egyéb épít­mények, a páratlanul szép pa­noráma felé való kilátás biz­tosítása csak ezt az utat teszik a tervező számára reálisan járhatóvá. (4. rajz.) Valóban vonzó gondolat, hogy a Sziget maradjon meg a maga érintetlen természetes szépségében. Ez a kívánság el­sősorban azzal teljesíthető, ha a belső területekről eltünte­tik a sok oda nem való létesít­ményt. A nagy forgalmú hídle­járó, a fedett uszoda, a Szi­getnek a déli részét azonban már visszavonhatatlanul el­vonta a szabad parkterülettől. Ezért ebben a környezetben felépülő szálloda a Sziget parkértékét már alig érinti. A főváros különböző bizott­ságai éppen ezért szavaztak erre a helyre. Zdravics János építészmérnök . A tegnapi magyar l­u­­jimsk­i Száz évvel ezelőtt született Baross László, a világhírű bánkúti búzák atyja A Magyar Tudományos Aka­démia martonvásári Mező­­gazdasági Kutató Intézetének parkjában, a kastély közelében három mellszobor áll: Tesse­­dik Sámuel, Cserháti Sándor és Baross László kőbe faragott szobra. A három szobor a ha­zai mezőgazdasági tudomány megalapítóinak emlékét idézi. Szombaton, október 16-án kegyeletes ünnepség keretében megkoszorúzzák Baross László mellszobrát, abból az alkalom­ból, hogy száz esztendővel ez­előtt született a világhírű nö­vénynemesítő. Munkásságának eredményei egy magyarországi kis helység nevéhez kapcsolódnak: Bán­kúthoz. Az általa nemesített bánkúti búzák nemcsak a ma­gyar búza világhírnevét ala­pozták meg egyidőben. Bár szerénysége miatt nem akarta, hogy nemesített növényei az ő nevével kerüljenek forgalom­ba, tulajdonképpen mégis Ba­ross László munkásságának, nagy gyakorlati, szakmai tudá­sának eredményeit hirdetik vi­lágszerte. Igen, világszerte, mert a bánkúti búzák eljutot­tak a világ legkülönbözőbb ré­szeibe. Néhány nappal Baross Lász­ló születésének centenáriumi évfordulója előtt a bicskei já­rás egyik falujában, Vértes­­acsán jártam. E község határa is — mint az országban annyi más falué — valamikor Habs­burg József főherceg birtoka volt. Az alcsúti uradalomhoz tartozott földeket ma a vér­­tesacsai Vörös Október Terme­lőszövetkezet tagsága műveli itt. A szövetkezet mintegy négyezerhétszáz holdon gaz­dálkodik. Kiváló gyakorlati szakember a főagronómusa: Vasanits Dezső. Szikár, csupa tetterőt sugárzó, hatvan év kö­rüli férfi, aki fiatal éveiben mezőgazdasági szaktudását olyan ember társaságában fej­leszthette tovább, mint ami­lyen Baross­­László volt, aki­ben egyúttal­­ apósát tisztel­hette. A termelőszövetkezet irodá­jának egyik kis szobájában a rokon és a hajdani munkatárs szavaiból próbálom felvázolni Baross László életének emlé­két, eredményeit, egyéniségét. Baross Lászlót a magyar mezőgazdasági tudomány a legnagyobb hazai növényne­mesítőként tartja számon. Elő­ször kukoricanemesítéssel fog­lalkozott, az ő nevéhez fűződik a bánkúti lófogú kukorica ne­mesítése, amellyel 1914-ben az első országos kukorica kiállí­táson nagydíjat nyert. Legna­gyobb eredményei azonban a búzanemesítésben születtek. A tiszavidéki búzából nemesítet­te ki a Bánkúti 5-öst és a Bán­kúti 412-est egyedi kiválasz­tással. Ezek a búzák “futottak" 1920—21-ig. Ekkor kezdte ne­mesíteni a legutóbbi időkig is forgalomban levő Bánkúti 1201-est és 1205-öst. Ezeknél a búzáknál az ő eredeti Bánkúti 5-ös búzáját vette alapul, ame­lyet keresztezett az Ameriká­ból kapott Marquis búzával. — Mik voltak a bánkúti bú­zák jellemzői? — Legnagyobb előnyük a kiváló sikértartalom, a magas hektoliter súly, a jó télállóság és a bő termés — magyarázza a vértesacsai termelőszövet­kezet főagronómusa. — Hátrá­nyuk, különösen a mai elter­jedt kombájnaratás szempont­jából, az aránylag puha szal­ma, aminek következtében könnyen megdőlnek. A házik­éli búzák néhány év alatt nagy “karriert" futottak be. Az ország búza-vetésterü­letének csaknem nyolcvan szá­zalékán termesztették. A bán­kúti búzák kiválóan töltötték be feladatukat, mindaddig, amíg a legutóbbi években a gépi aratás elterjedésével a szalmaszilárdabb, bőtermő in­tenzív búzafajták, különösen a Bezosztája 1-es és a Bezosztája 4-es nem váltották fel. — Az első világháború előtt kinemesített búzák — mondja a főagronómus —, így a Székács-búzák is, a mennyiségi követelményeket elégítették ki. A bánkúti búzák főleg minő­ségi szempontból feleltek meg az akkori exportkövetelmé­nyeknek. A bánkúti búzákat a világ minden tájára szállítot­tuk, San Franciscótól Yoko­hamáig. Különösen sok búzát exportáltunk Ausztriába, ahol jelenleg is Austro-Bánkúti né­ven nagy területeken vetnek bánkúti búzákat. Talán nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a harmincas évek­ben Jugoszlávián keresztül a Szovjetunióba is szállítottunk bánkúti vetőmagot. Baross László a kukorica és a búza nemesítésén kívül zab­bal, cirokkal, ricinussal és gyapottal is végzett nemesítési kísérleteket. Nemesítési mun­káját olyan szenvedéllyel vé­gezte, hogy életének legna­gyobb értelmét látta benne. Vasanits Dezső főagronómus ilyennek látta Baross Lászlót, aki munkásságával neki is példát adott. — Itt kezdtem pályámat én is — mondja — negyven évvel ezelőtt, az egykori alcsúti ura­dalomban. 1961-től vagyok a vértesacsai termelőszövetkezet főagronalrtusa. Háborús bűntettek ügyében hirdetett ítéletet péntek dél­után a Fővárosi Bíróság. Az ügyben felelősségre vont Bene János Ferenc 51 éves hegesztő csoportvezető, budapesti lakos, Kiss Árpád 38 éves darukezelő, miskolci lakos és dr. Stirling Károly 62 éves nyugdíjas, volt vállalati főkönyvelő, pécsi lakos a bűncselekményeket 1944—1945 telén Kassa környé­kén követte el. Dr. Stirling Károly a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségé­től fegyveres terroralakulat szervezésére kapott megbízást. Ezt teljesítette, s ajánlására a nyilaskeresztes pártban tevé­keny szerepet játszó Bene Já­nos Ferencet bízták meg az alakulat vezetésével. A terror­alakulat több akciót hajtott végre a partizánok felkutatá­sára és megsemmisítésére. Ezek során még a polgári sze­mélyekkel szemben is a legkí­méletlenebbül járt el. Az elfo­gott partizángyanús személye­ket átadták a magyar és a né­met katonai egységeknek, egyeseket pedig a Bene-csoport is fogva tartott, megkínzott, sőt ki is végzett. Nem voltak kí­méletesek a nőkkel szemben sem. A terroralakulat több em­bert meggyilkolt. Kiss Árpád többek között tagja volt egy osztagnak, amely három em­bert kivégzett. A bíróság bűnösnek mondta ki Bene János Ferencet, mint felbujtót és bűnsegédet, embe­rek törvénytelen megkínzásá­­val és kivégzésével elkövetett háborús bűntettben, s 15 évi szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, to­vábbá 10 évre eltiltotta a köz­ügyektől. Dr. Stirling Károlyt ugyancsak háborús bűntettben mondta ki bűnösnek, mivel te­vékenységével segítséget nyúj­tott a nyilas hatalom megtar­tásához, ötévi szabadságvesz­tésre, a közügyektől ötévi el­tiltásra és 5000 forint részleges vagyonelkobzásra ítélte. Kiss Árpádot emberek törvénytelen kivégzésével elkövetett hábo­rús bűntettért egyévi szabad­ságvesztésre ítélte. A bíróság ítéletében többek között figyelembe vette, hogy Bene János Ferenc, bár rend­kívül súlyos bűncselekmény.­A termelőszövetkezet évről évre jobb eredményeket ér el a főagronómus gazdasági irá­nyítása mellett. Az idén 970 holdon termesztettek búzát, fele részben Benasztáját, fele részben Fertődit. — Jól sikerült a búzatermé­sünk az idén. Holdanként 19 mázsa 73 kiló az átlagtermé­sünk. Eddig ez volt a legjobb búzatermésünk. — Bánkúti búzát nem ve­tettek? — Nem vetettünk, a gyenge szára miatt, mert kombájnnal aratunk. De azért a vértesacsai ter­melőszövetkezet idei jó termé­sében is benne van egy kissé a bánkúti búza emléke, hiszen a Fertődi 293-as egyik alap­anyaga is bánkúti búza, a Bánkúti 1201-es. Környei Elek két követett el, az elmúlt húsz évben becsületes ember mód­jára élt és dolgozott Kiss Ár­pádnál a bíróság tekintettel volt arra, hogy a bűncselek­mény elkövetésekor fiatalkorú volt és az elmúlt húsz évben tevékenyen kivette részét az építő munkából. Dr. Stirling Károlynál a bíróság enyhítő körülményként értékelte idő­sebb korát, s azt, hogy az el­múlt két évtizedben nem me­rült fel kifogás magatartása ellen. Az ügyész tudomásul vette a bíróság ítéletét. Bene János Ferenc és dr. Stirling Károly és védőik enyhítésért felleb­beztek, Kiss Árpád és védője háromnapi gondolkodási időt kért. ítélet Bene János Ferenc és társai ügyében Sok a meghűléses megbetegedés, de nincs influenza A hirtelen hidegre fordult időjárás, mint minden évben, most is szép számmal okoz vírusos eredetű meghűléses betegségeket. Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása szerint azonban influenza nincs. A már korábban ki­épített influenza-jelzős­zolgálat készenlétben van, s nyomban működésbe lép, mihelyt az Egészségügyi Világszervezet heti jelentései, vagy a kör­nyező államokból kapott tájé­koztatások járvány közeled­tére utalnak. Figyelemmel kísérik az is­kolai hiányzások számát is, mert hirtelen emelkedése szinte biztos jele a járvány­nak. Ellenőrzik a táppénzes állomány alakulását is, amely járvány esetén ugyancsak hirtelen megnő. Hasonló kö­vetkeztetésekre nyújt módot a gyógyszertári forgalom, a ren­delőintézeti betegforgalom és az üzemi hiányzások alaku­lása. A jelzős­zolgálat mind­ezekből szinte radanszerűen “letapogatja” az influenza­front helyzetét, s így idejében megtehetik az illetékesek a szükséges intézkedéseket. Sikkasztó üzletvezetőket ítéltek el Sikkasztó üzletvezetők ügyé­ben hirdetett ítéletet pénteken a Központi Kerületi Bíróság. A bűnügyben szereplő szemé­lyek visszaéléseikkel elősegí­tették az azóta jogerősen el­ítélt Onódy Lajosnak, az Ét­termi és Büfé Vállalat volt igazgatójának és bűntársainak bűncselekményeit. A visszaélé­sek között szerepelt térítés nél­küli fogyasztás különböző üzemegységekben, az elfo­gyasztott és ki nem fizetett ételek és italok jogellenes pót­lási, fiktív áruszállítások, bú­torok és egyéb berendezési és felszerelési tárgyak jogtalan használata. A bíróság Herczeg Istvánt, az Állami Gazdaságok Keres­kedelmi Irodája budafoki pin­cészetének volt vezetőjét más­fél évi, Wölfel Károlyt, a Mé­zes Mackó Büfé üzletvezető­­helyettesét pedig egyévi sza­badságvesztésre ítélte. Zsid­ai József üzletvezető egyévi, Schütz Emilné központi áru­raktárvezető tízhónapi, Pápa­i István és Barna István üzlet­vezető nyolc-nyolc hónapi, Ko­­vács Pál üzletvezető pedig hat­­hónapi felfüggesztett szabad­ságvesztés büntetést kapott, s közülük többet pénzbüntetésre is ítélt a bíróság. 5

Next