Magyar Nemzet, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

t személyiségek belső tájékozta­tót adtak élvonalbeli újság­íróknak és lapszerkesztőknek, s ez alkalommal hevesen tá­madták Franciaország politiká­ját. A Paris-Presse felfedi, kik voltak a belső sajtóértekezlet előadói: megnevezi Rush kül­ügyminisztert, Ball és Mc­­George Bundy külügyi állam­titkárokat. Mindkét francia sajtóorgá­num sértődötten reagált a wa­shingtoni kezdeményezésre, ar­ra, hogy Couve de Murville moszkvai tárgyalásaival egy­­időben amerikai vezetők de Gaulle-t a NATO felbomlasz­­tásának szándékával vádolják, ellene akarják hangolni a NATO-országokat és a NATO francia híveit. A Le Monde hétfői vezér­cikke egyebek között leszöge­zi: "Szokatlan dolog, hogy egy kormány újság- és rádióvezé­reket fogad és részletesen bí­rálja előttük egyik szövetsége­se politikáját, ellátja őket egy heves kampány témájával. Vi­lágos dolog: nem véletlen, hogy ez a hadjárat egybeesik Couve de Murville-nek a szovjet ve­zetőknél tett látogatásával. Washingtonban nem hagyták figyelmen ki­,­ül azt sem, hogy ez az utazás még i­nkább fo­kozta a Közös Piac tagálla­mainak aggodalmát, amely a közös piaci tárgyalások június 30-án bekövetkezett megszaka­dásából származott." Mindezt a lármát és dühöt koncentrált akciónak is fel le­het fogni. Egyesek minden­esetre nyílt választási akciót látnak benne,­­ a francia bel-­ ügyekbe való sajnálatos be­avatkozásnak tekintik a fran­cia elnökválasztások közeledté­vel ... . Röviden, az ameri­kaiaknak úgy látszik meggyő­ződésük, hogy most már feles­leges megkísérelni a dolgok el­simítását a francia államelnök­kel ... A francia lapok egyébként fenntartással fogadják a de Gaulle-nak tulajdonított kije­lentéseket, de emlékeztetnek rá, hogy a francia elnök való­ban függetleníteni akarja Franciaországot és Európát az Egyesült Államoktól, s esetle­ges újbóli megválasztása ese­tén napirendre tűzheti a NATO gyökeres átalakítását. A Die Welt érten ülése De Gaulle a novemberi I­ATO-étekezlet bojkottját tervezi Bonni diplomáciai akcióba kezd atomfegyverek érdekében Bonnból jelenti az MTI­. A bonni kormány szóvivője az elmúlt héten bejelentette, hogy az új kormány megalakulása után csakhamar széles körű diplomáciai tevékenységet fog kifejteni. Schröder külügymi­niszter Párizsba vagy London­ba utazik, ezt követően Erhard kancellárral együtt Washing­tonba látogat, von Hassel had­ügyminiszter pedig a NATO hadügyminisztereinek novem­ber végére tervezett értekezle­tén fogja előterjeszteni a bon­ni elképzeléseket "Az Atlanti Közösség atomproblémájának megoldására". Erhard kancellár és Schrö­der külügyminiszter a leg­utóbbi hetekben tett nyilatko­zataiban ismét kifejezésre jut­tatta, hogy a kormány tovább­ra is követeli atomigényeinek kielégítését. Diplomáciai kom­mentátorok szerint ez a kér­dés áll majd Erhard kancellár washingtoni tárgyalásainak középpontjában és Schröder külügyminiszter londoni láto­gatásának is az a fő célja, hogy az atomkérdésben inga­dozó brit kormányt rávegye a bonni elképzelések támogatá­sára. A Die Welt hétfőn ezeket jelenti Washingtonból: „Amerikai körökben egyre inkább erősödik az a felfogás, hogy »a Német Szövetségi Köz­társaságot nem­ szabad másod­rangú hatalomként kezelni", márpedig ezt jelentené az, ha "örök időkre megtagadnák az NSZK-tól mind a saját atom­fegyverek birtoklását, mind pedig egy NATO atomhaderő­ben való részvételt.". Az Egyesült Államok to­vábbra is kitart amellett a gondolat mellett, hogy az NSZK részvételével közös NATO atomhaderőt kell lét­rehozni. Ezért amerikai felfo­gás szerint katasztrofális kö­vetkezményekkel járhat Fran­ciaországnak ez az álláspontja, hogy a Német Szövetségi Köz­társaságot semmiféle formában nem szabad bevonni a nyugati atomvédelembe.­­ Emiatt ag­gasztónak tartják , Párizsnak azt a bejelentését, hogy Fran­ciaország nem fog részt venni a NATO hadügyminisztereinek november 29-re kitűzött konfe­renciáján. Francia vélemény szerint ugyanis­ Washington ez­zel az értekezlettel azt akarja dokumentálni a bonni kor­mány előtt, hogy az MLF-terv továbbra is időszerű és Wa­shington hajlandó atom-bele­szólási jogot biztosítani az NSZK-nak.” Simsrl minisarterelnök­-helyettest brmli beszéde Az NSZK a háborús veszély fő forrása Európában l­enin-díjat kaptak a legendás erőd hősei Bresztből jelenti a TASZSZ. Hétfőn ünnepi ülésen nyújtot­ták át Bresztben a Lenin-ren­­det és az Aranycsillag érmet a breszti erőd hős védőinek, aki­ket a hitleri fasizmus legyő­zésének 20. évfordulója alkal­mából tüntettek ki. Az ünnepi beszédet Kirill Mazurov, a szovjet Minisztertanács első el­nökhelyettese mondta. Mazu­rov megállapította, hogy az imperializmus erői, élükön az Egyesült Államokkal, az utób­bi időkben felélénkültek. A Német Szövetségi Köztársaság Európában a reakció és a há­borús veszély fő központja, az amerikai imperializmus fő szö­vetségese. A bonni kormány revansista igényeket támaszt, a revansvágyók a nukleáris fegyverek birtoklására törnek. Erről soha sem szabad meg­feledkezni — jelentette ki Mazurov. "A szocialista álla­mok hatalmas közössége kellő eszközökkel rendelkezik, hogy megvédje népeinek békés mun­káját és a hitleri Németország fölötti győzelem eredménye­ként létrejött határok sérthe­tetlenségét — mondotta. Harriman kijelentette : Egyezményileg megakadályozható az atomfegyverek elterjedése Harriman, Johnson elnök utazó nagykövete vasárnap Tucscantban, az arizonai egye­temen rövid beszédben foglal­kozott a nemzetközi helyzettel — jelentik nyugati hit­ügynök­ségek. Az amerikai politikus meg­nyilatkozásának leglényege­sebb eleme az volt, hogy meg­állapította, megítélése szerint esély van a nukleáris fegyve­rek ellenőrzéséről leütendő egyezményre. Harriman emlé­keztetett rá, hogy az idén Moszkvában tárgyalt Koszigin szovjet miniszterelnökkel. A szovjet kormányfő és más szovjet vezetők egyaránt ki­fejtették, hogy az Egyesült Ál­lamoknak, valamint a Szovjet­uniónak egyaránt érdeke töre­kedni ilyen egyezmény meg­kötésére. Koszigin azonban azt is vi­lágosan tudtára adta — is­merte el Harriman —, hogy az ilyen megállapodás mind­addig nem lehetséges, amíg Vietnam földjén háború dúl. A nagykövet kifejtette: el­lenzi a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Az Egyesült Államoknak — szövetségeseivel egyetem­ben — remélhetőleg az idén is si­kerül megakadályoznia, hogy a népi Kína bekerüljön a vi­lágszervezetbe. Vasárnap megtartott sajtó­­értekezletén Goldberg ameri­kai ENSZ-küldött is a népi Kína ENSZ-tagsága ellen fog­lalt állást. Megállapítása sze­rint Kína "­harcias", ahelyett, hogy mérsékletet tanúsítana. f’áris.s­­zmn/ik­injm Kedd, 1965. november 2. Magaz Nemmt Az IP tudósítójának véleménye Hosszú háborúra kell berendezkedni Vietnamban amerikai értel­miségiek tömeges tiltakozása Az amerikai légierő két , Skyraider vadászbombázója szombaton parancsot kapott, hogy támogassa az amerikai katonai egységek szárazföldi műveleteit és közben — téve­désből — bombatámadást haj­tott végre Be Dúc falu ellen, Bong San közelében, Binh Dinh tartományban —, mon­dotta vasárnap reggel az ame­rikaiak saigoni főparancsnok­ságának szóvivője. A nyugati hírügynökségek jelentéséből kiderül, hogy a támadás teljesen váratlanul érte a harci cselekmények színterétől távolabb fekvő fa­lut és a lakosok közül negy­vennyolcan meghaltak és öt­venöten megsebesültek. Az AP értesülése szerint a táma­dás időpontjában főleg nők és gyermekek tartózkodtak a fa­luban. Az AEP megjegyzi, hogy az amerikai légierő dél-vietnami bevetései során az idén eddig összesen 19 alkalommal for­dult elő "téves bombázás". Saigon Tan San Nhut repü­lőterén — amely egyaránt bo­nyolít le katonai és polgári légiforgalmat — vasárnap délben 70 méteres lángok csaptak fel a repülőtér kato­nai üzemanyag-raktárának egyik nagyméretű benzintar­tályából. A repülőtér és a dél-vietnami főváros tűzoltó­sága több százezer liter hab­oltóanyaggal tudta csak meg­fékezni a tűzvészt, amely az­zal fenyegetett, hogy átterjed a többi benzin­tartályra és az amerikaiak repülőtéri lőszer­­raktárára. Az egyik vietnami munkás a lángokban lelte ha­lálát. A repülőteret lezárták, amíg a tűz okának kideríté­sére indított nyomozás befe­jeződik. A dél-vietnami szabadság­­harcosok az elmúlt héten nagyszerű harci képességeik­kel és töretlen támadó szel­lemükkel meggyőzték az ame­rikai katonai vezetőket is ar­ról, hogy nem szabad lebe­csülni a vietnami nép szabad­­­ságharcát — állapítja meg az AP amerikai hírügynökség saigoni tudósítója, majd rá­mutat: a partizánok az óriási amerikai katonai erők felvo­nultatásával szemben is vál­tozatlan energiával sújtanak le a legváratlanabb pillana­tokban, olyan bátran harcol­nak, hogy a legelbizakodot­­tabb megfigyelő is kénytelen belátni: az amerikaiaknak igen hosszú háborúra kell be­ren­dezked­ni­ük. Az amerikaiak folytatják a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területén levő cél­pontok — mint ők mondj­ák­ —, közlekedési csomópontok, hidak, útvonalak bombázását. A legerősebb bombázások va­sárnap Hanoitól nyugatra és északnyugatra voltak. A New York Times vasár­napi számában 54 egyesült államokbeli főiskolai intéz­mény hatszáz tanára és elő­adója követelte a vietnami vérontás beszüntetését és a vietnami politika megváltoz­tatását. Az amerikai tudósok és pedagógusok nyilatkozatuk­ban rámutatnak­, hogy a viet­nami háború, amely egy év­vel ezelőtt polgárháborúnak számított, most olyan hábo­rúvá fajult, amelyet az Egye­sült Államok visel a vietnami forradalmi mozgalom ellen. A nyilatkozat szövegezői ki­jelentik: az amerikai népet aggasztja az a tudat, hogy az embertelen szenvedéseket az ő nevükben okozzák a véd­telen vietnami népnél­. Kö­vetelik a bombázások és a tá­madások beszüntetését és azt, hogy a vietnami kérdést az 1934-es genfi szerződés szel­lemében oldják meg. "Minden fenyegetőzés elle­nére nyíltan kijelentjük, hogy ellenezzük a kormány hely­telen és erkölcstelen vietnami politikáját és kollégáinkat, valamint növendékeinket is arra fogjuk ösztönözni, hogy elítéljék ezt a politikát" — szögezik le nyilatkozatukban az egyetemi tanárok. Sorozatos „kellemetlenségek” érik a Ku-Klux-Klant Miközben az amerikai szená­tus a Ku-Klux-Klan tevékeny­ségét vizsgálja, a terrorszerve­zetet két „kellemetlenség’’ érte. A Tennessee állambeli Mem­phisben, sajtójelentések sze­­­rint, a hatóságok elkobozták a Ku-Klux-Klan „Fehér Lovag­jainak’’ titkos okmányait, ame­lyekből kiderül, hogy a terror­szervezet erőszakos cselekmé­nyek elkövetésére készült. Az okmányok az FBI birtokában vannak és rövidesen az Ame­­rikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé kerül­nek. A „Fehér Lovagok” szerve­zetileg külön állnak a Ku-Klux-Klan tömbjétől, ők ké­pezik a szervezet "elit­ alakula­tát­. Legnagyobb befolyásuk Mississippi állam déli részén van, az itteni "Fehér Lovagok" öt osztagban tömörültek. Ve­zetőjük Samuel Bowers "törzs­főnök". New Yorkban egy lakásban holtan találták meg New York állam Ku-Klux-Klan szerv­ezetének egyik "nagy sár­kányát", a 28 éves Daniel Bur­­rost. A halálról az ugyancsak a lakásban tartózkodó Roy Frankhouser "nagy sárkány" értesítette a rendőrséget. Frankhouser vallomása sze­­­­rint Burros öngyilkos lett, pisz- I­tolyával agyonlőtte magát. Az utcán elrabolták a marokkói ellenzék vezérét A francia berlini minisztérium nem tud Ben Barka hollétéről Párizsból jelenti az MTI. Párizsban nagy feltűnést kel­tett Ben Barkának, a marok­kói ellenzéki mozgalom egyik vezetőjének titokzatos eltűné­se. Ben Barka a múlt hét pén­tekjén a­ Champs Elysées egyik kávéházában egy honfi­társára várakozott, amikor két férfi lépett hozzá. A francia titkosrendőrség tagjaiként iga­zolták magukat és felszólítot­ták a marokkói politikust, hogy kövesse őket. A kávéház előtt mindhárman autóba szálltak, és azóta Ben Barkát senki sem látta. Az emigráns marokkói po­litikus eltűnésére a Párizsban tanuló marokkói diákok hív­ták fel a figyelmet. De Gaulle köztársasági elnökhöz intézett levelükben a nyomozás meg­indítását és Ben Barka kisza­badítását kérték. Ben Barka barátai szerint két lehetőség áll fenn: vagy a marokkói titkosszolgálat em­berei rabolták el honfitársu­kat, vagy pedig a francia rendőrség vette őrizetbe a ma­rokkói kormány kérésére. A francia belügyminisztérium azonban hivatalosan közölte, nem tud Ben Barka hollété­ről. Utasította a határszerve­ket, akadályozzák meg, hogy a marokkói ellenzéki vezetőt akarata ellenére elhurcolják Franciaország területéről. Ben Barka 45 éves mate­matika tanár, a Népi Erők Nemzeti Uniójának egyik ala­pítója. Évekkel ezelőtt hagyta el Marokkót, amikor a királyi­ kormány letartóztatta az el­lenzéki mozgalom több veze­tőjét. A Marokkó és Algéria között kitört határkonfliktus idején Ben Barkát távollété­ben halálra ítélték, mert hely­telenítette a királyi kormány politikáját. Ben Barka állan­dó összeköttetésben állt a ma­rokkói ellenzék vezetőivel. Nemrég érkezett Párizsba Ku­bából, ahol a "három konti­nens" — Latin-Amerika, Ázsia, Afrika — jövő év ja­nuárjára Havannába összehí­vott értekezletének előkészíté­sében vett részt.­­ (Natchez, UPI) Az alaba­­mai Montgomeryben ismeret­len tettesek megtámadták a négerkérdésben „viszonylag mérsékelt” magatartást tanú­sító Flowers állami főügyészt, amikor az egy sportmérkőzés után távozott. A főügyész — bár több fogát kiütötték — úgy döntött, nem emel panaszt a rendőrségen. A Tálaác nem oldódott meg, de Wilson időt nyert Rhodesiában Ghánai kormánynyilatkozat Anglia árulásáról Harold Wilson brit minisz­terelnök szombaton a késő es­ti órákban Nigéria fővárosába, Lagosba érkezett. Megérkezé­sét követően a repülőtéren adott rövid nyilatkozatában kijelentette, távozása után is nyitva marad az ajtó a rhodé­­siai kérdés rendezése számára. Elmondta, hogy Salisburyben több mint 120 politikai sze­méllyel tárgyalt és tárgyalásai naponta olykor 17 órát vettek igénybe. Nkomóval és Sithole­­val, a rhodesiai afrikai többség pártjainak vezetőivel folytatott megbeszéléseiről kijelentette, hogy hasznosak és őszinték voltak. A Reuter rhodesiai jelentése szerint Ian Smith rhodesiai miniszterelnök szombaton be­szédében felszólította az or­szág fehér telepeseit. "Várjanak még egy pár hónapot a tárgya­lásos alapokon kikiáltott füg­getlenség elnyerésére". Hozzá­fűzte, hogy a függetlenség alapjainak kidolgozásával fog­lalkozó királyi bizottság létre­hozása a tárgyalásos független­ség utolsó lehetősége. Smith kijelentette, ha a bizottság nem jut eredményre, Rhodesia ki­kiáltja függetlenségét. Wilson vasárnap repülőgé­pen Lagosból Accrába érke­zett. A repülőtérről a városba vezető úton összegyűlt tömegek ilyen jelszavakat kiáltoztak ütemesen: "Wilson, ne csalj!" — "Nagy-Britannia elárulja a Nemzetközössséget!" — "Tar­tóztassák le Smith-t!«. Megér­kezése után a miniszterelnök azonnal felkereste Nkrumah ghanai elnököt, hogy tárgyal­jon vele a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről, tájékoz­tassa őt rhodesiai tárgyalásai­ról. A ghanai elnökkel folytatott megbeszélése után Wilson rö­vid sajtóértekezleten "hasznos­nak" mondotta a megbeszélé­seket és közölte, hogy az alsó­házban részletes nyilatkoza­tot tesz majd a rhodesiai hely­zetről. Hangoztatta, hogy kor­mánya továbbra is "többségi uralmat és az egész nép szá­mára elfogadható berendezke­dést" kíván Rhodesiában. Wilson látogatásával kapcso­latban a ghanai kormány nyi­latkozatban foglalta össze ál­láspontját a rhodesiai kérdés­ben. A nyilatkozat szerint Nkrumah elnök világosan kö­zölte a brit miniszterelnökkel, hogy Ghana az Afrikai Egy­ségszervezet értekezletén ho­zott határozat alapján ítéli meg a rhodesiai helyzetet, követeli az 1961. évi alkotmány vissza­vonását, a politikai foglyok szabadon bocsátását és az összes politikai pártok vezetőinek részvételével konferencia meg­tartását "­az egy ember, egy szavazat" alapelvnek megfele­lő új alkotmány kidolgozására. A nyilatkozat értelmében a ghánai kormány a Wilson ál­tal javasolt királyi bizottság felállítását "■négymillió képvi­selet nélküli afrikai elárulásá­nak és a kérdés megkerülésére szolgáló fogásnak" minősíti. Az afrikai államok — hangzik a nyilatkozat — minden lépés­re készek, hogy megadják a szükséges támogatást a Rho­desiában többségben levő négymillió afrikainak. Vasárnap este magyar idő szerint 9.45 órakor érkezett vissza Londonba Wilson angol miniszterelnök. A londoni re­pülőtéren erős rendőrkordon őrizte az érkezés helyét. Rög­tön érkezése után Wilson nyi­latkozott a sajtónak. "A rette­netes csapás, amely a múlt hé­ten még közvetlenül fenyege­tett, úgy gondolom, elkerülhe­tővé vált és idővel még elér­kezhetünk a kérdés rendezésé­hez" — mondotta. Hangoztat­ta, nem katonai erőszak útján történő rendezésre gondolt. A királyi bizottság megalakítása, amiben Smithszel megegye­zett, lehetővé teszi a szükséges időnyerést a dolgok átgondolá­sára. Közölte, hogy a királyi bizottságot néhány napon be­lül megalakíthatják és ez a bizottság az év végéig befejez­heti konzultációs munkáját. Amikor az újságírók szóba­­hozták, hogy Salysburyből ér­kezett jelentések szerint a rhodesiai többségi vezetők, Nkomo és Sithole kereken visszautasították a királyi bi­zottság létesítésének tervét, Wilson azzal felelt, hogy ért­hető a két ember "rossz han­gulata" a velük szemben al­kalmazott szigorú mozgási kor­látozások miatt. Wilson hétfőn az alsóházban beszámolt rhodesiai tárgyalá­sairól. A rhodesiai vezetők be­leegyeztek a királyi bizottság felállításába — mondotta, majd megjegyezte: Megoldat­lan kérdés maradt még. Meg­egyezésre kell jutnunk az al­kotmányt módosító okmányt illetően, amelyet angol és a rhodesiai jóváhagyás után a bizottság Rhodesia népe elé terjesztene. Hiszem azonban — tette hozzá Wilson —, hogy kellő jóakarattal meg tudunk egyezni. Az nigériai forradalom évfordulója Mitkojan és Koszigi­n üdvözlő távirata Bumedienh­ez A Pravda a fiatal állam nehézségeiről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mikojan és Koszigin a forra­dalom évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Bume­­dient és az algériai népet. A táviratban egyebek között ez áll: "Az algériai nép önfeláldozó harccal kivívta hazája függet­lenségét és nagyban hozzájá­rult az afrikai népek felsza­badulásához. A Szovjetunió és az Algériai Népi és Demokra­tikus Köztársaság között ba­ráti kapcsolatok alakultak ki és fejlődnek. A szovjet embe­rek, akik mindig jól megér­tették az algériai nép törek­véseit a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdítá­sáért vívott harcban, továbbra is készek arra, hogy erősít­sék és szilárdítsák a szovjet— algériai együttműködést né­peink javára, a békéért és minden nép szabadságáért ví­vott harcban." A Pravda hétfői száma al­gíri tudósítójának, Progozsin­­nak cikkét közli abból az al­kalomból, hogy 11 évvel ez­előtt indult meg Algéria né­pének hősies harca nemzeti felszabadulásáért. A cikk egyebek között megállapítja: "A politikai függetlenség ki­vívásával nem ért véget a forradalom Algériában. A for­radalom most újabb, talán még bonyolultabb szakaszba lépett. A gyarmatosítás ellen vívott harc idején a társada­lom összes nemzeti erői egy cél érdekében fog­tak össze, viszont a há­ború befejeződésével meg­indult és egyre fokozódott a társadalmi erők egymástól való elhatárolódása, kezdtek megmutatkozni a gazdasági elmaradottság és a háborús pusztítások okozta nehézségek. Az el­lentám­on­dások és nehéz­ségek az utóbbi évek alatt Al­gériában lezajlott politikai válságokban jutottak kifeje­zésre. Hozzájárult ehhez az a körülmény, hogy az imperia­listák most is igyekeznek fenntartani befolyásukat Al­gériában és e célból gazda­sági nyomáshoz folyamodnak és mindent megtesznek az or­szágon belül mutatkozó poli­tikai ellentétek kihasználásá­ra. A felszabadító harc és a nemzeti állam építése körül szerzett tapasztalatok igazol­­ják, hogy az algériai néptö­megek tovább akarnak halad­ni független államuk megszi­lárdítása, az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc útján. Ezen az úton még sok nehézséget kell leküzde­niük. A szovjet dolgozók Al­géria népének őszinte bará­taiként azt kívánják, hogy de­mokratikus úton küzdjék le e nehézségeket, oly módon, hogy az ország összes hazafias ha­ladó erői összefognak a nem­zeti függetlenség megszilárdí­tása és a társadalmi haladás érdekében" — írja befejezésül a Pravda tudósítója. Hétfőn, az algériai felszaba­dító harcok kezdetének 11. év­fordulóján az ország főváro­sában katonai díszszemlét tar­tottak. Bumedien miniszterel­nök az esemény alkalmából rádióbeszédet mondott, amely­ben a gazdasági problémák le­küzdésével kapcsolatos felada­tokról és tervekről beszélt.­­ (Washington, MTI) A washingtoni körzeti bíróságon hétfőn újabb per indult az Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen.

Next