Magyar Nemzet, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

k. munkája, a bizottság által ké­szített beszámoló foglalkoztat­­ja.­A Wiesner-beszámoló, aho­gyan az amerikai sajtó nevezi ezt az okmányt, egész sör- le­szerelési javaslatot tartalmaz, amelyek lényegesen eltérnek a kormány álláspontjától. A bi­zottság véleménye szerint az Egyesült Államoknak az atom­fegyverek Közép-Európában és Közép-Európa szomszédságá­ban való halmozása helyett in­kább e fegyverek szám­ának csökkentésére kell ösztönöz­nie szövetségeseit. A bizottság beszámolójában követelte a kormánytól,­ kutas­sa az atlanti tömb nukleáris problémáinak olyan megoldá­sát, amely nem jár újabb­ atomhaderők születésével. A Wiesner-beszámoló egyértel­műen elveti a multilaterális atomhaderő létrehozásának terveit. Klaus nemzetközi konferencia összehívását javasolta Washingtonból jelenti az MTI. Josef Klaus osztrák kan­cellár hétfőn tárgyalt Husk amerikai külügyminiszterrel. Az osztrák államférfi kedden tovább folytatta megbeszélé­seit. A Fehér Házban Klaus ja­vaslatot tett arra, hogy hívja­nak össze Bécsben egy nem­zetközi konferenciát a béke ügyének megtárgyalására, el­sősorban a vietnami kérdés rendezése érdekében. Az osztrák kancellár ameri­kai útjáról beszámoló bécsi sajtójelentések szerint Klaus tanácskozott a külügyminiszté­rium több vezető munkatársá­val. A megbeszéléseken szóba került Ausztria EGK-társulá­­sa, a kelet-európai országok­hoz fűződő viszonya, valamint az ENSZ-ben játszott szerepe. Tito Ausztriába látogat Bécsből jelenti az MTI. Ked­den hivatalosan bejelentették, hogy Tito jugoszláv elnök elfo­gadta Jónás osztrák, köztársa­sági elnök meghívását és ké­sőbb megállapítandó időpont­ban hivatalos látogatást tesz Ausztriában. Az olasz községtanácsi választások eredménye Ír Osim KP mrgermilette hadállásait Rómából jelenti az MTI. A vasárnap és hétfőn lezajlott részleges olasz községtanácsi választások — amelyek körül­b­elül 1 200 000 választót szólí­tottak az urnák elé — nem mó­dosították lényegesen az erő­viszonyokat. E­nnek ellenére megállapítható: az eredmények nem kedveztek sem a középbal pártjainak, sem a szélsőjobb­oldal erőinek. A keresztényde­mokraták ugyan — a szélső­­jobboldali pártok rovására — általában megtartották­ pozí­cióikat, de számos helyen ta­nácstagjaik száma csökkent az 1961-es választásokhoz képest. A középbal másik legjelentő­sebb pártja, a szocialista párt több helyen súlyos veszteségek­kel fizetett a keresztényde­mokraták előtti kapituláció­jáért. Kennn pártjánál­ általá­nos szavazatcsökkenése egyben az­t is mutatja, hogy a szocia­lista választók számottevő ré­sze ellenzi a szocialista—szo­ciáldemokrata pártegyesülés tervét is. Erről tanúskodik kü­lönben a­­Szocialista párt bal­szárnyából alakult I­SZUP nem egy helyen jelentős előretörése. A választások legszembetű­nőbb jellegzetessége, azonban az a tény, hogy a kommunista párt általában megerősítette hadállásait, sőt a nagyobb vá­rosok többségében jelentős si­­­­kereket ért el. A Közös Piac miniszteri tanácsának ülése Brüsszelben Brüsszelből jelenti az MTI. A Közös Piac Brüsszelben fo­lyó miniszteri tanácsának ülé­sén részt vevő öt tagállam képviselői kedden munkaebé­den vitatták meg az értekezle­tet boj­kottáló Franciaország­gal való újabb egyezkedés le­hetőségeit. Spaal­ belga külügyminisz­ter kijelentette, hogy nagy súlyt fektet a Franciaország­gal való tanácskozás újrafel­­vételére. Colombo olasz kincstárügyi miniszter, az értekezlet elnöke sajtóértekezleten fejti majd ki a tanácskozáson részt vett öt tagállam álláspontját, Lans holland külügyminiszter meg­erősítette, hogy az öt tagállam bizonyos előrehaladást­­ ért el a válság leküzdésének útján és remélhető, hogy Franciaország csatlakozni tud majd a többi partner álláspontjához. Derű­látóan nyilatkozott Schröder nyugatnémet k­ülügy­miniszter is. A nyugati hírügy­nökségek legfrissebb jelentései szerint az öt tagállam képviselői fel­kérték Colombót, mint a mi­niszteri tanács jelenlegi elnö­két, hogy a Közös Piac vál­ságának megszüntetése céljá­ból folytassa a tárgyalásokat Franciaországgal. Nemzet Befejeződött az A­ASZ külügyminiszteri értekezlete Gazdasági és szociális nyilatkozat Rio de Janeiróból jelenti az MTI. Hétfőn a késő esti órák­ban befejeződött az AASZ kül­ügyminiszteri értekezletének utolsó munkaülése. A teljesen formális jellegű záróülést ked­den délben tartották meg. A hétfő esti ülés egyhangú döntést hozott arról, hogy az AÁSZ legközelebbi rendkívüli konferenciáját Buenos Aires­ben rendezik meg 1966 júliu­sában. A tanácskozás másik fontos aktusa az volt, amikor egyhangúlag megszavazták a­­Rio de Janeiró-i gazdasági és szociális nyilatkozatot A nyilatkozat 30 pontban foglalja össze az AÁSZ tagál­lamainak gazdasági együttmű­ködési programját és a követ­kező elvek érvényesülését ja­vasolja az AÁSZ módosított alapokmányában, amelyet a jövő évi rendkívüli értekezlet­nek kell elfogadnia: 1. Az AÁSZ jövőbeni tevé­kenységét a gazdasági szolida­ritás elveinek ugyanolyan mértékben kell meghatároznia, mint a politikai szolidaritás­nak; 2. a nyugati félgömb orszá­gainak kötelezettséget kell vállalniuk, hogy közös erőfe­szítéseket fejtenek ki gazdasá­gi életük stabilizálására, egy­más kölcsönös támogatására, különös tekintettel a kevésbé fejlett országokra; 3. a tagországok közti vám­korlátok megszünte­tése, a nyersanyagok árának támoga­tása a világpiaci áringadozá­sokkal szemben, s a latin-ame­rikai Közös Piac megteremté­sének célkitűzése;-4 a »Szövetség a haladá­sért­ címen az Egyesült Álla­mok által létesített tőkeberu­házás! program határidejének meghosszabbítása. De Gaulle első választási beszéde Párizsból jelenti az MTI. De Gaulle elnök a francia el­nökválasztási kampányba be­kapcsolódva, kedden este te­levízióbeszédet­ mondott. Az elnök-elnök­jelölt anél­kül, hogy részletesen válaszolt volna az öt ellenzéki jelölt ér­veire és vádjaira, egy neve­zőre hozta őket, azt állítva, hogy a 4. köztársaság rend­szerét akarják visszaállítani. Megismételte — azt a baloldal által már többször kétségbe­vont tételt —, hogy távozásá­val a hatalomra jutása előtti zűrzavar lenne úrrá Francia­­országon. De Gaulle — nyilvánvalóan az Egyesült Államokra utalva — hangsúlyozta, hogy­­Fran­ciaország barátaival és szö­vetségeseivel fenntartott kap­csolataiban nem hajlandó ma­gát alárendelt helyzetbe kény­­szeríteni A bonni kormányprogram vitája a Bundestagban Bonnból jelenti az MTI. A Bundestagban tovább folyik a vita Erhard kormányprogram­ja fölött. A vita középpont­jában elsősorban gazdasági kérdések állanak. Schiller professzor, a SPD gazdasági szakértője rámutatott arra, hogy 1964 nyara óta alaposan megváltozott az NSZK-ben a gazdasági helyzet. A külke­reskedelmi mérleg korábbi­­ zsíros feleslegei alaposan le­­olvadtak, ugyanakkor a lét­­i fenntartási költségek rekord­­tempóban emelk­edtek. Az inflációs tendenciáért a kor­mány a Soakszér vezetési bér­követeléseit akarja felelőssé tenni, holott az­ inflációs irányzatot elsősorban a kor­mány mértéktelen költekezése erősíti: az államháztartási kiadások 1965 első felében 12,6 százalékkal emelkedtek, míg a társadalmi termelés ér­téke csak 5,2 százalékkal nőtt. Schmücker gazdaságügyi miniszter válaszában elismer­te: őt is aggasztja az árdrá­­gulási hullám, ami a nyugat­német márka értékcsökkené­sét vonja maga után, de arra hivatkozott, hogy­ az NSZK ezen a téren még mindig ked­vezőbb helyzetben van, mint a legtöbb nyugat-európai or­szág. A gazdaságügyi minisz­ter által közölt adatok sze­rint az NSZK-ban az árszín­vonal 1900 óta 15,8 százalék­kal emelkedett, míg Francia­­országban 22, Olaszországban pedig 27 százalékkal. Schmak­­ker ezután rámutatott arra, hogy a közös piaci válság kü­lönösen bonyolulttá teszi a helyzetet, mert az inflációs tendenciát közös intézkedé­sekkel kellene megfékezni egész Nyugat-Európában és ez nem történhet meg, amíg a válság tart, így a közös piaci országok közben egy­mást fertőzik meg inflációval. Új elképzelések Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére Makacs influenzával indo­kolták Erhard bonni kancel­lár december másodikára ter­vezett amerikai útjának két­hetes elhalasztását. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a be­tegség valódi, nem diplomá­ciai természetét , annyi bi­zonyos, hogy Erhardnak nem­csak a vírusok rohamával kell megküzdenie. A legutóbbi he­tekben új áramlatok bukkan­tak fel a nyugatnémet—ame­rikai atomkapcsolatok front­ján, amelyek a Johnsonnal tervezett találkozó előtt új döntések elé állítják a bonni kormánypolitikát. A kért hét ebben az értelemben­­jól jön­: alkalmait ad a nyugatnémet politikának az új állásfogla­lások mélyebb kidolgozására. Az Erhard-kormány a vá­lasztások után nagy agresszi­vitással és energiával indí­totta meg az atomfegyverek feletti rendelkezés megszerve­zésére irányuló offenzívát. Az ezzel kapcsolatos Erhard-nyi­­latkozatok közül kiemelik azt, amely megállapította: -Az, hogy Németország ketté van osztva, nem jelenthet ürü­gyet Nyugat-Németország ki­zárására az atom-részvétel­ből.­ Az Erhard-nyi­latkozat a­­kulcsmond­atával­ kapcsolat­ban a nemzetközi megfigye­lők két tényezőire hívták fel a figyelmet. Először: ez volt a legnyíltabb és leghivatalosabb követelés, amely eddig bonni kancellár részéről az atom­fel­­fegy­verzés­ben való részvétel­ről elhangzott. Másodszor: az Erhard-nyilatkoza­t e -kulcs-­­ mondata­ (és voltaképpen az egész nyilatkozat) kerülte mind a multilaterális atom­ütőerő (MLF) mind az ango­lok által pártolt atlanti atom­­ütőerő (ANF) említését. Közvetlenül ezután a nyu­gatnémet kormány magas szintű­­előkészítő tárgyalá­sokba­ kezdett Washington­ban. Erhard elsőnek szemé­lyes bizalmi emberét, Ludger Westricket küldte Washing­tonba, aki John Leddyvel, a State Department európai ügyekért felelős államtitkárá­val tárgyalt. Utána Kurt Bar­­renbach kereszténydemokrata képviselő, a Thyssen-konszern egyik vezetője utazott Wa­shington­ba. (Birrenbach a nyugatnémet politika­­kényes ügyekkel foglalkozó külön­megbízott­jának­ számít: ő tár­gyalta le például a nyugatné­met-izraeli diplomáciai kap­csolatok felvételét.) Birren­bach már Bush külügyminisz­terrel folytatta megbeszélé­seit. Közvetlenül az említett elő­készítő tárgyalások után ame­rikai részről két különösen fi­gyelemre méltó nyilatkozatot tettek. Az első nyilatkozat sz elsője Chet Hali/Uld kzépvi­selő volt, aki az amerikai tör­vényhozás egyesített atom­­­ügyi bizottságának elnöke. Holtfield több mint egy évti­zede foglalkozik atompolitikai problémákkal, s mint az atomügyi bizottság elnöke igen jelentős politikai hata­lommal és befolyással rendel­kezik. A Hol­field nyilatkozat lényege az, hogy szem­befor­dul az amerikai politika által eddig csaknem egyértelműen pártfogolt MLF-koncepcióval. Hangoztatja, hogy­­a nyugat­németek máris jelentős sze­repet játszanak az európai atomfelfegy­verzésben. Most egyszerűen még tekintélye­sebb szerepet követelnek­. Ezeknek az igényeknek a ki­elégítését Hollifield nem a multilaterális atomerő megva­lósításában kutatja, hanem abban, hogy­­a NATO nyu­gat-európai tagállamainak (értsd: Bonn-nak) jelentősebb szerepet kell adni a Nyugat- Európa védelmére kijelölt atomfegyverek ellenőrzésé­ben­. A második nyola­ozat szer­zője is atompolitikai­­szakem­ber­: John Palfrey, az ameri­kai atomenergia bizottság (AEC) egyik vezetője. A Pal­­fney nyilatkozat bizonyos ér­telemben kiegészíti a néhány nappal korábban kifejtett Ho­­llfield koncepciót. Ez is hát­térbe enorítja az MLF eeazee­pét Ehelyett azt javasolja, hogy Nyugat-Németországot és eddiginél nagyobb hatósu­garú atomrakétákkal lássák el. Palfrey kifejti, hogy már je­lenleg is gondoskodtak a nyu­gatnémet katonai egységek amerikai atomfegyverekkel való ellátásáról, amelyek amerikai őrizet és kontroll alatt állnak. Palfrey azonban a Nyugat-Németors­zágban ál­lomásozó ilyen amerikai nuk­leáris eszközök hatósugarát túlságosan kicsinynek tartja. Borús­­atométvágyát­ azzal véli kielégíteni, hogy az ame­rikai felügyelet és kontroll fenntartásával nagyobb ható­sugarú atomtöltetű rakéták nyugat-németországi raktáro­zását javasolja. A két nyilatkozat egyidejű elhangzását és az Erhard-nyi­­latkozattal való összehangolá­sát semmiképpen sem lehet véletlennek tartani. A vezető amerikai lapok egyetértenek abban, hogy mindkét nyilat­kozatot valószínűleg egyeztet­ték a Fehér Házzal, és utal­nál­ arra, hogy maga Johnson is néhány hónappal ezelőtt a korábbinál hűvösebben nyilat­kozott az MLF-terv megvaló­sításának lehetőségeiről. Az új áramlatok felbukka­násának további közvetett bi­zonyítéka, hogy a mindössze néhány héttel ezelőtt felvetett úgynevezett McNamara-terv is hasonló irányba mutat. Mint ismeretes, ez a NATO-n be­lül létrehozna egy amerikai— angol—nyugatnémet—olasz— francia­­tervező direktóriu­mot­. Ez döntene a NATO atompolitiká­járnak minden fontos kérdésében­ Miután Franciaország részvétele Pá­rizs különpollitikája miatt pusztán formainak lenne te­kinthető, a McNamara-terv hatalmi magva az, hogy Bonn­­nak közvetlen beleszólást biz­tosítana a NATO-atom­politika legmagasabb szintű irányítá­sába, és így katonailag­­egyen­­jog­úsítaná­ Nyugat-Németor­szágot a NATO-n belül. Mindezek a jelek arra mu­tatnak, hogy Erhard washing­toni látogatásának küszöbén a nyugatnémet atomfelfegy­­verzés egy új koncepciója van kibontakozóban. Az új elgon­dolások mögött valószínűleg az a washingtoni meggondo­lás áll, hogy Franciaország­­NATO-ellenzéki­ szerepének kiéleződésével az egyébként is nagy ellenállással találkozó MLF-terv rendkívül nehezen megvalósítható és problema­tikus értékű. (Egyébként McNamara hadügyminiszter­nek régóta közismerten ez az álláspontja.) A nyugatnémet atomfelfegyverzés­­új válto­zata­ tehát olyan formát öl­tene, hogy kétoldalú (s így a többi szövetségesek aggodal­mai iránt kevésbé, érzékeny), amerikai—nyugatnémet meg­állapodás keretében a Bun­­deswehrt a jelenleginél na­gyobb hatósugarú rakétákkal szerelnék fel, s ezzel egyidő­­ben az említett NATO-direk­­tóriumban helyet biztosítaná­nak Nyugat-Németországnak. Jellegzetes, hogy az új vál­tozatok szószólói­ó McNama­­rától Palfreyig azzal is érvel­nek: ez az atomfelfegyverzési változat­­kisebb akadályt­ je­lentene egy esetleges, az atomfegyverek terjedésének megakadályozását célzó nem­zetközi egyezmény útjában. Ezt az érvelést természetesen, semmi sem támasztja alá: a szovjet külpolitika többízé­en igen világosan Washington ér­tésére adta, hogy a nyugatné­met atomfelfegyverzés minden formája összeegyeztethetetlen az atomfegyverek terjedésé­nek megakadályozásával és az európai biztonsággal. Az ame­rikai érvelés mögött így alig­ha kell egyebet keresni tak­tikai húzásnál. A taktikai hú­zás oka az, hogy Stewart an­gol külügyminiszter, valamint Robert Kennedy szenátor em­lékezetes nyilatkozatai óta Washingtonnak fokozódó és sokoldalú politikai nyomással kell számolnia, olyan irány­zatok felbukkanásával, ame­lyek a nyugatnémet atomfel­­fegyverzés megvalósítását alá akarnák rendelni az atom­fegyverek további elterjedését akadályozó egyezmény megkö­tésének. A nyugatnémet atomfel­fegyverzés új változatának részletei nyilván majd csak az Erhard­ Johnson találkozó után válnak ismeretessé. Az eddigi, gondosan előkészített­­kísérleti ballonok­ is módot adnak az alapvető következ­tetés levonására. Az európai biztonság érdekei nem a nyu­gatnémet atomfelfegyverzés ilyen vagy amolyan változa­tának megvalósítását , ha­nem minden olyan forma ka­tegorikus elvetését követelik, amely Nyugat-Németországot bármily ravasz kerülő úton nukleáris hatalommá tenné. Gömöri Endre a­ (Cotonou, APP) Tahdrou Congacou, Dahomey hétfő óta hivatalban levő ideiglenes el­nöke a hadsereg követelésére elrendelte, hogy bocsássák sza­badon az 1963-ban megdöntött Hubert Maca-rezsim egykori miniszetereit. Jól értesült kö­rök szerint a Maga-kormány tagjait kedden szabadlábra he­lyezték. .Szerda, 1963. december 1. Indonéziában erősödik a kommunistaellenes nyomás Djakartából jelenti az MTI. Az indonéz hadsereg kedden betiltotta a nyugat-kalimanta­ni kommunista pártszervezet tevékenységét és ezzel további lépést tett kommunistaellenes hadjáratában. A betiltó rende­let a hadsereg tá­jékoztatójában­ jelent meg. A n­yugat-ka­ irnan­■tani kommunista pártszerveze­tek betiltásával most már négy tartományban szüntették meg erőszakosan a kommunista pártok működését. a Mali—tunéziai közös közlemény Bam­akéból jelenti a TASZSZ: Kedden Bamakóban mali­—tunéziai közös közle­ményt adtak ki abból az alka­lomból, hogy Burgiba tunéziai elnök befejezte a Mali Köztár­saságban tett látogatását. A két ország vezetői elítélték a rhodesiai függetlenség egyol­dalú kikiáltását és a rhodesiai fehér telepesek fajüldöző rend­szere elleni hatékony küzde­lem céljából egységre szólítot­ták Zimbabwe népét. A felek közös nyilatkozatukban elítél­ték a Dél-afrikai Köztársaság­ban folyó fajgyűlölő politikát, megbélyegezték a portugál gyarmatosítók cselekedeteit Angolában, Mocambique-ban és Portugál-Guineában. Külpolitikai hírek­ ­­ (London, MTI) Kedden délben a brit baloldali egy­ségfront kialakítására szólító felhívás jóváhagyásával véget ért Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának 29. kongres­szusa. 200 (Lisszabon, AP) A portu­gál parlamenti ellenzék veze­tője, a 80 éves Mario Azevedo Gomes súlyos sérülést szenve­dett hétfőn egy országúti bal­eset következtében.­­­ (Új-Delhi, MTI) Dzsha In­diai külügyi állarrm­iniszter hétfőn magához kérette az Egyesült Államok és a Szov­jetunió nagyköveteit és tár­gyalt velük az indiai szubkon­tinens helyzetéről — közölte Új-Delhiben egy hivatalos szó­vivő. O (Oslo, Reuter) A norvég külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy gondosain tanul­­mányo­­ni fogják Kekkemen finn elnök hétfőn tett javasla­tát egy norvég—finn atom­fegyvermentes övezet létesíté­sére. O (Brüsszel, AP) Kedden Brüsszelben királyi pampával temették el Erzsébet belga anyai királynőt. ›‚ (Kairó, APP) Szalai mar­sall, a jemeni Köztársasági Ta­nács elnöke, hétfőn vakbélim­ű­­téten esett át egy kairói kato­nai kórházban. ›‚ (Peking, AFP) Csou En­­taj miniszterelnök kedden fo­gadta .Tean Chauvelt, aki a francia ipari kiállítást nyitot­ta meg Pekingben. A beszélge­tés fő tárgya a vietnami kérdés volt. Fogadás az albán nemzeti ünnep alkalmából Dheri Samsuri, az Albán Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője az albán nemzeti ünnep alkalmából kedden este fogadást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson megjelent Er­délyi Károly külügyminiszter­helyettes, dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyet­­tes, a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Miniszté­rium több vezető munkatársa. Részt vett a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek több vezetője és tagja. Belga SS-gyilkos pere Bécsben Bécsből jelenti az MTI. Jan Verbeleh, egy flamand SS-egy­­ség volt parancsnoka, aki bel­ga ellenállók legyilkolásáért áll a bécsi bíróság előtt, szem­mel láthatóan sértődött azért, hogy időközben szerzett érde­mei ellenére felelnie kell haj­dani tetteiért Amint részlete­sen beszámolt erről, a háború után vezető szerepet játszott Ausztriában az amerikai hír­szerző szolgálatban. Az állam­szerződés aláírása után — bár az amerikaiakkal mehetett vol­na — az országban maradt és 1958-tól az osztrák rendőrség számára dolgozott . Többször nyilvánította köszönetét munkámért a bel­ügyminiszter — hangoztatta Verbelen, aki ezután, hogy a kép teljes legyen, azzal a me­sével hozakodott elő, hogy most *a kommunisták áldoza­ta­. Verbelent a belga bíróság tetteiért 1947-ben halálra ítélte és azóta is körözik. Az SS-gyilkos egyébként méltó ügyvédet kapott: dr. Führer, ugyancsak volt SS- tiszt védi, aki annak idején Dollfuss osztrák kancellár náci merénylőjét védte a bécsi bí­róság előtt.

Next