Magyar Nemzet, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
M;ii i\;ir Viun/d 60 n 11 e r | f |_||V | |£|_ } ' “Jf|£j f'“ | XXII- eT| 3°A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Közélet és közhangulatA magyar kormányküldöttség Cipruson Kállai Gyula Makariosz elnökkel tárgyalt A külpolitikai helyzet FONTOS ESEMÉNYEKET hozott a nemzetközi életben a márciusra köszöntő új hét. Az elmúlt napokban a történtek középpontjában álló három főváros — Accra, Damaszkusz és Djakarta — fontossági sorrendje megfordult. Szukarno elnöknek hétfőn délelőtt elhangzott beszédével Indonézia nyújtotta a legérdekesebb fordulatot. NÉGYHÓNAPOS ELLENFORRADALOMRÓL szólt Szuukarno azon a nagygyűlésen, amelyet az Indonéz Nemzeti Párt ifjúsági szervezete hívott össze. Az elnök erőteljes szavakkal bélyegezte meg az október óta eltelt négy hónap féktelen terrorját és felszólította az országot, hogy a visszaesés után tömörüljön a forradalmi fellendülés újabb szakaszára. Szukarno ebben a beszédében marxistának vallotta magát. A gyűlésen elhangzott más beszédek — a kormány miniszterelnök-helyetteseinek kijelentései — a ghánai fordulatot is a nemzetközi imperializmus tevékenységének tulajdonították. A hétfői djakartai megnyilatkozások fordulatot jelenthetnek az indonéz politikai életben. Minden attól függ, hogy Szukarno elnök mögött milyen tömegerő áll, milyen társadalmi bázisra támaszkodva tudja végigvinni azt a — az államfő szavaival — »kérlelhetetlen osztályharcot«, amely képes leszámolni a szélsőjobboldal támadásaival. Az átszervezett kormány forradalmi elszántságának próbaköve lehet, milyen álláspontra helyezkedik Szukarno elnök a katonai terrorbíróság által a napokban halálra ítélt Njono kegyelmi kérvényének ügyében. O GHÁNÁBAN a katonai puccsot követő 72-ik órában az új “ rendszer helyzete konszolidáltnak tűnik. Az ország különböző vidékeiről a politikai vezetők támogatásukról biztosítják a puccs következtében hatalomra került kormányt. A Nkrumah-kabinet idején börtönbe zárt ellenzéki vezetőket folyamatosan engedik ki rabságukból, a leváltott kormány minisztereit és vezető funkcionáriusait pedig erőszakot alkalmazó rendőrök kísérik a cellákba. Nkrumah — miután szándékáról több napon át ellentmondó hírek keringtek — hétfőn elutazott Pekingből. Távozása előtt a Reuter-irodának átadott nyilatkozatában megerősítette korábbi kijelentését, hogy harcot indít megdöntött rendszerének helyreállításáért. Egyelőre azonban nem ismeretes, hogy Nkrumah Pekingből merre vette útját, hol akarja berendezni főhadiszállását A haladó afrikai országok mind erőteljesebben ítélik el a ghánai fordulatot, a történteket imperialista cselszövésnek tulajdonítják. Nagy jelentőségű az első egyiptomi hivatalos megnyilatkozás. A kairói Arab Szocialista Unió csatlakozott a korábbi guineai és mali állásfoglaláshoz Nkrumah támogatásában és megdöntőinek határozott elítélésében. Nyerere tanzániai elnök ugyancsak kész segítséget nyújtani Nkrumahnak a pucscsisták eltávolításához. A SZÍRIA belső helyzete továbbra sem csillapodott le. Noha az elmúlt napok ellentmondó híradásai után néhány részletet már tisztábban látni, a kép változatlanul zavaros Hafez, volt elnököt a puccsista hadsereg sebesülten fogságában tartja, viszont Bitar, volt miniszterelnök és Aflak, a Baat-párt vezetője szabad. Nem lehet tudni, hogy az új vezetők önként engedték-e ki őket a fogságból vagy megszöktek onnan. Egyes értesülések szerint Bitar és Aflak ellenállást szervez a katonai rendszer megdöntésére. Az újból felbukkant politikusok viszont összehívták a Baath-párt kongresszusát. A téli hónapokban, december vége óta különösen megélénkült belpolitikai életünk. Az élénkség nemcsak a hivatalos politikai fórumokra, az országgyűlésre, a Minisztertanácsra, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető testületeire volt jellemző, hanem általában az egész közéletre. A gazdaságirányítási rendszer átfogó reformjának előkészületei, ebből fakadóan a különböző ár- és bérpolitikai intézkedések, az idei költségvetés tárgyalása megmozgatták az emberek fantáziáját, gondolatokat ébresztettek, vélemények formálására és kimondására biztattak. Senki sem tagadja, hogy a februári áremelések decemberi beharangozása, különösen az első napokban, sok embert elkedvetlenített és elsősorban a legjobban érintettek körében nem keltett valami rózsás hangulatot. Ez a dolog természetéből fakad és teljesen érthető. Később azonban, amikor a pártvezetők és miniszterek az elhatározott intézkedések rugóit feltárták, s ezek sokoldalú összefüggéseit a jövőre vetítve megmagyarázták, fordult a hangulat, megélénkült az érdeklődés és sokan arra a megállapításra jutottak, hogy saját elképzeléseik visszhangoznak a kormány határozataiban. Olyan gondolatok és olyan elképzelések, amelyek már régóta sürgetik népgazdaságunkban az igazságosabb elosztási rendszert, a jobb és több munka fokozottabb elismerését, az árak helyesebb és arányosabb igazodását a termékekben foglalt értékhez. Ezek után már szinte törvényszerű volt, hogy az év eleji politikai összejöveteleikre, pártnapokra olyanok is elmentek véleményt hallani és véleményt mondani, akik passzivitásukról voltak ismertek és látszólagos közömbösségükkel kirekesztették magukat a politikai közéletből. Mit bizonyít mindez, december, január és február példája? Több mindent. Lehet, hogy egyfajta kormányintézkedés — különösen, ha a pénztárcába nyúl — nem vált ki mindjárt az első szóra lelkes hozsannát. Ezen nincs csodálkozni való. De ha az érdekelteknek megmagyarázzák és a magyarázat révén meg is értik a határozat szükségességét, hogy az miért szolgálja az ő érdeküket, akkor a végrehajtás már nem ütközik érzéketlenségbe és értetlenségbe. A másik tanulság: mindig többet kell gondolni, mindig jobban kell számolni az emberek közéleti aktivitásával. A gazdaságirányítási reform kiinduló alapelvei annyi sok olyan elvet tartalmaznak, amelyek ha nem is ilyen szakszerűen, és nem is népgazdasági mértékkel, de már megfogalmazódtak a közgazdászokban éppúgy, mint a művezetőkben, vagy a termelőszövetkezetek főkönyvelőiben. Világosan tanúskodik erről a reform körüli viták pezsgő aktivitása. A vitatkozók nem a téma felületén mozognak, mintha most hallanának róla először. Bennük éltek és élnek ezek a gondolatok régen és felszólalásaikban jóleső érzéssel hivatkoznak is erre, örülnek a fent megfogalmazott gondolatok és a saját elképzeléseik találkozásának. Ez máris alakítja a gazdaságirányítási reform mellett támadt közhangulatot és sokakat a vitákban való részvételre, fokozottabb közéleti szereplésre biztat. Lesz ennek aztán később még több és más haszna is. Az országgyűlésben más-más oldalról közelítve már szó volt róla. A reformvitákban is elég sűrűn kap hangot, hogy egyegy központi intézkedés nem csodaszer. Nem olyan, mint László király bárdja, mely egy csapásra a sziklából vizet fakasztott. Szó sincs róla! Születhetnek jobbnál-jobb elhatározások akár naponta, attól még nem csökken a szerszámgépek önköltsége, nem terem több takarmány és nem lesz exportképesebb a külkereskedelmünk. Ezekhez is, mint minden célunk valóraváltásához, az egész társadalom öszszefogására van szükség, nagyobb felelősségvállalásra és fokozott közéleti aktivitásra. És mennyivel könnyebb az összefogást megteremteni, a felelősséget jó értelemben megosztani és együtt vállalni, a közélet aktivitását fokozni, ha a központi intézkedések közös gondolkodásból születnek meg és mindenki érzi és érti bennük részét, szerepét. A határozat végrehajtása akkor már az egész társadalom ellenőrzése alatt történik, s aki akár egy szalmát tenne eléje keresztbe, a közhangulattal találja magát szemben. Tulajdonképpen ez az a később beérő gyümölcs, az esztendők során kamatozó haszon, mert már az intézkedés, a határozat születése pillanatától mindenki értette és tudta, hogy miről van szó. Az élénk politikai közéletnek ez feltétlen velejárója. Ez az, amitől a bürokrácia is a legjobban fél. A gazdasági reformról vitázók közül többen is szóvá tették ezt a problémát, a bürokrácia gyakori és felesleges jelenlétéről szólva. Így érveltek: a felső döntéseket hozó szervek, vagyis a párt, az állam vezetése és a tulajdonképpeni végrehajtók között — akiknek munkáján oly sok múlik — elhelyezkedik egy közeg, amely a kettőt egymástól távol tarthatja. Közbeiktatva magát megmásíthatja, eltorzíthatja a vállalattól a minisztériumba menő információt, és viszont torzíthat, változtathat a fentről jövő szándékokon, utasításokon. Világos, hogy a társadalmi ellenőrzés, a tennivalók helyes és egyértelmű ismerete nemcsak megnehezíti a bürokraták dolgát, hanem egyáltalán lehetetlenné teszi jelenlétüket, szerepüket. Minden vezető kötelessége — az ország vezetői ezt határozottan vallják és munkájukban megvalósítják —, hogy kikérjék a vezetésükre bízott emberek véleményét minden olyan kérdésről, amelyek élet- és munkakörülményeiket érintik. Az egyszemélyi vezetés és felelősség elvét a siker érdekében össze lehet és össze is kell egyeztetni a dolgozók termelési és politikai tapasztalatainak rendszeres felhasználásával. A közélet barométere a téli hónapokban — éppen, mert széles tér nyílt a vélemény- és a tapasztalatcserére — állandóan emelkedett, fokozódó aktivitást mért és mér. A közhangulat barométere pedig mindenben követte a közélet mutatójának emelkedését. Éry József Magyar—indiai közös közlemény Új-Delhiben magyar—indiai közös közleményt adtak ki a Kállai Gyula vezette kormányküldöttség tárgyalásairól. A közlemény szerint Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar küldöttség tagjai a barátság és kölcsönös bizalom légkörében megbeszéléseket folytattak Indira Gandhi miniszterelnökkel s az indiai kormány több miniszterével a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint időszerű nemzetközi problémákról. A tárgyalásokon a magyar miniszterelnök nagyra értékelte az indiai kormány és nép állhatatos erőfeszítéseit a társadalmi és gazdasági haladásért, a béke fenntartásáért és a nemzetközi problémák békés megoldásáért. India miniszterelnöke ugyancsak nagy elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelyeket a Magyar Népköztársaság a szocialista építésben elért, valamint a magyar külpolitikáról, amely a világbékét szolgálja, minthogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésén alapul. Mindkét miniszterelnök megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és India kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Egyetértettek abban, hogy a két ország vezető személyiségeinek találkozásai sikerrel járulnak hozzá a kölcsönös megértésen alapuló baráti kapcsolatok erősödéséhez. A két fél megvitatta a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Mindkét miniszterelnök annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság együttműködése jól szolgálja a két ország gazdaságfejlesztési céljainak sikeres megvalósítását. A két miniszterelnök kifejezte hő óhaját, hogy a két ország kapcsolatait tovább fejlesszék. A látogatás alkalmával aláírt új hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás, légügyi és tudományos-műszaki együttműködési egyezmény értékesen járul hozzá ehhez a célhoz. A tárgyaló felek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—indiai kulturális kapcsolatok az 1962. március 30-án aláírt kulturális egyezmény keretében az éves kulturális munkatervek alapján kedvezően fejlődnek. A két miniszterelnök véleményt cserélt a nemzetközi helyzetről és megállapította, hogy álláspontjuk a legfontosabb kérdésekben azonos vagy hasonló. Az indiai miniszterelnök tájékoztatta a magyar kormányfőt, hogyan halad a taskenti nyilatkozat végrehajtása. A magyar miniszterelnök méltatta a nyilatkozat jelentőségét, valamint az indiai kormány és személy szerint a tragikus hirtelenséggel elhunyt Lal Bahadur Sasztri miniszterelnöknek a nyilatkozat létrehozásában betöltött pozitív szerepét. A felek mélységes aggodalommal szóltak a nemzetközi helyzet súlyosbodásáról. Egyetértettek abban, hogy a béke összes erőinek együttes fellépésére van szükség ahhoz, hogy a nemzetközi életet a békés egymás mellett élés szellemében normalizálják. A két fél kifejezte mélységes aggodalmát a Vietnamban kialakult súlyos helyzet és ama veszély miatt, hogy az nagyarányú nemzetközi konfliktussá fajulhat. Áttekintették a békés rendezésért tett erőfeszítéseket és hangsúlyozták, hogy a vietnami problémát az 1954. évi genfi egyezménnyel összhangban kell megoldani. A két miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ENSZ-re igen fontos szerep hárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, valamint az országok együttműködésének fejlesztésében. Egyetértettek továbbá annak szükségességében, hogy a nemzetközi kapcsolatokat az ENSZ alapokmányával összhangban kell irányítani. Kállai Gyula miniszterelnök köszönetét fejezte ki Indira Gandhi miniszterelnöknek, India kormányának és népének a meleg és szívélyes fogadtatásért és meghívta Magyarországra az indiai miniszterelnököt. A meghívást az indiai miniszterelnök köszönettel elfogadta. Kállai Gyula Ciprusra utazott Bombayból jelenti az MTI. Kállai Gyula miniszterelnök és a magyar kormányküldöttség hétfő reggel, magyar idő szerint fél négy óra után néhány perccel befejezte indiai látogatását és az afrikai-ázsiai körút utolsó állomására, Ciprus szigetére utazott. Bombay Santa Cruz repülőterén Maharashtra állam és a város vezetői, valamint a konzuli testület és a magyar kolónia tagjai búcsúztatták Kállai Gyulát. Ott volt Nagy János, hazánk új-delhi nagykövete is. Hétfő délután Kállai Gyula miniszterelnök felesége és a magyar kormányküldöttség tagjai, útban hazafelé, Makariosz elnök meghívására Ciprus szigetére érkeztek, ahol megszakítják útjukat és rövid baráti látogatást tesznek. A repülőtéren Kállai Gyulát Szpirosz Kiprianu külügyminiszter és Kleridesz, a nemzetgyűlés elnöke, valamint a kormány tagjai köszöntötték. A himnuszok elhangzása és a díszalakulat megszemlélése után Kállai Gyula a repülőtéren összesereglett ciprusi és külföldi újságírók előtt rövid nyilatkozatot tett. Kijelentette: örömmel fogadtuk el Makariosz elnök meghívását. Ciprus földjére lépve szeretném a küldöttség minden tagja nevében kifejezni köszönetünket a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért, szeretnénk átadni kormányunk ésnépünk üdvözletét és jókívánságait a Ciprusi Köztársaságvezetőinek és népének. Remélem, rövid látogatásunk sikeres lesz, eredményesen járul hozzá országaink kapcsolatainak fejlesztéséhez. A küldöttség gépkocsioszlopa motoros rendőri díszkísérettel az elnöki palotába indult. Makariosz érsek, a köztársaság elnöke szívélyes, baráti beszélgetést folytatott Kállai Gyulával. A kora esti órákban megkezdődtek a magyar—ciprusi kormányközi megbeszélések. Este Makariosz elnök vacsorán látta vendégül Kállai Gyulát és a küldöttség tagjait. Nicosiából kedd délután a kormányküldöttség hazaindul Budapestre. Szakarno elnök: Indonézia négyhónapos ellenforradalom után visszatér a forradalmi fellendüléshez Bochkor Jenő, az MTI Djakartába kiküldött tudósítója jelenti: Hétfőn délelőtt a djakartai sportcsarnokban az Indonéz Nemzeti Párt ifjúsági szervezete nagygyűlést tartott és ezen felszólalt az ország több vezetője, közöttük Szukarno elnök. Ez a gyűlés igen jelentős esemény Indonézia belpolitikájában. Subandino miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter igen heves szavakkal ítélte el az utóbbi hónapokban megnyilvánult ellenforradalmi terrort. Ez a terror arra számított, hogy a jószándékú emberek elhallgatnak, nem mernek beszélni. Aki Szukarno elnököt éltette, az könnyen börtönbe került és sajátos módon azok tevékenykedhettek a legszabadabban, akik az elnök ellenségei voltak. Elérkezett az ideje annak, hogy a forradalmárok útját állják, a reakciónak.„Ma hallom először, hogy engem is megéljeneznek — jelentette ki mosolyogva Subandrio —, hiszen négy hónapon át egyebet sem hallottam, mint azt, hogy „akasztófára Subandrióval”. A napokban törvénytelen tüntetések zajlottak le — ezen már nem is nevezhetők tüntetéseknek, hanem kifejezetten ellenforradalmi tevékenységnek. Mindenkinek kötelessége megakadályozni az ilyen jelenségek megismétlődését, tettek kellenek, hogy az ilyen vad szélsőséges tüntetések ne újulhassanak fel. A határozott fellépés alapvető feltétele az egység megteremtése és megszilárdítása, de a jobboldallal, az ellenforradalmárokkal nem szabad egységre lépni. Az ellenforradalmat, a jobboldalt a gyökeréig meg kell semmisíteni« — hangoztatta. »Nem összetűzés