Magyar Nemzet, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

4 A RÁDIÓ MELLETT ) Ősz és tavasz között a héten, Füst Milán­y lírai portré­­já­­nak méltatásakor, a rádió vers­alkalmairól beszéltem, szembeállítva a finom műsor­­tölteléknek, elegáns szünet­jelnek beiktatott verses adáso­kat a költészet szuverén, ön­magáért való, nem alkalom­szerű megszólaltatásával. A lí­ra méltóságát megőrző és ápo­ló adások felsorolásából nem maradhat ki a Miért szép cí­mű sorozat sem, melynek még-megszakadó, de az utób­bi időben megnyugtató folya­matosságot jelző útját hosszú éveken át figyelemmel kísér­tük e Rovatban. Ez a sorozat, bármilyen napi műsorszer­kesztői praktikumtól füg­getlenül, még tovább megy a líra kultuszának hangsúlyozá­sában: a vers élményén kívül analízist is ad, kibontja, köny­­nyen járhatóvá teszi az utat a vers mélyebb megértéséhez, rétegeihez. Ennek az »idegen­­vezetői« módszernek a jelen­tőségét, különösen a Rádió ha­talmas közönsége előtt, nem is szükséges bizonygatni. De a vállalkozás értéke még inkább megnő, ha meggondoljuk, mennyire hiányzik kritikai életünkből az általánosságo­kon túllépő verselemzés, konkrét analízis, hiszen mint­ha teljesen kiveszőben volna irodalmáraink eszköztárából. Ezért megnyugtató minden olyan jel, mely arra mutat: vannak kritikusok, akik szá­mot is tudnak adni, a vers anyagát boncolgatva, az álta­lános élmény elemeiről. Bebi­zonyítva, hogy a költő nem az irodalom követhetetlen aszt­ronautája, akire a megszállot­taknak kijáró vegyes tisztelet­tel tekintünk, hanem az élet­műnek és a versnek rendje, kinyomozható eredete és épí­tőéive van. S ezzel már el is mondtam, mi fogott meg Lengyel Balázs legutóbbi, él­vezetes és elmélyült előadásá­ban Babits Mihály Ősz és ta­vasz között című verséről, mely Babits utolsó, megrendí­tő megszólalásainak egyike, a magyar líra legnagyobb telje­sítményei közül va­ló. Lengyel Balázs úgy teszi mikroszkóp alá Babits strófáit, hogy ettől a részletezéstől az egész válik még monumentálisabbá; úgy elemez, hogy a szintézist segí­ti, úgy bontja fel, hogy egyút­tal kiteljesíti az élményt. Ol­vasom, hogy a Miért szép-so­rozat elemzései könyv alakban összegyűjtve megjelennek, míg Lengyel Balázs elemzését hallgatom és felidézem a so­rozatban hallott társait, az ed­dig legsikerültebb adásokat, még inkább örülök a közeli könyveseménynek. Érték lesz, önmagában is. De értékét to­vább emeld, hogy tán példát és utat mutat majd egy elhaló kritikai módszer feltámasztá­sára. Költőről írsz, kritikus? Akkor most hagyjuk az álta­lános megállapításokat: emel­jünk ki egy verset. Beszélj ró­la. Hic Rhodus, hic salta! A verset Ascher Oszkár mondta el, hangfelvételről. Is­mertem a felvételt. Nagyszerű, letisztult, üres hatások és sal­langok nélküli versmondás ez, olyan mélységekben edzett, gazdag és végső egyszerűség, amilyen Babits verse. És ez a visszafojtott izzású, betegség­től megtörtén is szuggesztív erejű hang most, a nagy versmondó halála után, még tisztább fényeket, megrendítő rezonanciákat kapott, bár színvonalas teljes napi műsoron belül miféle arányel­osztás, értékrend alakuljon ki. Nyilvánvaló, hogy bármennyi­re változatos a rádióhallgatók különböző rétegeinek életrit­musa, a csúcsidő mégiscsak a késő délutáni és esti órákra tolódik. Ha nem így volna, mért sugároznák például a Rádiószínház bemutatóit az esti órákban? (Más kérdés, hogy ezeket az adásokat gyak­ran megismétlik délelőtt is. De az ismétlés. Az ismétlés elégíti ki a sajátos, a bemuta­tó pedig az általános igénye­ket. Természetesen egész nap jó műsort kell adni — ponto­sabban kellene! —, de a leg­egyenletesebben jó napi prog­ramon belül mindig meg fog maradni bizonyos műsor-hier­archia. S a rádióhallgatók többsége, még a tévé előretö­rése mellett is, a hagyomá­nyos csúcsidőben várja a Rá­dió reprezentatív adásait Megismétlem tehát néhány hét előtti dohogásomat. Ugyan­is az a bizonyos összeállítás a Pécsi Balettról annak idején, mint kiderült, el sem hang­zott, viharszünet miatt. A feb­ruári viharszünet a termé­szet legnagyobb ritkaságai kö­zé tartozik. Én a műsorszer­kesztők helyében égi jelnek tekintettem volna, ők azon­ban felvilágosultabb emberek, mint én, és dacolva a termé­szettel, ismét műsorra tűzték az összeállítást múlt szomba­ton, ugyanabban az időben, déli egy órakor. Nem is tud­tam meghallgatni. Azt sem tudom, elhangzott-e végül. Ha netán közbejött volna valami, ne csodálkozzanak. Én szól­tam. Az Olthatatlan szerelem cí­mű műsor az én esetemben, úgy látszik, szó szerint érten­dő. Olthatatlan és reményte­­len* Görgey Gábor ­------------------------------------ Ne­! Olthatatlan szerelem hány hete bosszankodva jegyeztem meg, hogy a Pécsi Balettról készült műsort lehetetlen idő­ben, déli egy órakor sugároz­ták és nem tudtam meghall­gatni, holott a jelek szerint reprezentatív összeállításnak ígérkezett. A Rádióújság kitű­nő szerkesztője vitába szállt ezzel (pontosabban: a többi között ezzel) a kifogással, mi­vel szerinte nincs egyetlen csúcsidő. A több műszakos munkás, a nyugdíjas, a házi­asszony, a szabadfoglalkozású stb. számára a délelőtt és a dél is lehet csúcsidő. (Ebben a koncepcióban adáskezdettől zárásig tartana a csúcsidő. Rendben van. De akkor mért nem ilyen a műsor egész nap?) Való igaz, hogy a nap minden szakában kell a jó műsor. Mégis, tagadhatatlan, hogy lé­tezik bizonyos műsor-hierar­chia, melynek éppen az a leg­kényesebb és legbonyolultabb kérdése, a minél optimálisabb Megismétlik a gyémántvasárnapot Az Iparművészeti Múzeum Drágakövek, ékszerek című kiállítását jövő vasárnap, már­cius 27-én megismétlik. Az el­ső gyémántvasárnapon mint­egy háromezren tekintették meg a kiállítást, közöttük vi­dékiek, iskolai csoportok és külföldiek is. A tárlat esti be­zárásakor még sok százan áll­tak sort a bejárat előtt, ezért kell a gyémántvasárnapot egy hét múlva megismételni. _ MagarTranzet__ A Nemzeti Színház tervpályázatának lengyel győztesei A budapesti Nemzeti Szín­ház terveire kiírt nemzetközi versenypályázaton a bíráló bi­zottság a második díjat — ex aequo — két lengyel mérnök, Jan Boguslawski és Bohdan Gnieciewski pályaművének ítélte (az első díjat nem adták ki). A tervezésben közremű­ködött Maria Leszarynska fes­tőművésznő, a színpadtechno­­lógia tervezésében Wilhelm Staszewski mérnök, az egész­ségügyi berendezések tervezé­sében Jerzy Siwinski mérnök, végül Kazimierz Chojnowski mérnök, akusztikus. Lengyel építőművészek az utóbbi hat esztendőben har­minc nemzetközi tervpályáza­ton vettek részt, közülük ki­lencet megnyertek, összesen huszonkét díjat és húsz elis­merő oklevelet nyertek. Szá­mottevő siker például a Tu­nisz belvárosának átépítésére hirdetett pályázat második dí­ja, az újvidéki Nemzeti Szín­ház tervét jutalmazó első és harmadik, a moszkvai kísér­leti lakótelep második díja, a madridi Nemzeti Operaház, a velencei Tronchetto-sziget be­építésének és a dublini egye­tem tervezésének első díja, a Hollywood családi ház­ negye­­dére kiírt pályázat harmadik, valamint San Francisco egyik főterének átépítésére meghir­detett pályázat második díja A Nemzeti Színház tervpá­lyázatának meghirdetése után Boguslawski és Gnieciewski Budapestre utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza a környezeti adottságokat. A két lengyel mérnököt már régóta foglalkoztatja a kulturális épü­letek és a színházak tervezése. 1948-ban a Visztula jobb part­ján , ahol nagyrészt épség­ben maradtak a Külső-Ferenc­­város hangulatát idéző öreg házak, a szürke bérkaszárnyák között fölépült Praha mozi az akkori években igen eredeti és modern koncepciót képvi­selt. Ezt a mozit Boguslawski és Gniewiewski tervezte. Ettől kezdve a kulturális épületek tervezése úgyszólván a szenve­délyükké vált. A tervezésben leginkább a probléma össze­tettsége érdekli őket: az urba­nisztikától kezdve a formák és tömegek egyszerű, funkcioná­­li... mégis mélyen átélt és meggyőző érzelmi kifejezések­kel, emocionális tartalommal telített megkomponálásán át egészen a legapróbb belsőépí­tészeti részletekig. Élénken foglalkoztatja mindkettőjüket a képzőművészet: a festmé­nyek, szobrok, pannók beil­lesztése az építészeti tervbe. Minden munkájuk szoros és eredményes együttműködést bizonyít a képzőművészekkel. Boguslawski és Gnieciewski érdeklődése azonban más te­rületre is kiterjed: vendéglátó­ipari létesítményeket és pavi­lonokat terveznek, rajztáblái­kon alakult ki Varsó egyik fő­utcájának, az Aleje Jerozo­­limskiének terve, s számos fő­városi lakónegyed tervrajza. Mindketten előadnak a Varsói Műszaki Egyetemen, ahol mér­nöki diplomájukat is szerez­ték. Boguslawski ezenkívül a háború folyamán teljesen el­pusztított varsói Királyi Vár újjáépítésének tervezője is. Ber­na Bakowska Egy szocialista ötvösművész útja a Magyar Tanácsköztársaságtól a náci Máltától kor­­­a Magyar Nemzetben megjelent­­Hevesy Iván mun­kássága a munkásmozgalom­­ban-x című írásra válaszolt a cikkben említett egyik híres MIMOSZ-tanár, Dudovits Emil ötvösművész özvegye és közöl­te, hogy férje is a többi már­tír­ művész sorsára jutott. 1944-ben a németek Németor­szágba hurcolták, ahol nyom­talanul eltűnt. Dudovits Emilnek az Ipar­­művészeti Iskola elvégzése után Budapesten a Bálvány utcában volt műterme és is­kolája, s a Partizán Szövet­ségben tartott találkozón a Munkások Irodalmi és Művé­szeti Szövetségének tagjai nagy elismeréssel és szeretet­tel emlékeztek meg volt taná­rukról, az ötvös-szak vezetőjé­ről, akinek sorsáról semmi kö­zelebbit nem tudtak, mert Bu­dapestről eltűnt a Tanácsköz­társaság bukása utáni idők­ben. Előbb Bécsbe ment, majd Párizsba, ahol nemcsak meg­élhetést talált és hírt szerzett a magyar ötvösségnek, de elő­adásokat tartott az Académie des Beaux-Arts növendékei­nek is, mint meghívott tanár. Mikor Sándor jugoszláv ki­rályt franciaországi látogatása alkalmával meggyilkolták, ezt ott magyar akciónak tartották s ebből a becsületes magya­roknak rengeteg kellemetlen­ségük származott. A párizsi Képzőművészeti Főiskola ta­nárai például úgy tettek, mint­ha nem is ismernék magyar tanártársukat, Dudovits Emilt, nem fogtak vele kezet többé. Dudovits ekkor 1934-ben ha­zajött feleségével együtt, aki a pesti Zeneművészeti Főiskolát végezte és zongoraművésznő volt, de annyira megszerette az ötvösművészetet, hogy fér­jével együtt dolgozott. Pesten újra sikeresen folytatta mű­ködését és művei olyan ex­portcikkek lettek, amelyeket külföldön mindig szívesen vá­sároltak és amelyek becsületet szereztek a magyar ötvösmű­vészetnek 1944-ig, míg el nem hurcolták őt is. M. Abonyi Arany Fischer Annie vasárnap es­te a párizsi Théatre de Champs Elysées-ben hangversenyt adott. Franciaország egyik leg­kiválóbb zenekarának kísére­tével­, Alain Lombard karnagy vezénylésével Beethoven 5. zongoraversenyét játszotta nagy sikerrel. Valkó Márton nagykövet hétfőn koktélt adott Fischer Annie tiszteletére. A Párt­történeti Intézet már évek óta gyűjti a munkásmoz­galom és a szocialista mun­káskultúra emlékeit, így az 1919-ben dolgozó művészek munkásságára vonatkozó ada­tokat, amelyekhez néha más földrészekre került emberek­től kapunk felvilágosításokat, vagy egy-egy hozzátartozó közlése egészíti ki — legtöbb­ször nagyon tragikus tarta­lommal — a már eddig tudot­takat. Így történt ez most is, mi­ ­ NYÁRI ÜDÜLÉSEKET SZERVEZ AZ IBUSZ JUGOSZLÁVIÁBAN AZ ADRIAI-TENGER PARTJÁN! AZ UTAZÁSOK VONATTAL ÉS AUTÓBUSSZAL TÖRTÉNNEK ÜDÜLÉS OPATIJÁBAN! 5, 8, 9 és 11 napos társasutazások, júniustól augusztusig, 1620,— Ft-tól 3480,— Ft-ig. Opatija az Isztriai félsziget világhírű üdülőközpontja, elegáns fürdőhely, gazdag szórakozási és pihenési lehe­tőségekkel, több kilométeren át húzódó tengerparti stranddal. ÜDÜLÉS LOVRANBAN 1 8 és 11 napos társasutazások júniustól augusztu­sig. 2050,— Ft-tól 3280,— Ft-ig. L­ovran bűbájos üdülővároska egy régi halasztani he­lyén épült, romantikus utcácskákkal és házakkal, für­dőzésre kitűnő tengerparttal. ÜDÜLÉS CRIKVENICÁBAN 1 6, 9 és 11 napos társasutazások júniustól augusz­tusig. 1650,— Ft-tól 3260,— Ft-ig. Crikvenica a Kramer-öböl egyik természeti szépségek­ben bővelkedő fürdőhelye, ahol a tengervíz nagyon kellemesen langyos és sekély. ÜDÜLÉS ZADARBAN! 10 napos társasutazások júniustól augusztusig. 2700,— Ft-tól 3200,— Ft-ig. ÜDÜLÉS PORECSBEN! 8, 9 és 12 napos társasutazások júniustól augusz­tusig. 2230,— Ft-tól 3820,— Ft-ig. Porecs az Adriai-tengerpart csodálatos gyöngyiszeme, látogatói Kék Lagúnának nevezik. Nagyon szép maga a városka, de különösen a táj és a tenger nyújt itt ragyogó látványt. ÜDÜLÉS SPLITBEN! 11 napos utazás repülőgéppel és autóbusszal — 4200— Ft. Split az Adriai-tenger kóvirága, ahol a modern világ csodálatos összhangban áll a régmúlt idők építészeté­vel és művészetével. ÜDÜLÉS SUPETARBAN! 11 nap egy modern bungalow-telepen, utazás re­pülőgéppel, autóbusszal és hajóval, júniusban és szeptemberben 3200,— Ft., júliusban és augusz­tusban 3850,— Ft. Supetar bűbájos városka az Adriai-tenger egyik szige­tén — Bracon. Élénk üdülőélet és mégis csendes, pihe­nésre alkalmas táj jellemzi. JELENTKEZNI LEHET BUDAPESTEN A I., Mártírok útja 67. vv., (Újpest), Bajcsy-Zsilinszky u. 13. V., Bajcsy-Zsilinszky út 18. VI., Dalszínház utca 1. X., (Kőbánya), Kőrös­ Csorna utca 3. XI., Bartók Béla út 9. XIX., (Kispest), Vöröshadsereg útja 151. XXI., (Csepel), Rákóczi u. 87. sz. alatti ÉS VALAMENNYI VIDÉKI IBUSZ UTAZÁSI IRODÁBAN ■Kedd, 1968. március 1I. Kádár György grafikai kiállítása a Dürer-teremben Jelentékeny képzőművészeti esemény több szempontból is a háromtucatnyi nagy grafi­kai lap kiállítása Kádár György alkotó munkásságának múlt évi terméséből a Bajcsy- Zsilinszky úti Dürer-terem­­ben. Egy művészi kísérletről ad számot a kiállítás anyaga, s ha e monumentális hatású grafikai gyűjteményt a techni­ka oldaláról közelítjük meg, a monotípia lehetőségeinek, esz­közeinek újszerű alkalmazá­sával, a felületek bársonyos, textíliaszerű megmunkálásá­val találkozunk. Kádár György legújabb műveiben mégsem ez a lényeges; többről van itt szó, mint egy sajátos grafikai eljárás hatásfokozatainak ki­­puhatolásáról, megegyéniesí­­téséről. Kísérletes hozzájárulá­sok a korszerű képzőművészeti nyelvezet kialakításához. A korszerű szemlélet, a korsze­rű látási kultúra képi megfo­galmazásának törekvése a szándék, mely rendkívül idő­szerű, s amelynek hiányában aligha lehetséges egész képző­­művészetünk kimozdítása je­len helyzetéből. Sokoldalú, nemzetközileg is elismert gra­fikus-gárdánk sokat tett már ezen a téren, s túljutott az új­fajta képi jelbeszéd ábécéjé­nek lefektetésén. Kádár György több irányú művészi tevékenységével együtt, kezdettől fogva, jeles művelője a grafikának is. Már korai műveiben a formakultú­ra, a rom­ák tisztelete jelle­mezte. Ez az eredendő tulaj­donsága, művészi alkatának legjellemzőbb vonása óvta meg külsőséges illusztratív eszközök, szürrealista­ hókusz­pókuszok, a formalista esztéti­­zálás használatától. Ha vissza­idézzük grafikai munkásságá­nak régebbi korszakait, most egy művész belső fejlődésé­nek, emberi érettségének logi­kus következetességével, kö­vetkezményeivel nézhetünk szembe. Formaérzékének biztonsága elmélyült, megtisztult minden sallangtól, esetlegességtől. Mű­vészi látása, tekintete reflek­torként kutatja­ át a formákat, körüljárja, mögéjük néz, s a lényegest fedezi föl. Mégsem öncélú, nikotex formák kom­pozícióinak alapelemei, a lé­nyeges sűrítése által felfoko­zott életritmus lüktet bennük. Témái a vérbő valóság föld­jéről sarjadnak, szervesen nő­nek ki a valóságból s helyez­kednek el a fehér síkra transz­ponált művészi alakzatokban. A formák elrendezésével, a vonalak ritmusaival, a szerke­zet megbonthatatlan egységé­vel teremti meg mondanivaló­jának, művészi látomásának tolmácsát. Kádár György fuga­szerű kompozíciói újfajta esz­tétikával új minőségű szépsé­geket fednek fel és tudatosíta­nak. Síkra terített formáit fej­lett architektonikus érzékkel építi-köti zárt szerkezetekbe s ha vonalat vesz a kezébe, ha a vonallal játszik — mint né­hány szőnyegtervében — fe­hér-fekete íveléseivel is vala­mi újszerű rendre törekszik. Egyetlen műve sem teszi a ki­­agyaltság hatását, művészi alapállása a megfontolt lelki­ismeretesség. Grafikáinak em­­berközeliségét minden bi­zonnyal azzal éri el, hogy a tudatosság és az emóciók em­berséges egyensúlya táplálja, itatja át munkáit. Az utat is megmutatja, me­­lyen eljutott a modern építé­szet hangjával oly rokon képi kifejezésekig Kádár György új grafikáinak kiállítása. A szorosan vagy lazábban össze­fűzött konstrukciók széles re­giszteren, sokféle változatban jelennek meg, mint egy kísér­­letsorozat állomásai. Lehetet­len még nem érezni bennük az állandóság, a maradandóság igényét, a valóságból megfi­gyelések, meditációk, kitapin­tások és számtalan műgyakor­lat révén leszűrt és megtalált igazságok békés rendjét. Amit a művész a valóság elemeiből elfogadott, magáévá tett, át­élt, azt az egyéni alakítás hi­telével újból összerakta, fel­építette, megszervezte. Kádár György kiállításáról a férfias erő biztonságát, a mű­vészi megbízhatóságot, a sza­bad és mégis bizonyos önként megszabott határok között tar­tott alakító képzelet emlékét, viszi magával a látogató s nem utolsósorban a művészi kísér­­letezés pozitív előjelű élmé­nyét- Dutka Mária NAI’LÓ Március 22 25 tagú művészegyüttes — az Operaház és az Operett­­színház művészeinek, vala­mint táncdalénekesek részvé­telével — kéthónapos turné­ra indul a nyáron a Szovjet­unióba. A társulat művészeti vezetője Rácz György. A mű­sor Keszler György, az ORI igazgatójának irányítása mel­lett készül. oo Prágai színházi hetet tar­tanak Münchenben március végén. Vendégszerepei a Feke­te Színház, a prágai Nemzeti Színház — Karél és Josef Ca­­pek zenés komédiáját adják elő A rovarok életéről címmel —, és a Szemafor Színház, a Nyolcadik Henrik és hat fele­sége című darabbal. * Raina Kabaivanszka, a New York-i Metropolitan és a szó­fiai operaház tagja májusban két alkalommal ismét vendég­szerepel Budapesten: 4-én a Manon Lescaut címszerepét énekli az Operaházban, 7-én Desdemona szerepében lép föl az Erkel Színházban.­­ Má­jusban vendégszerepel első íz­ben Budapesten Felicia Weat­­hers fiatal néger énekesnő. 12-én az Aida, 15-én a Pil­langókisasszony címszerepét énekli az Erkel Színházban.­­ Nagy Gyula festőművészt szülővárosában, Várpalotán, ma délután kísérik utolsó út­jára. Gyászbeszédet mond Ta­más Ervin festőművész. Nagy Gyula negyvennégy esztendős volt; művészetének témaköre a termelő munka és a termé­szet. Esztendeje a budapesti Fényes Adolf Teremben ren­dezett önálló kiállítást. A kép­­zőművészszövetség észak-du­nántúli szervezetének alapító­ja és vezetőségi tagja volt.­­ Kaszás István Viktor festő­művész kiállítását március 26-án délután nyitja meg a Vízművek Művelődési Ottho­nában (V., Károlyi u. 12.) Dá­vid Katalin művészettörténész. Kovács Dénes hegedűmű­vész két koncerten szerepelt Bukarestben. Szombaton és vasárnap a George Enescu filharmonikus zenekar kísére­tében Mozart C-dúr hegedű­­versenyét, játszotta nagy siker­rel. Mindkét hangversenyt J­­­vojin Zdravkovics jugoszláv karmester vezényelte.­­ Kazal László meggyógyult és átvette szerepeit a Kis Színpadon, a Nem élünk ko­lostorban és a Hippolyt, a la­káj című vígjátékban, és Heltai Jenő Néma leventé­jével tíz napig vendégszerepelt Jugoszláviában a Déryné Szín­ház egyik együttese. Hét hely­ségben — így Újkanizsán, Új­vidéken, Topolyán és Zen­­án — tíz előadást tartottak. Ven­dégjátékukat a jugoszláviai sajtó elismerően méltatta. A társulat a látogatás végezté­vel hazaérkezett. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott ki­rályfi, A csodálatos mandarin (L. béri. 7.) (7) — Erkel Színház: Otel­lo (Verdi ciki. A—B. sor. 6.) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (1. sor. .A. béri. 7.) H) — Katona Jó­zsef Színház: Későn (7) — Madách Színház: Hamlet (7) — Madách Ka­mara Színház: Az élet királya (7) — Vígszínház: A fizikusok (7) — Ódry Színpad: Az orvos dilemmá­ja (7) — Thália Színház: A falu rossza (7) — József Attila Színház: Párizs bolondja (7. bér­. 4.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Nagyma­ma (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Az o’.m.ro ikon (du. 3) — Vidám Szín­pad: Mi ebből a tanulság? (fél 8) — Kis Színpad: Leszállás Párizs­ban (7) — Egyetemi Színpad: Klaus Börner zongoraestje (Bee­thoven zongoraszonátái, II. sor.) (fél 8) — Kamara Varieté: Nem nálunk történt (du. 6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Búcsúzik a cirkusz (7) — Állami Bábszínház: Fehérlófia (de. 10), Ezüstfurulya (du. 3) — Zeneakadémia: Négy év­század muzsikája, 8.) (fél 8): Bárá­ny­ Klára zongoraestje (Kisterem, fél 8)

Next