Magyar Nemzet, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

4 A III. Népi Iparművészeti Kiállítás a Műcsarnokban Jobb gazdának bizonyult a HISZÖV és a Népi Iparművészeti Tanács ez alkalommal, mint a Képzőművész Szövetség. A Műcsarnok termeiben elosztott kiállítás összképe sokkal harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb, mint volt nemrég az iparművészeti tárlaté. Pedig a rendező azonos, Németh István — de úgy látszik, sikerült hasznos tapasztalatokat leszűrnie a korábbi kiállításokból. Az installáció bazárszerű romantikája átadta a helyét a nyugodtabb és tisztább térhatásnak, egyes termek pedig, mint például a szőtteseké, elegáns benyomást keltenek A kiállítás egésze is áttekinthető. Az első terembe érve a néprajzi múzeum anyagából vett népművészeti tárgyakkal találkozhat a látogató. A nagyobb egységbe — például egy kalocsai vagy matyó szoba enteriőrjébe — összefogott bútorok, szőttesek, kerámiák az egykori élet- forma karakterére utalnak. A mai, népi iparművészeti tárgyak ezután kétoldalt, a teremsorok ritmusára komponálva és elosztva következnek Egységesebb hajtást kelt a kiállított anyag is — hiszen végül is a népművészethez közel álló gyakorlat nem kalandozhat el olyan egyéni kísérletek felé, mint az■igazi*' iparművészeké. A kiállítás csak mindezek után tárja fel vitatható vonásait is. Mert elvi problémát, a művészet és a gyakorlat elevenébe vágó vitatémát bőven találhatunk a népi iparművészettel kapcsolatban, és ezek a homályos pontok arra ösztönzik az embert, hogy óvatosan és lassan lépjen be a Műcsarnok kapuján. Az összkép aztán megnyugtatja, nagy baj nincsen — de azért ha az egyes tárgyakhoz közelebb lép, sokszor bátran folytathatja az utcán gondolatban megkezdett vitát. Ez a dolog természetéből következik A népművészet nemes világa, melynek kapujában ott áll Bartók Béla, és ahol ott zengenek az ő öszszes művei — és aztán a Konzumturiszt kirakatai, a magyaros emléktárgyak, ahol ott áll a devizamérleget egyensúlyozó szerv és az ő összes kereskedelmi érdekei. Mindkét dolog jó és szükséges — sőt jó és szükséges az is, hogy társadalmi és kereskedelmi szervek őrködnek e merész szintézis egyensúlya felett De hát az egyensúly nem lehet mindig tökéletes, arról nem is beszélve, hogy végső soron itt egy eredeti létfeltételeit elvesztett népi kultúra átmentéséről és továbbfejlesztéséről van szó, egy gyakorlatilag egészen más, ipari-civilizációs környezetben. Tényleg ez történik, átmentés és továbbfejlesztés? A vitatémák sűrűjébe itt érkezünk. A Népi Iparművészeti Tanács annak idején azért létesült, hogy a pusztulás szélén álló népművészeti gyakorlatot kézbe vegye, és biztosítsa a folytonosságot egy tudatosabb és iparművészetibb alkotómunka felé. A népművész tehetsége azonban olyan, mint Mikszáth legendás hályogkovácsának aművészete". Addig él és addig zseniális, amíg ösztönös, amíg nem tudatosul a művészi volta. Sok nagy tehetségű népművész vált dilettáns iparművésszé az elmúlt évtizedek alatt, mert a változó környezet megtanította arra, hogy munkája alkotómunka, s ő maga alkotóművész. Valóban így is volt, de a magáraébredés pillanatában szűnt meg az lenni. Vagy tetszetősebb és eklektikusabb motívumok felé, fordult, vagy pedig kihasználva a konjunktúrát, áttért a nagybanitermelésre", és művészete megmerevedett, rutinossá vált. Csak kevesen voltak olyanok, mint a két Kapok, akik mértéktartóan, rendíthetetlenül folytatták azt, amit valamikor elkezdtek. Lehet-e konzerválni tehát, rezervátumban megőrizni a népművészetet? A HISZÖV azzal a céllal született meg, hogy modern, szövetkezeti formát adjon a még élő népművészeti gyakorlatnak, és lassan, észrevétlenül a mai életforma szükségleteire irányítsa a népi iparművészek figyelmét. Ez a legjobb elképzelés volt minden elképzelés közül. Mégis, e kiállításon is azt látjuk, hogy többnyire a régi népművészeti tárgyak és ornamensek továbbmásolása, rutinos termelése folyik, az új, a valóban alkotó jellegű és a megváltozott korral lépést tartó munka pedig mintha megrekedt volna. A kiállítás egyik leggyengébb terme a keramikusoké (ez a magyar népművészetet ismerőiknek különösen fájhat). Csak kapásból néhány név: Vékony Sándor, Kántor Sándor vagy Tamás László... Mindegyiknek van egy-egy remekül sikerült műve, kollekciójuk egésze azonban kihűlt, megfagyott ismétlése a népművészetnek. Új, korszerű törekvést nem vehetünk észre e kerámiák között — mert például a hódmezővásárhelyi majolikagyár szecessziós motívumainak a hatását igazán nem lehet a korszerűség jegyében történő fejlődésnek nevezni. Ugyanakkor e teremben egy nem népi származású iparművész, Szabó Kinga kiállított egy sor népi zamatú, igen mértéktartó, modern vonalazású kerámia-főzőedényt — olyat, amely a népművészet egyszerű és zseniális funkcionalizmusát, vagy rusztikus anyagát a korszerű ízléssel és igényekkel ötvözi. Ez az eset nagyon elgondolkodtató. Azt mutatja, hogy a HISZÖV egy fokot engedett a korszerűség és a fejlődés igényeiből, és a saját intellektusukból merítő iparművészek ma hamarább megtalálják egy lehetséges népi iparművészet funkcióját és stílusát, mint a valóban népi anyaggal munkálkodó, s a HISZÖV által vezetett népi iparművészek. Példákat még mondhatnék másokat is. A szőttesek kollekciója sokkal magasabb színvonalú, mint a kerámiáké, frissebb, anyagszerűbb, talán még hitelesebb is — és mindenképpen elevenebb. Ez a terem valóban értéket képvisel, de itt is hiányzik az invenciózus továbblépés. A faragások nagy része lehangoló. Mi köze a naturalisztikusan kifaragott figuráknak a nemesebb értelemben vett népművészethez? — az embernek inkább az jut eszébe, hogy »fa-nippeket« lát. Kiss Tibor mézeskalácsformái bizonyára keresett cikkek a külföldiek körében, de túl szépek és túl szabályosak. Látszik, soha nem készült velük mézeskalács, mert ugyan melyik városi háztartásban van erre szükséglet? Ifjabb Kaposi Antal igazi népművész, Pados Antal pedig az egyetlen, aki megpróbált valami funkcionálni is tudó dolgot átmenteni az egykori faragásból. Amit ő csinál, az nem giccs, ma is használható, sőt még népi ízű is. A teremről ez általában nem mondható el. A szőnyegek terén a legjobb a helyzet. Láthatunk keleti, »perzsa« szőnyegeket is, mivel az őket készítő Békésszentandrási Hisz a HISZÖV- höz tartozik. E mellett az inkább kereskedelmi jellegű (és persze szőnyegkönyvekből kimásolt) szőnyegszövés mellett azonban éppen a békésszentandrásiak egy csodálatosan szép, egyszerű mintás, natúrszínű gyapjúprém-hulladékbólfont" szőnyeget is készítettek. A minta ha akarom népies, ha akarom modern, példaszerű szintézis, anélkül, hogy zavaró keverékjellege volna. Igen szépek Pipa Ildikó szőnyegei, és a dr. Joó Ferencné, Németh Éva és Németh Béla tervei alapján készült szőnyegek is. A bútorokkal rosszabb a helyzet. A font vesszőbútorok általában szokványosak, csak Túri András modern formatervezésű és ugyanakkor népi ízű fonott karosszékei (Békési Hisz), és a Budapesti Kosárfonók munkái jelentenek előrelépést. A modern lakáskultúra jól felhasználhatja a Hevesi Hisz népi kisbútorait, de az invenciózus fejlődés itt sem ártana. Jellemző, hogy a kiállításon szereplő, népi bútorok alapján formatervezett modern iparművészeti bútorok (például a vörösmintás szőttessel behúzott karosszékek) jeltelenül, csak mint a szőttesek felhasználhatóságát mutatókelléktárgyak" szomorkodnak az egyik teremben, pedig formájaik, arányaik a népművészet korszerű felhasználására adnak példát. A bútorok megújulását inspiráló formatervezők közül csak Németh István nevét olvashattuk a kiállításon. Van néhány szerencsés műfaj, mint a gyékényfonás,, a raffiából, hasított vesszőből font táskák, gyümölcstartó tálak, öblös -hombárok". Ezek szinte változtatás nélkül, vagy pedig önként, észrevétlenül változva illeszkednek a modern életformához. A legszebb ilyen tárgyakat a Kiskunfélegyházi Hisz állította ki. Tragikus sorsra van viszont ítélve — legalábbis a látottak alapján — a hímzés, a halasi csipke, anépi" gobelin. Anynyira kötődnek az avult, sokszor szecessziós motívumvilághoz, vagy tarkasághoz, hogy az szinte reménytelenné teszi továbbfejlődésüket. A rendező szervek, tudjuk jól, példás önmegtartóztatással csak a minőségi, az esztétikailag számba vehető részét állították ki a kereskedelembe kerülő áruknak. A filcből készült szoptató menyecske tehát hiányzik (de nem egy lakodalmas menetre való palócbaba). Az esztétikai számbavétel eredményéből végül is nem az jön ki, hogy ami itt szerepelt, az rossz lenne. A maguk nemében jó művek ezek. De ahogy az eddigiekből kitűnik, ez amaga neme" az, ami nem elég korszerű, s ezért félő, hogy a népi iparművészet beleragad gazdag és nyomasztó súlyú múltjába, hogy önmagát reprodukáló, és diccsé hanyatló múzeummá válik. A kereskedelmi érdekeltségnek nagy ereje van, ezt a kiállítás gondosabb megrendezésén is lemérhettük. A korszerűen előrelépő minőségű mozgékonyság azonban előbb-utóbb hasonló erejű kényszerré fog válni. Perneczky Géza Női ballonkabátok Férfi selyem sálak Wjf Nagykamasz gyapjú öltöny / \ | sling pnms cipő LgW JJLP Jj;® g Nyitva:9-9, szombaton is __MaffiarNinKrt___ Befejeződött a Képzőművészek Szövetségének közgyűlése Csütörtökön az Újvárosháza dísztermében folytatta munkáját a Magyar Képzőművészek Szövetségének közgyűlése. A tanácskozáson megjelent Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese és dr. Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője. A közgyűlés részvevői néma felállással tisztelegtek a szövetség 1963 — az előző közgyűlés időpontja — óta elhalt tagjainak emléke előtt, majd folytatták az elnöki beszámoló vitáját. Dr. Köpeczi Béla az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolta a közgyűlés részvevőinek. Ezután a művelődéspolitika időszerű kérdéseivel foglalkozott Felszólalt a tanácskozáson Aczél György is. A kétnapos vita tanulságait Somogyi József alelnök foglalta össze, majd a közgyűlés elfogadta a szövetség elnökségének és tisztségviselőinek lemondását. Befejezésül a Magyar Képzőművészek Szövetsége 45 tagú vezető testületének megválasztására került sor a festők, szobrászok, grafikusok, művészeti írók, karikaturisták, keramikusok, textil tervezők, belső építészek, ötvösök, valamint az ipari formatervezők szakosztályainak képviselőiből. Kiváló művészek — 1966 HEGYI BARNABÁS egy mondatot, kettőt, legfeljebb hármat kap az operatőr a filmkritikában. Állandó jelzői: szép, modern, virtuóz, árnyalt, sokszínű, vagy még gyakrabban: artisztikus. Hegyi Barnabás Kossuthdíjas, most kiváló művésszé emelt operatőrt megkérdezték egy interjúban, hogyan vélekedik a modern filmstílusokról. Azt válaszolta: gondosan tanulmányozza őket, mert a filmrendező megteheti, hogy mellőzze az új filmkifejezéseket, mondván, nem az ő stílusa, de az operatőr sohasem tudhatja, kivel dolgozik legközelebb, s hogy milyen stílust kell alkalmaznia a következő filmben, a rendező egyéniségének megfelelően. Azt jelenti-e ez, hogy a rendező gúzsba köti az operatőrt, rákényszeríti a saját akaratát, stílusát, másodlagos szerepre kárhoztatja? A látszat ez, s mintha ezt, az operatőr művészetének a rendezőébe rejtettségét tükröznék a kritikák szűkszavú, általánosságokra szorítkozó egy-két mondatai is. — Ahány film, annyi izgalmas feladat — mondta erről Hegyi Barnabás, az operatőrrel kapcsolatban kialakult hiedelmet visszájára fordítva: nem kiszolgáltatottja, hanem az izgalmas feladatok megoldásában művészi alkotó társa a rendezőnek, művészete nem a rendezőébe rejtett, hanem a film egészébe, amely együttes tevékenységük gyümölcse. Repült a hinta, forgott a sokaság, szédült a táncospár a Körhintában. Aggodalom, félelem, rettegés kavargott a szereplőkben. Nemcsak a körhinta karszékében úsztak, nemcsak a tánc ívében keringtek, forgott velük a világ, minden elmosódott, összefolyt a szemük előtt. S a lány lelkében csak egy valami állt tisztán, félreérthetetlenül: a veszedelem, a szülői önkény. Nagyot fordult a világ, de a régi gondolkodásba belemerevedett emberek moccanatlan álltak benne, fenyegetően, megközelíthetetlenül. És kicsinyesen, eltörpülve a friss szárnyalás diadalmas ívéhez képest, a dübörgő tánc robbanékony erejéhez képest. Ezt fényképezte bele Hegyi Barnabás a Körhinta világhíres jeleneteibe, ezt fejezte ki, híven Fábri Zoltán rendezői elképzeléséhez, engedelmesen, de alkotó ihlettől vezetve, művészi intuíciójával a rendező művészetéhez kongeniálisan társulva. A Butaságom története fölvételei számos külső és belső helyszínen készültek, a Butaságom története helyszíne mégis egy színésznő benseje, gondolatvilága, érzelmi vívódása. Hogyan tekint be a film egy ember bensejébe? Leginkább úgy, hogy az arcára, a szemére figyel. Hegyi Barnabás kameráját Ruttkai Éva szemére és arcára szegezte s most már Keleti Márton rendezővel együtt hárman határozták meg a film stílusát. A színésznő szeme rebbenésében, arcának alig észrevehető kis grimaszaiban örökítette meg az operatőr a nő gondolatait, a vívódásait, bölcs butaságát, asszonyi csalafintaságait és ügyeskedéseit. — A rendezőnek és az operatőrnek együttesen kell megállapodnia abban, hogy a film és mondanivalója milyen képi stílust követel, meg kell tervezniük a legapróbb részletekig minden kis jelenet vizuális tartalmát — mondta egyszer Hegyi Barnabás. Hegyi Barna filmjei azt bizonyítják, hogy ő szereti ezt az izgalmas feladatot: különféle rendezőkkel, különféle stílusú filmeket készít, burleszktől a tragédiáig, kísérletezik modern kifejezésekkel, alkalmazkodik a rendezőhöz és mégis mindig egyéniség. Valóban kiváló művész, az operatőri tudás fölényes birtokosa és a kollektív művészi munka szerény, ihletett részvevője; nem rejtőzik el a rendező művészete mögé, hanem művészetével föllendíti, erősíti, teljessé teszi a filmet. Zay László A Rozsdatemető nyolcadik külföldi kiadása német nyelven jelent meg a müncheni Cárl Hanser kiadónál. Előzőleg francia fordításban adták ki Fejes Endre regényét. HÚSVÉTI AJÁNLATUNK! SZÉP SZŐNYEG — SZERB LAKÁS! Kézicsomózású * a. perzsaszőnyeg RÖLTEX VI. Lenin körút 73. VII. Rákóczi út 26. MIAJ Péntek, 1986. április 8. NAPLÓ [ Április 8 | Magyarország 1966 címmel évkönyvet állít össze a Külügyminisztérium. A Corvina gondozásában megjelenő kiadványt gazdag fényképanyag illusztrálja, Öt nyelven — angol, francia, német, orosz és spanyol szöveggel — készül az új évkönyv. El A Költészet Napja alkalmából szombaton, 9-én délben 1 és 3 óra között az Írók Könyvesboltjában (Népköztársaság útja 45.) Vihar Béla, Bihari Sándor, Hajnal Anna, Somlyó György, a Kossuth Lajos utca 4. szám alatti könyvesboltban Szécsi Margit, Nagy László, Várnai Zseni, a Népszabadság Könyvesboltjában (József krt. 5. ) Csanádi Imre, Rab Zsuzsa, Weöres Sándor, a Magvető Könyvesboltban (Szent István krt. 26.) Csoóri Sándor, Juhász Ferenc, Mezei András dedikálják műveiket. •* Magyar dráma ősbemutatóját rendezik április 15-én a békéscsabai Jókai Színházban Cserhalmi Imre Alku nélkül című darabja napjainkban játszódik, de emlékező képei már 1945-től követik a hősnő sorsát, aki parasztlányból lett tanácselnöknő. Az előadást Miszlay István rendezi. Főszereplők: Stefanik Irén, Szoboszlai Sándor, F. Nagy Imre és Körösztös István.♦ Yehudi Menuhin ötvenedik születésnapján, április 26-án ünnepi hangversenyt rendeznek a londoni Royal Festival Hallban Menuhin és Sir Adrian Boult vezényletével, a bécsi filharmonikusok, a párizsi állami zenekar és a londoni filharmonikus zenekar koncertmestereinek közreműködésével.* A Nemzeti Galériában 9-én, szombaton 12 órakor nyitik meg Zinner Erzsébet fotóművész kiállítása. Az idei Prágai Tavasz zenei fesztivált századunk négy klasszikus szerzőjének, Honeggernek, Bartóknak, Janácekenek és Prokofjevnek szentelik. Fellép a fesztiválon Szvjatoszlav Richter, David Ojsztrah és Herbert von Karajon. A hangversenysorozat májusban lesz. A Szépművészeti Múzeumban a Régi Képtár spanyol részlegét és a XIX. és XX. századi francia festőket bemutató részt — amelyeket ősz óta a helyiségek renoválása miatt zárva tartottak, április 9-én, szombaton részleges átrendezéssel újból megnyitják. ♦ Az Egyetemi Színpad Universitas együttese április 9-én mutatja be Hubay Miklós egyfelvonásosát, a Szfinkszet és Hubay Miklós—Vas István— Ránky György Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédiájának rövidített változatát. Utóbbival vesz részt az együttes az egyetemi színházak idei nancyi világfesztiválján. Párizsban vendégszerepel április utolsó hetében a szófiai opera társulata. A bolgár művészek a Hovanscsinát és az Igor herceget mutatják be a Palais Garmierben.4 kanadai képzőművészeti intézmény, a kingstoni „The Agnes Etherington Art Centre” hívta meg műveinek kiállítására G. Somorjai Magda festőművészt. A lapok elismert hangon méltatták a kiállító anyagát, hangsúlyozva, hogy a magyar művésznek nemcsak a színkultúrája gazdag, hanem technikai felkészültsége is erős. Kiss Sándor szobrászművész domborművet mintáz az Optikai és Finommechanikai Központi Kutatólaboratórium előcsarnokába. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaházi: Vémász (Opera-Nemzeti A—B. IV. sor. 8.) (7) — Erkel Színház: Bahcsiszeráji szökőkút (Népszerű ciklus A—B. sor. 6.) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: A szerelem ára (7) — Madách Színház: Téli rege (7) — Madách Kamara Színház: Ex (7) — Vígszínház: A testőr (II. bér, 5.) (7) — Thália Színház: A helytartó (7) —■ József Attila Színház: Húszévesek (7) — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7) — Vidám Színpad: Mi ebből a tanulság? (fél 8) - Kis Színpad: Szegény kis betörő (7) — Kamara Varieté: Nem nálunk történt (du. 6 és fél 9) — Kamaraterem: Szücs t Lóránt zongoraestje (Egyetemi bék.) (fél 8).