Magyar Nemzet, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje! Fáklyás felvonulások, népünnepélyek május elsején A munkásosztály nemzetkö­zi ünnepén ebben az évben is számos szakszervezeti küldött­ség-cserére került sor. Magyar szakszervezeti küldöttség uta­zott a Szovjetunióba, Bulgáriá­ba, Csehszlovákiába, Kínába, Kubába, Lengyelországba, Mongóliába, az NDK-ba, Ro­mániába, az Egyesült Arab Köztársaságba, Guineába, Ma­liba, Marokkóba és Szíriába. Május elseje megünneplésé­re Magyarországra érkeztek a Szakszervezeti Világszövetség, valamint a szovjet, a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a kí­nai, a koreai, a kubai, a len­gyel, a mongol, a német, a ro­mán és a vietnami szakszerve­zetek képviselői. Szakszerve­zeti delegációk érkeztek to­vábbá Algériából, Chiléből, az Egyesült Arab Köztársaságból, Guineából, Maliból, Marokkó­ból, Nagy-Britanniából, Olasz­országból, Svájcból, Szíriából és Szomáliából. A külföldi szakszervezeti küldöttségek megtekintik a magyar dolgo­zók május elsejei felvonulását, majd többnapos program so­rán ismerkednek a magyar dolgozók életével, a szakszer­vezetek tevékenységével. Szombat este a Szaktanács elnöksége fogadást adott a külföldi vendégek tiszteletére. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának pohárköszöntőjé­re a vendégek nevében V. Porkkala, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség képviselője vála­szolt. Már szombaton lobogódísz­ben pompázott Budapest má­jus­i tiszteletére és minden előkészület megtörtént a ha­gyományos népünnepélyek ér­dekében. Készen állt az újjá­épített margitszigeti szabadtéri színpad, amelyen a nyitány a gyermekek számára rendezen­dő bohócparádé lesz, majd es­te komoly zenével és kórusszá­mokkal szerepel a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes szimfo­nikus zene- és énekkara. A Népligetben egésznapos majá­lis lesz, s május elseje kirán­dulóit a Ganz-MÁVAG fúvós­zenekara térzenével fogadja. Budán a kamaraerdei népün­nepéllyel kezdődnek meg a természetjárók májusi túrái. Gazdag program várja a szó­­rakozókat a Gellérthegyen is: az Állami Bábszínház művé­szeinek műsorával kezdődik az egésznapos program. A Vár­ban a BM karhatalmi fúvós együttese ad térzenét a Tóth Árpád sétányon, este pedig a Halászbástyán a postások szimfonikus zenekara ismert operaénekesek felléptével sze­repel. A hűvösvölgyi Nagyréten tánc és zene, bábelőadás és népi zene váltogatja egymást az egésznapos majálison, s megnyílik a városmajori sza­badtéri színpad is. A peremkerületekben úgy­szólván minden szabad térsé­gen sátortábor lesz lacikony­hákkal, mézeskalácsosokkal. A III. kerületi Frankel Leó Mű­velődési Házban és a békás­­megyeri kultúrotthonban ifjú­sági műsorokat rendeznek. Térzene lesz Kőbányán, gyer­mekműsor és bábelőadás Rá­kospalotán és a XVII. kerület­ben, s nagy esztrádműsorok színhelye lesz Csepel, a Rad­nóti Miklós és a Bagi Ilona Művelődési Otthon: művész­együttesek, s fővárosi színé­szek, énekművészek lépnek fel. Szombaton országszerte meg­kezdődtek a nagy ünnepet kö­szöntő eseménysorozatok. Az ünnep előestéjén 15 ezer KISZ-fiatal látványos felvonu­lása idézett ünnepi hangulatot Miskolc utcáin. Néhány órára kialudtak a város főutcájá­nak lámpái és ugyanakkor a Tanácsház téren szinte egy­szerre gyulladt ki több mint 6 ezer színes lampion, s indult meg a fiatalok színpompás menete. Győrött 120 feldíszí­tett evezős- és motorcsónak világító gyöngyfüzért alkotó felvonulása köszöntötte május elsejét. A viharsarki föld­munkás mozgalmak egykori fellegváraiban, Orosházán, Bé­késcsabán és Gyulán fiatalok tízezreinek fáklyás felvonulá­sa tette emlékezetessé az ün­nep előestéjét. Orosházán a véres május el­seje 75. évfordulója alkalmá­ból délelőtt a tanács díszter­mében, délután az események színhelyén volt nagyszabású ünnepség. Ekkor került sor a most elkészült emlékmű lelep­lezésére is. Szombaton este az orosházi MEDOSZ-székház­­ban veterántalálkozót rendez­tek, amelyre az egész ország­ból érkeztek az idős harco­sok. Az egykori hősi szolno­ki famunkás-sztrájkmozgal-A tárgyalóasztalnál kell megtalálni a vitás nemzetközi kérdések rendezésének mód­ját — szögezte le az Interpar­lamentáris Unió tanácsa, amely a közelmúltban tartotta ülését az ausztráliai Canberrá­ban. Az 51 ország 200 küldöt­tének részvételével lezajlott csaknem egyhetes tanácskozás­­sorozatról dr. Molnár Erik, az Unió magyar csoportjának el­nöke, a magyar delegáció ve­zetője nyilatkozott az MTI munkatársának.­­ Az Unió a korábbinál pozitívabban és határozottab­ban foglalt állást Vietnam ügyében. A vietnami kérdés vizsgálatára kiküldött előké­szítő bizottság előterjesztése alapján a tanácsülés határo­zatban összegezte véleményét. A határozat megállapítja, hogy a vietnami helyzet rosz­­szabbodása jogos aggodalom­mal tö­lti el a világ békesze­rető embereit, a fegyveres konfliktus az egész világ bé­kéjét fenyegeti. Nyomatékkal mutat rá, hogy a nemzetközi viszályokat, a vitás kérdéseket az ENSZ alapokmányának szellemében, békés tárgyalá­­sok útján kell rendezni. Egy­szersmind felhívja az érdekel­teket: haladéktalanul szüntes­senek meg minden olyan cse­lekményt, amely gátolja az eredményes tárgyalásokhoz szükséges légkör kialakulását. A határozat arra szólítja a vietnami agresszióban érintett valamennyi felet — tehát a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front képviselőit is —, hogy mielőbb üljenek tár­gyalóasztalhoz és békés esz­közökkel oldják meg a konf­liktust. — Az Unió jugoszláv javas­latra egyhangú döntéssel fog­lalt állást az európai orszá­gok közötti sokoldalú kulturá­lis, tudományos és gazdasági kapcsolatok fejlesztése, elmé­lyítése mellett.­­ Az ősszel Teheránban sorra kerülő IPU-konferencia előkészítéseként az ülésen meghatároztuk a teheráni ta­nácskozás napirendjét. Esze­rint a tagországok küldöttei megtárgyalják majd, milyen műk emlékére Szabó László szolnoki szobrászművész elké­szítette a famunkások emlék­művét, amelynek szombati avatásán Ragó Antal ország­gyűlési képviselő mondott be­szédet. Békésen is ünnepséget rendeztek a hajdani arató­sztrájk emlékére. A békési Ko­sáripari Vállalat 14 tagú női ifjúsági szocialista brigádja felkutatta a csendőrök által halálra vert Lengyel János jeltelen sírját. A sírhanton fej-fát helyeznek el és megko­szorúzzák, szerepet töltenek be a parla­mentek a gazdasági tervek ki­dolgozásában, foglalkoznak a regionális biztonság kérdései­vel, és megvitatják azt is, milyen lehetőségek kínálkoz­nak a különböző társadalmi rendszerben élő országok kö­zötti együttműködés bővítésé­re, a kapcsolatok szélesítésé­re.­­ Delegációnk munkájával kapcsolatban annyit, hogy a legutóbbi konferencián el­hangzott magyar javaslat alap­ján a Végrehajtó bizottság az Unió politikai bizottságának napirendjére tűzte a naciona­lizmus és az internacionaliz­mus témakörének vizsgálatát. Az erre vonatkozó egyik re­ferátumot jómagam állítottam össze, s azt a titkárság tanul­mányozásra valamennyi tag­csoportnak megküldte. Élénk érdeklődés kísérte Barcs Sán­dor felszólalását, aki a par­lamenteknek a külpolitikára gyakorolt befolyását, fejteget­te, kiemelve a külügyi bizott­ságok szerepét. Népköztársa­ságunk nemzetközi tekintélyé­nek elismeréseként könyvel­hetjük el azt is, hogy az Inter­parlamentáris Unió gazdasági bizottsága az előző évekhez hasonlóan — személyemben — ismét magyar alelnököt vá­lasztott. — Noha nem sok időnk volt arra, hogy a vendéglátó ország életével, hétköznapjaival köze­lebbről megismerkedjünk, any­­nyit mégis megállapíthattunk, hogy Ausztráliában is fokozó­dik az amerikaiak vietnami agressziója elleni tiltakozás. Jól példázza ezt, hogy amíg a dél-vietami hazafiak elleni akciók támogatására küldött első ausztráliai­ alakulatot an­nak idején önkénteseikből to­borozták, addig a most út­nak indított második zászlóal­jat már csak behívott kato­nákkal tudták feltölteni. Ép­pen ott-tartózkodásunk idejére esett a zászlóalj díszszemlével egybekötött hivatalos búcsúz­tatása. A ceremóniánál azon­ban hívatlan vendégekként ott voltak az ausztrál békehar­cosok is. Üljenek tárgyalóasztalhoz a Vietnamban harcolók! Dr. Molnár Erik nyilatkozata az Interparlamentáris Unió tanácsának Canberrai üléséről A Krasznaja Zvezda a szovjet katonai küldöttség magyarországi látogatásáról A Krasznaja Zvezda, a szov­jet honvédelmi minisztérium lapja szombaton »Baráti szí­vek melege« címmel I. Hali­pov altábornagy cikkét közöl­te a Malinovszkij vezette szovjet katonai küldöttség magyarországi útjáról. Halipov altábornagy, ak­i maga is tagja volt a delegáció­nak, részletesen beszámol a budapesti fogadtatásról, a vi­déki látogatásokról. Megálla­pítja, hogy a magyar néphad­sereg az utóbbi években nagy eredményeket ért el fejlődésé­ben, teljesen új technikai fel­szerelést kapott, kitűnő a ki­képzése. Különösen nagy elis­meréssel ír a magyar vadász­­repülőkről és a magyar harc­­kocsizókról. Az utóbbiakkal kapcsolatban felhívja a figyel­met több kiképzési újításra, egyebek között a televízió szé­les körű alkalmazására. A szovjet altábornagy el­mondta, hogy Kádár János és Kállai Gyula is fogadta a kül­döttséget, majd azzal zárja cikkét, hogy a szovjet katonai küldöttség látogatása tovább erősítette a két testvérnép és fegyveres erőik barátságét. Zászlóátadási ünnepségek A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját szombaton újabb üzemeknek adták át. Az Állami Pénzverő dolgozóinak dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter, a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgo­zóinak Haracska Imre nehéz­ipari miniszterhelyettes, a SZOT képviseletében pedig Blaha Béla, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezetének adta át a zászlót. A Minőségi Cipő­gyárnak a Ganz-MÁVAG művelődési házban rendezett ünnepségén Pesti Ernő köny­­nyűipari miniszterhelyettes és Csákó Mihály, a Bőripari Dol­gozók Szakszervezetének elnö­ke, a MÁV Debreceni Jármű­javító Üzemi Vállalat kocsija­vító osztályának Rödönyi Ká­roly közlekedés- és posta­ügyi miniszterhelyettes, a MÁV ve­zérigazgatója, és Gulyás Já­nos, a Vasutasok Szakszerve­zetének titkára, a Pest megyei Mezőgazdasági Gépgyártó Vál­lalat dolgozóinak Keserű János miniszterhelyettes, a Nagykő­rösi Konzervgyár ünnepségén pedig Köves János élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes és Csutorka Lajos, az ÉDOSZ fő­titkára adta át a zászlót. Hárommillió kilométert tett meg a Luna—10 A Luna—10 önműködő űr­állomás — a Hold első mes­terséges holdja — folytatja keringését a Hold körüli pá­lyán. Április 30-án, magyar idő szerint 19.40 órakor fejezte be a Hold körüli 218. fordulatát és több mint hárommillió ki­lométeres utat hagyott maga mögött. A Luna—10-zel 120 esetben létesítettek rádiókapcsolatot, amelyek során pályaméréseket végeztek, tudományos adato­kat vettek. Szilárd az össze­köttetés a Hold műholdjával. Nagy mennyiségben veszik a szputnyik által továbbított tu­dományos anyagokat, amelye­ket feldolgoznak és elemez­nek. Május 1-én, a világ munká­sainak egysége és testvérisé­ge, a nemzetközi szolidaritás napján a szputnyik fedélzeté­ről ismét felhangzik majd a párthimnusz, az Internacionálé dallama. Kiállítás nyílt a 80 éves Magyar Optikai Művek újdonságaiból A Magyar Optikai Művek fennállásának 90. évfordulója alkalmából műszerkiállítás nyílt meg szombaton a Migért Népköztársaság útja 2. sz. alat­ti bemutatótermében. Heimer Jenő, a Migért igazgatója nyi­totta meg a kiállítást, majd Király József dr., a MOM gazdasági igazgatója ismertet­te a vállalat fejlődését, a ha­zai műszerellátásban és az exportban elért nagy ered­ményeit. A MOM számos műszere vi­lágviszonylatban is az élvonal­ba tartozik. A kiállítás május 16-ig na­ponta reggel 9-től délután 3 óráig tekinthető meg. Utcanév változások a fővárosban A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága negyven azonos ne­vű, illetve számmal jelzett ut­ca nevét megváltoztatta, s el­nevezett hét névtelen utcát. A II. kerületi Dob utca új neve Fuvola utca lett, a III. kerü­leti Damjanich utcát és az an­nak folytatását képező 187. utcát együttesen Czetz János 48-as honvédtábornokról ne­vezték el. A­ XIX. kerületi Gá­bor Áron utca a Víztorony ut­ca elnevezést kapta, a pester­zsébeti Felszabadulás tér új neve János tér, az ugyancsak Pesterzsébeten levő Izabella utcát Elvira utcára változtat­ták, az Arany János utca pe­dig a jövőben Varga Károly­­nak, a munkásmozgalom hely­beli mártírjának nevét viseli. A XXII. kerületben négy utca neve változott: a Bokréta utca Bojtos utca lett, a Gyarmat ut­ca Gyűszű utca, az Ipoly ut­cát Iram utcának, az István te­ret pedig Budafoki térnek ne­vezték el. Felvonták az állami zászlót Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünne­pe tiszteletére szombaton dél­után a Kossuth téren katonai tiszteletadás közben, felvonták a Magyar Népköztársaság ál­lami zászlaját. Az ünnepség színhelyén, a Parlament előtt nagyszámú érdeklődő gyűlt össze. Pontosan 6 óraikor kürt­szó jelezte a katonai elöljáró Kovács Imre vezérőrnagy, helyőrségparancsnok érkezé­sét, aki meghallgatta a csa­patzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának je­lentését, majd — a Rákóczi­­induló hangjai közben — ellé­­pett a díszegység előtt és üd­­­­vözölte a katonákat. Ezt köve­­t­­ően a piros-fehér-zöld színű lobogót a Himnusz hangjai és a díszszázad tiszteletadása közben felvonták az árboc­­rúdra. Az ünnepi aktus befejezése­ként a díszegység és a zene­kar induló hangjaira díszme­netben vonult el az állami zászló előtt, ahol katonák, rendőrök és munkásőrök áll­tak díszőrséget. Ünnepélyes katonai tiszte­letadás közepette vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját szombaton dél­­­­után a gellérthegyi felszabadu­ s­­ási emlékműnél is. Szakasits Árpádról nevezték el a MOM művelődési házát Bensőséges névadó ünnepsé­get tartottak szombaton a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével kitüntetett Magyar Optikai Művek művelődési Házában: a budapesti mun­kásság nagy hírű kulturális in­tézményét Szakasits Árpádról, a munkásmozgalom egy évvel ezelőtt elhunyt hűséges har­cosáról, a hazai és a nemzet­közi békemozgalom kiváló képviselőjéről nevezték el, s emlékére márványtáblát lep­leztek le az épület előcsarno­kában. Az ünnepségen a névadó családtagjain kívül részt vett Apró Antal, dr. Münnich Fe­renc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Brutyó Já­nos, a Politikai Bizottság pót­tagja, a SZOT elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, dr. Sik Endre, az Országos Béketanács elnö­ke, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkár-helyettese, Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtit­kára. Ott voltak az ünnepségen a régi harcostársak és jó bará­tok, a budapesti békemozga­lom, a szakszervezetek képvi­selői, a MOM sok dolgozója, a XII. kerületi üzemek küldött­ségei. A névadás — a Magyar ÁM Optikai Művek műve­­lődési házát Szakasits Árpádról nevezeték el — fel­idéz egy férfit, s egy küzdelmes emberöltőt. Majd­nem egy évvel ezelőtt, 1965 májusában temettük el a ma­gyarországi munkásmozgalom, a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő alakját, s az idei május küszöbén újra rá em­lékezünk. Az emlékezés parakép lenne csupán, ha nem élne olyan eleven, szinte forró erővel köz­tünk Szakasits Árpád emléke. Látjuk szemüveges, zömök alakját, amint besiet a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének a székházába, vagy elnököl az Országos Bé­ketanács ülésén. Halljuk kissé rekedtes, de mégis mindig meleg hangját. Látjuk kedves, őszülő fejét és szinte érezzük azt az eleven, szakadatlan ér­deklődést, amelyet a világ, az ország, s az egyes emberek ügyei iránt táplált. Mert »Szaki bácsi«, az egy­kori kőfaragómunkás közéleti fűtöttségű ember volt egész életében. Szerette embertár­sait, szíve nyitva volt, s ez a nyílt szívű emberség befo­gadott mindent, ami emberi. Érdekelte első­sorban sorsa nagy ügye, a munkásmozga­lom, amelynek hatvan éven át hűséges és még a megpróbál­tatások idején sem megtorpa­nó katonája volt. Érdekelte a nemzetközi békemozgalom, mert a béke fenntartása és védelme az élet folytonossá­gának legfőbb biztosítéka. Szenvedélyesen érdekelte őt a sajtó ügye, a pályatársak dol­gai, az újságírás közéleti sze­repe. Szakasits Árpád min­den funkciójában, újságírónak tartotta és vallotta magát. A gyár énekkarának mun­kásmozgalmi dalaival kezdő­dött az ünnepség, majd Hor­váth Ferenc érdemes művész József Attila: Munkások és Szakasits Árpád: Emlékezés című versét szavalta el. Ez­után Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese mon­dott beszédet. A párt Közpon­ti Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány ne­vében üdvözölte az emlékün­nepség részvevőit, s a régi küzdőtárs, jó barát meleg sza­vaival emlékezett Szakasits Árpádra: — Építőmunkás volt, egész életén át becsülte, védelmezte osztályát és népét. A munká­sok szabadságáért küzdött, s különösen sokat tett népünk politikai és kulturális nevelé­séért, mint munkásmozgalmi vezető, mint tömeggyűlések szónoka, mint újságíró és lap­­szerkesztő egyaránt. Emlékét tiszteljük meg azzal is, hogy a munkáskultúrának ezt a szép palotáját »Szakasits Árpád Művelődési Otthonnak« nevez­zük el — mondotta. A jelenlevők egyperces né­ma tisztelgéssel adóztak a név­adó emlékének, lehullt a fehér lepel a márványtábláról, majd az Internacionálé hangjaival ért véget az ünnepség. Hű volt a tollhoz, egy pá­lyához és elszakíthatatlan hű­ség fűzte őt a munkások, a nép ügyéhez. A nép ügyének — a munkásmozgalmon ke­resztül — nagyon hív, benső­séges katonája volt. Ezen a májusi napon,­­­­i­kor neve fölkerül a munkások művelődési házának a homlo­kára, vajon gondolunk-e ar­ra, hogy »Szaki bácsi« valami­kor onnan indult, ahová haló poraiban elérkezett? Eszünk­be jut-e, hogy Szakasits Ár­pád, életrajzának tanúsága szerint, valamikor, a pálya in­dulásakor, a Szabadság Mun­­kásképzőegylet könyvtárosa, azután az Építőmunkás Szö­vetség könyvtárosa volt? Amit valamikor elkezdett, az azóta országos méretekben kiteljese­dett: a MOM-munkások mű­velődési otthonát arról a fér­firől nevezték el, aki már e század első évtizedében is a munkásoknak a művelődésé­hez, a könyvhöz való jogát hirdette és igyekezett megva­lósítani. 1888. december 6-án szüle­tett, 1965. május 3-án, hetven­hét esztendős korában halt­ meg, élete egyidős volt a ma­gyar munkásmozgalom esz­­mélkedésével, harcaival, küz­delmével és győzelmével. S e győzelmen belül a mai napon ezek a sorok az olvasó, a mű­veltséget terjesztő, a munkás­könyvtáros Szakasits Árpádot köszöntik a névadás alkalmá­val. Az olvasó munk­ás — valaha az ifjú Szakasits egyik esz­ményképe —, azóta szobor is, élő valóság is lett, s valósággá lett az is, amit a tanuló mun­káson át kívánt kiharcolni a küzdelmes, gyönyörű pálya során. R. P. 1

Next