Magyar Nemzet, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-10 / 109. szám
Avat 60 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1966. május 10 XXII. év, 109. szám Veszélyes szépség Szép a Duna ilyenkor tavaszszal. Csónakba ültem, s az újpesti összekötő vasúti hídtól feleveztem Lupáig, a karcsú szigetig. Selyemszőnyeg a fű, harmatosan friss zöld minden. Az ápolt kertekben a pezsgőszínű tamariszkuszbokrok közül mámorítóan világít a galagonya virága, s túl a villákon, üdülőkön a part mindkét oldalát a fűzfák bókoló lombja szegélyezi. A városi zaj után megnyugszanak az idegek, a víz hűő árja lecsendesíti a május eleji nyár hevét. Szépség, csend, nyugalom vesz körül. Az idén több holttestet húztak ki a Dunából. Ez is a Duna. Május 5-én a csepeli Dunaágban, a Papírgyár közelében három fiatalember egymással vetélkedve át akarta úszni a folyót Egyikük, Bakó Károly, vízbe fulladt. Bakó Károly 1950-ben született. A Papírgyárban volt hatórás munkás. Eddig a szűkszavú jelentés. Aznap, május 5-én a XX. kerületi Szabadság utca 10-be nem érkezett haza egy fiatalember. Ki vállalkoznék leírni az anya fájdalmát, a rokonok, a barátok bánatát. Egy fiatal munkásélet tavaszi virágjában letört. Ez is a Duna. Senkit sem szeretnénk elriasztani, sőt szívesen vállaljuk a Duna szépségeinek propagátori szerepét. De figyelmeztető szóval jelezni kívánjuk a dunai fürdőzés, csónakázás veszélyeit is. Mindenki tudja, hogy aki gépkocsi volánjához ül, annak fokozott gonddal kell ügyelnie épségére. Kevésbé ismert, hogy a folyóvíz sok tekintetben még nagyobb veszélyeket rejt magában. Pedig ezt még törvényünk is rögzíti. A Btk. — míg a közúti forgalomban az ittasságnál megkülönböztet szabálysértést és bűntettet — a vízen az ittasságot kizárólag bűntettként minősíti, kifejezve ezzel a vízi közlekedés nagyobb veszélyességét. A baleseti statisztika is arra int, hogy a Duna szépségeinek csak úgy adhatjuk át magunkat, ha közben nem feledkezünk meg az óvatosságról. Tavaly, annak ellenére, hogy az árvíz miatt három nyári hónap kiesett, tíz fürdőző, csónakázó halt a Dunába, csak Budapesten. A rendőrség a tanácsok segítségével mindent elkövet, hogy a veszélyeket csökkentse. Már kora tavasszal újra vizsgálják a Duna partjait, keresve a víz alatt a meder változásait, és kijelölik tiltó táblákkal a veszélyes helyeket, bójákkal megszabják a fürdőzés területeit. Felvilágosító előadások egész sorozatát rendezték és rendezik sportegyesületekben, csónakgarázsok vezetőinek, s az iskolákban, hogy megtanítsák a felnőtteket és a gyerekeket az óvatossági szabályokra. Rendszeresen ellenőrzik a Dunát és figyelmeztető szóval, ha az nem használ, bírsággal óvják az emberek életét, önmagában a rendőrség azonban nem elegendő. A társadalom egészének kell segítenie abban, hogy a Duna nyújtotta szépséget és felfrissülést ne árnyékolják tragikus balesetek. Különösen a szülőket és a pedagógusokat terheli felelősség, hogy a gyermekek, a fiatalok felismerjék a Duna veszélyeit. Hadd hozzak fel követendő példaként Dinnyés László dunaharaszti általános iskolai tanárt, aki már most levélben fordult a Budapesti Vízirendészeti Kapitánysághoz tanácsért, miként szervezze meg úttörői nyári dunai csónaktúráját, hogy baleset ne érje őket. Még egy hónap és megkezdődik a nyári vakáció. Kedves szülők, ne kerüljön ki a Duna partjára egyetlen kisgyerek se felnőtt ellenőrzése nélkül. Hányszor látni őket a meredek partot szegélyező termésköveken ugrálni. Egyetlen rossz mozdulat, egyetlen megbillenő kő, s a gyerek a vízbe esik. Sebes, nagyon sebes a Duna árja... A legnagyobb veszedelmet éppen a veszély nem ismerése és a járatlanság, a tapasztalatlanság okozza. Kormányunk intézkedett, hogy a lakosság minél szabadabban birtokba vehesse a nyári üdülés nagyszerű természetes eszközét, a Dunát. A fürdőzés például az egész Duna-szakaszon szabad. A korlátozó rendelkezések kivétel nélkül az emberek életét védik. Mi tilos? Tilos ott fürdeni, ahol tiltó tábla van, ezenkívül hajóútban, kőgátaknál, kikötőhelyek közelében, szennyvízbefolyóknál és vízkiemelőknél. És Budapest egész területén csak ott szabad fürödni, ahol erre helyet jelöltek ki. Aki a szabad Dunára megy, annak saját érdekében ismernie kell ezeket a rendelkezéseket. Ugyancsak az emberek szórakozása, üdülése érdekében megszüntették a vízijártassági vizsgát és igazolványt Ez a rendelkezés ugyanakkor kötelességet ró azokra a vállalatokra, intézményekre, amelyek csónakot bocsátanak a dolgozók rendelkezésére. Most már nekik kell gondoskodniuk arról, hogy csak olyanok jussanak csónakhoz, akik úszni tudnak, akik gyakorlott evezők, s a vízen kellő jártasságra tettek szert. Már az idén is van intő példa, hogy nem mindig ügyelnek erre. Április 24-én Vácról túrára indult egy csónak. Tízen ültek benne. A Kompkötő szigetnél egy kőgátnál, ahol veszélyes a víz sodrása, nekimentek a gátnak. A csónak felborult, kilencen a csónakba kapaszkodtak, a tizedik, Kenyeres Zoltán húszéves ipari tanuló vízbe fulladt. A vizsgálat megállapította, hogy tízük közül egy sem rendelkezett minimális vízi ismerettel sem. Ez csak tudatlanság, halálosvégű tudatlanság volt. De mit kezdjünk a hetvenkedőkkel. Sokszor az okos szó, s a rendőri szigor is hatástalan rájuk, pedig veszélyes példájuk ragadós. Tavaly történt. Patkó Béla tizennyolc éves fiatalember azzal szórakozott, hogy az újpesti összekötő vasúti híd pillérjéről öt méter magasságból, az arra haladó hajó hullámai közé ugrott. Jó szóval magyarázták neki: a vízen haladó járművek nagy területre szívóhatást gyakorolnak, s könnyen maguk alá rántják, aki a közelükbe kerül. A fiatalember csak vállát vonta, s a szokott kiszólással válaszolt: „Na bumm és akkor mi van?” Az ilyen ostoba, önhitt emberek megleckéztetését a közösségnekis vállalnia kell. Ne arasson tapsot az ilyen magatartás, hanem érje megszégyenítés, megvetés és gúny a többiek, a környezete részéről. Szép a Duna ilyenkor tavasszal. És nem kevésbé szép nyáron, amikor száz- és százezren keresik majd partjainak és vizének dús menedékét a forró napsugarak elől. Idejében szólunk, vigyázzunk magunkra, ne felejtkezzünk bele a Duna és a többi folyó szépségeibe. A szépség mögött veszélyek is leselkednek. Somorjai József Mára várják Kairóba Koszigint és Gromikét A külpolitikai helyzet A GYŐZELEM NAPJÁNAK 21. évfordulójáról egész Európában megemlékeztek. A Szovjetunióban katonai vezetők, stratégiai szakemberek vonták meg a Hitler-ellenes győzelem mérlegét és tettek utalásokat a mai nemzetközi helyzetre. Malinovszkij marsall honvédelmi miniszter a Pravdában megjelent cikkében a béke legfőbb veszélyeztetőjét abban látja, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Németország katonai szövetséget alakít ki, s ennek megnyilatkozási formája a Bundeswehr nukleáris felfegyverzésének siettetése. A franciaországi megemlékezésen de Gaulle elnök tábornoki egyenruháját öltötte fel, ezzel idézve azokat az esztendőket, amikor a Szabad Franciaország Mozgalom élén, a Szovjetunióval szövetségben küzdött a fasizmus ellen. Több szocialista országban ugyancsak nagy fontosságú megnyilatkozás hangzott el. Adam Rapacki lengyel külügyminiszter Wroclawban, a nyugati lengyel területek emlékművének alapkőletételi ünnepségén utalt azokra a nyugatnémet kísérletekre, amelyeketbékekampánynak álcázva igyekeznek propagandacélokra felhasználni. Rapacki elvetette Erhard kancellár javaslatait és nyomatékosan leszögezte, hogy Lengyelország nyugati határait megmásíthatatlanoknak tekinti, azokról nincs mit és nincs kivel tárgyalni. Egyszersmind az európai béke és biztonság zálogának nevezte a lengyelNDK barátságot, miután a Győzelem Napja a német nép felszabadulását is jelentette. O KOSZIGIN KAIRÓI LÁTOGATÁSA az elkövetkező napokban az egyiptomi fővárosra irányítja a nemzetközi érdeklődést. A szovjet kormányfőt tekintélyes küldöttség kíséri el az Egyesült Arab Köztársaságba. Gromiko külügyminiszteren kívül ott lesz Nyeporozsnij energia- és villamosításügyi miniszter — most is látogatást tesznek az aszuáni erőműnél —, Szkacskov, a külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának miniszteri rangú elnöke és Gorskoi flottatengernagy, a szovjet haditengerészet főparancsnoka, honvédelmi miniszterhelyettes. Az előzetes kommentárok szerint Koszigin széles körű tárgyalásokat folytat majd Nasszer elnökkel és az EAK más vezetőivel. Az eszmecserék magukban foglalják majd a szovjet— egyiptomi kapcsolatok politikai, gazdasági és katonai vonatkozásait — ami egyébként kitűnik a szovjet delegáció összetételéből is -, de ezeken kívül az arab világ és az afro-ázsiai államcsoport problémáit és más átfogóbb nemzetközi kérdéseket. A szovjet sajtó mintegy a látogatás előkészítéseként hírmagyarázatokkal j elemezte a Moszkva—Kairó viszonyt. A Novoje Vremja külpolitikai hetilap legutóbbi számában rámutatott, hogy az egyiptomi vezetők elutasítják egyes álforradalmárok próbálkozását, amelyekkel el akarják szakítani aharmadik világ népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát a szocialista országoktól, más kontinensek munkás- és egyéb haladó mozgalmaitól. Kiemelik Moszkvában azt is, hogy az 1956-os szuezi agresszió után a két ország együttműködése mind szorosabb lett. A Szovjetunió több egyiptomi ipari objektum építésében működött közre, hiteleket nyújtott az EAK-nak, segítette fegyveres erőinek kiépítésében, az asszuáni gátépítésnél pedig hetedik éve dolgoznak együtt a szovjet és egyiptomi mérnökök, technikusok, munkások. Koszigin ma érkezik Kairóba Moszkvából jelenti a TASZSZ Moszkvában vasárnap bejelentették, hogy május 10-én hivatalos látogatásra az EAK- ba érkezik a szovjet kormányküldöttség, amelyet Alekszej Koszigin miniszterelnök vezet. Mint az MTI moszkvai tudósítója emlékeztet rá, szovjet kormányküldöttség 1964 májusában járt legutóbb az EAK-ban N. Sz. Hruscsov vezetésével. Nasszer elnök és miniszterelnöke többször voltak a szovjet kormány vendégei Moszkvában. Az egyiptomi sajtó nagy jelentőséget tulajdonít a Koszigin vezette szovjet kormányküldöttség küszöbönálló látogatásának. A lapok hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Arab Köztársaság népe és hivatalos körei meleg fogadtatásban fogják részesíteni a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét és a küldöttséget. Az Al-Maszaa című lap hangsúlyozta: Az EAK politikai körei nagy fontosságot tulajdonítanak a szovjet küldöttség látogatásának, mert az kétségtelenül tovább erősíti majd a két ország együttműködését. A küszöbönálló tárgyalások — folytatja a lap — fontosak lesznek azért is, mivel mindkét felet érintik az utóbbi időben végbement afrikai és ázsiai események. Nasszer elnök két nyilatkozata az ázsiai helyzetről és Izrael atomfegyverkezési terveiről Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke nyilatkozatot adott a Blitz című indiai hetilapnak, s ugyanakkor — 1956 óta először — nyilatkozott az angol rádiónak és televíziónak is. A Blitz-nek adott nyilatkozatában az elnök aggodalommal szólt a szocialista táboron belül kialakult nézeteltérésekről. Kijelentette, hogy ezek a nézeteltérések „megkönnyítik az imperialista beavatkozási kísérleteket és gazdasági nyomást”. Könnyebbé teszik az amerikaiak vietnami katonai tevékenységét is — mondotta. Az elnök bírálta az amerikaiak kínai politikáját, a Kínai Népköztársaság elszigetelésére irányuló amerikai törekvést. „A kínai forradalom igazságának tudomásul nem vétele, Kína elszigetelésének és lerombolásának megkísérlése, az egész amerikai politika teremtette a mai bonyolult helyzetet Ázsiában”. Nasszer állást foglalt a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítása mellett. A BBC tudósítója egyebek között megkérdezte Nasszert, mi a helyzet az izraeli atomkutató tevékenységgel, s hogyan reagál erre Kairó. Az elnök hangoztatta, hogy Izrael atomfegyvereket akar gyártani, máris egy 24 megawattos reaktorral rendelkezik és plutóniumot is előállít. Az Egyesült Arab Köztársaságnak kizárólag békés rendeltetésű, kicsiny — 2 megawattos teljesítőképességű— reaktora van és nem állít elő plutóniumot. Ha azonban Izrael atomfegyverekhez akar jutni, az EAK is megkezdi az erre irányuló munkát. Föld-levegő rakéták ellenállásába ütköztek az amerikai gépek a VDK fölött Washington újabb saigoni válságtól tart ki beszéde nyomán Az amerikai katonai szóvivő bejelentette, hogy a haditengerészet és a légierő repülőgépei vasárnap mélyen behatoltak a VDK területe fölé. A nyugati hírügynökségek beszámolói szerint az amerikai vadászbombázók minden eddiginél erőteljesebb légelhárításba ütköztek. Az F—105-ös Thunderchief gépeket MiG— 17-es gépek tartóztatták fel. Az amerikai vadászbombázók nem vették fel a harcot, állítólag-üzemanyaggal való takarékoskodás" miatt. A légierő pilótái közölték, hogy az amerikai gépekre legalább 11 föld—levegő rakétát lőttek ki. Egyik repülőgépet találat érte és lezuhant. A saigoni szóvivő szerint nem rakétatalálat érte a gépet, hanem légvédelmi ágyúval lőtték le. Az UPI amerikai hírügynökség hétfői jelentése arról számolt be, hogy amerikai repülőgépek Dél-Vietnam egyik őserdő-borítottavidékére nagy mennyiségű hánytató gázt szórtak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a katonák számára szinte járhatatlan sűrűségben van a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front központja. A jelentés számot ad arról, hogy korábban is használtak már mérges gázokat a szabadságharcosok ellen, de az eddigi gáztámadásokat nem repülőgépről, hanem helikopterekről hajtották végre. A VNA hírügynökség szerint április 24-én Lai Khe-ben egy egész amerikai zászlóalj megtagadta az engedelmességet és nem volt hajlandó felszállni a repülőgépekre, amelyeken a dél-vietnami felszabadító erők ellen vetették volna be őket. A gyalogos zászlóalj több tagja eldobálta fegyverét és laktanyáiba zárkózott be. A tisztek a fegyelem helyreállítására három embert agyonlövettek. Az Új Kína hírügynökség tudósítója vasárnapi riportjában számolt be Saigon körüli útjáról. Az újságíró szerint a dél-vietnami felszabadító hadsereg egységei és a partizánegységek valóságos gyűrűje veszi körül Saigont, a dél-vietnami főváros mindjobban elszigetelődik a külvilágtól. Bush külügyminiszternek és Arthur Schlesingernek, Kennedy egykori külpolitikai tanácsadójának televíziós vitája vezette be az újabb "Vietnami hetet" az amerikai fővárosban. Azamerikai kormány ezen a héten előreláthatóan újabb döntéseket hoz a vietnami háború folytatására és kiterjesztésére vonatkozóan. Schlesinger azzal vádolta Bushot, illetve McNamara hadügyminisztert s a két minisztérium apparátusát, hogy rossz tanácsokat ad Johnson elnöknek, és ezek a tanácsok a legtöbbször nem váltak be. Kennedy egykori szakértője az amerikai külpolitika felülvizsgálását követelte egy vasárnapi tévéinterjúban. Bush külügyminiszter alig fél órával később egy másik tévéadónak adott nyilatkozatában viszont kijelentette, hogy Schlesingernem ért az ázsiai politikához«. Bush védelmébe vette Ky dél-vietnami diktátort és azt mondotta, hogy a sajtó »félremagyarázta" Ky legutóbbi nyilatkozatát. A diktátor azt hangoztatta, hogy a beígért választások ellenére még legalább egy évig hatalmon akar maradni, s ez máris újabb politikai viharokat kavart fel Saigonban. Jól értesült washingtoni újságírók úgy tudják, hogy a saigoni amerikai nagykövetség lázas erőfeszítéseket tesz az újabb krízis kirobbanásának elkerülésére. A követség munkatársai tárgyalni akarnak a buddhista vezetőkkel, hogy lebeszéljék őket a tüntetésekről és más politikai megmozdulásokról. Washington ugyanis a legközelebbi jövőben nagyszabású hadműveletekre számít Dél-Vietnamban és attól tart, hogy az új válság megzavarhatja a katonai vezetés terveit. „Misem félíkk a tárgyalásokról”* Titokzatosság veszi körül a londoni angol a rhodesiai eszmecserét Zambia a Biztonsági Tanácshoz Fordul Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: »Valahol Londonban* hétfőn megkezdődött a brit kormány és a Smith-rezsim képviselőinek bizalmas eszmecseréje. A rhodesiai fehértelepes kormányzatot Smith három befolyásos tanácsadója képviseli: sir Cornelius Greenfield, Gerald Clarke és Stanley Morris. A függetlenségi államcsíny előtt Morris elnökölt azon a hírhedttörzsfői nagytanácson, amelyen a Smith-rezsim által kitartotttörzsfők felvonultatásával kívánták demonstrálni, hogy azafrikaiak" a fehértelepes uralom fenntartását óhajtják. Angol részről Duncan Watson, a nemzetközösségügyi minisztérium államtitikár-helyettese és Oliver Wright, Wilson miniszterelnök volt magántitkára vesz részt a tanácskozáson. Wrightot dániai nagykövetnek nevezték ki azt követően, hogy visszatért Salisburyből, ahol a brit miniszterelnök személyes megbízottjaként felvette a közvetlen érintkezést Ian Smith-szel. Wright fontos szerepe a kapcsolatok felvételében szükségessé tette, hogy új kinevezése ellenére Londonban »hasznosítsa tapasztalatait« a mostani megbeszéléseken is. A megbeszéléseket a legnagyobb titkolózás veszi körül. Titokban tartják a tárgyalások színhelyét, sőt hivatalosan még a tárgyalások tényleges megkezdését sem erősítették meg. Jól tájékozott források azonban úgy tudják, hogyegy semleges helyen"egy szállodában, vagy egy magán-