Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

zott. A szocializmus világában — mondotta — az együttmű­ködés mindenki számára hasz­nos, mert az a testvéri szoli­daritás, a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és önzet­len testvéri támogatás elvein, az országok teljes önkéntessé­gén és szuverenitásának teljes tiszteletben tartásán alapszik. Az ilyen együttműködés a né­pek javát szolgálja, minden ol­dalú továbbfejlődése elsőren­dű fontosságú feladat. — A szocialista országok népgazdaságának növekedése arányában fokozódnak, mind virágzóbbá és intenzívebbé válnak a kölcsönös kapcsola­tok — folytatta az SZKP fő­titkára. — Az élet követeli meg a nemzetközi szocialista munkamegosztás színvonalá­nak emelését. Az együttműkö­dés fejlesztése a munkameg­osztás alapján a szocialista or­szágok számára nemcsak gaz­daságilag előnyös, ez egyúttal hatalmas politikai jelentőségű kérdés is. A gazdasági kapcso­latok fejlődése előmozdítja minden egyes szocialista or­szág felvirágzását, még köze­lebb hozza őket egymáshoz, erősíti népeik barátságát és a szocialista világrendszert. Brezsnyev hangoztató, hogy a szocialista világrendszer or­szágai internacionalista köte­lességüknek tartják a világot átfogó szocialista közösség erősítését Az egységre és az együttes akciókra annál­ is in­kább szükség van, mert ma az imperializmus a világot átfogó forradalmi folyamat meggát­­lására felhasználja a gazdasá­gi, politikai és világnézeti harc minden eszközét és semmitől sem riad vissza. Elsősorban az amerikai imperialisták közvet­len katonai kalandokba is bo­csátkoznak, mint ezt a vietna­mi nép ellen intézett hitszegő agresszió is mutatja. Az európai biztonság­ i felszólalás megemlítette a guantanamói térségben elkö­vetett amerikai provokációt is, mint az amerikai imperia­lizmus agresszivitásának újabb bizonyítékát. "­Kubai bará­taink — mondatta Brezsnyev — biztosra vehetik, hogy a Szovjetunió szilárdan támo­gatja forradalmi rendszerüket, szent jogukat a kubai nép sza­badságára és függetlenségére. Európai kérdéseket érintve, az SZKP főtitkára rámutatott a bonni kormánykörök reván­­sista, militarista politikájának veszélyeire. Emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok különböző javaslatokat tettek az európai béke megszilárdítására. De ha Nyugaton is vannak elgondo­lások, a Szovjetunió hajlandó ezeket is lelkiismeretesen meg­vizsgálni. Nyugat-Németország részt vehetne az európai or­szágoknak a földrész biztonsá­gának megszilárdítására irá­nyuló békés együttműködésé­ben. Egy ilyen ország méltó­képpen előmozdíthatná az európai biztonság megszilárdí­tásának ügyét De hogy való­ban így is legyen, ez jelentős mértékben az NSZK-tól függ. Egy dolog azonban világos: ha a nyugatnémet külpolitika meghatározói továbbra is ki­tartanak kalandor revans ter­veik mellett és ragaszkodnak az európai béke megbontóinak szerepéhez, ez csak még job­ban elszigetelheti Nyugat- Németországot és természetes óvatosságra késztetheti az európai államokat. A katonai tömbök és a védelem A Szovjetunió és a többi szocialista ország — hangoz­tatta Brezsnyev — mindig is ellenezte, hogy Európát és a világot egymással szemben­álló katonai tömbökre osszák. Azt kívánják, hogy a katonai szövetségeket az összes álla­mok békés együttműködése váltsa fel. De amíg fennáll az amerikai imperializmus által agresszív célokra létrehozott NATO katonai tömb, és ez a blokk a revansisták és milita­risták politikáját szolgálja, ad­dig le kell vonni ebből a gya­korlati következtetéseket. To­vábbra is a legnagyobb éber­ségre van szükség, erősíteni kell a szocialista államok vé­delmi képességét. Emellett új­ból kijelentjük — fűzte hozzá —, hogy katonai erőink nem a támadást szolgálják, hanem népeink békés munkájának megvédését. Brezsnyev­ végezetül felol­vasta az SZKP Központi Bi­zottságának a csehszlovák pártkongresszushoz intézett üdvözletét.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Az amerikai kémszolgálat perui mesterkedéseiről­­írt cikket a moszkvai Trud. A lap megír­ja, hogy a limai amerikai nagykövetségen működő CIA- ügynökök rendszeresen lehall­gatták a perui köztársasági elnök telefonbeszélgetéseit. Magn Nmc­M Közlemény a szovjet-jugoszláv külügyminiszteri tárgyalásokról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Közleményt adtak ki Niko­­zics jugoszláv külügyminiszter moszkvai látogatásáról. A köz­lemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia ha­tározottan elítéli az USA fegy­veres vietnami agresszióját és megerősíti szolidaritását a vietnami nép hősi harcával. A közlemény szerint a nyugat­német militarista és revansista erők megélénkülése veszélyez­teti az európai biztonságot és a világbékét. A két kormány állást foglal Nyugat-Németország nukleáris felfegyverzése ellen, akárcsak az NSZK területi igényeivel szemben. Egyszersmind a né­met kérdés békés rendezéséért szállnak síkra. A közlemény ismét aláhúz­za, hogy a nemzetközi helyzet főbb problémáinak értékelésé­ben a két ország nézetei kö­zel állnak egymáshoz, vagy megegyeznek. Megállapították, hogy jelenleg minden feltétel adott a szovjet—jugoszláv testvéri barátság és együttmű­ködés sokoldalú fejlesztésére és erősítésére. Nikezics meghívta Gromikót Jugoszláviába. A szovjet kül­ügyminiszter a meghívást el­fogadta. A kubai belügyminisztérium közleménye Havannából jelenti a Reuter, az AP és az AFP. A kubai belügyminisztérium kedden közleményben ismertette a va­sárnap esti partraszállási kí­sérlet hátterét. A közlemény elmondja, hogy vasárnap az éjszakai órákban hat személy­­lyel a fedélzetén egy motoros bárka kísérelt meg kikötni Havanna egyik külvárosánál. A kubai fegyveres erők a kí­sérletet azonnal észrevették és beavatkoztak. Két személy, akit már partra tettek, a tűz­harcban életét vesztette. Kubai űrhajók és repülőgépek űző­be vették a menekülő bárkát és tizenhat kilométernyire a parttól elsüllyesztették. A fe­délzetén tartózkodó négy sze­mély közül kettő meghalt, kettőt élve fogtak el. Ezek val­lomást tettek. Egyikük, a cso­port vezetője, elmondotta, hogy az amerikai központi hírszerző hivatal, a CIA utasí­tására indultak el Floridából, ahol a kubai ellenforradalmá­rok központi csoportja tevé­kenykedik. Ők az úgynevezett B­L-különítményhez­ tartoz­tak. Utasításuk és céljuk az volt, hogy meggyilkolják Fidel Castro kubai miniszterelnököt és így olyan helyzetet teremt­senek Kubában, amely kedve­ző lenne egy agresszív táma­dás szempontjából. A kubai belügyminiszter közleménye, amely mind a hat ellenforradalmár nevét is meg­adja, közli, hogy a hatóságok fegyvereket, kézigránátokat és robbanóanyagot is lefoglaltak. Ma választ Dominika­ ­i ideiglenes elnök az Amerika-közi csapatok­­visszavonását kérte Kis Csaba, az MTI Santo Domingó-i különtudósítója je­lenti. Szerdán reggel hat óra­kor megkezdődik a szavazás a Dominikai Köztársaságban. A kampány már hétfőn befejező­dött s kedden a törvények ér­telmében tilos politikai propa­ganda tevékenységet kifejteni. A köztársasági elnöki tisztért három fő jelölt indul harcba: Juan Bosch, a Dominikai For­radalmi Párt vezetője, akit a kr­érsékelt elemek és a balol­dali pártok támogatnak, Joa­­quim Balaguer, az úgyneve­zett Reformista Párt képvise­lője, a jobboldal jelöltje és a szélső­jobboldal Rafael Bo­nésig. Politikai megfigyelők sze­rint a szavazás előreláthatóan Bosch pártjának győzelmét hozza. Hector Garcia Godoy, a Do­minikai Köztársaság ideigle­nes elnöke kedden sajtóérte­kezletet tartott. Közölte, hogy az ideiglenes kormány kérte az úgynev­ezett Amerika-közi békefenntartó erők kivonását még július elseje, tehát is szerdán megválasztandó új al­kotmányos elnök beiktatása előtt. A nyugati prosperitás árnyékos oldala Az angol tengerészektől a Ruhr-vidéki bányászokig Az angol tengerész­­sztrájk kétségkívül az egyik legnagyobb esemény­­volt a közelmúlt napokban, de az igazság az, hogy az egész nyugati világban hol itt, hol ott üti fel a fejét sztrájkmoz­­galom­, ami azt mutatja, hogy a prosperitással dicsekvő nyu­gati világ tele van súlyos szo­ciális problémákkal. Minden bizonnyal a leg­szembetűnőbbek Anglia prob­lémái. A brit gyarmati biro­dalom széthullása nem jelen­tette az angol tőke vissza­vo­nulását a volt gyarmatokból, ahol még mindig erősek a font sterling pozíciói. Anglia tehát még mindig a gyarmati ura­lom előnyeit élvezi. Természe­tes, hogy amikor itt Angliá­ról beszélünk, nem az angol nép egészéről szólunk és nem­csak azért, mert a dolgozó osztályok csupán annak van­nak birtokában, amit küzdel­mesen kiharcoltak maguknak a tőkések elleni harcban. Nemcsak ezért, hanem azért is, mert Angliában vannak te­rületek, amelyek haldokolnak. Ez Anglia északkeleti része. Anglia északkeleti része az angol iparosítás hazája. Itt ír­ták az iparosítás történetének első fejezetét. Ezt bizonyít­ják az északkeleten felemelke­dő óriási salakhegyek. Az északkelet volt valamikor Anglia fűtőanyagbázisa, sőt volt idő, amikor az egész ipa­rosított világ fűtőanyagbázisa volt. Ennek az időnek az em­lékeként Darlington vasúti ál­lomáson áll Stephenson első mozdonya. A North-Humber­­landot, Durhamot körülvevő országrészek, egész Észak- Yorkshire lakossága, most a visszaesés, az elmaradottság, a­­k­isemm­i­zettség keserű kenye­rét eszi. Hogy erről meggyőződjünk, elég a tengerpart mentén rö­vid utazást tenni Middlesbo­­rough-tól New­ Castle-ig és rá­pillantani az útbaeső sötét, egyenesen a messzi múltra emlékeztető falvakra. Az érc­es szénlelőhelyek itt közvet­lenül a folyók torkolatánál fe­küdtek és ennek a területnek az ipara, a vas- és fémipar, a nehézipar és a hajóépítőipar erre a nyersanyagbázisra tá­maszkodott. Ám a szénlelőhe­lyek kimerültek és olcsóbb lett távolról behozni az ércet, mint helyben kibányászni. Így állt elő az a helyzet, hogy Anglia északkeleti része foko­zatosan a munkanélküliség és a nyomorúság hazája lett. Most ezekről a területekről, ahová régebben kívülről jöt­tek munkát keresni, tízezrek keresik a kiutat. A kiút azon­ban nem kínálkozik. A Dur­­ham grófságban 1957-ben még több mint százezer ember dol­gozott a szénbányászatban. 1962-ben már csak mintegy 70 ezer ember. Ugyanebben az időben 5 millió tonnával csökkent a szénkitermelés. Az 1955-ben még működésben volt 130 tárna közül most már csak 90 működik. Évről évre növekszenek a bányaipar vesz­teségei. A bányászok között igyekeznek emigrációs hangu­latot teremteni. Ezen a vidéken volt valamikor Anglia büszkesége, a hajóipar egyik fellegvára ( Tees, Wear, és a Tyne fo­lyók deltáját egybefogó terület volt valamikor Anglia leghíre­sebb hajóipari bázisa. A má­sodik világháború után egy ideig úgy látszott, mintha ez a terület és a hajóipar újabb fellendülésnek nézne elébe. Ez azonban csak rövid ideig tartott, s most már azt rebes­getik: a kormány nagy hitet­ nyújt a hajógyártó cégeknek, hogy lehetővé tegye az állo­mányuk elkótyavetyélését Az angol északkelet tragédiá­ja abban áll, hogy a munka­­nélküliek zöme magas képzett­ségű szakmunkás. Ennek kö­vetkeztében, elhelyezkedésük­re nem lévén lehetőség, a leg­utóbbi néhány rövid év alatt 80 ezer ember hagyta el az északkeleti ipari területet. Az ottmaradottak egyre jobban a munkanélküliség áldozataivá válnak. Az angol sajtó hideg józansággal állapítja meg, hogy az Egyesült Államokban és Belgiumban találni nyomo­rúságosabb területeket is. Olyan területeket, amelyeket az illető országok kormányai ínségterületeknek tekintenek. Ám Anglia északkeleti része nem sokkal marad el ezek mögött a területek mögött. Angliától valamivel délebb­re fekszik az iparilag ugyan­csak fejlett Belgium. Belgium­ban is élesen elütnek egymás­tól az ország különböző terü­letei, különösen pedig elma­radnak, s egyre jobban visz­­szaesnek a vallon területek. A belga sajtó megállapítása sze­rint a vallon területek bruttó termelése már évek óta majd 30 százalékkal alacsonyabb a belga átlagnál. Közbevetően leszögezzük azt a tényt, hogy a vallon nyelven beszélő la­kosság Belgium összlakosságá­nak több mint harmadát te­szi le. A gazdasági helyzet vizsgálatánál ismét csak ugyanazokkal a tényezőikkel találkozunk, mint Anglia ese­tében. A vallon iparosítás két fő oszlopa a szénbányászat és a vas- és fémkohászat volt. Az egyik, a szénbányászat már­is a szakadék szélén van és lassan, de biztosan magával­­rántja a másikat is, a vas- és fémipart. Ez azt jelenti, hogy Charleroi és Lieges kör­nyéke Belgium elmaradott te­rületei közé került. 1947 és 1960 között 132 ezer emberre­ csökkent a vallon dolgozók száma. A munkalehetőségek aránya csökken és a belga sajtó már arról ír, hogy 1970 körül további 50 ezer munka­hellyel lesz kevesebb, mint ma. Hogy milyen élesen elüt a vallon terület ipari fejlődése az összbelga fejlődéstől, arra jellemző a vegyipar helyzete. Míg Belgium egyéb részeiben a vegyipar foglalkoztatottsá­ga 1952 és 1962 között 25 szá­zalékkal növekedett, a vallon területen levő vegyiparban 9 százalékkal csökkent. A gumi­ipar a vallon területen 22 szá­zalékkal csökkent, míg az or­szág egyéb területein 47 szá­zalékkal növekedett. Kézen­fekvő a következtetés: a fej­lett technológia a valloni terü­leteken nem nyert elterjesz­tést. A nagy távlatokkal ren­delkező iparágak Belgium egyéb részein építették üzemei­ket, a vallon területek ennek következtében visszaestek és egyre jobban elmaradnak. A szomszédos Fran­ciaországban is vannak ilyen jelenségek. A Paris Match például "belső gyar­matnak" nevezte a Bretagne-t. Emlékeztetett arra, hogy az országrésznek ez a helyzete az egész lakosságot összefogás­ra készteti, amikor sztrájk­harcokra, vagy más gazdasági mozgalmakra kerül sor. Ami­kor a Saint Nazaire-i dokk­munkások néhány évvel ez­előtt sztrájkoltak, a farmerek, a kiskereskedők tömegesen melléjük állta­k. Ez azért tör­ténhetett meg, mert Bretagne összes problémái, mindenkit égető, fájó kérdései, Bretagne gazdasági jövője, az egész or­szágrész kérdése. Amikor a Saint Nazaire-i üzemek elbo­csátják a dokkmunkásokat, a concarneaui halászok, a redoni parasztok, a Saint Paul-i zöld­ségesek, valamint a bresti ke­reskedők úgy érzik, hogy őket is veszedelem fenyegeti, és az elbocsátott munkások mellé állnak. Bretagne gazdasági el­maradottságára jellemző, hogy a nagy ipari vállalatokat még kormánytámogatás is ritkán csábítja erre a vidékre. A Citroen-műveket például csak 150 millió francia franknyi kormánydotációval sikerült egy üzem létrehozására a Bretagne-ba csábítani. A Ruhr-vidéki széntermelés nehézségei éppoly kevéssé old­hatók meg, mint az angol, bel­ga vagy francia szénbányászat nehézségei. Ennek következté­ben az eladatlan szénhegyek növekszenek. Szimbólum is, de mégsem elszigetelt jelenség ez Nyugat-Németországban. Az egész német közvéleményt fog­lalkoztatja a gazdasági növek­vés ütemének lelassulása, a nemzeti jövedelem csökkené­se. Az ez évre tervezett négy­­százalékos növekedést, már az év elején háromszázalékos prognózisra szállították le. Ezek az önmagukban véve ta­lán nem jelentékenyeknek tűnő számok nagy nyugtalanságot idéztek elő nemcsak Nyugat- Németországban. Különösen a tőkebefektetések majd felére csökkenése 1964 és 1965 vi­szonylatában, megbolygatta az egész német közvéleményt. A kormány mérsékletre és taka­rékosságra inti a lakosságot. A munkásság sztrájkharcok­kal védi kivívott és újból ve­szélybe kerülő pozícióit. A sztrájkharcoknak vannak na­gyon jellegzetes, éppen a gaz­dasági csoda fakulásáról ta­núskodó fellépései, amikor például bányászok a többi bá­nyász foglalkoztatását szüksé­gessé tevő műszakbeosztásért harcolnak, vagyis társaik mai és a maguk holnapi kenye­réért Nem kevésbé jellemző, mi­lyen aggályoskodva reagál a Közös Piac más országainak sajtója a nyugatnémet gazda­ság alakulására. A milánói Tempó írta nemrégiben: "Mai helyzetében Nyugat-Németor­szág csökkenti bevitelét és igyekszik növelni az exportot Számolnunk kell azzal, hogy egyre nagyobb nyugatnémet konkurrenciába fogunk ütköz­ni­. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Olaszországban különösen aggódnak a több százezer fő olasz vendégmun­kás miatt, akik ma Nyugat- Németországban dolgoznak. Nem véletlen, hogy a pál­mát e felsorolásban Olaszor­szág hódítja el és Olaszország­ban is a szicíliai­ Palma nevű város környéke. Itt van an­nak az óriási mezőgazdasági területnek a központja, ame­lyet Lampedusa ír le Párducá­ban. Megdöbbentő, hogy a Lampedusa által leírt, száz évvel ezelőtti állapotok, szinte változatlanul fennmaradtak. Ezt a Vie Nuove című római lap írja. A lap így jellemzi a helyzetet: -Ugyanaz a nyomor, éhség, betegségek, agyonzsú­­foltság a házaknak alig nevezhető tákolmányokban, ugyanazoknak az utaknak ne­vezett, de nem járható közle­kedési vonalak, ugyanazok az emberek, ugyanaz a munka­­nélküliség és a legyek mil­­liárdjai­. Közművesítésről szó sincsen. A szennyvíz egyene­sen az utcákra ömlik. A fo­lyékony piszokban háziállaton csatangolnak és a járókelőí­ minduntalan beléjük üköznek. Itt senki sem menekülhet meg a fertőzéstől. Az asszonyok szentül meg vannak győződve róla, hogy a giliszták az em­beri szervezet szükségszerű velejárói. íme, néhány kép Európa ár­nyékos oldaláról. Komor Imre .Szerda, 196­6. június 1. Dél-Virtuai Terjed a buddhisták önkéntes tűzhalál mozgalma Hitét megnyitották ki csapatai előtt Kedden hajnalban ismét élő fáklyává változott egy buddhista lány . Hié városá­ban öntötte le magát benzin­nel, majd felgyújtotta magát Noha a közelben tartózkodó virrasztóknak sikerült elolta­niuk a lángokat, a 17 éves lány, Dien Thi Van három órával később, a kórházban belehalt égési sebeibe. Saigonban a buddhista inté­zet vezetői közölték, hogy a hétfői tűzhalál áldozata a 19 éves Thic Nu Vien Ngoc budd­hista papnő volt — a fiatal nő olyan rettenetesen össze­égett, hogy először nem is tud­ták megállapítani, hogy az ál­dozat férfi vagy nő. A hétfő esti saigoni és a kedd hajnali hiei öngyilkos­ságok azt mutatják, hogy a saigoni buddhista intézet ve­zetőinek felhívását nem fo­gadták meg. A keddi tragédia után Thich Tri Quang hiei buddhista főpap, az egyház "szélsőséges" szárnyának ve­zetője is felszólította híveit, vessenek véget az önkéntes tűzáldozatoknak. A Reuter jelentése szerint a katonaság kedden gyakorla­tilag megadásra szólította fel a Hué városát ellenőrző láza­dó diákokat. A város polgármestere, Phan Van Khoa ezredes elrendelte, hogy a diákok adják át a kor­mánycsapatoknak az általuk ellenőrzött rádióadót, szolgál­tassák be fegyvereiket és bontsák le a barikádokat. Előzően Khoa ezredes és Pham Xuan Nhuan, a Hué­­ban­ állomásozó első hadosz­tály parancsnoka kivezényelte a városból az összes csapato­kat, kivéve egyetlen zászlóal­jat. A megfigyelők ezt a lépést úgy értékelik, hogy megnyi­tották a várost a saigoni kor­mányhoz lojális milícia előtt, amely így bevonulhat ellenőr­zött szomszédos területekről. A saigoni katonai szóvivő közölte, hogy az elmúlt 24 órában az amerikai légierő ismét nagyobb támadásokat intézett a VDK ellen, mivel az időjárási viszonyok megjavul­tak. Halálra ítélték Mobu­tu politikai ellenfeleit Leopoldville-ből jelenti az AP. Egy katonai bíróság ked­den Leopoldville-ben halálra ítélt négy volt kongói minisz­tert, akik a Mobutu tábornok elleni sikertelen összeesküvést vezették. A négy személy a követke­ző: Evariste Kimba, aki egy ideig miniszterelnök is volt, továbbá Jerome Anany, Ale­­xandre Mahamba és Emanuel Bamba. Az ítéletet Ingila ez­redes, a katonai bíróság elnö­ke hirdette ki. Justin Bomboko kongói kül­ügyminiszter kedden közölte, hogy kormánya nemkívána­tos személynek minősítette Alain Reus belga diplomatát, a leopoldvil­le-i belga nagykö­vetség első titkárát, akiről be­bizonyosodott, hogy része volt az összeesküvésben. A külügyminiszter sajnálko­zását fejezte ki­ ■ amiatt, hogy, néhány nagykövetség támo­gatta az összeesküvőket. Kö­zölte, hogy az elítéltek a fran­ cia, a nyugatnémet, az ameri­kai és a belga nagykövetség­gel léptek kapcsolatba, majd hozzáfűzte, hogy a szóban for­gó személyek vallomása sze­rint Nyugat-Németország és az Egyesült Államok, valamint Franciaország elzárkózott az összeesküvés támogatásától.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Ko­szigin kedden fogadta Ghale­­bet, az Egyesült Arab Köztár­saság moszkvai nagykövetét, akivel meleg, baráti hangu­latú eszmecserét folytatott. ›› (Lagos, Reuter) Lőhetnek a katonák a fosztogatókra és gyújtogatókra Nigériában, mi­után az ország északi részé­ben véres incidensek voltak.­­­ (Párizs, MTI) Veszély fe­nyegeti két börtönben sínylő­dő iráni hazafi életét — kö­zölte az Humanité. A Tudeh­­párt két vezetőjét Parziv Hék­­■metdjut és Ali Khatarit több mint másfél éve hurcolták börtönbe és most halálbünte­tés fenyegeti őket

Next