Magyar Nemzet, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

Csütörtök, 1966. június 9." Antalffy Gyula TATRA! NAP A vándorlás harmadik reg­gele a Homoska füves tetején talál. Az Alacsony-Tátra fő­­gerincének ez a hatalmas fel­­boltozódása olyan, akár egy tar koponya; halántékát sűrűn beszövi a törpefenyő, de hom­loka és fejebúbja fénylő, si­ma, nagy gyepmező. Tömöt­­tebb, sűrűbb pázsitszőnyeg nincs tán sehol ennél, rövid­re nőtt szittyó- és perjefélék dús szövedéke az egész orom; a láb nem süpped­t el benne, de ring minden lépés a rugal­mas puhaságban. A jószagú sziklafüvek me­zején keskeny gyalogösvény fut át, s vész el a messziben. Egymáshoz kapcsolódó csú­csok s nyergek során kanya­rog végiig ez a pázsitba mé­­lyedő puha csapás az Ala­csony-Tátra nyolcvan kilomé­ter hosszú főgerincén, aki vé­gigjárja, egy világgal lesz gazdagabb. Ez a világ gyönyörűségesen tárul ki a Homolka tiszta ma­gasából. Lent, délen a Garam vágtat, fent, északon a sebes Vág rohan, a két folyó mély völgye között harminc kilo­méter szélességben vonul száz kilométeren át a zöld hullá­mokban ívelő gerincek vége­­szakadatlan sora. Mögöttünk tegnapi tanyánk, a 2045 méter magas Gyömbér emeli az égre sziklakupoláját, előttünk a kéklő távolban pedig végcé­lunk, a Királyhegy, az Ala­csony-Tátra roppant várfalá­nak keleti sarokbástyája. A Vág völgyét most omlós fehér ködök takarják, de a mélyen gomolygó felhőkből káprázatos csillogással emel­kednek ki deréktól fölfelé a Magas-Tátra tüskés tornyai. Monumentális tájkép! A reg­geli nap ragyogásában szinte kéznyúlásnyira van tőlünk a Kárpátok gerincéből kiugró nagyszerű sziklacsoport. Csip­kés csúcsok tengere ágasko­dik előttünk, napsütött olda­laik ibolyaszínben ragyognak, olyan sejtelmes­ lágysággal, mintha belülről világítanák meg őket rejtett fényforrások. A kékes fehér hócsikokkal sá­­vozott sziklarengeteg fölé ha­talmasan emeli büszke gránit­fejét a legmagasabb tátrai orom, a Gerlachfalvi-csúcs. A pázsitösvény aláhaj­lik az­tán egy szelíd nyeregbe, és szürkés hófoltok között vezet tovább az északi oldalon. Ahogy tűnik a hó, úgy fog­lalják el nyomban a helyét a hegyi tavasz első virágai. Az összezsugorodó hótakaró szegélyén, a csapzottan elfek­vő sápadt tavalyi fűmezőből itt is, ott is emelgeti már hal­ványlila kelyhecsikéit a kár­páti sáfrány. Egy-két napig virágzik, aztán csendesen el­dől, majd úgy eltűnik, mint­ha a föld nyelte volna el. Vastag gyapjas butácskájá­ban is mintha dideregne a ró­zsaszínes alpi kökörcsin, de az égőpáros kászéli szegfű szinte fölgyújtja maga körül a lábon száradt őszi füveket. A mentaillatú friss pázsit­ból seregestül tör elő a kár­páti harangrojt, sallangosan behasogatott pártájával olyan, mintha égszínkék háncsszok­nyában lengő hawaii lányka lenne. Lejjebb mindent elbo­rít a gyalogfenyő meg a törpe boróka bozótja, aztán tépet­­ten, rongyosan elénk állnak a legmagasabbra fölhatolt lucfe­nyők viharvert, kopott elő­őrsei. ők vezetnek be abba az örökzöld rengetegbe, mely a sziklafüves gyepek birodalma alatt az egész hegységet körül­öleli. Méteres átmérőjű oszlopsze­rű szálfák sorakoznak elénk, s befogad titokteli mélyébe a mesék erdeje. Nyílegyenesen törnek az égre a cserepes kér­­gű óriások; csak a legtetejük, a csúcs hegye zöldell, alsó ágaik csupaszon, feketén me­­redeznek szét az örökös fél­homályban. Az izmos fiiatal törzsek toronymagasra szök­nek föl, ághegyükön sötét ibo­­lyás színű gömböcske a most fejlődő idei toboz. Még vat­­taszerűen lágyak a fedőpik­kelyei, mint ahogy a sün­anya is puha tüskékkel hozza a vi­lágra édes gyermekét. A felnőtt, életerős fák il­latos gyantát izzadnak meg­nyitott derakukból, a száraz, nedvtelen, roskatag öregek egymást támogatják félig ki­dőltükben. S aki már leha­nyatlott, hallgatagon hever a puha páfránypárnákon. Szét­ömlő testük barnássárga por­rá hull, és dús sarjadást indít el új életre. Elmálló roppant tüskék tetején, kidőlve kor­hadó vén törzsek hasadt kér­ge alól parányi fenyőcseme­ték nyújtogatják föl fésűszerű kis uj­jacskáikat. A hegység gránit testét fe­dő vékony földréteg lágyan hullámzik lábunk alatt, a do­hányszín tűlevéltakaróval fe­dett ösvényen nincs zaja a lé­pésnek. Mégsem néma az erdő, pedig szellő se jár a fái közt. A lucos külön titka ez: belen­gi valami sajátos csend, amelynek hangja van. A fe­nyőerdő mindig beszél, még teljes szélcsendben is van sza­va, most akár az elhaló léleg­zet, majd mint egy messze to­­vasikló gyorsvonat suhogása. Neszfogó havon járhatnánk ily puhán, pedig durva kő­tömbök tengere az egész hegy­oldal, melyen ösvényünk ka­nyarog. De a vad töremelék­­lejtőt teljesen benőtte az áfo­nya — bogyóformájú rózsaszín virága épp olyan, mint ősz­szel a gyümölcse —, a sima hátú görgetegeket pedig pu­hán takarják a mohák. Zöld csillagocskáik fehéren hókris­tályoknak is beillenének. A sziklarepedésekből előtörő páfrányhajtások finommívű pásztorbotokként emelkednek seregestül a húsos kövirózsák és kőtörőfüvek fölé. Csendben telnek, múlnak az órák, de a fenyvesnek nincs soha vége. A luc néha keve­redik nyírrel meg cirbolyával, kisebb-nagyobb tisztások nyíl­nak ki s záródnak össze, egy­­egy patak tér mellénk és siet tova, így megyünk. Szelíd tájban, noha ősrengetegben. Nincsenek nyomasztó érzése­ket keltő vad sziklaalakzatok, rettentő szakadékok, szilánkos szík­ek, roppant kőtornyok, melyeknek formahatása oly félelmetes, nyugtalanító s le­nyűgöző. Minden derűs és kedves itt, a formák, a szí­nek, a hangok, az illatok, s minden olyan emberi méretű, mintha lankás középhegység­ben járnánk. Pedig másfélezer méter fölött ível velünk a vadászoknak vágott, kanyar­gós kedvű szintűt. Sétálva bal­­laghatunk rajta, kényelmesen, fáradtság nélkül, reggeltől es­tig, sok-sok kilométeren át. Késő délután kerül elénk, az első akadály. Vaskos dere­kú fenyőszál fekszik kereszt­ben az ösvényen, s nem vén­­ségtől eldőlt, ágtalan aggas­tyán , tövestül kicsavart fia­tal luc­dalia. Egy-két hete he­verhet itt, tűlevelei még nem peregtek le, ágvégein sem her­vadt el a haloványabb zöd idei hajtás. Kifordult gyökér­­zete élére állt óriás malomke­réknek tűnik, ahogy köralak­ban feltépte a földet az elha­­nyatlló óriás. Átmászunk fürgén a derék szálfán, aztán kapaszkodunk föl a következőre, mert jó né­hány keresztezi még utunkat, jobbra is, balra is kidőlt lu­­cok serege hever mindenfelé. A másfajta izommunka örö­mével mászkálunk fáról fára, meglovagoljuk őket, aztán ka­ron függve aláereszkedünk a túloldalukon. Úgy küzdünk meg egymás után velük, mintha várak sorát vennénk be, für­gén, könnyedén, szinte diadal­menetben. De mintha kissé lassú lenne ez a diadalát. Másfél órája csináljuk, és alig-alig tettünk meg száz-kétszáz métert Pe­dig ki tudja, mi van még előt­tünk. A nap is kezd lefelé hajlani, jó lesz gyorsítani a tempót. De minden porcikánk a lassítást kívánja, s egyre hosszasabban üldögélünk el a törzseken, mielőtt átvetnénk magunkat rajtuk. Először a vidámságot veszt­jük el, aztán izmaink örömét, majd már csak a remény ösz­tönöz továbbhatolásra, hogy hátha véget ér a következő kanyarodónál a torlasz-mező. De újra és újra kezdődik, s érezzük, erőnk lassan teljesen elhagy. Fel kell deríteni a távolabbi terepet, van-e remény, vagy itt szakad ránk a magashegyi , jeges éjszaka? Egy állva ma­­­­radt fenyőszál létrafokszerű­­ ágain fölhágunk néhány mé-­­­ter magasba, de nyomban el­ is áll a lélegzetünk. Egy rémlát-­­ vány van előttünk, olyan kép,­­ mely sokáig visszatér majd a gyötrő álmainkban. A májusi­' szélvihar az egész hegyolda- ■[ ion letarolta az erdőt, egymá- Js són fekszik ezer meg ezer i] szálfa. Fölfelé a hegyvonulat­­i gerincéig, le a mély völgy tá­­i[ voli talpáig úgy hever rendek- ji be dőlve a fenyves, ahogy le- ,­ vágta az orkán kaszája. Innen nincs menekülés! A letarolt 11 oldal közepéből legfeljebb he- ■­­likopter emelhetne ki. Ji De mégis menni kell, mász- [a­ni kell, vánszorogni kell, ha (’ négykézláb, ha bújva, hason- 'i csúszva, akárhogy. Csak el a pusztulás vad mezejéről! Fölfelé nincs remény mén-1e­ni, erőnk elfogytán. A patak­­i völgyébe kell aláereszteni ma­­gunkat, tehetetlenségünk ere­­jével. A tört ágaikra támasz-!' kodó törzsek egy-másfél mé-'l ter magasan feküsznek el a talaj fölött, felhúzódzkodni is már nem tudunk rájuk. A f­ rönkök alatt, a széthajlított ij gallyak feszülő résein sajtol- 'i juk át magunkat, ülve csú-11 szűnik egy emeletnyit, aztán kezdjük újra elölről. !' Karunk, lábszárunk csupa ii seb már, ragadunk a vérrel , vegyült gyantától, s érezzük is nem sokáig bírjuk. A ránk te-­­­rült félhomályban meg-meg-11 ülünk egy-egy áfonyaton, míg e­ csitul izmaink remegése, szí­­­ vünk nyugtalan verése, ar­­cunk tüzes lángolása. Ilyen volt hát az a bizonyos gyepű is a Kárpátokban meg a Sopro- Ji­ni-hegyekben, az egymásra is döntött kisfák torlasza, a ta­­j­tárok meg a németek ellen —!' ez a kép zakatos feldúlt'f agyunkban, s pereg észvesztő !' gyorsasággal, mint tébolyult .| film egy lüktető, forró vász- [i non.­­| Ekkor égi hangként csobban meg távolból a völgy patakja.'! Villámsújtottan állunk meg.!' igaz-e, vagy csak káprázat, ér- ' zékcsalódás? Csobog, csobog \ — s már vágjuk is magunkat­­ hanyatt, és mint élettelen szál-­­ fák csúszunk lefelé, lábbal­­ előre, egyhuzamban a völgyig.­ A pataknál két lábra állunk,, kitá­ntorgu­nk a völgytalp kis ' hegyi rétjére, s hangtalanul­­ dőlünk végig a pázsiton.­­ Magasan jár a hold, amikor­­ felriadunk. Pár lépésre tőlünk­­ ott áll egy fekete pásztorszál-­­lás, három fejőállással kitárt­ ajtaja előtt. Most látja csak [ meg magához tért szemünk. ■[ A kunyhó faágyán fenyőgally-|s derékalj, a hideg tűzhelyen el- is szenesedett fenyőhasábok, be­­lőlünk is csak úgy árad a sű­­rű gyantaillat. Kezdünk ébre- | dezni, éledezni; lassan azt is ■ érzékeljük már, hogy mik­­ azok a furcsa tárgyak a ge- ■' rendafal kampós szögein. Sajtárok, bödönök, fából is cifrázva faragott ostyepka-1| formák. 1 Forgalomkorlátozás június 10-én Június 10-én a Magyar Úttörők Szövetségének a Dózsa György úton rendezendő díszszemléjével kapcsolatosan 17 órától körülbelül 19 óráig az alábbi forgalmi korlá­tozást léptetik életbe: Autóbusz: az 1-es járat a Nép­­köztársaság útja—Bajza utca— Szondry utca—Állatkerti út—Ka­­csóh Pongrác út elterelt útvonalon közlekedik. A 4-es járat a Népköztársaság útja—Bajza utca—Szondy utca—Dó­zsa György út, tovább eredeti út­vonalon közlekedik. A 20-as és a 30-as járat a Keleti­pályaudvar—Nefelejts utca—Dam­janich utca—Bajza utca—Szondy utca—Dózsa György út, tovább eredeti útvonalon közlekedik. Az 55-ös a Róbert Károly körút —Vágány utca—Állatkerti út—Ka­­csóh Pongrác út, tovább eredeti útvonalon közlekedik. Trolibusz: A 70-es, a 72-es és a 79-es nem közlekedik. A 75-ös a Thököly út és a Nép­liget között közlekedik, s a Váci út és a Thököly út között a közle­kedés szünetel. Földalatti vasút: A Hősök téri megállóhelynél nem áll meg. Zárt terület: A Bajza utca— Szondy utca—Állatkerti út—Hősök tere—Népstadion út—Ajtósi Dürer sor—Landler Jenő utca—Murányi utca által határolt terület. Járművekkel várakozni tilos: A Dózsa György úton, a Hősök tere és a Landler Jenő utca közötti sza­kaszon. A Benczúr utcában, a Dó­zsa György út és a Bajza utca kö­zötti szakaszon. A Gorkij fasorban, a Dózsa György út és a Bajza ut­ca közötti szakaszon, valamint a Marék József utcában, a Dózsa György út Bajza utca közötti sza­kaszán. — FÜRDÉS KÖZBEN A RABÁ­­BA FULLADT Magyarlak község­nél Mesics Zsuzsa 15 éves gimna­zista lány. A halálos szerencsét­lenség ügyében vizsgálat folyik. — KÉT VAGON KÖZÉ SZORULT tolatás közben, Székesfehérvárott, a vasútállomáson Hegedűs György 52 éves MÁV-kocsirendező és meghalt. A légyirtós toxa zászlóval EGYSZERŰ — GAZDASÁGOS — BIZTONSÁGOS! A tartós védelemhez minden 100 négyzetméter alapterü­letre 50 darab zászlót kell kifüggeszteni. Gyártja a 151 680 sz. magyar szabadalom szerint: FERROKÉMIA KTSZ, Budapest, XIII., Országbíró utca 68. Forgalomba hozzák az élelmiszer és vegyiáru nagykeres­kedelmi vállalatok BUDAPEST, KAPOSVÁR, SZEGED, GYŐR, MISKOLC, SZÉKESFEHÉRVÁR, DEBRECEN, PÉCS, SZOLNOK Magyar Nemzet Bekapcsolták a belvárosi forgalomirányító jelzőberendezések vezérlő központját Szerda reggeltől központi vezér­léssel működnek a belvárosi for­galomirányító jelzőberendezések a Kossuth Lajos utcában, valamint a Tanács körútnak és a Bajcsy- Zsilinszky útnak a Népköztársa­ság útja és a Rákóczi út közötti szakaszán, továbbá a József Attila utcában. A gépjárművek és a villamosok a központi vezérlésű jelzőlámpák­kal ellátott útvonalakon megállás nélkül haladhatnak, ha alkalmaz­kodnak az alábbi feltételekhez: 1. A villogó zöld jelzésre megállni nem szabad, ez a jelzés csak a ke­resztezésen való gyors áthaladásra figyelmezteti a járműveket. Ha ugyanis a jelzés a jármű áthala­dása közben vált át villogó zöldre, a továbbhaladás kevesebb zavart okoz, mintha erre a jelzésre a jármű lefékez és feltartja a jármű­­oszlopot. 2. Piros-sárga jelzés ideje (3, vagy 5 másodperc) alatt a motorokat fel kell túráztatni és a zöld jelzés­re maximális gyorsítással kell el­indulni. 3. A központi vezérlésű jelző­lámpákkal ellátott útvonalakon a megállás nélküli áthaladás általá­ban óránként 28—40 kilométeren­kénti sebességgel történhet. A mellékutakról kihajtó járművek pedig óránként 25—50 kilométeres sebességgel soroljanak hozzá a járműoszlop végéhez. 4. A gépjárművezetőknek a pár­huzamos közlekedés lehetőségei szerint kell haladniuk. A jelző­lámpák előtt minden forgalmi sá­vot egyenletesen használjanak ki. ­ ÖSSZEÜTKÖZÖTT EGY TAXI ÉS EGY MOTORKERÉKPÁR a XIII., Élmunkás tér és az Élmun­­kás-h­íd torkolatánál, mert Bíró Mihály, a taxi vezetője nem tar­totta be a követési távolságot. Gáspár Imre 25 éves műszerész, a motorkerékpár vezetője súlyosan megsérült. tagja már A HANGLEMEZKLUBNAK? JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: JÚNIUS 30 KÉRJEN ISMERTETŐT A MAGYAR HANGLEMEZKLUB TITKÁRSÁGÁTÓL Budapest, V., Semmelweis utca 1. TELEFON: 187—990 Mit hoz a Nyárias zivatarok országszerte, a Balaton már ismét 20 fokos Szerdán Medárd napja volt. A néphit világszerte azt tartja, hogyha a híres rózsa­termesztő francia püspök névnapján zi­vataros az időjárás, akkor­­n­egyvennapos medárdos eső­zést várhatunk". A néphitnek ma már tudományos alapja is van. A meteorológusok fel­jegyzései szerint Medárd nap­ja körül rendszerint páradús légtömegek rohanják meg Európát, ha korábban száraz, meleg nyárias időjárás ural­kodott. Ekkor elkövetkezik a Medárd napi váltás és sokszor hosszú hetekig a nap különbö­ző óráiban hosszabb-rövidebb záporok hullanak, zivatarok tombolnak. — Mit hoz az idei Medárd­­nap? — kérdeztük szerdán az Országos Meteorológiai Inté­zetben dr. Berkes Zoltántól, a távprognózis osztály vezetőjé­től. — Tulajdonképpen — mon­dotta Berkes dr. — már május 29-e óta benne járunk a me­dárdos időjárásban. Emlékez­zünk csak vissza a hideg esők­kel beköszöntött pünkösdi idő­változásra. Egyes magaslati helyeinken még havazott is, s azóta a meleg érkezésével pá­radús légtömegek is ellepték hazánkat. A Medárd korábban­­ érkezett az idén, mint ahogyan a február márciusi időjárást o hozott, a március áprilisit, áp­­­­rilis végén beköszöntött a nyá­rias időjárás és május végéig­­tartott. Napok óta nemcsak hazánkban, hanem az Atlanti­­óceán partvidékét kivéve Nyu­gat-, Közép- és Kelet-Európá­­ban nyárias hőmérséklet mel­lett mindenütt zivataros az időjárás. A levegő tele van nedvességgel, a légkör állan­dóan iharra hajló. Nagyobb zivatarokat a távprognózis adatai szerint egyelőre a hét vége ígér. Azt még nem "jó­solhatjuk" biztonsággal, hogy hosszú hetekig tart-e a mosta­ni, kétségtelenül medárdos, te­hát fülledt, meleg, zivataros időjárás. Tekintettel arra, hogy korábban léptünk be a ziva­taros zónába, remélhetjük, hogy korábban ki is jutunk be­lőle. A Meteorológiai Intézet elő­rejelző osztálya, amely a napi hőmérsékletet értékeli és 36 órára ad prognózist, arról szá­molt be, hogy Medárd napjára virradóra az országnak úgy­szólván minden részén voltak zivatarok. A viharok idején azonban a nappali 20—25 fo­kos hőmérséklet csak két-há­­rom fokkal csökkent. Szerdán délben Budapesten 26 fok me­leg volt, Kaposvárról 35 fokos kánikulát jelentettek. A Bala­ton hőmérséklete ismét elérte a 20 fokot, tehát egy hét alatt több mint 12 fokkal emelke­dett. Szerda délután Nagykanizsa és Debrecen környékéről je­lentettek nagyobb zivatarokat (sz. j.) A középiskolákban is véget ért a tanév Szerdán a középiskolákban is befejeződött a tanítás. A tanévzáró értekezletet — az igazgató döntése szerint — az általános iskolákban június 25-ig, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban pedig jú­lius 2-ig tartják meg. A különböző nyári tovább­képző tanfolyamokat — ame­lyek e hó végén kezdődnek — július 15-ig befejezik, mert — miniszteri rendelkezés értel­mében — július 15-től augusz­tus 24-ig biztosítani kell a pe­dagógusok szabadságának za­vartalanságát Azok a nevelők, akik tanfolyamon nem vesz­nek részt és tanév végi teen­dőiket az iskola igényeinek megfelelően ellátták, szabad­ságukat már július 15-e előtt megkezdhetik. Erről az isko­la igazgatója dönt A pedagógusokat augusztus 24, az igazgatókat és a peda­gógus státusban levő felügye­lőket augusztus 22 előtt a tan­év előkészítésére nem szabad berendelni. Egységes irányítás alá kerülnek a gyógyfürdők és a klimatikus üdülőhelyek Egységes irányítás alá ke­rülnek az ország gyógyvizei, gyógyfürdői, klimatikus gyógy­helyei: július elsején megala­kul az Egészségügyi Minisz­térium Országos Gyógyfürdő­­ügyi Igazgatósága. Az igazga­tóság lesz a gyógyvizekkel és fürdővizekkel, gyógyvizekkel, szanatóriumokkal, klimatikus üdülőhelyekkel kapcsolatos szakigazgatási feladatok leg­főbb irányítója, szakfelügyeletet gyakorol a természetes gyógy­módok felhasználása fölött Feladatai közé tartozik az is, hogy elősegítse a gyógyulási célból Magyarország felé irá­nyuló idegenforgalom fejlesz­tését. A gyógyfürdő- és üdülésügy elvi kérdéseiben, valamint a különböző szervek közötti együttműködés biztosításában az egészségügyi miniszter ta­nácsadó szerve a Központi Gyógyhelyi, Üdülőhelyi és Fürdőügyi Bizottság lesz, amely a SZOT és az érdekelt szaktárcák, a Tervhivatal és más főhatóságok képviselőiből alakul meg. — Rátonyi Róbert vidám estje »Nő nélkül nem lehet- címmel a Kuli­ch Gyula Szabadtéri Színpad következő műsora szombaton, jú­nius hó 11-én és vasárnap, június hó 12-én este 8 órakor. Közremű­ködik: Fónay Márta, Galambos Erzsi, Mednyánszky Ági, Mikes Lilla, Felles Júlia, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Baksay Árpád, Bö­szörményi Mihály, Gyurién Jó­zsef. Kísér: Hadai Győző és együt­tese. Konferál: Murányi Lili. Je­gyek a színpad pénztáránál du.­ 2—7 óráig (telefon: 340—159.), a Színházak Központi Jegyirodájá­ban (telefon: 120—000) és az üzemi közönségszervezőknél kaphatók. X[ DTP i I hitellevélre I FED—3 tokkal 1200,— Ft ZORKIJ tokkal 1700,— Ft BE H KVARZ 2x8 mm-ts |p|| felvevő 1200,— Ft |g| FED—4 tokkal 1400,— Ft |Í KIJEV—4 tokkal 2400,— Ft M B KVARZ 2x8 mm-es felvevő, Ng|SI beépített fénymérővel 1500,— Ft fil lÉval FÉNYKÉPEZZEN FORTE FILMMEL!

Next