Magyar Nemzet, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

2 Johnson megkísérelte megemelni Wilson nemzetközi hitelét A­ tört sajtó dühösen támadja az amerikai elnököt Londonból jelenti az MTI. Wilson miniszterelnök wa­shingtoni látogatásának ered­ményét angol politikai körök­ben a legnagyobb gyanakvás­sal fogadták. A konzervatív sajtó bőszülten támadja John­­sont, amiért Churchillhez ha­sonlította Wilson­t és egekig magasztalta a munkáspárti kormányfő "államférfiúi nagy­ságát". Nyíltan azzal vádolják az amerikai elnököt, hogy be­avatkozik az angol belügyekbe és a "­legolcsóbb megoldást" választja, amikor Wilson fel­­dicsérésével próbálja helyre­állítani Anglia külföldi hitele­zőinek bizalmát a font sterling iránt Worthsome, a Sunday Te­­legraph szerkesztője washing­toni különtudósításában ezt ír­ja: “az a tény, hogy Johnson elnök egyenesen Winston Churchillhez hasonlította Wil­sont riasztó bizonyítéka an­nak, hogy az amerikai kor­mány milyen komoran ítéli meg az angol gazdasági és po­litikai helyzetet. A londoni amerikai nagykövet tanácsa alapján Johnson úgy döntött, hogy Wilsonnak meg kell adni minden lehető bátorítást. Az már azonban a pánikkal hatá­ros, hogy az amerikai elnök ömlengő dicséreteivel halmoz­ta el a brit kormányfőt". " Angol megfigyelők szerint Washingtont "­roppant kelle­mesen lepte meg Wilson bá­torsága" a drákói deflációs in­intézkedések és az általános bérfagyasztás elrendelésével. Különösen azt “Csodálják", hogy Wilson inkább vállalta a törvényerejű bérfagyasztásban rejlő óriási politikai kockáza­tokat, minthogy engedjen a katonai kiadások radikális le­faragására irányuló hazai kö­veteléseknek. A Times washigtoni tudósí­tója hétfői jelentésében meg­állapítja: az elnök látványos "bizalmi demonstrációjával" ellentétben az amerikai kor­mánykörök erősen kétlik, hogy Wilsonnak sikerül-e meggyó­gyítania az "­angolkórt", a szi­getország vészes pénzügyi gyengeségét. Angol hírmagyarázók rámu­tatnak: nem volt véletlen, hogy a brit kormány a múlt pénteken, a Wilson—Johnson találkozó napján tette közzé Fehér Könyvét a bérfagyasz­tásról, amelynek a legrosszabb balsejtelmeket is meghaladó szigorúsága általános lázongást váltott ki a szakszervezeti mozgalomban. Wilson ezzel bizonyította az amerikai­­ el­nöknek, hogy el van szánva a legnépszerűtlenebb intézkedé­sekre is, hogy a "brit katonai kötelezettségek" feladása nél­kül szilárdítsa meg a font ster­linget — állapítja meg az Ob­­server szemleírója. Brown gazdasági diktátor­ felhatalmazása a brit parlament előtt Londonból jelenti az MTI. Tíz nap van még hátra az an­gol alsóház nyári szünetéig, s a Wilson-kormány ez idő alatt mindenáron keresztül akarja erőszakolni az ostromállapot­gazdálkodás törvényeit. A Sun hasonlata szerint a kormány úgy akar végiggázolni a par­lamenti ügyrend akadályain, mint harckocsi a zsúfolt autó­parkoló helyen. A gazdasági kényszerintéz­kedésekkel foglalkozó 25-tagú parlamenti bizottságban Frank Cousins, a nemrég lemondott technikai miniszter vezeti a szakszervezeti ellenzék non­stop-támadásait a bérbefa­gyasztó törvények ellen. Cou­sins egy igen fontos záradé­kot és 23 egyéb módosító ja­vaslatot terjesztett elő, de a konzervatív képviselők is sok ellenindítvánnyal élnek. Mint a Times írja, az ellenzék veze­tői minden tőlük telhetőt meg­tesznek, hogy az összes parla­menti vitalehetőséget felhasz­nálják és így akadályozzák meg George Brown gazdasági csúcsminiszter dik­tátori hatal­mának megszavazását. A kormány sietségének má­sik oka az, hogy a csomagterv gyors törvénybe iktatása esetén Wilson könnyűszerrel elintéz­hetné az októberi munkáspárti kongresszuson várható nagy ellenállást, hiszen addigra már egy “­megszokott", két hónapja működő és immár megváltoz­tathatatlan gazdasági, komp­lexum ellen kellene hadakoz­niuk a nagy szakszervezetek­nek. Wilson , "gazhengerekek", győzelmét mindamellett csak­nem bizonyosra veszik a hét­fői londoni lapok, tekintettel a kormány nagy alsóházi több­ségére, de egybehangzóan azt jósolják, hogy­­ “rendkívül éles, késhegyre menő parla­menti vitára számíthatunk ezen a héten". Folytatódik az amerikai légiforgalom sztrájkja A szakszervezetek elvetették a Johnson közvetítésével született megállapodást Lagosból jelenti a Reuter és a UPI. Jakubu Gowon al­ezredes, a nigériai hadsereg magas rangú tisztje, aki a hadsereg Lázadó egységeinek nevében­ tárgyalt a katonai kormány képviselőivel, hétfőn a nigériai rádióban bejelen­tette, hogy átvette a hatalmat az országban., Hangoztatta,,­­hogy hatalomrajutása a leg­felső katonai tanács többségé­nek hozzájárulásával történt.­ Megerősítette, hogy Ironsi tá­bornok nigériai államfőt a lá­zadók elfogták és hollétéről —­ valamint az ugyancsak fog­lyul ejtett Faguiyi nyugat­nigériai kormányzóról — nem tudnak. Gowon alezredes hausza törzsbeli, mint a hadseregnek azok a tagjai, akik múlt hét pénteken fellázadtak Ironsi kormánya ellen. Gowon han­goztatta, hogy­­"az egységes kormány nem állta ki az idő próbáját". Gowon 12 évet töl­tött a nigériai hadsereg szol­gálatában. Tanulmányait Nigé­riában, Ghanaban és a sand­­hursti angol katonai főiskolán végezte­ . Hétfőn reggel még lövöldö­zés folyt Lagos térségében, s hír szerint a lázadók egy híd két oldalán foglalták el állá­saikat. Ez a híd köti össze Lagost a szárazfölddel. A lázadó csapatokat az északi hausza törzsből szár­mazó tisztek vezetik, akik azért keltek fel Ironsi tábor­nok katonai rendszere ellen, mert attól tartanak, hogy a januári államcsínyt­­végrehaj­tó déli ibo és joruba törzs tag­jai végképp kezükbe kerítik az államhatalmat. A legnépe­sebb nigériai törzs, a hausza törzs a korábbi kormányzat idején kivételes helyzetben volt és kiváltságait félti az or­szág egyesítésére törekvő ka­tonai vezetőktől. , Jól értesült források szerint a Lázadók szabad választáso­kat követelnek, és sürgetik a januárban megdöntött polgári kormányzat visszaállítását. Az amerikai repülőgépszere­lők szakszervezetének 35 ezer tagja vasárnap 3:1 arányban elvetette azt a megállapodást, amelyet a szakszervezet veze­tősége pénteken a Fehér Ház­ban, Johnson elnök nyomására kötött az öt legnagyobb ameri­kai légiforgalmi társaság kép­viselőivel. Így tovább folytató­dik az amerikai polgári légi­forgalom 60 százalékára kiter­jedő sztrájk, amely az említett vállalatoknak naponta mintegy 8 millió dollárjába kerül (na­ponta 150 ezer utas kénytelen más közlekedési eszközt vá­lasztani). Politikai megfigyelők szerint a megállapodás elvetése a szakszervezeti tagság részéről, súlyos csapás Johnson elnök tekintélyére. Most történt meg ugyanis első ízben, mióta Johnson személyesen avatkozik munkaügyi vitákba, hogy az elnöki közbelépéssel k­énysze­­rített megállapodást elvetik. Néhány órával a pénteki meg­állapodás létrejötte után John­son elnök sietett bejelenteni az amerikai televízióban, hogy sikerült felszámolnia a repülő­­gépszerelők sztrájkját. Az ér­dekelt dolgozók azonban, akik követelték, hogy munkabérü­ket legalább olyan arányban növeljék, ahogyan a létfenn­tartási költségek emelkednek, vasárnapi szavazásukkal elve­tették a szakszervezet vezető­sége által aláírt megállapodást, amely csak részben teszi lehe­tővé a követelések teljesítését. Számolni lehet azzal, hogy Johnson nem nyugszik bele a vasárnapi kudarcba. Lister Hill alabamai demokratapárti sze­nátor, a szenátus munkaügyi bizottságának elnöke máris be­jelentette, a pártjához tartozó szenátorok megbeszélést tarta­nak, amelynek célja olyan tör­vényjavaslat kidolgozása, amellyel kényszeríteni lehetne a sztrájkotókat a munka fel­vételére. Külpolitikai hírek (Moszkva, TASZSZ) And­­rej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, aki a múlt héten hivatalos látogatást tett Japánban, vasárnap, a kora délutáni órákban hazaérkezett a szovjet fővárosba.­­­ (Moszkva, TASZSZ) Va­sárnap megünnepelték a Szov­jetunióban a haditengerészet napját. O (Varsó, PAP) Július 31-ével Lengyelországban fel­emelték a dohányáruk és né­hány halfajta kereskedelmi árát. Viszont leszállították az olvasztott zsír, a televízióké­szülékek és néhány hűtőszek­­rénytípus árát. O (Moszkva, TASZSZ) Ka­­maradzs, az indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnöke, aki az Interparlamentáris Unió szovjet tagozatának vendége­ként tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban, vasárnap Moszkvából Berlinbe utazott.­­ (New York, AP) U Thant főtitkár tervezetet nyújt be az ENSZ-közgyűlés szeptember 20-án kezdődő ülésszakán a genfi ENSZ-székház bővítésé­ről.­­ (Baku, TASZSZ) Abdel Rahman Al Razzaz iraki mi­niszterelnök hétfőn, országjá­ró útja során Leningrádból Bakuba érkezett. Madar Nemzet Év nem indul a szeptember 11-i vá­lasztásokon Az év végéig 400 000 főre emelik a dél-vietnami amerikai haderő létszámát Az MTI hanoi tudósítója szerint az amerikaiak válto­zatlanul folytatják vegyi- és gázháborújukat Dél-Vietnam­­ban. Egyedül Közép-Vietnam­­ban 4000 hektár rizsvetést és több tízezer gyümölcsfát pusz­títottak el. A repülőgépekről szórt vegyianyaggal megfertő­zött növényzettől és víztől százezrével döglöttek meg a tyúkok és kacsák és rengeteg ember is megbetegedett. Hoa Dong és Go Dong járások 20 falujában három nap alatt összesen ötezer ember lázaso­don be, vért hánytak, fogínyük és testük tele lett kiütésekkel. A fertőzöttek közül száz gyen­gébb szervezetű — főleg gye­rekek és nők — meghalt, köz­tük egy nyolctagú és egy ti­zennégy tagú család. A nyolc hajtóműves, B— 52-es típusú amerikai óriás­­bombázók vasárnap délelőtt újból támadták a 17. szélességi fokon húzódó demilitarizált övezetet. A vietnami háború történetében először, egy nap­pal előbb, szombaton hajtottak végre szőnyegbombázást a B— 52-esek ezen a 1—3,2 kilomé­ter széles sávon, amelynek sérthetetlenségét az 1954-es genfi egyezmény írta elő. A demilitarizált övezet ellen folyó támadások miatt aggo­dalmát nyilvánította, hétfőn a nemzetközi ellenőrző bizottság is. A bizottság szóvivője hang­súlyozta, a bizottság minden szükséges lépést meg fog ten­ni a demilitarizált övezet vé­delmét előirányzó genfi egyez­mény tiszteletben tartása vé­gett. Jelenleg Vietnamban 280 000 amerikai katona tartózkodik, de az év végére számuk 400 000 lesz és jövőre még ennél is na­gyobb. Augusztusban és szep­temberben további nagyará­nyú behívások várhatók, ez szintén olyan tényező, ami az amerikai haderők létszámának szüntelen, nagyarányú növe­kedéséről tanúskodik. Ky tábornok, dél-vietnami miniszterelnök hétfőn megnyi­totta a kétnapos “választási szemináriumot", amely a szep­tember 11-re kitűzött válasz­tások előkészítésére szolgál. A szemináriumon mintegy száz­ötven személy — tisztnöven­dékek, egyetemi hallgatók és tartományi tisztviselők — vesznek részt. Ky a választási hadjárat tu­lajdonképpeni megnyitásával kapcsolatban nyilatkozott a nyugati újságírók egy csoport­jának. A Washington Post, idézve az interjúból, kiemeli Kynek azt a kijelentését, hogy nem fog jelöltként fellépni a közeli elnökválasztásokon. A légierőhöz szeretne visszatérni — mondotta Ky —, hogy így “a fronton lehessek és nem a hátországban". A lázadók átvették a hatalmat Algériában A Mobulu-rezsim kiegyezett a fellázadt zsoldosokkal? Csőmbe k­ész­ül a hazatérésre Kisanganiban, ahol a közel­múltban kormányellenes zen­dülés robbant ki, az élet las­san visszatér a rendes kerék­vágásba. A jelenleg ott tar­tózkodó Mulamba miniszter­­elnök valamelyes haladást ért el a probléma megoldása te­rén. A zendülők továbbra­­is kezükben tartják a város köz­pontját, a kongói nemzeti had­sereg alakulatai pedig a Kon­gó- folyó jobb partját ellenőr­zik. A kisangani eseményeket elemző rádiókommentátor rá­mutat: kommentárjában a kongói rádió kifejtette: »a vé­res lázadást a hadseregben ki­robbant belviszály okozta, amelyet viszont a nemzetközi pénzoligarchia támogatását él­vező külföldiek provokáltak ki". Kinshasai AFP-jelentés utal arra, hogy a kongói hatóságok magatartása megváltozott a zsoldosokkal szemben. A Ki­sanganiban néhány nappal ezelőtt letartóztatott zsoldoso­kat Kinshasába szállításuk után szabadon bocsátották. A kinshasai rádió pedig szomba­­ton és vasárnap több ízben hangsúlyozta, hogy a zsoldo­sok hűek a kormányhoz. “Hazámnak szüksége van rám" — hangoztatta Csembe volt kongói miniszterelnök az Il Tempo című olasz lapnak adott nyilatkozatában. “Naponta kapok leveleket Kongóból, amelyekben felszó­­lítanak, honosítsak meg az or­szágban olyan demokráciát, amilyenhez Kongó népe 15 hónapos kormányzásom alatt hozzászokott" — kérkedett nyilatkozatában Csembe, majd hozzátette: “nincs jogom csa­lódásban hagyni ezeket az embereket. Ezért nem bújok ki a felelősség alól és vissza­térek Kongóba, hogy ott el­foglaljam az engem megillető helyet." Megalakult az új Szudánt kormány Khartoumból jelenti a Reu­ter­ A szerdán kormányalakí­tással megbízott Sayed Sadík el Mehdi szudáni miniszterel­nök — a reakciós UMM­­ párt elnöke — vasárnap este beje­lentette, hogy sikerült meg­alakítania az új koalíciós kor­mányt. Az új kabinet megala­kítására azért került sor, mert múlt szerdán az alkotmányo­­zó gyűlés nagy többséggel le­szavazta Ahmed Mahgoub kormányát Az új miniszterelnök, Sayed Sadik, a modern Szudán m"g­­alapítójának, Mahdina­k*­­származott­ja, négy napie­ménytelenül kísérelte­m az új kormány megalakítását, mert a koalíciós partner Nem­zeti Unió Párt ragaszkodott ahhoz, hogy a pártot koráb­ban képviselő miniszterek to­vábbra is bennmaradjanak a kormányban. _____Reed. »M. ragaszt** 7. Amióta hu­fp mögött van MIÉRT MARAD EL AZ ARAB CSÚCSTALÁLKOZÓ? A negyedik arab csúcstalál­kozó, amelyet szeptember 5-re hívtak össze Algírba, valószí­nűleg elmarad. Nasszer elnök egy héttel ezelőtt a forrada­lom 14. évfordulóján, bejelen­tette, hogy az Egyesült Arab Köztársaság nem vehet részt egy ilyen értekezleten, amíg néhány arab országot a reak­ciós erők képviselik. Azóta több arab ország csatlakozott ehhez az állásponthoz: Szíria, Irak és Jemen s a legfrissebb jelentések szerint Libanon és Marokkó. Nasszer beszédében rámuta­tott, hogy a kolonializmus erőivel összejátszó reakciós vezetők a korábbi csúcsérte­kezleteket a haladó arab or­szágok ellen használták ki. Az egyiptomi elnök ezért a csúcstalálkozó meghatározat­lan időre való elhalasztását kérte. Az algériai álláspont még nem ismeretes, Kuwait és Libanon viszont kompromisz­­szumos megoldást keres. így merült fel az a javaslat, hogy ha mást nem, a csúcsértekez­let előkészítésére összehívott külügyminiszteri tanácskozást tartsák meg szeptember má­sodi­kán Algírban. A nyilatkozatok alapján olyan következtetésre jutna­ az arab világ kérdéseiben ke­vésbé járatos ember, hogy a haladást az arab egység falán a haladó országok siettették. Az igazság viszont az, hogy Fejszál király, Szaúd-Arábia uralkodója már hónapok óta a legkülönbözőbb eszközökkel próbálja kettészakítani az arab világot. Amikor az úgy­nevezett iszlám paktum terve csődöt mondott, akkor felve­tette egy “iszlám csúcs" ösz­­szehívását Mekkába. Johnson elnökkel folytatott megbeszé­lései után Fejszál újabb jel­szót vetett be. Amikor néhány héttel ezelőtt hazaérkezett Washingtonból, a szaúd-ará­­biai propaganda gépezet az “iszlám gondolat” és az “isz­lám kezdeményezés" jelszavát kezdte terjeszteni. A Neue Zürcher Zeitung magyarázata szerint Fejszál király az ideológiai frontra helyezi át politikája megvaló­sítását. Az iszlám “szolidari­tási mozgalmat” olyan formá­ban igyekszik fejleszteni, hogy az ne sértse Amerika és Izrael kapcsolatát. A Zürcher Zeitung még arról is tud, hogy döntöttek az “iszlám csúcs” megtartásának időpontjáról. “Fejszál király New Yorkban úgy határozott, hogy az iszlám államfőik mekkai értekezletét jövő év tavaszán tartják meg." Ennek az iszlám mozgalom­nak az éle kétségkívül az arab országok haladó erői ellen irá­nyul. Fejszál paktumától, amelyhez — a tervek szerint — nem arab “iszlám államok* is csatlakozhatnának, mint például Irán és Törökország, nem kell tartania az imperia­lizmus régi és új képviselői­nek a Közel-Keleten. A dolgozó mohamedán tö­megek vallásos érzelmeivel való kufárkodás, a szocialista gondolat elterjedésének meg­akadályozása, a szocializmus felé orientálódó arab országok egységének megbontása — ez tehát a célja ennek a politi­kának. Nasszer elnököt is ez a fel­ismerés vezette a csúcsérte­kezlet problémájának értéke­lése során. A frontok kirajzolódtak. Az amerikai támogatást él­vező reakciós rezsimekkel szembekerülve, az önállósá­guk megtartásáért küzdő arab országok a szocialista világ­hoz fordultak segítségért. A minden áron való és látszat szerinti arab egység politiká­jának folytatása helyett, elő­térbe került az anti­imperia­lista állásponton levő arab or­szágok tartós egységének biz­tosítása. Persze vannak arab orszá­gok, amelyek szeretnének — legalábbis látszólag-semlege­­sek maradni. Nem valami ké­nyelmes dolog az Egyesült Államok nyílt szövetségesé­nek lenni, különösen akkor, ha Amerikának egy másik szövetségese, a vietnami hábo­rúra emlékeztető napalmbom­­bás légitámadást intéz egy arab állam öntözési berende­zései ellen. Méghozzá nem is nagyon titkolt amerikai sugal­­mazásra. Frank Liscoe ame­rikai külügyminiszter-helye­t­­tes “véletlenül” éppen Tel Avivban volt a Szíria ellen, végrehajtott izraeli légitáma­dás idején. Ráadásul a táma­dást megelőzően nagyobb fegyverszállítmány érkezett Izraelbe az Egyesült Államok­ból. Jordánia, noha maga is szorgalmazója a neokol­onia­­listák által kiagyalt iszlám akció különböző válfajainak, a Biztonsági Tanácsban, amely éppen ezekben a napokban tárgyalja Szíria panaszát — kénytelen volt elítélni az iz­raeli agressziót. És ezt éppen az a jordán kormány tette, amely maga is csapatokat vo­nultatott fel a szír­iai határon, a februári fordulatot köve­tően. A szíriai változások, s főleg az a tény, hogy az új ve­zetés mind bel-, mind külpoli­tikai téren haladó irányzatot vett fel, Jordánia fővárosá­ban, Ammanban is aggodal­makat okozott a jobboldali beállítottságú kormánykörök­ben. Ők attól tartottak, hogy Jordániába is átterjed a népi politikát követő irányzat. Az izraeli támadás viszont leplezetlen fenyegetés volt. Lényegében zsarolás is: Szíria hagyjon fel a Jordán folyó vizének felhasználására irányuló munkálatokkal, ne folytassa radikális programját az ország szocialista irányba mutató felépítésére. Úgy szá­mították, hogy hiába fordul majd Szíria segítségért a szo­cialista országokhoz, elsősor­ban a Szovjetunióhoz. A Szov­jetunió nem határos Szíriával, a szomszédos országok pedig nem fognak kiállni mellette. Már a jordán állásfoglalás is mutatja, mennyire téves volt ez a kalkuláció. Ám ha Jordánia csak taktikai okok­ból állt ki Szíria mellett a Biztonsági Tanácsban, Feca­­renko, a szovjet küldött félre­érthetetlenül leszögezte, hogy a Szovjetunió nem marad kö­zömbös ezekkel a békeborítási kísérletekkel szemben. Ezek az agressziós cselekmények — mondotta — az imperialis­ta politika felélénkülését tük­rözik a Közel-Keleten. Éppen ezért agresszorként kell meg­bélyegezni az ilyen cselekmé­nyek elkövetőit. Hasonlókép­pen nyilatkozott az iraki kül­dött is. Az Egyesült Arab Köztár­saságban, amely nem tagja a Biztonsági Tanácsnak, az or­szág vezetői bejelentették, hogy fokozzák az együttmű­ködést Szíriával és ily módon növelik a fenyegetett ország védelmi erejét. Ami hazánkat illeti, éppen a napokban adták át Szíriá­ban a Legújabb magyar segít­séggel készült iparegységet, egy betonaljgyárat. Szíria nincs egyedül. Erről megbizonyosodhattak az ag­resszió elkövetői és sugalma­zói egyaránt. A szíriai ügy al­kalom volt arra, hogy a hala­dó és reakciós országok fel­mérhessék az erőviszonyokat. A polarizáció folyamata még inkább előtérbe került. Jordá­nia ugyan a nyilvánosság előtt megingott egy számára ké­nyes helyzetben, de nem sza­bad lebecsülni az ellenség erejét, taktikai lehetőségeit. Zuajen szíriai miniszterel­nök kedden egy damaszkuszi munkás­gyűlésen éppen erre mutatott rá, amikor leszögez­te, hogy még hosszú és nehéz harc áll országa, az egész arab világ haladó erői előtt. “Az útnak még csak az elején tar­tunk. Harcot folytatunk az imperializmus és ugyanakkor az elmaradottság ellen, a szo­cialista társadalom felépíté­séért. Znajen példákat hozott fel arra, hogyan igyekszik gá­tolni az­ imperializmus az el­maradott országok fejlődését. Nem csúcstalálkozókon, ha­nem a politikai és gazdasági haladásért fajvó szívós küz­delmek során dől el majd az egyes arab országokban, hogy melyik út vezet a nép igazi érdekeit szolgáló egység felé. Meg lehet azonban már ma valósítani azoknak az orszá­goknak az összefogását, amel­­­yek közös nevezőre jutottak a valóságos nemzeti függet­lenség és a társadalmi fel­­emelkedés kérdésében. Forgács Marcell

Next