Magyar Nemzet, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

P6*tek, 1968. wtualul 1?.. . ......... ............... ■ —— IWafl\5i­\PI!Wk­f­t Villányi betonoszlop-erdőben Rík­omvír az ország egyik Doronya legváltozato­sabb, legszínesebb és leggazda­gabb vidéke. Erdős-szőlős szi­gethegységek és dombsorok, gazdag erű bányatelepek s a Dunáig meg a Dráváig nyúló síkságok gyűjteménye az or­szágnak ez a legdélibb csücs­ke. Találóan hasonlítja Baksay Sándor egy gazdag mintájú gobelinhez, melyet "két hatal­mas folyó ezüstje szeg be, s amely ragyogó színek tarka szálaival van átszőve". S ezt a sokarcú, sokszínű tájat szinte délszaki fénybe vonja napfénygazdag, derűs, meleg éghajlata. A szubmediterrán jellegű baranyai tájnak a Villányi­hegység a legdéliesebb része. Ez a kis hegység szigetszerűen emelkedik ki a Dráva-völgy lapályából, s hosszan elnyúló fehér mészkőteste a legjelleg­zetesebb színezőeleme az or­szág legalsó szegélyének. A húsz kilométer hosszú, ala­csony hegység legszebb, legsza­bályosabb formájú kúpja a Nagyharsány, más néven Szár­­somlyó. Éles mészkőbarázdák­kal felszántott oldalain még a Mecseknél is határozottabban mutatkoznak meg a baranyai táj délies jellemvonásai. A Nagyharsány védett növény­ritkaságai, a jégkorszakokat átvészelt maradvány­fajok egy szubtrópusi időszak élő emlé­kei. Még Kitaibel Pál, a nagy­nevű természettudós, fedezte föl ezt a botanikai kincsesbá­nyát. Hazánk flórájának egyik legérdekesebb és legritkább virágos növénye, a halványli­­lás levélcimpájú magyar kike­rics egyedül itt tenyészik az országban. Legközelebbi lelő­helye a dalmáciai Adria-part, mint ahogy a Fiume-vidéki tengermellékre kellene kirán­dulnunk, ha a Nagyharsány másik ritka virágával, a bab­­­szarnú lepkeszeggel találkozni akarnánk. A Villányi-hegység­­mészkőgerincének növényzete a Kvarneró szikláin élő nö­vényvilágra emlékeztet, de ta­láltak itt külföldi botanikusok olyan mohafélét is, mely az Atlanti-óceán partvidékén ho­nos, és valamely ősi tenger utolsó nyoma ezen a tájon. A Nagyharsány alakjával jellegzetes termé­szeti dísze a dél-bárányi táj­nak. Oldalában azonban egy hatalmas kőbánya működik, amely évente több mint félmil­lió tonnát hasít ki a hegyből. A kő nagy részét útépítésre használják, de tekintélyes mennyiségű ipari mészkövet kap a kohászat és a cukorgyár­tás is. A bányát most bővítik, a meredekre szelt sziklafal tö­vében őrlőmű épül, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy évente 240 000 tonna mészkő­lisztet készítsen a mezőgazda­ságnak, talajjavítási célokra. A bánya roppant csúf sebet ütött már a Nagyharsány ol­dalában, s most az a veszély fenyegetett, hogy megbontják kúpja vonalát is, és olyan ijesztő ronccsá teszik, mint a Ság tetejét A Baranya megyei tanács azonban idejében köz­belépett, s a Természetvédelmi Hivatallal karöltve megakadá­lyozta, hogy a bányaművelés­sel tönkretegyék a Szársomlyó karcsú süvegét. Szakemberek jelölték ki azokat a határokat, ameddig a kőbánya a jövőben terjeszkedhet: ily módon meg­óvják a hegy jellegzetes kúp­alakját, s háborítatlan marad a Nagyharsány ritka növény­világa is. A bányaművelésre meghagyott területen pedig még legalább 2000-ig biztosít­va van a termelés folyama­tosságához szükséges mészkő. Igád kincse Sba­n„TM” a verőfényes tájnak, ahol a napsütés időtartama megha­ladja az évi 2000 órát. A Vil­lányi-hegység fekvése és ég­hajlata magyarázza meg, miért olyan rangos és nemes az itt szüretelt bársonyosan puha, lángolóan tüzes vörös bor, a rubinvörös, markáns zamatú, férfias burgundi, a bíborszí­nű, telt testű, olajsűrű oportó és az elegáns, behízelgően édes kadarka. A hegyvonulat nyugati szárnya viszont a Du­nántúl egyik legkiválóbb fe­hér borát adja, a siklósi olasz­­rizlinget, amely igen keresett export borunk. A jó talaj, a napfénydús ég­hajlat és a táj népének szak­értelme virágzó szőlőkultúrát teremtett itt, a második világ­háború után azonban nagy­mértékben leromlott ez a tör­ténelmi borvidék. A Villány- Siklósi Állami Gazdaságé a fő érdem, hogy nemcsak meg­állította a pusztulást, hanem nagyüzemi színvonalra emelte a táj hagyományos szőlőter­mesztését. A Villánytól Sikló­sig húzódó hegyoldalakon most több mint 2500 hold szőlő vi­rul, s jelentős részük gépesí­tett művelésre alkalmas kor­szerű ültetvény. A Siklósi Állami Gazdaság­nak 1961-ben mindössze 550 hold szőlője volt, ehhez az el­múlt öt esztendő alatt nagy­szerű munkával 1200 holdat telepített hozzá, s ma már Vil­lánytól Nagyharsányon, Kis­­harsányon­ és Tótfalun át egé­szen Siklósig csaknem teljesen összefüggő sávban húzódik a hegyoldalban és a hegytetőn a gazdaság szőlőterülete. Az új telepítések korszerűek, s nagyobb részt kordonos művelésűek. A gépi megmunkálás érdekében szé­les sortávolságra ültetett tőké­ket nem karók tartják, hanem betonoszlopon feszülő huzalok. A kordonos művelésnél a vesz­­szők tágasabban, levegősebben helyezkednek el, a fürtökhöz könnyebben hozzájut a levegő és a napfény. Ez a magyará­zata annak, hogy nagyobb ter­mést adnak, mint a régi, karós ültetvények: ebben az évben holdanként 30—32 mázsás át­lagtermést várnak. A Villány-Siklósi Állami Gazdaságnak három éven be­lül mintegy 1800 hold termő szőleje lesz, s az új ültetvények termését a jelenlegi kapacitás­sal nem tudnák feldolgozni és tárolni. A két éve elkészült vörösbor-feldolgozó üzem már­is kicsinynek bizonyul, s gon­dot okoz az is, hogy palackozó üzem hiányában a villányi bo­rokat másutt kell palackozni és márkázni. Éppen ezért a harmadik ötéves terv során új szőlőfeldolgozó és bortároló kombinát épül, mintegy ötven­millió forintos költséggel. A feldolgozóból, tárolóból és pa­lackozóból álló kombinát éven­te ötvenezer mázsa szőlőt dol­goz majd föl és negyvenezer hektoliter bort tárol. Borkom­binátot épít a kitűnő vörös bo­ráról híres Villányi Új alkot­mány Termelőszövetkezet is, melynek 200 holdnyi új telepí­tésű szőlője fordul termőre két éven belül. A táj képe­sr­­­tozik a borvidék rekonstruk­ciója révén. A Villány-siklósi hegyvonulat déli oldalát beton­oszlopok erdeje borítja, s mi­vel a nagy állami gazdaság mellett a községek termelőszö­vetkezetei is évről évre jelen­tős területeken telepítenek szőlőt, a huzalos támrendsze­­rű új ültetvények kezdik be­hálózni a déli lejtők elkopá­­rosodott foltjait is. Különösen kiemelkedő munkát végez a siklósi Magyar—Bolgár Barát­ság Termelőszövetkezet, amely a Siklóstól nyugatra húzódó lejtőkön telepít főként fehér borokat adó szőlőfajtákat. Már ma is szemet-lelket gyö­nyörködtető látványt nyújta­nak a helyenként a tetőkre is fölkapaszkodó ültetvények, az erdők ferde sávjai közé be­nyúló tőke­sorok, hát még ha befejeződik a nagy munka, s az egész hegyvonulat egyetlen hatalmas szőlőskertté alakul át! Egy nagymúltú kultúr­termet formálódik korszerűvé a szemünk láttára, csendes munkával, hírverés nélkül, de egyre szívderítőbb, szép ered­ménnyel. Antalffy Gyula Ötórás küzdelem egy ember életének megmentéséért Drámai küzdelem zajlott le a napokban az Oroszlányi Hő­erőműben egy mun­kás életé­nek megmentéséért. Buda Já­nos, Fazekas István és Beke Imre az egyik kazán szén­­bombárjában dolgozott. Fel­adatuk az volt, hogy megbont­sák az összetapadt szeneit, ki­tisztítsák a hombárt. Felvált­va ereszkedtek le kötélen, biz­tonsági övvel a meredek falú, csonka gúla alakú beren­de­zésbe, s egyikük mindig a mentőkötelet tartotta. Amikor Buda János a hom­bár oldalfalán dolgozott, mintegy 40 tonnányi szén vá­ratlanul megindult és derékig betemette. Fazekas István és Beke Imre a mentőkötéllel azonnal húzni kezdték be­szorult társukat, de a rá­nehezedő szén fog­vatartot­­ta. Közben a szerencsét­len munkás egyre lejjebb csúszott a lefelé szűkülő, 15 méter mélységű hombár­ban és a szén teljesen bete­mette. Újabb dolgozók siettek segítségére, ők is leereszked­tek a hombárba és testi épsé­güket veszélyeztetve, közös erővel próbálták kiszabadíta­ni a bajbajutottat. Többórás küzdelemmel annyit sikerült elérniük, hogy levegőhöz jut­tatták a bennszorul­tat. Segítségül hívták az oroszlá­nyi bányamentőket is, akik gerendákkal, pallókkal, csö­vekkel megakadályozták a szén további omlését. Felülről azonban a mentők sem tud­ták kihúzni Buda Jánost, akit ekkor már negyedik órája foj­togatott a szén. Ekkor a men­tők, utolsó lehetőségként, koc­kázatos megoldást kíséreltek meg. Hegesztőpisztolyokkal felbontották a szénadagoló tölcsér fülét. A rés kivágása után megindult a széntömeg, s a kiömlő anyag a szabadba sodorta Buda Jánost is, akit a hombár alatt álló munkások elkaptak. A mentők azonnal kórházba szállították, ahon­nan rövidesen hazaengedték. Sérülés nem érte, s az öt óráig tartott életveszélyes fog­ság alatt egyszer sem veszí­tette el eszméletét. I FILEmsfFtuBk­ I____HL JIE A Hold felé halad az Orbiter A szerdán felbocsátott Lu­nar Orbiter amerikai űrhajó a Hold felé halad,de egyelő­re bizonytalan, hogy rá le­het-e irányítani a megfelelő pályára. Az űrhajó, ha a jelenlegi irányban folytatja útját, mint­egy 9000 kilométerre­ halad el földünk útitársa mellett, azért pályáját segédrakétákkal me­netközben helyesbíteni kell. A földi ellenőrző központ utasítására az Orbiter 21 csü­törtökön betájolta magát út­jának végcéljára. Miután helyzetét így sikerült bemér­ni, sor kerülhet pályájának módosítására. Mint ismeretes, az Orbiter­­nek az a feladata, hogy több mint 200 képet készítsen ar­ról a kilenc övezetről, ame­lyek közül az űrhajózási hiva­tal ki akarja választani a Holdra való leszállás körzetét. Meghalt Fenyősy Antal Tervekkel tele, megtömött aktatáskával érkezett mindig a szerkesztőségbe, s szerényen vallott elképzeléseiről. Látszó­lag szűk körben mozgott, de hosszú évek szívós munkájá­val egész világgá tágította ma­gának és az olvasóknak is ezt a területet. A görög mondavi­lágot éppúgy beleszőtte rejt­vényeibe, mint költők és írók felejthetetlen sorait, amelyek őt is megihlették. A szórakoz­tatás, az ismereteket szórakoz­tatva tanítás példás szorgal­mú mestere volt. Ha valakiről, róla igazán elmondhatjuk, hogy hivatásnak tekintette munkáját. Negyvenegy éves volt Még betegen sem hagyta nyugodni hivatássá vált szen­vedélye, s ha nem ő személye­sen hozta, akkor beküldte, ha­táridőre, mindig pontosan a szerkesztői asztalon feküdt rejtvénye, a megfejtéssel együtt Ezúttal első ízben sem­mit sem küldött, s mi keressük a megfejtést, hogy miért kel­lett ilyen fiatalon eltávoznia. Szerkesztőségünk megőrzi szorgos munkájának nevét. Temetéséről később történik intézkedés. v . Pályázat a gyermekbalesetek csökkentésére A gyermekbalesetek száma igen magas. Az Állami Bizto­sító adatai szerint az elmúlt évben 26 593 gyermekbaleset történt, ezek közül 155 halál­lal végződött. Feltűnően sok az otthon, a lakásban, vagy az udvaron előfordult gyermek­balesetek száma is. Tavaly 5923, ezek közül 35 halálos gyermekbaleset történt otthon. Fel kell ébreszteni a szülők­ben, a felnőttekben a felelős­ségérzetet az otthoni balesete­kért és be kell vonni a gyer­mekeket is a baleset megelő­zését szolgáló munkába. A Magyar Úttörők Szövet­sége, a Magyar Vöröskereszt, a Pedagógusok Szakszervezete, az Egészségügyi Felvilágosí­tási Központ és az Állami Biz­tosító együttes akciót indított a gyermekbalesetek megelőzé­sére. Megszervezték az „Ú­ttör­ők a biztonságos otthonért” moz­galmat, amelyet pályázattal kapcsolnak össze. Minden részvevő fiatal eseménynaplót vezet, amelyben felsorolja hol, mikor, milyen balesetet okoz­ható veszélyt látott és mit tett annak megszüntetésére. A naplókat szeptember 15-ig kell beküldeni a Magyar Vörös­­kereszt megyei elnökségeihez, Budapesten a kerületi elnök­ségekhez. Az úttörők között megyénként 100—100, Buda­pesten 200 értékes díjat, ke­rékpárt, zsebrádiót, karórát, fényképezőgépet, társasjátéko­kat, töltőtollakat sorsolnak ki. A kempingmozgalom fontos szerepet tölthet be a népek barátságának erősítésében Ch. F. Baumgartnernek, a Nemzetközi Kemping és Karaván Szövetség elnökének nyilatkozata A Nemzetközi Kemping és Karaván Szövetség (FICC) 27. kongresszusán, amely csütör­tökre virradóan hajnali egy órakor fejeződött be, megvá­lasztották az új végrehajtó bizottságot. A szövetség elnö­kének újból a svájci nemzeti­ségű Ch. F. Baumgartnert vá­lasztották meg, aki nyilatko­zott az MTI munkatársának. — A 27. nagytábor nagysze­rűen sikerült — mondotta. — A Magyar Kemping Klub nagyszerűen helytállt és kifo­gástalanul készítette elő a rendkívül népes nagytábort A FICC elnöke a nagy tábor kulturális programjáról is el­ismerően nyilatkozott. " Vendéglátóink olyan kul­turális programot kínálnak a raliye részvevőinek, amely a nagyszámú közönség igényét is messzemenően kielégíti. A Magyar Állami Népi Együttes egyöntetű sikert aratott, pro­dukciója maradandó emléke lesz minden részvevőnek. A magyar népzene, a népi ha­gyományokat felvillantó tán­cok, a tömegrendezvények mind fokozták a nagytábor sikerét.­­ A két évvel ezelőtti ma­gyarországi látogatásom óta a mai napig óriási fejlődés álla­pítható meg a magyarországi kempingmozgalomban. A tá­borokról többségében jó a vé­leményem, csupán egy-két ap­róbb hibát tapasztaltam. Ma­gyarországnak jobban fel kell készülnie a nemzetközi forga­lomra. Nélkülözhetetlen, hogy a táborokat és azok környékét ellássák idegen nyelvű táb­lákkal és az ismert nemzetkö­zi jelzésekkel. Régebben han­goztatott hiány, amit a nyu­gati táborozó már megszokott, hogy a kempingeket el kell látni meleg vízzel. Egyébként számos balatoni tábor eléri a nemzetközi színvonalat. Az elnök a szövetség tervei­ről a következőket mondotta: — A FICC nagyon fontos szerepet tölthet be a népek barátságának erősítésében. Mozgalmunkban politikai elő­ítéletek nélkül közeledhetnek egymáshoz a nyugati és a ke­leti világ népei. Nálunk, akik sátorban és karavánkocsikban lakunk, ez a törekvés nagyon szépen meg­valós­ul. A népek barátságának további erősíté­s­ében szép példát nyújtott a magyarországi nagytábor. A kongresszus küldöttei egyébként csütörtökön család­tagjaikkal együtt egésznapos hajókiránduláson vettek részt a Balatonon. A magyar ide­genforgalmi szervek a nem­zetközi szövetség tagállamai­nak delegátusait és klubelnö­­keit ebéden látták vendégül Badacsonyban, a Hableány ét­teremben. A balatonfüredi nagytábor és a három alkemping 6800 lakójának kitűnő strandolási és kirándulási lehetőséget nyújtott az ismét kedvezőre fordult időjárás. A nagylabor negyedik napján, csütörtök este gazdag kulturális prog­rammal szórakoztatták a ven­dégsereget. Balatonfüreden a kemping szabadtéri színpadán a Budapest Táncegyüttes népi zenekara, a Rajkózenekar és egy ifjúsági táncegyüttes adott nagy sikerű műsort. Nem a mi asztalunk, hanem a történelem• Terítékek a gótikától a szecesszióig Szépen terített asztalnál, tár­saságban jobban ízlik az étel — tudták ezt már elődeink is. Minden kor megalkotta a ma­ga étkezési szokásait. A kony­hában a szakácsmesterek ki­­fund­ál­ták az utóbb szigorúan őrzött recepteket, az asztalok mellett — amelyek kezdetben egyáltalán nem voltak fehé­rek, hanem szebbnél szebb színekben pompáztak — meg­teremtették az ízekhez méltó környezetet. Az egykori ínyen­cek szép asztalneműit az Ipar­­művészi Múzeum különleges kiállításon mutatja be a kö­zönségnek. A gótikától a sze­cesszióig terjedő anyagot csü­törtök délelőtt mutatták be a sajtó képviselőinek. Milyen a XV. századi góti­kus asztal? Kehely, ezüst tá­nyér. Mai értelemben vett te­ríték nincs, abban a korban még a leggazdagabbak sem tartottak a háznál több sze­mélynek elegendő terítéket A vendég magával hozta evő­készségeit, s abból ivott-evett. "■Ha jössz, leszel, ha hozol, eszel* — a mondás az étkész­letre is érvényes volt. Néhány csodálatos tál és tá­nyér egy vitrinben, a buda­vári ásatásokból felszínre ke­rült mesteri kerámiák, egykor Mátyás asztalát díszíthették. Jól ismert ötvösremekek ebből a korból, köztük Beatrix ki­rályné üvegpohara. Az Esterházyak díszedényei: arany, ezüst, drágakővel, ele­fántcsonttal díszített hatalmas kelyhek, pohárnok töltötte a bort. A díszes ivóedények el­árulják, hogy őseinknek bő torkuk lehetett. A tálak és tá­nyérok díszítése sokkal szeré­nyebb. Az ételeket nem he­lyezték az asztalokra, pohár­székeken sorakoztak a tálak, étekfogó mester osztotta a vendégeknek. Kupák a Rákóczi-kincsből, címeres kelyhek az egyik tár­lóban. A gyapjas és a cápázott díszítés a sajátos magyar stí­lus képviselője. Egy 1740 kö­rüli gazdag polgári asztalt üveg és fajansz edények dí­szítenek. A polgárság só­má­zas edényei rusztikusabbak, öblös formájuk arról tanúsko­dik, hogy a közrend is szíve­sen hódolt Bacchusnak. Itália derűjét tükrözik a színes majolika díszedények. A XVII. században kezdődött magyar­ üvegművészetnek e jeles darabjai azt mutatják, hogy mestereink a kor leg­jobbjaival is állták a versenyt. Intim hangulatú rokokó por­celán sarok, mellette József nádor hatalmas terített aszta­la. Csillogó kristály és szín­ezüst. A kommódon álló leve­­ses tál súlya 14 kiló. A pom­pás, roskadozó asztal szom­szédságában a nádor felesé­gének, Alexandra Pavlovná­­nak II. Katalin cárnő idejében készült porcelán étkészlete. Minden darabja kézzel festett, remekmívű miniatűr város­kép. Bécs, Berlin, Meissen és Sèvres leheletfinom alkalmi edényei csak a főurak aszta­lára jutottak el. A jómódú pol­gár 1840 táján cseh porcelán­nal terített magának. A szá­zad második felében pedig megjelennek Herend termékei. A Ming-korabeli mintázatú edények a Kelet iránti érdek­lődést tükrözik, csakúgy, mint a meisseni gyár ma is jól is­mert kék hagymás készletei. Ferenc József tábori étkező asztalának edényeit is Heren­­den készítették, fehér regge­liző készlete az ezredéves év­fordulóra szőtt zöld selyem­­damaszt térítőn áll. Két tárlóban korabeli ma­gyar és francia étlapok van­nak. Meg egy étkezési szabály­zat. 25. paragrafusa így szól: »A­ki németül beszél a pin­­czérekkel, annyiszor a mennyi­szer egy üveg pezsgőt fizet büntetésből.­­ S hogy a díszes terítékekből mit ettek elő­deink, arra példa a Palugyay­­család étlapja. Tavaszi és ün­nepélyes levessel kezdődik, utána öt fogás sült, a sort olasz módra készült jeges puncs zárja. A kiállítást ma nyitják meg. Sárvári Márta „Szüret az aranyhomokon" Az idén szeptember 7 és 11 között rendezik meg Kecske­méten a "Szüret az aranyho­­mokon" ünnepséget. A prog­ram szerint az eddiginél gaz­dagabbak, eseménydúsabbak lesznek a szüreti napok. Sző­lő-, gyümölcs-, bor- és virág­bemutatók nyílnak, az alföldi erdőgazdaságok kiállításán a közönség megtekintheti a díj­nyertes trófeákat, megismer­kedhet a homoki erdőgazdasá­gok ritka vadállományával. Az ünnepség ideje alatt ker­tészeti és erdészeti tudomá­nyos ankétokat rendeznek a "■hírős városban", s megrende­zik a fiatal műszakiak találko­zóját. A szüreti napok kulturális programjából kiemelkedik a megye népművészetét, népvi­seletét bemutató kiállítás, a népi zenekarok országos fesz­tiválja, valamint a megyei fú­vószenekarok vetélkedője. Na­gy érdeklődés előzi meg a háromnapos lovasbemutató­t is.

Next