Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
Kedd, 1963. november 1.. Prémiumra pályázók a Reanalban Egy jó üzletkötés, rendelés lehetősége mindig izgalomba hozza, megdobogtatja a gyárigazgatók, főmérnökök, főkönyvelők szívét. Különösen, ha nagyon szeretnének eleget tenni neki, de különböző okok miatt a termékek legyártására alig látnak módot. Így volt ez nemrég, a Reanal Finomvegyszergyárban is. Jelentős szovjet megrendelés érkezett 8—10 féle teljesen új vegyszerre. Olyan is volt közte, amelynek grammja a világpiacon 20 dollárba kerül. A rendelés összértéke 200 000 rubelt tett volna ki, ez a vállalat bevételét több millió forinttal növelte volna. A gyár vezetői magukhoz hívatták annak az üzemrésznek az irányítóját, amelynek profiljába vágott volna ez a megrendelés. A mérnök széttárta karját: »Új cikkek, évközben vagyunk, a kapacitás leterhelt ... Nem megy." A kutatólaboratórium két mérnöke meghallotta, miről van szó. Néhány napig gondolkodtak a dolgon, majd kijelentették: megoldják a problémát. A laboratóriumban maguk előállítják az új vegyszereket. Szavukat adták, bár a gyártás útjainak egyes fázisait még rém látták tisztán. A szakmáját igazán szerető és igazán értő emberek azonban mindig fel tudnak nőni a nagy feladatokhoz. Átrágták magukat egy köteg külföldi irodalmon, felkerestek egyetemeket, kutatóintézeteket, ahol úgy gondolták, segítséget tudnak kapni. Néha még vasárnapjukat is a lombikok között töltötték. — Az új vegyszerek gyártása folyik. December végére a kért mennyiséget szállítani tudja a gyár. Az új cikkek jó önköltséggel termelhetők, és a jelek szerint más országrra is lesz mód az exportjukra — mondja Bihari István főmérnök. Ezzel a történettel válaszol arra a kérdésünkre: bevált-e a műszakiak és alkalmazottak premizálásának új formája az üzemben? »Csodákat nem vártunk tőle" — mondják. — Kellemes meglepetést, váratlan fordulatot azonban már jó néhányat okozott. Legjelentősebb eredménynek tartják, hogy a műszakiakat elmélyülésre serkentette. Arra ösztönözte őket, hogy törődjenek a gyártmányok árával is, figyeljék a gazdaságossági mutatók alakulását. Az új módszer a "pályázati prémiumrendszer" nem a gyár vezetőinek a fejéből pattant ki. A Nehézipari Minisztérium tervfőosztályáról és a Gyógyszeripari Tröszt munkaügyi osztályáról kereste fel őket két szakember az év elején és ajánlotta az új formát. Néhány napig gondolkodtak rajta, és ha némi kétellyel is, de elfogadták ajánlatukat. Egyben ugyanis bizonyosak voltak: az eddig alkalmazott módszereken mindenképpen változtatni kell. A prémium lényegében teljesen elvesztette nálunk ösztönző voltát. Fizetéskiegészítés lett. A beosztástól függött, hogy ki mekkora prémiumot kapott. A gyárban el is terjedt a mondás: "A premizáltak közé bekerülni csak kihalás esetén lehet." Az újonnan felvett üzemvezető vagy művezető például automatikusan a premizáltak sorába került. Változtatást sürgetett az is, hogy mint a Gyógyszeripari Tröszt egyik gyára, a Reanal is devizaszorzóval dolgozik. A hatósági árak megszűntek, a gyár annyit kap a külkereskedelmi vállalattól termékeiért, amennyiért azokat külföldön eladták. Az új rendszerben a vállalatnak — mivel termékeinek 50 százalékát exportálja — létérdeke lett, hogy devizaegyenlegét javítsa, igyekezzen csökkenteni termékeinél az importanyagok részarányát, leszorítsa az önköltséget. Ebben elsősorban a műszakiak tudnak segíteni. Milyen hatásfokkal, az pedig főleg attól függ, mennyire teszik érdekeltté őket anyagilag. Lehetséges, hogy a két kutatómérnök a régi premizálási elv mellett is igyekszik úgy dolgozni, hogy a váratlanul kapott szovjet rendelésnek eleget tudjon tenni a gyár. De hogy ilyen hamar nem született volna eredmény, az bizonyos. A sikerhez rengeteget kellett adni »■munkaköri kötelességen« túl is. S a két mérnök adott, mert látta, hogy megéri. Prémiumpályázatukra 16 000 forint jutalmat tűzött ki a vállalat vezetősége. Az új premizálási módszer lényege, hogy a vállalat vezetői pályázatot írnak ki a vállalat előtt álló feladatok megoldására, az export növelésére, importcsökkentésre, minőségjavításra, készletcsökkentésre, létszámtakarékosságra stb. A megjelölt témákra a vállalat valamennyi műszaki és adminisztratív dolgozója — a vezetőket kivéve — pályázatot nyújthat be. A pályázatnak tartalmaznia kell a feladat megoldására vonatkozó elképzelést és a várható műszaki, gazdasági eredményt. Ezt egy bizottság bírálja felül és határozza meg véglegesen a pályázó részére a prémiumfeladatok, illetve a prémium mértékét. A kezdeti időszakban a dolgozók véleménye eléggé eltérő volt az új módszerről. Ma azonban már senki nem emel szót ellene. Mert lehet-e szembeszállni annak az elvnek az érvényesülésével, hogy aki többet ad, többet is kapjon. Most számos olyan műszaki eséllyel pályázott, akik régebben soha nem voltak a premizált dolgozók között. Felvetették azt is: a prémium megítélésénél sok a szubjektív tényező. Nem több, mint a régebbinél. Ahogy az irányító kiválasztásánál, a fizetések meghatározásánál sem lehet a vezetők bizonyos szubjektivitását kiküszöbölni, úgy ez esetben sem. Az a vezető, aki a vállalat érdekét nézi, nem korrupt, nem tévesztik meg a hízelgők, a talpnyalók, az többnyire helyesen, viszonylag objektíven tud dönteni. Szerintem a mérlegelésnek itt létjogosultsága van. Másképp kell értékelni például, ha ugyanazt a pályázatot egy üzemvezető mérnök adja be, és másképp, ha egy kezdő beosztott mérnök, technikus. Az előbbinek nagy a rutinja, az utóbbiaknak viszont néha háromszor akkora erőfeszítésre van szükségük ahhoz, hogy eredményt produkálhassanak. A pályázatokban való részvételt, azok kidolgozását nem sínyli-e meg a műszakiak mindennapi munkája? — Eddig nem tapasztaltuk. Igaz, ezt kikötésekkel, meg is előzzük. A prémium kifizetésének előfeltétele, hogy a műszaki, a saját posztján az előírt munkákat kifogástalanul ellássa. Még egy esztendő sem telt el az új premizálási módszer bevezetésétől. A jutalmak nagyságát még óvatosan határozzák meg a vezetők, de máris megmozgatták az emberek fantáziáját. — A mi gyárunk nem nagy, 650 fővel dolgozik — mondja Bihari István. — Éppen ezért egy-két millió forintos megtakarítás nálunk nem kis összeg. Most pedig ilyen jelentős megtakarításokra érnek, formálódnak nálunk ötletek. Az egyik, amelyre nemsokára a pecsétet is ráütjük, az ampullagyártást korszerűsíti. Jelenleg évente 2,3 millió forintot fizetnek ki különböző kisméretű ampullákért más vállalatnak. A prémiumpályázat hatására most kidolgozzák, hogy a Reanal maga készíthesse ezeket az ampullákat. A szükséges mennyiség biztosítása mintegy 100 000 forintjukba kerül majd, szemben a jelenlegi kétmillió forinttal. Felvetődhet: eddig is megvolt a lehetőség arra, hogy olcsóbban jussanak az ampullákhoz. Miért nem tették? Mert nem fűződött hozzá érdekük. Az ampullának hatósági ára volt és amit megtakarítanak, be kellett volna fizetni az államkasszába, mint illetéktelen jövedelmet. Most, a gyógyszeriparban kísérletképpen alkalmazott új gazdaságirányítási elvek következtében az ilyen megtakarítások az üzemeknél maradnak. A főmérnök szobájából átlátni a Telepes utca túlsó oldalára. Az egyik frissen vakolt raktárépület homlokzatán felirat: »Reanal Vegyszerbolt.« Ez egy másik jele annak, hogy itt már új szellemben dolgoznak. Mintegy 400 féle vegyszert árulnak a boltban, amelyekhez eddig a közületek csak úgy jutottak, hogy több hónappal előre feladták rendeléseiket és a gyár visszaigazolta. Most idejönnek, fizetnek és viszik a vegyszert. Jövőre ilyen üzletet szeretnének létesíteni Veszprémben és Miskolcon is. Az üzletben kapható különleges vegyszerek számát pedig a jelenlegi négyszázról kétezerre emelik. Csak terv, elképzelés volt ez a bolt még néhány hónappal ezelőtt. Beljebb a városban szerettünk volna helyiséget szerezni, de nem sikerült. Azt azonban láttuk, nagyon ésszerű az ilyen üzletnyitás, könynyítés nekünk is, a vásárlóinknak is. Inkább magunktól vettünk el épületet, területet, de nekivágtunk. Kicsit merészen, akárcsak az új premizálási formának. Mi azonban már érezzük az anyagi és erkölcsi kényszerítő hatását az új mechanizmusnak. Muszáj kezdeményezi, bátran előrelépni, ha nyereségesek akarunk továbbra is maradni. Ezzel a főmérnök lényegében az új mechanizmus egyik alaptörvényét fogalmazta meg. Amire jó, ha mások is odafigyelnek. Keserű Ernő LEGKORSZERŰBB, NAGY TELJESÍTMÉNYŰ TÁVVEZÉRLÉSŰ DIAVETÍTŐGÉP AZ ASPECTOMAT 300 EGY TÖLTÉSRE 36 DIÁT VETÍT ALÁ: 2970,0 FT. AZ SZAKÜZLETEKBEN OTP-HITELLEVÉLRE IS KAPHATÓ KÖZÜLETEKET IS KISZOLGÁLUNK Bemutató előadás: 1966. november 4-én Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak A költő hátrahagyott töredékeinek felhasználásával átdolgozta: Benedek András és Mészöly Dezső Nemzeti Színház VII., Hevesi Sándor tér Jegypénztár telefonja: 220—014, 413—849 Rendezte: Marton Endre Kossuth-díjas, kiváló művész Magyar Nemzet Kegyelmet kapott a füredi fasor A Magyar Nemzet október 25-i számában "A füredi fasor" címmel riportot közöltünk, amelyben felhívtuk a figyelmet arra a tervre, amely szerint a több mint százéves balatonfüredi Rabindranath Tagore-sétány négyes nyárfasorát 1967 őszén ki akarják vágni, s fiatal ezüsthársakkal pótolni. A tervezett tömeges fairtás, amely egy csapásra megváltoztatná Balatonfüred látképét, hagyományos szépségét — széles körű ellenkezést váltott ki mindazok körében, akik ismerik és szeretik a Balaton fővárosának meghitt képét, amelyhez a négyes fasor elválaszthatatlanul hozzá tartozik. A világhírű fasor ügyében a múlt hét végén megnyugtató döntés született, amelyről riportunk egyik szereplője ma levélben értesítette a szerkesztőséget.Folyó hó 25-én a Magyar Nemzetben megjelent, „A füredi fasor” című cikk — írja a levél —, amelyért őszinte köszönetet mondunk, hatalmas érdeklődést váltott ki a Füredet ismerők és szeretők körében. Az írás megtette a hatását, amelynek nyomán igen jó megoldás született a Gyógyhelyi Állandó Bizottság tegnap tartott ülésén. Évekre eltolódott a fasor kivágása. A határozat szerint 8—10 éves, Füreden előre nevelt, megerősödött ezüsthársfák részleges beültetésével, fokozatosan, szinte észrevétlenül újítják fel a fasort. Tudjuk, hogy a kiöregedett, gyökérzetükben megsértett, beteg fákat ki kell cserélni, a fasort fel kell újítani, ezért ezt a megoldást helyesnek, a közvélemény megnyugtatására elfogadhatónak találjuk." A levél köszönetet mond a Magyar Nemzetben megjelent cikkért, mi pedig köszönetet mondunk azoknak, akik gyors, rugalmas intézkedésükkel megmentették a Balaton egyik legszebb természeti ékességét. _ _ Tizenegy új fiókot nyit a Ruhatisztító Ktsz Fennállásának tizenöt éves jubileumához érkezett a Ruhatisztító Ktsz, amely másfél évtized alatt lendületes fejlődést ért el. Gerő Árpád, a szövetkezet elnöke a hétfői sajtótájékoztatón elmondotta, hogy a szövetkezet évi bevétele már eléri a 37 millió forintot, üzleteinek száma 83-ra emelkedett és egy év alatt 1,8 millió ügyfél megrendeléseit teljesítette. Az idén több új üzletet nyitottak Budapesten, öt felvevőhelyet pedig Pest megye községeiben. A tanács messzemenően támogatja a ktsz fiókhálózatának fejlesztését. Új helyiségeket utalt ki részére és ennek nyomán rövidesen a IV., Tél utca 51., IV., Nádor utca 35., VII., Dembinszky utca 22., VII., Wesselényi utca 32., IX., Thaly Kálmán utca 32., X., Tárna utca 4., XIV., Ajtósi Dürer sor 5., XIV. Kerepesi út 32., valamint a Harmat utcai, Újvidék téri és a Lakatos utcai új lakótelepeken nyílnak felvevő fiókok. Lényegesen csökkentik a várási határidőket. November 8- tól expressz-felár nélkül három napra vállalják a vegytisztítást, expressz-felárral egy napra a piperemosást. Expressz vegytisztítást is végeznek: a reggel beadott ruhát este készen adják át. Függönytisztítást két-három nap alatt vállalnak. A harmadik ötéves terv időszakában egyelőre napi öt tonna, későbbi bővítésnél napi tizenöt tonna teljesítményű új mosóüzemet létesítenek 50 millió forint beruházással. Szennyezettség! térkép A fali térkép Magyarország vizeinek szennyezettségét ábrázolja. Ahol kék színűre festették a folyót, ott tiszta, ahol zöldre, ott közepesen szenynyezett, és ahol rózsaszínűre, ott erősen szennyezett. A Duna ezen a térképen egységesen zöld, kivéve a délpesti részt, ott rózsaszínű, tehát erősen szennyezett. A Tisza sok szakasza az év legnagyobb részében még tiszta, de a Sajó és a Bodrog vize már szenynyezett. A vizek tisztaságát az eddig említett módokon kívül úgy is megvédhetjük, hogy az s Hogyan lehet az élővizeket tisztára „mosni" Hírt adtunk már róla, hogy Budapesten 24 ország képviselői tanácskoztak a vízszenynyezés nemzetközi ellenőrzéséről. Kilenc szakértő tartott előadást, köztük a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főosztályvezetője, Benedek Pál. Tőle kérdeztük meg: mi volt a tanácskozás célja és milyen határozatokat hoztak. A konferenciát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai irodája rendezte. A tanácskozást azért hívták öszsze, hogy megtárgyalják Európa területének vízszennyezettségi helyzetét, és a világszervezet európai tagállamai együttesen alakítsák ki a közös vízvédelmi politika alapjait. Egységes nézet alakult ki arról, hogy nemzetközi együttműködésre és az együttműködés közgazdasági, jogi alapjainak megteremtésére van szükség. A magyarországi felszíni vizek 94 százaléka például külföldön ered. Nem közömbös tehát számunkra, hogy e vizek »milyen állapotban" érkeznek hazánk területére. Az első számú „vádlott" — A vízszennyezésben az elsőszámú »vádlott« az ipar. Hazánkban az ipar, jelenleg nyolcszor annyi vizet használ, mint a lakosság — és ezért mind nagyobb a vizek szenynyezése is. A mezőgazdaság, ha kisebb mértékben is, de szintén szennyezi vizeinket. A vízbe kerülő rovarirtószerek a halállományt pusztítják. A műtrágya pedig segíti az algák és más, vízben élő növények elburjánzását, a víz eliszaposodását. Elsősorban azonban az ipart kell a szennyvíztisztításban érdekeltté tenni. Hiszen számukra sem mindegy, hogy milyen vizet kapnak. A folyók folyásirányában a lejebb fekvő ipartelepek például mindig szennyezettebb vízhez jutnak, számukra ezért sokkal nehezebb és drágább a vízkivétel. A szennyvíztisztítás költsége emeli az áruk termelési költségét . Az új ipartelepítéseknél előre megállapíthatjuk, hogy milyen területek alkalmasak üzemek építésére, hol megfelelő például a vizek öntisztító képessége — mondja Benedek Pál — Jellemző, hogy Los Angelesbe négyszáz kilométerről szállítják az üzemekbe a vizet, mégis, a városban és környékén az ipar fejlődési üteme meghaladja az országos átlagot. Az USA-ban egyébként, mint azt a tanácskozáson vendégként jelen volt amerikai professzor elmondotta, olyan mértékű a vizek szennyezettsége, hogy a következő években kénytelenek körülbelül annyit költeni a szennyvíz-tisztításra, mint az űrkutatásra. Ma már világszerte a vízbeszerzést és a használt víz elhelyezési lehetőségét épp annyira fontosnak tartjuk, mint az ipari nyersanyagokat. Nálunk most folyik az ipartelepítésre legalkalmasabb területek felmérése: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal közösen végezzük ezt a munkát. Anynyi bizonyos, hogy az elkövetkező években az ipari fejlődés elsősorban a Tisza vízrendszerét érinti majd. Ezért a leginkább a Tisza vízgyűjtő területét figyeljük, élővizeket műszaki beavatkozással részlegesen átalakítjuk, öntisztító képességüket fokozzuk. A szennyvizet, tisztítása után, a mezőgazdaságban is hasznosíthatják, öntöznek vele, vagy más vízgyűjtő rendszerbe irányítják. A balatonfűzfői gyártelep szennyvizét például a Dunába szivattyúzzák, nehogy a Balatonba kerüljön. Persze, ez nem végleges megoldás. Hogy hol melyik megoldás a legalkalmasabb, annak megállapításához a vizek fizikai, kémiai, biológiai adottságairól több éves adatok kellenek. Egy-egy terület vízminőségi védelmének biztosításához hosszú lejáratú tervekre és széles körű tapasztalatcserére van szükség. Eddig általában a tudományos eredményekről tájékoztattuk egymást, most a tudományos eredmények gyakorlati megvalósítására került a hangsúly. A konferencián érdekes módon az is szóba került, hogy nálunk milyen és mennyi mosószert használnak? Kiderült, hogy a kelet-európai országok kevesebbet használnak és szigorú rendeletek határozzák meg, hogy az ipar csak biológiailag lebontható mosószereket gyárthat. Vízminőségi felügyelet — A tanácskozáson 15 pontos határozat született. Ezek szerint az élővizeket — szenynyezettségük mértéke szerint — Európában egységesen kell osztályozni. Megállapították, hogy szükség van a nemzetközi szakértő cserére, a víz minőségének távlati előrejelzésére. Minden országban meg kell alakítani a központi vízminőségi felügyeletet. Ebből a szempontból Magyarország élenjár. Nálunk az Országos Vízügyi Főigazgatóságnál már megalakult a felügyelet. A budapesti konferencia folytatásaképpen november 7 —11 között Genfben hív össze tanácskozást az Európai Gazdasági Bizottság. . . V * SZÍNHÁZAK MAI műsora Állami Operaház: Don Juan (1. bért. 3.) (7) — Erkel Színház: A nyugat lánya (1. bért. 3.) (7) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: Szörnyeteg (7) — Madách Kamara Színház: Az élet királya (7) — Vígszínház: Szerelem, ó! (1. bért. 1.) (7) — Ódry Színpad: A Mona Lisa mosoly (B—Odry béri. 2.) (fél 8) — Thália Színház: A helytartó (7) — Fővárosi Operettszínház: Marica grófnő (L. béri. 1.) (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Copperfield Dávid (du. 3) — Vidám Színpad: Madern Hungary (fél 8) — Kis Színpad: Gyilkos társak (7) — Egyetemi Színpad: A reklám lélektana (7) — Kamara Varieté: Krimi magyar módra (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: A csodálatos kalucsni (de. 10); Aladdin csodalámpája (du. 3). lm, MTV Kosztolányi Dezső regénye, színes, szélesvásznú magyar filmen Rendezte: RANÓDY LÁSZLÓ Főszereplők: MENSÁROS LÁSZLÓ, BÉRES ILONA, TÓTH BENEDEK OKTÓBER 27-TŐL A MOZIK MŰSORÁN