Magyar Nemzet, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

L’serda, 1966. november 27., Megalakult a Börzsöny-bizottság Télisport-központtá fejlesztik a leghódúsabb magyar hegységet A nagy Duna-kanyar ívébe foglalt Börzsöny az ország ki­használatlan természeti kin­csei közé tartozik. Van egy hegységünk, a Kárpátok belső vulkáni övezeteinek táji szép­ségekben és klimatikai érté­kekben ige­n gazdag tagja; itt áll előttünk, Budapest közvet­len közelében, de anélkül, hogy a lakosság pihenésének, üdülésének, szórakozásának a szolgálatába lenne állítva. Tu­lajdonképpen értékeivel sem vagyunk teljesen tisztában, hi­szen sok vonatkozásban feltá­ratlan, még csak egy meteoro­lógiai észlelőállomás sem mű­ködik a 600 négyzetkilométer­nyi területen. Az ezer méterig emelkedő középhegységek minden szelid báját, meleg szépségét gazda­gon árasztja a Börzsöny. A hatvanezer holdnyi egybefüg­gő erdőség klimatikus üdülő­hely jelleget ad az egész hegy­ségnek, ugyanakkor a legjobb lehetőségeket nyújtja az or­szágban a fehér sportokra. Va­lamennyi magyar hegység kö­zül a Börzsöny a leghódúsabb — már az 1790-beli Vályi-féle országleírás úgy jellemzi, hogy »►korán belepi a hó és sokáig áll rajta­«. A Központi-Bör­zsöny hegyei nemcsak a há­rom téli hónapban kitűnő síte­repek, de legtöbbször még márciusban is porhó fedi őket. A nagyhideghegyi hatalmas lesiklópályán nemegyszer hús­­vétkor is vidáman síelnek a lávakövekből rakott turistaház vendégei. Az északra lejtő hi­deghegyi lesiklópálya jóval tovább őrzi a havat, mint a nyugatra tekintő kékesi, a Mátra messzebb is van Buda­pesttől, mint a Börzsöny — az itteni téli sport lehetőségek mégis évről évre, évtizedről évtizedre kihasználatlanok. Klimatikus üdülővidék, síparadicsom A Magyar Nemzet több íz­ben sürgette a Nagyhideg­­hegyben rejlő nagyszerű lehe­tőségek kibontását, de mind­máig nem volt gazdája a te­rületnek. Időközben a meglevő berendezések is tönkrementek, kiöregedett a hideghegyi síug­rósánc, elvadult a lesiklópálya, szétrozsdásodott a nyerges sí­felvonó, motorja ócskavassá vált. Az is elpusztult, amit lel­kes turisták és sportolók az el­múlt évtizedekben társadalmi munkával, szabad idejük fel­áldozásával, lélekkel és hittel teremtettek a legkárpátibb jel­legű magyar hegységben. Most végre örvendetes előre­lépés történt a Börzsöny kér­désében. A Duna-kanyar Inté­ző Bizottságon belül Börzsöny­szakbizottság alakult, amely azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy feltárja a hegység­ben rejlő üdülési, egészségügyi és sportolási lehetőségeket, s megfelelő fejlesztési munkák végrehajtásával mindezeket az értékeket hozzáférhetővé tegye a dolgozó tömegeknek. Nem kétséges, hogy e mun­ka elvégzése a Duna-kanyar Intéző Bizottság feladata. A Börzsöny elválaszthatatlan ré­sze a Duna-kanyarnak, az or­szág e legvadregényesebb tája csak a folyam két partján ma­gasló hegységekkel együtt tel­jes. A Pilis más jellegű kiala­kításra vár, egészségügyi és sportvonatkozásban a Bör­zsöny az értékesebb. Alacso­nyabb részei, így elsősorban Irtás-puszta, klimatikus gyógy­helyekké alakulhatnak — ré­gi terv itt egy nagy gyermek­­üdülő megteremtése — a Nagyhideghegyet pedig a ma­gyar téli sportok központjává, legfőbb bázisává lehet tenni. • A Börzsöny-bizottság, amely­nek Papp Ferenc műegyetemi professzor lett az elnöke, s Ké­me­ne­s Ervin gépészmérnök, a Villamos Automatika Intézet főosztályvezetője a titkára — mindenekelőtt egy fejlesztési terv megalkotását tekinti fel­adatának. A Duna-kanyar In­téző Bizottságnak csak a fo­lyam partvonalára vonatko­zóan van rendezési terve, a Börzsöny-bizottságon belül megalakuló tervezési csoport a Központi­ Börzsönyre vonatko­zóan készít el társadalmi mun­kában egy programtervet, hogy kitűnjön, milyen beruhá­zások szükségesek a hegyi táj értékeinek hasznosításához. A Nagyhideghegy villamosítása Legelső teendőnek a Nagy­­hideghegy elektrifikálása lát­szik. A hálózati áram felveze­tése a Börzsöny központjába lehetővé tenné a sífelvonó fel­újítását, a lesiklópálya délutá­ni és esti kivilágítását, a turis­taház világításának és vízellá­tásának korszerű biztosítását. Ez alapvető kérdés megoldá­sát nagymértékben megköny­­nyíti, hogy a nagyfeszültségű távvezeték a Nagyhideghegy aljáig már ki van építve, mindössze 2,7 kilométer hosz­szú vezeték hiányzik a turista­házig. Ennek megépítése kö­rülbelül 580 000 forintba ke­rülne. Ennyin múlik, hogy a Börzsöny szíve a téli sportok kulturált központjává válhas­­sék. Aluút a hegység szívébe Második feladat a Királyrét —Nagyhideghegy közli műút megépítése. Ez az út nyitná meg a Nagyhideghegy kapuit, ez kapcsolná be a járműforga­lomba. Ennek az útnak is el­készült már egy része, mintegy 7 kilométernyi szakasz hiány­zik még ahhoz, hogy gépkocsi­val is meg lehessen közelíteni a hideghegyi központot. Az it­teni és a szomszédos Magas Tax alatti turistaház jelenleg százötven hálóvendéget tud el­helyezni, de a hideghegyi ház befogadóképességét emeletrá­építéssel, szárnyépület kiegé­szítéssel háromszorosára lehet emelni. E feladatok elvégzésének előkészítését vállalta magára tevékenysége első szakaszában a Börzsöny-bizottság. Remél­jük, hogy munkája nyomán hamarosan kibontakoznak a Börzsöny hazánkban egyedül­álló lehetőségei. (a. gy.) A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MŰSZERÜGYI SZOLGÁLATA értesíti ügyfeleit, hogy a MŰSZER ÁTVÉTEL, ÉS KIADÁS leltározás miatt december 1-8 között SZÜNETEL Szovjet és lengyel segítség az olasz árvízkárosultaknak Pisába megérkezett a har­madik szovjet repülőgép, amely ezúttal a szovjet szövet­kezetek segély­adom­ányát szál­lította az árvíz sújtotta olasz lakosságnak. A szállítmány 145 tonna rizst tartalmaz, ame­lyet azonnal eljuttattak a so­kat szenvedett pisai, grossetói és Pó-vidáki lakossághoz. A szovjet szövetkezetek ezenkí­vül közölték, hogy vasúton 100 tonna cukrot és 50 tonna vajat küldenek. A Lengyel Vöröskereszt fél­millió zloty értékű segélyt kül­dött az olasz árvízkárosultak­nak. Krakkó táviratban kö­zölte Firenzével, hogy műem­lékei helyreállításához leg­messzebbmenő segítségét ajánlja fel. Firenzében a helyzet to­vábbra is tragikus. A város­nak mintegy egyharmadát 16 nappal az árvízkatasztrófa után is vas­tag sárréteg borít­ja, s ennek eltávolítása napról, napra nagyobb nehézségeket jelent. Családok ezrei hajléktala­nok. A különböző segélyhe­lyek előtt hosszú sorokban áll­nak az emberek, s szintén sort állnak a kereskedők, hogy át­vegyék a kormány által kiutalt csekély segélyt. A városban a vízellátás akadozik, a villany­világítás sem teljes még, a csa­tornák nagy része eldugult, mindenütt a rothadás jelei. A színnek műhelyében Átadták a Pamuttextilművek új festőüzemét Nem szeretném, ha azzal vádolnának, hogy a szokástól eltérően a végién kezdeni a ri­portot. Mégis — hiába jártam végig a munkafolyamat sor­rendjében a Pamuttextil­ű­­vek Kikészítő Gyárának mun­katermeit — a legmaradan­dóbb benyomást az a szivár­vány minden színét felidéző kavalkád tette rám, amelyet a készáru tarka sokasága tár az érdeklődő szeme elé. Az ember csak kapkodja a fejét a női ruhaszövetektől a da­­masztabroszokig, munkakö­peny anyagoktól a kordbárso­­nyig, a termékek szinte vég­telen skálája láttán. Minden ízléses, célszerű, nemegyszer — annak ellenére, hogy gyári termékekről van szó — egye­di, különleges, a szokványos­tól eltérő. A kis székesfehérvári gyár üzemeiben több mint nyolc­vanféle végtermék kerül ki a munkáskezek alól és három­száz színárnyalat kel verseny­re, hogy a bel- és külföldi üzletekben nehéz választás elé állítsa a vevőt . Talán éppen ezért ösz­­szetettebbek a kikészítőgyár feladatai a többi gyáregysége­kéhez képest — mondja Gál Géza, igazgató főmérnök. — Nehezebb azért, mert a né­hány éve létrejött nagyválla­laton belül ez a részleg, mint kikészítő és végtermék kibo­csátó, igen fontos szerepet játszik a vállalati gazdasági eredmények jó vagy rossz ala­kulásában. Mind export, mind belföldi vonatkozásban mi ál­lunk legközelebb a vevőhöz és a sok különböző munkafázi­son átjutó termék minálunk kapja meg végleges formáját. A rendkívül gyorsan változó igényel­ követése ránk rója a legnagyobb feladatot és ez nagy rugalmasságot és gyor­saságot igényel.­­ Mindezzel részben arra a kérdésre is feleletet kap­tunk, hogy mi tette szüksé­gessé azt a rekonstrukciót, amely a gyárban folyik és amelynek most egy jelentős állomásához érkeztünk. — Gyáregységünk évi ter­melési értélre eléri a félmil­­liárdot, s ennek körülbelül 70 százaléka exportra — fő­ként nyugati exportra — ké­szül. Cikkeinknek mind minő­ség, mind előállítási költség tekintetében versenyképesnek kell lenniük. A gyár légi és egyes üzemrészekben viszont valósággal életveszélyessé vált már a munka. A gépek telje­sítőképességéről nem is beszé­lek ... Rekonstrukció kereté­ben eddig 55 millió forintot ruháztunk be. Ebből a kisebb befektetéseken kívül új tra­fóházat építettünk, felújítot­tuk az aprófúra műhelyt, aho­vá három új NDK gépet is beállítottunk, új bolyhozót, TMK-műhelyt létesítettünk. Végül most került átadásra a 13 milliós költséggel készült új festőüzem.­­ Az üzem tervezésénél a Könnyűipari Tervező Vállalat új utakat keresett és talált. Nedves­ üzemnél az iparágban hazánkban, úgy tudom, először alkalmazták az ablak nélküli épületet, a mesterséges meg­világítást. Hozzátehetjük, hogy előreláthatólag sikerrel. A festőgépek közötti útszakaszon légcsatorna van, amely fel­hajtja a párás levegőt és a mennyezet tizenkét ventillá­tora elszívja belőle a páratar­talmat. Mondanom sem kell, hogy ez egészségileg milyen sokat jelent az itt dolgozók­nak. Újabb nagy könnyítés lesz majd a most készülő híd­­dal­u is. Eddig ugyanis a jig­­ger gépekről kézi erővel vet­ték le a hengert és ez — bár az árut három tekercsre osz­tották róla szét — így is kö­rülbelül 120 kilogrammnyi súly megemelését jelentette. Ettől kíméli meg a jövőben a híddaru a dolgozókat. Emel­lett az áru rongálódását, szennye­ződési lehetőségeit is csökkenti. — Milyenek az üzem szo­ciális létesítményei? — Ezen a területen is je­lentős javulásról számolha­tok be. A minden igényt ki­elégítő mosdók és öltözője a múlttal ellentétben házon be­lül helyezkednek el és ez szintén a dolgozók fokozott egészségvédelmét és kényel­mét szolgálja. — Határidőre elkészült az építkezés? — Nagyra értékeljük az épí­tők munkáját, akik a kooperá­ló vállalatokkal együtt min­dent határidőre átadtak, és akadály közlő levelek helyett szívvel-lélekkel dolgoztak. Az ő versenyük nagyban elősegí­tette a mi dolgozóink kong­resszusi vállalásainak teljesí­tését. — Mit vállalt a kikészítő­gyár a verseny keretében? — A gyár még az év elején felajánlotta, hogy az éves nyereséget az előző évihez vi­szonyítva megkétszerezi. A harmadik negyedévben az elő­ző negyedévhez képest tíz szá­zalékkal növeltük a termelt áru mennyiségét. Külön ki kell emelnem a minőség nagy­fokú javulását. Az első osz­tályú áruk részaránya az első félévihez viszonyítva két százalékkal emelkedett, a múlt évihez képest pedig ötszázalé­kos a növekedés. A háromne­gyedévi verseny kiértékelésen egyébként gyárunk a második helyet szerezte meg a gyáregy­ségek sorában. — Minek tulajdonítja ezt az igazán szép minőségjavulást, amelyet a gyár negyedévről negyedévre felmutat? — A már említett rekonst­rukciókon, az új, fejlettebb gé­pek, módszerek alkalmazásán kívül — még egynek. A be­szélgetés elején azt mondtam, hogy bizonyos vonatkozásban a kikészítő gyárnak nehezeb­bek a feladatai a többi gyár­egységénél. Most arról is szó­lok, amelyben viszont köny­­nyebb a dolgunk. Ez pedig a készáru-szemlélet kialakítása. Nekünk a szemünk előtt ala­kul a termék vevőt vonzó — vagy hidegen hagyó — kész­áruvá. Mi — a többi gyáregy­ségtől eltérően — óráról órára a vevő szemével követhetjük a termék útját. Bel- és külföldi megrendelőink nemegyszer személyesen is lelátogatnak hozzánk. Márpedig a jó minő­ségre való törekvésnek ez a készáru-szemlélet nem elha­nyagolható tényezője, s a jö­vőben, az új gazdasági struk­túrában még inkább tért kell hódítania. Örömmel mondha­tom, hogy ez ma már a nagy­­vállalat többi, alapművelete­ket végző egységeiben is ki­alakulóban van, sőt, már nagy­részt ki is alakult, hiszen az ő támogatásuk nélkül gyáregy­ségünk sem érhette volna el ezeket az eredményeket. Komor Vilma A MAGYAR FOTÓMŰVÉSZET 125 ÉVE KIÁLLÍTÁS A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN HAZAI ÉS KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR MŰVÉSZEK ALKOTÁSAI A DAGUERROTIPIAKTÓL NAPJAINKIG Budapesti egyetemisták tervei a főváros rendezésére A budapesti egyetemek szi­gorlóinak diplomamunkáit ál­lították ki a Hazafias Népfront I. kerületi bizottsága Bem rakparti helyiségében. A 46 végzett növedék kivétel nél­kül olyan témákból választot­ta munkáját, amelyek a fővá­ros városrendezési szakembe­reit és a közvéleményt egy­aránt foglalkoztatják. Területrendezés és foghíj­beépítés, korszerű szállodák és műtem­es lakások, a kiállított munkák mindegyike anyag-, tárgy- és városismeretről tett tanúságot. Ezt bizonyították a kevésbé látványos, mégis na­gyon fontos dolgozat-témák is, mint például Verebélyi Imre hatszáz forinttal díjazott vezetéstudomány általános kérdései­, vagy Varsányi Egon nyolcszáz forintos .*A buda­pesti gyorsvasút észak—déli vonalának forgalmi és menet­rendi tanulmánya és ennek hatása a felszíni forgalomra« című munkája. Fantázia, ötletesség, a vá­lasztott témában való elmé­lyedés és mindenekelőtt a kö­zösség gondja jellemezte a dip­lomamunkákat. A legtöbb természetszerűleg fővárosunk és főleg a budai oldal rende­zési terveihez kapcsolódott. — A diplomatervek elbírá­lásánál nem volt könnyű dol­ga a bíráló bizottságnak — mondotta a díjkiosztó ünnep­ségen dr. Reischl Antal egye­temi tanár, a Hazafias Nép­front budapesti elnökségének tagja. — Bemutatásra csak azok a munkák kerültek, ame­lyek a főváros gondjaival fog­lalkoztak és figyelemre méltó, esetleg megvalósítható elgon­dolásokat tartalmaztak. E szempontok mellett a téma időszerűsége döntött a díjak­ról. Az építészek közül Vajai Ta­­mást jutalmazták 1000 forint­tal, a tabáni templom környé­kének beépítésére tervezett munkájáért. A tér, a táj és a meglevő épületek hatását fi­gyelembe véve a városképet gazdagító, harmonikus, szép házsort tervezett, legelején tá­gas bemutató helyiséggel, el­árusító résszel és eszpresszó­val berendezett épülettel. El­gondolása nemcsak esztétikai­lag szép és korszerű, enyhíte­ne a főváros kiállítóhelyiség gondjain és ezt a területet is bekapcsolná a főváros képző­­művészeti életébe. Sylveszter Ádám toronyszállót tervezett a Rákóczi út és Múzeum kör­út sarkára. Munkáját 800 fo­rinttal jutalmazták. Ugyan­csak 800 forintos elismerésben részesült Mády Gizella a Há­ros-sziget zöldterületének ren­dezési tervéért, Miticzky Gá­bor pedig modern vonalú ut­cai világító testeiért. A Clark Ádám tér beépítésére vonat­kozó elképzeléséért Zátonyi Irént 600, Dubay Egont pedig újszerű, az útburkolat feltöré­se nélkül megvalósítható ve­zetékrendezési tervéért díjaz­ták 600 forinttal. (s. m­.) Az építőipari gépek karbantartása Konferencia a Technika Házában Az építkezés iparosításának egyik legfontosabb előfeltéte­le a gépesítés. A második öt­éves terv időszakában jelentő­sen emelkedett az építőipar­ban alkalmazott gépek száma és az új ötéves terv során ezen a téren további fejlődés történik. A gépek számának növekedésével egyidejűleg je­lentkezik a gépek javításának problémája. Nemzetközi probléma ez, ép­pen ezért nagy jelentősége van annak, hogy elsőnek Ma­gyarországon tűzik napirend­re megvitatását. November 23-tól 25-ig a Gépipari Tu­dományos Egyesület és az Építőipari Tudományos Egye­sület közös rendezésében a Technika Házában tartják az építőgépek javításáról az első konferenciát, amelyen a magyar szakembereken kívül hét országból 82 külföldi rész­vevő jelenik meg. A konferencia alkalmából kedden délelőtt Walch Ká­roly, a GTE építőgép szakosz­tályának elnöke és Jablonkay István, az ÉM Épületgépjaví­­tó és Gépgyártó Vállalat ve­zérigazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit a konferen­cia jelentőségéről és a vita anyagáról. ­ Értelmiségiek eszmecseréje a szocialista hazafiságról a Hazafias Népfront budapesti fórumán A szocialista hazaszeretet és a proletár nemzetköziség el­méleti és gyakorlati kérdései kaptak helyet kedden a Haza­fias Népfront budapesti fóru­mán. Írók, pedagógusok, filo­zófusok, pszichológusok, köz­gazdászok és a mozgalom fő­városi munkásai vettek részt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának klubjában tar­tott összejövetelen, amelyet Kovács Máté, a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának alelnöke nyitott meg. Farkas Sándor, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem tudományos szocializmus tan­székének vezetője tartott vita­indító előadást. A referátumot követő vitá­ban felszólalt több neves író, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem, a Budapesti Or­vostudományi Egyetem, a Pártfőiskola oktatói karának számos tagja is. A hozzászólók hangoztatták, hogy mind az is­kolákban, mind az élet egyéb területein megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szo­cialista hazafiság, a proletár nemzetköziség erősítését szol­gáló nevelésre. TEKINTSE MEG MŰVÉSZETI KÉPAUKCIÓNK KIÁLLÍTÁSÁT november 26-tól IX., Kinizsi u. 12. szám alatti nagytermünkben, naponta 10-18 óráig A BELÉPÉS DÍJTALAN BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT

Next