Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-10 / 291. szám
Szombat, 1966. december 10.. -egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN -MUSICA ANTIQUA* nevét viseli az immár világhírű bécsi hangszeres és énekegyüttes, amely szombaton a Zeneakadémia nagytermében mutatkozott be René Clemencic vezetésével. A műsoron kizárólag reneszánszkori alkotások szerepeltek. Alapvetően kétféle módon lehet hallgatni 3—4 évszázados, vagy éppenséggel félévezredes muzsikát. Az első, általánosan elterjedt vizsgálati módszer arra irányul, hogy új, eddig nem ismert hangzáseffektusokat fedezzünk fel a régi zenében és ilyen módon bizonyos konzekvenciáikat vonjunk le: milyen hangzásokat lehetne belőlük a mai muzsika számára hasznosítani? Ez a módszer, ha nem is mondható éppen helytelennek, de kevéssé kielégítő. Egy fokkal mélyebbre kell hatolnunk ennél. Fel kell tennünk a kérdést: vajon nem megrendítő-e, hogy a zenetörténet folyamán hányféle úton-módom, micsoda végtelen találékonysággal fejezték ki magukat korok és mesterek? Vajon ki merné »primitív«-nek nevezni egy Heinrich Isaac (1450—1517) vagy a nála közel egy emberöltővel régebben működött Johannnes Ockeghem életművét? Igen, "kezdetleges* és "primitív* — mint a kölni dóm, vagy mint Giotto festményed ... Ám Thomas Mann-nal szólva: "Mélységes mély a múltnak kútja...* — ha még tovább nyomozunk tárgyunk gyökered után, kiderül, hogy a műsoron szereplő "Alma Redemptoris Mater* dallamát a több mint kilencszáz évvel ezelőtt elhalálozott Hermanimus Contraktus szerezte. És ezzel már a gregorián dallamosság körébe léptünk, melynek írott emlékei már több mint ezerháromszáz évesek. Ehhez képest a műsoron szereplő legrégebbi kompozíció, Ockegshem »Alma Redemptoris Mater«feldolgozása nem is olyan régi: "mindössze* félezer éves! A ZENE TELJES ÉRTÉKŰ ÉLETREKELTÉSE elé nagy akadályok gördülnek. A kölni dómot vagy a régi képet a szemlélő magába fogadja, a látvány lenyűgözi — a régi korok elevenen zengő muzsikáját azonban csupán halott kottafejek őrizték meg számunkra. A »Musica Antiqua« korhű hangszerekkel és természetes módon tárja elénk a régi muzsikát, s a figyelmes hallgató dúskálhat a hangzás tökéletességében. Ebben a vezetőjével együtt 18 tagú kamaraegyüttesben együtt hallhatjuk mai hangszereink majd minden ősét, kezdve a különféle "violák"-tól (brácsa- vagy cselló-formájú vonóshangszerek) a legváltozatosabb fúvóshangszereiken és Blockflőte-fajtákon át a pengetett- és ütőhangszerekig. A 18 muzsikusból négyen az "énekkar" funkcióját látják el, méghozzá olyan módon, hogy a baritonista az úgynevezett failsetttechnika segítségével esetenként alt-hangra vált át. Az együttes nemcsak elfogadta, hanem a szó teljes értelmében felismerte és elfogadta azt a zenetörténeti megállapítást, hogy a XV—XVI. század nem ismert tisztán vokális zenét, hanem minden énekszólamot egy vagy több hangszer erősített. Így azután gyönyörű hangzásképben volt részünk, melyben a hangszerek énekeltek és az énekesek hangszeres tisztasággal, szinte anyagtalan szépséggel muzsikáltak. A MŰSOR ELSŐ FELÉBEN egyháza, a másodikban világi szövegű — illetve kizárólag hangszerekre szánt — kompozíciókat hallottunk. Az egyházi művek egy része Luther "Wittembergi Kör"-ének szellemét vetítette előre, tehát a késő középkori, bonyolult szerkesztés egyszerűsödésének vonalában fekszik. (A protestantizmusban vált ugyanis az egyházzene népénekké.) Thomas Stoltzer, aki a legenda szerint az 1526-os mohácsi csatában pusztult el, "A solis ortus caroline"-val képviselte e műsorban a protestantizmus forradalmi korszakának szellemét, a másik német mester, Heinrich Finck pedig a XII. század végéről származó »m Gottes Namen fahren imr*-kezdetű dallam feldolgozásával még távolabbra mutatott és a német zene indulásának korszakára emlékeztetett. A MÁSODIK RÉSZ a XVI. század, sőt, a "modern* XVII. század zenéjébe engedett bepillantást, sokrétű módon, az akkori értelemben vett különféle "Stílusirányzatok* megjelenítésével. Petrus Tritonius "Ium satis terris* című kompozíciója joggal aratott nagy sikert, hiszen ez a mester pontosan zenébe öntötte az antik versmértéket, helyenként szinte aszimmetrikusnak ható "bulgár*-ritmus-asszociációkat keltvén. Tielman Susato szvitje (1551) és Paul Peuerl hasonló jellegű kompozíciója, hangulatos karakterképeikkel és az együttes virtuóz előadásában óriási sikert aratott. RUDOLF KERER, a kiváló szovjet zongoraművész az idén újból ellátogatott hozzánk és minit mindig, most is nagy szílért aratott. Kerer rendkívül rokonszenves, bizalmat és szimpátiát ébresztő muzsikus. Hangszeres technikája szinte végtelennek tűnik, könnyedén győzi a legnagyobb feladatokat, s mindezt szép, világos, csengő zongorahangon. Talán csak a hangszeres ének terén lehet vele szemben technikai kifogást támasztani. Kerer legerősebb oldala a kopogó, pontszerű játék. Ennek tulajdonítható, hogy szólóestjének műsorából éppen Prokofjev II. szonátáját éreztük a leginkább hitelesnek, ezt a neoklasszikus elemekkel teli, pompás, virtuóz művet. De amikor a pergő hangokat egységes, ritmikus láncra kellene fűznie — mint például Schubert Eszdúr impromtujében —, gyakran elszaladnak ujjad és a hallgató talajtalanul marad, nem tudván követni a zenei folyamatot Ez történt Chopin b-moll szonátájának két szél- G0 tételében is. Egy bizonyos álló jellegű nocturne-hangot, monológszerű dallamtípust szépen fogott meg a többi között Chopin Desz-dúr művében, sőt Schubert Gosz-dúr impromptujében i,*és ezt biztató jelnek tekinthetjük a jövőre nézve. A zenekari esten Liszt Eszdúr zongoraversenyének szólistájaként a fentiekhez hasonló pozitív és negatív vonásokat mutatott Rudolf Kerer. Káprázatos technikája itt természetesen még tisztábban érvényesült, csupán a lassú tételben érezhettük meg azt a bezártságot, amely mintha nem engedné kibomítani egyegy melódiáját. Valóban, mintha valami ismeretlen erő fogná vissza kevetkezeit és idegrendszerét — pedig alig egy vonalnyi választja el őt attól, hogy fenntartás nélkül nagy zongoristának mondhassuk. A zenekari estien egyébként Németh Gyula vezényletével az Állami Hangversenyzenekar híven kísérte Rudolf Kévért. A műsor első számaként Szabó Ferenc Emlékeztető című szimfóniája hangzott el, mint mindig, most is nagy sikert aratván. Pernye András _Magp Nemzet__ „A művészet feladata a valóság i megtuttatás Keres Emil, a párt Központi Bizottságának új tagja a kongresszusról és terveiről Keres Emil színművészt, a Thália Színház Kossuth-díjas igazgatóját az MSZMP IX. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották. Munkatársunk ebből az alkalomból kereste fel őt. Az őszinteség kötelessége — Milyen hatással vannak a művészetek a társadalomra? Gyakran tesszük fel magunknak ezt a kérdést, s a válasz ma már egyértelmű — mondotta Keres Emil. — A művészet feladata a valóság megmutatása. Ezzel politizál, ezzel hat. Ez a színház kötelessége is: saját lehetőségeinek, eszközeinek felhasználásával kell beszélnie életünkről, problémáinkról, megmutatva az igazságot úgy, ahogy József Attila írta: "Az igazat mondd, ne csak a valódit.*" Ezek a szavak mindenekelőtt az őszinteség kötelességét jelentik. A művészet, a színház, ha valódi hatást akar elérni, erről sohasem feledkezhet meg. E hatást, amely az előadások közvetlen eredménye a színházban, meg kell különböztetnünk az emberek formálásától, ami jóval hosszabb és bonyolultabb folyamat. — Az előbbi kérdést azonban meg is fordíthatjuk. A művészet és a társadalom hatása ugyanis sohasem egyoldalú, hiszen az alkotók a társadalomban dolgozva, vele kölcsönhatásban élnek. A társadalom jó hangulata, őszintesége a művészetekben is jelentkezik — s ezért éreztük örömmel az MSZMP IX. kongresszusán a beszámolóból és a hozzászólásokból művészetünk reális értékelését, eredményei megbecsülését, a problémák világos feltárását, amely ma egész társadalmunk sajátja. A kongresszus megmutatta nekünk, művészeknek is, hogy elképzeléseink jók, utunk helyes volt Egészséges légkörben . A magyar színház eddig elért eredményeit elsősorban és döntően a színházi politika, általában a kultúrpolitika egészséges légkörének köszönheti, amely lehetségessé teszi a tehetség kibontakozását, minden támogatást megad a helyes, művészi elképzeléseknek. És természetesen "okosodtak" a művészek is. A történelem megtanította őket, hogy túlzásba víve a legszebb meggyőződés is "Vallás* lesz, az pedig merevségével, dogmáival csakis torzíthatja a valóságot. A sematikus művészet ebbe a hibába esett (de — más előjellel — ugyanez jellemzi a "lakkozó" polgári irodalmat, színműveket is). A tapasztalatok megváltoztatták a művészek felfogását, rájöttek a hibákra és ezt munkájukban is hasznosítani tudják. Felelevenednek hagyományaink, megbecsüljük egymás munkáját. Ma tudunk őszintén örülni egymás sikerének, mert tudjuk, hogy egyikünk sikere minden színház, a színészet sikere, kudarca a színészet kudarca. Ezért örülünk és ezért örülök én is minden jó előadásnak, és nem valami félreértett "kollegialitásból". Ez a légkör kötelez mindenkit a jó előadásokhoz való felnövésre, az előbbre lépésre. Ez eredményezi, hogy a színházaknak ma újra felismerhető arca van, a budapesti színházi élet színes, sokrétű, gondjaink ellenére sokat fejlődött. Vitatkozás, véleménycsere A színházművészet más problémáiról szólva Keres Emil hangsúlyozta: — Velünk, színházi emberekkel is nemegyszer előfordul, hogy egy darabot a legkülönbözőbben ítélünk meg, hiszen amikor elolvassák a darabot, minden rendező fantáziájában önkéntelenül is "megszületik", rendezői elképzeléséhez idomul. A többi között — de nem elsősorban — ez okozza az ítéletek különbözőségét. Éppen ezért az olyan színdarabok, amelyek problematikusak és vitathatóak, elbírálásra és eldöntésre is várnak. Ha mindenki "máshová" olvas, akkor ezt határozottan egyértelművé csak a rendezői felfogás teheti, mert egy színdarab csak akkor mutatkozik meg teljes valóságában, amikor és ahol — ez alatt a színházat és a művészeket értem — színpadra viszik. — Stúdió színházunk létrehozásával ezt a célt akartuk szolgálni. Be szeretnénk mutatni azt, amiről vitatkozni lehet és kell, lehetőséget kívánunk nyújtani a véleménycseréhez. Szeretnénk, ha teret ad-* hatnánk vitatható, de érdekes új, magyar műveknek is — akár felolvasó előadások formájában —, mert a művészet ez esetben is csak a gyakorlat alapján mondhat véleményt. — A Thália Színházban most mutattuk be Fejes Endre Mocorgó című kisregényének színpadi változatát Erről a darabról sokat fognak vitatkozni: mi teszi aktuálissá, mi a mondanivalója? Fejes azzal fejezi be darabját — egyes szám első személyben, a színpadon megjelenő író szájába adva a mondatokat —, hogy mit kezdhetett volna "hőse" — ifjabb Makics József, aki meghalt harmincöt éves korában — ilyen erővel, ha igazi álmot álmodik! Makics életének egyetlen nagy vágya — miközben mellette dübörög a kor —, hogy zsibárus lehessen. Nézzünk körül: ha nem is zsibárusi becsvágyakkal, de ilyen maradi, nem igazi álmokkal hány ember terhes! Fejes az igazi álmot, az igazi célratörést sugallja ezzel a darabbal — nagyon örülök, hogy bemutatónk egybeesik beszélgetésünkkel, és ezt elmondhattam. Szeretném, ha a budapesti közönség is megszeretné ezt a darabot. MEGNYÍLT A VÁRBAN A RÉGI ORSZÁGHÁZ VENDÉGLŐ (1., ORSZÁGHÁZ UTCA 17.) Rendezvényekhez külön termek Zene: Tabányi Mihály és Czéczi Horváth Géza duó A borozóban: Lakatos Zoltán cigányzenekara Nyitva: hétköznap 16—24 óráig szombaton 16—02 óráig vasárnap családi ebéd de. 11 órától ASZTALRENDELÉS: 160—133 TELEFONON Eero Tavastiema finn zeneesztéta hazánkba érkezett. Zenei életünket, a modern magyar muzsikát tanulmányozza. is Az V. magyar plakátkiállítás sajtóbemutatóját péntek délben tartották a Műcsarnok termeiben. Ez alkalommal a plakátokon kívül az alkalmazott grafika minden műfaját bemutatják. A kiállítás megnyitására ma délben kerül sor. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Macbeth (II. bék. 4.) (7) — Erkel Színház: Nemzetközi tárt cd álverseny (fél 8) — Nemzeti Színház: Máró bácsi (Dundo Maroje) (7) — Katona József Színház: Akt, hegedűvel (7) — Madách Színház: Egy szerelem három éjszakája (7) — Madách Kamara Színház: Négykezes (7) — Vígszínház: Fűmet forgatunk (du. fél 3); A néma levente (7) — Ódry Színpad: Az idő vasfoga (fél 8) — Thália Színház: A helytartó (7) — József Attila Színház: Húszévesek (Ifj. előadás) (du. 3); Kényszerleszállás (7) — Fővárosi Operettszínház: My Fair Lady (du. fél 3); Tigris a garázsban (7) — Vidám Színpad: Nyugatom, a helyzet változatlan! (du. fél 4 és fél 8) — Kis Színpad: Gyilkostársak (7) — Egyetemi Színpad: Ady Endre napjai (»Ady- sor. 4.) (du. fél 4); Karinthy Frigyes-est (fél 8) — Kamara Varieté: Krimi magyar módra (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: A bűvös tűzszerszám (du. 5) — Állami Déryné Színház (Kulich Gyula téren): Othelto (7) — Zeneakadémia: Zenei formák és műfajok (Középisk. bék. A—B.) (du. fél 5)* A ,,százszázalékos” világbajnok A birkózásban Toledo világbajnoki aranyérmese, Kozma István nyerte el az év sportolója címet. A világbajnoksághoz három magyar bajnokságot is szerzett: megnyerte a kötött- és a szabadfogású egyéni bajnokságot, s tagja volt a Vasas országos bajnok együttesének. — Külön öröm számomra, hogy a világbajnokságon minden mérkőzésemet megnyertem — mondta. — Az előző VB-n két, a tokiói olimpián pedig egy döntetlen is szerepelt az eredménylistámon. Most, Toledóban, legnagyobb ellenfelemet, Smakovot három pont különbséggel győztem le. A jövő évre is nagyok a tervei: 1967-ben lesz tíz esztendeje, hogy sportolni kezdett, s ezt a jubileumot szeretné újabb sikerekkel ünnepelni. Öttusázóink a párbajtőrversenyen A melbourne-i világbajnokságról százszázalékos sikerrel hazatért öttusázóink külföldi meghívásnak tettek eleget: elutaztak Frankfurtba, ahol nemzetközi párbajtőrversenyen állnak rajthoz. Ez az időszak tulajdonképpen a jól megérdemelt pihenő időszaka — mondja Németh Ferenc főtitkár —, de a versenyzők nem is éreznék jól magukat, ha az öt sportág valamelyikében legalább naponta egyszer ne tartanának edzést. Szívesen fogadták a meghívást is — hiszen ez is alkalom vívótudásuk gyarapítására. Az öttusázók egyébként "hivatalosan" december 27-én kezdik meg a jövő évre való felkészülést. A műsort most alakítják a szakvezetők. A szövetség vezetői, a sportáganként szakedzők és a válogatott keretekben szereplő versenyzők egyesületi edzői közösen tárgyalják meg a felkészülési tervet, s annak elfogadására valószínűleg december végén kerül sor. Ekkor jelölik ki az A-, B-, utánpótlás és ifjúsági kereteket is. Az edzőbizottság és az elnökség egyébként éppen a napokban fogadta el a Melbourne-ban járt szakvezetők jelentését. Szokatlan szokás Magyar labdarúgó-pályákon eleddig eléggé szokatlan jelenetek játszódtak le a Vasas—Internazionale Európa Kupa-mérkőzésen. A közönség egy része — különösen a második félidőben — nem csupán füttykoncerttel adott kifejezést nemtetszésének a játékvezető ítéletei felett, de valósággaltűz alá vette a játéktér egy részét üres üvegekkel, bambit-palackokkal. A játékvezető valóban követett el több hibát. A szurkolótábornak jogában áll ezt helyteleníteni. A füttykoncertet sem tiltják egyetlen pályán sem. Az elfogultság a sportban minden közönség természetes joga. Mi is fölöttébb örültünk volna a Vasas esetleges győzelmének, szurkoltunk is érte. De azt a minősíthetetlen magatartást, ami itt a közönség egy kis, fanatikus részéről megnyilvánult, a leghatározottabban elítéljük. Nemcsak a hagyományos magyar sportszerűség nevében, de a kitűnően játszó olasz csapat iránt érzett tiszteletből is. Mert a bírói tévedések ellenére, állapítsuk meg tárgyilagosan: az Internazionale megérdemelten nyert. Ennek szemtanúja volt számos ország sok miliós sportkedvelő közönsége a televízió képernyője előtt. De a hazai csapat veresége nem ok arra, hogy bárkit is megkövezzünk, vagy a hűsítésre szolgáló ital palackjait fegyverként használjuk. Üvegdobálással még senki sem nyert meg labdarúgó-mérkőzést, ez a módszer a magyar sportpályákon sohasem volt szokás — és reméljük, nem is lesz. Irmos) Ismét magyar szakaszgyőzelem Mexikóban A mexikói nemzetközi kerékpáros körverseny 16. szakaszán ismét magyar győzelem született: ezúttal Juhász Béla végzett az első helyen, a lengyel Gazda testvérpár és a kanadai Hakem előtt, összetett egyéniben: 1. Diaz, 2. Soto, 3. Cervantes (mexikóiak), 4. Buckley (angol), ... 6. Balaskó, ... 9. Megyerdi, ... 11. Juszkó, 12. Juhász. Csapatban a magyar együttes változatlanul második. Szombati SPORTMŰSOR Cselgáncs. Országot ifjúsági CSB, Jégszínház, 16. Kézilabda. Bp. Spartacus—Akadeilik Szófia, női Eb-visszavágó. Játékcsarnok, 18.30. Vízilabda. Komjach Kupa döntő, ledentuszoda, 13. Biztos győzelmet vár a Spartacus Ma este az új Játékcsarnokban játssza le az Akademik Szófia elleni Eb-visszavágóját a Bp. Spartacus női bajnok kézilabda-csapata. A magyar együttes kétgólos előnyt szerzett az első mérkőzésen, s így egyáltalán nem tűnik elbizakodottságnak, hogy a második találkozón biztos hazai győzelmet vár. Nádori Pál edző már kijelölte kezdő csapatát: Korcsmáros — Bartusné, Hajekné, Kurucsai, Csenkiné, Hornok, Balogh. Csere: Jóna, Szegváriné és Finszter. 7 SPORT „Egy ragyogó formában játszó Inter győzött Budapesten ” Olasz lapvélemények Egy kis izgalommal és nagynagy várakozással engedték útjára kedden Olaszországban az Intert, az olasz labdarúgás nagy reprezentánsát. Ez a rokonszenv természetes: az Inter igen sok dicsőséget szerzett már az elmúlt években az olasz sportnak. A Budapestre érkezett olasz újságírók a mérkőzés előtt kijelentették, hogy elképzelni sem tudják az Inter kiesését. És most, egy nappal a nagy mérkőzés után a kétszeres Világ Kupa győztes dicséretétől hangos az olasz sajtó. A lapok részletesen beszámolnak a mérkőzésről, s kivétel nélkül valamennyien értékes sikernek tartják a magyar bajnok ellen idegenben elért győzelmet. A Corriere Della Sera cikkében megállapítja, hogy a játék a várakozásnak megfelelően alakult. A Vasas-csatárok végig hatalmas lelkesedéssel, nagy erőbedobással támadtak, s csak egy ragyogó formában levő Inter tudta ezeket a rohamokat megtörni. A Stampa cikkírója szerint az Internek tudása maximumára volt szüksége ahhoz, hogy a nehéz mérkőzésen kiharcolja a győzelmet. A Messaggero di Roma azt írja, hogy a találkozó nagy próba volt az Inter számára, s az olasz bajnokcsapat örvendetesen jól vizsgázott. SPORTNAPLÓ Az Ü. Dózsa férfi és női röplabda-csapata ma utazik az NDK-ba, a szocialista országok belügyi spartakiádjára. Ott lesz a tornán a Dinamó Moszkva női együttese is, a magyar bajnok Ü. Dózsa EK-beli ellenfele. A januáriban sorra kerülő VB időzavarai miatt úgy határoztak, hogy az Eb-mérkőzést most, az NDK-ban fogják lejátszani. A Bp. Honvéd nyerte a férfi röplabda MNK-t, miután a döntő mérkőzésen 3:2 (—3, 6, —11, 5, 12) arányban győzött az CT. Dózsa ellen. A lila-fehérek 8:0-tól vesztették el az ötödik játszmát. Magyar sakkbajnokság: hely— Besztercsényi, Hajdun—Portisch F., Flesch—Jocha döntetlen, Honfi—Vamusz 0:1, Barcza—Polgár 1:0. Négy játszma függőben maradt. Az élen Barcza áll 6 ponttal, Vamusz (5,5) előtt. A csehszlovákiai tragikus repülőszerencsétlenség magyar áldozatai közül három cselgáncsodét a napokban temetnek. Nagy Miklós villamosmérnököt vasárnap, 14.30 órakor Zalaegerszegen, Kovács Ákos edzőt hétfőn 15.30 órakor a Rákoskeresztúri Új köztemetőben, Kovács Jánost kedden, 14 órakor, Farkasréten temetik Faragó Benjámint és Bodor Antalt szerdán vagy csütörtökön temetik Jakabszálláson, illetve Kecskeméten. Az országos I. o. serdülő tornász-csapatbajnokságot ma és vasárnap bonyolítják le a Sporté csarnok nagytermében. Sok érdekes riporttal, színvonalas szakcikkel jelent meg a Sportélet decemberi száma. Terényi Imre, az MTI elnökhelyettese beszámol mexikói tapasztalataikról. Pető Béla, a Vasas labdarúgócsapatát hozza emberközelbe az olvasóhoz, Tóth Gézáról, súlyemelő világbajnokunkról Bánhidi Tibor, a gátfutó technikáról Kertész Tibor ír.