Magyar Nemzet, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

2 atomreaktor, a tengeralattjá­rókba például többnyire ilyet építenek be. Az erőmű szere­lését szovjet mérnökök, veze­tő szerelők irányítják majd. Erre azért is szükség van, mert sok speciális feladat adó­­tik, amelyet szerelőipari vál­lalatainknak meg kell tanul­niuk. A szerelés ellenőrzése is összehasonlíthatatlanul szigo­rúbb, mint más üzem építésé­nél. Például minden lényeges hegesztési varratot megrönt­geneznek. Telepítés a Duna mellé — Mennyivel olcsóbban ter­melnek majd egy kilowattóra villamos energiát az atomerő­műben, mint a meglevő hő­erőművekben? — öt-tíz százalékkal olcsób­ban, mint a szén-erőművek­ben és 20—30 százalékkal ol­csóbban, mint lignit-erőmű­veinkben. Forintban kifejezve ez évente 500 milliós megta­karítást jelent, lignit-erőmű­veinkhez képest. — Milyen körülményekre kellett figyelni a telephely ki­választásánál? — Márciustól kezdve jártuk az országot és megvizsgáltuk a 16 legmegfelelőbb helyet. A Duna mentén a leggazdaságo­sabb felépíteni az erőművet, mert óránként kétszázezer köbméter vizet használnak majd az erőműben, annyit, amennyi a »kis vizű a Tisza hozama, vagy a­­kis vizű­ Du­na egytizede. Arra is ügyel­nünk kellett, hogy három ki­lométeres körzetben ne le­gyen lakó-, vagy értékes me­zőgazdasági terület. Dél-Ma­­gyarország egész villamos energia szükségletét jelenleg távvezetéken szállítják észak­ról. Ha megépül az erőmű és ellátja a környéket villamos energiával, csupán azáltal, hogy az energiaforrást köze­lebb visszük a fogyasztókhoz, évente 50—100 millió forintot takaríthatunk meg. Az atom­erőmű elősegíti az ország ipa­rilag viszonylag elmaradott ré­szeinek fejlesztését is. Ahol megjelentünk, a megyékben tárt karokkal fogadtak, meg­élénkült az ipartelepítési tö­rekvés. Az országban a sűrűn iparosított terület dél felé, Dunaújváros vonalánál tulaj­donképpen lezárul. Innen dél­re kevés az üzem. A lakosság nagy része »ingázik”. — Az újabb és újabb villa­mos energia igényeket hogyan elégítik majd ki? — Annyi erőművet építünk, amennyire szükség lesz. Az elsőt követik a többiek. Tóth Erzsébet Magyar Nemzet Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képvis­eletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői december 31-én, az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték le Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács tit­kára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. A fogadás szívélyes lég­körben zajlott le. Magyar szakemberek Kubában Szélesedik a műszaki-tudom­ányos együttműködés A közelmúltban aláírt ma­gyar—kubai műszaki-tudomá­nyos együttműködési megálla­podás módot nyújt arra, hogy 1967-ben tovább szélesedjék a két baráti ország közötti ta­pasztalat-, illetve szakember­­csere. A magyar szakértők a kubai gazdasági élet számos ágában és az oktatásban nyúj­tanak segítséget; a legszoro­sabb együttműködés az állat­­tenyésztésben és állatgyógyá­szatban, valamint a gyógyszer­­iparban és a földtanban ala­kult ki. 1966-ban mintegy 100 ma­gyar szakember járt a Kubai Köztársaságban. A Nemzetkö­zi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda, a TES­­CO által kiküldött mérnökök, tanárok általában egy-egy év­re szerződnek, de a kubai in­tézmények a legtöbb esetben kérik a szerződések meghosz­­szabbítását. A műszaki tapasz­talatok kicserélésére különö­sen jó alkalmul szolgálnak a magyar berendezésekkel épülő új kubai üzemek, köztük pél­dául az üvegkombinát, amely­nek egy része már meg is kezdte működését. Az üveg­kombinát építésénél rendsze­resen 15—20 magyar szakértő dolgozik. Rövidesen üzembe helyezik azt a Diesel-motor­­javító központi üzemet, amely a magyar mezőgazdasági gép­javító állomások tapasztala­tainak felhasználásával, ma­gyar tervek alapján épül. A kubai szakemberek közül jelenleg a TESCO vendége­ként húszan tartózkodnak Ma­gyarországon, hogy az élelmi­szeripar és a gépipar különbö­ző ágában nagyobb szakmai gyakorlatot szerezzenek. Sikerrel zárult a panelos épületek alapozási tervpályázata Nemcsak a jövőben, ha­nem a jelenben is a paneles építkezési mód viszi előre az építkezéseket. Fontos problé­ma ennek kapcsán a paneles szerkezetű, középmagas épü­letek alapozásának gazdasá­gos megoldása. Erre a feladat­ra az Építésügyi Miniszté­rium nemrégen tervpályázatot hirdetett, amelyben megszab­ták a követelményeket. A pá­lyázatra 18 pályamű érkezett be, amelyeknek felülbírálása után a zsűri megállapította, hogy a terveik olyan értékes javaslatokat tartalmaznak, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a pályázat cél­kitűzéseinek megvalósításához. Különösen azokat a pályamű­­veket tartották értékesnek, amelyek a statikai és talaj­mechanikai követelmények kielégítése mellett korszerű építést, kivitelezést, iparosí­tott, gépesített eljárást java­soltak. A zsűri határozata alapján egyenként 18 000 forintos ösz­­szevont I—II. díjban részesí­tették Kneffel Sándor—Meisz­­ner Tamás—Pálossy László— Scharle Péter—Szalai Sándor­­­né, valamint dr. Boros Sán­dor—Schletter Ödön—Szabó Pál—Szijjártó Imre pályamű­veit. A 15 000 forintos II. dí­jat dr. Demján Jenő—Schind­­ler Pál—Demján Vilma—ifj. Demján Jenő, a kiemelt 12 000 forintos III. díjat Cziglina Vilmos—Szlávik Tibor—Spo­rt­ys Ernő—Nagy József, a 10 000 forintos két harmadik díjat Mitók Béla—dr. Márkus Gyula—Tarján László—dr. Szilvágyi Imre—Szabó Gyula, valamint Fodor László—dr. Molnár György—Pálos János terve kapta. Ezenkívül a zsűri két pályaművet megvásárolt. J. D. Bernal professzor 1967 kilátásairól A súlyos betegsége után lábadozó J. D. Bernal pro­fesszor, a Béke-világtanács elnöke londoni levelezőnk­nek, Gordon Schaffernak a következő nyilatkozatot ad­ta: Az 1966. esztendővel tragi­kus tizenkét hónapot hagytunk magunk mögött, s az új évet, melybe belépünk, a vietnami háború szörnyűségei, az euró­pai, afrikai és latin amerikai feszültség növekedése borítja komor árnyékba. A békevilág­­mozgalom vezetői előtt nem titok, milyen tényezők idézték elő ezt a veszélyes helyzetet a világpolitikában. Mindenek­előtt arról van szó, hogy a reakciós erők, élükön az Egye­sült Államok kormányával, megkérdőjelezték a népek ön­rendelkezési jogát és foggal­­körömmel védelmezni, sőt ki­terjeszteni iparkodnak gazda­sági uralmukat. A Béke-világtanács rámuta­tott arra a kapcsolatra, amely a nemzeti felszabadul­ásért folyó harcot a béke megőrzé­sét célzó küzdelemmel össze­fűzi, s megvilágította azokat a veszélyeket, amelyekkel a kolonializmus, annak régi és az amerikai pénzügyi uralom alakjában jelentkező új for­mája a békét fenyegeti. Min­den álszerénység nélkül meg­állapíthatjuk, hogy a béke­­világmozgalom elévülhetetlen érdemeket szerzett a kolonia­­lizmus elleni harcokban, vagy szerepe volt az indokínai, az afrikai népek, valamint Algé­ria népének sikereiben. Ciprus mellett állt, amikor a sziget lakói a brit gyarrr­­­a­ vívták hír­­­at és is Kuba népét függetenségének védelmében. Az új esztendő kilátásait, a béke lehetőségeit csakis úgy értékelhetjük reálisan, ha szá­mot vetünk a valóságos világ­politikai helyzettel, s ehhez a számvetéshez hozzátartozik az 1966. esztendő eseményeinek tüzetes elemzése is. Látni való, hogy Vietnam hős népe nemcsak saját életéért küzd, hanem az egész emberiség bé­kéjéért. Ha az Egyesült Álla­mok netán diadalmaskodnék Vietnamban, akkor mérhetet­lenül megnövekednék a hábo­rús veszély. Ez a felismerés indította a béke-világmozgal­­mat, hogy szembeszálljon az Egyesült Államok vietnami agressziójával. 1966 folyamán az agresszorokat súlyos vere­ségek érték a csatatereken, s vereségnek számít az is, hogy az agresszorok jelentős mér­tékben elszigetelődtek. A há­borút ellenzők tábora számot­tevően megerősödött azáltal, hogy Franciaország is ide­csatlakozott Az ENSZ főtitká­ra szintén nem csinál titkot belőle, hogy ő is elítéli az amerikaiak cselekedeteit és csak az 1954-es genfi egyez­mény alapjain lehet megoldást találni. Javaslatait, melyekkel ezt a megoldást akarta előse­gíteni, világszerte támogatják. Washingtont csupán néhány ázsiai csatlósa, Ausztrália, Új- Zéland, az NSZK és Anglia kormánya támogatja, jóllehet ezeknek az országoknak a né­pe ellenzi a kormányok politi­káját. Egyébként az Egyesült Államok el van szigetelődve s az ellenszenv vele szemben napról napra nő. Angliában is nagy nyomás nehezedik a kormányra, s a közvélemény­re való tekint " a kabinet ki­vratkoztatja ' ,gy ná­tfo­golja a genfi alaphoz való vis­szatérést, viszont gyakorla­tilag semmit sem tesz ezért. Hanoi és Haiphong bombázá­sát azonban helytelenítette és ellenállt Johnson ama kíván­ságának, hogy csapatokat küldjön Vietnamba. 1967-ben a békeszerető erők­nek meg kell birkózniuk azzal a feladattal, hogy még jobban elszigeteljék az amerikai ag­­resszorokat, megakadályozzák a bombázás kiszélesítését. A vietnami háborúval függ ösz­­sze, hogy az NSZK-ban a reakciós erők bátorítást nyer­nek az amerikai politikából, s a következmény a nácizmus újjáéledése. Viszont a világ­közvélemény riadóztatva van, s erősödik a kívánság, hogy valósuljon meg az európai biz­tonság, amelynek komoly té­nyezője az önálló francia poli­tika és a gyümölcsöző szovjet —francia kapcsolatok. Az utat az európai biztonság felé az európai szocialista országok vezetőinek bukaresti értekez­lete jelölte ki, amikor felhívta az érdekelteket, hogy vala­mennyi európai ország részvé­telével hívjanak össze európai biztonsági értekezletet. Szapo­rodik azoknak a tábora is, akik a kelet-nyugati kapcso­latok bővítéséért, a kereskede­­lem fejlesztéséért szállnak sík­ra. Hiba volna azonban leki­csinyelni azt a veszélyt, amely a nyugatnémet nácizmus újjá­éledése folytán fenyegeti az emberiséget. Éberségre van szükség, hogy megfékezhessük azokat az erőket, amelyek a hitlerizmus bukásának követ­kezményeit eliminálni szeret­nék. 1967-ben nagy erőfeszíté­sekre lesz szükség, ha azt akarjuk, hogy a békeszerető irányzat felerősödjék az NSZK ban és hogy végérvé­nyesen elfogadottá váljék az NDK létezése és a német ha­tár. Afrika is jog s­zámít a béke-világmozgalom támoga­tására. Itt van például a rho­dasiai konfliktus. Angliában és másutt is sokan úgy vélik, hogy a Smith-rezsim és Ang­lia küzdelme ez. Holott ez a konfliktusnak csupán a látha­tó része. Ennél lényegesebb, hogy valójában az afrikai né­pek jogai forognak kockán, a rhodesiai fehér kisebbség a legembertelenebb módszerek alkalmazásával próbálja örök­érvényűvé tenni a faji elnyo­mást. A Zimbabwe nép sa­nyargatta­tása és küzdelme ezért elválaszthatatlan a dél­­afrikai, a délnyugat-afrikai lakosság, valamint a portugál gyarmatokon élő bennszülöt­tek sorsától. Halaszthatatlan feladat és lelkiismereti köte­lesség támogatni azt a harcot, amelyet Dél-Afrika népei vív­nak a faji önkény ellen. Az angol kormány úgy tesz, mint­ha szívügye lenne a rhodesiai fajvédő kormány megrendsza­­bályozása, de az afrikai népek átlátnak a szitán, s valódi tet­teket követelnek, nem színész­kedést. Az emberiség érdekei­nek az felelne meg, ha meg­szűnne az afrikaiak többségé­nek elnyomása a kontinens természeti kincseit bitorló ki­sebbség javára. Meg kell említeni, hogy a le­szerelés vonatkozásaiban is rengeteg a tennivaló. Az ösz­­szes technikai jellegű problé­ma megoldható, még a nuk­leáris robbantási tilalom el­lenőrzése is, s a leszerelésnek kizárólag politikai akadályai vannak. Az atomcsendegyez­­mény és az Antarktisz fegy-­ vermentesítésére vonatkozó­ nagyhatalmi megállapodás a­z bizonyság rá, hogy a politikai­ problémák is megoldhatók.­­ Bízom benne, hogy a veszé­­lyek és nehézségek ellenére a haladó emberiség képes lesz minden erejét mozgósítani a béke védelmében és fokozato­san le tudja majd bontani azokat az akadályokat, melyek a békesség érvényesülésének útjában tornyosulnak. Négy hónappal a határidő előtt A Népstadion állomástól a Deák térig kész a vonalalagút Szombaton átfúrták a Blaha Lujza térnél az elválasztó homlokfalat A Népstadion és a Blaha Lujza téri, továbbá a Deák tér és az Astoria között korábban megépült a földalatti két, egy­mástól 20—25 méternyire hú­zódó, 5,5 méter átmérőjű vo­nal alagút­ja. Az Astoria és a Blaha Lujza tér között az előbbitől kiindulva a múlt év­ben kezdték az alagút építésit. A munkát az eredeti tervek szerint 1967. április 30-ig kel­lett volna befejezni. Rendkívül nehéz körülmé­­nyeik között dolgoztak a föld­alatti építői, mert a Rákóczi úton, éppen az Astoria és a Blaha Lujza tér közötti szaka­szon a legrosszabbak a talaj­viszonyok. Laza kőzetben kel­lett alagutat fúrniuk, a Rókus­­kórház alatt pedig csak vízzel dúsan telített homokban ha­ladhattak. Ennek ellenére a földalatti építői megígérték, hogy a kongresszusi verseny segítségével az év végéig el­jutnak a Blaha Lujza térig. A Rókus-kórház alatt, a legne­hezebb talajban nagyon gon­dos munkával úgy jutottak át, hogy a felszínen a mérések semmiféle káros mozgást nem mutattak. Így nem követke­ Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke és Péter János külügyminisz­ter búcsúlátogatáson fogadta Akhtar Husaint, a pakisztáni Iszlám Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki a közeljövőben végleg elutazik Budapestről. zött be, amitől sokan tartottak, a Rókus-kórház épülete nem szenvedett károsodást. Külö­nösen sok nehézséggel találták szembe magukat az utóbbi na­pokban. A Blaha Lujza téren elérték ugyanis az úgyneve­zett kutatótárókat, amelyek még az ötvenes években ké­szültek a talajviszonyok meg­ismerésére. A tárók vasbeton­­falait szét kellett robbantani lent a mélyben, mégpedig sű­rített levegő nyomása alatt levő munkahelyen. Szombaton hajnalban a Blaha Lujza téren mind a két 5,5 méter átmérőjű vonal­­alagútban elérték a pajzsokkal a Népstadiontól húzódó vonal­­szakaszt elválasztó homlok­falát. Ezt délelőtt 9 órakor — miután a sűrített levegőt le­engedték a munkahelyről — átfúrták. Négy hónappal a kitűzött határidő előtt tehát a Népsta­dion állomástól egészen a Deák térig 5,4 kilométer hossz­ban összefüggő alagutak hú­zódnak, s 1967-ben megkez­dődhet a vonalalagutakban a vasúti pálya építése. Két új berendezést helyeztek üzembe a Bánhidai Erőműben A Bánhidai Erőműnek a harmadik ötéves terv kereté­ben folyó 100 megawattos be­ruházása jelentős szakaszához érkezett. Befejezte próbaüze­melését a vízlágyító és a szén­­szállító berendezés. A vízlágyító berendezést a Villamos Automatikai Intézet tervezte, összes költsége körül­belül 4,5 millió forint. A ter­vezésnél hasznosították a du­naújvárosi vízlágyítónál szer­zett tapasztalatokat és így ez a második ilyen megoldású be­rendezés az országban. Az egész automatákét egyet­len szakember irányítja. A hűtőtóból a víz szűrőberende­zésen jut a lágyítóba, ahol kü­lönböző vegyi folyamatokon megy át, míg végül lágyvíz formájában biztosítja a kazán szükségletét. Ezzel akadályoz­zák meg a kazánban a vízkő képződését és lerakódását. A másik berendezés, ame­lyet ugyancsak a Villamos Automatikai Intézet tervezett és helyezett üzembe, a szén­szállító. A 3,5 kilométer hosz­­szú szállítószalag-rendszer a Tatabányai Szénbányászati Tröszt egyik aknájának szenét továbbítja az erőműbe. A gumiszalagnak a tó fölött át­vezető szakasza 1250 méter. A szállítószalag a vezénylő pult mellett ülő szakember irányí­tásával a szükséglet szerint egyenesen az erőműbe, vagy a tárolókba továbbítja a szenet. A szállítószalag végén az ada­goló szerkezet az országos energiahálózat szükségletétől függően automatikusan ada­golja a szenet a kazánba. A próbaüzemelés mindkét berendezésnél sikeresen befe­jeződött A Villamos Automa­tika Intézet tervezői és üzem­­­­behelyezői kitűnő munkát vé­­­­geztek. Ugyancsak dicsérettel­­ emlegetik a Villamos Erőmű , Tervező és Szerelő Vállalatot, amely kifogástalanul végezte el a kivitelezési munkálato­kat. (k. v.) .Vasárnap, 1967. Január 1. A p­kisztáni nagykövet búcsúlátoga­tása Magyar tudósok Indiában December 31-én magyar tu­dományos delegáció érkezett Indiába, dr. Valkó Endre, a METESZ főtitkára vezetésé­vel. Tagjai: dr. Korányi György, a Nehézipari Minisz­térium főosztályvezetője és a hozzájuk később csatlakozó dr. Horn Artúr, a budapesti Állatorvosi Egyetem tanszék­­vezető professzora. A magyar küldöttség egy indiai tudós­delegáció év eleji magyarorszá­gi látogatását viszonozza. A magyar tudósok a közös tudo­mányos együttműködés lehe­tőségeit kívánják feltárni. Horn professzor részt vesz a Hyderabadban összeülő indiai tudományos kongresszuson. Hyderabadba utazik az Indiá­ban tartózkodó Horváth Já­nos professzor, a szegedi egyetem elméleti fizikai tan­székének vezetője és dr. Gre­­guss Pál tudományos kutató is. A telefonfülke foglyai Szál vesz tér délben egy óra­kor, mikor a Körúton már megszólaltak a vidám trombi­ták, sűrű embertömeg feketél­­lett az EMKE-aluljáró egyik telefonfülkéje előtt és­­kollek­tív együttérzéssel­ vigasztal­ták a fülkében már egy óra óta szomorúan topogó két fiút, Bukovszky Jánost és Rácz Ist­vánt, a MÁV Magasépítési Fő­nökség fiatal munkásait. -Ha a szilveszter éjjelt is ittt kell tölteniük, hozunk maguknak egy üveg pezsgőt.* A két fiú a Kőbánya moziba akart tele­fonálni, hogy jegyet szerezzen a szilveszteri előadásra. De te­lefonálni sem tudtak — az új telefonkönyvből vandál kezek már kitépdesték a Lapokat — és kijönni sem tudtak. Hiába húzkodták az ajtót belülről a­­foglyok­, kívülről a segíteni akaró pestiek, az bizony meg sem moccant. Végül is két ar­ra járó rendőrőrszem telefon­­hívására a posta József Táv­beszélő Központjának három műszerésze szabadította ki a két fiút. A két fiatalember azért nem tudott kijönni, mert leszakadt és az ajtó közé éke­lődött a felhegesztett csúszá­si­g. Az egyórai kényszerű fog­ságból megszabadult Rácz Ist­vánt azonban a közönség üdv­rivalgása sem tudta megvi­gasztalni. Neki fél egykor ran­devúja volt menyasszonyával a város másik végén. Hát el­hiszi azt egy ifjú ara, hogy azért késik a vőlegény, mert elromlott az új telefonfülke ajtaja? Ezennel igazoljuk: azért. Cs. M. Szocialista országok energiacseréje A szocialista országok Prá­gában működő központi ener­gia diszpécser szolgálatának adatai szerint Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Szov­jetunió, Magyarország és Románia 1966. évi kölcsönös energia cseréje elérte a 6,5 milliárd kw ótát, ami 20 szá­zalékkal több, mint a tavalyi. A hat ország erőműveinek tel­jesítménye egy év alatt 3000 mw-tal növekedett. Sikerült biztosítani minden tagállam­ban az ipar és a lakosság fo­lyamatos villanyellátását. 1966- ban is fejlődött a hálózat mű­szaki színvonala. Megkezdték a 400 kw feszültségű távveze­tékek építését. Véglegesen üzembe helyezték a Szovjet­unió és Lengyelország közti vezetéket. Befejeződött a Szov­­j­etun­i­ó—Ma­gyarorszá­g—Cse­h­­szlovákia között megépítendő 400 kw-os vezeték tervezése is. Az évszázad kémrablása a Londonban Szombatra virradó éjszaka ismeretlen tettesek betörtek az angol főváros déli külváro­sában fekvő Dulwich kiállító terembe és 1 500 000 font ér­tékben eltulajdonítottak több remekművet. Az ellopott képek címe: Rembrandt:­­Leány az ablak­nál«,­­Titus képmása*, »Jaco­­bus de Gheyn arcképe*. Ru­bens: »Három nimfa bőségsza­ruval--Szent Barbara* és -A három grácia*. Elsheimer: -Zsuzsanna és a vének-. G. Dou: -Spinéten játszó hölgy«. Szakértők szr­int ilyen érté­kű műkincseket egyszerre még sohasem loptak el Angliában és valószínűleg a világon se­hol sem. A Scotland Yard legügye­sebb szakértőit mozgósította , állandó őrséget tartanak a repülőtereken, a kikötőkben és a nagyobb vasúti pályaudva­rokon. A képcsarnok az eset miatt szombaton nem nyitotta meg kapuit a nagyközönségnek. A látogatók csak egy táblát ta­­láltak a bejárat fölött ezzel a felírással" -Elnézésüket kér­jük, hogy a kiállító terem szi­nton zárva tart. Sajnál­juk ha ezzel bármiféle kelle­­mtlenséget okoztunk önök­nek.*

Next