Magyar Nemzet, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

a batámadások hétfőn csupán az ország déli és partme­nti vidé­keire korlátozódtak. Amerikai katonai szóvivő szerint Thanh Hoától 12 kilométerre északra vasútvonalakat és raktárakat, a várostól 40 kilométerre észak-északkeletre pedig lak­tanyákat bombáztak. Az amerikai hadügyminisz­térium hétfőn bejelentette, hogy júliustól kezdődően újabb 2229 orvost hívnak be katonai szolgálatra. A Penta­gon szerint erre az intézkedés­re azért van szükség mert nem jelentkeztek kellő szám­ban önkéntes szolgálatra egészségügyiek, továbbá ily módon próbálják pótolni azo­kat, akiknek ez év nyarán le­jár szolgálati idejük. Az ENSZ New York-i szék­helyén hétfőn ebédet adtak Harrison Salisbury, a közel­múltban a VDK-ban járt ne­ves amerikai újságíró tisztele­tére. Salisbury az ENSZ-tudó­­sítóknak kifejtette vélemé­nyét, amely szerint az Egye­sült Államoknak elsődleges lé­pésként be kell szüntetnie Észak-Vietnam bombázását, ha valamilyen formában bé­ketárgyalásokat kíván folytat­ni a VÜK kormányával. Salis­­bury elmondotta, hogy a VÜK ellen intézett bombatámadá­sok csupán azért nem okoztak nagyobb veszteséget a polgári lakosság körében, mert a bom­bák többsége ritkán lakott te­lepülésekre hullott, és mert a polgári légelhárítási rendszer az országban rendkívül magas színvonalú. Kétezer lelkész tiltakozik Kedden mintegy kétezer amerikai lelkész és egyházi ve­zető gyűlt össze Washington­ban, hogy tiltakozzék a kor­mány vietnami háborúja ellen. A különböző felekezetekhez tartozó lelkészek tiltakozó megmozdulását az­­Aggódó egyházi személyiségek bizott­sága­ nevű szervezet hívta össze, s az amerikai főváros­ban az Egyesült Államok min­den részéből érkeztek protes­táns, katolikus és izraelita egy­házi személyiségek, köztük az egyházak ismert vezetői, püs­pökök, teológiai professzorok. A mintegy kétezer egyházi vezető két napon át tanács­kozásokat folytat arról, mi­lyen szerepet töltsenek be az egyházak a vietnami háború befejezéséért folyó küzdelem­ben. Kedden délben az egyházi vezetők néma tiltakozó őrsé­get tartottak a washingtoni Fehér Ház előtt, hogy John­son elnöknek is kifejezésre jut­tassák véleményüket és sür­gessék a háború haladéktalan befejezését, mindenekelőtt a VUK bombázásának megszün­tetését Róbert Kennedy „másként látja” Párizsból jelenti az AP. Ró­bert Kennedy szenátor, aki háromnapos látogatáson Fran­­ciaroszágban tartózkodik, ked­den több mint egyórás meg­beszélést folytatott de Gaulle elnökkel. A megbeszélés kö­zéppontjában a vietnami há­ború problémája állott. A köztársasági elnöki palo­tából távozó amerikai szená­tor újságíróknak elmondta, hogy a francia elnökkel és a külügyminisztérium ázsiai szakértőivel folytatott megbe­szélései után­­­másként látja­­a vietnami háború probléma­körét. Kijelentette, hogy­­Fran­ciaország és de Gaulle tábor­nok feltétlenül jelentős szere­pet fog játszani­ a délkelet­ázsiai helyzet rendezésére irá­nyuló mindennemű erőfeszí­tésben. Kennedy szenátor -ta­nulságosnak és igen hasznos­nak- mondta a francia elnök­nél tett látogatását Ar Fii Ion Miniére nslmtéut mmi Mohavi ellenintézkedései­ t razzaville-ból jelenti a TASZSZ. Mobutu kongói (Kinshasa) elnök a kongói sajtóügynökségnek átlőtt In­terjújában az ország gazdasá­gi helyzetével foglalkozott. Az interjút a kinshasai rádió is­mertette. Mobutu megjegyezte, hogy a Katangában dolgozó 2600 európai közül ezer mérnök és technikus döntött úgy, hogy elutazik Kongóból. Ez lénye­gében annyit jelent, hogy az Union Miniére volt belga társaság vezetői szabotázst szerveznek a kongói gazdaság ellen, zsarolnak és kényszert alkalmaznak az európai mű­szaki személyzettel szemben, hogy elhagyják Katangát. Minthogy az európai műszaki személyzet tömeges távozása megbénítaná az Union Minié­re örökébe lépett kongói bá­nyatársaság, a Gecomine tevé­kenységét, a kongói kormány úgy döntött, hogy ha a techni­kusok elutaznak, haladéktala­nul intézkedéseket foganatosít a Société Générale de Bel­­gique csoporthoz tartozó cé­gek és társaságok ellen. (Az Union Miniére is a Société Générale de Belgique leány­vállalata volt.) Mobutu egyébként felszólí­totta a fiatal műszakiakat, hogy maradjanak az ország­ban. Gondolkozzanak el, mi­előtt engednek a nyomásnak, minthogy a jövőjük Kongóban van — jelentette ki Mobutu. A kongói elnök szólt arról is, hogy ha a Sabena belga lé­gitársaság megpróbál légihi­­dat szervezni Kinshasa és Brüsszel között az európai mérnökök és műszakiak el­szállítására, akkor a kongói kormány ezt a lépés­t provo­kációnak tekintve, a Sabenát is az Union Miniére sorsára fogja juttatni. UngwrNpmvt Fedorenko az ENSZ tájékoztatási szervéről New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ tájékozta­tási tevékenységével foglalko­zó tanácskozó csoport ülésén felszólalt Fedorenko, a Szov­jetunió állandó ENSZ képvi­selője. A közgyűlés megbízta ezt a csoportot, hogy az ENSZ tájé­koztatási politikájával és prog­ramjával kapcsolatban javas­latokat dolgozzon ki U Thant főtitkár számára. Fedorenko elemezte az ENSZ tájékoztatási irodájának tevé­kenységét és tényekkel bizo­nyította, hogy a titkárság a tájékoztatási tevékenységben nem eléggé tárgyilagos, és szenvedélymentes, csak ritka esetben teljesíti feladatát: a közvélemény igaz és alapos tájékoztatását. A szovjet küldött elutasítot­ta azt a javaslatot, hogy ne­hézkes és költséges apparátust hozzanak létre. Az átszerve­zést úgy kell végrehajtani — mondotta Fedorenko —, hogy a meglevő apparátus tárgyila­gos és színvonalas tájékozta­tásával javítsa munkáját Szaúd-Arábia panaszt emelt A Thantnál New Yorkból jelenti az AP. Dzsamil Barudi, Szaúd-Arábia nagykövete hétfőn este felke­reste U Thant ENSZ-főtitkárt hogy előterjessze országa pa­naszát amiatt hogy az EAK repülőgépei szaúd-arábiai vá­rost bombáztak, illetve egy falu ellen gáztámadást hajtot­tak végre. A nagykövet felkérte az ENSZ főtitkárát, tegyen intéz­kedéseket az ilyen támadások megismétlődésének megelőzé­sére. Szaúd-Arábia nagykövete az újságírók előtt kijelentette, felhívta U Thant főtitkár fi­gyelmét arra a tényre, hogy Szaúd-Arábia­­türelme fogy­tán van, s hogy a helyzet oly mértékben romlott, hogy az már a világ békéjét is veszé­lyeztetheti­. A nagykövet el­mondása szerint a múlt hét végén a jemeni határtól mint­egy 40 kilométerre fekvő Naj­­ran ellen két hullámban inté­zett támadásoknak 8—10 sze­mély esett áldozatul. A nagykövet arra nézve nem nyilatkozott, hogy U Thant főtitkár milyen választ adott az előterjesztett panaszra, csak annyit jegyzett meg, hogy a főtitkár mélyen meg volt döb­benve. Kanada kártérítést fizet Jugoszláviának Ottawából jelenti a Reuter: Kanada kártérítést fog fizetni Jugoszláviának a károkért, amelyeket a terrorista robban­tások ottawai és torontói nagy­­követségének, illetve konzulá­tusainak okoztak — jelentette ki Lester Pearson kanadai mi­niszterelnök az alsóházban. A kormányfő hozzáfűzte, reméli, hogy a komoly incidensek nem érintik a két ország közötti kapcsolatot. Kanada — mon­dotta — minden erőfeszítéssel rajta lesz, hogy megállapítsa, kik a felelősek a robbantáso­kért. Az első jelentések már megérkeztek az Ottawában és Torontóban folytatott nyomo­zásról — mondotta Pearson. Malik lemondásra akarja bírni Szukarnót Újabb Izb­illottatátak Djakartá­ból jelenti a Reu­ter. Djakartában kedden köz­zétették Malik külügyminisz­ter újabb nyilatkozatát. Malik bejelenti: a hét folyamán is­mét felkeresi Szukarnót, hogy megtárgyalja vele az elnök politikai jövőjét. A közelmúlt­ban Malik már nyíltan felszó­lította Szukamnét, hogy távoz­zék a politikai színtérről. Néhány napja Djakartában hisztérikus kampány folyik, miután jobboldali mohame­dán körök bedobták a köztu­datba, hogy Szukarno esetleg feloszlatja a baloldalától meg­fosztott legfőbb törvényhozó szervet, az ideiglenes népi ta­nácskozó kongresszust, amely a tervek szerint márciusban ül össze, hogy döntsön Szu­karno jövőjéről. Ezzel kapcso­latban Malik — kedden nyil­vánosságra hozott nyilatkoza­tában — kijelenti: Szukam­o sorsa­­meg van pecsételve­, ha erre a lépésre szánja el magát Mint ismeretes, a kongresz­­szus magyarázatot kért Szu­kamnétól, hogy miként kerül­hetett sor a szeptember 30-a akció néven ismert baloldali államcsíny-kísérletre, amely­ben a jobboldal Szukam­ét közreműködéssel vádolja. Az elnök válasza azonban a jobb­oldal számára nem volt kielé­gítő. A Reuter-iroda jelentése szerint letartóztatták Szukar­no elnök két további politikai támogatóját , Hartonót, a Szukarno által alapított na­cionalista párt egyik vezető­jét, valamint Kartonót, a párt ifjúsági mozgalmának egyik vezéralakját. Visszatérés és megújhodás Egészen sajátos, megindító, felemelő és tanulságos kong­resszus volt az olasz emigrá­ció országos értekezlete. A régóta állandósult tömeges ki­vándorlás és belső vándorlás nemzeti drámája, annak gaz­dasági okai, nemzetközi vo­natkozásai, lelki gyötrelmei találtak ott kifejezést. Egyben fórumot adott a kongresszus a vádlóvá emelkedett népnek és megfellebbezhetetlen íté­lettel sújtotta az olasz mono­polkapitalista rendszert Ez volt a lényege a forró hangu­latú tanácskozásnak, ame­lyen Rómában január 7—8-án háromezer küldött vett részt 1963-ban Togliatti javasolta az emigránsok nemzeti kong­resszusának összehívását, de javaslatát a többi párt és a kormány elvetette. Az azóta eltelt négy év alatt a kiván­dorlás tovább növekedett, sú­lyosbodtak az emigránsok családjainak szenvedései. Most a kommunista párt egymaga szervezte a kongresszust és vezetősége csaknem teljes lét­számban foglalt helyet a tri­bünön. Ezzel hangsúlyozta, milyen jelentőséget tulajdonít a tanácskozásnak. Csak a marxistáik látják az emigráció gyökereit, összefüg­gését az olasz gazdaság struk­turális problémáival, krónikus bajaival. Csak marxisták tud­nak megoldást mutatni. Az Európa számos országából és a dél-olaszországi kivándorló vidékekről érkezett, a gyűlé­sek százain választott delegá­tus nagy bizalommal és vára­kozással fordult a kongresz­­szus szervezői felé és a nél­külözések, a megaláztatások keserűsége hol panaszosan, hol harciasan tört fel a felszóla­lók szívéből. A tények kegyetlen igaz­sága ez. Az olasz­­gazdasági csoda­ nem valósította meg a teljes foglalkoztatottságot Sőt, ép­pen a leglátványosabb gazda­sági fellendülés éveiben, 1959 —63-ban, a kivándorlás a leg­magasabb szintet érte el: 1 520 617-re emelkedett A Svájcba, Franciaországba, Nyugat-Németországba emig­ráló olasz proletárok sorsa nem okozott álmatlan éjszaká­kat sem a kereszténydemok­rata, sem a balközép kormány minisztereinek. De Gasperi már 1946-ban azt ajánlotta a munkásoknak, hogy tanulja­nak nyelveket és keressenek munkahelyet külországban, majd ha újjáépül az ország, visszatérhetnek. De nyelvis­merettel vagy anélkül, men­niük kellett. A nyomor kor­bácsa hajtotta őket. A monopolista kormányok nemzetietlen politikája szaba­dította meg az olasz kapitaliz­must a munkaerő -felesleg­től­, sőt kitűnően felhasználta az emigrációban élő munká­soknak a családjuk számára átutalt megtakarításait. Ez az ötszázmillióra rúgó valuta ugyanis megközelíti az im­portnyersanyagok árát, ame­lyekre az olasz monopóliu­moknak szükségük van. Az észak-olaszországi ipar­mágnások továbbá előszeretet­tel alkalmaznak az ínséges délvidéki falvakból felván­dorló olcsó munkaerőt A munkabíró férfiak számának csökkenésével csökken a me­zőgazdaság termelékenysége, fokozódik a falu elszegénye­dése. A Kölcsönös Parasztse­­gély Pénztár felmérése sze­rint 1 634 365 parasztcsalád közül 463 794-ben nincs egyet­len ötven évesnél fiatalabb férfi; 492 000 családban nincs hatvan évesnél fiatalabb. De a női munkaerő kivándorlása is jelentős. Egyedül Svájcban 250 000 olasz munkásnő dol­gozik. A tömeges kivándorlás és a tömeges belső vándorlás — amelyet a cinikus politikusok­­megoldásnak­ tartottak — nem enyhítette Olaszország gazdasági problémáit. A struk­turális egyensúlyhiány — észak és dk antagonisztikus fejlődése, amelyet Antonio Gramsci oly mélyrehatóan elemzett és amelynek felszá­molását a kommunista párt sohasem vette le programjá­ról — ma súlyosabb, mint va­laha volt. A monopóliumok szemszögéből nézve az északi iparvidék fejlesztése az elő­nyös, a nemzeten belüli társa­dalmi feszültségek növekedé­se -elhanyagolható a kérdés. A kommunista párt az emig­ráció kongresszusának meg­szervezésével a nemzet életbe­vágó problémáját sok oldalról, kérlelhetetlenül világította meg. Hiszen a jelenlegi kor­mány politikája sem biztat ja­vulással. A kormány program­ja a Pieraccini-tervvel a ki­vándorlók számát 1970-ig 300 ezerre, az északra vándorló déli lakosokét 330 ezerre kí­vánja csökkenteni. A terv egé­széből azonban kitűnik, hogy még ez a szánalmas célkitű­zés is megvalósíthatatlan. Az előirányzat szerint ugyanis Észak-Olaszország és Dél- Olaszország között a munka­­alkalmak megoszlása 1970- ben azonos lesz az 1965. évi­vel. A tervben a Dél-Itáliá­­nak szánt beruházások volu­mene lehetetlenné teszi az ígért 650 000 mezőgazdaságon kívüli új munkaalkalom meg­teremtését. Ez a valóságnak megfelelő perspektíva. Az olasz emigráció kérdése azonban nem csupán nemzeti probléma. Érinti a Közös Piac országainak munkaerőhelyze­tét, ennél fogva fontos kér­dése a nemzetközi munkás­­mozgalomnak. Ezért is vettek részt a kongresszuson kom­munista pártok képviselői is azokból az országokból, ame­lyekbe az olasz munkás emig­ráció zöme tódult. A francia, belga, nyugatnémet dolgozók szolidaritása a bevándorló olasz munkásokkal, közös har­cuk egyazon kizsákmányoló ellen a leghatékonyabb fegy­verük a nemzetközi monopol­­tőkével szemben. Most, hogy a gazdasági konjunktúra megtorpant Nyu­­gat-Európában, a kivándorló olasz munkás új nehézségek előtt áll. Belgiumban például már nem egy bányát zártak be, s az ottani olasz bányá­szoknak más munkát kell ke­resniük, ami újabb belső ván­dorlásra vagy átképzésre kényszeríti őket. Az emigráns állandó létbizonytalanságban él. A befogadó országban be­álló gazdasági romlás elsősor­ban őt sújtja. Végül, de nem utolsósorban: ilyen méretű kivándorlás alá­ássa a nép családi életét. Az olasz asszonyok százezrei az évnek tizenegy hónapjában egyedül vannak, egymaguk viselik a gyermekek és öregek gondját. Egy asszony elpana­szolta a kongresszuson, hogy ha mindent összeszámol, há­zasságának húsz évéből alig öt évig élt együtt férjével. S ha a férj szabadságra haza­jön, csak azt látja, hogy a család az ő fáradozásai, nél­külözések árán elért megtaka­rításai ellenére szűkösen él, hogy asszonya fáradt, öreg­szik. A hosszú különélés meg­lazítja kapcsolatukat. Az emigráció nagy nemzeti drá­májába sok családi dráma zsúfolódik. Visszatérni! — só­hajtja az emigráns. Visszatér­ni! De mire jöhetne vissza ha­zája mai helyzetében? A ró­mai kongresszus rámutatott, hogy a másfél millió olasz ha­zatérésének alapvető feltétele egy új kormánypolitika. Olyan politika, amely struktúrájában alakítja át Itália gazdaságát. Olyan gazdasági tervre van szükség, amely a teljes foglal­koztatottság megvalósítására irányul, agrárreformmal, a fél­feudális termelési viszonyok megszüntetésével a mezőgaz­daságban, öntözési rendszerek építésével, a délvidék mező­­gazdaságának és iparának ösz­­szehangolt és összekapcsolt fejlesztésével. Az iparosítást — mondja a kommunista alternatíva — a nemzeti terület egészére kell kiterjeszteni, nem pedig az észak-olaszországi “­pólusokra” koncentrálni, amelyek nem egyebek, mint a maximális monopolprofit pólusai. Az olasz emigráció római kongresszusa békepolitkát kö­vetelt, mert csak a béke fel­tételei közt lehetséges egyál­talán olyan mélyreható gaz­dasági és társadalmi átalaku­lások megvalósítása, amelyek­kel a kivándorlás nemzeti drá­mája egyszer és mindenkorra lezárható. A kongresszus a dolgozó nép hadüzenete volt a monopolista kormánynak. A kommunista párt a megszer­vezője a népakaratnak, amely utat tör a nemzeti mesújho­­dás felé. Komját Irén 000 (Washington, AP) A Fe­hér Ház sajtótitkára bejelen­tette, hogy Johnson elnök e héten — szerdán vagy csü­törtökön — televízió sajtóér­tekezletet tart iflierst, IWT.­­cik­ir 1. Közös közlemény Románia és az NSZK diplomáciai kapcsolatának felvételéről Bonnból jelenti a DPA. A DPA jelentése szerint a nyu­gatnémet fővárosban kedden közleményt adtak ki Corneliu Manescu román külügyminisz­ter bonni látogatásáról. Mint a közlemény hírül adta, a Né­met Szövetségi Köztársaság és Románia kormánya megál­lapodott abban, hogy felveszik a diplomáciai kapcsolatot és nagyköveti szinten diplomá­ciai képviselőket cserélnek. Manescu — a közlemény szerint — meghívta Willy Brandt nyugatnémet külügy­minisztert, hogy tegyen láto­gatást Bukarestben. Brandt elfogadta a meghívást, az uta­zás időpontját később állapít­ják meg. Von Hase, a bonni kor­mány sajtó- és tájékoztatási hivatalának vezetője közölte, hogy a diplomáciai kapcsola­tok kedden 16 órakor lépnek hatályba. A közleményben mindkét fél kifejezi meggyőződését, hogy a diplomáciai kapcsola­tok felvétele­­hozzájárul a Német Szövetségi Köztársaság és a Román Szocialista Köz­társaság kölcsönös megértésé­nek fejlesztéséhez mindkét or­szág érdekében, s ily módon az európai népek békéjét és biztonságát, tartós megértését és békés együttélését, vala­mint a nemzetközi feszültség enyhülését szolgálja­. Wilson Brüsszelben Brüsszelből jelenti az AFP: Wilson angol miniszterelnök és Brown külügyminiszter ked­den este Brüsszelbe érkezett, hogy — az olasz és a francia vezetőkkel folytatott megbe­szélések után — a belga kor­mán­y férf­iakkal tárgyaljon Angliának a Közös Piachoz való csatlakozási szándékáról. Londonból jelenti az MTI. A keddi Gu­ardian vezércikk­ben szólítja fel az angol kor­mányt, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök jövő héten kez­dődő londoni látogatásáig vizs­gálja felül vietnami politiká­ját. " Sajnos, azok az ellenve­tések, amelyeket az oroszok vetnek fel az Amerikához fű­ződő kapcsolataik megjavítá­sát illetően, Angliára is vonat­koznak — írja a lap.­­ Szov­jet vélemény szerint a vietna­mi háború mindkét országot terheli. Ha a brit kormány valóban hisz az amerikaiak vietnami politikájának helyes­ségében, akkor még tevéke­nyebben kellene támogatnia ezt a politikát. Ha azonban úgy véli — s ez bizonyos —, hogy az amerikaiak minden jó szándéka is csupán szeren­csétlen eredményeket hoz, ak­kor meg kell mondania John­son elnöknek, hogy nagyon sajnálja, de tévedett, és nem támogathatja tovább a hábo­rút Megsebesítették a pekingi szovjet nagykövetség egyik munkatársát Pekingből jelenti a BTA. A pekingi szovjet nagykövetség épülete körül negyedik napja folynak a kínai vörösgárdisták és a­­forradalmi lázadók­ pro­vokációi és garázdálkodásai. Hétfőn a vörösgárdisták be­dobtak a nagykövetség terüle­tére egy vasdorongot, amely megsebesítette a nagykövetség egyik munkatársát. A nagykö­vetség előtt és az utcákon megállásra kényszerítik a szovjet gépkocsikat és meg­próbálják bántalmazni a ben­nük ülő szovjet állampolgáro­kat.. Tovább folynak a tüntetések a jugoszláv nagykövetség előtt is. A diplomatákat akadályoz­zák normális munkájuk elvég­zésében. A jugoszláv, vezetők elleni jelszavak mellett új jel­szó jelent meg: »Jugoszláv re­vizionisták, takarodjatok Kí­nából­« Január 27-én közölte az an­­huji tartomány­­forradalmi lázadóinak* sajtóorgánuma, hogy­­a forradalmi lázadó szervezetek* elfoglalták a tar­tományi pártbizottságot és néptanácsot, valamint Hefej tartományi központ városi pártbizottságát és néptanácsát. A tartomány és a város párt­os igazgatási vezetőit­­ellen­forradalmi revizionistáknak* minősítették, leváltották és­­átnevelő* munkára küldték. * Belgrádból jelenti az MTI. A jugoszláv külügyminiszté­rium képviselője jegyzéket nyújtott át a Kínai Népköztár­saság belgrádi ügyvivőjének. A jegyzék élesen tiltakozik a pekingi jugoszláv nagykövet­ség előtt szervezett provokatív tüntetések és az ott lejátszó­dott jugoszlávellenes kilengé­sek miatt. Ugyanakkor köve­teli, hogy a kínai hatóságok biztosítsák a Pekingben tar­tózkodó jugoszláv állampolgá­rok életének és a jugoszláv nagykövetség munkájának nor­mális feltételeit­­l (Prága, MTI) Kedden a prágai Fucik-park kongresszu­si palotájában megkezdődött a csehszlovák szakszervezetek VI. kongresszusa. Jelen voltak 41 ország szakszervezeti szö­vetségeinek küldöttségei és képviselői. A Magyar Szak­­szervezetek Országos Tanácsát Somoskői Gábor, a SZOT tit­kára és Suri István, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszer­vezetének titkára képviseli.

Next