Magyar Nemzet, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
z Holland lámpgatással -alin Wilson visszaérkezett Londonba Londonból jelenti a Reuter, a TASZSZ és az AFP. Harold Wilson angol miniszterelnök hétfőn este repülőgéppel viszszatért Londonba Hágából, ahol két napig tárgyalt a holland kormány tagjaival Nagy- Britanniának a Közös Piacba való belépéséről. A tanácskozásról nem adtak ki közleményt. Wilson, mint brit hivatalos körökben megjegyzik, tájékoztatta a holland tárgyalófeleket mindazokról, a problémákról, amelyekkel e lépés főként mezőgazdasági vonatkozásban járna. Egyidejűen hangsúlyozta a brit fizetési mérleg javulását Nagy-Britannia legutóbbi belépési kísérletei óta. Holland részről hangsúlyozták, hogy a kormány kész tekintetbe venni és támogatni a brit belépési kérelmet. Hollandia szükségesnek látja, hogy Nagy-Britannia a jelenlegi ütemben folytassa a konzultációkat csatlakozásáról. Hollandia azt kívánja, hogy a tanácskozások befejezése után gyors döntésre vigyék a kérdést. A bonni magatartást bírálták a genfi leszerelési értekezleten A genfi leszerelési bizottság keddi ülésén a katonai tömbökhöz tartozó nem nukleáris országok képviselőié volt a szó. Burns tábornok kanadai küldött felolvasta Paul Martin külügyminiszter nyilatkozatát a genfi leszerelési tárgyalások újrakezdése alkalmából. A külügyminiszter nyilatkozatában visszautasítja az atomsorompó-egyezmény ellenfeleinek azt az érvelését, amely szerint a megállapodás "akadályozza az atomtechnika békés fejlesztésein. Blusztajn lengyel delegátus élesen bíratta az atomsorompó-egyezmény ellen felhozott nyugatnémetérveket. Tarthatatlannak minősítette azt az állítást, amely szerintaz egyezmény akadályozná a tudományos-műszaki haladást". Megállapította, hogy a legidőszerűbb problémának, az atomfegyverek további elterjedése megakadályozásának megoldása után a tizennyolcas bizottságnak a leszerelés más vonatkozásaira kell gondot fordítania. Ezek között megnevezte az atomfegyver-kísérleteknek, valamint a vegyi és bakteriológiai fegyverek alkalmazásának eltiltását és a külföldi katonai támaszpontok felszámolását. Max Sthimann leveli- Konniban Legalizálják a Német KP-t! Max Reimann, a Német Kommunista Párt első titkára levelet intézett a bonni kormányhoz, amelyben követelte a párt legalitásának helyreállítását és a kommunistaellenes hajsza megszüntetését. Ez az intézkedés jelentősen előmozdítaná a demokrácia biztosítását az NSZK-ban és az európai enyhülést. A levél tartalmát Ludwig Landwehr volt tartománygyűlési kommunista képviselő ismertette Bonnban egy nemzetközi sajtóértekezleten. Megkezdődtek Varsóban a lengyel-csehszlovák tárgyalások Varsóból jelenti a PAP. Kedden délelőtt Antonin Asovotny köztársasági elnöknek, a Csehszlovák Kommunista Párt első titkárának vezetésével csehszlovák párt- és kormányküldöttség érkezett Varsóba, a korábbi szerződés felújító új lengyel—csehszlovák barátsági szerződés aláírására. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának épületében megkezdődtek a lengyel—csehszlovák tárgyalások. Magyar Nemzet Éles küzdelem várható India miniszterelnöki posztjáért Kémiában a Baloldali Front alakít kormányt Delhiből jelenti a TASZSZ, az VPJ és a Reuter. Az indiai Kerala államban a hét baloldali pártból álló Baloldali Front a választásokon elsöprő győzelmet aratott, a 132 mandátumból 112-t szerzett meg. Az állam kormányzója most a kommunistákat is magában foglaló Baloldali Front vezetőjét Szankara Nambudhripadot bízta meg kormányalakítással. Az 53 éves politikus, aki 1962—63-ban az Indiai Kommunista Párt főtitkára volt a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy két-három napon belül bemutatja a kormányzónak Kerala új kormányát. A választásokon győztes Indiai Nemzeti Kongresszus Párt vezetősége hétfői munkaülésén úgy döntött, hogy március 12-én választják meg az új miniszterelnököt. A zárt ajtók mögött megtartott ülésen több bírálat érte Indira Gandhi asszony 13 hónapon keresztül hatalmon levő kormányát. A miniszterelnököt vádolták a párt vezető személyiségei azért, hogy a párt nem szerezte meg a várt többséget a választásokon. Eddig 503 mandátum sorsa vált ismeretessé. Ebből a Nemzeti Kongresszus Párt 278-at, a Szvatantra 43-at, a jobboldali Dzsan Saangh 35-öt, a Dravida Munnetra Kazhagan 25-öt, az Egyesült Szocialista Párt 23-at, a kommunisták 40-et, a Népi Szocialista Párt 10-et, a fügetlenek 37-et, más kisebb pártok pedig 12-t szereztek. Megfigyelők szerint az a körülmény, hogy az Indira Gandhi vezette kormánypárt többsége a korábbi 364 mandátumról 278-ra fogyott, valószínűvé teszi, hogy a március 12-i miniszterelnök-választáson Gandhi asszonynak nehéz csatát kell vívnia a címre igényt tartó más politikusokkal. Rajta kívül a legesélyesebb jelöltek: Morardzsi Deszai volt pénzügyminiszter és Csáván volt belügyminiszter. Megbízható források utalnak arra, hogy a párt vezetői szeretnék megakadályozni a nyílt küzdelmet a miniszterelnöki címért, nehogy az még jobban megossza a kormánypártot Indira Gandhi és Deszai összecsapásának elkerülése végett esetleg Csáván jelöltségét támogatják, kompromisszumos megoldásként. A munkaülésen állítólag felajánlották Deszainak, hogy egy fontos miniszteri tisztségért cserébe támogassa Indira Gandhi jelölését. A jobbszárny vezetője azonban a pártvezetőségnek ezt az indítványát visszautasította. Arra hivatkozott hogy az országnak "erős vezetőre" van szüksége. Megfigyelők szerint Deszai már Dzsavaharlal Abehru 1964 májusában bekövetkezett halála óta titokban a miniszterelnöki tisztség megszerzésében reménykedik. Fuy w a*hi*if otfi cáfolat Startere Amerika fegyvereket szállít Észak-Afrikába Washingtonból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn cáfolta azt a jelentést hogy az Egyesült Államok titkos katonai egyezményt kötött Marokkóval, Tunéziával és Líbiával és ennek értelmében fegyvereket szállít és támaszpontokat létesít ezekben az országokban. A jelentés egy algériai képesújságban jelent meg, hozzáfűzve, hogy a titkos megegyezés része annak a tervnek, amely szerint a három országot az Egyesült Államok hatalmas hadtáp-támaszponttá alakítja át. McCloskey, az algériai jelentést cáfolva elismerte, hogy az Egyesült Államok egy szerényebb program keretében kisebb mennyiségben szállít fegyvereket Marokkónak, Tunéziának és Líbiának. Pekingi élmények A Mao-kultusz és ellenfelei „Ha egy mód van rá, lehetőleg ne Pekingen át utazzon haza — mondta, mintegy már búcsúként néhány vietnami barátom Hanoiban, holott egy hónapon át jóformán alig beszéltünk a kínai eseményekről. Érthető, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságot elsősorban élet-halál harca érdekli és foglalkoztatja, a többi világpolitikai fejlemény csak annyiban, ahogy küzdelméhez kapcsolódik. Január végén és február elején viszont olyan fordulat következett be a VDK fővorosában, amely az érdeklődést nyomban fölcsigázta. A nagy és szervezett szovjetellenes provokációk kezdetéig a kínaiak is tiszteletben tartották azt a kimondatlanul is kötelező törvényt, hogy a demokratikus Vietnam nem terep a viták és összeütközések számára, mert az amerikai imperializmus itt fegyveresen van jelen. A belső válság azonban annyira elvettette a sulykot a kínai vezetőkkel, hogy fölrúgták ezt az alaptörvényt is és nacionalista hidegháborújukat átplántálták Hanoiba. A moszkvai Vörös téri provokációval egyidőben szovjetellenes gyalázkodó faliújságot raktak ki nagykövetségük épületére, majd hangoskodó, terrorista légkörű tüntetést szerveztek a hanoi szovjet külképviselet előtt. Ezt követően pedig minden diplomáciai eseményt, rendezvényt fölhasználtak arra, hogy kötekedő módon, rendbontó suhancok módszereivel belekössenek a szovjet diplomatákba, nagyon sokszor nyugati politikusok jelenlétében. Nem garázda, fölheecett, éretlen ifjak voltak a végrehajtói ezeknek a provokációknak, hanem felelős poszton levő diplomáciai beosztottak. Hanoiban általános volt a vélemény külföldiek és vietnamiak körében, hogy Peking ezzel új határokat lépett át, hiszen a belső kínai zavargások az országhatáron belül történtek, de itt ezzel, egy küzdő országot támadtak hátba. Abban egyetértett mindenki, hogy ez a provokáció-hullám végeredményben a belső kínai hatalmi harc vetülete. A demokratikus Vietnamba menet és onnan hazajövet, Kínában átutazóban mindenütt érezni lehetett a válsághangulatot, még akkor is, ha egyébként éppen viharszünet volt. A válság legelemibb és állandóan látható megnyilatkozása a Mao-kultusz, amely a valóságban túltesz minden európai elképzelésen. Sok kommentár még ma is úgy idézi ezeket az istentiszteleteket, mint valamiféle új "személyi kultuszt", holott a kettőnek csak annyiban van köze egymáshoz, hogy mindkettő egy "rendkívüli személyiség" dicsőítése. Mao csuszi — Mao elnök, ahogy a kínaiak nevezik — azonban már régen nem bölcs vezér és mindentudó politikus, hanem bálvánnyá merevedett istenség, akit nemcsak dicsőíteni, hanem imádni is kell. Csak néhány személyesen átélt tapasztalat, három kínai városon átutazóban. A pekingi repülőtér éppen úgy színhelye ezeknek az ünnepélyes istentiszteleteknek,, mint bármelyik más nyilvános hely. A gépekre várakozó utazóközönség tea szürcsölgetése közben tanúja lehetett annak, hogyan használják föl a tudatlan és tanulmányaiktól megfosztott kisgyermekeket az új vallás Vesta-szűzeiként. Tíz-tizenkét éves kislányok hajladoztak kecsesen vörösgárdisták parancsszavaira, miközben citálták Mao elnök -bölcs" mondásait. Énekelték a megzenésített idézeteket, roppantottak, a vörös könyvecskét vékony mellükre szorították, majd kezükkel előre szúrtak a levegőbe, az "öld meg!*" refrént kiáltozták. A gyerekek tudatában sem lehettek annak, kit kell megölniük és miért, mindenesetre ez szórakoztatóbb volt számukra, mint az iskolai tanítás, ami egyébként hónapok óta szünetel. Semmi csodálnivaló nincs abban, hogy ugyanezek a gyerekek a pekingi utcán reggeltől napestig robbantják a petárdákat és élvezik a robbanás zaját. Ez is pszichológiai tréning, az elszabadult világ lehetőségeinek kiélvezése. A másik példa már felnőttek személyéhez kapcsolódik. A vuhani repülőtéren ebédszünetre áll meg a gép. Az étteremben már a gőzölgő tálak mellett ülnek az utasok, amikor nagy zajjal és feltűnően megérkezik a gép személyzete. Pilóták és másodpilóták, a légikisasszony, biztonsági katonák, várja már őket a hús és a párolgó rizs az asztalon. Mielőtt azonban hozzákezdenének, szemüket lehunyják, kezüket összekulcsolják és szabályos asztali imaként kórosban elmormognak néhány Mao-idézetet. Utána tapsolnak és csak ezután kezdenek hozzá az étel elfogyasztásához, önkéntelenül is fölötlik a hasonlat: "Aki enni, inni adott...« A Mao-kultusz vallási jellegét támasztja alá a mindenütt jelenlevő piros könyvecske. Ha a szertartás célja az ideológiai fölvértezettség lenne, a módszer akkor is érthetetlen, de van benne valami megfogható. Viszont az öszefüggéstelen idézetek gépies mormolása, az amúgy is imakönyvre emlékeztető könyvecskét szatekizmus jellegűvé teszi és az is a cél Az idézetoktatás kiöl minden gondolkodást, a harminchárom címszó köré csoportosított aranyigazságok nem emelkednek fölül azon a szinten, hogy például szomjúság esetén inni kell. A másik rendkívül föltűnő jelenség, hogy az idézetek zöme húsz—harminc éves, elvétve találni néhány újabb keletű Mao-bölcsességet. És ez is javarészt szovjetellenes uszítás. Mennyiben hatolt be ez a vallási kultusz a népbe, nehezen ellenőrizhető. Ha valahol bárki elővesz egy piros könyvecskét és citálni kezd, a többiek követik példáját: az idéző megjelöli a fejezetcímet, az oldalszámot, a passzust, mint az előimádkozó és mormogják utána. De a fejekbe nem lehet belelátni, csak sejteni lehet, inkább csinálják, mintsem táblát akasszanak a nyakba, korbácsütések és köpködések közepette ellenségnek kikiáltva végigvonszolják az áldozatokat a városokon. Gondoskodnak a megfélemlítésről is: fényképpel illusztrált falragaszok örökítik meg a »szégyenmeneteket". Így alakul ki a tömeghisztéria légköre, így valósul meg azegy vezér, egy népelmélet és bármennyire fájdalmas is ez a hasonlat, a kép minduntalan az 1930-as esztendők Németországát idézi föl. A tömeglélektan eszközeit ugyanúgy alkalmazzák, mint Hitler, a propaganda ugyanazokat a módszereket követi, mint annak idején Göbbels. Ha pedig a tartalomra — a féktelen szovjetellenességre — gondolunk, a valóság sincs messze. A jelenség megdöbbentő és kísérteties. Olyan véleményt is hallani Pekingben, hogy a tömeg minderről nem tehet, a kizárólagos bűnösök a vezetők, akik belehajszolják a tömeget a hisztériába. Ez kétségtelenül igaz. A csöndes napokon a kínai fővárosban az európaiak akadálytalanul közlekedhettek. A szállodában a kiszolgálás udvarias, a repülőgépen a grevardels két Mao-idézet között előzékenyen rakta le az utasok elé az enni-innivalót. De az utcákon mégis mindig ott vibrál az idegesség és önkéntelenül is előbukkan a gondolat: mi történnék, ha egy láthatatlan kéz hirtelen intene, egy ismeretlen parancs átmenet nélkül követelné, hogy föltartóztatni az útban minden európait. Az ilyen láthatatlan intések és ismeretlen parancsok pedig mindennaposak, hiszen soha nem lehet tudni, mikor mozdul meg a pekingi utca, töltik meg százezrek a stadiont és hisztérikusan üvöltöznek kiadott jelszavakat. A tömeg megfoghatatlan és vádolhatatlan is, bár a történelem az utóbbi időben nem fogadja el a "parancsra tettem" védekezést. Annál is inkább nem, mert a növekvő kínai ellenállásról érkező hírek egy más arcú tömeg jelenlétéről is tanúskodnak. Egy Nanningon át Hanoiba érkező utas mesélte, hogy az éjszakát a határmenti városban töltötte, de egyetlen pillanatra sem tudta lehunyni szemét. A város zajongott, tüntetett, a lakosság hajnalig jelszavakat lengetve vonult végig az utcákon, a szálloda ablakai alatt. A vendég azt hitte, a vörösgárdisták szokásos rendzavarásával találkozott. Reggelre tudta meg, hogy ellentüntetés volt: a becsületesek keltek ki a pogromlovagok túlhajszolt hecckampányai ellen. És e becsületesek tábora ma már Kínában tekintélyesen megnövekedett. Ennek hatására jött létre néhány hete az a jelentős politikai találkozó, amelyről Pekingben titokban, de annál többet sejtetően beszéltek. A nehézségekkel szembekerült Mao Ce-tung magához hívatta az agg, nagy tekintélyű, 81 esztendős Csu Te marsallt, hogy hosszú hallgatás után álljon végre mellé. A találkozó — a kiszivárgott hírek szerint — viharos volt. Mao felszólította a marsallt, hogy gyakoroljon önkritikát, amiért eddig nem támogatta a "kulturális forradalmat". Csu Te visszautasította. Kifejtette, ha valakinek önbírálatot kell gyakorolnia, akkor az Mao elnök, mert az ő vezetésével, az ő nevében tették tönkre belsőleg néhány hónap alatt Kínát és a jelek szerint most nemzetközi tekintélyét is teljesen tönkrezúzzák. Mao rendkívül heves és dühös volt, végül megelégedett volna annyival is, hogy Csu Te marsall önkritika nélkül, de néhány cikket publikáljon a lapokban, amelyekben fenntartás nélkül a "kulturális forradalom" oldalára áll. Csu Te a leghatározottabban ezt is visszautasította, a két politikus csaknem ,búcsú nélkül, haragban vált el egymástól. A dolognak híre ment, ez még csak tovább bátorította az ellenállókat. Hasonló találkozóról tudnak Mao és Lin Sao-csi között is. Az államelnök hónapok óta a leghevesebb támadások tárgya, funkcióitól is megfosztották, ennek ellenére a legutóbbi időkig bennlakott az elnöki palotában. A pekingiek a Tien An Men tér felé menet, minduntalan ott láthatták a palotán lobogni az elnöki zászlót, ami már önmagában is a támadók gyöngeségét, vagy legalábbis nem elég nagy erejét bizonyította. Az már más kérdés, hogy a szembenálló felek között miben van az ellentét és mennyire lényeges elvi kérdésekben, mert van olyan vélemény is, hogy vezetői szinten ez inkább hatalmi harc, semmint két politika ütközése. Ezért a hatalmi harcért Kína, az ország népe már most keményen fizet és számítani lehet rá, hogy az áldozatok még hatalmasabbak lesznek. Hiszen csillapodásra egyelőre nem lehet számítani. A hétfői Izvesztyija is kiemelte: Maóék azért keltik most a kompromisszum látszatát, hogy később még könyörtelenebből számolhassanak le ellenfeleikkel. Kínában ez régi gyakorlat, így tettek néhány éve is aszáz virágmozgalom idején. Várkonyi Tibor .Szerda, 1967. március 1. felfegyverzik Djakartában a szélsőjobboldali diákokat A Reuter és az AFP jelentése szerint a djakartai katonai hatóságok kedden puskákat és géppuskákat juttattak el a szélsőjobboldali diákság félkatonai alakulatához és megbízták a város védelmével. A közeli Bandung városában is felfegyverezték a jobboldali diákcsoportokat. Az intézkedésnek az az oka, hogy a katonai szervek tartanak tőle: Szukarno hívei fegyveresen beszivároghatnak a fővárosba. Folytatódik Supardjo volt dandártábornok perének tárgyalása. Hétfőn délután Sudismant, az Indonéz Kommunista Párt Politikai Bizottságának egyik letartóztatott tagját hallgatták ki. Sudhsman tanúvallomásában elmondta, hogy Supardjo tevékeny irányítója volt a "Szeptember 30-a mozgalomnak". Az Indonéz Kommunista Párt felelős vezetőit ■ hibáztatta azért, hogy 1965 októberében nem fogták össze a kommunista mozgalmat, hiányzott közöttük a megfelelő együttműködés, s ily módon a párt nem tudott fellépni a jobboldali katonai vezetők ellen. Suchsman szerint Aidit, a párt vezetője remélte, hogy a hadsereg tisztjeinek egy része a jobboldali tábornokokkal szemben a baloldalt támogatja. A "Szeptember 30-a mozgalom" leverése után Aidit kiküldte megbízottait a baloldali erők tömörítésére, de törekvése részint a rossz összeköttetés, részint pedig több pártvezető letartóztatása miatt kudarcot vallott. Suchsman rámutatott, hogy voltaképpen a tábornokok tanácsa készített elő összeesküvést. A párt azért felelős a "Szeptember 30-a mozgalomkudarcáért, mert nem adott kellő támogatást, noha jól szervezett volt. O (Varsó, PAP) Hazaérkezett Nagy-Britanniában tett hivatalos látogatásáról Adam Rapacki lengyel külügyminiszter. O (Moszkva, TASZSZ) A szovjet—etióp tárgyalások kedden folytatódtak a moszkvai Kremlljén.O (Bonn, MTI) Az osztrák külügyminiszter kedden egynapos látogatásra a szövetségi fővárosba érkezett. Lujo Toncicot fogadta Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter. További Manchester-bunyodalmok Megint töröltek egy részt a Kennedy-könyvből New Yorkból jelenti a Reuter. A vajúdás még mindig nem ért véget azEgy elnök halála című könyv megjelenése előtt. A múlt héten a könyv nyomtatását leállították, hogy kiiktassanak belőle egy bekezdést Chester W. Clifton tábornokról, Kennedy elnök volt szárnysegédjéről. Még nem tudják, hogy a Harper and Row könyvkiadónak mennyi lesz a vesztesége emiatt. Lehet, hogy a változtatással felmerült költségek elérik a 25 ezer dollárt is. A most kiiktatott rész egyébként a nyugatnémet Sternben már megjelent. Manchester, a könyv szerzője szerint a dallasi merénylet után Clifton tábornoknak első dolga az volt, hogy felhívja a Fehér Házat, és megkérje az ügyeletest: mondja meg feleségének és Kenneth O. Donnellné asszonynak (Kennedy egyik munkatársának feleségéről van szó), hogy férjüknek nincs semmi baja. Manchester szerint mindez jellemző volt az általános zavarodottságra. A tábornok viszont tiltakozik, s azt mondja, hogy amikor először összeköttetést teremtett Washingtonnal, akkor katonai és biztonsági ügyekről tárgyalt.