Magyar Nemzet, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
2 együttműködés továbbfejlesztéséhez. Mély benyomást tett rá Kállai Gyula miniszterelnökkel folytatott megbeszélése. Elmondotta, hogy a magyar kormányfő kifejezésre juttatta a párt, a kormány és az egész magyar nép mélységes elismerését az NDK-val, mint német békeállammal szemben. Ottó Winter aláhúzta: jó eredményekkel és nagyszerű benyomásokkal tért vissza Budapestről. Luigi Longo Romániában Rómából jelenti az MTI: Luigi Longo, az OKP főtitkára Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának meghívására pénteken délelőtt Bukarestbe utazott, hogy megbeszéléseket folytasson az EKP vezetőivel a közös érdekű kérdésekről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének problémáiról. Rómából történt elutazásakor Longo a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a bukaresti tanácskozások szerves részét alkotják az Olasz Kommunista Párt utóbbi időben folyó nemzetközi tanácskozásainak. Moszkvai és párizsi tárgyalásairól szólva Longo hangoztatta, hogy nagyon elégedett azok eredményeivel. »őszintén megvitattuk a békéért, a biztonságért, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért folyó harcban pártjaink előtt álló feladatokat” — mondta. VI. Pál pápa legutóbbi enciklikájával kapcsolatban elismeréssel szólt arról, hogy az elítéli a tőkés kizsákmányolást és a militarizmust. Peking és Washington kapcsolatai Antonov cikke a Lityeraturnaja Gazetában Moszkvából jelenti az MTI. A. Antonov cikke, amely a Lityeraturnaja Gazeta e heti számában jelent meg, fényt vet Peking és Washington kapcsolataira. Antonov kimutatja, hogy az amerikai repülőgépek jóideje büntetlenül behatolnak Kína légi terébe, az amerikai hajók nyugodtan cirkálhatnak a kínai partok előtt, s komoly figyelmeztetéseken kívül más nem történik. Ez a helyzet akkor is, ha ezek az akciók kínaiak életébe kerülnek.■Washingtonnak meggyőződése, hogy Peking csupán „tisztesség kedvéért” teszi harcias nyilatkozatait — mutat rá Antonov. A cikkíró szerint hivatalos amerikai körökben helyesléssel fogadták azt a tényt, hogy Peking határozottan elutasította az akcióegységet a többi szocialista országgal a vietnami nép megsegítésében. Mihelyt ez az álláspont ismeretessé vált, a Fehér Ház sietett felélénkíteni az amerikai és a kínai nagykövet varsói találkozóit. Antonov ezután idézi a Paris Jourt amely beszámolt Peking és Washington titkos megállapodásáról. Eszerint a Kínai Népköztársaság nem folyamodik közvetlen harci cselekményekhez Vietnamban és nem enged meg területén olyan műveleteket, amelyek indokolttá tennék az amerikai támadást Kína ellen. Az Egyesült Államok viszonzásul vállalta, hogy nem támadja meg Kínát. A szovjet hetilap két é washingtoni emberrel hívja fel a figyelmet, akik nemrég bukkantak fel Kínában. Az egyik azelsőszámú kommunistafaló* Li Cun-zsen, aki 16 éves amerikai tartózkodás után 1966-ban tért vissza Kínába és nyomban megnyerte a legmagasabb vezetés rokonszenvék Kevésbé ismert egy másik tény, amelyet amerikai újságírókdobtak fel*. Csien Hszüe-sen, a kínaiaksaját* rakétáinak megalkotója nem is olyan régen még kulcspozíciót töltött be az amerikai rakétaprogramban. Ezután az amerikai hatóságokmegengedték* neki, hogy Kínába utazzék.Megindító jelenet, amikor a „papírtigris” segít „ellenségének” rakétákat gyártani atomfegyverek célba juttatására* — írja Antonov. (Kairó, TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken vacsorát adott Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter tiszteletére. A meleg, baráti hangulatú vacsorán Anvar Szadat, az EAK nemzetgyűléseinek elnöke, és Favzi miniszterelnök-helyettes is részt vett. (Bimini, MTI) Adam Baytom Powell amerikai néger politikus, akiit a képviselőház pénzügyi szabálytalanságokra hivatkozva nemrég kizárt tagjai közül, csütörtökön a bahamai Biminiben sajtóértekezleten jelentette be, hogy új politikai mozgalmat indít. Ennek célja — mondotta —: meggyőzni az amerikai népet, hogy a néger lakosságnak politikai hatalomra van szüksége. Összetűzések Calcuttában, nyelvi vita a delhi parlamentben Új-Delhiből jelenti az MTI. Súlyos fegyveres összetűzések robbantak ki az elmúlt napokban a bengáli Calcutta városában, az ott élő szikhek és más csoportok között. A különböző társadalmi rétegek és vallási csoportok közötti ellentétek egy templomhoz vezető átjáró útvonal használata miatt lángoltak fel, azonban jelentések érkeztek arról, hogy az ellentétek felszításában részt vesz a Kongresszus Párt Bengálban ellenzékben levő szervezete is, így megpróbálva nehézségeket okozni a fiatal baloldali kormánynak. A zavargások során 13 ember halt meg, igen sokan megsebesültek, a rendőrség könnygázbombákat használt a tömeg szétoszlatására: egy tömeggyűlésen, amelyen Adzsai Mukerdzsi, az egységkormány főminisztere elnökölt, a szónokok élesen elítélték azokat, akik a társadalmi és vallási ellentétek felszításával akarják a bengáli kormányt súlyos helyzetbe hozni. Csütörtökön heves vitát robbantottak ki a delhi parlamentben az ott használható nyelv kérdéséről. A vita végül is azzal zárult le, hogy az indiai történelemben először, a ház elnöke engedélyt adott arra, hogy angol és hindin kívül más nyelveket is használjanak a képviselők, anélkül, hogy — mint azt a szabályok eddig előírták — beszédük fordítását írásban beterjeszszék. Az első beszéd kannada nyelven hangzott el, közvetlenül az elnök engedélye után. Mint ismeretes, a nemzeti nyelvek használatának kérdése a választások idején a helyi pártok egyik fontos követelménye volt. Indiában jelenleg két hivatalos nyelvet ismernek el, a hindit és az angolt, de igen erős az a követelés, hogy más nyelvet is használhassanak hivatalosan. flajjaremzet Robert Kennedy híres akcióban New Yorkból jelenti a Reuter: New Yorkban önálló útra tért az a nemrég megalakult csoport, amelynek jelszava: Robert Kennedyt elnökként, William Fulbrightot alelnökként a Fehér Házba 1968-ban. A »Polgárok Kennedyért és Fulbrightért« elnevezésű lobby, amelynek 2200 tagja van, csütörtökön körlevélben jelentette be: elutasította Robert Kennedynek azt a kérését, hogy hagyjon fel a kampánnyal. A társaság szerint Kennedy kéréséneknincs különösebb jelentősége, mertnyilvánvaló, hogy a New York-i szenátor nem akarja felégetni maga mögött a hidakat, s hagyja, hogy az események határozzák meg és időzítsék tevékenységét. A miniszteri tárcák elosztása Sierra Leonéban Freetownból jelenti az AFP és a Reuter. A Sierra Leone-i nemzeti újjászületés tanácsának tagjai csütörtökön Juxon- Smith alezredes elnökletével megbeszélést tartottak a hatáskörök elosztásáról. A hivatalos lap közlése szerint Juxon-Smith, a tanács elnöke, egyben pénzügyminiszter, belügyminiszter, hadügyminiszter, és a fegyveres erők főparancsnoka lett. A külügyminiszteri tárcát William Leighre, a tanács alelnökére bízták. Juxon-Smith egy sajtóértekezleten megerősítette a tanácsnak azt az álláspontját, hogy államfőnek továbbra is Erzsébet királynőt tekintik, s a királynő képviselője Sierra Leonéban a nemzeti újjászületés tanácsa. Lightfoot-Boston főkormányzót a tanács elmozdította tisztségéből. A főkormányzó a tanács elnökével folytatott megbeszélése után bejelentette, hogy két-három hét múlva visszautazik Angliába, egyelőre szabadságra, addig is, amíg nyugdíjba megy. Genda ezredes, Sierra Leone ENSZ-küldöttségének tagja, aki a nemzeti újjászületés tanácsának első elnökjelöltje volt néhány napig, és aki jelenleg a Kanári-szigeteken tartózkodik, kijelentette, Juxon-Smith utasításaira vár, és azok szerint fog cselekedni. Egy zászlóval kevesebb.. • Kissé romantikusan fogalmazott az AFP tudósítója, amikor ezekkel a szavakkal zárta beszámolóját a NATO- egységek franciaországi búcsúztatásáról: -A történelem egyik fejezete lezárult.A Történelmi fordulatok általában nem 45 perces ceremóniákban sűrűsödnek össze, hiszen előzményük és következményük van. Tagadhatatlan, hogy a franciák, mint a teatralitás nagymesterei, értenek a látványos és drámai rendezéshez, de Gaulle elnök páratlan eleganciával adta át Lemnitzer tábornoknak, a távozó atlanti főparancsnoknak a Becsületrend nagykeresztjét és szorította meg az amerikai tiszti kezeket. Mindez hozzátartozik ahhoz az eseményhez, hogy Franciaország tegnaptól teljes egészében visszaszerezte szuverenitását, ezentúl külső akarat nem befolyásolhatja cselekedeteit. Ebből a szempontból nem is az a lényeges, hogy a rocquencourt-i főhadiszállás befejezte működését, sokkal inkább a másik jelkép. Egy nappal a franciaországi ünnepélyes búcsúztatás után a belgiumi Casteauban a zászlófelvonáskor egy zászlórúddal és egy nemzeti lobogóval kevesebb volt. Franciaország nem tagja többé az atlanti katonai szervezetnek. De Gaulle elnök ismét pontot tett művének egy fejezete után, következetesen végigvitte, amire vállalkozott. Kétségtelenül vannak jó néhányan Franciaországban, akik fájlalják ezt a fordulatot, de az is vitathatatlan, hogy a közvélemény túlnyomó többsége egyetért vele. A két hete tartott választás eredményei egyértelműen kifejezték ezt Az Elysée-palota külpolitikája mögött ott áll az ország és ezt még az sem gyöngíti, hogy a belpolitikai viszonyok hullámzók és válságokkal tarkítottak. A NATO franciaországi búcsúztatása azt az új helyzet fejezi ki, amely Európában az utóbbi esztendőkben kialakult és megerősödött A hidegháború esztendei után kezd gyökeret verni a bizalom, a mind intenzívebb sokoldalú együttműködés, s ennek leginkább látható jele a Kelet és a Nyugat fokozatos közeledése. Ez az új szellem a mindkét oldalról megnyilatkozó jószándék eredménye, de nyugati részről kétségtelenül de Gaulle tábornoké az érdemek javarésze. Tavaly nyári látogatása a Szovjetunióban, majd Koszigin szovjet kormányfő ősz végi párizsi meghívása csak megerősítette, hogy nem múló konjunktúráról van szó, hanem olyan folyamatról, amelynek lényegében még mindig csak a kezdetén vagyunk, most kell végrehajtani a gondolatot valóra váltó gyakorlati intézkedéseket. A hidegháborúban kettéválasztott Európát egyáltalán nem könnyű úgy összekapcsolni, hogy a forradásnak nyomai se maradjanak, már csak azért sem, mert a társadalmi rendszerbeli különbségek továbbra is elválasztják a filozófiát és a meggyőződéseket. Ha a békés együttélési szándékok igaziak — márpedig semmi ok sincs ebben kételkedni —, ezek leküzdhető akadályok. Sokkal inkább meggondolásra késztetők a gyakorlati politikai problémák, amelyek még mindig zavarják a hatásos európai együttműködést. Az is igaz, hogy ezek nem Franciaország oldaláról jelentkeznek, pontosabban, sem elsőrendűen francia oldalról. A keleti—nyugati közeledés Európában elszigetelheti az akadályként közbeékelődő nyugatnémet politikát, de ezzel még tapodtat sem vitte előre a kulcsproblémát, a német kérdés rendezését. Márpedig ma már csaknem mindenki egyetért abban, hogy német rendezés nélkül nincs valódi európai biztonság sem. Háromféle irányzat alakult ki 1967 tavaszára a probléma megközelítésére. A legkonstruktívabb — mert a szocialista országok számára ez nyújtja a legszilárdabb biztonsági garanciákat — az a gondolat, hogy össz-európai értekezleten vizsgálják meg a kontinens biztonsági rendszerének feltételeit és állapodjanak meg a tennivalókban. Nyugati oldalról ezzel szemben az a leggyakoribb ellenvetés, hogy ez alapos előkészítést igényel és csak azután lehet szó az értekezlet tervének megvitatásáról. Ha ebben a meggondolásban nincs halogató taktika, még elfogadható is lenne. Csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy éppen nyugati oldalról a kifogásokon túl tetteket nemigen láthatunk, míg a szocialista diplomácia gőzerővel dolgozik. A Varsói Szerződés politikai tanácskozótestülete Bukarestben ala- és elvi munkaokmányt tett le a jelképes európai tárgyalóasztalra, néhány hete Varsóban a kommunista és munkáspártok szerkesztő bizottsága további lépéseket tett előre, napokon belül pedig a csehszlovákiai Karlovy Varyban további nagy jelentőségű tanácskozás dolgozza ki alaposan az európai biztonsági rendszer feltételeit. Szocialista oldalról tehát az előkészítésre nem lehet semmi panasz. Nyugat-Európában ellenben változatlanul kísért az a hidegháborús merevségből meggörcsösödött meggondolás, hogy előbb a Közös Piac politikai egységét kell megteremteni a gazdasági integráció művének befejezése után és csak azután lehet a Kelethez fordulni esetleges tárgyalások ígéretével. Nem titok, hogy ez a gondolat tulajdonképpen a nyugatnémet szándékoknak felel meg, hiszen a “hatok” politikai Európája Bonn hegemóniáját erősítené meg. A csatározások most dúlnak újult erővel e téma körül, a Közös Piac fennállásának tizedik évfordulóját tekintik alkalomnak a politikai integráció elindítására. Rómába értekezletet is terveztek az évforduló megünneplésére, s ennek politikai jelentőségét kidomborítaná a részvevők magas rangja. de Gaulle elnök is személyes meghívást kapott Az a tény, hogy a konferencia elhúzódik — a múlt szombaton volt az ünnepélyes évforduló —, elsősorban a francia ellenállással magyarázható. De Gaulle hajlandó elmenni az olasz fővárosba, szívesen ül le egy jubileumi találkozóra más nyugat-európai vezető államférfiakkal, csakhogy a politikai integráció tervét nem hajlandó még meggondolás tárgyává sem tenni. És ez az a bizonyos harmadik irányzat, amely tovább bonyolítja az európai biztonság művének megteremtését. Teljesen érthető, hogy Franciaország nem megy bele semmi olyasmibe, ami megerősíthetné Bonn hatalmi helyzetét, sőt ezzel ellentétes lépéseket tesz. Az is a párizsi politika javára szól, hogy Nyugat-Európa kormányai közül hivatalosan és nyilvánosan egyedül ismerte el az Odera—Neisse határ véglegességét és el akarja zárni az útját annak, hogy a német szövetségi hadsereg nukleáris fegyverekhez jusson. A kérdés csupán az, hogy ma már mindez elegendő-e az európai üdvösséghez? Kontinensünk nem elszigetelt többé a világ más részeitől, a világpolitika globális lett a szó eredeti értelmében is, amennyiben fölöleli a Glóbusz egészét A tervezett atomsorompó-szerződés ennek a globális világpolitikának felel meg, s így közvetve az európai biztonságot is előmozdíthatja, éppen egyik legjelentősebb pontjában. Sokan mondják, hogy Franciaország az atomsorompó-szerződés ellenzésével lényegében ismét Nyugat-Németország oldalára került és ez ellentmond néhány más politikai lépésének. A dolog a gyakorlatban persze nem enynyire egyszerű. Párizs hevesen ellenzi a Bundeswehr nukleáris fölfegyverzését és ezt de Gaulle tábornok közvetlen szóvivői Moszkvában nyomatékosan hangsúlyozták. De óhatatlanul fölvetődik a kérdés, nincs-e itt valamilyen ellentmondás, amely végül is gyöngíti az alapjában pozitív francia álláspontot Az is igaz, hogy miként Európa ügyeit ma már nem lehet kontinentális keretek közé szorítani, ugyanúgy nem lehet a francia politikát sem csak európai szempontok szerint nézni, holott de Gaulle diplomáciájának ez az egyik sarkalatos pontja. A csütörtöki jelképes NATO-búcsúztatás és a francia zászló távolmaradása az új belgiumi atlanti főhadiszállásról mégis tágasabb keretekbe illeszkedik, amit sok más tény is alátámaszt. Az egyik mindjárt az a párizsi bejelentés, hogy az idén már megfigyelői minőségben sem lesz ott francia a NATO délkelet-ázsiai megfelelőjének, a SEATO-nak az értekezletén és ez de Gaulle elnök nevezetes nyári Phnom Penh-i beszéde után még messzebb távolítja Franciaországot az Egyesült Államok vietnami agressziójától. Még talán ez sem fejezi ki a gesztus teljes jelentőségét, hiszen végeredményben azt példázza: Franciaország teljesen szakít a Nyugat minden katonai tömbjével. Egyúttal azt is aláhúzza, hogy tovább gyöngíti az Egyesült Államok európai helyzetét, nehéz problémák elé állítja az óceánon innen a washingtoni diplomáciát. Bizonyára nem csupán az események bizarr egybeesése, hogy Franciaország NATO- búcsújával egyidőben vándorol végig a nyugat-európai fővárosokon ».Mister 3—H« — Hubert Horatio Humphrey — amerikai alelnök, Johnson rendkívüli megbízatásával. Lélektanilag kell közömbösítenie azt a hatást, amelyet a francia zászló hiánya kelthet a belgiumi Casteauban és csökkentenie az új helyzet következményeit. Hiszen nyilvánvaló, hogy a zászlólevonási és fölvonási jelkép csak anynyiban jelez igazán történelmi fordulatot, ha vele nemcsak lezárult valami, hanem új is kezdődik Európában és a tágasabb világban. Várhogyi Tibor 0 (Párizs, MTI) De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök pénteken a késő délutáni órákban visszaérkezett Párizsba 10 napos húsvéti vakációjáról, birtokáról, Colombers-Les-deux-Églisas-ből, hogy elnököljön a francia minisztertanács szombat délelőtti ülésén. (New York, MTI) Dr. Georg Prader osztrák hadügyminiszter csütörtökön New Yorkba érkezett. .Szombat, 1967. áprilie 1 Kanadába szökött Garrison tanúja? Mark Lam cikke A New Orleans-i State Item című lap csütörtökön közölte, hogy a Kennedy meggyilkolására szövetkezett összeesküvők után nyomozó Jim Garrison kerületi ügyész egyik fontos tanúja, Gordon Nevel, Kanadába szökött. Az AFP hírügynökség jelentése szerint a kanadai királyi csendőrség szóvivője kijelentette: a hatóságoknak nincs tudomásuk arról, hogy Növel az ország területére lépett volna. Garrison feltételezése az, hogy Gordon Növel, volt New Orleans-i bártulajdonos, 1961- ben tudott arról a kubai diszszidens szervezkedésről, amelyet egy bizonyos Sergio Arcáéba irányított. A szervezet levélcíme azonos volt egy, magát Kuba-barát csoportnak feltüntető társaságéval, amely a "becsületes bánásmódot Kubának" nevet viselte. Ez utóbbi tagjaként lépett fel egykor Lee Harvey Oswald, s röpcédula-osztogatásairól fényképek is készültek. Garrison, aki tanúként akarja kihallgatni Novelt, körözést rendelt el ellene, Novel azonban az egyik amerikai államból a másikba szökött. A State Item szerint most már Kanadában van. Időközben a Texas állambeli League City rendőrségéről kiszivárgott a hír, hogy szerdán este merényletet kíséreltek meg Norman Hooten volt dallasi rendőrtiszt ellen. Hooten abban az időben, amikor Jack Ruby, a Kennedy-gyilkossággal gyanúsított Oswald gyilkosa a dallasi börtönben volt, a városi rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot és bejárása volt Rubyhoz. Nemrég hozta nyilvánosságra, hogy könyvet akar írni Rubyval folytatott beszélgetéseiről. Hooten szerdán este League City közelében az országúton vezette kocsiját, amikor valaki tüzet nyitott rá. A kocsi ablakai betörtek, neki nem történt baja.* Koppenhágából jelenti a Reuter. A koppenhágai Estrabladet című lap pénteki számában Mark Lane amerikai ügyvéd cikkét közli. A jelenleg New Orleans-ban tartózkodó Lane — az "Elhamarkodott ítélet" című könyv szerzője — a dán lapban elmondja, hogy tudja, ki adta le a végzetes lövést Dallasban Kennedy elnökre. Hozzáfűzte, hogy nem Lee Harvey Oswald volt a gyilkos. „-Tudom, milyen erők álltak az elnök gyilkosa mögött" — fűzte hozzá, de kijelentette, hogy még nem érkezett el az idő az adatok közlésére. Lane cikkében azt is elmondta, hogy látta Garrison bizonyítékait, amelyeket a Kennedy elleni összeesküvés ügyében összegyűjtött. Lane szerint a gyilkos megnevezése politikai káoszhoz vezetne az Egyesült Államokban. Hozzáfűzte, hogy Garrison bizonyítékait fel fogja tárni a bíróság, az amerikai nép és az egész világ előtt. A hatóságok akkor majd kénytelenek lesznek felderíteni azt a bűnt, amelyet oly sokáig nem vettek tudomásuk További ostromállapot Guatemalában A hírügynökségek szerint a guatemalai kormány 30 nappal meghosszabbította az ostromállapotot, amely a hó végével lejárt volna. Az ostromállapot meghosszabbításáról szóló közlemény hivatkozik a guatemalai elnök utalásaira, amelyek szerint a “szigorú kormány-ellenőrzéssel kielégítő eredményeket értek el a közrend helyreállításában”. Julio Cesar Mendez Montenegró elnök a korábbi katonai rendszerek által sűrűn alkalmazott ostromállapotot megfelelő eszköznek tartja a rend biztosítására. Támogatja a rendőrség és a hadsereg “jogát* ahhoz, hogy “gyanús személyeket* letartóztathasson, házkutatásokat tartson és a gyülekezéseket betiltsa. Az intézkedések a haladó erők, főleg a partizánok ellen irányulnak, akik igazságos agrárreformért, szociális intézkedésekért, és Washingtontól független külpolitikáért küzdenek. (Djakarta, UPI) Az indonéz katonai hatóságok pénteken több kínai származású üzletembert tartóztattak le. A letartóztatottakat azzal gyanúsítják, hogy a Suharto-kormánnyal szembenálló ellenzék kialakítására szövetkeztek és pénzzel támogatták az illegálisan tevékenykedő kommunistákat. (Washington, AP) Johnson amerikai elnök pénteken aláírta a szovjet-amerikai konzuláris egyezményt, amelyet előzőleg már jóváhagyott az amerikai szenátus. Az egyezmény akkor lép életbe, amikor szovjet részről is ratifikálják. *