Magyar Nemzet, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

2 együttműködés továbbfejlesz­téséhez. Mély benyomást tett rá Kállai Gyula miniszterelnök­kel folytatott megbeszélése. Elmondotta, hogy a magyar kormányfő kifejezésre juttat­ta a párt, a kormány és az egész magyar nép mélységes elismerését az NDK-val, mint német békeállammal szem­ben. Ottó Winter aláhúzta: jó eredményekkel és nagyszerű benyomásokkal tért vissza Bu­dapestről. Luigi Longo Romániában Rómából jelenti az MTI: Luigi Longo, az OKP főtitká­ra Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak meghívására pénteken délelőtt Bukarestbe utazott, hogy megbeszéléseket folytas­son az EKP vezetőivel a kö­zös érdekű kérdésekről, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységének problémáiról. Rómából történt elutazása­kor Longo a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a buka­resti tanácskozások szerves ré­szét alkotják az Olasz Kom­munista Párt utóbbi időben folyó nemzetközi tanácskozá­sainak. Moszkvai és párizsi tárgya­lásairól szólva Longo hangoz­tatta, hogy nagyon elégedett azok eredményeivel. »őszin­tén megvitattuk a békéért, a biztonságért, valamint a nem­zetközi kommunista mozga­lom egységének megszilárdí­tásáért folyó harcban párt­jaink előtt álló feladatokat” — mondta. VI. Pál pápa legutóbbi en­­ciklikájával kapcsolatban elis­meréssel szólt arról, hogy az elítéli a tőkés kizsákmányo­lást és a militarizmust. Peking és Washington kapcsolatai Antonov cikke a Lityeraturnaja Gazetában Moszkvából jelenti az MTI. A. Antonov cikke, amely a Lityeraturnaja Gazeta e heti számában jelent meg, fényt vet Peking és Washington kapcsolataira. Antonov kimutatja, hogy az amerikai repülőgépek jóideje büntetlenül behatolnak Kína légi terébe, az amerikai hajók nyugodtan cirkálhatnak a kí­nai partok előtt, s komoly fi­gyelmeztetéseken­ kívül más nem történik. Ez a helyzet ak­kor is, ha ezek az akciók kí­naiak életébe kerülnek.­­■Washingtonnak meggyőződé­se, hogy Peking csupán „tisz­tesség kedvéért” teszi harcias nyilatkozatait­ — mutat rá Antonov. A cikkíró szerint hi­vatalos amerikai körökben helyesléssel fogadták azt a tényt, hogy Peking határozot­tan elutasította az akcióegy­séget a többi szocialista or­szággal a vietnami nép meg­segítésében. Mihelyt ez az ál­láspont ismeretessé vált, a Fe­hér Ház sietett felélénkíteni az amerikai és a kínai nagy­követ varsói találkozóit. Antonov ezután idézi a Paris Jourt amely beszámolt Peking és Washington titkos megállapodásáról. Eszerint a Kínai Népköztársaság nem fo­lyamodik közvetlen harci cse­lekményekhez Vietnamban és nem enged meg területén olyan műveleteket, amelyek indokolttá tennék az ameri­kai támadást Kína ellen. Az Egyesült Államok viszonzásul vállalta, hogy nem támadja meg Kínát. A szovjet hetilap két é w­a­­shin­gtoni emberrel hívja fel a figyelmet, akik nemrég buk­kantak fel Kínában. Az egyik az­­elsőszámú kommunista­faló* Li Cun-zsen, aki 16 éves amerikai tartózkodás után 1966-ban tért vissza Kínába és nyomban megnyerte a legma­gasabb vezetés rokonszenvék Kevésbé ismert egy másik tény, amelyet amerikai újság­írók­­dobtak fel*. C­sien Hszüe-sen, a kínaiak­­saját* rakétáinak megalkotója nem is olyan régen még kulcs­­pozíciót töltött be az ameri­kai rakétaprogramban. Ezután az amerikai hatóságok­­meg­engedték* neki, hogy Kínába utazzék.­­Megindító jelenet, amikor a „papírtigris” segít „ellensé­gének” rakétákat gyártani atomfegyverek célba juttatásá­ra* — írja Antonov.­­ (Kairó, TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter pénte­ken vacsorát adott Mahmud Riad egyiptomi külügyminisz­ter tiszteletére. A meleg, ba­ráti hangulatú vacsorán Anvar Szadat, az EAK nemzetgyűlé­seinek elnöke, és Favzi minisz­terelnök-helyettes is részt vett.­­­ (Bimini, MTI) Adam Baytom Powell amerikai néger politikus, akiit a képviselőház pénzügyi szabálytalanságokra hivatkozva nemrég kizárt tag­jai közül, csütörtökön a baha­mai Biminiben sajtóértekezle­ten jelentette be, hogy új po­litikai mozgalmat indít. Ennek célja — mondotta —: meg­győzni az amerikai népet, hogy a néger lakosságnak politikai hatalomra van szüksége. ­ Összetűzések Calcuttában, nyelvi vita a delhi parlamentben Új-Delhiből jelenti az MTI. Súlyos fegyveres összetűzések robbantak ki az elmúlt na­pokban a bengáli Calcutta vá­rosában, az ott élő szikhek és más csoportok között. A kü­lönböző társadalmi rétegek és vallási csoportok közötti el­lentétek egy templomhoz ve­zető átjáró útvonal haszná­lata miatt lángoltak fel, azon­ban jelentések érkeztek arról, hogy az ellentétek felszításá­ban részt vesz a Kongresszus Párt Bengálban ellenzékben levő szervezete is, így meg­próbálva nehézségeket okozni a fiatal baloldali kormány­nak. A zavargások során 13 ember halt meg, igen sokan megsebesültek, a rendőrség könnygázbombákat használt a tömeg szétoszlatására: egy tö­meggyűlésen, amelyen Adzsai Mukerdzsi, az egységkormány főminisztere elnökölt, a szó­nokok élesen elítélték azokat, akik a társadalmi és vallási ellentétek felszításával akar­ják a bengáli kormányt sú­lyos helyzetbe hozni. Csütörtökön heves vitát robbantottak ki a delhi parla­mentben az ott használható nyelv kérdéséről. A vita vé­gül is azzal zárult le, hogy az indiai történelemben először, a ház elnöke engedélyt adott arra, hogy angol és hindin kí­vül más nyelveket is használ­janak a képviselők, anélkül, hogy — mint azt a szabályok eddig előírták — beszédük fordítását írásban beterj­esz­­szék. Az első beszéd kannada nyelven hangzott el, közvetle­nül az elnök engedélye után. Mint ismeretes, a nemzeti nyelvek használatának kérdé­se a választások idején a he­lyi pártok egyik fontos köve­telménye volt. Indiában je­lenleg két hivatalos nyelvet ismernek el, a hindit és az angolt, de igen erős az a kö­vetelés, hogy más nyelvet is használhassanak hivatalosan. flajjaremzet Robert Kennedy híres akcióban New Yorkból jelenti a Reu­ter: New Yorkban önálló útra tért az a nemrég megalakult csoport, amelynek jelszava: Robert Kennedyt elnökként, William Fulbrightot alelnök­­ként a Fehér Házba 1968-ban. A »Polgárok Kennedy­ért és Fulbrightért« elnevezésű lob­by, amelynek 2200 tagja van, csütörtökön körlevélben jelen­tette be: elutasította Robert Kennedynek azt a kérését, hogy hagyjon fel a kam­pánnyal. A társaság szerint Kennedy kérésének­­nincs különösebb jelentősége­, mert­­nyilván­való, hogy a New York-i sze­nátor nem akarja felégetni maga mögött a hidakat, s hagyja, hogy az események ha­tározzák meg és időzítsék te­vékenységét. A miniszteri tárcák elosztása Sierra Leonéban Freetownból jelenti az AFP és a Reuter. A Sierra Leone-i nemzeti újjászületés tanácsá­nak tagjai csütörtökön Juxon- Smith alezredes elnökletével megbeszélést tartottak a ha­táskörök elosztásáról. A hiva­talos lap közlése szerint Ju­­xon-Smith, a tanács elnöke, egyben pénzügyminiszter, bel­ügyminiszter, hadügyminisz­ter, és a fegyveres erők főpa­rancsnoka lett. A külügymi­niszteri tárcát William Leigh­­re, a tanács alelnökére bízták. Juxon-Smith egy sajtóérte­kezleten megerősítette a ta­nácsnak azt az álláspontját, hogy államfőnek továbbra is Erzsébet királynőt tekintik, s a királynő képviselője Sierra Leonéban a nemzeti újjászü­letés tanácsa. Lightfoot-Bos­­ton főkormányzót a tanács el­mozdította tisztségéből. A fő­kormányzó a tanács elnökével folytatott megbeszélése után bejelentette, hogy két-három hét múlva visszautazik Ang­liába, egyelőre szabadságra, addig is, amíg nyugdíjba megy. Genda ezredes, Sierra Leone ENSZ-küldöttségének tagja, aki a nemzeti újjászületés ta­nácsának első elnökjelöltje volt néhány napig, és aki je­lenleg a Kanári-szigeteken tartózkodik, kijelentette, Ju­xon-Smith utasításaira vár, és azok szerint fog cselekedni. Egy zászlóval kevesebb.. • Kissé romantikusan fogal­mazott az AFP tudósítója, amikor ezekkel a szavakkal zárta beszámolóját a NATO- egy­ségek franciaországi bú­csúztatásáról: -A történelem egyik fejezete lezárult.A Tör­ténelmi fordulatok általában nem 45 perces ceremóniákban sűrűsödnek össze, hiszen előz­ményük és következményük van. Tagadhatatlan, hogy a franciák, mint a teatralitás nagymesterei, értenek a látvá­nyos és drámai rendezéshez, de Gaulle elnök páratlan ele­ganciával adta át Lemnitzer tábornoknak, a távozó atlanti főparancsnoknak a Becsület­­rend nagykeresztjét és szorí­totta meg az amerikai tiszti kezeket. Mindez hozzátartozik ahhoz az eseményhez, hogy Franciaország tegnaptól teljes egészében visszaszerezte szu­verenitását, ezentúl külső aka­rat nem befolyásolhatja csele­kedeteit. Ebből a szempontból nem is az a lényeges, hogy a rocquen­­court-i főhadiszállás befejezte működését, so­kkal inkább a másik jelkép. Egy nappal a franciaországi ünnepélyes bú­csúztatás után a belgiumi Cas­­teauban a zászlófelvonáskor egy zászlórúddal és egy nem­zeti lobogóval kevesebb volt. Franciaország nem tagja töb­bé az atlanti katonai szerve­zetnek. De Gaulle elnök ismét pontot tett művének egy feje­zete után, következetesen vé­gigvitte, amire vállalkozott. Kétségtelenül vannak jó né­hányan Franciaországban, akik fájlalják ezt a fordulatot, de az is vitathatatlan, hogy a közvélemény túlnyomó több­sége egyetért vele. A két hete tartott választás eredményei egyértelműen kifejezték ezt Az Elysée-palota külpolitiká­ja mögött ott áll az ország és ezt még az sem gyöngíti, hogy a belpolitikai viszonyok hul­lámzók és válságokkal tarkí­tottak. A NATO franciaországi bú­csúztatása azt az új helyzet fejezi ki, amely Európában az utóbbi esztendőkben kialakult és megerősödött A hideghá­ború esztendei után kezd gyö­keret verni a bizalom, a mind intenzívebb sokoldalú együtt­működés, s ennek leginkább látható jele a Kelet és a Nyu­gat fokozatos közeledése. Ez az új szellem a mindkét oldal­ról megnyilatkozó jószándék eredménye, de nyugati részről kétségtelenül de Gaulle tábor­noké az érdemek javarésze. Tavaly nyári látogatása a Szovjetunióban, majd Koszi­gin szovjet kormányfő ősz vé­gi párizsi meghívása csak megerősítette, hogy nem múló konjunktúráról van szó, ha­nem olyan folyamatról, amely­nek lényegében még mindig csak a kezdetén vagyunk, most kell végrehajtani a gondolatot valóra váltó gyakorlati intéz­kedéseket. A hidegháborúban kettéválasztott Európát egyál­talán nem könnyű úgy össze­kapcsolni, hogy a forradásnak nyomai se maradjanak, már csak azért sem, mert a társa­dalmi rendszerbeli különbsé­gek továbbra is elválasztják a filozófiát és a meggyőződése­ket. Ha a békés együttélési szán­dékok igaziak — márpedig sem­mi ok sincs ebben kételkedni —, ezek leküzdhető akadá­lyok. Sokkal inkább meggon­dolásra késztetők a gyakorlati politikai problémák, amelyek még mindig zavarják a hatá­sos európai együttműködést. Az is igaz, hogy ezek nem Franciaország oldaláról je­lentkeznek, pontosabban, sem elsőrendűen francia oldalról. A keleti—nyugati közeledés Európában elszigetelheti az akadályként közbeékelődő nyugatnémet politikát, de ez­zel még tapodtat sem vitte előre a kulcsproblémát, a né­met kérdés rendezését. Már­pedig ma már csaknem min­denki egyetért abban, hogy német rendezés nélkül nincs valódi európai biztonság sem. Háromféle irányzat alakult ki 1967 tavaszára a probléma megközelítésére. A legkonst­ruktívabb — mert a szocialis­ta országok számára ez nyújt­ja a legszilárdabb biztonsági garanciákat — az a gondolat, hogy össz-európai értekezleten vizsgálják meg a kontinens biztonsági rendszerének felté­teleit és állapodjanak meg a tennivalókban. Nyugati oldal­ról ezzel szemben az a leggya­koribb ellenvetés, hogy ez ala­pos előkészítést igényel és csak azután lehet szó az érte­kezlet tervének megvitatásá­ról. Ha ebben a meggondolás­ban nincs halogató taktika, még elfogadható is lenne. Csakhogy a gyakorlat azt mu­tatja, hogy éppen nyugati ol­dalról a kifogásokon túl tet­teket nemigen láthatunk, míg a szocialista diplomácia gőz­erővel dolgozik. A Varsói Szerződés politikai tanácsko­­zótestülete Bukarestben ala- é­s elvi munkaokmányt tett le a jelképes európai tárgyaló­asztalra, néhány hete Varsó­ban a kommunista és munkás­pártok szerkesztő bizottsága további lépéseket tett előre, napokon belül pedig a cseh­szlovákiai Karlovy Varyban további nagy jelentőségű ta­nácskozás dolgozza ki alapo­san az európai biztonsági rendszer feltételeit. Szocialista oldalról tehát az előkészítésre nem lehet semmi panasz. Nyugat-Európában ellenben változatlanul kísért az a hi­degháborús merevségből meg­­görcsösödött meggondolás, hogy előbb a Közös Piac poli­tikai egységét kell megterem­teni a gazdasági integráció művének befejezése után és csak azután lehet a Kelethez fordulni esetleges tárgyalások ígéretével. Nem titok, hogy ez a gondolat tulajdonképpen a nyugatnémet szándékoknak felel meg, hiszen a “hatok” politikai Európája Bonn hege­móniáját erősítené meg. A csatározások most dúlnak újult erővel e téma körül, a Közös Piac fennállásának ti­zedik évfordulóját tekintik al­kalomnak a politikai integrá­ció elindítására. Rómába érte­kezletet is terveztek az évfor­duló megünneplésére, s ennek politikai jelentőségét kidom­borítaná a részvevők magas rangja. de Gaulle elnök is sze­mélyes meghívást kapott Az a tény, hogy a konferen­cia elhúzódik — a múlt szom­baton volt az ünnepélyes év­forduló —, elsősorban a fran­cia ellenállással magyarázha­tó. De Gaulle hajlandó elmen­ni az olasz fővárosba, szívesen ül le egy jubileumi találkozó­ra más nyugat-európai vezető államférfiakkal, csakhogy a politikai integráció tervét nem hajlandó még meggondolás tárgyává sem tenni. És ez az a bizonyos harmadik irányzat, amely tovább bonyolítja az európai biztonság művének megteremtését. Teljesen ért­hető, hogy Franciaország nem megy bele semmi olyasmibe, ami megerősíthetné Bonn ha­talmi helyzetét, sőt ezzel el­lentétes lépéseket tesz. Az is a párizsi politika javára szól, hogy Nyugat-Európa kormá­nyai közül hivatalosan és nyil­vánosan egyedül ismerte el az Odera—Neisse határ végleges­ségét és el akarja zárni az út­ját annak, hogy a német szö­vetségi hadsereg nukleáris fegyverekhez jusson. A kérdés csupán az, hogy ma már mindez elegendő-e az európai üdvösséghez? Konti­nensünk nem elszigetelt többé a világ más részeitől, a világ­­politika globális lett a szó ere­deti értelmében is, amennyi­ben fölöleli a Glóbusz egészét A tervezett atomsorompó-szer­­ződés ennek a globális világ­­politikának felel meg, s így közvetve az európai biztonsá­got is előmozdíthatja, éppen egyik legjelentősebb pontjá­ban. Sokan mondják, hogy Franciaország az atomsorom­­pó-szerződés ellenzésével lé­nyegében ismét Nyugat-Né­­metország oldalára került és ez ellentmond néhány más po­litikai lépésének. A dolog a gyakorlatban persze nem eny­­nyire egyszerű. Párizs heve­sen ellenzi a Bundeswehr nukleáris fölfegyverzését és ezt de Gaulle tábornok köz­vetlen szóvivői Moszkvában nyomatékosan hangsúlyozták. De óhatatlanul fölvetődik a kérdés, nincs-e itt valamilyen ellentmondás, amely végül is gyöngíti az alapjában pozitív francia álláspontot Az is igaz, hogy miként Európa ügyeit ma már nem lehet kontinentális keretek kö­zé szorítani, ugyanúgy nem le­het a francia politikát sem csak európai szempontok sze­rint nézni, holott de Gaulle diplomáciájának ez az egyik sarkalatos pontja. A csütörtö­ki jelképes NATO-búcsúztatás és a francia zászló távolma­radása az új belgiumi atlanti főhadiszállásról mégis tága­sabb keretekbe illeszkedik, amit sok más tény is alátá­maszt. Az egyik mindjárt az a párizsi bejelentés, hogy az idén már megfigyelői minő­ségben sem lesz ott francia a NATO délkelet-ázsiai megfe­lelőjének, a SEATO-nak az ér­tekezletén és ez de Gaulle el­nök nevezetes nyári Phnom Penh-i beszéde után még messzebb távolítja Franciaor­szágot az Egyesült Államok vietnami agressziójától. Még talán ez sem fejezi ki a gesz­tus teljes jelentőségét, hiszen végeredményben azt példázza: Franciaország teljesen szakít a Nyugat minden katonai tömbjével. Egyúttal azt is alá­húzza, hogy tovább gyöngíti az Egyesült Államok európai helyzetét, nehéz problémák elé állítja az óceánon innen a washingtoni diplomáciát. Bizonyára nem csupán az események bizarr egybeesése, hogy Franciaország NATO- búcsújával egyidőben vándo­rol végig a nyugat-európai fő­városokon ».Mister 3—H« — Hubert Horatio Humphrey — amerikai alelnök, Johnson rendkívüli megbízatásával. Lélektanilag kell közömbösí­tenie azt a hatást, amelyet a francia zászló hiánya kelthet a belgiumi Casteauban és csökkentenie az új helyzet kö­vetkezményeit. Hiszen nyil­vánvaló, hogy a zászlólevonási és fölvonási jelkép csak any­­nyiban jelez igazán történel­mi fordulatot, ha vele nem­csak lezárult valami, hanem új is kezdődik Európában és a tágasabb világban. Várhogyi Tibor ­0­ (Párizs, MTI) De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök pénteken a késő délutá­ni órákban visszaérkezett Párizsba 10 napos húsvéti va­kációjáról, birtokáról, Colom­­bers-Les-deux-Églisas-ből, hogy elnököljön a francia minisz­tertanács szombat délelőtti ülésén.­­ (New York, MTI) Dr. Georg Prader osztrák hadügy­miniszter csütörtökön New Yorkba érkezett. .Szombat, 1967. áprilie 1 Kanadába szökött Garrison tanúja? Mark Lam­ cikke A New Orleans-i State Item című lap csütörtökön közölte, hogy a Kennedy meggyilkolá­sára szövetkezett összeeskü­vők után nyomozó Jim Garri­son kerületi ügyész egyik fon­tos tanúja, Gordon­ Nevel, Ka­nadába szökött. Az AFP hírügynökség je­lentése szerint a kanadai ki­rályi csendőrség szóvivője ki­jelentette: a hatóságoknak nincs tudomásuk arról, hogy Növel az ország területére lé­pett volna. Garrison feltételezése az, hogy Gordon Növel, volt New Orleans-i bártulajdonos, 1961- ben tudott arról a kubai disz­­szidens szervezkedésről, ame­lyet egy bizonyos Sergio Ar­cáéba irányított. A szervezet levélcíme azonos volt egy, ma­gát Kuba-barát csoportnak feltüntető társaságéval, amely a "­becsületes bánásmódot Ku­bának" nevet viselte. Ez utób­bi tagjaként lépett fel egykor Lee Harvey Oswald, s röpcé­dula-osztogatásairól fényképek is készültek. Garrison, aki tanúként akar­ja kihallgatni Novelt, körözést rendelt el ellene, Novel azon­ban az egyik amerikai állam­ból a másikba szökött. A State Item szerint most már Kana­dában van. Időközben a Texas állambe­li League City rendőrségéről kiszivárgott a hír, hogy szer­dán este merényletet kísérel­tek meg Norman Hooten volt dallasi rendőrtiszt ellen. Hoo­ten abban az időben, amikor Jack Ruby, a Kennedy-gyil­­kossággal gyanúsított Oswald gyilkosa a dallasi börtönben volt, a városi rendőrkapitány­ságon teljesített szolgálatot és bejárása volt Rubyhoz. Nem­rég hozta nyilván­osságra, hogy könyvet akar írni Rubyval folytatott beszélgetéseiről. Hooten szerdán este League City közelében az országúton vezette kocsiját, amikor vala­ki tüzet nyitott rá. A kocsi ab­lakai betörtek, neki nem tör­tént baja.* Koppenhágából jelenti a Reuter. A koppenhágai Estra­­bladet című lap pénteki szá­mában Mark Lane amerikai ügyvéd cikkét közli. A jelen­leg New Orleans-ban tartózko­dó Lane — az "­Elhamarkodott ítélet" című könyv szerzője — a dán lapban elmondja, hogy tudja, ki adta le a végzetes lö­vést Dallasban Kennedy el­nökre. Hozzáfűzte, hogy nem Lee Harvey Oswald volt a gyilkos. „-Tudom, milyen erők álltak az elnök gyilkosa mö­gött" — fűzte hozzá, de kije­lentette, hogy még nem érke­zett el az idő az adatok köz­lésére. Lane cikkében azt is el­mondta, hogy látta Garrison bizonyítékait, amelyeket a Kennedy elleni összeesküvés ügyében összegyűjtött. Lane szerint a gyilkos megnevezése politikai káoszhoz vezetne az Egyesült Államokban. Hozzá­fűzte, hogy Garrison bizonyí­tékait fel fogja tárni a bíró­ság, az amerikai nép és az egész világ előtt. A hatóságok akkor majd kénytelenek lesz­nek felderíteni azt a bűnt, amelyet oly sokáig nem vettek tudomásuk További ostromállapot Guatemalában A hírügynökségek szerint a guatemalai kormány 30 nap­pal meghosszabbította az ost­romállapotot, amely a hó vé­gével lejárt volna. Az ost­romállapot meghosszabbításá­ról szóló közlemény hivatko­zik a guatemalai elnök utalá­saira, amelyek szerint a “­szi­gorú kormány-ellenőrzéssel kielégítő eredményeket értek el a közrend helyreállításá­ban”. Julio Cesar Mendez Monte­negró elnök a korábbi kato­nai rendszerek által sűrűn al­kalmazott ostromállapotot megfelelő eszköznek tartja a rend biztosítására. Támogat­ja a rendőrség és a hadsereg “jogát* ahhoz, hogy “gyanús személyeket* letartóztathas­son, házkutatásokat tartson és a gyülekezéseket betiltsa. Az intézkedések a haladó erők, főleg a partizánok ellen irá­nyulnak, akik igazságos ag­rárreformért, szociális intéz­kedésekért, és Washingtontól független külpolitikáért küz­denek. (Djakarta, UPI) Az indo­néz katonai hatóságok pénte­ken több kínai származású üz­letembert tartóztattak le. A le­tartóztatottakat azzal gyanú­sítják, hogy a Suharto-kor­­mánnyal szembenálló ellenzék kialakítására szövetkeztek és pénzzel támogatták az illegá­li­san tevékenykedő kommunis­tákat.­­­ (Washington, AP) John­son amerikai elnök pénteken aláírta a szovjet-­amerikai konzuláris egyezményt, ame­lyet előzőleg már jóváhagyott az amerikai szenátus. Az egyezmény akkor lép életbe, amikor szovjet részről is rati­fikálják. *

Next