Magyar Nemzet, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-08 / 82. szám

­ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA “. Többért többet Amikor a pénteki lapban el­olvastam a Gazdasági Bizott­ság döntését az alapbér és a besorolási rendszerek módosí­tásáról, egy mérnök arca vil­lant fel előttem. Ismert nevű konstruktőr, amit egy Kossuth-díj is jelez. Mindenki természetesnek tar­totta, hogy kiváló munkájá­nak elismeréseként a nagy vállalat népes osztályának az élére állították. Ettől kezdve ritkán lehetett találkozni ne­vével a szakfolyóiratokban és megcsappant a­­tőle származó jó ötletek, újítások, találmá­nyok száma is. Beosztottjai — tervezők, technikusok, műszaki rajzolók — panaszkodtak rá, hogy ingerlékeny, türelmetlen velük, mindent maga szeretne elvégezni, emiatt a határidők­kel mindig baj van. Néhány hónapja ismét a vállalat hosszú rajztermében találtam a rajztáblája mellett.­­Ez lecsúszott"" — önkéntele­nül is erre gondoltam. Ezzel a feltevéssel azonban nem volt szinkronban a rendkívüli jó kedve, az a lelkesedés és hév, amivel a készülő új gé­péről beszélt. Saját kérésére tették vissza ide a rajztáblá­hoz. »Egy tévedés áldozata voltam, amikor az osztály ve­zetésével megbíztak"" — mond­ta. Rá gondoltam és arra, hogy hozzá hasonló eset még jó né­hány emberrel megtörténhe­tett ebben az országban. Az volt emögött, hogy nálunk a jövedelem, a bér elsősorban a beosztástól függ. Annak ér­dekében, hogy a kiváló gya­korlati szakembereknek ma­gasabb fizetést biztosítsanak, sok helyen vezető beosztásba voltak kénytelenek helyezni őket — akkor is, ha nem ren­delkeztek a vezetéshez szük­séges személyi adottságokkal, rátermettséggel. S mi lett en­nek a következménye? Az, hogy ezek a nagytudású, igen értékes alkotó tevékenységre képes emberek — sok esetben — sem a vezetésben, sem a gyakorlati munkában — a ter­vezésben, a kutatásban, a gyártmányfejlesztésben —, nem tudtak kimagasló teljesít­ményt nyújtani. Lesodródtak a közepes képességű szakem­berek nagy szürke tömegébe. Az új rendelkezés, amely 1968. január elsejével lép életbe, lehetővé teszi többi kö­zött, hogy­­a kiválóan dolgo­zók beosztottként is elérhes­sék a vezetők bérszínvonalát. Műszaki és gazdasági tanács­adói munkaköröket létesíte­nek számukra, havi 3500—5500 forint közötti alapbérrel. A vállalat vezetője dönti el, hogy ebbe a munkakörbe hány dolgozót sorol be, fel­sőbb szervek ebbe nem szól­nak bele.« Jó lehetőséget nyújt ez az emberekben levő tartalékok, alkotókedv, kezdeményező­készség mozgósítására. A le­hetőség v­alóraváltása azonban nem megy majd mindenütt simán. Erre lehet következ­tetni a kiemelt személyi fize­tések odaítélésének a gyakor­latából is. A vállalatoknak, in­tézményeknek már két év óta módjuk volt így honorálni az értékesebb munkát, a tapasz­talatok szerint azonban elég ritkán éltek vele. Néhol csak a felettes szerv sürgetésére so­roltak be embereket ebbe a kategóriába vagy csupán né­hány száz forinttal emelték meg a fizetésüket. Nagyon ügyeltek egyik-másik helyen arra is, hogy a kiemelt dol­gozók bére ne haladja meg például az igazgató, a főmér­nök fizetését. A bérek nagyobb differen­ciálásának "díjában számos, he­lyén jelentős akadály az a közszellem, amely valamiféle antiszociális intézkedést lát ebben. A vezetők is idegen­kednek tőle, sértődéstől, az emberek megbántásától tarta­nak. Népszerűbb feladat egyenlősdi alapján bérezni, mint a fizetés emelésével, a prémiumokkal állandóan mér­ni az emberek teljesítményét, megítélni hasznosságukat. Elő­fordult, hogy a kiszemelt egyén is hazcé­ozott elfogadni a magasabb fizetést. “Mit szólnak majd a többiek, ki fognak nézni maguk közül« — mondta az egyik kutatómér­nök. Az új mechanizmusban ilyen probléma már aligha lesz. Ahol ma idegenkednek tőle, az élet, a piac ott is rá­kényszeríti majd a vezetőket a bérek széthúzására. Akárcsak arra, hogy a pré­mium is megkapja ösztönző szerepét. Ne fizetéskiegészítés legyen, ne a beosztástól függ­jön. Jó, követésre ajánlható módszerek ma már sokfelé találhatók a Reanai-gyártól az esztergomi Marógépgyárig, a Győri Tervező Vállalatig. Az utóbbinál például ezzel az ösz­tönzéssel elérték, hogy a ter­vezőmérnökök termelékenysé­ge 30—40 százalékkal emelke­dett. A beosztott tervezők ke­resete itt már egészségesen differenciált: 2500 forinttól 4200 forintig terjed. A he­lyes premizálás, a kiemelt fi­zetések hasznossága abban is jelentkezik, hogy a kiváló és nagy teljesítményekre képes emberek nem futkosnak má­sodállások, »maszek« munkák után. Látják, fölös energiáju­kat­ a fő állásukban is leköt­hetik, s ezért megfelelő anya­gi ellenszolgáltatást is kap­nak. Több üzemben, intézmény­nél érvényesülni kezd már az az alapvető és helyes elv, hogy az alkalmazott és egyéb időbéres, fix fizetéses dolgo­zóknál az alapbér legyen a legerősebb anyagi ösztönző. Mielőtt ennek alkalmazására rátértek volna a munkaügyi osztályok szakemberei, néhol megállapították például, hogy dolgozóik munkájának a tár­sadalmi hatékonysága 1:6, il­letve 1:10 szélső értékhatárok között mozog. Van aki tíz­szer annyi hasznot hajt a vál­lalatnak, mint a másik dol­gozó társa. Ugyanakkor a bé­rezésnél 50—60 százalékos kü­lönbségek is ritkán adódnak. A bérek széthúzása tehát na­gyon is indokolt. Felvetődhet: a fizetések, a prémiumok megállapításánál szubjektív szempontok is elő­térbe kerülhetnek. Ezzel kap­csolatban egyik vegyszergyá­runk főmérnökét idézzük. “Bi­zonyos szubjektivitás minden­hol van, ahol értékítéletet mondanak az embereknek stop­perórával, műszerekkel nem mérhető munkájáról. De az a vezető, aki a vállalat érdekét nézi, nem korrupt, s nem té­vesztik meg a hízelgők, az többnyire helyesen, viszonylag objektíven tud dönteni."" A jövedelmek elosztásában — néhol már elkezdődött, de igazán majd 1968-tól kitelje­sedő —, változásokat, diffe­renciálást sokan új jelenség­nek tartják. Valójában a szo­cialista bérezés több évtizedes, minden próbát kiálló alapel­vén nyugszik, amelyből nem­csak az következik, hogy “egyenlő munkáért egyenlő bér” jár, de az is, hogy több munkáért több bér. Ha ezt mindenhol elisme­rik és helyesen alkalmazzák, az újabb lendületet adhat társadalmi-gazdasági fejlődé­sünknek. Keserű Ernő Heves tüntetések fogadták Párizsban az amerikai alelnököt Fokozódik a feszültség a Közel-Keleten A külpolitikai helyzet­ ­ AZ EURÓPAI DIPLOMÁCIA egyszerre több fővárost is az­­ események központjává avat. Rómában megkezdődtek Ochab lengyel államelnök hivatalos tárgyalásai az olasz veze­tőkkel. A hangnemet Saragat díszvacsoráján adta meg a magas rangú lengyel vendég, amikor nyomatékosan kifejezésre jut­tatta a varsói igényeket: az európai biztonságnak egyik leg­lényegesebb eleme az Odera—Neisse határ elismerése. Más problémák és más témák vannak napirenden a nyu­gat-európai fővárosokban. Párizs Humphrey amerikai alelnö­­köt fogadta, miután Johnson megbízottja végigjárta Bonnt, Hágát, Rómát és Londont. A francia lapok összefoglaló értéke­lésükben azt emelik ki, hogy Humphrey útját kudarc kísérte, nemcsak a Washington vietnami politikáját elítélő szenvedé­lyes tömegtüntetések miatt, hanem azért is, mert semmivel sem hozta közelebb az amerikai szempontokat, a nyugat-euró­pai vezetőkhöz. Bonnt Humphrey nem győzte meg az at­om­­sorompó-szerződés szükségszerűségéről és maga Kiesinger kan­cellár közölte a csütörtöki minisztertanácson, hogy mivel a fél­reértéseket nem sikerült eloszlatni, további érintkezésekre lesz szükség a tengerentúllal. Ennél is érdekesebb talán­, hogy Humphrey Párizsba ér­kezése előtt intézett heves hangú támadást de Gaulle elnök el­len az angol kormány. Brown külügyminiszter — Wilson jelen­létében — szinte örömittasan jelentette ki, hogy a belpolitiká­jában meggyöngült francia államfőnek szerinte nincs már módja megvétózni a brit belépést a Közös Piacba. Ezen az uta­­láson kívüli azonban Brown nem fedte föl az angol kártyákat, arról nem nyilatkozott határozottan, hogy Wilsonék most már előterjesztik-e hosszas előzetes puhatolózásuk után fölvételi kérelmüket.­­ AZ ARAB VILÁG nyugtalansági gócai újabbakkal gyara­­­­podtak pénteken, amikor 1948 óta első ízben légicsata ala­kult ki Szíria fölött az izraeli Mirage-gépek és az arab ország MIG-jei között. Időnként fölélénkülnek a két közép-keleti or­szág fegyveres konfliktusai, majd az ENSZ fegyverszüneti bi­zottságának közbelépésére helyreáll a nyugalom, de a mostani eset súlyosabbnak tűnik a szokásosnál. Részletes jelentések még nem állnak rendelkezésre, de nagyobb szabású konflik­tusra enged következtetni, hogy Damaszkuszt robbanások ráz­­kódtatták meg. Adeniben teljesen diszkreditálta a világszervezet közbe­avatkozási kísérletét, hogy az angol gyarmati hatóságok szinte lehetetlenné tették az ENSZ-bizottság tevékenységét. A csoport váratlanul összecsomagolt és otthagyta tevékenységi színhe­lyét, közben azonban példátlan incidensben volt még része. A diplomáciai immunitást élvező ENSZ-megbízottak csomag­ját föltúrták az angolok és nyilván a személyes sérelem is tü­zelte a bizottság venezuelai vezetőjét, amikor heves szavakkal bírálta a politikai viszonyokat. Néhány órával később a római repülőtéren találkoztak az adeni ENSZ-megbízottak . Thant főtitkárral és műsoron kívül beszámoltak személyes élményeik­ről. Nyugati hírforrások szerint a főtitkár megjegyzés nélkül, de láthatóan feldúltan távozott a repülőtérről. Ami egyébként teljesen érthető, hiszen a vietnami ügyben útrakelt főtitkárnak most váratlanul kell szembenéznie a Közel-Kelet problémái­val is. (V. T.) Megkezdő­dtek a magyar–svéd külügyminiszteri tárgyalások Péter János külügyminiszter pénteken délelőtt hivatalában fogadta Torsten Nilsson svéd külügyminisztert, akit a láto­gatásra elkísért R. H. Berg­­ström nagykövet, a svéd kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője, Torsten Brandel, a Svéd Királyság budapesti nagykövete, és báró Gustav Hamilton, a külügyminiszté­rium osztályvezetője. A talál­kozón jelen volt Szilágyi Bé­la külügyminiszter-helyettes, Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság stockholmi nagykövete és Beck István nagykövet, a külügyminiszté­rium főosztályvezetője. A fogadás után a külügymi­nisztériumban megkezdődtek a két külügyminiszter tárgya­lásai. Torsten Nilsson pénteken délután Budapest nevezetessé­geivel ismerkedett. Este Péter János külügyminiszter és fe­lesége vacsorát adott a svéd külügyminiszter és felesége tiszteletére. A szívélyes han­gulatú vacsorán Péter János és Torsten Nilsson pohárkö­szöntőt mondott. Az amerikai alelnök Johnson külön üzenetével Párizsban Lapkom­mentárok, a nyugat-európai új kudarc volt Johnson elnök külön üzenetét nyújtotta át de Gaulle elnök­nek pénteken délben az Ely­­sée-palotában a Párizsba ér­kezett Humphrey amerikai alelnök. A Figaro értesülései szerint az üzenetet “rendkí­vül meleg hang­nemben fogal­mazták meg­. A pénteken délelőtt Párizs­ba érkezett Humphrey ameri­kai alelnök útját kommentál­va a Combat megállapította: az alelnök nyugat-európai körútját teljes kudarc kíséri. Hága kivételével mindenütt tartózkodással találta vagy ta­lálja magát szemben. Az Egyesült Államok kapcsolatai a nyugat-európai országokkal sem jobbak, sem rosszabbak nem lesznek Humphrey utazó­ sának végén. A Paris Jour hangsúlyozta: tojások, festék és mustár Olaszországban, összeesküvés Nyugat-Berlin­­ben — ez fogadta Humphrey amerikai alelnököt, aki azt kérdezhetné magában, mi vár rá ezek után Párizsban? A bonni minisztertanács április 12-i ülésén foglalkozik az atomsorompó-egyezmény­­nyel. Eredetileg ezt a témát e hét csütörtökén kellett volna megtárgyalni, mert Kiesinger azt hitte, hogy a Humphrey­­val való tárgyalások után vi­lágos képe lesz az ügyről. Ki­derült azonban, hogy Humph­­reyval semmiféle tényleges egyezményt nem értek el eb­ben a kérdésben. A csütörtöki minisztertaná­csi ülésén Kiesinger kancellár beszámolt az amerikai alel­nök­vel folytatott tárgyalások­ról. Azt mondotta, hogy az atomsorompó-egyezmény több pontát tisztázták az amerikai alelnökkel, a fontos technikai részletkérdésekkel azonban nem foglalkoztak. Ezért meg­gyorsítják az amerikai—nyu­gatnémet konzultációt, és a legközelebbi napokban a bon­ni külügyminisztérium több funkcionáriusa Washingtonba utazik ennek a kérdésnek a megtárgyalására. Elfutottak az amerikai tengerészek a tüntető párizsiak elől Tojások és festékes dobozok Humphrey kocsiján Párizsból jelenti az AP, az AFP és a Reuter. Humphrey amerikai alelnök pénteken délelőtt Nyugat-Berlinből Pá­rizsba érkezett. Alig ért föl­det az orlyi repülőtéren az amerikai alelnök gépe, máris megkezdődött a tüntetés, amelynek részvevői az Egye­sült Államok vietnami politi­kája ellen tiltakoztak. A re­pülőtér épületének teraszán gyülekező tömeg »Békét Viet­namnak­!«, »Amerikai gyilko­sok, menjetek házam­ felkiál­tásokkal és hasonló felira­tú táblákkal “üdvözölték"" Humphreyt. Az előre mozgó­sított riadó­rendőrség azonnal akcióba lépett, a tüntetői le­rohantak a terasz lépcsőjén és elvegyültek a várakozóik között. Amikor Humphrey és kísé­rete elindult a város felé, a gépkocsikat tojásokkal és fes­­tékes dobozokkal dobálták meg. Az amerikai alelnök, akit Couve de Murville francia külügyminiszter üdvözölt, a “viharos fogadtatás"" csende­sebb szünetében az üdvözlő beszédre válaszolva, "a ha­gyományos francia—amerikai barátság" történelmi mérföld­köveire emlékeztetett, hangoz­tatva, hogy ezen a “hagyo­mányos barátságon*" mit sem változtatnak a jelenlegi nézet­eltérések. Humphrey hasonló szellem­ben beszélt az Elysée-palotá­­ban, ahol de Gaulle elnökkel villásreggelizett. A kora dél­utáni órákban kezdte meg ta­nácskozását a francia elnök­kel. Délután az amerikai alel­­nöknek ismét szembe kellett néznie Párizs népével. Koszo­rút helyezett el George Wa­shington szobrán és ugyan­csak megkoszorúzta a francia Ismeretlen Katona emlékmű­vét. Mindkét alkalommal több száz főnyi tömeg tüntetett az amerikaiak vietnami háború­ja ellen. A rendőrség beavat­kozott és közelharc alakult ki a tüntetők és a rendőrök kö­zött. Súlyos sérülés nem tör­tént, de a rendőrségi közlés szerint 129 személyt, közöttük az incidenseket fényképező fotóriportereket tuszkoltak a fekete rendőrségi kocsikba. A diplomaták gépkocsijait és a rendőröket újból megdobál­ták. Humphrey távozása után a tömeg haragja a George Wa­shington szobra előtt díszőrsé­get álló amerikai haditenge­részek ellen fordult, akik vé­gül is futva távoztak a hely­színről. Zaklatások és incidensek után Adent elhagyta az ENSZ bizottsága Váratlanul elhagyta Adent az ENSZ háromtagú ténymeg­­állapító bizottsága és 17 szak­értője pénteken reggel, miután összekülönbözött az angol ha­tóságokkal. A Reuter, az AFP és az AP jelentése szerint Manuel Perez Guerrero venezuelai diploma­ta, a bizottság elnöke elutazás előtt a szállodában újságírók­nak kijelentette: »Az angol ha­tóságok részéről nem tapasz­taltuk azt az együttműködést, amelyet elvártunk volna. Kér­tük bizonyos feltételek teljesí­tését, de kérésünkre nem kap­tunk választ. Anglia nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a világon ma is vér fo­lyik.* A bizottság venezuelai elnö­ke hangoztatta, hogy a világ­­szervezettől kapott megbízatá­suknak azért sem tehettek ele­get, mert nem sikerült szaba­don érintkezniük Adenben a közvélemény minden árnyala­tát kifejező elemekkel. Az ér­demi munkához nem láthattak hozzá addig, amíg Angliától nem kapták meg a szükséges biztosítékokat. Ezért a bizott­ság távozni kényszerül. Perez Guerrero emlékeztette az újságírókat arra a fegyveres összecsapásra, amely akkor zajlott le, amikor a bizottság látogatást tett egy adeni bör­tönben. Hangoztatta: ez is azt bizonyítja, hogy az adeni terü­letet fel kell szabadítani a gyarmati uralom alól. A hírügynökségek tudósítói szerint a bizottság elutazásá­nak döntő lökést adott a csü­törtökön este a dél-arábiai szö­vetségi kormányzat és az ENSZ-bizottság között kirob­bant nézeteltérés. A bizottság tagjai ugyanis televízió-interjú keretében, kívántak beszámol­ni Adenben szerzett tapaszta­lataikról és terveikről. A dél­­arábiai szövetségi kormány azonban nehezményezte, hogy a bizottság a tervezett interjú­ról nem velük, hanem az an­gol főbiztos hivatalával tár­gyalt, s ezért nem adott enge­délyt az interjúról készített képfelvétel lejátszására, sőt a tekercset is elkoboztatta. Az ENSZ-bizottság elutazá­sát kel­­t.Ivai kézre vette az az

Next