Magyar Nemzet, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
Mérleg és program Ma ül össze hárommillió szervezett dolgozó képviseletében 607 küldött és 478 meghívott a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusán kettős feladattal. Legutóbb négy évvel ezelőtt tanácskozott a szakszervezetek kongresszusa és az akkori határozatok megvalósításának elemzése az egyik teendő. A másik feladat a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa szakszervezetekre vetített teendőinek megtárgyalása, a feladatok felsorakoztatása. Nemcsak hazánkban kíséri nagy figyelem a kongresszus négynapos tanácskozásait, hanem külföldön is élénk az érdeklődés. ötven ország szakszervezeti küldöttsége vesz részt a munkában, 21 állam Budapesten működő tudósítói, hat szocialista országból a szakszervezeti lapok képviselői adnak hírt a magyar szakszervezeti mozgalom fejlődéséről, a tanácskozás részleteiről, a kongresszus célkitűzéseiről. Kereken négy év telt el a szakszervezetek XX. kongreszszusa óta és a szakszervezetek tevékenysége is hozzájárult szocialista rendszerünk, társadalmunk, népgazdaságunk erősödéséhez. A két kongresszus közötti időszakban előbbre lépett népünk, hazánk a szocializmus teljes felépítésének útján halad. Erősödtek a szocialista társadalmi rend alapjai, fejlődött népünk szocialista tudata, emelkedett szakmai-műveltségi színvonala és a párt helyes politikájának eredményeként új, szocialista nemzeti egység van kialakulóban. Ezek a megállapítások tükröződtek a szakszervezetek mostani kongresszusát megelőző tanácskozásokon. A szakszervezeti demokrácia követelményeinek megfelelően minden üzemben, vállalatnál, hivatalban és munkahelyen megtartották az alapszervi választásokat. Ezeken kereken hárommillió szakszervezeti tag ötszázezer tisztségviselőt választott és több mint egymillió szervezett dolgozó mondott véleményt a szakszervezeti munka négyéves eredményeiről, fogyatékosságairól és fejtette ki véleményét a jövő teendőiről. Ezek a számok is mutatják: ■milyen mértékben emelkedett a dolgozók érdeklődése és felelősségérzete a közügyek, valamint a társadalmunk fejlesztésében előttünk álló feladatok iránt. Milyen képet ad a szakszervezeti munka négyéves mérlege? Az Építők Művelődési Házában összeülő kongresszus küldöttei előtt pozitív kép bontakozik ki a jelentésből, valamint a főtitkári beszámolóból. Az előző kongresszus határozata a termelést segítő szakszervezeti munka gyújtópontjába a dolgozók mozgósítását helyezte a második ötéves terv sikeres elvégzésére. A szakszervezetek sokat tettek a népgazdasági terv eredményes megvalósítása, a párt Központi Bizottsága 1964. és 1965. évi decemberi határozatában foglalt feladatok előbbrevitele érdekében. A fizikai és műszaki dolgozók összefogásának eredményeként a termelékenység emelkedett, a technológiai és munkafegyelem javult, a munka- és üzemszervezés színvonala fejlődést mutat. A műszaki haladás üteme meggyorsult, a termékek minősége javult, az áruválaszték is bővült és jelentős eredmény az is, hogy az exportcikkek emelkedése révén a népgazdaság fizetési mérlege az utóbbi két esztendőben kedvezőbben alakult a korábbi évekhez képest. Ezek kedvező tények, de sok tekintetben még csak a kezdetnél tartunk és további erőfeszítéseket kell tennünk. A szakszervezetek hatákony támogatást nyújtottak a műszaki haladást gyorsító újítási és feltalálói mozgalomnak, a munkásokból és műszakiakból összekovácsolódott komplex-brigádoknak. A fejlesztéssel, a munka- és üzemszervezéssel, a korszerű technológiák kialakításával és bevezetésével foglalkozó komplex-brigádok olyan biztos pillérei a műszaki haladásnak, amelyekre bátran lehet építeni, új feladatokat bízni. Az újító és feltaláló tevékenységnek nagy része van abban, hogy sok gyárban, vállalatnál a műszaki dolgozókat nagyobb mértékben sikerült bevonni a szocialista munkaversenybe. Elég, ha csupán a párt IX. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaversenyre hivatkozunk. Az iparvállalatoknál most újabb feladatok szólítják széles részvételre a mérnököket, technikusokat, a tervezőintézetekben, kutatóintézetekben a műszakiakat, tudósokat. Dolgozó népünk készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója megünneplésére. Február óta széleskörűen bontakozott ki a jubileumi verseny és a felajánlások sikere nem kis részben a műszakiak támogató készségén múlik. A tapasztalat az, hogy a műszaki értelmiség ezt a feladatot szívesen vállalja, támogatja a műhelyek dolgozóinak vállalásait. Az elmúlt időszakban a szakszervezeti kulturális munka fejlődését főleg a szocialista művelődéspolitikai elvek hatékonyabb érvényesülése, a materialista világnézeti nevelést és a műveltséget megalapozó feladatok előtérbe kerülése jellemezte. Az ipari, alkalmazotti és értelmiségi szakszervezetek sokrétű és széles körű kulturális tevékenységet fejtettek ki. Érdekes adatok sorakoznak az elmúlt négy esztendőben végzett kulturális és nevelőmunka eredményeiről a szakszervezetek együttes jelentésében. A szakszervezeti felvilágosító munkának tetemes része van abban, hogy a legutóbbi kongresszus óta a dolgozók különböző típusú esti és levelező iskoláiban csaknem hétszázezer dolgozó kezdte meg tanulmányait, mintegy 140 000-en szereztek általános iskolai, 77 760-an középiskolai és 27 608-an egyetemi és főiskolai végzettséget. Napjainkban különösen a közgazdasági ismeretek szerzése került előtérbe és a közgazdasági műveltség népszerűsítése feladatokat ró a szakszervezetekre is. A párt IX. kongresszusa részletesen elemezte a szakszervezetek feladatait és a teendőkről bőven esik majd szó a négynapos tanácskozáson. Az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában a szakszervezetek derekasan közreműködtek. A reform célja ismert: a termelőerők fejlesztése, a szocialista termelési viszonyokban rejlő lehetőségek eredményesebb kiaknázása, az életszínvonal gyorsabb emelése. A szakszervezetek tisztségviselőinek feladata, hogy a társadalom fejlődését gyorsító új gazdasági mechanizmus összefüggéseit széleskörűen ismertessék és működjenek közre abban, hogy a reformot egységesen, helyesen értelmezzék a gyárakban, vállalatoknál, munkahelyeken. Az új gazdasági irányítási rendszer hazánk gazdasági erejének további növelését szolgálja, eredményes megvalósítása a bérből és fizetésből élő dolgozók alapvető érdeke. A szakszervezetek mostani kongresszusa ebben a nagy horderejű, társadalmunk fejlődését előrelendítő kérdésben határozatot hoz, kidolgozza a megvalósítás programját Ehhez a munkához, a négynapos tanácskozáshoz sok sikert kívánunk. Vig István Klaus osztrák kancellár Budapestre érkezett Az amerikaiak vietnami agressziójának kivizsgálására összeült Stockholmban a Russell-bíróság A külpolitikai helyzet AZ OSZTRÁK SZÖVETSÉGI KANCELLÁR tegnap nagy ■ létszámú és politikailag fontos küldöttség élén érkezett Budapestre. A két ország kapcsolatában külön jelentősége van, hogy 1938 óta első ízben keresi most föl a szomszédos állam kormányfője a magyar fővárost, vagyis a szocialista Magyarország dr. Josef Klaus személyében először lát vendégül osztrák kancellárt. Kétségtelen, hogy ez fontos esemény a kölcsönös viszonylatokban. Az esemény fontos, de nem előzmények nélküli. Az elmúlt esztendők megteremtették a közeledés és a jobb együttműködés feltételeit, hiszen rendszeres és állandó, mondhatni menetrendszerű konzultáció alakult ki Budapest és Bécs között. Annak idején Pittermann osztrák alkancellár járt a magyar fővárosban és ennek viszonzásaként Fock Jenő még miniszterelnök-helyettes korában Bécsben. Ekkor még jobbára csak a kereskedelmi és más gazdasági viszonylatokról volt szó, de hamarosan politikai témákra is kiterjedt a konzultáció, amikor Brúnó Kreisky külügyminiszter a pesti, Péter János pedig a bécsi Duna-parton járt. Nyilvánvaló minőségi fordulatot hozott a kapcsolatokban 1964 végén a diplomáciai képviseleteknek nagykövetségi szintre való emelése. A magyar—osztrák tárgyalások politikai tartalmát az adja, hogy két szomszédos ország, a különböző társadalmi rendszerek ellenére egymás viszonyában már megtalálta és most megerősíti a békés együttélésbe vetett hitét. A mai Európában ennek különös jelentősége van. Kontinensünk biztonságának garanciáit keresi és ennek volt nemzetközi méretekben is egyik rendkívül fontos megnyilatkozása a néhány napja véget ért Karlovy Vary-i értekezlet. Ausztria tudja jól, hogy a Magyar Népköztársaság politikailag elkötelezett, hiszen a Varsói Szerződés védelmi szervezetének tagja, határozott külpolitikája elsősorban a testvéri szocialista országokhoz fűzi. Magyarország is tudja Ausztriáról, hogy életformája a nyugati típusú államokhoz viszi közelebb, noha az államszerződésben elkötelezte magát az örökös és állandó semlegesség mellett. Ezt a semlegességet nagyra becsüli a Magyar Népköztársaság és megfelelően értékeli Európa mai helyzetében. Ezt egyébként a Pravda is leszögezte a Karlovy Vary-i tanácskozást értékelő cikkeiben. A magyar—osztrák közeledés másik vonása, hogy két Duna menti országot kapcsol össze, aminek Karlovy Varyban ugyancsak kellő fontosságot tulajdonítottak. A kormányfői szintű találkozó tehát Európa biztonságának útját egyengetheti, még ha két kis ország keresi is a jobb megértést együttműködésének nagyobb hatékonyságát. 2 ANGLIA DÖNTÖTT, Wilson miniszterelnök bejelentette ■* tegnap az alsóházban, hogy a szigetország fölvételét kéri a Közös Piacba. Ezzel hosszú előkészítő szakasz zárult le, a zarándoklatok kora, amikor is Wilson végigjárta a hatok Európáját és puhatolózott a fogadtatás esélyeiről. Úgy látszik, ez a sorozatos konzultáció és az angol belső helyzet alakulása érlelte meg a munkáspárti kormány elhatározását, a felvétel előterjesztésének eldöntését. A habozás kora Londonban lejárt, de a döntések órája még nem érkezett el. Mindenekelőtt a hatok döntéséé. Wilson ma már tudja, hogy az EGK hat tagja közül öt támogatja az angolokat, de a hatodik — Franciaország — állásfoglalása továbbra is rébusz. Mit tesz de Gaulle tábornok, aki egyszer már igen határozottan ajtót mutatott a briteknek? Kétségtelen, ezt a francia döntést akarta befolyásolni az angol miniszterelnök, amikor meg akart előzni két eseményt: a francia elnöknek két hét múlva esedékes sajtóértekezletét, majd újabb két hét múlva a Közös Piac római csúcsértekezletét. Wilson azzal is a franciákra utalt, hogy már eleve kiemelte a csatlakozás mezőgazdasági vonatkozásainak nehézségeit, hiszen Párizs elsősorban az agrár vonatkozásokra allergiás. A várható francia állásfoglalásra rámondható, hogy tipikusan háromesélyes. De Gaulle elnök fönntarthatja a határozott visszautasítást, engedhet az új helyzetnek — hiszen Nyugat- Európa is változott —, de nyilatkozhat úgy is, hogy nem mond sem igent, sem nemet. Annyi tény, hogy a londoni munkáspárti kormány döntése az elkövetkező napokban heves vitákat vált majd ki Angliában, s ebben szerep jut majd a szenvedélyeknek is, már csak azért is, mert az elhatározás érzékenyen érinti a korábbi brit gazdasági partnereket, az EFTA tagjait. (V. T.) -- ----------------- ------------------A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Klaus kancellár fogadtatása Hivatalos látogatásra. Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására kedden Magyarországra érkezett dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár és felesége. A kancellárt magyarországi látogatására elkísérte dr. Lujo Toncic-Soríni külügyminiszter, dr. Heinrich Haymerle nagykövet, a külügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Franz Meznik, a kancellári hivatal sajtófőnöke, dr. Franz Karasek követ, az oktatásügyi minisztérium főosztályvezetője, dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete és felesége, akik a magyar határállomáson csatlakoztak a küldöttséghez, dr. Viktor Canisius, a kereskedelmi minisztérium miniszteri tanácsosa, dr. Alois Mock, a kancellári hivatal kabinetirodájának vezetője, és dr. Franz Parák, a kancellári hivatal titkára. A vonat néhány perccel háromnegyed 3 után érkezett a Keleti-pályaudvarra. Az épület ünnepi díszt öltött: osztrák és magyar zászlókat lengetett a szél. A téren sokan gyűltek össze. A kancellár tiszteletére díszőrség sorakozott fel. Az osztrák kancellár és felesége, valamint kísérete fogadására megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és felesége, Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Péter Jársás külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti osztrák nagykövetség tagjai. Jelen volt a fogadásnál dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagykövete, a budapesti diplomáciai testület doyenje. A Rákóczi-induló hangjaira gördült be a vonat a csarnokba. Klaus kancellárt és feleségét, valamint kíséretének tagjait elsőként Fock Jenő, majd Fehér Lajos és Péter János köszöntötte. Fock Jenőné virágcsokorral kedveskedett Klaus kancellár feleségének. Népviseletbe öltözött leányok virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, ezután Klaus kancellárnak és kíséretének bemutatták a fogadáson megjelent közéleti személyiségeket. Katonai dísz jel hangzott, majd a téren a díszőrség parancsnoka jelentést tett az osztrák kancellárnak. Felcsendült az osztrák és a magyar himnusz. Dr. Josef Klaus Fock Jenő társaságában elhaladt a díszőrség előtt és magyar nyelven.Jónapot katonák köszöntéssel üdvözölte az egységet. Erőt, egészséget! — hangzott a válasz. A fogadtatási ünnepség a díszőrség díszmenetével ért véget, ezután Klaus kancellár, felesége és kíséretének tagjai a magyar államférfiak társaságában gépkocsikba ültek, és rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Losonczi Pált a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délután az Országházban fogadta dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellárt. Ezt követően a kancellár látogatást tett Fock Jenőnél, a Minisztertanács elnökénél és Kállai Gyulánál, az országgyűlés elnökénél Péter János külügyminiszter hivatalában fogadta dr. Lujo Toncic-Sorijn osztrák külügyminisztert. Klaus kancellár és felesége, valamint kísérete kedden este az Operaházban részt vett Mozart: Varázsfuvola című operájának előadásán. Vizsálunk, tavary leleplezzünk, bizonyítunk, hoztá vádoljunk Stockholmban összeült a Crussell-bíróság Stockholmból jelenti a Reuter: Stockholmban kedden délelőtt megkezdte munkáját a Lord Bertrand Russell kezdeményezésére életrehívott nemzetközi társadalmi bíróság, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy kivizsgálja az Egyesült Államoknak Vietnamban elkövetett háborús bűneit. Lord Russell, aki 95 éves, egészségi állapotára való tekintettel nem vesz részt az ülésen, azonban a megnyitó alkalmával lejátszották magnetofon-szalagra rögzített beszédét. — A bíróságot azért hoztuk létre, mert naponta ostromol bennünket a példátlan bűnök bizonyítékainak áradata — hangoztatta az angol filozófus megnyitó nyilatkozatában. — Mindennap növekszik a borzalom, amelyet a vietnami nép ellen elkövetnek. Vizsgálunk, hogy leleplezzünk. Bizonyítunk, hogy vádoljunk. Az emberek tudatára apellálunk, hogy tömegellenállást teremtsünk. Ez a célunk, ez méltóságunk és tisztességünk próbája — szögezte le Lord Russel. Az amerikai trafikválasztási raala is»« nagy A republikánusok hevesen tomadják Johnson vietnami politikáját Erőteljesen bírálja Johnson elnök vietnami politikáját az az okmány, amelyet a republikánus szenátusi bizottság tett közzé hétfőn Washingtonban. A jelentést alapokmánynak szánják az 1968-as elnökválasztásra Kiemeli: Johnson rendkívüli hatalmat összpontosít kezében a vietnami ügyben, a kongresszustól már visszavonhatatlan döntésekre kér csak hozzájárulást. Mint az AP, a Reuter és az AFP jelenti Washingtonból, a jelentés, amely az első példa arra, hogy a két nagy amerikai párt valamelyikének egyik szerve hivatalos okmányban vonja kétségbe a kormány vietnami politikáját, két kérdésre kérkemény és realista választ. Az első:Mi tulajdonképpen a mi nemzeti érdekünk Thaiföldön, Kambodzsában, Vietnamban és Laoszban?. A második: -Meddig vagyunk hajlandók még elmenni ezeknek az érdekeknek védelmében?« A jelentés megállapítja, hogy a Johnson-kormány eszkalációs, a háború kiterjesztésére irányuló politikájaolyan zűrzavart keltett a kongreszszusban, az egyetemeken, a sajtóban, sőt még a katonák között is, aminőre nem volt példa az amerikai polgárháború óta. A köztársasági pártokmány rámutat, hogy a Johnson-kormány által meghirdetett “polgári célok” Dél-Vietnamban gyakorlatilag értéktelenek. A szeptemberre kitűzött dél-vietnami elnökválasztás »problematikus«, mivel "a Vietcong ellenőrzi annak a területnek az 50 százalékát, amelyen az új polgári kormány megpróbálna kormányozni". A jelentés hangsúlyozza azt is, aligha várható, hogy a dél-vietnami katonai kormány átadná a hatalmat egy polgári kormányzatnak. Az okmány rámutat, hogy a Kennedy-kormány hozta az első olyan döntést, amelyamerikaivá tette a háborút, amikor elhatározta, hogy 700- ról 15 000-re emeli Dél-Vietnamban az amerikai katonai tanácsadók számát. Johnson elnök az 1964-es elnökválasztási kampányban tett ígéretei ellenére elrendelte az amerikai csapatok tömeges bevetését — mutat rá a jelentés. Ez a háború ma azt jelenti, hogy több mint 300 000 dollárba kerül minden egyes ellenséges harcos megölése.