Magyar Nemzet, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
Szerda* 1961. május 1.. Madar Nemzet............................................................................................................. A vietnami néppel, a görög hazafiakkal szolidaritásban ÜNNEPELTÜK MÁJUS ELSEJÉT "Teljes ,pompájában bontakozott ki a tavasz május 1-én: a ragyogó napsütés és jó szellő csalogatta az embereket az utcára — ünnep volt. Ünnep, amely az ősi tavaszköszöntő szertartások mitikus varázsát lopta az emberszívekbe. A megújulás boldogságát éreztük és a szenvedést ismerő ember mélyen rezdülő háláját a békés tavaszi reggelért, nyugodt biztonságunkért. Benne volt ez az öröm az összefonódó kezekben, a léggömböt csodáló gyermekszemekben, a pohár sörben, a baráti szóban városon és falun. Ünnepeltünk, olyan boldogan, mint akik tudják, joguk van ehhez az ünnephez. A nap ragyogott — a fényes ünnepnapra mégis árnyékot vetett, hogy a vietnami nép, amelynek eleme a tavaszi ragyogás, most terrorbombázások közepette, por és füst mögött látja a napot. És hogy az Akropolisz merész hősét, Manolisz Glezoszt — akinek mondabeli őse szavával lecsalta a Napot a földre és boldogításul odaadta az embereknek — el akarják némítani. A vietnami néppel, a görög hazafiakkal vállalt szolidaritásunkat fejezték fei százezrek az ország legnagyobb ünnepi megmozdulásán, a budapesti Dózsa György úti felvonuláson is. A felvonuló emberáradatban meghatódva tartották zászlóikat a hazánkban tanuló vietnami és görög fiatalok — érezték: harcukban népük nincsen egyedül. A budapesti felvonulás A budapesti dolgozók látványos május elsejei seregszemléje köszöntötte hétfőn a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Tizennégy kerület lakói kerekedtek fel jókor reggel, hogy részesei legyenek a 23. szabad május elseje demonstrációjának. Fellobogózott utcák, terek, villamosok és autóbuszok, vörös és nemzetiszínű zászlókkal, tavaszi virágokkal díszített ablakok, kirakatok képe fogadta a gyülekezőket. Kilenc óraikor zsúfolásig megteltek a felvonulási teret övező utcák, jó hangulatban peregtek a várakozás percei. A tribünökön elfoglalták helyüket a május elsejei seregszemle hazai és külföldi vendégei. Tíz óra előtt néhány perccel elfoglalta helyét a díszemelvényen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke,, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke és Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára. A nemzetközi munkásosztály, a világ dolgozóinak nagy ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor köszöntötte a májusi demonstráció részvevőit — Május elseje a tavasz ünnepe — mondotta — és egyben az emberiség tavaszának, a társadalmi megújulásnak is a művje. Több mint hét évtizeddel ezelőtt vették kezükbe a munkásmozgalom vörös zászlaját azok, akik hittek az emberiség tavaszában. Ez a tavasz eljött. Ma már testet ölt a megvalósult szocializmusban, a szocialista világrendszerben. Tíz órakor megszólaltak a harsonák és a Gorkij fasortorkolatából kétezer úttörő futott be a térre és köszöntötte a tavasz első virágaival a párt és a kormány vezetőit, a tribünökön helyet foglaló vendégeket, majd megkezdődött a seregszemle. Éljen május elseje! — hirdette a felvonulás élén a hatalmas betűkből formált felirat, s utána vörös és nemzetiszínű zászlók erdeje jelképezte, hogy népünk sorsa elválaszthatatlan a szocializmus ügyétől, részesei vagyunk a nemzetközi proletáriátus öszszefogásának. Világ proletárjai, egyesüljetek! jelmondattal és hatalmas vörös csillaggal az élen érkezett a térre a főváros dolgozóinak menete. Nyolc oszlopban valóságos emberfolyam hömpölygött a téren, s a XIII., XIV., XX., II., XI., XXI., VI. és az V. kerület lakói, üzemeinek, hivatalainak, intézményeinek szakemberei érdemelték ki a megtiszteltetést, hogy elsőiként haladjanak el a párt és a kormány vezetői előtt A minisztériumok, a szakszervezetek vezetői, továbbá városrészek párt, állami és gazdasági vezetői nyitották meg a sorokat, majd a kongresszusi verseny győztesei, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával, illetve az élüzem címmel kitüntetett üzemek következtek. A munkások között ott haladtak a legkülönbözőbb tudományágak művelői, új alkotások tervezői, az iskolák pedagógusai és a budapesti művészek népes csoportjai. A seregszemle részvevői forró szeretettel köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülő szovjet népet, éltették a megbonthatatlan magyar— szovjet barátságot. A demonstráció fórumán ugyanakkor állást foglaltak Budapest dolgozói korunk nagy kérdéseiben is. Elítélik az Egyesült Államok vietnami agresszióját és felháborodottan tiltakoznak az imperialista elnyomás valamennyi formája, így a népek önrendelkezési jogának, a demokrácia nemes eszméjének megsértése ellen. El a kezekkel Vietnamtól, Le a monarchofasiszta görög diktatúrával, Szabadságot Manolisz Glezosznak és társainak, Békét a világnak — fogalmazták meg követeléseiket a felvonulók. Csaknem egy óra volt már, amikor a felvonulók utolsó oszlopa is elhaladt a tribün előtt és következett a májusi seregszemle hagyományos műsorszáma, a sportolók és 500 népi táncos záró jelenete. ■ Kádár János nyilatkozata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a budapesti dolgozók május elsejei seregszemléjéről a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek. — A magyar munkásosztály évtizedek óta megünnepli május elsejét, amely mindig a munkásság harci seregszemléjének napja volt. A felszabadulás után hazánkban május elseje a szocializmust építő egész nép ünnepévé szélesedett így van ez ma is Budapesten és a vidék minden nagy városában, helységében. Az idei május elseje itt, Budapesten — érzésem és megítélésem szerint — politikus, harcos, jókedvű, színes. Dolgozóink bizakodással ünnepelnek, bizonyos vagyok, hogy nemcsak a fővárosban van ez így, hanem az egész országban is. Régi hagyomány, hogy május elsején a demonstráló tömegek hangot adnak időszerű követeléseiknek. Az idei május 1. feliratokban, díszítésben jól tükrözi azt az eltökéltséget, hogy népünk kész a kongresszus határozatainak végrehajtásáért, az ötéves tervért, a szocializmus teljes felépítéséért dolgozni. Ez a seregszemle hangot ad népünk nemzetközi törekvéseinek is, amelyek egyértelműen a szocializmus és a béke megőrzését célozzák. Kifejezi Budapest és az ország szolidaritását a haladásért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdők iránt. E május elsejei felvonulásról harcos üdvözletüket küldik a magyar dolgozók az agresszió ellen harcoló vietnami népnek, s a közelmúltban megtámadott és fenyegetett görög hazafiaknak, azoknak, akik a görög nép szabadságáért küzdenek. Itt is hangot ad népünk annak, hogy küzdeni kell és küzd Glezosz, a nemzeti hős és a többi veszélyben forgó, haladó, becsületes görög ember életének megmentéséért. — Megragadom az alkalmat és szívből köszöntöm a kommunisták nagy táborát, az öntudatos dolgozókat, egész népünket, s jó egészséget, sikereket kívánok közös feladataink megoldásához. Úgy érzem, elmondhatom: az öntudatos magyar nép szívből köszönti ezen a napon is nemzetközi osztálytestvéreit, a szocializmust építő népeket, a szabadságért és a békéért küzdőket az egész világon. Vidéki ünnepségek A fővároshoz hasonlóan ezrek ünnepelték május elsejét a vidéki városokban, falvakban is. Szegeden a nagygyűlésen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünepi beszédet. A lelkes tapssal fogadott beszéd után tízezrek mentek az újszegedi ligetbe, ahol vidám majálist rendeztek. Pest megye községeiben, városaiban is gazdag eseménysorozattal ünnepelték meg május elsejét. Nagykőrösön Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára köszöntötte a felvonulókat. Miskolcon a dolgozók látványos felvonulásán követelték a vietnami háború megszüntetését, a bebörtönzött görög hazafiak azonnali szabadonbocsását. Pécsett, Győrött, Tatabányán, Somogy megyében a megyei és járási székhelyeken színpompás felvonulásokat rendeztek. Szekszárdon nagygyűlést tartottak, amelyen dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter mondott ünnepi beszédet. A tolnai nagygyűlésen Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztályvezetője üdvözölte a felvonulókat, a bonyhádi ünneplő lakosságot pedig Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes köszöntötte. A salgótarjáni felvonuláson Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Nógrád megye országgyűlési képviselője együtt ünnepelt a város dolgozóival. Székesfehérvár központjában Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizotságának póttagja, művelődésügyi miniszter üdvözlő szavai után kezdődött meg a látványos, színes felvonulás. Békéscsabán, Orosházán, Gyulán és Szarvason régi szokás szerint a viharsarki földmunkásmozgalom veteránjai haladtak a felvonulás élén. Békéscsabán a város és a megyei vezetőkkel együtt nézték végig a felvonulást a Leningrádból érkezett szovjet vendégek. A 23. szabad május elseje záróaktusaként kedd délelőtt ünnepélyes külsőségek között katonai tiszteletadással levonták a Magyar Népköztársaság Állami Zászlaját a Kossuth téren. Ugyancsak ünnepélyesen vonták le a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom hagyományos vörös zászlaját. A tudománynak ki kell elégíteni a gyakorlat igényeit Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése A Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése kedden délelőtt kezdődött meg nyilvános közgyűléssel, az Akadémia dísztermében. Rusznyák István akadémikus, az Akadémia elnöke megnyitó beszédében üdvözölte a közgyűlés részvevőit, majd hangsúlyozta : — Beszámolónkat azért tárjuk közgyűlésünk alkalmából a nagy nyilvánosság elé, mert igényeljük társadalmunk széles körű bírálatát, segítségét. Beszámolónkban őszinte nyíltsággal tekintünk vissza megtett utunkra, eredményeinkre és fogyatékosságainkra, azzal a céllal, hogy levonva a tanulságokat, helyesen és reálisan tervezzük meg további tennivalónkat. Főtitkári beszámoló Az elnökség beszámolóját Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az Akadémia főtitkára terjesztette a közgyűlés elé. Bevezetőben a két nagygyűlés között eltelt három esztendő tudományos eredményeiről szólott, hangsúlyozva abban a párt kongresszusainak, az MSZMP VIIi. és IX. kongresszusának irányt mutató konstruktív szerepét. A társadalmi célok és az Akadémia keretében folyó kutatások összhangjának biztosítása, valamint a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében — mondotta a többi között — sokoldalú munka folyt az utóbbi években. Az összehangoló tevékenység azonban igen szerteágazó és bonyolult, tudományszakonként is nagyon különböző jellegű, továbbá eredményessége — mint minden összhang biztosításáé — nem is csak az egyik oldal erőfeszítéseitől függ. Megállapítható azonban, hogy a tudománynak, ezen belül az alapkutatásnak a gyakorlathoz való közelítése határozottan előrehalad tudományos életünkben. A gyakorlattal való kapcsolatok hatékonyságának a növeléséről szólva, megállapította a főtitkár, hogy az Akadémián képviselt tudományágak e tekintetben különböző helyzetben vannak. — A műszaki tudomány terén — mondotta — ez a kapcsolat közvetlen és többé-kevésbé szoros a természettudományok, valamint a matematika több ágának vonatkozásában. Figyelembe kell azonban venni, hogy a főleg alapkutatásokkal foglalkozó akadémiai intézetek kapcsolatai az üzemekkel sok esetben ipari kutatóintézetek közbeiktatásával valósulnak meg. — A társadalomtudományok terén — folytatta beszámolóját a főtitkár — viszont több áttételen keresztül, közvetetten érvényesül a gyakorlattal való együttműködés. De itt is különböző fokozatok vannak: a közgazdaságtudomány hatása a gazdaságirányításra és ezen keresztül a termelésre, az állam- és jogtudomány hatása az állami politikai életre, kevesebb áttételen át jut érvényre, mint a filozófiáé, vagy a történettudományoké, amelyek elsősorban a társadalmi tudatra hatnak, s nem közvetlenül az intézmények fejlődését érintik. Az egyes tudományágak és a gyakorlat közötti összefüggésben mutatkozó nagy különbségek miatt indokolt, hogy az osztályok — és javaslataik alapján a legfontosabb tudományágak esetében az elnökség — tudományágakra specializáltan vizsgálják meg, mit is jelent és miként valósulhat meg a gyakorlat segítsége. Az alapkutatások fontossága Az alapkutatásnak a gyakorlathoz való további közelítését említve megjegyezte a főtitkár, hogy az azért is fontos, mert a mai fejlett iparnak mind magasabb színvonalú, mind tudományosabb a kutatás iránti igénye és mindinkább olyan jellegű, amely nagyon elmélyedő alapkutatásokat tesz szükségessé. — Tudósaink nagy részének elég szorosak a kapcsolatai a gyakorlattal, elég mély a betekintésük a társadalmi öszszefüggésekbe ahhoz, hogy felismerjék, milyen alapkutatásokkal lehet inkább a gyakorlat igényei elé sietni. E vonatkozásban beszélhetünk gyakorlati célra irányított alapkutatásokról is. A témaválasztás ilyen szemléletét tovább kell fejleszteni. A társadalmi gyakorlattal való szoros együttműködésnek ez idő szerint fontos köre a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítése. Ebből a fontos munkából nemcsak az illetékes kutatóintézetek vették ki részüket, hanem testületileg is megvitatta az Akadémia a reformot, amelyet a további társadalmi haladás érdekében igen nagy jelentőségűnek ítél. A főtitkár ezután a gazdasági mechanizmus reformjának a kutatásokban való hatásáról beszélt, s kijelentette, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának szellemében az elnökség újra rendezte a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításának előmozdítására a találmányok szabadalmaztatásának, illetőleg értékesítésének módját.— Akutatóintézetek az eddiginél lényegesen nagyobb hatáskört kapnak e tekintetben, ami az anyagi érdekeltség érvényesülését is elősegíti — mondotta a főtitkár. — A kutatás tervezésre vonatkozóan az Akadémia — a Művelődésügyi Minisztériummal egyetértésben — háromévi időre kísérletként új tervezési rendszert vezetett be, amely lényegesen fokozza a kutatóhelyek önállóságát, de egyben felelősségét is és egyszerűsíti a tervezést. Az új tervezési rendszert a kutatók kedvezően fogadták, de eredményessége csak néhány év után lesz megítélhető. Erdey-Grúz Tibor ezután az Akadémia valamennyi intézményéről, kutatási területeiről átfogó és elemző ismertetést nyújtott. — Áttekintve az utóbbi években Akadémiánk keretei között folyó tevékenységet, összefoglalóan megállapíthatjuk — hangoztatta —, hogy a társadalmi haladást szolgálta, a maga eszközeivel hatékonyan támogatta népünknek a szocializmus megvalósítására irányuló törekvéseit. A főtitkár beszámolója után dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében üdvözölte a közgyűlést és a tudományos tevékenység jelentőségét méltatva sok sikert kívánt a magyar tudományos élet vezető testületének munkájához. A gazdasági mechanizmus reformjára utalva hangsúlyozta: a reform a tudományok — mind az alapkutatások, mind az alkalmazott kutatás — szempontjából azt jelenti, hogy jelentőségükben előretörnek és mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben egyre növekvő helyet foglalnak el fejlődésünkben. Ezt követően került sor az Akadémiai Aranyérem és az akadémiai díjak átadására. Kitüntetések Az 1967. évi Akadémiai Aranyérmet Ligeti Lajos akadémikusnak, az Akadémia alelnökének ítélték oda. Ligeti akadémikus a magyarországi orientalisztika nemzetközileg is elismert kiváló tudósa, aki munkásságának fő területén, az altáji nyelvek és e nyelveket beszélő népek történelmének, szellemi és anyagi műveltségének kutatásában új korszakot nyitott. Áldozatkész közéleti munkássága elválaszthatatlan a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi, mintegy kétévtizedes életétől. A sikerekben és gondokban oly gazdag időszakban példaadó és valóságos értelmét mindig megtaláló értéket jelentett Ligeti akadémikus sajátja, a vox humana. Az ez évi akadémiai nagydíjak első fokozatában Csikós Gyula, Dénes Géza, Eckhardt Sándor, Grastyán Endre, Hajnal András, Szabó István, Wolfram Ervin és Zsigmond László kutatók részesültek. Megosztott díjjal jutalmazták Groholy Tivadart, Varga Józsefet, Péteri Zoltánt, Liptai Ervint, Pálos Lászlót, Tétényi Pált és Fekete Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézményeiben működő kutatókat. A nagygyűlés a délután folyamán osztálygyűléseken folytatta munkáját. MOST VÁSÁROLJON A MAGYAR GYAPJÚFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR ÚJ, SZINTETIKUS FORMATARTÓ TERYSTAR SZÖVETEIBŐL SYBYLL női ruha szövet 140 cm széles 149,— Ft MOKKA női köpeny szövet 140 cm széles 174,— Ft TANGOLITA mintás női szövet 140 cm széles 131,— Ft A Magyar Hidrológiai Társaság jubileumi közgyűlése A Magyar Hidrológiai Társaság kedden ünnepi közgyűlést tartott, megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Több száz hazai szakember és tíz ország hidrológiai tudományának képviseletében 42 külföldi vendég vett részt a jubileumi közgyűlésen. Ott volt Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója. Részt vett az ünnepségen León Tison professzor, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség főtitkára is. Az ünnepi közgyűlésen dr. Vitális Sándor egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke emlékezett meg a társaság fél évszázados tevékenységéről. A társaságban végzett eredményes munkájáért az Elnöki Tanács több szakembert tüntetett ki; dr. Vitális Sándornak és dr. Schulhof Ödönnek, az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet tudományos igazgatójának Kiss Árpád adta át a Munka Érdemrend arany fokozatát. A holland nagykövet fogadása Hollandia nemzeti ünnepe alkalmából Hermann Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete kedden este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, László Andor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Házi Vencel nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, továbbá társadalmi, gazdasági, kulturális életünksok ismert személyisége. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseltek számos vezetője és tagja