Magyar Nemzet, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

c­entiat 1867. Js­utes .Magyar Nmt _ Napi háromszázezer forint önköltségcsökkentés a Péti Nitrogénművekben A bővítés és a rekonstrukció után a gyár a mainak ötszörösére emeli mű­trágya-termelését Hazánkban először a Péti Nitrogénművekben gyártottak nitrogénműtrágyát. A „péti­­sóg néven ismert nitrogén­­műtrágya iránt évről évre na­gyobb a kereslet, a magyar talajadottságok elsősorban nit­rogénműtrágyát kívánnak, földjeinken a nitrogénműtrá­gya alkalmazásának van a legnagyobb termésfokozó ha­tása. Egy ország növényter­mesztésének színvonala első­sorban a termésátlagokon mérhető le, a termésátlagok önelésének pedig hathatós eszköze a műtrágya. Mezőgazdaságunk ma már nemcsak a nitrogénműtrágya mennyiségének növelését igényli, hanem korszerű, több hatóanyagot tartalmazó, ösz­­szetett műtrágyák gyártását is várja a vegyipartól. Ál­lamunk az utóbbi években több milliárd forint értékű beruházást valósított meg a műtrágyagyártás fejlesztésére, így a második ötéves tervben megépítette a Tiszai Vegyi Kombinát nitrogénműtrágya gyárát, ugyancsak a második ötéves tervben kezdték meg Kazincbarcikán a Borsodi Ve­gyi Kombinát műtrágya­gyárának korszerűsítését és bővítését Végül 1964 utolsó negyedévében kezdődött a Pé­ti Nitrogénművek műtrágya­gyárának nagyarányú bővíté­se. Békési földgázból - pétisó Az ország legidősebb­ nit­rogénműtrágya gyárában vég­zett hatalmas beruházási mun­kák a napokban új fejezethez érkeztek. Ezentúl a békési földgázmezőről érkező föld­gázból gyártják — bontás út­ján — a műtrágyát. De adjuk át a szót a gyár vezetőinek, akikkel — a be­ruházási munkák megtekinté­se után — hosszabban elbe­szélgettünk. — A Péti Nitrogénművek bővítését még 1963-ban hatá­rozták el — mondotta Be­­cságh László osztályvezető. — A beruházások teljes előirány­zata 1,4 milliárd forint. Idő­közben, 1965-ben beruházási program készült a Péti Nitro­génművek rekonstrukciójára is. Ennek keretében külön négyszázmillió forintot fordí­tanak arra, hogy végrehajtsák a Péti Nitrogénművek megle­vő üzemeinek átállítását szén­bázisról földgázbázisra, ezen­kívül egy új kettős műtrágya­üzemet létesítenek. — Mi a bővítés és a re­konstrukció célja? — Az 1,4 milliárd forint értékű beruházással megvaló­suló bővítés célja, hogy a Péti Nitrogénművek évenként nyolcvanezer tonnával több nitrogént termeljen. Ebből a mennyiségből a vállalat 25 százalékos pétisóban évente mintegy százharminchárom­ezer tonnával több műtrágyát és százezer tonna karbamidot ad a mezőgazdaságnak, vár­hatóan 1968-tól, a bővítési munkák befejezése után. A rekonstrukció, amely a bőví­téssel párhuzamosan folyik, lehetővé teszi majd, hogy 1970 végére az új üzem évenként százhétezer tonna — 20,5 szá­zalékos nitrogén és 20,5 szá­zalékos foszfor hatóanyag tar­talmú — kettős műtrágyát és ezenkívül évenként ötvenezer tonna 15,5 százalékos nitro­gén tartalmú mészsalétromot is termeljen. A Péti Nitrogénművek bő­vítésének és rekonstrukciójá­nak tervezési munkálatai so­rán számos olyan kérdés vető­dött fel, amelyeknek tisztázásá­ra a legszorosabb együttműkö­désre volt szükség a Vegyi­műveket Tervező Vállalat, a Péti Nitrogénművek és a Ne­hézvegyipari Kutató Intézet munkatársai között. Ilyen probléma volt az összetett mű­trágya gyártási technológiájá­nak kidolgozása. Ebben nagy érdeme volt Kincses Gyulá­nak, a Péti Nitrogénművek műszaki igazgató helyettesé­nek. Az ő irányításával dol­gozták ki az összetett műtrá­gya gyártási technológiáját Az összetett műtrágya gyár­tásánál társtermékként előál­lítható mészsalétromot fejtrá­gyának használják. Hatása gyors és megakadályozza a ta­lajok elszikesedését. Ezért ki­válóan alkalmazható olyan ta­lajokon, amelyeken öntözés következtében sókiválás kö­vetkezik be. Gazdaságos bővítés és rekonstrukció — Hol tartanak a bővítés beruházásainak megvalósítá­sában jelenleg? — A bővítés 1,4 milliárd forint értékű beruházási programjából eddig kereken egymilliárd forint értékű be­ruházást valósítottunk meg. A bővítésre fordítandó összeg keretéből mintegy hétszáz­millió forintért importgépeket szereztünk be, részben angol és belga cégektől. Ezekkel a gépekkel lehetővé válik, hogy a gyár egyévi termelésével csaknem annyi dollárt takarít meg a népgazdaságnak a mű­trágya import csökkentése, il­letőleg megszüntetése követ­keztében, mint amennyi dol­lárt a nyugati gépek vásárlá­sára fordítottunk. — Ha a bővítés és a re­konstrukció teljesen megvaló­sul, mennyi lesz a gyár ter­melése? — A gyár termelése — hangzott a válasz —, a bő­vítés és a rekonstrukció tel­jes befejezése után műtrágya hatóanyagban a jelenlegi termelésnek több mint öt­szöröse lesz. A bővítés és a rekonstrukció során megvaló­suló eljárásokkal és a vásá­rolt gépi berendezésekkel el­érhető korszerűsítésre és ter­melékenységre jellemző, hogy mindehhez a dolgozók létszá­mának csupán tízszázalékos emelésére lesz szükség. — A bővítéssel párhuzamo­san halad a rekonstrukció megvalósítása — mondta Kos­­da Béla létesí­tmén­yvezető ve­­gy eszméin­ek. — Ennek első részeként megvalósult a Péti Nitrogénművek meglevő üze­meinek átállítása szénbázisról földgázbázisra. Ez az átállás lényeges változást hoz a vál­lalat gazdasági életében, de a dolgozók munkakörülményei­ben is. Gazdasági vonatkozás­ban naponta mintegy három­­százezer forint önköltségcsök­kenést jelent. A földgázra va­ló áttérés után az üzem dol­gozói tisztább munkakörülmé­nyek között dolgoznak, szinte nehéz fizikai munka nélkül. A gyár a földgázt az elmúlt években föltárt dél-alföldi — békési — földgázmezőkről kap­ja, a kardoskúti indító állo­másról. A földgáz vezetéken Adony és Kápolnásnyék érin­tésével Székesfehérváron és Várpalotán keresztül érkezik a péti gyártelepre. A Péti Nitrogénművek földgázzal va­ló próbaüzemeltetése e napok­ban már megkezdődött. Ezzel befejeződött a rekonstrukció első, a vállalat szempontjából döntő szakasza. A bővítési és rekonstrukciós munkák során szinte megvál­tozott a gyártelep külső képe. Egész sor új létesítmény épült. Varga Károly, a gyár beruházási főosztályának ve­zetője arról is beszélt: a vál­lalat milyen kommunális és szociális beruházásokat való­sított meg. — A bővítés és rekonstruk­ció idejében eddig százötven, minden igényt kielégítő lakást építettünk a gyártelepen. Nyolctantermes korszerű isko­la épült Hétszáz személyes öltöző­fürdő. A kívánalmak­nak megfelelő új konyha és étterem olyan lesz, hogy az egyúttal Várpalota egyik ke­rületének szórakozóhelyéül is szolgál majd. Harminc vállalat — A beruházás megvalósí­tásában — mondta Varga Ká­roly főosztályvezető —, mint­egy harminc vállalat vesz részt. A beruházás megvaló­sításán dolgozók száma ezer­­hétszáz—ezernyolcszáz között mozog, csúcsidőszakban a tervek szerint kétezeregy­százra emelkedik. A ki­vitelező vállalatok dolgo­zóinak elhelyezését a lakótele­pen oldottuk meg, a megépülő lakások jelenleg a kivitelező vállalatok dolgozóinak elhe­lyezésére szolgálnak.­­ Mlyen nehézségek mutat­koznak mégis a beruházási program megvalósításában? — A technológiai berende­zéseket magában foglaló léte­sítmények nagyrészt határ­időre készültek el a szere­lés céljára. De a nagy volu­menű közműépítkezéseknél az elmúlt években jelentős lema­radások adódtak. A kivitele­zésben érdekelt minisztériu­mok és vállalatok összehan­golt kooperációjával a lema­radások egy részét már sike­rült felszámolni, azonban to­vábbi erőfeszítéseket kell ten­ni az előírt próbaüzemeltetési határidők betarthatósága ér­dekében. — A bővítés keretében — jegyezte meg Horváth Imre létesítményvezető vegyész­mérnök — elsősorban az új hígsavüzem próbaüzemelteté­sét kezdjük meg. Ennek elő­­készítése nagyfokú körülte­kintést igényel. A kivitelező vállalatok összehangolt mun­kájának eredményeként a hígsavüze­met az engedélyok­mányban előírt határidőnél fél évvel előbb indítjuk be. Meg kell még említenünk azt is, hogy a Péti Nitrogén­­művek ilyen roppant nagy be­ruházási munkálatai mellett, termelési feladatait olyan mértékben teljesítette, hogy elnyerte 1966-ban az élüzem címet. Környei Elek Különös bűnügyek a bíróságon AVAGY TÖRTÉNETEK POÉNNAL Ebben az épületben a pá- . ternoszter — munkanapokon — fél kilenctől fél ötig vád­lottakat, védőket, tanúkat, bí­rókat és ügyészeket szállít a földszinttől a negyedik eme­letig — és vissza. Ez a­­Pesti Központi Kerületi* néven is­mert — az ország legnagyobb bírósága. Naponta több mint kétszáz tárgyalás. A riporter, aki rendszeresen idejár, ta­pasztalataiból kiindulva most néhány különös bűnügyet ad közre — tanulságként. Humanizmus A vádlott 52 éves férfi, ki­csit kopaszodó, de szimpa­tikus. Börtönőr kíséri a tár­gyalóterembe. Bűne, egy önki­­szolgáló üzletben két doboz szardíniát lopott: egyiket azért, hogy eladja, áráért ke­nyeret vegyen, a másikat azért, hogy az így szerzett kenyérrel megegye. Éhezett. Különös szó — ma! És nem mentség! Ebben az országban ma mindenki kaphat munkát, üzemek tárt karokkal várnak jelentkezőket. De különös az ügy, mert a férfi büntetlen előéletű, és mint mondja, szí­vesen vállalna munkát, de nem kap é­s még különösebb a tény: bűntette alig több szabálysértésnél, mégis pon­tosan három hónapja előzetes letartóztatásban van! Mi a háttér? A­­ második világháborúban két évig a fronton volt, azóta minden éjjel rosszul van. Két éve elvált a feleségétől, azóta munkásszállásokon lakott, de betegsége miatt egy idő után mindenhonnan elküldték, la­kótársaira való tekintettel. •Legutóbb­i három hónapja az utolsó munkásszállást el­hagyva úgy határozott, ha a legközelebbi helyre megy, fel­vételre, az eddigiektől elté­rően, azonnal bevallja a be­tegségét, kár tagadnia, idővel úgyis kiderül, s az még rosz­­szabb. így keresett munkás­­szállást és állást, de vallo­mása után sehol sem kapott míg végül az éhség lopásra bírta. Lopás után az illetékes ha­tóságok bírságolás után elen­gedték volna, de ő kérte, ad­janak számára szállást és ételt, míg ügye nem tisztázó­dik, így került ide. Ezért áll most a bíróság előtt. A bíróság most mit tegyen? En­gedje így az utcára? Felfüg­gesztik a tárgyalást, majd a bíróság két órán keresztül in­tézkedik, telefonon gyárakkal tárgyal. Végül az ítélet: a fér­fit három hónap szabadság­­vesztésre ítélik, éppen ma sza­badul, s kezébe adják a cse­peli gyár címét, ahol munkát és szállást kap, rendelkezésé­re bocsátják a gyár munkás­­szállásának egyik betegszobá­ját. Záptojás A séf — kiváló dolgozó. Az adminisztrátor, egy nő tett ellene feljelentést, társadalmi tulajdon elleni vétség címén. Mert, mint állította, a nagy étterem konyhájának raktá­rában a konyhaiénak, azaz a séf miatt elromlott kétezer tojás , mert többszöri figyel­meztetése ellenére ételkészí­téshez nem használta fel idő­ben. A kár mintegy 2200—2400 forint. A tárgyaláson az ad­minisztrátornő kitart állítása mellett, de a séf, tagad, és ál­lítja: a tojás már romlottan érkezett a raktárba, s ezért nem használta fel. Végül nyolc tanú a séf állítását bi­zonyítja, és a séfet felmenti a bíróság. De az adminisztrátornő és a séf között a teremben ellensé­ges marad a hangulat — egy­másra kiabálnak. Végül kide­rül, az adminisztrátornő és a séf között kapcsolat volt és amikor a séf elhagyta az ad­mi­nisztrátornőt, az így akart rajta bosszút állni. A tanul­ság: az ember munkahelyén ne kezdjen nőkkel, avagy még jobb, ha a vendéglátó­ipari éttermek raktáraiba csak friss tojást szállítanak! Szen­timen­ta­lizm­us A fiatal férfit kiküldetésbe, vidéki munkahelyre helyezték hosszabb időtartamra. Egy elvált asszonynál kapott szál­lást. Másfél év múlva meg­született a gyerek. Azóta — másfél éve — rövid megsza­kításokkal különböző ítélkező szinten folyik a per — gyerek­tartásért, apasági kereset ügyében. Az apa magas, vörös férfi — tagad, tagad és tagad, pe­dig a gyerek — aki jelen van a tárgyaláson és az anyja mel­lett áll — kiköpött apja. Mindhiába. Vér, szövettani, antropológiai vizsgálatok után a jelenlegi tárgyaláson aztán végre bebizonyosodik a tény, a gyerek a férfié, de a férfi ingerülten tiltakozik, vele az asszony vitába száll, és folyik, sőt fokozódik a vita. És ekkor a gyerek — unatkozva, topog­va elindul a tárgyalóterem­ben. A bíróhoz topog, a vé­dőhöz, majd a férfihez ér, és mert az a vita hevében nem figyel rá, rángatni kezdi ka­bátja alját. Majd egyszercsak hangosan azt mondja: -Apa!* A férfi hirtelen lenéz, abba­hagyja a vitát, felkapja a gyereket, magához öleli, és hirtelen a bíróság felé int. -Hagyják abba, enyém a gye­rek!* Séma A bíróságon a védőügyvéde­ket jól ismerik és tisztelik. De ezt nem. Ez, mint mondják, a ►►séma ember«. Többet árt, mint használ, ő az állandó, hivatalból kirendelt védő, mármint azok védője, akik nem fogadtak ügyvédet. A bí­rósági tanácsnál most egymás utáni időpontra három tár­gyalást írtak ki. Rövid ügyek. Mindhárom ügynél ő a hiva­talból kirendelt védő. Az első tárgyaláson 24 éves fiatalember a vádlott A hívat­­­tásból kirendelt védő szinte maga elé nézve, a többi között így védi:­­Kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe enyhítő körülményként, a vádlott zaklatott családi kö­rülményeit, hogy szülei elha­nyagolták, vegye figyelembe nehéz gyermekkorát­. A má­sodik tárgyaláson a vádlott 41 éves, de a hivatalból kiren­delt védő maga elé nézve, megint elismétli az idézett mondatot A harmadik tár­gyaláson, amikor a védelemé a szó, a hivatalból kirendelt védő már csak maga elé néz, kissé elrévülten, és mondja: ... kérem a tisztelt bíró­ságot, vegye figyelembe, hogy a vádlottat szülei elhanyagol­ták, vegye figyelembe nehéz gyermekkorát*. A vádlott most — a véletlen folytán — egy 71 éves öregember! Lánc-reakció Fiatal autószerelő-segéd a vádlott. A vállalat autógará­zsának felszerelése közül egy ismerősének kölcsön adott egy festékszóró pisztolyt, ötven fo­rint ellenszolgáltatásért és ►►becsszóra, csak egy napra kell, holnap visszahozom a­z ígéretért. A festékszórót nem hozták vissza. A segédet a vállalat feljelentette, ezer fo­rint kártérítést követel. Ki kell fizetnie. Az ügynek ez a része ezzel lezárult, de az ügy kapcsán figyelmeztető, összefüggő lánc­reakció bontakozik ki. A fia­tal autószerelő ismerőse, aki a szórót kölcsönkérte, nyolc­száz forintért vállalt egy autó­festést ezzel a pisztollyal. De őt is megbízták, s aki meg­bízta, az is megbízott volt, ő hatszáz forintot keresett... stb. stb. A kölcsönadott vál­lalati szerszámmal — végül is bebizonyosodik — összesen 2500 forintot kerestek — má­sok. A fiatal segéd pedig, aki­­mindössze 50 forintot kere­sett volna, ezer forintot ráfi­zetett. S most, ennek tudatá­ban a bíróság nagy derültsé­gére, ingerülten — biztos sze­mináriumon tanultak alapján — így kiált fel:­­Tisztelt bíró­ság, ez tiszta kizsákmányo­lás!* Vigyázat! Egy vállalati jogtanácsos tárgyalási szünetben mondta el: ►►Tessék megírni kérem, amit elmondok, hogy máshol ne fordulhasson elő. A kerü­letben, vendéglátóipari egy­ségnél a szokásos rendszeres leltárellenőrzések ellenére, évekig nem volt hiány. Míg végül az egyik új leltárellenőr kibontott egy zárt, palackozott gines üveget. Víz volt benne. Kiderült, hogy a palackozott, vízszínű rövid­italos üvegek nagyrészéből injekciós tűvel, a dugón keresztül kiszívták az italokat és vizet nyomtak a helyükbe.* Másik figyelmezte­tő esetet, egy közértes boltve­zető mesélte nekem: -Az áru­szállító rakodók mindig siet­nek, a raktárig csak nagy rit­kán viszik el a hozott árut, éppen ezért a múltkor, amikor ládákban, nylon zacskóba cso­magolt csirkét hoztak, feltűnt nekem, hogy a lemázsálás után udvariasan megkérdik, hogy az árut a ládából hová vigyék? Mondtam, a raktárba, fordítsák a ládák tartalmát a nagy hűtőszekrény tartályá­ba. Vitték a ládákat, tartal­mukat belefordították, de fel­tűnt, hogy az üres ládákat úgy viszik ki a hátukon, hogy a szokástól eltérően a láda alja néz a plafon felé. Hát mi történt? Volt titkolni valójuk. Belülről, minden láda aljá­hoz oda volt szögezve két cso­mag, két kiló csirkeaprólék. A lemázsálás, majd a láda gyors kiürítése után az bent maradt — vitték ki maguk­nak.* A találékonyság bámulatos. Kérem, mostanában közszólás lett. Hogy mik vannak, és hogy kell vigyázni. A tapasz­talatok alapján most hozzá­tehetjük: még annál is job­ban!* E sarok írója a tárgyaláso­kat végigélte. A tárgyalásokon mint népi ülnök vett részt. H. Barta Lajos Magyar regény perdöntő tanúvallomása egy náci tömeggyilkos ügyében „... Mindent látni akartam, hogy egyszer folyékonyan­­elmondhassam mint tanúvallomást.. .** Néhány nappal ezelőtt je­lent meg a magyar lapokban a Nácizmu­s Üldözöttei Bizott­ságának felhívása, hogy aki tud adatokat Walter Langleist egykori SS-vezető rémtettei­­ről, jelentkezzen a bizottság irodájában. Walter Langleist több koncentrációs tábor pa­rancsnoka volt. A felhívás megjelenése előtt egy héttel került a könyves­boltokba Sásdi Sándor “Fehér kenyér” című regénye. Ennek 317. oldalán a következők ol­vashatók:­­... Két nappal ezelőtt hajnali négytől délelőtt tízig álltunk Appelon. „Szelekció” — súgta Reitzes, és már jött is a bi­zottság. Reitzes tudta a neve­ket: „Langlois Obersturm­bannführer, a környék tizen­nyolc lágerének parancsnoka, von Flecken orvosf­őnöknő, Kleist SS-alezredes ..Mezí­telenül, hónunk alatt a ron­gyaink, elvonulunk az orvos­nő előtt. Egyetlen ujjával int, mindenki tudja: balra a gáz­kamrába szántak, jobbra, akik egyelőre még görnyedezhetnek a robotban.* A következő oldalakon egy lengyel deportált megkínzását és halálát írta le önéletrajzi regényében a szerző. A len­gyelt Langlois saját kezével ölte meg. >►... Következett az egyéni, de már többször kipróbált módszer: hanyatt fektette a lengyelt, a vastag botot rá­tette a torkára, a két végére rálépett Lehunyhattam volna a sze­memet, de mindent látni akartam, tudni minden rész­letet, hogy egyszer folyéko­nyan felmondhassam, tárgyi­lagosan, mint tanúvallomást.« — Tíz nappal ezelőtt, va­sárnap reggel — mondja most Sásdi Sándor — felhívott a Nácizmus Üldözötteinek Bi­zottsága nevében egy hang. Ott álltam a saját telefonom­nál és valahogy úgy éreztem, hogy átlendültem bizonyos va­­lószínűtlenségi állapotba. A telefonbeli hang ugyanis így folytatta: — Nem fog rám emlékezni. De mi együtt voltunk 44-ben Dachau mellett a Waldlager­ben. Én akkor még csak 17 éves srác voltam. De már ak­kor újságírónak készültem, és nagyon sokat jelentett nekem abban a pokolban, hogy együtt lehetek kedvenc íróim egyi­kével, a­­Nyolc hold föld szerzőjével. És épp ezért talán jobban emlékszem arra a vé­res januári reggelre, ami az én számomra élesebben raj­zolódik ki emlékezetemben, mint Sásdi elvtárs számára, mert hiszen ön szereplő volt! Én csak tanú. — Itt tartott a hang, amikor végre magamhoz tértem any­­nyira — mondja Sásdi Sándor —, hogy meg tudtam kérdez­ni: »De ki beszél tulajdonkép­pen?* Mert addig csak hall­gattam a testetlen hangot, amely mintha egyenesen a múltból szólt volna hozzám. Bodrogi Sándor volt, az egyik képeslap szerkesztője. Az író túlélte. És megírhat­ta könyvének most megjelent új és a valóságnak megfele­lően átdolgozott kiadását. A tömeggyilkos táborparancsnok neve egy betűvel tér el a könyvben a valóditól. Nem csoda, hogy az író — akkor — rosszul értette. Húsz évvel ezelőtt pedig még túl friss volt az élmény, hogy minden rész­letre mert volna emlékezni az, aki átélte. És Sásdi Sándornak most módjában lesz tanúságot ten­ni, nemcsak az utókor, ha­nem a nyugatnémet bíróság előtt is. — Nem akartam többé re­gényt írni — mondja Sásdi Sándor. — Harminckét köny­vet írtam idáig. De most, hogy ez történt velem, talán mégis kénytelen leszek. Ami­kor a Nácizmus Üldözöttei Bi­zottságának főtitkára elmesél­­tette magának a dolgot, egy mondattal felelt: ilyen per­döntő vallomás még nemigen hangzott el hasonló ügyben! Szünet támad. Felteszem az utolsó kérdést: ■— És ha szemben fog áll­ni ezzel a gyilkossal, mit fog érezni iránta? — Tanú leszek és igaz val­lomást fogok tenni. A több: a bíróság dolga. F. A.

Next