Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

2 Canberrából Új-Zélandba re­pült. Taylor is Clifford újság­íróknak kijelentette, a Canber­rai tárgyalásokon megmutat­kozott, hogy nincs alapvető el­térés az amerikai és ausztrá­liai kormány vietnami politi­kája között. Taylor tábornokot és Clif­­fordot, Johnson elnök két kü­lönmegbízott­j­át, amikor hétfőn az új-zélandi Wellingtonba ér­­kezett, tüntetők várták. Mint­egy 80—100 főnyi tüntető cso­port »Vessetek véget a viet­nami háborúnak« — »Vonják ki az új-zélandi csapatokat* — "Szabadságot az amerikai né­gereknek és a dél-vietnamiak­nak* feliratú táblákkal jelent meg a repülőtéren. A rendőr­ség feltartóztatta a tüntető csoportot, egy zászlóvá vő­jülket letartóztatta. Clifford a welingtoni repü­lőtéren úgy nyilatkozott az új­ságíróknak, hogy az Egyesült Államok­­-Tiem szándékozik be­folyásolni szövetségeseinek magatartását a vietnami prob­lémában*".­­ Taylor bár a ma­ga részéről azt hangoztatta, hogy nem kérnek további csa­patokat az új-zélandi kor­mánytól, hozzáfűzte, hogy­­ pótlólagos erőkre szükség van Vietnamban és erről szó lesz az eszmecserén. A „héják” szabotázsa okozta a katasztrófát? A Forrestal tűzvészének veszteségmérlege Subic Bayból jelenti a Reu­ter. A tűzvész és robbanások következtében félig ronccsá vált Forrestal anyahajó hétfőn megérkezett a Manilától 80 kilométerrel északra levő Su­bic Bay amerikai tengerészeti támaszpontra. A hajó kikötését nagy ria­dalom előzte meg. A parton állók világosan hallották, amikor a hajó hangszóróján elhangzott: "Tűz, tűz, a hátsó felszálló fedélzeten« kiáltás. Lángokat nem lehetett látni. A kikötőhatóságok véleménye szerint feltételezhető, hogy egy­ már elfojtott tűz éledt új­ra a hajó valamelyik fedélzeti részében. A legújabb adatok szerint a katasztrófának 76 halottja volt, 64 személy sebesült meg és 69 eltűnt. Már igen csekély a remény, hogy az eltűntek közül bárkit is megmenthet­nek. A hajóról néhány halot­tat már elszállítottak. A töb­bit a közeli Clark légitámasz­pontról különrepülőgéppel szállítják majd haza. A Subic Bay-i kórház készen áll a még a fedélzeten levő sebesültek felvételére. Egyelőre nem tud­ni, hogy meddig marad a For­restal a kikötőben a sürgős javításokra. Az Oriskang, amelyet tavaly októberben ha­sonló katasztrófa ért, egy he­tet töltött a támaszponton, mielőtt generáljavításra haza­vontatták. Nem kizárt annak a lehető­sége, hogy szabotázs történt a Forrestal amerikai repülőgép­­anyahajón a vietnami tenger­öbölben — írta Tabouis asz­­szony a Paris Jour hétfői szá­mában. A Forrestalnak Vietnam partjaihoz való küldése ugyan­is része annak a „kompro­­misszumnak­, amelyet a Fe­hér Ház dolgozott ki Westmo­­reland tábornok erősítési kö­veteléseire. A Forrestal re­pülőgép-anyahajó harcképte­lenné válása viszont most le­hetővé teszi a dél-vietnami amerikai erők főparancsnoká­nak, hogy visszatérjen eredeti követeléseihez, a szárazföldi csapatok jelentős növeléséhez, és újra kezdetét veheti a stra­tégiai vita is, amelynek politi­kai következményei erősen nyugtalanítják a Fehér Házat. Más vélemények szerint vi­szont, amelyek ugyancsak sza­botázsról beszélnek, a Forres­­talon kitört tűz összefüggés­ben lehet az Egyesült Álla­mokban kirobbant faji zavar­gásokkal. Ezeket a véleménye­ket azonban csak titokban han­goztatják. Washington ugyan­is fél attól, hogy a­­feketék forradalma* kihathat a hadse­regre is. Az FBI és a CIA ezért sietve közölte, hogy a Forrestalon kitört tűzvész telje­sen a véletlen műve. Ugyan­ilyen sietve jutottak azonban hasonló megállapításra tavaly október 20-án, november 4-én, két hasonló "baleset alkalmá­val* — írta Tabouis asszony. Ma ül össze az arab külügyminiszteri értekezlet Szudáni tervek „szolidaritási charta" kidolgozására Khartoumból jelenti az UPI és az AFP. A Nílus-parti köz­­társasági palotában már be­rendezték a tárgyalótermeket és hétfőn reggel felhúzták 13 arab nemzet lobogóját. A szu­dáni fővárosban keddre össze­hívott arab külügyminiszteri értekezlet részvevőinek listája az elmúlt órákban ugyanis ki­bővült. Hír szerint Szaúd-Ará­­bia kérte, hogy előzetesen tisz­tázzák a várható napirendet , s ez részvételi készségre vall. Jelen lesz Monzsi Szlim, Tu­nézia külügyminisztere. Tunisz hosszú időn át bojkottálta az Arab Ligát Egy magas rangú szudáni hi­vatalos személyiség az UPI tu­dósítójának kijelentette: "Az arab csúcsértekezlet jövője teljes mértékben a külügymi­niszteri értekezlet eredményes­ségétől függ. Ha a miniszte­rek, illetve a velük egyenran­gú képviselők pozitív dönté­seket hoznak, mint reméljük, akkor a csúcsértekezlet össze­hívása bizonyos. Ha nem, a csúcsértekezletnek sincs értel­me« — mondotta az idézett személyiség. Jelezte már részvételét Hasszana, az Arab Liga főtit­kára, valamint Sukeiri, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet vezetője is. Úgy tudják, hogy a vendég­látó Szudán körlevél for­májá­ban már előterjesztett egy napirendi javaslatot. Noha ennek részleteit hivatalosan nem tették közzé, tájékozott körök tudni vélik, hogy a ter­vezet két részből áll. Az első azokat a lépéseket irányozza elő, amelyekkel fel lehet szá­molni az izraeli támadás kö­vetkezményeit. A második rész foglalja magába azokat a ja­vaslatokat, amelyeknek célja: »az arab légkör megtisztítása az ellentétektől és a versengés szellemétől«. Ami az első napirendi részt illeti, ezen belül Szudán java­solja az arab olajbojkott to­vábbi fenntartását az Izrael pártját fogó nyugati hatalmak­kal szemben. Hír szerint Szu­dán sürgeti a közös arab vé­delmi stratégia és egy katonai célokat szolgáló közös pénz­alap létrehozását, valamint az arab betétek visszavonását a nyugati bankokból. A házigaz­da indítványozta még az arab földön levő külföldi támasz­pontok felszámolását. Ez fő­ként Líbiára vonatkozik. Az UPI értesülése szerint Mahgub szudáni miniszterel­nök és külügyminiszter és munkatársai egy új "arab szo­lidaritási charta« kidolgozásán is fáradoznak. Miután Szudán legnagyobb gondja a közel-ke­leti válság idején is az arab országok nézeteltéréseinek el­simítása volt, most intézmé­nyes formában sürgeti az arab országok "békés egymás mel­lett élésének" elvi leszögezé­­sét, a különböző társadalmi és politikai rendszerű arab álla­mok, mint például Szíria és Jordánia szolidari­tásának meg­teremtését.­­ (Damaszkusz, TASZSZ) Köszönetét fejezte ki a Szíriai Kommunista Párt Központi Bizottsága az SZKP-nek és több más testvérpártnak — köztük az MSZMP-nek — az arab népeknek a közel-keleti válság idején nyújtott támo­gatásért. (Djakarta, Reuter) A kö­­zép-jávai Djogdjakartában a szélsőjobboldali diákszerve­zet, a KAMI hívei többször összecsaptak az Indonéz Nem­zeti Párt aktivistáival A Nemzeti Párt fiataljait a helyi katonaság is támogatta.­­ (Varsó, MTI) Huszonhá­rom éve, hogy 1944. augusz­tus 1-én a lengyel fegyveres alakulatok fellépésével meg­kezdődött a varsói felkelés. Patolicsev Kanadába ulázod Moszkvából jelenti a TASZSZ: A szovjet-kanadai kereske­delmi kapcsolatok távlatait vitatja meg kanadai látogatá­sa alkalmával Nyikolaj Pato­­licsev, a Szovjetunió külkeres­kedelmi minisztere, aki hét­főn Moszkvából Ottawába utazott. Látogatása alatt Patolicsev megtekinti a montreali "Expo —67" világkiállítást. Magyar IVMet Közös közleményt adtak ki a magyar—japán külügyminiszteri tárgyalásokról Miki Takeo elutazott Budapestről Miki Takeo japán külügymi­niszter feleségével, Jogi Masao budapesti japán nagykövettel, Kitahara Hideóval, Tsurumi Kiyohikóval, valamint kísére­tének többi tagjával és a ja­pán nagykövetség több mun­katársával együtt, Szarka Ká­roly, Kós Péter, Szigeti Károly, Gergely Miklós és a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa társaságában va­sárnap megtekintette a fővá­ros nevezetességeit és balatoni­­kiránduláson vett részt. Miki Takeo vasárnap este a Gelért Szállóban találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A sajtó­­konferenciát bevezető nyilat­kozatában teljes megelégedését fejezte ki magyarországi láto­gatásával kapcsolatban, amely­nek során — mint mondotta — a világ egyik legszebb vá­rosában járt. Meleg szavakkal köszönte meg a vendégszere­tetet, amelyben kíséretével együtt része volt. Őszinte vágy a kapcsolatok fejlesztésére — Azért jöttem Magyaror­szágra — mondotta ezután —, hogy eszmecserét folytassak a magyar miniszter­elnökkel és a külügyminiszterrel, valamint az ország más vezető szemé­lyiségeivel a magyar—japán kapcsolatok további javításá­nak lehetőségeiről és a két or­szágot érdeklő fontos nemzet­közi kérdésekről. Ezután a Népszava, az AFP, a rádió, a Népszabadság és a Tájékoztatási Hivatal képvise­lőinek kérdéseire válaszolt Miki Takeo. A többi között el­mondta, hogy a tárgyalásokon megvitatták a vietnami és a közel-keleti kérdést is, ame­lyekre nem könnyű megoldást találni. Abban mindkét fél egyetértett, hogy csak békés megoldás lehetséges. Háborús eszközökkel nem lehet tartós eredményt elérni. A japán külpolitika alapja a béke út­jának keresése — hangoztatta. Minden ország­nak joga van arra, hogy maga határozza meg társadalmi rendszerét és kormányformáját. Befejezésül arról szólt, hogy a két ország kereskedelmi kapcsolatai ma még nagyon szerények, de mindkét félnek őszinte vágya a kapcsolatok fejlesztése és ezt célozza a ke­reskedelmi szakemberek cse­réjére vonatkozó közös elhatá­rozás is. A hétfői látogatások Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hétfőn az Országház­ban fogadta Miki Takeo ja­pán külügyminisztert. A talál­kozón jelen volt Péter János külügyminiszter és Szig­eti Ká­roly, hazánk tokiói nagykö­vete. A barátságos légkörben le­zajlott beszélgetésen Fock Je­nő és Miki Takeo eszmecserét folytatott a nemzetközi hely­zetről, a két ország kapcsola­tairól, főként a gazdasági és a kulturális kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről. Miki Takeo hétfőn hivata­lában meglátogatta dr. Biró József külkereskedelmi mi­nisztert. Szívélyes légkörben eszme­cserét folytattak a két ország kereskedelmi kapcsolatainak helyzetéről és továbbfejleszté­sük lehetőségeiről. Megálla­podtak abban, hogy a megbe­széléseken felvetődött konkrét kérdéseket mindkét fél beha­tóan tanulmányozza és diplo­máciai úton lépéseket tesz gyakorlati megvalósításukra. Miki Takeo hétfőn elutazása előtt Jagi Masaóval, Kitahara Hideóval és Tsurumi Kiyohi­­kóval együtt búcsúlátogatást tett Péter Jánosnál. Miki Takeo feleségével és kíséretével a kora délutáni órákban elutazott Budapestről. A közös közlemény Miki Takeo, Japán külügy­minisztere 1967. július 29—31. között a magyar kormány ven­dégeként feleségével együtt hi­vatalos látogatást tett Magyar­­országon. A japán külügyminiszter a látogatás idején felkereste Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét és dr. Biró József kül­kereskedelmi minisztert. A látogatás alkalmával Miki Takeo megbeszéléseket folyta­tott Péter János külügyminisz­terrel. A szívélyes és barát­ságos légkörben folytatott tár­gyalásokon a két külügymi­niszter őszinte véleménycserét folytatott a nemzetközi hely­zetről és a Magyarországot és Japánt kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A két külügymi­niszter megelégedéssel állapí­totta meg, hogy Magyarország és Japán baráti kapcsolatai sok vonatkozásban kedvezően erősödtek és fejlődtek, és meg­egyeztek abban, hogy további konkrét lépéseket kell tenni a kölcsönös kapcsolatok erősíté­sére és kiterjesztésére. Miki Takeo kifejtette véleményét az ázsiai problémák különböző vonatkozásairól, Péter János pedig ismertette nézeteit az európai helyzetről. A két mi­niszter megegyezett abban, hogy Magyarországnak és Ja­pánnak nemzetközi tevékeny­ségükben továbbra is a béke ügyét kell szolgálniuk. A ma­gyar külügyminiszter megelé­gedéssel állapította meg, hogy Miki Takeo látogatása, amely az első japán külügyminisz­teri látogatás volt, jelentősen hozzájárult a magyar—japán baráti kapcsolatok és megértés további előmozdításához. A ja­pán külügyminiszter őszinte háláját fejezte ke azért a me­leg fogadtatásért és vendég­szeretetért, amelyben magyar­­országi látogatása idején ré­szesült. Miki Takeo japán külügy­miniszter hivatalos látogatásra hívta meg Péter János magyar külügyminisztert Japánba. A magyar külügyminiszter öröm­mel elfogadta a meghívást. A látogatás időpontját később, diplomáciai úton fogják meg­állapítani. Pimb­uropogán Milyenke­e-ban Tovább terjednek az amerikai faji zavargások Romney: Polgárháború fenyegethet Millwaukeeből jelenti az AP, a Reuter és az AFP. A faji zavargások vasárnap este a Wisconsin állambeli Mil­­waukee-ra terjedtek át. A nyomor sújtotta négernegyed központjából fiatal négerek vonultak át a belvárosba és tüntettek. A rendőrség lezárta a körzetet, de a tüntetők több­ször áttörték a kordont. Nagy verekedés támadt, többen megsebesültek. Hétfőn reggel a rendőrök már fegyverüket is használták, a négernegyedből folyamatos puskaropogás hal­latszott. Egy tüntető életét vesztette, huszonöt ember megsebesült. Riadóztatták a vasárnapra virradó éjjel a nemzeti gárdát és az állami rendőrséget Oregonban is, ahol a portlandi négerek szintén tüntetést kezdtek. Vasárnap Romney michiga­­ni kormányzó és Cavanagh, Detroit polgármestere egy­aránt arra figyelmeztetett, hogy a zavargások, amelyek Detroitban olyan súlyos kö­vetkezményekkel jártak, bár­mely amerikai városra átter­jedhetnek. Mindketten az NBC televíziónak adtak nyi­latkozatot. Romney szerint a faji zendülést olyan állapotok váltották ki, amelyek köny­­nyen a polgárháború szaka­­dékába dönthetik az egész Egyesült Államokat. Cava­nagh polgármester »mélysége­­sen reakciósnak« nevezte az amerikai kongresszust és rá­mutatott arra, ha a törvény­­hozás nem oldja meg reáli­san a detroiti problémákat, úgy azok folytatódására lehet számítani. Dirksen szenátor, a republi­kánus kisebbség vezére vi­szont azt hangoztatta, hogy elnöki és kongresszusi vizsgá­ló bizottságnak kell eldönte­ni: vajon nem központilag szervezték-e a négerzavargá­sokat. 006 (Teherán, Reuter) Hét­főn véget ért Irán, Törökor­szág és Pakisztán államférfiai­­nak ramsari csúcsértekezlete, amelyen a közel-keleti kérdés­ben, valamint az övezetközi együttműködés tekintetében teljes nézetazonosságra jutot­tak. A tanácskozások rész­vevői hazautaztak. Kedd, 1967. augusztus 1. Rggh ca­lif­ ameril waillari biro­rafigot eléri Washington nem csökkenti jelentősen Európában állomásozó csapatait Washingtonból jelenti az AFP, a Reuter és az AP. Bush külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter április 26-án és május 3-án az amerikai szenátus hadügyi és külügyi bizottságainak kép­viselőiből álló vegyes albizott­ság ülésein ismertette a kor­mány néhány katonai jellegű kérdéssel kapcsolatos állás­pontját A szenátusi kihallga­tás jegyzőkönyvét most tet­ték közzé Washingtonban. Az amerikai kormány a­ szenátus tudomására hozta, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzetben nem tartja lehetségesnek az Európában állomásozó ameri­kai csapatok létszámának je­lentős csökkentését. McNama­ra az albizottság előtt hangoz­tatta, hogy bár bizonyos fo­kig javulnak a Kelet és a Nyugat kapcsolatai, az Egye­sült Államoknak tartózkodnia kell az Európában állomásozó csapatok visszavonásától, mert ez »érezhetően kihatna a NATO harci készségére«. Az Egyesült Államok jelen­leg csupán Nyugat-Németor­­szágban öt hadosztályt, össze­sen 262 000 főnyi katonaságot állomásoztat. Az idén két­ gyalogos dandárt és három vadászrepülőrajt visszavon­nak. Ezeket az erőket straté­giai tartalékként állandó fel­készültségben tartják az Egyesült Államokban. Az év végéig összesen 35 000 katonát repatriálnak Európából. Mind McNamara, mind pe­dig Rush panaszkodott amiatt, hogy az Egyesült Államok NATO-szövetségesei nem tesz­nek kellő erőfeszítéseket a katonai tömb harci erejének fokozására. "Szövetségeseink, úgy tűnik, nagyobb követel­ményekkel lépnek fel velünk szemben, mint önmagukkal szemben" — mondotta az amerikai hadügyminiszter, majd hozzáfűzte, hogy az euró­pai NATO-országok nemzeti jövedelmüknek jóval kisebb részét fordítják katonai­­ cé­lokra, mint az Egyesült Álla­mok és a lakosság létszámá­hoz viszonyítva kevesebb em­bert tartanak fegyverben, mint az Egyesült Államok. Bush külügyminiszter az al­bizottság ülésén hangsúlyozta, az amerikai kormány nem szándékozik hadat üzenni a VDK-nak­. Kijelentette, hogy a hadüzenet fokozná a vietna­mi konfliktus kiterjedésének veszélyét és a VDK-val szö­vetséges országok — köztük a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság —­­-esetleg hely­telenül értelmeznék Washing­ton tényleges szándékait­. Az Egyesült Államok — mint mondotta — egy ilyen had­üzenettel azt a szándékát de­monstrálná, hogy teljesen meg akarja semmisíteni Viet­namot. Egy Spiegel-gráois szerint Kiesinger csalódott de Gaulle-ban Bonnból jelenti az AP. A Spiegel című nyugatnémet fo­lyóirat legutóbbi száma Kie­singer kancellárnak de Gaulle­­ról tett elmarasztaló nyilatko­zatát közli. A lap szerint jú­lius 17-én, négy nappal de Gaulle bonni látogatása után a kancellár a következő kije­lentést tette McGhee amerikai nagykövetnek: "Mélységesen csalódtam de Gaulle-ban és most már világos, hogy nem működhetünk együtt vele." Hétfőn a bonni kormány szó­vivője valótlannak minősítette a Spiegel jelentését. Közölte, hogy a­­kancellár ilyesmit soh­a nem mondott. Az egész Spie­­gel-­sztorrig­ból csa­k annyi az igaz, hogy a kancellár fogadta a nagykövetet. A francia kormány állásfoglalása de Gaulle megszakadt kanadai útjáról Párizsból jelenti az AFP és a Reuter. A francia kormány de Gaulle elnökletével hétfőn délután minisztertanácsot tar­tott és négy és fél órás ülés után nyilatkozatot adott ki de Gaulle félbeszakadt kanadai látogatásáról. De Gaulle hata­lomra jutása óta ez volt a francia kormány leghosszabb ülése. A minisztertanács üléséről kiadott közlemény megálla­pítja, hogy a kanadai franciák "leírhatatlan megindulással és elhatározottsággal" fogadták a francia elnököt, majd megál­lapítja, hogy de Gaulle "tudo­másul véve ezt a fogadtatást, félreérthetetlenül jelezte a kanadai franciáknak és kor­mányuknak, hogy Franciaor­szág szándékában áll támo­gatást nyújtani nekik az ön­maguk által kitűzött felszaba­dító célok eléréséhez". A köz­­társasági elnök — folytatódik a közlemény — úgy tért visz­­sza Párizsba, hogy nem láto­gatott el Ottawába, mint aho­gyan az oda szóló meghívást korábban elfogadta. A kana­dai szövetségi kormány által közzétett nyilatkozat ugyani®, amely elfogadhatatlannak minősítette azt az óhajt, hogy Quebec legyen szabad — aho­gyan azt de Gaulle tábornok kifejezte —, ezt a látogatást nyilvánvalóan lehetetlenné tette. "Franciaország nyilvánva­lóan nem lehet közömbös egy olyan lakosság jelen és jövő­beli sorsa iránt, amely népé­ből ered és csodálatra mél­tóan hűséges a hazához, amelyből származott. Nem te­kintheti Kanadát olyan or­szágnak, amely ugyanolyan módon lenne számára kívül­álló, mint bármely más or­szág* — hangoztatja a minisz­tertanács üléséről láadott nyi­latkozat A közlemény végül leszöge­zi, hogy Franciaország "ter­mészetesen semmiféle igényt nem táplál* Kanada egy ré­szének vagy egészének irányí­tására, vagy arra, hogy szu­verenitását gyakorolja ott 000 (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunióban vasárnap ün­nepelték a hadiflotta napját. A nagy kikötővárosokban százezrek köszöntötték a ten­gerészeket. Luthuli temetése Groutville-ből jelenti a Reu­ter. A dél-afrikai Natal állam egyik kis városkájában, Grout­­ville-ben vasárnap örök nyu­galomra helyezték Albert Luthulit, a faji megkülönböz­tetés ellen vívott harc egyik kiemelkedő vezetőjét. A Nobel­­békedíjas Luthuli július 21-én tragikus szerencsétlenség ál­dozata lett. Strangerben, aho­vá nyolc évvel ezelőtt száműz­te a fehér fajüldözők kormá­nya, egy tehervonat halálra gázolta a csaknem teljesen vak, 69 éves férfit. A néma csendben lefolyt gyászszertartás végén minden tilalom ellenére felhangzott a betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus Párt jelszava:­­Uhuru­, ami zulu nyelven szabadságot jelent Váratlanul meghalt Alfried Krupp Essenből jelenti az AP, a Reuter és az UPI. Hétfőn, 59 éves korában, meghalt Alfried Krupp von Bohlen und Hal­­bach, Európa leggazdagabb embere, a nyugat-németországi Krupp-konszern tulajdonosa. Halálának okát nem közöl­ték. Az iparmágnást egészsé­gesnek tudták. A Krupp-csa­­lád szóvivője szerint a halál "váratlanul következett be". A nyugat-németországi Krupp-cég egy ideje hitelvál­sággal küszködött. Nemrégen jelentették be, hogy a mam­­mutvállalat részvénytársaság­gá alakult. A hatalmas iparvállalat volt a felelős a náci Németország felfegyverzéséért. A Krupp­­művek a második világháború végén romokban hevert. Alf­ried Krupp háborús bűnösnek minősült, tizenkét évi börtön­büntetésre ítélték, de már 1951-ben szabadult, az ameri­kai főbiztos, John McCloy közbenjárására. Krupp azon­nal hozzáfogott birodalmának újjáépítéséhez. 1965-ben az "Alfried­ Krupp, Essen Művek" 5,4 milliárd mártkás rekordfor­galmat bonyolított le. Alfried Krupp fia és örököse: Arndt.

Next