Magyar Nemzet, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
Kedd, 1967. augusztus 1 ____________________________________MagjarNeinzet____________________________________? Vita a Baross téri felüljáróról Reischl Antal: ,,A tervezett felüljáró építésével nem értek egyet” Megkezdődött hétfő reggel a Baross tér átépítése. Ennek részletes terveiről számolt be a Magyar Nemzet egyik legutóbbi ciikke, amely a tér forgalmi rendjének változásáról és az építés egyes munkálatairól adott képet az olvasónak. Szerepelt a cikkben egy olyan részlet, amely élénken foglalkoztatja a főváros lakosságát. Ez így szól: » ... közúti felüljáró segíti a közlekedést a Rottenbiller utca—Mező Imre út vonalában, áthidalva a Rákóczi utat...« Mérnökök, közgazdászok, művezetők, munkások, olvasók kérdezték: »Jó lesz-e, ha a Baross térre hidat építenek?« Rontja a városképet így tették fel a kérdést az egyik lágymányosi nagyüzemben, majd Angyalföldön. A kérdésből mindkét helyen aggodalom csendült ki és a továbbiakból a városszeretet, a féltés és az a vélemény: nem szabad a főváros egyik legszebb útvonalát, a Rákóczi utat és mögötte a Keleti pályaudvar homlokzatát elcsúfítani közúti felüljáróval. Hogyan vélekedik erről az építész, a városrendező? Milyen álláspontot foglalt el a Magyar Építőművészek Szövetsége, az MTESZ érdekelt tagegyesületének, a Közlekedéstudományi Egyesületnek és az Építőipari Tudományos Egyesületnek az építési, közlekedési, városfejlesztési, városrendezési kérdésekkel komplexen foglalkozó szakbizottsága? Napjaink egyik helyes törekvése, hogy a társadalmi szervezetek szerepe növekedjék, a demokratizmus szélesedjék, minél többen szóljanak hozzá olyan javaslatok, tervek kialakításához, amelyeknek célja a társadalom előrehaladásának szolgálata. Közlekedési gond A műszaki közvélemény megkérdezése nélkül foglalkoztak eddig a Baross téri közúti felüljáró építésére vonatkozó javaslattal. Az említett társadalmi egyesületekben dolgozó szakembereket még nem hallgatták meg. Ezt helyre kell hozni, és helyre is lehet hozni. A közvélemény, a közlekedési szakemberek, a városrendező mérnökök, építészek széles tábora teljes mértékben egyetért azzal, hogy a Baross tér rendezésére szükség van — mondotta munkatársunknak dr. Reischl Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, a fővárosi tanács városfejlesztési állandó bizottságának elnöke. Azért kerestük fel Reischl profeszszort, hogy két minőségben, úgy is, mint az állandó bizottság vezetője és úgy is, mint a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, mondja el véleményét a közvéleményben visszatetszést keltett közúti felüljáróról. Hangsúlyozni szeretném, hogy a fővárosi tanács ezzel foglalkozó kibővített ülésén bőven kifejtettem álláspontomat. Nagy eredmény, hogy a főváros az utóbbi tíz évben jelentős fejlődésen ment át. A Kiskörút, a Nagykörút, a számozott főközlekedési útvonalaik becsatlakozása, a Rákóczi út árkádosítása, a fő útvonalak portálcseréje folytán Budapest arculata tovább szépült és mindenki, aki szereti a fővárost, örül ennek a lendületes fejlődésnek. Helyes az is, hogy a növekvő forgalom érdekében megépült az Astoria aluljáró, az EMKE aluljáró, most pedig a Baross tér átépítése is napirendre került. Mindez összefügg a földalatti vasút építésével — noha erről általában nem esik szó — és az utazó ezres tömegeik részére ezeken a forgalmi csomópontokon épülnek megállók, átszállóhelyek. Örvendetes, hogy az egyik legforgalmasabb csomóponton, a Baross téren, a földalatti vasút építésének előrehaladása kapcsán új forgalmi rend alakul ki. Itt a közúti forgalmat zavartalanná kell tenni. Ezt hangsúlyoztam az említett ülésen is, amely később határozatot hozott. Nem vonom kétségbe a közlekedési szakemberek álláspontját, a közlekedési probléma megoldásának fontosságát, de a tervezett felüljáró megépítésével nem értek egyet. Ellene vagyok annak, hogy a Rottenbiller utca és a Mező Imre út között közúti felüljáró építésére kerüljön sor. Én tiszteletben tartom a közlekedési szakemberek álláspontját, de ugyanennyire szeretném, ha a városfejlesztési szakember véleményére is ilyen mértékben tekintettel lennének.rosképet rontó, hosszú közúti felüljáró létesüljön a város centrumában. Két emelet magasságban — így értesültem — szakítottam félbe —, hogy másfélkét emelet magasságban vonul majd a lábakra helyezett vasbeton felüljáró. — Valóban így van, és ebből nem kis kár származna. A Szabadság-szállót a Rákóczi út—Baross tér torkolatában sok százmillió forintért építették. A szálló Rottenbiller utca —Baross téri frontja első és második emeletén levő szobákban a zaj, a járművek égésterméke — a belátás — nehézségeket okozna. A felüljáró 5—6 méter távolságban húzódna az ablakoktól. Nem valószínű, hogy ennek örülnének a környék lakosai és a szálloda vendégei. — Ilyen meggondolások vezették a tervezőket, amikor például az Erzsébet-híd pesti hídfőjének déli részét tervezték, alakították ki. Az utcaképet, a városképet elcsúfította volna, ha ezen a részen ugyanolyan lejárót építettek volna, mint Budán a Döbrentei téren. Legyen vita A közlekedési szakemberek, építészek, városrendezők között gyakran adódnak viták, szükség is van rájuk. Dr. Vásárhelyi Boldizsár, a Budapesti Műszaki Egyetem néhány évvel ezelőtt elhunyt kiváló professzora, a magyar közlekedésügy nemzetközileg elismert szaktekintélye gyakran hangoztatta : a közlekedési szakember és a városrendező, várostervező mérnök is játszhat négykezest. Arra célzott megállapításával, hogy a két szakma képviselői, ha egybehangolják a teendőket, olyan terveket alakíthatnak ki, amelyek mindenki számára kedvezőek lehetnek. A közlekedési szakember nem végezhet eredményes munkát, ha nem veszi figyelembe az építész hozzáértését, szakmai segítségét. És az építész sem alakíthat ki reális, helyes terveket, elképzeléseket, ha a közlekedés problémáira nincs tekintettel. A nagy létesítményekre a milliókat társadalmunk folyósítja és a társadalom elvárja, hogy az érdekelt szakemberek a társadalom érdekeit figyelembe véve közlekedési, esztétikai, városfejlesztési, városképi kívánalmakra is tekintettel legyenek. Ezekről a gondolatokról cseréltünk véleményt, majd a beruházásokról beszélgettünk. — A felüljáró építése — a számítások szerint — kevesebbe kerül, mint az aluljáróé. A takarékosság fontos szempont, és az a véleményem — hangsúlyozta Reischl profeszszor —, hogy ha nem áll rendelkezésre az aluljáró építésének összege, meg kell takarítani a felüljáró költségét. A felüljáró megépítése pénzkidobás is lenne, olyan kár, amelyért vállalnunk kellene a felelősséget a társadalom előtt. Beszélgetésünk ezzel véget ért, ezt követően másokat is megkérdeztem, építészeket, közlekedési mérnököket. Megállapítottam, hogy Reischl professzor nem áll egyedül véleményével. Vig István Moszkva, Stockholm példája — Az európai kontinens két világvárosa, Moszkva és Stockholm példájára szeretnék hivatkozni, ahol az úgynevezett szintbeni keresztezések megszüntetését nem felüljáróval, hanem aluljáróval oldják meg. Moszkvában elsősorban a Gorkij és a Kalinyin sugárúton, valamint a hozzájuk kapcsolódó főútvonalak alatt, mindenütt aluljáróval csatlakoztatják be a keresztező utak forgalmát. Véleményem szerint a Rottenbiller utca és a Mező Imre út között nem felüljárót kell építeni, hanem aluljárót, tehát az úttestet a Baross tér szintje alá kell süllyeszteni. — A tervezett felüljáró építése ellen foglalok állást több okból. A városképet nagy mértékben rontja ez a magas vezetésű pályatest. A felüljáró — a Nagykörút felől nézve — a Keleti pályaudvar homlokzatát kettévágja. A Rottenbiller utcát sikátorrá változtatná a tervezett felüljáró. — Amennyire szép az Erzsébet-híd lejárója a Döbrentei téren és az egész műtárgy a budai oldalon a zöld környezettel, valamint a távolabb elhelyezkedő lakóházakkal, anynyira visszataszító képet ad az »S«-alakú betonfelüljáró. — Abszurdumnak tartom — folytatta a beszélgetést Reischl professzor —, hogy ilyen rá A Baross téri új rend első napja A Baross tér átépítéséhez szükségessé vált forgalomátcsoportosítás első szakaszaként a Keleti pályaudvar előtt áthelyezték a 23-as, 24-es villamos megállóját a Mező Imre út—Baross tér )torkolatába, megrövidítették a 25-ös járatát, a jövőben csak az Állatkert—Thököly út szakaszán közlekedik, a Dandár út irányába haladó 33-as autóbusz pedig a Rottenbiller utca— Munkás utca kereszteződésében kapott új megállót. Az új forgalmi rend július 30-án, vasárnap lépett életbe. A régi és az új megállókban a Fővárosi Villamosvasút egy hétig felvilágosító szolgálatot tart. A menetirányítók elmondják, hogy semmi fennakadás nem történt. Pedig a hétfő reggel volt az igazi próba. A Keletibe érkező munkások továbbszállítása. A vidékiek is tudtak az új rendről, de azért sokan megkérdezték, miért van mindez. Meg kellett magyarázni, hogy az építkezés kívánja így, meg hogy ez átmeneti, a Festetich utcában lesz az új, a végleges végállomás. Az ideigleneshez, a Mező Imre út torkolatához életveszélyes pillanatban érek oda. A beérkező villamos a bal oldali vágányon áll meg, az utasok tódulnak ki a kocsikból, lépnek le a lépcsőkről — éppen a mellettük induló villamos elé. A váltókezelő, a forgalomirányítók ijedten kiáltanak: A másik oldalon száljanak le, ott kell leszállni... Ma még nem történt baleset! — De nagyon könnyen történhet — néz végig az új végállomáson az egyik menetirányító. Ideiglenes ugyan a végállomás, de azért több biztonsági intézkedést hozhatnának. Hiszen itt másfél, két évig mégiscsak végállomás lesz. Meg balesetveszély. A kocsiktól távol, a Mező Imre útról nyíló Légszesz utca sarkán áll az új “rendezői bódét. A menetirányítók kézzel kis zöld lámpát kapcsolnak. — Kevés a helyünk — mondják. — A Légszesz utcában továbbra is közlekednek a járművek, a villamosok előtt, mögött kanyarodnak. Kértük, zárják le ezt az utcát, mert az indulási idők sűrűek: a 23-as három-négy, a 24-es négy-öt, a 36-os öt-hat percenként indul. Nem tették meg. Ennek ellenére reméljük, minél előbb megszokjuk ezt a forgalmat is ... A Dráva utca felé haladó 33-as megállója változatlan. A többi autóbusz, a 7-es, a 19-es, a 44-es, a 45-ös, a 46-os, a 67-es, a 95-ös eredeti helyén áll meg. A 73-as, 76-os trolibuszok forgalmában is egyelőre csak annyi a változás, hogy az átszállási távolság csökkentésére a Baross tér közepénél is kaptak egy megállót. A tér valamelyik pontján mondja az egyik menetirányító . " Az építkezés szükséges, a Baross téri közlekedés kívánja meg. Ami ezzel járt, az kényelmetlenség; nekünk, közlekedési dolgozóknak is az. De az utasok kényelméért amit tudunk, mindent megteszünk. Zs. E. A Bolognai Operaház vendégjátéka a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 1967. augusztus 9-én 1967. augusztus 5-én cste 8 órakor 1967. augusztus 6-án, és 13-án, este 8 órakor . OLASZ és 12-én, este 8 órakor OPERA-EST VERDI: Műsor: BELLIN I: E RN AN I NORMA opera 4 felvonásban Rigoletto hatalma opera 4 felvonásán LUIGI OTTOLINI . CHARLES CRAIG Rossini: Tolvaj szarka DINO DONDI A szevillai borbély MARGARET TYNES CARLO CAVA Giordano: André Chenier BIANCA MARIA Don zetti: A kegyencnő CASONI MARCELLA DE OSMA Mascagni: Álarcosok p , FERRUCCIO MAZZOLJ ANNA LIA BAZZANI Puccini. Mano“ Lescaut című operákul GIANNA FINI VITTORIO PANDANO Verdi: Aida — II. felvonás (a bevonulástól) VITTORIO PANDANO E'RANCO BORDONI . 0 . . _ _ . A Bolognai Opera Kórusa . . és Szimfonikus Zenekara v e z e n y Vezenye,: Vezényel: ALFREDO CARLO FRANCI ALFRE^O GORZANELLI GÓR 7, A NELLI Felbocsátották a Kozmosz—170 mesterséges holdat A Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a tudományos célokat szolgáló Kozmosz—170 mesterséges holdat. A szputnyik pályájának adatai a következők: maximális földtávolság 208 kilométer, minimális földtávolság 145 kilométer. A pálya síkjának az Egyenlítővel bezárt szöge 50 fok. A belga szenátus és parlament elnökei Budapesten Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének meghívására hétfőn délután Budapestre érkezett Paul Struge, a belga szenátus elnöke és felesége, továbbá Achille van Acker, a belga képviselőház elnöke és felesége. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke és felesége, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Molnár László, hazánk brüsszeli nagykövete, valamint az országgyűlés tisztikarának több tagja, a Külügyminisztérium és az országgyűlési iroda munkatársai fogadták. Ott volt a fogadtatáson P. Vanheerswynghels budapesti belga nagykövet és felesége, valamint a nagykövetség több tagja. A vendégek délután dr. Beresztóczy Miiklós társaságában a főváros nevezetességeivel ismerkedtek. Január 1-ig mindenütt meg kell kötni a kollektív szerződéseket Mint ismeretes, 1968. január 1-én életbe lép az új Munka Törvénykönyve, amely azonban az új mechanizmus elveinek megfelelően a vállalatok munkaügyi szabályzatának csupán keretét tartalmazza. A dolgozók munka- és életkörülményeit érintő konkrét intézkedésekről mindenütt a helyi adottságoknak megfelelő kollektív szerződéseket készítenek. Ezekben az okmányokban a vállalatok igazgatói és szakszervezeti szervei részletesen meghatározzák a munkaviszony, a bérezés, a különféle juttatások, a munkadőbeosztás szabályait és sok egyebet, ami a dolgozók munkáját, érdekeit érinti. Mint a SZOT-ban elmondták, a kollektív szerződések előkészítésébe a dolgozókat széles körben be kell vonni. A szerződések tervezetét ugyanolyan méretekben, mint ahogy a termelési tanácskozásokat tartják — a műhelyek, részlegek, dolgozóival meg kell vitatni. A javaslatokat mindenütt figyelembe kell venni, a vállalat igazgatója valamenynyi javaslatra rövid időn belül köteles válaszolni. Mivel a kollektív szerződés kereteit a Munka Törvénykönyve adja, ezért a szerződéstervezetek vitája a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításának megjelenése után, tehát november elején kezdődhet meg. Addig is azonban megfelelő tapasztalatokat akar szerezni a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT a szerződéskötések előkészítéséről, az ezekkel kapcsolatos problémákról. Ezért hat vállalatot kiszemeltek, amelyek szeptember közepéig próba kollektív szerződést készítenek. Ezek: a Ganz-MÁVAG, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár, a Chinoin, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár, a Tatabányai Szénbányászati Vállalat és a Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vállalat. A SZOT értesülése szerint további vállalatok saját kezdeményezésre is készítenek próbaszerződéseket, s az ő tapasztalataikat is szívesen felhasználják majd arra, hogy a többi vállalatnak segítséget nyújtsanak kollektív szerződéseik kidolgozásához. Alapos előkészületek után, 1968. január 1-ig mindenütt alá kell írni a szerződéseket, hogy azok a Munka Törvénykönyvével egyidőben életbe léphessenek. 785 millió forint a Duna-kanyar fejlesztésére Tíz évvel ezelőtt Szentendre és Vác kezdeményezésére alakult meg a Duna-kanyar Intéző Bizottság azzal a céllal, hogy az ország egyik legszebb üdülőkörzetének fejlesztésére egyesítsék az áldozatkész társadalmi munkások erejét. A feladatok azóta túlnőttek a két város határain, a megalakult szakbizottságok ma már a három megyét érintő tájegység problémáinak megoldásán fáradozik. Az illetékes szervek csak a második ötéves terv idején majdnem 800 millió forintot költöttek a fejlesztésre, s ezzel Budapest és a Balaton után a Duna-kanyar az ország leglátogatottabb idegenforgalmi tája lett. 1970-ig 785 millió forintot költenek a Duna-kanyar fejlesztésére. A soron levő feladatok között szerepel Vácott a kenyérgyár megépítése, Esztergom, Visegrád, Felsőgöd, Dunakeszi vízellátásának javítása és a 11-es műút Budapest—Szentendre közötti szakaszának korszerűsítése. Újabb éttermeket, élelmiszerüzleteket nyitnak, korszerűsítenek több útvonalat, turistaszállókat építenek, bővítenek néhány SZOT-üdülőt és turistaházat. Visegrád—Nagyvillám térségében új idegenforgalmi központot alakítanak ki a következő években. Negyedmillió víkendező és nyaraló a Balatonnál A Balaton, amelynek főszezonbeli idegenforgalma ezekben a napokban “tetőzik", vasárnap ismét nagy tömegeknek kínált kellemes programot. A 42 nyaralótelep több mint százezer főnyi vendégserege a hét végén mintegy 150 000 kirándulóval bővült. Becslések szerint több mint 20 000 különféle gépjármű futott be két nap alatt a magyar tenger nyaralóvidékére. A külföldi turisták száma is megkétszereződött. Csupán az NDK-ból és Csehszlovákiából legalább 5000 gépjármű érkezett szombat déltől vasárnap délig. A szomszédos országokból a vendégek egyharmada nyaralási szándékkal jött, s több napot tölt a magyar tenger partján. Ausztriából és Nyugat-Németországból lakókocsis gépjárműkaravánok érkeztek. A gépkocsik utánfutóin több száz vízijárművet is vontattak a Balatonhoz. A szállodákban és a motelekben “telt ház” volt. A kempingekben több mint 30 000 turistát fogadtak. Siófokon, ahol legalább 50 000 turista tartózkodott, valóságosközúti forgalom volt, bár a nap nagy részében kellemes volt az időjárás és a strandok is megteltek, ezrek keresték fel a kirándulóhelyeket is. Badacsonyba becslés szerint 20 000, Tihaanyba mintegy 15 000 turista látogatott el. A Balaton ideális vízhőmérséklete ellenére csúcsforgalom volt Hévízen is. A meleg vizű gyógytavat tömegesen keresték fel az aratási munkákkal már végzett dunántúli termelőszövetkezetek tagjai is. Vasárnap reggel harsonák hangjai jelezték, hogy megnyílt a Velencei-tó hagyományos nyári ünnepe, az agárdi karnevál. A strandon — az ünnepség színhelyén — már kora reggel telt ház volt: több mint 30 000 vendég érkezett a fürdőtelepre. A népes vendégsereget egésznapos változatos műsor szórakoztatta. Este 7 órakor kigyulladtak a színes reflektorok, működni kezdett a vízi orgona és az óriási szökőkút, s a velenceitavi vitorlásflotta mintegy eleven díszletként felsorakozott a színpad mögé. A műsorban számos fővárosi művész szerepelt, opera- és balettrészletek előadásával. A műsor után a színpompás tűzijáték következett, majd az egésznapos karnevált táncmulatság fejezte be. Megkezdte szabadságát Losonczi Pál Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn megkezdte évi rendes szabadságát.