Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

4 Csalódás nélkülS­ zatirikus hetilapunk legújabb száma egy oldalt szán a ma kezdődő iskolaév­nek. Az egyik rajzon az első elemisták tanító bácsija a ka­tedrán ül, és egy kisfiú azt mondja neki: Kovács Pisti va­gyok! Remélem, nem fogunk csalódni egymásban! A tréfa és a szatirikus rajz, mint any­­áma más esetben, most is kife­jez valami lényeges igazságot. Azt, hogy Kovács Pisti sze­retné csalódások nélkül meg­kezdeni a tanulást. Az ügyetlen, rossz pedagó­giai érzékű szülő az első tanév előtt azzal rémisztgeti gyer­mekét, majd az iskolában minden másképp lesz, mint itthon, mindennap a sarokba állsz! De azok a szülők, akik megértik, hogy az iskola a nap jelentékeny részében kiegészí­ti vagy pótolja az otthont, a hatéves gyerekeket inkább azokra az örömökre készítik elő, amelyek az iskolában vár­nak rájuk. Persze közben min­den apa és anya titokban buz­gón fohászkodik, hogy az is­kola ne cáfolja meg ígéreteit, és valóban az otthont, a me­leg emberi szót, az igazságot és a vidám élet szép perceit nyújtsa. Azért fohászkodik te­hát, hogy gyermekét az első osztályban ne érje sem csaló­dás, sem kudarc. Valljuk meg, néhány alka­lommal érheti azért csalódás a gyerekeket, főleg azokban az osztályokban, amelyeknél nagy az átmenet a korábbi osztály­hoz vagy iskolatípushoz ké­pest. Hosszú ideig gond volt például az általános iskola első osztálya, amelyben a bu­kások túlságosan nagy aránya indokolatlannak látszott. Kü­lönféle rendelkezések és kísér­letek az óvoda és az iskola közti átmenet csökkentésére enyhítettek valamit a gondo­kon. Az újabb probléma az ötödik osztályban bukkan elő, amikor a megszokott tanító­nőt minden órán más és más tanár váltja fel, és ezzel pár­huzamosan a pedagógiai mód­szerek is mások, mint az alsó tagozatban. A művelődésügyi miniszter legújabb utasítása és módszertani levele talán ezen a gondon i£ a fenjénki és­­hozzásegíti a gyerekeket ah­hoz, hogy ne érje őket itt sem túl nagy csalódás. A VÁLTOZÁSOK következő nagy lépcsője a középis­kola első osztálya, ahol ismét újak a tanárok, a tantárgyak, és mások a normák is. Vizsgá­latok szerint az általános is­kola nyolcadik és a középis­kola első osztályának érdem­jegyei között némely iskola­típusban nagy az eltérés. Ez gyakran okoz csalódást nem­csak a gyerekeknek, hanem szüleiknek is, akik az általá­nos iskola szolid biztatását és jóindulatú osztályozását már­mér elegendőnek érzik az egyetemi felvételhez is. Több szigorúság és szókimondás az általános iskola felsőbb osz­­tályaiban bizonyára elejét ve­hetné a hiú remények későb­bi szertefoszlásának. Persze, legyünk igazságosak, a tanító és a tanár is joggal mondhatja Kovács Pistiké­nek: remélem, nem fogunk csalódni egymásban. Mert nemcsak a gyermek vár vala­mit az iskolától, hanem az is­kola és a pedagógus is a gyermektől, és rajta keresztül a szülőktől. Azt várja például, hogy a szülő harcostársként tekintsen az iskolára, s ne számítógéppel a kezében szo­rozzon és osszon, hogy gyer­meke feleleteinek átlagából az érdemjegyet kikalkulálja, hanem kérdezze meg inkább a tanárt. Hátha elbújt a fele­letek között egy elégtelen, amit a nebuló valahogy kife­lejtett az otthoni beszámolók­ból. A pedagógus ezenkívül is sok mindent vár még a szü­lőktől, és ő is szeretné, ha nem érné csalódás. Elvárja például, hogy osztozzanak a gondjaiban. A demográfiai hullám ebben az évben az ál­talános iskola nyolcadik osz­tályában tetőződik, és eléri — az előző év 162 000-es és a még korábbi esztendő 158 000-es korosztályánál nagyobb — 183 000-es rekord­létszámot. Nyilvánvalóan nem csekély felelősséget ró a pedagógusok­ra, hogy igazságosan válasz­szák ki a szülőkkel együttmű­ködve azokat, akik továbbta­nulhatnak. A szülői háztól azt is reméli a pedagógus, hogy segít neki a hátrányok csökkentésében vagy megszüntetésében. Az utóbbi években nagyon indo­koltan előtérbe került a hát­rányos helyzetű diákoknak,­­ ezen belül külön a fizikai dol­gozók gyermekeinek a tanulá­sa. A vidéki és a pesti taná­csok egymás után tűzik napi­rendre ezt a kérdést, és éppen a napokban a VII. kerületi ta­nács ülése tárgyalt erről. De nemcsak az oktatóknak kelle­ne vitázniuk, hanem a szülők­nek is. Mert nagyon gyakori az olyan hátrány, amely nem törvényszerű. Senki sem kény­szeríti például a szülőket arra, hogy rendezetlen családi éle­tet éljenek, gyermekeik neve­lését elhanyagolják. Íme, a Pedagógiai Szemle legújabb számában tanulmányt olvas­hatunk, amelynek szerzője, Tóth László főiskolai adjunk­tus, elvált szülők száz gyer­mekét vizsgálta meg, többek között tanulmányi szempont­ból. A száz gyermek tanul­mányi átlaga 2,93 volt, az együttélő szülők tanulóié 3,41. Sokat mond az a megállapítás is, hogy a százból minden harmadik, negyedik gyermek részt vesz erkölcsileg erősen kifogásolható cselekmények­ben. Ezt bizony a pedagógust is csalódás éri, aki több támo­gatást, együttérzést kíván a szülőktől. N­e feledkezzünk el arról, hogy az induló új gazdasági mechanizmus sem akar csalódni az iskolában. Hiszen a gazdasági reform a szakemberek utánpótlását az iskolától várja. Az állam az új gazdasági mechanizmus alap­ján és a most közzétett elvek nyomán szeretné az iskolai be­ruházások hozamát, hatásfo­kát növelni. És lehet is. Ha például a szakközépiskolákat a ma már tudományosan kiszá­mítható szükségletek szerint létesítjük, akkor ez a beruhá­zás ésszerűbb, a gazdasági me­chanizmus céljait szolgálja. És ha a tagozatokat, amelyeknek az átlagosnál tehetségesebb diákok szintjéhez kell igazod­niuk, nem véletlen elhatáro­zásból hozzuk létre, akkor jobban térül meg az az összeg is, amelyet némely középisko­lában drága számítógépekbe, mérőműszerekbe, nyelvi labo­ratóriumokba fektetnek. Joggal mondhatjuk, hogy az iskolareform, amely az idén már a gimnáziumok felsőbb osztályaihoz ér el, előkészítette a gazdasági reformot is. Mert az iskolareform, amely célul tűzte ki a korszerű általános műveltséget, az iskolának az élethez való közelítését, a tervszerű munkaoktatást, elő­készítette a talajt ama kor­szerű elvek számára is, ame­lyek most, a gazdasági élet­ben kezdenek munkálni. De az iskolareform, amint eddig is sokszor bebizonyosodott, nem merev dogmák gyűjte­ménye, hanem okos alapelvek összessége, amelyeket az élet változásaihoz, többek között az új gazdasági mechanizmus­hoz lehet igazítani. Ez vonat­kozik a középiskolai létszá­mok meghatározására, a to­vábbtanulás és a pályaválasz­tás tudományos irányítására, és az új iskolák alapítására. Az új tanév, amely az egész országban ma kezdődik el, re­mélhetőleg a kölcsönös biza­lom jegyében indul. Hisszük, hogy nem csalatkozik az is­kolába vetett reményében Kovács Pisti, amikor átlépi az első osztály küszöbét, nem csalódik a százezer pedagógus a gyermekekben és szüleik­ben, és nem éri csalódás tár­sadalmi életünket sem, amely változatlanul sokat vár az is­kolától, a tanuló ifjúságtól. Gábor István Véget ért a történelemtanítási konferencia A Tudományos Akadémián rendezett háromnapos orszá­gos történelemtanítási konfe­rencia csütörtökön befejezte munkáját. Nagy érdeklődés kísérte Szabolcs Ottó előadá­sát történelemtanításunk mód­szertani kérdéseiről. Unger Mátyás a történelem-tanköny­vek írásának elméleti és gya­korlati problémáit fejtette ki. A konferencia utolsó nap­ján a történelem-folyóiratok iskolai felhasználásáról széles körű vita alakult ki, amelyet Pamlényi Ervin foglalt össze és értékelt. Magn Nm zrt Bulgária, színes fotókban A Rodope-hegység, a Duna és a Fekete-tenger határolta gyönyörű föld tájairól, szoká­sairól, embereiről gyakran lát­hatunk vonzó és eredeti fotó­kat a Bolgár Kultúra — Nép­­köztársaság úti helyiségének — kirakataiban. Vidám, színes ernyők, motelek, campingek, autószerviz, pompás fövény­part, toronyszálló, étterem és bár színesíti Arkutino, Bal­­csik, Kavacite, Primorszko, Szozopol képeit. Aki most megtekinti a Rá­kóczi úti Fényes Adolf terem­ben megnyílt Bolgár Tájak cí­mű fotókiállítás csupa színes fölvételét, az nyomban ráéb­red, hogy a vendégszerető bol­gárok értenek az idegenforga­lom kiépítéséhez és emellett kiválóan fényképeznek. Sajnáljuk, hogy a Bolgár Tá­jak képei alatt nem látni a fo­tósok nevét, hiszen a tárlat, mint fotókollekció is figyelem­re méltó. A boroveci tél hava és köde, egy falumúzeumnak is beillő, török korabeli étkező, egy via­dukt Tamovóból, egy minaret Balcsikból, fehér, száradó ru­hák egy vén szozopoli faház körnjében, a madaras óriás-lo­vas domborműve a VIII. szá­zadból, ama korból, midőn a bolgárok megtelepedtek ezen a tájon ... íme a tárlat néhány témája, amely híven szemlél­teti, hogy a színes fotókon a régmúlt átível a tegnapba és a tegnap a holnapba, sőt, a hol­­naputánba. Hiszen a torony­szállók akár a holnaputánból érkeznének elénk. E kiállítás oly gazdag összhangban tárja elénk a harmonikus színekben pompázó képeket, mint ami­lyen megejtő a természet öt­vöződése az emberkéz alkotta tájjal Rila és Rodope hegyek­ben, vagy a Fekete-tenger bol­gár »­riviéráján«. A sok kiváló képből azon­ban az a néző, aki még sosem járt Bulgáriában, igen keveset ért. Néhány tömör szöveges tábla ügyesen eligazíthatta vol­na a látogatókat, akik így alig értik meg a képaláírásokat. A meglepően szép színek, a gyö­nyörű tájak és az általában jó fotóanyag az említett hiányos­ságok ellenére is örömöt sze­rez a fotóművészet és a test­véri bolgár nép minden barát­jának. Lelkes István SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8) — Kis Színpad: Bolond vasárnap (7) — Kisstadion: Holiday on Ice (ame­rikai jégrevü) (fél 9). MŰVÉSZ MOZI: SIVATAGI 13-AK MIHAIL ROMM EMLÉKEZETES SZOVJET FILMJÉNEK FELÚJÍTÁSA VÖRÖS CSILLAG MOZI: A MÚMIA KÖZBESZÓL MAGYAR BŰNÜGYI FILMKOMÉDIA Rendezte: OLÁH GÁBOR ÉSZT GRAFIKA kiállítása Szolnokon A közvetlen kapcsolatok hasznát, eredményességét di­cséri az a nagyon sikeres gra­fikai és iparművészeti kiállí­tás, amelyet a szolnoki Dam­janich János Múzeumban lát­hatunk s amelynek anyagát a testvérváros Tallinn küldött az ott már bemutatott szol­noki művészetért cserébe. Ez a kiállítás hírt ad az or­szág életéről, szép, középkori városcentrumról, monumentá­lis, új építkezésekről, erdők­ről, vizekről — ez utóbbiak­ban rendkívül gazdag és fő termelési ágai ezekhez kap­csoltak. De megismerjük az embereket is, legendásan vagy hétköznapjaikban, humorral telve, vagy tragikusan. Ami pedig ez ismereteket maradandóvá teszi, az éppen a művészet szuggeszti­vitása által, a formálás sokfélesége, a grafikai eljárások változatos­sága által, igazán tehetséges művészek ábrázoló- és közlő­képes lapjain keresztül. Különösen figyelemre mél­tó ebben a művészetben, hogy a legkorszerűbb formákban is megőrizte a népi díszítő ele­meket. Ez annál kézenfek­vőbb, mivel számos illusztrá­ció készült a Kalevipoeg című nemzeti eposzokhoz, valamint népmesékhez és mondákhoz. Ezekben a legkitűnőbb Tolle Vive, aki linómetszeteiben és maratott, tónusgazdag karcai­ban a mese közvetlenségét az előadás bájával társítja. Eelma Harald az ősi Taldinnt rekonst­ruálta, egy, a megjelenésében is középkorinak ható, szép metszetben. Színes linóiban bővérű humorral ábrázolja a nagyzoló halászokat. E­­önne­­leid három sűrű szövetű kő­­rajzában a halászasszonyok és földművelő férfiak heroizmu­­sát komponálta kitűnő grafi­kává. Kaljo Richard eredeti megoldású aktja mellett hű a mesterségbeli hagyományok­hoz. Kurt Aleks érett tudással adja elő mondanivalóját; leg­szebb darabja az Ősz című színes kőrajz, amelyen a bő­ség, a beérés és a hervadás egymást követve és fedve je­lenik meg a különösen finom aranyokiker-szürke színegyüt­­tesben. Lareter Heldur a leg­erősebb tehetségek közül való; linómetszeteinek kompozícós rendje, a fekete-fehér folt­elosztás aránya monumentális és drámai. Szigorúan figyelő önarcképe, valamint a Hajók és férfiak című metszetének tartalmi intenzitása kiemeli társai közül. Palm Jilmi: Mahtrai fér­fiak című linója már-már a fametszet árnyaltságát mutat­ja, ugyanakkor a nagy felü­letek törvénye is érvényesül. Felkelő parasztjai Dózsa né­pének északi fivérei. Tihe­­mets Évi színes karcai, illetve maratásai művileg és tartal­milag is jelentős alkotások. Tóm Ilmar mindössze két lap­pal szerepel, de ezek emléke­zetes darabok, különösen a Halász kezei című pompás metszete. Weeber Renaldo szép munkáiból megkülönböztetett figyelmet érdemel a Férfi zsebrevágott kézzel című réz­karc, valamint a­­Kikötő- cik­lusból a Fenékhal, ami, mint egy vidám történet, vezeti a nézőt a halak, a hálók, a ha­lászok nehéz, de humort sem nélkülöző világába igen árnya­latos, gazdagon munkált kom­pozícióban. Néhány név és mű felsoro­lása nem adhat megközelítő képet sem e kiállítás értékei­ről. De kiegészíthetjük azzal — ami persze önmagában nem kvalitás —, hogy a művészek többsége még nincs negyven éves és a művek zömének ke­letkezése mindössze 1960-ig megy vissza, vagyis friss mű­vészek friss munkáiból állt össze ez a szép anyag. Ha még hozzávesszük, hogy a sokszo­rosító eljárások tulajdonkép­pen a művészet demokratizá­lását,, jelen­tik, vagyis,­­hogy a 25—50 példányban forgalomba került nívós lapok olcsó pén­zen hozzáférhetők a kisebb jövedelmű emberek számára, akkor sokszoros dicséret az észt grafikusoknak. Az iparművészeti részben bőrdomborításokat és metszé­seket látunk, valamint batikolt textilt. A népművészet leg­szebb, állandó elemei díszítik a könyvfedeleket és dobozká­kat. Életfa, kehely, madárka, fenyő — épp úgy mint nálunk, vagy bárhol Kelet-Európában. Tehát a természetben élő em­ber mindennapos kerete rop­pant nemes és anyagszerű át­­költésben. Találunk azért olyat is, ami a stilizálás által nagyon is messze került az eredeti ösztönzést nyújtó ter­mészeti motívumtól, de hát díszítő művészetről van szó, amelyen belül minden lehet­séges és megengedett. Az észt művészek mindegyi­ke nagy tehetségről, alapos képzettségről s a magas művi minőségen belül igen fontos mondanivalóról vall. Ezt a minden ízében értékes és ér­dekes kiállítást érdemes volna a fővárosban is bemutatni. Oelmacher Anna Palii JUri: Mahtrai férfiak Eltemették Stella Adorjánt írót, újságírót, népszerű hu­moristát, vígjáték- és kabaré­szerzőt, műfordítót kísértek utolsó útjára csütörtökön dél­után a Rákoskeresztúri közte­metőben: eltemették Stella Adorjánt. Pályatársak, bará­tok, tisztelők népes serege vett részt a gyászszertartáson. A sírnál Tabi László búcsú­zott el Stella Adorjántól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Ludas Matyi szerkesztősége nevében. — Finom tollú, méltán nép­szerű, teremtő, alkotó írótárs távozott a toll­forgatók közül mondta. — Fél évszázadon át barátok százainak, olvasók százezreinek megbecsülését, szeretetét élvezte. Tiszta, ugyanolyan önzetlen volt ez a szeretet, mint amelyet Stella hintett szét, szórt két kézzel környezetében. Igaz humanis­taként, feddhetetlen jellem­ként, nagynevű kortársként, jókedvű és derűt árasztó ba­rátként, íróként emlékezünk rá — mindaddig, amíg a hu­mor, a vidámság is lendítő ereje, éltető eleme lesz az em­beri létnek. A firenzei városháza mú­zeumának híres szekrényaj­­tajain 53 térkép látható, köz­tük az a XVI. századi térkép is, amely Somogy megyét áb­rázolja a legfontosabb közép­kori várakk­al. Dr. Kanyar Jó­zsef, a kaposvári Állami Le­véltár igazgatója levélben fel­kérte a firenzei múzeumot, hogy a somogyi térképről ké­szíttessen felvételt és juttas­sa el hozzájuk. A múzeum ele­get tett a kérésnek, és a máso­lat megérkezett Kaposvárra. Film készül Szerafimovics világhírű regényéből, a Vas­­áradat-ból. A filmet Jefim Dzigan rendezi. Főszerepét Nyikolaj Alekszejev játssza. —Péntek, 1986. nseptembe­r NAPLÓ Szeptember 1 Az elmúlt évek legsikere­sebb szovjet filmjeit december 31-ig sorozatban mutatja be a FOMO a Gorkij filmszínház­ban, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lójának tiszteletére. Az elő­adások kétfajta bérlettel láto­gathatók, a szelvények a soro­zatból kiválasztott bármely öt film előadására érvényesek. Bemutatják a többi között a Patyomkin páncélost, a Jég­mezők lovagját, a Gorkij-tri­­lógiát, az Emberi sorsot és a Hamletet.* Megajándékozták a Nemzeti Múzeumban A Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig című kiállítás ötven­­ezredik látogatóját. Kiss Lajos gyomai ipari tanuló dr. Dá­vid Katalintól, a kiállítás fő­rendezőjétől gazdagon díszí­tett domborművű ötvösmun­r­kát kapott: a Galgócon talált honfoglaláskori tarsoly­lemez ezüstből készített másolatát. Hazaérkeztek Montrealból a Zeneművészeti Főiskola ének­tanár- és karvezetőképző tan­szakának hallgatói. A zene­­akadémisták Szőnyi Erzsébet főiskolai tanár vezetésével a Kodály-módszert szemléltető bemutató tanítást tartottak a világkiállítás nemzetközi ze­nepavilonjában. Detre Loránd festőművész képeinek kiállítása ma dél­után 4 órakor nyílik meg a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének Dorottya utcai kiállí­tótermében.• A Horvátországi Művészek Szövetsége szlavóniai szerve­zetének kiállítása szeptember 2-án, szombaton délután fél hatkor nyílik meg Pécsett, a Technika Háza nagytermében. A Nemzeti Galériában ren­dezett és nagy sikert aratott Buday György kiállítás szep­tember 3-án este 7 óráig te­kinthető meg utoljára, ki A nemrégiben megnyílt ze­­begényi Szőnyi-emlékmúzeum­­mal az ország kiállítási intéz­ményeinek száma 145-re emel­kedett, s a múzeumlátogatók száma tavaly több mint hat­millió volt. Az érdeklődőik számára az ősztől új kiadvány lát napvilágot, a Múzeumi magazin. Első, negyvenoldalas száma a múzeumi hónap ide­jén, október 10-én, s attól kezdve negyedévenként jele­nik meg. Olaszországi turnéra indul december második felében a Nemzeti Színház társulatának egy része, és a Csörgősipka előadásával részt vesz a szicí­liai Pirandello-fesztiválon. ­ TÖLTSÖN NÉHÁNY NAPOT ŐSSZEL A FESTŐI SZÉPSÉGŰ LENGYEL TATRÁBAN! 4 NAPOS UTAZÁS VONATTAL ÉS LENGYEL AUTÓBUSSZAL ZAKOPANÉBA KIRÁNDULÁS A GUBALOWKA HEGYRE ÉS AZ 1988 MÉTER MAGAS KASPROWY WIERCHRE RÉSZVÉTELI DÍJ: 730,5 FORINT JELENTKEZÉS ÉS FELVILÁGOSÍTÁS BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN, VALAMENNYI IBUSZ UTAZÁSI IRODÁBAN

Next