Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
Kedd, 1067. szeptember 12. Waovar Nemzet „E csodálatos technika birtokában nagyon vigyázzanak a világbékére” Lapozgatás a jubileumi kiállítás emlékkönyveiben A jubileumi kiállítást megtekintő szovjet párt- és kormányküldöttség az energetikai pavilon vendégkönyvébe a következő emléksorokat jegyezte be: »És a kiállítás a szovjet emberek számára azt a kellemes lehetőséget nyújtja, hogy megoszthatják barátaikkal eredményeiket, amelyeket a kommunista párt vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt ötven év alatt elértek. A kiállítás jól szolgálja az országaink közti tapasztalatcserét, s a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátságának további erősítését. A bejegyzést L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin és a szovjet küldöttség többi tagja írta alá. Kádár János és Fock Jenő a látogatás befejeztével ezt írta a vendégkönyvbe: »Köszönjük, hogy elhozták ezt a nagyszerű kiállítást, örülünk, hogy jelentős közönségsikere van. Gratulálunk, új, további nagyszerű eredményeket kívánunk a szovjet tudomány dolgozóinak. Szakemberek, diákok, háziasszonyok véleménye A vendégkönyvek az államférfiak megjelenése előtt félig megteltek már. Brezsnyev, Koszigin, Kádár János és Fock Jenő szavai mellett az ország minden részéből érkezett, s a legkülönfélébb foglalkozású emberek gondolatai, véleményei sorakoznak bennük. Ki tudná számon tartani, meddig terjedt már az ország különböző vidékén a kiállítás népszerűségének hatósugara, mert nap mint nap újabb városokból, falvakból érkezettek írják be nevüket a vendégkönyvekbe. Szakemberek, diákok, munkások, háziasszonyok, határőrök vették kezükbe a tollat, hogy leírják, amit éreznek és közölni akarnak. Azok, akik talán kevésbé járatosak a tudományok ismeretében, most egy fejlett tudomány lényeges titkait közérthető és látványos formában, több szempontból és sokféle módon megvilágítva ismerhették meg. Erről tanúskodnak a sokszor megható és szellemes, tudományos igényű és a szokványos formuláktól eltérő sorok, amelyek olykor csak egy mondatból állnak. »Még egy napot itt maradok, hogy a szovjet tudományos szakemberek munkáját közelebbről megismerjem — írta egyikük. „Szeretnék az űrhajóba ülni. A vendégkönyv betelt oldalai nemcsak a kiállítás népszerűségéről, hanem a kiállítást néző emberekről is vallanak. Egy első osztályos kisfiú csupa nagybetűvel írta be a nevét. Az iskolások földgolyót, virágot, űrrakétákat rajzoltak nevük mellé. Ambrus Klári, a Katica őrs tagja egy katicabogarat. Egy kisfiú vágya: »Szeretnék beülni az űrhajóba.Egy férj ezt jegyezte be: »A kiállítás nagyon tetszett. A feleségemnek is tetszett. Ez ritkaság, hogy neki valami tetszik. És akad, aki így közli benyomásait: "A kiállítás klassz.Vannak, akik lelkesedésükben alig találnak szavakat érzelmeik kifejezésére. -A Szovjetunió a korlátlan lehetőségek hazája.- »A Szovjetunió az államok csodája, a csodák állama■- »A Szovjetunió az ötvenéves fejlődés hősi korszakát nagyszerű kiállításban mutatja be. Ebben a gesztusban a személyes megbecsülést érzem — írják. »Hetven évet kellett megélnem, hogy ezeket a dolgokat láthassam.- Mintha csak látnánk azt a budapesti háziasszonyt, aki a tudománnyal való ismerkedés élményével csak most találkozott, mint bizonyára sokan mások is. Többen a látottak nyomán a jövő képét továbbformálják magukban, s a Vosztok fehér teste, az ezüstösen csillogó szputnyikok láttán így fogalmazódik meg bennük a hit: »A szocializmus győzelme a világon biztos, csak idő kérdése. »Bízom benne, hogy még az én korosztályom megéri az első űrhajósok leszállását idegen bolygón és az irányított termonukleáris reakciót« — írta egy látogató. »Egy magyar asszony- aláírás fölött ez a mondat áll:E csodálatos technika birtokában nagyon vigyázzanak a világbékére. Egy korszak nyitánya A vendégkönyv lapozgatása közben az is kiderül, hogy az idősebbek a technika rohamos fejlődésében, itt a kiállításon is az ifjúságuk ideje óta megtett utat mérik. -Talán úgy érezhetem magam, mint nagyapáink, amikor csodálták a Zeppelint. Egy korszak nyitánya, amit itt látunk, hallunk, s ez a korszak boldogabb lesz, mint nagyapáinké volt- — írta a felfedezés örömével egy idős ember. Szilágyi Andrásné keramikus talán régóta titkolt “■vallomása^:*Amikor Tyitov felrepült, minden vágyam az volt, hogy én is jelentkezhessek, sajnos, az öregeket nem használhatják.- Egy öregember kisbetűs egyetlen mondata: -Amit itt láttam, képzeletemet felülmúlta, le a kalappal a Szovjetunió előtt, nem tudom, jól írtam-e, nincs nálam szemüveg, üveg nélkül irtam, ahogy tudtam. Nincs ennél szebb ajándék .Örülök, hogy ebben a társadalmi rendszerben élek — írta a nyugdíjas Balogh Mihály. Egy veterán pilóta emlékezése: -Végigéltem az első világháborút. Én még fából, vászonból, biciklikerékből tákolt kis sárkánygépemmel repültem, 85 HP motorral, 90 kilométeres sebességgel.- Sorolhatnánk, idézhetnénk sokáig a gondolatokat. Egy rakodómunkás ceruzával írta a látottakról a következőt: -A hatalmas méretek, a lenyűgöző látvány csodálatos. A szovjet nép ennél szebb ajándékot nem tudott volna adni a technika csodálóinak, a magyar dolgozók őszinte örömére. Az 50. évfordulón a forradalom ma is élő részvevőinek soksok sikert, örömteljes életet kívánok.-Ebben a pavilonban különösen a színes tévé és a modern atommagfizikai kutatások eredményei bizonyítják a Szovjetunió hatalmas fejlődését az utóbbi ötven évben' — írta Kiss Imre budapesti lakos. "A Szovjetunió fejlődési tempója lenyűgöző, én különösen tudom értékelni, mert 1940-től 1948-ig dolgoztam a Szovjetunióban. Azóta húsz év telt el, minden becsületes ember örömmel figyeli a Szovjetunió eredményeit — jegyezte be a Csepeli Szerszámgépgyár egyik dolgozója. Zolna Antal gimnáziumi tanuló bejegyzése: »Nagyon sajnálom, hogy a BNV területének csak kis részén rendezték ezt a kiállítást.- És még egy, kis tanulmánynak is beillő írás részlete: -A Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat igazgatója voltam. Részt vehettem több, a Szovjetunióból érkezett energetikai berendezés szerelésén. Két éve nyugdíjas vagyok. A kiállításon is megragadott az energetikai berendezések impozáns mérete, egyszerűsége, a típustervek alkalmazása. Az új gazdaságirányítási rendszerben mindezt nálunk is következetesen alkalmazni kellene. Köszönöm a kiállítás tervezőinek és rendezőinek szolid, mértéktartó, éppen ezért a szakemberekre nagy hatású munkáját. T. E. PISTII SZÍNHÁZ A vígszínház kamaraszínháza (V., Váci utca 9. — Telefon: 180—292) SZÍNHÁZNYITÁS: SZEPTEMBER 23-ÁN, SZOMBATON MŰSORON: AZ IDŐ VASFOGA ÉJSZAKAI TELEFON * ÚJ BEMUTATÓK: SZEPTEMBER 30-ÁN GOGOL: EGY ŐRÜLT NAPLÓJA * OKTÓBER 6-ÁN R. WEINGARTEN: A NYÁR JEGYPÉNZTÁR: SZEPTEMBER 13-TÓL 13 ÓRÁTÓL 19.30 ÓRÁIG Gyógyvízkincsünk sokoldalú kihasználása a balneoklimatológusok programjában Két évtized után újra működik a több mint félévszázados múltra visszatekintő Magyar Balneoklimatológiai Egyesület. Feladata a gyógyforrások vizének hatását vizsgáló tudományág, a balneológia, valamint a klíma és az ember életműködésének kapcsolatát tanulmányozó klimatológia tudományának fejlesztése és új eredményeinek széles körű ismertetése. A klimatológiának döntő szerep jut a gyógyfürdők helyének megválasztásában, a klíma vizsgálatában, balneológusok és klímatalógusok együttműködésének eredményei segítik a gyógyító munkát. Az alaptudományok — a kémia, fizikokémia, biológia stb. — nagyarányú fejlődése jelentősen gyorsítja az orvostudomány fejlődését. Az újabb kutatási eljárások alkalmazásával a balneológiai kutatás terén is szép eredmények mutatkoznak. Dr. Frank Miklós kandidátushoz, a Magyar Balneoklimatológiai Egyesület elnökéhez fordultunk, hogy megtudjuk, milyen irányú a balneoklimatológiai fejlődés, élünk-e azzal a terápiás lehetőséggel, amit a gazdag magyar gyógyvízkincs nyújt. Nincs azonnali hatás . Gyógyvizeinkre és fürdőinkre a hazai mozgásszervi megbetegedések nagy száma és az idegenforgalom jelentős emelkedése ismét fokozottan ráterelte a figyelmet. A múlt évben megalakult Magyar Balneoklimatológiai Egyesületre hárul az a feladat, hogy a kutatási és terápiás eredményeket az ivó- és fürdőkúra terén egyaránt, széles körben ismertesse. A mozgásszervi megbetegedések (a reuma), a baleseti sérülések maradványainak utókezelése és a fürdőterápiával gyógyítható ortopédiai esetek mellett a balneoterápia kedvezően befolyásolja a krónikus nőgyógyászati megbetegedéseket is. Szólni kell az ivókúráról is, amelyet nem használunk ki jelentőségének megfelelően, pedig igen hatékony gyógyító tényező gyomorhurut, gyomorsavtúl képződés, a máj és epeutak megbetegedéseinek kezelésében és bélrenyheség esetében egyaránt — tájékoztatott az egyesület elnöke. A régebbi vizsgálati eljárásokkal a megbetegedések kezdeti szakaszában jelentkező minimális elváltozások nem voltak kimutathatók. A vizsgálati módszerek fejlődése előnyös változást hozott azzal, hogy lehetővé tette a kezdeti elváltozások felismerését és a betegség gyógyítását. Balaton vagy hegyvidék? — A gyógyvizek hatása nem mutatkozik azonnal. Hetekre van szükség, amíg a szervezetben végbemenő minimális mennyiségi változások összegeződnek és a beteg állapota javulást mutat. A fürdő- vagy ivókúra fokozatosan kifejlődő hatása befolyásolja az enzimek és sejtek megváltozott funkcióit. Ez a körülmény új szempontokat nyújt a balneológiai kutatás szemléletének kialakításához. A kutatómunkában igen fontos szerep jut társtudományunknak, az orvosmeteorológiának is. Erről talán beszéljen az egyesület főtitkára, dr. Kérdő István kandidátus — adja át a szót dr. Frank Miklós munkatársának. — A különböző klimatológiai területek felmérése után azok orvosi javallatait dolgozzuk ki: hol, milyen beteg számára nyílik a legelőnyösebb gyógyulási lehetőség. Néhány üdülőterület klimatikus feldolgozása már megtörtént. Nem javasoljuk például a magas vérnyomásos, pajzsmirigytúlműködéses betegeidnek az erős napsugárzású Balatont. Számukra a középmagas hegyvidék erdős klímája az ideális klimatológiai szempontból. Az egészséges szervezet regenerációjára viszont igen kedvezően hatnak a Balaton klimatológiai viszonyai, hogy csupán néhány példát említsek. Fontos teendőnk kialakítani a baráti országokkal az egységes klimatológiai és balneológiai együttműködést. Ily módon az Északi-tengertől amagyar tengerig", a Balatonig, megközelítően azonos szempontok szerint történhet majd a klimatológiai értékelés, amelyhez a magyar orvosklimatológusok saját kutatási eredményeikkel járulnak hozzá. Befejezésül a Balneoklimatológiai Egyesület elnöke a gyógyfürdők idegenforgalommal kapcsolatos jelentőségét hangoztatta. Fürdőkultúránk érdekében — Ha a külföldről hazánkba látogató fürdővendégek számára lehetőség nyílnék értékes gyógyforrásaink és fürdőink igénybevételére, jóval hosszabb lenne a vendégek átlagos tartózkodási ideje. Követésre méltó a baráti országok példamutatása, így például a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország fejlett fürdőkultúrája, amely mögött elmaradunk. Az NDK-beli Bad Elsterben e hó végén kerül sor egy koordinációs konferenciára, amelyen mi is részt veszünk. Szeretném hinni, hogy ennek az értékes tapasztalatcserének az eredményei hamarosan mutatkoznak majd a magyar balneoklimatológia területén is. Lelkes szakemberek szeretnék előbbre vinni a magyar fürdőkultúra ügyét, értékes gyógyvizeink felhasználását. Reméljük, hogy mind a hazai, mind a külföldi betegek érdekében az illetékesek hatékony segítséget nyújtanak majd ehhez a munkához és a kezdeti lépések után a magyar fürdőügy végre gyors fejlődésnek indul. F. R. JS Az utolsó csengetés Az öreg tanító keze kérges, arca napszítta. Sötét ünneplő ruhájában feszélyezetten mozog. A pusztán, ahol 16 évig tanított, ritkán adódott alkalom, hogy felöltse. A pécsi Nádor Szálló éttermében fáradt, fakó tekintete nyugtalanul röpdös társain, akik ezen a napon szintén megkapták azobsitot nyugdíjba mennek. Sürgetné is, meg is állíttaná az idő múlását. Mert szép ez a nap, de kínokat is szül. Szép, hogy gondoltak rájuk, s ilyen bensőségesen köszönték meg három-négy évtizedes tevékenykedésüket a megye vezetői. Fájó azonban annak a tudata, hogy ki kell állni a sorból. Szalai János Péterfapuszta volt tanítója, mindenki János bácsija az előtte álló pohárra mered és hangja távolról érkezik. — Nem akartam én egyáltalán tanító lenni. Mérnöki pályára vágytam. Apám ötholdas kisparaszt volt itt Baranyában és vagy a földhöz, vagy a jószágokhoz kellett volna nyúlni, ha egyetemre megyek. Nem indíthattam el őket az elszegényedés útján. A tanítóképző elvégzése után, 1921-ben Hirics községbe került. Egyedül tanította a hat osztályt, és ahogy teltek a hónapok, mindjobban kiteljesedett benne a hivatástudat, nemes, szép feladatának átérzése. — Hamar rájöttem, hogy milyen sokat tudok tenni így a parasztfajtámért. Ez feledtetett velem minden bajt, nélkülözésit. Amikor a hiricsi iskolát átvettem, a tanítási színvonal nagyon alacsony volt benne ... Nem jó! — rázza meg a fejét. — Itt öndicséret következnek. Én arra neveltem a gyerekeket: mindig legyenek becsületesek, szerények. Most nem szeretném ezt magam megsérteni. Életének, munkájának egyegy darabját csak rákérdezésekkel, nagy kerülőkkel lehet felderíteni. Annyira szerény, annyira tart attól, hogy többre értékelik, mint megérdemelné. Kórós községben a felszabadulást követően ő volt az első földosztó. Életre hívta a község demokratikus szervezeteit, intézményeit Állandóan buzdította az embereket az újra, a jóra, segített nekik eligazodni a világ dolgaiban. Rágalmak, vádaskodások is érték. Nem törődött velük. Tudta, akkor jár jó úton, akkor hű önmagához, ha nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is tanító marad. A Szigetvár melletti pusztát, Péterjét is maga választotta 1951-ben. Senki nem akart oda menni tanítani. A pusztán, ahová kövesút sem vezetett, 36 család élt. Az egytantermes iskola a volt intéző lakásában működött a nagy, de teljesen elhanyagolt parkban. Feleségével együtt fáradhatatlanul gyomlálták a gazt, irtották a bozótot. A parkban is, a fejekben is. Küzdöttek, hogy legyen a pusztának boltja, jó ivóvizű kútja, mozija, villanya. S lett mindegyik. — Most hetente kétszer van mozielőadás. A 36 családból csak kettőnek nincs még rádiója, tévéantenna 17 nyúlik a magasba. Minden családhoz jár valamilyen napilap vagy hetilap. A mi pusztánk már nem a régi érteleimben vett puszta. Nehezen is értem, miért idegenkednek tőle anynyira a fiatal kollégák. A művelődésügyi szervek, a tanácsok rengeteg segítséget adnak. A tanítón múlik, milyenné teszi benne a maga és környezete életét. Saját képére formálhatja az embereket. Növendékei közül tanár, mérnök is került ki. Úgy készítette fel tanítványait, hogy sem az általános iskola felsőtagozatában, sem a gimnáziumokban, technikumokban nem érezték a pusztai iskola hátrányát. Az iskola ragyog a tisztaságtól. Minden gyereknek egészségügyi csomagja volt, benne pohár, törülköző. Szappan, fogkrém, cipőkefe. — Utódom fiatal, hivatást érző tanító lesz. A megyei lapnak nyilatkozva elmondta: tudja, sok nehézség, sok probléma vár rá Péterfapusztán. Én úgy érzem, nem olyan sok. Egy dolog mindenesetre komoly feladat elé állítja: a tanítás eddigi színvonalának a tartása. Mert én mindent elkövettem, hogy az utódom ne mondhassa:rengeteg munkát hagyott rám a vén szamár ...« A napokban bejöttek Pécsre lakni. Mihez fog kezdeni szabad idejével, még nem tudja. Most is éppúgy felkel fél ötkor, mint a pusztán. Kimegy majd néha felesége szőlőjébe, amelyet sógora művel, és segít neki. Időnként Péterfára is ellátogat. — Úgy éltünk mi ott a pusztán, 36 család, mintha valamennyien testvérek lennénk. Úgy is búcsúztattak el.. . — mondja halkan és fátyol ereszkedik a szemére. A szeptember elsejei évnyitóra kiment a pusztára, de a tanterembe már nem mert bemenni. A fák alól hallgatta a csengetést Számára az utolsót . Az idő eljárt, 67 éves vagyok. Hat évet így is ráhúztam a nyugdíjamra. Ennyivel tanítottam tovább, mint muszáj lett volna. Azon a pályán, amelyre egyáltalán nem vágytam. Szótlanul ülünk. Szalai János félig lehunyja szemét. A csengőre figyelhet. A gyerekzsivajra a hajdani uradalom parkjában, a krétaszagú tanteremben. Kinézünk a Nádor ablakán, előttünk napsütésben fürdik a tér. Hangjából szelíd békesség, megnyugvás árad. — Szeptember van, de látja, milyen ereje van még a napnak... Keserű Ernő Újabb emlékérmeket alapított a jubiláló Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Szeptember 12—16 között ünnepli az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület fennállásának hetvenötödik évfordulóját, egyúttal száz esztendeje annak, hogy megjelent a Bányászati és Kohászati Lapok. A jubileum alkalmából az egyesület az eddigi emlékérmek mellé újabb három emlékérmet alapít. A felszabadulást követő időszakban két emlékérmet alapított. Az egyiket Mikoviny Sámuelről, a XVIII. század legnagyobb magyar mérnökéről nevezte el. Mikovány Sámuel az 1735-ben alapított selmeci bányatisztképző tanintézet tanára volt, a térképészetnek, valamint a vízi- és középítkezésnek európai hírű mérnöke. Néhány év előtt Pech Antalról, a múlt század legnagyobb magyar bányászáról alapítottak emlékérmet. Most Kerpely Antalnak, Zsigmondy Vilmosnak és Sóltz Vilmosnak emlékére alapítottak egyesületi érmet. Kerpely Antal az egykori selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémián a vaskohászat tanszékvezető tanára volt, és a magyar vaskohászat újjáteremtőjeként tartják számon, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1866-ban kezdte mélyfúrásait, és tíz esztendőn át sikerrel folytatta az artézi kutak fúrását a vízszegény Alföld ellátására ; munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia ugyancsak tagjának választotta. Sóltz Vilmos, akiről a harmadik új emlékérmet nevezték el, a selmeci akadémián Kerpely Antal utóda volt a vaskohászati tanszéken, majd 1892-ben, hetvenöt évvel ezelőtt ő alapította az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet. Az új emlékérmeket a bányászatban és kohászatban kiemelkedő eredményeket elért egyesületi tagoknak első ízben a szeptember 12-i jubileumi közgyűlésen adják át. (kdi)