Magyar Nemzet, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-12 / 215. szám

Kedd, 1067. szeptember 12. Waovar Nemzet „E csodálatos technika birtokában nagyon vigyázzanak a világbékére” Lapozgatás a jubileumi kiállítás emlékkönyveiben A jubileumi kiállítást meg­tekintő szovjet párt- és kor­mányküldöttség az energetikai pavilon vendégkönyvébe a kö­vetkező emléksorokat jegyez­te be: »És a kiállítás a szovjet emberek számára azt a kelle­mes lehetőséget nyújtja, hogy megoszthatják barátaikkal eredményeiket, amelyeket a kommunista párt vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt ötven év alatt elértek. A kiállítás jól szolgálja az országaink közti tapasztalatcserét, s a magyar és a szovjet nép megbontha­tatlan testvéri barátságának további erősítését.­ A bejegy­zést L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin és a szovjet küldött­ség többi tagja írta alá. Kádár János és Fock Jenő a látogatás befejeztével ezt írta a vendégkönyvbe: »Köszönjük, hogy elhozták ezt a nagyszerű kiállítást, örü­lünk, hogy jelentős közönség­­sikere van. Gratulálunk, új, további nagyszerű eredménye­ket kívánunk a szovjet tudo­mány dolgozóinak.­ Szakemberek, diákok, háziasszonyok véleménye A vendégkönyvek az állam­férfiak megjelenése előtt félig megteltek már. Brezsnyev, Koszigin, Kádár János és Fock Jenő szavai mellett az ország minden részéből érkezett, s a legkülönfélébb foglalkozású emberek gondolatai, vélemé­nyei sorakoznak bennük. Ki tudná számon tartani, meddig terjedt már az ország külön­böző vidékén a kiállítás nép­­szerűségének hatósugara, mert nap mint nap újabb városok­ból, falvakból érkezettek ír­ják be nevüket a vendégköny­vekbe. Szakemberek, diákok, munkások, háziasszonyok, ha­tárőrök vették kezükbe a tol­lat, hogy leírják, amit éreznek és közölni akarnak. Azok, akik talán kevésbé járatosak a tudományok ismeretében, most egy fejlett tudomány lé­nyeges titkait közérthető és látványos formában, több szempontból és sokféle mó­don megvilágítva ismerhették meg. Erről tanúskodnak a sokszor megható és szellemes, tudományos igényű és a szok­ványos formuláktól eltérő so­rok, amelyek olykor csak egy mondatból állnak. »Még egy napot itt maradok, hogy a szovjet tudományos szakem­berek munkáját közelebbről megismerjem­ — írta egyi­kük. „Szeretnék az űrhajóba ülni. A vendégkönyv betelt olda­lai nemcsak a kiállítás nép­szerűségéről, hanem a kiállí­tást néző emberekről is valla­nak. Egy első osztályos kisfiú csupa nagybetűvel írta be a nevét. Az iskolások földgolyót, virágot, űrrakétákat rajzoltak nevük mellé. Ambrus Klári, a Katica őrs tagja egy katica­bogarat. Egy kisfiú vágya: »Szeretnék beülni az űrhajó­ba.­Egy férj ezt jegyezte be: »A kiállítás nagyon tetszett. A fe­leségemnek is tetszett. Ez rit­kaság, hogy neki valami tet­szik.­ És akad, aki így közli benyomásait: "A kiállítás klassz.­Vannak, akik lelkesedésük­ben alig találnak szavakat ér­zelmeik kifejezésére. -A Szov­jetunió a korlátlan lehetősé­gek hazája.- »A Szovjetunió az államok csodája, a csodák állama■- »A Szovjetunió az ötvenéves fejlődés hősi kor­szakát nagyszerű kiállításban mutatja be. Ebben a gesztus­ban a személyes megbecsülést érzem­ — írják. »Hetven évet kellett megélnem, hogy ezeket a dolgokat láthassam.- Mint­ha csak látnánk azt a buda­pesti háziasszonyt, aki a tu­dománnyal való ismerkedés élményével csak most találko­zott, mint bizonyára sokan mások is. Többen a látottak nyomán a jövő képét továbbformálják magukban, s a Vosztok fehér teste, az ezüstösen csillogó szputnyikok láttán így fogal­mazódik meg bennük a hit: »A szocializmus győzelme a világon biztos, csak idő kérdé­se.­ »Bízom benne, hogy még az én korosztályom megéri az első űrhajósok leszállását ide­gen bolygón és az irányított termonukleáris reakciót« — írta egy látogató. »Egy magyar asszony- aláírás fölött ez a mondat áll:­­E csodálatos technika birtokában nagyon vigyázzanak a világbékére.­ Egy korszak nyitánya A vendégkönyv lapozgatása közben az is kiderül, hogy az idősebbek a technika rohamos fejlődésében, itt a kiállításon is az ifjúságuk ideje óta meg­tett utat mérik. -Talán úgy érezhetem magam, mint nagy­apáink, amikor csodálták a Zeppelint. Egy korszak nyitá­nya, amit itt látunk, hallunk, s ez a korszak boldogabb lesz, mint nagyapáinké volt- — ír­ta a felfedezés örömével egy idős ember. Szilágyi Andrásné keramikus talán régóta titkolt “■vallomása^:­­*Amikor Tyitov felrepült, minden vágyam az volt, hogy én is jelentkezhes­sek, sajnos, az öregeket nem használhatják.- Egy öregem­ber kisbetűs egyetlen monda­ta: -Amit itt láttam, képzele­temet felülmúlta, le a kalap­pal a Szovjetunió előtt, nem tudom, jól írtam-e, nincs ná­lam szemüveg, üveg nélkül ir­tam­, ahogy tudtam.­ Nincs ennél szebb ajándék .Örülök, hogy ebben a tár­sadalmi rendszerben élek­ — írta a nyugdíjas Balogh Mi­hály. Egy veterán pilóta em­lékezése: -Végigéltem az első világháborút. Én még fából, vászonból, biciklik­erékből tá­­kolt kis sárkánygépemmel re­pültem, 85 HP motorral, 90 kilométeres sebességgel.-­ Sorolhatnánk, idézhetnénk sokáig a gondolatokat. Egy ra­kodómunkás ceruzával írta a látottakról a következőt: -A hatalmas méretek, a lenyűgö­ző látvány csodálatos. A szov­jet nép ennél szebb ajándékot nem tudott volna adni a tech­nika csodálóinak, a magyar dolgozók őszinte örömére. Az 50. évfordulón a forradalom ma is élő részvevőinek sok­sok sikert, örömteljes életet kívánok.­-Ebben a pavilonban külö­nösen a színes tévé és a mo­dern atommagfizikai kutatá­sok eredményei bizonyítják a Szovjetunió hatalmas fejlődé­sét az utóbbi ötven évben­' — írta Kiss Imre budapesti la­kos. "A Szovjetunió fejlődési tempója lenyűgöző, én különö­sen tudom értékelni, mert 1940-től 1948-ig dolgoztam a Szovjetunióban. Azóta húsz év telt el, minden becsületes em­ber örömmel figyeli a Szovjet­unió eredményeit­ — jegyezte be a Csepeli Szerszámgépgyár egyik dolgozója. Zolna Antal gimnáziumi tanuló bejegyzé­se: »Nagyon sajnálom, hogy a BNV területének csak kis ré­szén rendezték ezt a kiállí­tást.-­ És még egy, kis tanulmány­nak is beillő írás részlete: -A Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat igazgatója voltam. Részt vehettem több, a Szovjetunióból érkezett energetikai berendezés szere­lésén. Két éve nyugdíjas va­gyok. A kiállításon is megra­gadott az energetikai berende­zések impozáns mérete, egy­szerűsége, a típustervek alkal­mazása. Az új gazdaságirá­nyítási rendszerben mindezt nálunk is következetesen al­kalmazni kellene. Köszönöm a kiállítás tervezőinek és rende­zőinek szolid, mértéktartó, ép­pen ezért a szakemberekre nagy hatású munkáját.­ T. E. PISTII SZÍ­N­HÁZ A vígszínház kamaraszínháza (V., Váci utca 9. — Telefon: 180—292) SZÍNHÁZNYIT­ÁS: SZEPTEMBER 23-ÁN, SZOMBATON MŰSORON: AZ IDŐ VASFOGA ÉJSZAKAI TELEFON * ÚJ BEMUTATÓK: SZEPTEMBER 30-ÁN GOGOL: EGY ŐRÜLT NAPLÓJA * OKTÓBER 6-ÁN R. WEINGARTEN: A NYÁR JEGYPÉNZTÁR: SZEPTEMBER 13-TÓL 13 ÓRÁTÓL 19.30 ÓRÁIG Gyógyvízkincsü­nk sokoldalú kihasználása a balneoklimatológusok programjában Két évtized után újra mű­ködik a több mint félévszáza­dos múltra visszatekintő Magyar Balneoklimatológiai Egyesület. Feladata a gyógy­források vizének hatását vizs­gáló tudományág, a balneoló­gia, valamint a klíma és az ember életműködésének kap­csolatát tanulmányozó klima­tológia tudományának fejlesz­tése és új eredményeinek szé­les körű ismertetése. A klima­tológiának döntő szerep jut a gyógyfürdők helyének megvá­lasztásában, a klíma vizsgála­tában, balneológusok és klí­matal­ógusok­ együttműködésé­nek eredményei segítik a gyó­gyító munkát. Az alaptudományok — a kémia, fizikokémia, biológia stb. — nagyarányú fejlődése jelentősen gyorsítja az orvos­­tudomány fejlődését. Az újabb kutatási eljárások alkalmazá­sával a balneológiai kutatás terén is szép eredmények mu­tatkoznak. Dr. Frank Miklós kandidá­tushoz, a Magyar Balneokli­matológiai Egyesület elnöké­hez fordultunk, hogy megtud­juk, milyen irányú a balneo­klimatológiai fejlődés, élünk-e azzal a terápiás lehetőséggel, amit a gazdag magyar gyógy­vízkincs nyújt. Nincs azonnali hatás . Gyógyvizeinkre és für­dőinkre a hazai mozgásszervi megbetegedések nagy száma és az idegenforgalom jelentős emelkedése ismét fokozottan ráterelte a figyelmet. A múlt évben megalakult Magyar Bal­­neoklimatológiai Egyesületre hárul az a feladat, hogy a ku­tatási és terápiás eredménye­ket az ivó- és fürdőkúra terén egyaránt, széles körben ismer­tesse. A mozgásszervi megbe­tegedések (a reuma), a balese­ti sérülések maradványainak utókezelése és a fürdőterápiá­val gyógyítható ortopédiai ese­tek mellett a balneoterápia kedvezően befolyásolja a kró­nikus nőgyógyászati megbete­gedéseket is. Szólni kell az ivókúráról is, amelyet nem használunk ki jelentőségének megfelelően, pedig igen haté­kony gyógyító tényező gyo­morhurut, gyomorsa­vtúl kép­ződés, a máj és epeutak meg­betegedéseinek kezelésében és bélrenyheség esetében egy­aránt — tájékoztatott az egye­sület elnöke. A régebbi vizsgálati eljárá­sokkal a megbetegedések kez­deti szakaszában jelentkező minimális elváltozások nem voltak kimutathatók. A vizs­gálati módszerek fejlődése elő­nyös változást hozott azzal, hogy lehetővé tette a kezdeti elváltozások felismerését és a betegség gyógyítását. Balaton vagy hegyvidék? — A gyógyvizek hatása nem mutatkozik azonnal. Hetekre van szükség, amíg a szervezet­ben végbemenő minimális mennyiségi változások össze­­geződnek és a beteg állapota javulást mutat. A fürdő- vagy ivókúra fokozatosan kifejlődő hatása befolyásolja az enzi­mek és sejtek megváltozott funkcióit. Ez a körülmény új szempontokat nyújt a balneo­lógiai kutatás szemléletének kialakításához. A kutatómun­kában igen fontos szerep jut társtudományunknak, az or­vosmeteorológiának is. Erről talán beszéljen az egyesület főtitkára, dr. Kérdő István kandidátus — adja át a szót dr. Frank Miklós munkatár­sának. — A különböző klimatoló­giai területek felmérése után azok orvosi javallatait dolgoz­zuk ki: hol, milyen beteg szá­mára nyílik a legelőnyösebb gyógyulási lehetőség. Néhány üdülőterület klimatikus fel­dolgozása már megtörtént. Nem javasoljuk például a ma­gas vérnyomásos, pajzsmirigy­­túlműködéses betegeidnek az erős napsugárzású Balatont. Számukra a középmagas hegy­vidék erdős klímája az ideális klimatológiai szempontból. Az egészséges szervezet regenerá­ciójára viszont igen kedvezően hatnak a Balaton klimatoló­giai viszonyai, hogy csupán néhány példát említsek. Fon­tos teendőnk kialakítani a ba­ráti országokkal az egységes klimatológiai és balneológiai együttműködést. Ily módon az Északi-tengertől a­­­magyar tengerig", a Balatonig, meg­közelítően azonos szempontok szerint történhet majd a kli­matológiai értékelés, amely­hez a magyar orvosklimatoló­­gusok saját kutatási eredmé­nyeikkel járulnak hozzá. Befejezésül a Balneoklima­tológiai Egyesület elnöke a gyógyfürdők idegenforgalom­mal kapcsolatos jelentőségét hangoztatta. Fürdőkultúránk érdekében — Ha a külföldről hazánk­ba látogató fürdővendégek számára lehetőség nyílnék ér­tékes gyógyforrásaink és für­dőink igénybevételére, jóval hosszabb lenne a vendégek át­lagos tartózkodási ideje. Kö­vetésre méltó a baráti orszá­gok példamutatása, így pél­dául a Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Lengyelország fejlett fürdőkultúrája, amely mögött elmaradunk. Az NDK-beli Bad Elsterben e hó végén ke­rül sor egy koordinációs kon­ferenciára, amelyen mi is részt veszünk. Szeretném hin­ni, hogy ennek az értékes ta­pasztalatcserének az eredmé­nyei hamarosan mutatkoznak majd a magyar balneoklima­­tológia területén is. Lelkes szakemberek szeret­nék előbbre vinni a magyar fürdőkultúra ügyét, értékes gyógyvizeink felhasználását. Reméljük, hogy mind a hazai, mind a külföldi betegek érde­kében az illetékesek hatékony segítséget nyújtanak majd eh­hez a munkához és a kezdeti lépések után a magyar fürdő­ügy végre gyors fejlődésnek indul. F. R. JS Az utolsó csengetés Az öreg tanító keze kér­ges, arca napszítta. Sötét ün­neplő ruhájában feszélyezet­­ten mozog. A pusztán, ahol 16 évig tanított, ritkán adódott alkalom, hogy felöltse. A pécsi Nádor Szálló étter­mében fáradt, fakó tekintete nyugtalanul röpdös társain, akik ezen a napon szintén megkapták az­­obsitot nyug­díjba mennek. Sürgetné is, meg is állíttaná az idő múlá­sát. Mert szép ez a nap, de kínokat is szül. Szép, hogy gondoltak rájuk, s ilyen ben­sőségesen köszönték meg há­rom-négy évtizedes tevékeny­kedésüket a megye vezetői. Fájó azonban annak a tuda­ta, hogy ki kell állni a sorból. Szalai János Péterfapuszta volt tanítója, mindenki János bácsija az előtte álló pohárra mered és hangja távolról ér­kezik. — Nem akartam én egyál­talán tanító lenni. Mérnöki pályára vágytam. Apám öt­holdas kisparaszt volt itt Ba­ranyában és vagy a földhöz, vagy a jószágokhoz kellett volna nyúlni, ha egyetemre megyek. Nem indíthattam el őket az elszegényedés útján. A tanítóképző elvégzése után, 1921-ben Hirics község­be került. Egyedül tanította a hat osztályt, és ahogy teltek a hónapok, mindjobban kitelje­sedett benne a hivatástudat, nemes, szép feladatának átér­­zése. — Hamar rájöttem, hogy milyen sokat tudok tenni így a paraszt­fajtámért. Ez feled­tetett velem minden bajt, nél­külözésit. Amikor a hiricsi is­kolát átvettem, a tanítási szín­vonal nagyon alacsony volt benne ... Nem jó! — rázza meg a fejét. — Itt öndicséret következnek. Én arra nevel­tem a gyerekeket: mindig le­gyenek becsületesek, szeré­nyek. Most nem szeretném ezt magam megsérteni. Életének, munkájának egy­­egy darabját csak rákérdezé­sekkel, nagy kerülőkkel lehet felderíteni. Annyira szerény, annyira tart attól, hogy többre értékelik, mint megérdemelné. Kórós községben a felszabadu­lást követően ő volt az első földosztó. Életre hívta a község demokratikus szervezeteit, in­tézményeit Állandóan buzdí­totta az embereket az újra, a jóra, segített nekik eligazodni a világ dolgaiban. Rágalmak, vádaskodások is érték. Nem törődött velük. Tudta, akkor jár jó úton, akkor hű önma­gához, ha nemcsak az iskolá­ban, hanem azon kívül is taní­tó marad. A Szigetvár melletti pusz­tát, Péterjét is maga válasz­totta 1951-ben. Senki nem akart oda menni tanítani. A pusztán, ahová kövesút sem vezetett, 36 család élt. Az egy­­tantermes iskola a volt intéző lakásában működött a nagy, de teljesen elhanyagolt park­ban. Feleségével együtt fárad­hatatlanul gyomlálták a gazt, irtották a bozótot. A parkban is, a fejekben is. Küzdöttek, hogy legyen a pusztának bolt­ja, jó ivóvizű kútja, mozija, villanya. S lett mindegyik. — Most hetente kétszer van mozielőadás. A 36 családból csak kettőnek nincs még rá­diója, tévé­antenna 17 nyúlik a magasba. Minden családhoz jár valamilyen napilap vagy hetilap. A mi pusztánk már nem a régi érteleimben vett puszta. Nehezen is értem, miért idegenkednek tőle any­­nyira a fiatal kollégák. A mű­velődésügyi szervek, a taná­csok rengeteg segítséget ad­nak. A tanítón múlik, milyen­né teszi benne a maga és kör­nyezete életét. Saját képére formálhatja az embereket. Növendékei közül tanár, mérnök is került ki. Úgy ké­szítette fel tanítványait, hogy sem az általános iskola felső­­tagozatában, sem a gimnáziu­mokban, technikumokban nem érezték a pusztai iskola hátrányát. Az iskola ragyog a tisztaságtól. Minden gyerek­nek egészségügyi csomagja volt, benne pohár, törülköző. Szappan, fogkrém, cipőkefe. — Utódom fiatal, hivatást érző tanító lesz. A megyei lap­nak nyilatkozva elmondta: tudja, sok nehézség, sok prob­léma vár rá Péterfapusztán. Én úgy érzem, nem olyan sok. Egy dolog mindenesetre ko­moly feladat elé állítja: a ta­nítás eddigi színvonalának a tartása. Mert én mindent el­követtem, hogy az utódom ne mondhassa:­­rengeteg munkát hagyott rám a vén szamár ...« A napokban bejöttek Pécs­re lakni. Mihez fog kezdeni szabad idejével, még nem tud­ja. Most is éppúgy felkel fél ötkor, mint a pusztán. Kimegy majd néha felesége szőlőjébe, amelyet sógora művel, és segít neki. Időnként Péterfára is el­látogat. — Úgy éltünk mi ott a pusztán, 36 család, mintha va­lamennyien testvérek lennénk. Úgy is búcsúztattak el.. . — mondja halkan és fátyol ereszkedik a szemére. A szeptember elsejei évnyi­tóra kiment a pusztára, de a tanterembe már nem mert be­menni. A fák alól hallgatta a csengetést Számára az utol­sót . Az idő eljárt, 67 éves va­gyok. Hat évet így is ráhúz­tam a nyugdíjamra. Ennyivel tanítottam tovább, mint mu­száj lett volna. Azon a pályán, amelyre egyáltalán nem vágy­tam. Szótlanul ülünk. Szalai Já­nos félig lehunyja szemét. A csengőre figyelhet. A gyerek­zsivajra a hajdani uradalom parkjában, a krétaszagú tan­teremben. Kinézünk a Nádor ablakán, előttünk napsütésben fürdik a tér. Hangjából szelíd békesség, megnyugvás árad. — Szeptember van, de lát­ja, milyen ereje van még a napnak... Keserű Ernő Újabb emlékérmeket alapított a jubiláló Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Szeptember 12—16 között ünnepli az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye­sület fennállásának hetven­­ötödik évfordulóját, egyúttal száz esztendeje annak, hogy megjelent a Bányászati és Ko­hászati Lapok. A jubileum al­kalmából az egyesület az ed­digi emlékérmek mellé újabb három emlékérmet alapít. A felszabadulást követő idő­szakban két emlékérmet ala­pított. Az egyiket Mikoviny Sámuelről, a XVIII. század legnagyobb magyar mérnöké­ről nevezte el. Mi­kovány Sá­muel az 1735-ben alapított sel­­meci bányatisztképző taninté­zet tanára volt, a térképészet­nek, valamint a vízi- és köz­építkezésnek európai hírű mérnöke. Néhány év előtt Pech Antalról, a múlt század legnagyobb magyar bányászá­ról alapítottak emlékérmet. Most Kerpely Antalnak, Zsigmondy Vilmosnak és Sóltz Vilmosnak emlékére alapítot­tak egyesületi érmet. Kerpely Antal az egykori selmeci Bá­nyászati és Erdészeti Akadé­mián a vaskohászat tanszék­­vezető tanára volt, és a ma­gyar vaskohászat újjáteremtő­­jeként tartják számon, a Ma­gyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Zsig­mondy Vilmos bányamérnök 1866-ban kezdte mélyfúrásait, és tíz esztendőn át sikerrel folytatta az artézi kutak fúrá­sát a vízszegény Alföld ellátá­sára ; munkásságáért a Ma­gyar Tudományos Akadémia ugyancsak tagjának választot­ta. Sóltz Vilmos, akiről a har­madik új emlékérmet nevez­ték el, a selmeci akadémián Kerpely Antal utóda volt a vaskohászati tanszéken, majd 1892-ben, hetvenöt évvel ez­előtt ő alapította az Orszá­gos Magyar Bányászati és Ko­hászati Egyesületet. Az új emlékérmeket a bá­nyászatban és kohászatban ki­emelkedő eredményeket elért egyesületi tagoknak első ízben a szeptember 12-i jubileumi közgyűlésen adják át. (kdi)

Next