Magyar Nemzet, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

2 megszólaltak a partizánok ak­navető ütegei. A jelentések szerint a löve­dékek a palotától mintegy 45 méternyire csapódtak le. Több ember megsebesült és meg­­rongálódtak az épület előtt vá­rakozó gépkocsik­. A palota vendégei között ez­úttal nem tört ki pánik, mert úgy gondolták, hogy az ő tisz­teletükre leadott díszlövések­ről van szó. Amikor kiderült, hogy a palota közelében par­tizánok éles lövedékei robban­tak, Thieu elnök azzal igyeke­zett megnyugtatni Hum­ph­rey amerikai alelnököt és kísére­tét, hogy »­mi már hozzászok­tunk az ilyen támadásokhoz«. A saigoni hatóságok hajtó­­vadászatot indítottak a táma­dás végrehajtóinak kézrekerí­­tésére — egyelőre eredmény nélkül. Humphrey alelnök hétfőn és kedden megbeszéléseket foly­tatott Thieu elnökkel és Ky alelnökkel Jól értesült körök szerint az alelnök a dél-viet­nami rendszer vezetőit az Egyesült Államok további tá­mogatásáról biztosította, majd hangoztatta, az Egyesült Álla­mok vezetőit nyugtalansággal tölti el a Dél-Vietnamban és mindenekelőtt a dél-vietnami hadseregben elburjánzott kor­rupció. A BYT elnökség­ének okmányai Vietnamról, az európai biztonságról és a Közel-Keletről A Béke-világtanács elnöksé­gének leningrádi ülésszakán két határozatot és egy nyilat­kozatot fogadtak el A határo­zatok a vietnami helyzettel, illetve az európai biztonság­gal foglalkoznak, míg a nyi­latkozat a­­ közel-keleti viszo­nyokat elemzi. A vietnami határozat elíté­lően állapítja meg, hogy az Egyesült Államok kormánya a vietnami agresszió folytatásá­val, különösen pedig Hai­­phong és Hanoi bombázásá­nak fokozásával — saját állí­tásait cáfolva — nem a had­műveletek beszüntetésére, ha­nem a háború kiterjesztésére törekszik. A BVT elnöksége kifejezi azt a véleményét, hogy a viet­nami háború elleni küzdelem kedvező körülmények között folyik. Az amerikai fegyveres erők kegyetlenkedése a gyen­geség megnyilvánulása és az emberekre éppen ellentétes hatást gyakorol, mint az ag­­resszorok várják. A BVT el­nöksége megállapítja, hogy minden országban növeked­nek a béke­erőd és az Egye­sült Államokban a vietnami agresszió elleni küzdelem har­cos szellemű tömegmozgalom­má válik. Az európai határozat sze­rint az enyhülésre irányuló politikának az európai terü­leti status quo fenntartásából, a­ jelenlegi európai államhatá­rok tiszteletben tartásából kell kiindulnia, ide értve a két német állam határát is. Meg "kiéll tiltani a nukleáris fegyverek európai elterjeszté­sét és meg kell kötni az atom­­­sorompó-szerződést. A határozat a továbbiakban rámutat,­ hogy­ az Egyesült Ál­lamok kormánya nem akar le­mondani európai politikai, gazdasági és katonai pozíciói­ról, és "globális­ stratégiájá­ban", partnerként is Német Szövetségi Köztársaságra tá­maszkodik. Komoly veszély támadt Dél- Európában is a görög katonai puccs, továbbá a 6. amerikai flottának a földközi térség­ben való állandó jelenléte miatt A Béke-világtanács el­nöksége szívesen látná egy ér­tekezlet összehívását az euró­pai biztonság és együttműkö­dés ügyében és hajlandó együttműködni Európa összes politikai, társadalmi és béke­­erőivel e célért. A Közel-Keletről kiadott nyilatkozat hangoztatja: A Béke-világta­nács elnök­sége ismételten elítéli az iz­raeli agressziót és kijelenti, hogy a Közel-Kelet és az egész világ békéje és bizton­sága, a népek nemzeti füg­getlensége szempontjából el­sőrendű fontosságú kérdés az izraeli fegyveres erők hala­déktalan kivonása az 1967 jú­niusában elfoglalt arab terü­letekről. Ez az első elengedhe­tetlenül szükséges intézkedés, amelynek a térség igazságos békéjét biztosító politikai ren­dezésre kell vezetnie. Ha ez a feltétel a legközelebbi jövőben nem teljesül, akkor komoly veszély forog fenn, hogy ki­újul a fegyveres konfliktus.­­ (Moszkva, TASZSZ) Ra­tifikálásra ajánlotta a Legfel­ső Tanács Elnökségének a szov­jet parlament két házának külügyi bizottsága az 1967. szeptember 7-én Budapesten aláírt magyar—szovjet barát­sági szerződést­­ (Birmingham, AP) Letar­tóztatták nyomban a repülő­téren az Alabamába érkezett Martin Luther King lelkészt, aki ötnapos börtönbüntetésé­nek letöltésére érkezett Bir­­minghamba. Azért ítélték öt napra, mert négy éve nem je­lent meg egy bírósági idézés­re Magyar Nemzet Közel-Kelet Politikai tárgyalások, lövöldözés a Jordán két partján Incidens a Jordán folyó partján, politikai tárgyalások több fővárosban — ezek jelez­ték a Közel-Kelet legfrissebb eseményeit. A Biztonsági Ta­nács tíz nem állandó tagjának határozati­­ javaslat szövegező üléséről az szivárgott ki, hogy bizonyos haladás történt, de a vitát kedden folytatták. A Jordán folyónál, a Ti­­berias-tótól délre fekvő kör­zetben hétfő este izraeli—jor­dániai incidens történt. Az izraeli katonai szóvivő keddi bejelentése szerint az egyik izraeli járőr igazol­tatás közben tűzharcba bocsátkozott egy fegyveres arab csoporttal, amelynek tagjairól feltétele­zik, hogy az El Fatah nevű szervezethez tartoznak. A cso­port tagjai visszahúzódtak és átmenekültek a Jordán folyó másik, Jordániai oldalára. Eközben — mondotta az iz­raeli szóvivő — jordániai őr­állásokból izraeli területre tüzeltek, hogy fedezzék a cso­port átkelését. Az izraeli jár­őrök — mint a bejelentésből ki­tűnik —­­viszonozták a jordá­­niai tüzet­, átlőttek jordániai területre. Szovjet katonai küldöttség Szíriában Odd Bull tábornok, az ENSZ közel-keleti megegyelőcsoport­­jának vezetője hétfőn este többnapos látogatásra Da­maszkuszba érkezett. A láto­gatás közelebbi céljait nem hozták nyilvánosságra. Hétfőn a késő esti órákban szovjet katonai küldöttség ér­kezett a Szíriai fővárosba. A küldöttség előzően Bagdadban járt. Bush, az Egyesült Államok, és Rifai, Jordánia külügymi­nisztere hétfőn csaknem egy­órás megbeszélést folytatott a közel-keleti helyzetről. A ta­nácskozáson részt vett Abdul Hamid Saraf, Jordánia wa­shingtoni nagykövete is. A megbeszélés részleteit nem hozták nyilvánosságra, de tá­jékozott körök feltételezik, hogy szó volt a Jordániának nyújtandó amerikai fegyver­­szállítmányok felújításáról. Husszein jordániai királyt november 6-ra várják az ame­rikai fővárosba, Husszein Bonnban, Erhard Tel Avivban A jelenleg Nyugat-Németor­­szágban tartózkodó Husszein, megbeszélést folytatott Kie­singer nyugatnémet kancellár­ral és Willy Brandt külügy­miniszterrel. Husszein felkér­te az NSZK kormányát, hogy vesse latba befolyását a kö­zel-keleti helyzet békés ren­dezésére. Ezzel kapcsolatban Bonnban megjegyzik, hogy Husszein kérését nem szabad úgy tekinteni, mintha a jor­dániai király közvetítésre kér­te volna fel az NSZK-t. Hétfőn megérkezett Tel Avivba Ludwig Erhard volt nyugatnémet kancellár. A re­pülőtéren fogadására megje­lent Levi Eskol izraeli minisz­terelnök. Erhard tíz napot szándékozik Izraelben tölteni. Izraeli hozzájárulás az arab menekültalaphoz Izrael hivatalosan tájékoz­tatta Xi Thant ENSZ-főtitkárt, hogy 333 333 dollárral járul hozzá a Palesztinai arab me­nekültek megsegélyezésére lét­rehozott ENSZ-alaphoz. Izrael első ízben adományoz pénz­összeget a segélyalapnak. Egyidejűen azonban Abba E bán izraeli külügyminiszter arról tájékoztatta U Thantot, valami­n­t Anglia, Franciaor­szág, Brazília, Dánia és Ar­gentína ENSZ-képviselőit, hogy kormánya szilárdan ki­tart elhatározása mellett, amely szerint csakis közvetle­nül hajlandó tárgyalni az arab államokkal, minden kül­földi beavatkozás vagy közve­títés nélkül. Egyiptomi repülőparancsnokok pere Hétfőn Kairób­an zárt ajtók mögött megkezdődött a legfel­ső hadbíróságon az EAK légi­erejének júniusi pusztulásáért felelős személyek pere — je­lentette a kedd kairói sajtó. A bíróság előtt négy vádlott áll: Szidki Mahm­ud, a légierő volt főparancs­noka, Gam­al Afifi, a légierő volt vezérkari főnöke, Abdel­­­lamid el Do­­geid, a sinai íroit egykori pa­rancsnoka és Is­­mail Labib, a légvédelem volt parancsnoka. A katonatiszteket szolgálati kötelességeik elmulasztása kö­vetkeztében fele­lősség terheli jelentős számú egyiptomi re­pülőgép június 1­1-i megsemmi­süléséért. A vád­iratban szere­pel a többi kö­zött a légierő költségvetése is Hétfőn a vád indítványt ol­vasták fel, majd a pert no­vember 11-ig elnapolták. Erre azért volt szükség, mert né­hány ügyvédet csak vasárnap neveztek k­i, s így még nem volt kellő idejük az aktákat tanulmányozni. ­ Közös Piac légtornászai A londoni hintásban jelent meg az itt közölt, kari­katúra: a Közös Piac cirkuszi arénája fölött, fényszórók ke­reszttüzében Johnson hajítja Wilsont a másik hintán lebe­gő de Gaulle karjaiba. De a kezek nem nyúlnak ki a­z ér­kezőért, karba fontán várják, hogy az angol lezuhanjon a mélybe. Ez a tragédiát sejtető legtomasz mutatvány a brit konzervativizmust leghíveb­ben képviselő lap hasábjain több gondolatátvitelt fejez ki. Johnnson Amerikája szívesen venné, ha Nagy-Britanniának sikerülne átlendülnie a másik — nyugat-európai — hintára és ott az angolszász érdeke­ket képviselné. Franciaország éppen azért nem fogadja Wil­sont, mert Johnson hozta moz­gásba; a toryk szívesen ven­nék, ha a mutatvány vége zu­hanás lenne. Az ironizálás persze ko­moly, mint ahogy bármilyen látványos is, semmiképpen sem csak a szenzáció keresése vitte bele Londont abba a botrányba, amelyet a múlt hét végén lord Chalfont állítóla­gos nyilatkozata kirobbantott. Ha a Közös Piacnak nem kell Anglia, a munkáspárti kor­mány teljesen földúlja az európai viszonyokat. Katonai kivonulás Nyugat-Németor­­szágból, szakítás a NATO-val, kapcsolatkeresés Keletre, vé­gül a Német Demokratikus Köztársaság elismerése — ezekből áll össze a szigetor­szág zsarolása, amennyiben Brüsszelben, a Közös Piac székhelyén sem tekintik, őt eléggé európainak. A részle­tekbe nem érdemes belemen­ni, eleget foglalkoztak velük a magyar­ sajtóban is alaposan idézett nyugati lapok. Legföl­jebb csak megismételhetnénk a gondolatokat. Egyvalami mégis van, ami alaposabb vizsgálódást igényel. Az új európai helyzet egésze, mint k­iindulóp­ontja az angol Közös Piac-tagság fran­cia elvetésének és mint alap­ja a brit zsarolásnak. Nem le­het nem észrevenni, hogy mindkettő közös törél fakad: kapcsolatkeresés a szocialista országokkal és a német kérdés számukra teljesen új, mond­hatni lezárt változatának tu­domásulvétele. Az utóbbi idő­ben olyannyira távoli földré­szekre , Vietnamra és a Kö­zel-Keletre összpontosult a figyelem, hogy magunk is haj­lamosak voltunk elfeledkezni Európáról. Holott lassan és kevésbé dramatikusan sok minden módosult kontinen­sünkön. Tulajdonképp nem -német kérdésről-­, mint olyanról, így idézőjelben már csak Bonn­ban beszélnek. Ott idegesek, hogy a Kiesinger-kormány idestova egyéves beiktatása óta — most december elsején telik le az esztendő — a vilá­gon semmi sem történt, ami közelebb vitte volna a meg­valósuláshoz a nyugatnémet célokat. Hacsak az nem, hogy a tavaly megteremtett­­nagy­koalíció­ lassan meghasonlik, mert ellentétes úton keresi az ellentétes szándékok elérését. A szövetségi köztársaság hely­zete a világban és Európában meggyöngült. Kiessinger és Brandt késleltetni talán tud­ja, de megakadályozni aligha a Hallstein-doktrína lassú ki­múlását. Kelethez ez az új bonni kormány sem került közelebb; ebben a tekintetben inkább kudarcokról beszélhe­tünk, mint eredményekről, noha létrejött a Bukarest— Bonn diplomáciai kapcsolat. A kormányprogram ilyen ér­telmű megvalósíta­tlansága máris lappangó válságot te­remtett, nem lehet tudni, mi­kor robban ez ki nyíltabb ösz­­szecsap­ásokban. A bonni balső gondo­kat, ha egybevetjük a Közös Piac csatározásaival, a válság még nyilvánvalóbbá válik. Senki előtt nem titok — Pá­rizsban talán a legkevésbé —, hogy Nyugat-Németország szí­ve szerint Anglia közös piaci fölvételére szavazna, mert em­­e viszi atlanti hitvallása és kötöttsége az Egyesült Álla­mokhoz. Mégsem­ teheti, mert tudja hogy ebben az esetben nyíltan szembekerül Francia­­­­országgal és de Gaulle máris . véglegeseknek­­ ára érte el a lengyel—német tatárokat. Egy­­ óvatlan lépés és a francia dip­lomácia még tovább mehet, , hiszen köztudot­­, Párizs meny­nyire elégedetl­en Kiesinger "■keleti politika­inak­ impo­tenciája miatt, mennyire sakkban tartja ezzel bonni partnerét. A másik oldalon az ered­mény csaknem ugyanaz. Lon­donban tudják, hogy politi­kailag a Közös Piacnak jelen­leg a legsebezhetőbb pontja Ny­ugat-Néme­tor­szág, ezt tük­rözik a zsarolás feltételek. Ha Wilson végrehajtaná "­ultra de gaulleista-" fenyegetéseit, a legkevésbé a francia tábor­noknak okozna gondokat Mit érdekli de Gaul­e-t, hogy Ang­lia Nyugat-Ném­etországból ki­vonja csapatait kivonul a NATO-ból és elismeri a Né­met Demokratikus Köztársa­­ságot? Győztesen ünnep­elhet­ne, hogy íme­ eszméi miilyen ragályosak, átkeltek a La Manche-csatornán is. Az an­gol fenyegetés nem a fran­ciáknak szól, hanem a nyu­gatnémeteknek, amiért nem álltak ki nyílt sisakkal a brit közös piaci tagság mellett Lord Chalfont bombaként robbant, majd hivatalosan megcáfolt sugalmazott nyilat­kozata minden bizonnyal Bonnban lúdböröztette meg a házakat. Nem véletlen az sem, hogy a mai Európában mire és miként reagálnak. Nyuga­ton éppen eléggé tisztában vannak vele, hogy a szocialis­ta országok számára a régi ér­telemben vett német kérdés megszűnt, nem okoz semmifé­le politikai problémát. Befeje­zett tény, hogy két Németor­szág van és a Varsói Szerző­dés tagjainak többoldalú, va­lamint kétoldalú szerződései nemcsak a lengyel—német ha­tárokat garantálják, hanem a két Németországot elválasztó határvonalakat is. Nem őszin­te és a nyugatnémet kispol­gár nacionalista érzéseit biriz­gáló egyes nyugati államfér­fiak nyilvános állásfoglalá­saikban néha még célzásokat tesznek­ az úgynevezett egye­sítésre, de maguk is tudják, hogy a két Németország léte befejezett valóság. Budap­est egyik illusztris nyugati ven­dége — egyébként a Közös Piac híve — fejtette ki a mi­nap baráti beszélgetésben, hogy isten óvja a Közös Pia­cot, de Európát is egy száz­milliós Németországtól. És ha a két Németország léte meg­másíthatatlan tény, Európa csak önmaga biztonságát erő­síti meg, ha ezen az alapon­ keresi a Kelet és a Nyugat kö­zeledését. Egy politikai szándékot persze nem lehet elszakítani indítékaitól és nagyon jól tud­juk, hogy Angliának nincs elég mozgási szabadsága­ az amerikaiaktól való függése miatt, állítólagos tervének ke­resztülvitelére. De így is na­gyon jellemző a reagálás ho­gyanja. Az a brit terv, amit lord Chalfontnak tulajdoníta­nak, a mai valósággal vet számot, tehát tudomásul veszi az európai helyzetnek az utóbbi esztendőben bekövet­kezett változásait Illúziókban ringatózni káros lenne, mert önmagunkat vezetnénk félre. Európában jelen van még a NATO, sőt most, hogy a nyu­gati szakasz érzékelhető elfor­dulást mutat az atlantion­us­­tól veszélyesen áttolódott, a politikai és katonai súlypont a­ Földközi-tenger vidékére Erről tanúskodik az amerikai segédlettel a fasizmusba át­tolt Görögország és az a terv is, hogy a török—szovjet ha­tárvidéken atom-aknamezőt telepítenek. Jugoszláviában az utóbbi hetekben nagy figyel­met fordítanak a mediterrán térség változásaira, fokozot­tan hívják föl az európai köz­­­véleményt, vessen számot ez­zel a jelenséggel. Korai lenne tehát az általános európai enyhülés közelségéről beszél­ni. De a Közös Piac legújabb angol közjátéka a dolgok mé­lyén arra mutat, hogy Nyu­­gat-Európ­ában valami válto­zóban van és p­edig abban az irányban, ahogyan azt tavaly a Varsói Szerződés bukaresti tanácskozása és a Karlovy Va­­ry-i értekezlet megmutatta. Várkonyi Tibor .Szerda, 1968 november !• Angol parlamenti reform A Munkáspárt korlátozni akarja a Lordok Házának jogkörét . IV­eson a „th­alfont-fisty­ről" Londonból jelenti a Reuter és az AP. Erzsébet angol ki­rálynő kedden az új parla­menti ülésszak megnyíltával megtartott trónbeszédében re­formokat jelentett be. Az alsó- és a felsőház tag­jai előtt felolvasott beszédé­ben — amelyet a Wilson-kor­­mány állított össze —­ közöl­te, hogy a munkáspárti kor­mány új törvényjavaslatokat terjeszt be, amelyeknek értel­mében jelentékenyen megnyir­bálják a Lordok Házának jog­körét és lehetővé teszik, hogy a felsőház a­­modern parla­menti rendszer keretében­, tartson lépést a fejlődéssel. A reform részleteinek kidolgo­zásába bevonják a konzervatív és liberális párt képviselőit is. Jól tájékozott források sze­rint a kormány a jövő év kö­zepéig törvénybe akarja iktat­ni ezeket a reformokat — még a többi párt hozzájárulása nél­kül is. Megfigyelők szerint a Mun­káspárt véget akar vetni a Lordok Házában hagyományo­san kialakult konzervatívpárti többségnek, más szóval bizto­sítani akarja, hogy a Munkás­párt — amíg hatalmon van — többséggel rendelkezzék a fel­sőházban. A jelenlegi rendszerben a Lordok Házában körülbelül 900 főrend van az öröklődés jogán, 140 főrend pedig csak életére szólóan tagja a felső­háznak, jogait leszármazottai nem örökölhetik. A Munkás­pártnak az a terve, hogy az öröklődés jogán a felsőházba került főrendek hatáskörét korlátozzák, mégpedig úgy, hogy ezek a főrendek maguk közül választanak egy szűkebb körű testületet, az úgynevezett szavazó főrendek« testületét — az utóbbiak aktívan venné­nek részt a vitákban. — A többi főrendnek a felsőházban csak felszólalási joga marad­na meg, szavazati jogát elve­szítené. A nem örökölhető fel­sőházi tagsággal rendelkezők jogai csorbítatlanul megma­radnának. Ezáltal alaposan megváltoznék a konzervatívok és munkáspártiak arányszáma a felsőházban is és a Konzer­vatív Párt legfeljebb egy vá­lasztási győzelem után javít­hatná meg helyzetét új felső-­­ házi tagok (öröklődés kizárá­sával) kinevezése útján. A felsőház hatáskörének korlátozása más módon is megnyilvánulna. Ma a Lordok Házának legfőbb ereje abban rejlik, hogy bármilyen tör­vényjavaslat elfogadását egy évre elhalaszthatják. Az új reformtervek értelmében vi­szont legfeljebb hat hónapra, vagy még annál is kevesebbre szorítanák le a halasztási jo­got. A trónbeszédet követő vitá­ban Heath, az ellenzéki kon­zervatív párt vezére élesen támadta a kormányt Chalfont külügyi álamminisz­ternek a múlt héten Lausanne-ban el­hangzott kijelentései miatt. Válaszában a miniszterel­nök megerősítette azt a ko­rábbi értesülést, hogy Chal­­font, az ügy fejleményeként, felajánlotta lemondását, ő (Wilson) azonban a lemondást nem fogadta el. Wilson szerint az emlékeze­tes -■kötetlen beszélgetési­ben Chalfont nem hagyott kétsé­get aziránt, hogy Anglia, a csatlakozási kérelem elutasí­tása esetén is, pályázik a kö­zös piaci tagságra. Wilson ki­fejtette: akárcsak Chalfont, úgy ő maga is leszögezni kí­vánja, hogy a kormány nem hozott döntést az eddigi irányvonal megváltoztatására — nem is gondolnak erre, még feltételes módban sem. 10 (Madrid, AP) Fogadta kedden Franco spanyol állam­fő Strauss nyugatnémet pénz­ügy­minisztert. Amnesztia a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnökségi­ amnesztiarendeletet hozott Az amnesztia azokra terjed ki, akiket két évnél nem hosz­­szabb időtartamú szabadság­­vesztésre ítéltek, valamint egyes olyan kategóriájú sze­mélyekre, akiket öt évnél nem hosszabb szabadságvesztésre ítéltek. Az amnesztia nem terjed ki azokra, akiket a következő­kért ítéltek el: az állam szem­pontjából különösen veszélyes bűntettek; szándékos ember­ölés, szándékos súlyos testi sértés; rendőrségi alkalmazot­tak vagy önkéntes rendőrök elleni erőszakos cselekedet­, nemi erőszak; az állami vagy társadalmi tulajdon ismétel­ten, vagy nagymértékben­­tör­tént eltulajdonítása; lőfegyver eltulajdonítása; betöréses lo­pás és fosztogatás; megveszte­getés; megvesztegetésre szánt összeg elfogadása vagy a meg­vesztegetésben való közremű­ködés; megrögzött huligánko­dás; kábítószerek készítése vagy terjesztése; kiskorú sze­mélyeknek bűncselekménybe való bevonása.

Next